Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

MAGAZIN Simái Mihály PISZE Gyámoltalanságáról legendák ke­ringtek. Mosolyt fakasztó, kacagta­tó legendák. Az egyetlen csúnyák csúnyája kislányt, aki szóbaállt vele, hetekig kerülgette annak idején, míg végűi is kinyögte az izzó sóhajt: me... menjünk el moziba! Pár nap múlva már hí­re ment: a kislány túladott raj­ta, mint a pinty. Mire az igazi nagy negyedikesek csak legyint­gettek: Pisze nem férfi I Mert ez. Pisze volt a csúfneve a félénk kisfiúnak. — társunk­nak. a gimnáziumi iskolapadban — aki egyedül a súgás tarén szer­zett magának érdemekek Dehát az ilyen érdemek karán hervad­tak. Különösen egy olyan kifej­lett orr árnyékában, amely miatt Piszének csúfolta minden diák (Egyhangúlag elfogadva az osz­tály tréíamesterének költőt túl­zását ls: hogy — tudniillik ezt az orrot — i forintért nem adnák tele fagylalttal!) Ez a Cyrano-méretű orr volt Pisze gyámoltaianságának fő oka. Félt a lányoktól, hisz a lányok — kórusban is, szólóban la — mind­untalan kinevették. Mindez már rég volt A sor® azonban úgy lát­szik időkőzben meggondolta ma­ist * mostoha arca után a mo­solygósat fordította a felnőtt Pi­sze felé. Tartént pedig mindez orr-ope­ráció formájában. Nem sokkal a nagyszabású szépészeti műtét után találkoztam vele. Ragyogott az őrömtől és — legalább olyan csúnya volt, mint azelőtt Csak már nem volt olyan sima az arca, s kicsit még dagatt&bbnak tűnt az orra, dehát ez biztos a műtét utáni állapottal járt Boldogan újságolta: túl van a megszépülé­een, vége a régi gátlásos időszak­nak — „Már a műtét utáni har­madik nap — dicsekedett — összehoztunk egy csőkot az ápo­lónőmmel — mellesleg életem el­ső csókját — de persze ez csak. amolyan start volt Jobb híján. Azóta már dobtara a kicsikét de most van egy nőm. egy technikus «aj, öregem olyan alakja ..." é* mondta, csak mondta Pisze, köz­ben-közben. mint egy szépfiú, villogott jobbra-balra az utcán. — Hű. de jó vagy! — rikkantot­ta hetykén, mikor egy nagykon­tyú szőke libegett el mellettünk. — Na én ezt megkörnyékezem, szevasz öreg ne haragudj, de tu­dod. eok a pótolnivalóm. És elviharzott, egy Belami fej­tartásával csapázva a tünemény nyomdokát. Orrét, melyet az ope­ráció óta szekszepiljének tart, büszkén előreszegezte. Semmi kétség — állapítottam meg. — ezt a derék Piszét fér­fivé operálták. Ügy látszik. Ilyes­mi — így is lehetséges. Hm, fűz­tem tovább gondolataimat. — és mi az. hogy pótolni? Mikor egy ízben újra összefu­tottunk. fogalmat alkothattam er­ről is. Na nem, egyelőre köt a ti­toktartás! Csak a következő érettségi találkozónkon, akkor is csak éjfél után fogok mind erről beszámolni barátaimnak: nagy a tudomány, valamint a Pisze orra RIMROEL Cs. Pataj Mihály T óbiás Dénes Jó képű, ma­gas. erős. értelmes fiatal­ember volt. A harmincas évek kínosabb végénél tartott, foglalkozására nézve üzletvezető, de elsősorban mindenekfelett ha­lálosan szerelmes volt feleségé­be, született Krusnyák Matildba. Ez már így ment tíz esztende­je, és a szerelem nem csökkent, hanem napról napra fokozódott Maga az asszony sótalan, színtelen, szagtalan. se nem kövér, se nem sovány, se­szinú nő volit, az a tí­pus. akinek hatszor mutatkozik be az ember, míg végre teljesen elfelejti. Néha együtt voltunk valame­lyik vendéglőben. Ilyenkor Dénes elemében volt Semmi másra sem figyelt, csak az asszonyra, és el­árasztotta kérdéseivel: — Jól ülsz. szívem? Nincs itt huzat? Hogy ízlik a hús? Nem Innál egy kis bort? Ne hozzam be a kabé tódat a ruhatárból? Nem fogsz megfázni? Hozzak egy párnát alád? A férfi nem volt megeléged­ve a lakással, mert huzatos volt. és földszinti, ami helytelen, te­hát eladta és OTP-kölesönt vett fel. nagv erőfeszítéssel vett egy öröklakást ami sokkal kényel­mesebb. Boldog volt mert tudta, hogy az új lakásban az asszony jó­kedvű lesz. mert a nők szeretik a szép lakást, az ékszereket meg a központi fűtést Hogy a boldogság teljes lá­gyén. *z asszony kapott gazdag külföldi rokonaitól egy Volks­wagent de nem Igazi boldogság az autó. ha Matild nem tud ve­zetni. A férj azonnal átlátta a helyzetet és szemett egy sofőrt aki jó szóért vállalkoeott arra, hogy megtanítja Matildot vezet­ni. A negyedik lecke után az asz­szony közölte férjével a tényál­lást: — Dénes, meg k»H mondanom Új házak Királyhegyi Pál NŐI LÉLEK neked, hogy beleszerettem a so­főrbe. vagyis Laciba, ö ls szeret engem, és ezért én még ma be­költözöm egyszerű kis négyes társbérletébe. A válópert Indítsd meg te, mert nem tudok nélkü­le élni és nem ia akarok. A férj sírt, mint egy lány. egy egész Matild omlott össze ben­ne. Mindenkit érhet sofőr, és a szerelem nem életbiztosítás. Két héttel az események után véletlenül találkoztam Matilddal és új vőlegényével egy egyszerű vendéglőben. Meghívtak az asz­talukhoz és ebédelni kezdtünk. Az asszony Izgatottan les te új szerelmének minden pillantását Szemlátomást boldog volt. A férfi esek velem beszélt hosszan mesélte sofőrélményeit és amikor a nő bátortalanu köz­beszólt. olyanokat hogy „igen", meg „úgy volt", az új vőlegény ráordított: — Nem szeretem a duettet fiam. Már ezerszer megmondtam, hogy ha én dumálok, ne szólj bele! És miért nem eszel? Én már régen befejeztem, te meg csak piszkálsz az ételben! Nem fogom potyára fizetni a drága ebédet... — Igen .:bocsáss meg, szí­vem, ne haragudj, kicsit elgon­dolkoztam — így Matild. Ez Így ment az egész ebéd alatt Persze, a férfi nem volt mindig ilyen finom, alkalmazott erősebb kifejezéseiket ls. A fe­ketekávénál. Ismert tapintatom­mal, megkérdeztem az asszonyt: — Furcsa az élet Volt férje a csillagokat naponta lehozta ma­Ormos Gcrő MOTOROS SZINDBÁD Este tíz óna után. meglehető­sen összetörten, álmosan, enni szerettem volna, a hallban meg­kérdeztem a fiatal éjjeli portást, hol találom az éttermet Nincs — mondta majdnem udvariatla­nul. — Olyan nincs, amilyenre ön gondol, itt csak önkiszolgáló van. az is csak tizig tart nyitva Kár, gondoltam, de most már mara­dok. nem megyek vissza a vá­rosba. most járok itt először, a jó ég tudja, kapok-e buszt vlsz­szafelé, meri ha nem. éjfélig se találok ide. az isten háta mögé. ahová ezt a Turista elnevezésű nagy szállót építették. A fiú nem sokat törődött az­zal. hogv elégedetlen vagvok a válaszával, egy olasz férfival kezdett társalogni a fülke pult­jára könyökölve, aztán egészen kihajolt, balra nézett és azt mondta, most már valamivel ud­variasabban. — Ott van az önkiszolgáló, a lépcsőkön kell fölmenni, hátha nyitva van még Megköszöntem és elindultam. Megtaláltam a lépcsőket, nagy csapóajtó vezetett a hatalmas te­rembe, azt se zárták még be. Itt ITiáT ^t^lsfr csapták meg SS orromat, benyomtam az ajtót gának az égről, öröklakást szer­zett a földön, ami nehezebb, a gondolatait leste. én tudom leg­jobban. mennyire szerette magát. Mi volt az mégis, ami hiányzott a házasságukból? — A gyengédség. KECSKE­KÖRÖM­IRODALOM A keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársai könyvet állítanak össze a Balaton múltjáról, érde­kességeiről. A gyűjtőmunka köz­ben derült ki, hogy a balatoni kecakeköröimek meglepően gaz­dag Irodalma van. Mondák, re­gék és tudományos munkák fog­lalkoznak az érdekes kőveL Garay János regéjét elsősorban a tihanyi gyerekek tették Ismert­té. Később Babits Mihály mese­dráma-tervet készített erről a témáról, amelyet 1911-ben a Nyu­gat című folyóirat méltatott Oldalakat szentel a kecskekö­römnek Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül" című könyvében. A többi között így ír róla: „Az a tenger, amely fél millió évvel ránkhagyta hírmondóul, nem is­merte ezt a kagylót. Ha ismerte volna, másutt is előfordulna a Balatonban. Ezt a kagylót csupán Tihany szüli. Valamikor, milliók­ra menő év alatt valami más tenger volt ezen a vidéken, ab­ban élt a kagyló. S amikor egy irtózatos világforradalom tűzoká­dó haragja Tihanyt kiemelte a vizek mélységéből, akkor mene­kült a kagyló Tihany sziklói kö­zé. s a kóvek közt kővé vált maga Is." Eötvös Károly fejtegetését eá­folja a tudomány. Elfogadott az a megállapítás, hogy a Pannón-ten­gerben élt hajdan ez az osztriga­formájú kagyló, amelynek kövü­letét a víz koptatta, a kecske körméhez hasonló alakúra. POFON — SZINKRONBAN A Pannónia Filmstúdió épüle­tében hat stáb foglalkozik a kül­földi filmek szinkronizálásával. Kitűnő szövegírók, dramaturgok, rendezők. hangmérnökök és nem utolsósorban kiváló színé­szeink serese foglalkozik azzal, hogy ezeket a filmeket magvar hanggal lássa el. Rendkívül fá­rasztó. Idegölő munka ez a ma­gyar hangot «dó művésznek. Né­hat ötperces szöveget hússzor, harmincszor is ismételni kell, hogy tökéletesen adja vias«a a külföldi színész hangját. sőt mozdulatait la Egyik kitűnő mű­vészünkkel történt egv verekedé­si jelenet lejátszásénál: annyira „beleélte" magát a főhős mozdu­lataiba. hogy valósággal „kiütöt­te" a mellette álló szinkronpart­nerét A „letaglózott" művész csak orvosi segélynyújtás után folytathatta munkáját A filmszínházakban az évente bemutatott filmek 40 százalékát tanítják meg itt magyarul beszél­ni. Az egyszerű filmnéző szinte természetesnek tartja a képpel összhangban levő magyar színész hangját, s megszokottnak, termé­szetesnek tartja. hogy Roger Moore, Malgret felügyelő alakí­tója, vagy Ellzabeth Taylor ma­gyarul szólal meg. Roger Moore ^ Láng József. Malgret felügyelő alakítása = Básti Lajos vagy Kli­zabeth Taylor = Ruttkai Éva hangjával. Az 1940-es évek végén Szink­ronizált A hősök hajója című szovjet filmtől a napokban be­mutatott Kétszer hét-ig hatalmas utat tett meg szinkronművésze­tünk. Egyre több és tökéletesebb szinkron film kerül bemutatásra. A második negyedévben kerül a nagyközönség elé a Vihar dé­len című amerikai, a Kislovag cí­mű színes lengyel, az Egy az ezerhez című szovjet, a Dajka­mesék hölgyeknek című amerikai és A halott gyanús című NDK­film — hogy csak egy párat em­lítsünk a sok közül. Ezekben a filmekben a legjelesebb szinkron­művészeink hangja biztosítja majd a kitűnő szórakozást a mc­zilátogatók százezreinek. és beléptem a terembe. Két idős nő éppen rendezgette az asztalo­kat. összeszedte a poharakat, tál­cákat, ételes tányérokat, az üveg­fallal elválasztott konyhában fe­hérkötényes nők edényekkel csö­römpöltek. a pénztárnál ketten álldogáltak, mintha a napd for­galomról tárgyalgatlak volna. A rendezkedő nők közül rám­szólt az egyik, hogy nincs kiszol­gálás. elkéstem, szinte kidobott a szemével. Zavaromban magya­rul szóltam oda neki, hogy éhes vagyok, hol találok vendéglőt a közelben. A n6 nem felelt, de a pénztár közelében megszólalt egy mély hang. — Ne menjen cl, jöjjön, majd kihajtunk valamit. Tisztaruhás, középkorú gépko­csivezető állt fel egy asztaltól, a kezével ls intett, hogy menjek csak közelebb, a takarítónő rá­nézett. megint morgott valamit, és én elindultam a férfi felé. Kemény, darabos embernek láttam, amint közeledtem az asz­'talához. örültem, hogv magyar­ral találkozom, köszöntem neki, ő felállt, kezet nyújtott és bele­mosolygott fölényesen a szemem­be. — Mi az. hogy nincs! — mondta. — Szeretném én art lát­ni. hogy nincs, ha éhes emberről van szó, Azaal megmondta a nevét, fog­ta a karomat és odavezetett a kiszolgáló ablakhoz. — Ide nézz. Marinka — szólt be szerbül egy nagvcm csinos, középkorú nőnek a korláton át­hajolva. — Van Itt nekem egy éhes földim. légy szíves, produ­kálj neki valamit. A nő a kötényéhez csapkodta vizes tenyerét, rám nézett és el­indult hátra, a fehércsempés fal­hoz. ahol sorba rakott, jókora alumfniumfaaekak álltak. — Neked mindig van valamd különleges gondolatod! — mond­ta nevetgélve — Pedig már nincs kiadás, és azt se tudom, ml felelne meg az úrnak. Üj barátom rám pislantott. .— Na? Ne féljen, lesz itt. én legjobban a húsos káposztát ajánlom, azt nagyon jól tudják ezek csinálni. S anélkül, hogy megvárta vol­na, ml a véleményem a húsos káposztáról, megint szerbre vál­totta a szót. — Húsos káposztát. Marinka, jó sokat, úgyis moslékba megy, ami megmarad. Marinka kiszólt a pénztárosnak, hogy maradjon egy pillanatra, megrakott egy tányért púposán a káposztával, az én emberem megfogott egv műanyag tálcát. Marinka jött és átnyújtotta az ételt a korláton, én siettem a pénztárhoz, fizettem, mire vtsz­szaértem, az ember ült mér egy asztalnál, s ott várt rám az il­latos étel. — Na, tessék — mondta és rágyújtott. — Sajnos az italos el­ment már, de szerencsére van ná­lam két üveg sör, azt fölaján­lom hozzá. Megköszöntem, fogtam a villát, szétteregettem egy kicsit a ká­posztát — Nagyon jó —• mondta. — Én már rengeteget megettem Itt ebból. Jó borsosán készítik. Megkóstoltam, nagyon ízlett. Kitűnő, mondtam és a helyzetet kezdtem magamban elemezsrt.nl. kl lehet ez az ember, ebben a hazai pilóta egyenruhában, a hó­fehér gallérral, kifogástalan fe­kete nvakkendővel. — Ügy mozog Itt. mintha tde tartozna — bontottam meg a gombolyagot. — Pedig magyar, amint iátom. — Törzsvendég — dőlt hátra a széken és maga elé fogta a rigarettát. nézte a füstjét. — Majdnem kéthetenként itt szok­tam éjszakázni. Nagy kocsival járok, láthatta. Itt áll most is a hotel előtt a segédem durmol már. Ja. várjunk csak! — és fel­ugrott. odasietett az asztalhoz, ahol az előbb ült, fölvett a kö­vezetről egv jókora műbőr tás­kát. — A sörről ne feledkezzünk meg! Ha nincs Itt ez az ember, biz­tosan borzongva ülök ebben a ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom