Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

Vincze András KI MIT TUD — Szabad ez a hely? — Mindenkinek szabad. — Van, aki nem szívesen veszi. Egyedül akar itt ülni. — Eleget vagyok ebedül. Jól esik az emberek között. Hallgatom a zslbongást, nézem arcukat. Mennyi különféle élet! — Nem járok ilyen helyre, de máma valami nem sikerült. Megfájdult a fejem. — Nana. Itt lárma van, füst Magának friss levegő kellene. Sápadt. Mi a foglalkozása? — Ruhaüzemben vagyok. Éa maga. bátyám? — Nyugdíjas. MÁV váltókezelő voltam. Telepőrködök, éjjel nagy a csend. 6eminise történik. Otthon egyedül vagyok, özvegy. Hamar ellátom magam, bevásárolok, főzök, és mosok is. önellátó vagyok, fiatalember. Mégis, néha megkívánom ezt a kis zslbongást. Örülök ezeknek itt. — Nem érzi, hogy már lemaradt valamiről? Hogy egész életében lemaradt? Váltókat igazított Rettenetes lehetett Egy életen át — Egy életen át. Pontosan. Soha nem volt velem baj. Miről maradtam volna le? — Tudom, hogy nem érthetjük meg egymást, Ez nemzedéki probléma. — Fái a feje. Azt mondta. Ha otthon lenne, mit csinálna? Fiatalember. — Barkácsolni szoktam, van teljes asztalos felszerelésem. Motorom is, minden. Hallgasson csak Ide, bátyám. Feltaláltam egy olyan 6zéket mely belefér egy aktatáskába. — Valamivel agyon keD ütni az Időt. fiatalember. — Csak nem ugrat? Nem erről van szó. Nyolc órában nadrágot szabok. Konfekció, persze. Ebből élek. De otthon... Otthon kezdődik az én életem. Most egy olyan ajtón dolgozom, melyet csak én tudok kinyitni. Senki más. — Valamit csak kell csinálni az embernek, belebolondulna, ha nem. — A, éppen nem erről van szó. Nem kényszer ez nekem. Tudja mi? Felépítem a belső életemet. — Otthagyja a szabóságot? — Érettségiztem. Sejti, mi mindent tudok? Semmi hasznom belőle. El kell felejteni. Nadrág..; Ha meg akarok menekülni, belső világomat kell felépíteni. — Folytassa csak. — Azt hiszi, mindegy, mit csinál az ember? Nem vagyok a megfelelő helyen. — Szabadalmaztassa találmányait. — Nevetnem kell. Mondtam, hogy nem értjük egymást. Az én találmányaim nem hasznos árucikkek. Senkinek 6e kell. Érti bátyám? — Várjunk csak. Tényleg azt mondta, feltalálta az olyanféle ajtót, amit csak maga tud kinyitni. Ml lesz, ha egyszer nem működik és maga nem tud kijönni? — Nem erről van szó. Be ee lehet építeni. — Fiatalember, egyet tanácsolhatok, maradjon a szabóságban. Végezzen tanfolyamokat, dolgozzon szorgalmasan, viszi valamire. — Mire vihetném? Feltaláljak egy olyan nadrágot, aminek nincs szóra? Jó vicc. Negyven év múlva még mindig nadrágot szabok. több lesz a fizetésem, ennyi az egész. Ezért éltem én? — Maga híres akar lenni. Vannak híres szabászok, láthatta a divatbemutatókat a tévében. Olvashatta is. De ha nincs magában tehetség, szorgalom, kitartás, Pataki Ferenc Kőbánya akkor hiába fájdítja fejét Elégedjék meg a tisztességes munkával. becsületes élettel. Fiatal, szép az élet. Hallja? — Maga is fújja a szöveget? Semmit se ért belőlem. Engem csak a nadrégszabásra tanítottak meg. Egy egész öltönyt nem tudok megcsinálni. Meg se próbáltam. — Elszomorító. El se hiszem, hiszen maga szabó. — Nadrágszabász vagyok. — Szabó. — Hagyjuk ezt- Mondom barkácsolással megépítem a belső világomat. — Várjunk csak. De hiszen el is adhatja? A széket, ajtót. Vannak hobbista emberek. Találjon fel valami régi kakkukos órát. — Na jó. Nem haragszom. Maga van vagy hetven éves. fogalma sincs, bennünket mi foglalkoztat, hogyan szeretnénk élni. — Eladhatja. Esténként fusizik. — Eladjam az én belső világomat, ami mentőcsónak nekem? Fogadjunk, ezt se érti. Eladjam és ott álljak pucéran? — Pénze lesz fiatalember. Mit ér egy ajtó, amit csak maga tud kinyitni? Tudja, mit ajánlok? Hehe, figyeljen ide. De ne vegye sértésnek. A ruhaüzemben is elkelne egy ilyen ajtó a raktáron. Na? — Apám nem ért meg. Nem vagyok asztalos. Amit barkácsolok, azt magamnak csinálom. Senkise szólhat bele. Senkise. Nincs tülekedés. Nincs lenézés, félreállítás, leértékelés, nincs hozzászólás. Mindent megér ez. — De nem kelj senkinek. Csak magának. Elszomorító. Hehe, tudja mit? Gondolja csak végig, most, itt, mi lesz ebből, a maga találmányaiból? Tegyük fel, hogy tiz évig csinálja. Évente ötven szék, ötven ajtó. Tíz év alatt ötszáz szék, ötszáz ajtó. Hová fér ez? — Hallja öregem, ha viccel velem, itthagyom. Atülöik egy másik asztalhoz. Azt hittem, maga jó kis öreg. — Mire annyi Idős lesz mint én, lesz magának huszonötezer széke, huszonötezer ajtaja De még olyan asztalt is feltalálhat, aminek nincs lapja. — Ha nem nézném, kicsoda maga, egy szegény vén váltóőr — hát fei bevágnám. Elmegyek. — Várjon csali a sörére, még nem hozták ki. Vasárnap van. I6ten vele. Magának nincs igazi szakmája. Tanulja ki a szabóságot Vagy az asztalosságot. Maga részletember. Sajnálatos. — Bocsánat, bátyám, ahogy felállt, most látom .:. — A falábat? Trombózisom volt két éve. Most már minden rendben van. — Mielőtt elmegy — azért mégiscsak gúnyolódott velein. Nem baj. Csak azt akarom mondani — megelégedett, bátyám? — Hozzák a sörét. Fiatalember, én sohase voltam megelégedett. Ha az lettem volna, sohase vittem volna semmire. Az öreg elkopogott, vállasan, bicegve, erősen, fehér hajjal. A fiatalember belenézett a sör szétfoszló piszkos habjába, feje újra fájni kezdett és zavarodottan álmélkodott — ugyan mire vitte az öreg az életben? Mire? Nem tudta megfejteni. S a feje mindjobban fájt . Piirtundtfc Kit la- Ivó- vl* vó- nek, bi- na- tot nem tud- nek. Hé- gyek, v6l-gyeit kö-zött szép csen- de - sín íoly-nék. llí' gyek, völ- gyek kö- tölt szép csent de- ila foly- ikk. Martol mosogatnék, 10 vet újítanék Martot mosogatnék, füvet újítanék Szomjú madaraknak lnnyok adogatnék. Szomjú madaraknak lnnyok adogatnék. Űj sorozatunkban, amely ezentúl minden vasárnap megjelenik magazinunkban, népdalainkból, a mi dalainkból" közlünk válogatást. A sorozat célja hozzájárulni alihoz a fellendülő érdeklődéshez, amely a népdalok iránt az utóbbi időben kibontakozott és talán a népi kultúra megbecsülésének újabb reneszánszához vezet majd. Jó ügyet szeretnénk szolgálni. Nem azt tehát, hogy a népdal úgy éljen — ahogy mondani szokták — a nép ajkán, mint a hajdanvaló időkben; ez lehetetlen. Hanem azt. hogy a mai társadalom tudatosan karolja fel, s tegye életének, kultúrájának szerves részévé. Tanuljuk meg újra zenei anyanyelvünket — szerény lehetőségeinkkel ezt igyekszünk segíteni —, azt az anyanyelvet, amely nemcsak megtűr minden más értékes muzsikát, de kívánja is a kiegészítést. Sorozatunkban nem közismert, nem népszerű dalokat akarunk közölni. Ezért választottunk elsőnek a televízió Röpülj páva című vetélkedőjéből Faragó Laurának, a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatójának műsorát A kilenc dalt, amelyet a képernyőről ismertünk meg. folyamatosan közöljük. Népzenei ritkaságok ezek a dalok, de egyben nagyon szépek. szövegük irodalmi érték. A most közölt első népdalt Bartók Béla 1911-ben Székelyföldön, Gyergyóújfaluban gyűjtötte. Folyóiratokban olvastuk ELKÖTELEZETT KÉPZŐMŰVÉSZET Jubileumi emlékezések, összefoglalók, tanulmányok, dokumentumok sorjáznak az áprilisi folyóiratok hasábjain. Az alábbiakban egy gondolatgazdag rövid áttekintést idézünk negyedszázad magyar képzőművészetéről. Aradi Nóra írása (Üj művészet — új társadalom) a Kortársban jelent meg. Rövid átmenet, de művészettörténeti szakaszhatár is képzőművészetünk 25 éve. Szűkebb szakaszonként más és más erővel tört utat a szocialista alkotói módszer, és ez adta a legtöbb minőségi újat. Elevenebb lett kapcsolatunk a nemzetközi művészettel. s a legfontosabb történeti változás, hogy a szocialista módszerű alkotások összefüggő sort alkotnak. Űj nyilvánossági fórumokat teremtettünk a képzőművészetnek, de nem éltünk eléggé a régiekkel. A nagyvárosi élet talmas. meglehetősen rideg hangulatú teremben, most kitűnően ereztem magamat. Faltam a káposztát, ami tényleg nagyon jó volt, s az emberem dallamosan beszélni kezdett — Szóval van ebben az egész dologban valami izgalmas játék, majdnem irodalom — mondta, és előkotort a táskából két sörösüveget, de megint felugrott — Az ördögbe is, pohár nélkül nem esik jól a rendes embernek! — és odament a konyhaahlakhoz, poharakat kért. — Ez a bizonyos irodalom csak kicsúszott a számon — folytatta, amikor visszaüli az asztalhoz. — Tudja, humán tagozaton végeztem. Hát. Gimnáziumban, Aztán. szerszámkészítői szakma, de nem tudtam megmaradni a falak közlött. Az utazás, uram! Látni, tapasztalni, gyönyörködni a szép tájakban, az igen! Tegnap például Rijekába mentem, megfürdettem az arcomat és a lelkemet a tengeri levegőben. és inost itt vagyok, reggel vissza Budapestre. Ebben van fantázia, higgye el. Elhittem, ettem, örültem. — Tudja, ha az ember bent ül a kocsiban, a motor szépen muzsikál, fölszól néha, hogy haverkám, most nehéz kapaszkodni, aztán az emelkedő után: kösz szépen, most vígan gurulok! Szóval ez vart. Ebben én irodalmat érzek. Nem azért mondom, hogy nem tudom én. jnit gondoljon rólam, de kijön az ilyen a lélekből. Menni, uram! Látni! Gyönyörködni! És ezer dolgon elmélkedni! Ebben van fantázia! Jó. jó. kell a falak közé is az ember, de aki mozogni szeret, annak ez egészen más. Az olvasmányaim emlőin táplálkozva, én olykor valami motoros Szindbádnak érzem magamat. Megyek, uram. tegyük fel. lefelé Pulába, gyönyörű vidék, tele emlékekkel, kinézek az ablakon, házak, emberek suhannak el és hegyek, erdők. női arcok, mit mondjak! Hová nem kívánkozik az ember! Sokszor gondoltam már arra. hogy az ember minden szépség felé kinyújtja a karját. Na es mit ér el? Ha én, tegyük fel. megelégszem azzal, hogy minél többet lássak, máris kezdem boldog embernek érezni magamat Sokszor pedig a kicsiségek okoznak örömet. Itt van például most ez a káposzta ön előtt. Megtehettem volna, hogy oda se rántok. De én azonnal éreztem, hogy most valami jót kell tennem. és ez öröm nekem. Na, ízlik? Ugye jó? — Nagyszerű. — Na. akkor most már jöhet a sör. Üveget nyitott, töltött. Megköszöntem. — És tudja, milyen gyönyörűséges dolog kicsiben a honvágy? — kérdezte, amikor lekoppantotla a poharát — Azért mondom, hogy kicsiben, mert én éppen csak eljövök hazulról. Biztos, hogy visszamegyek Szóval kint vagyok, mondjuk öt napig, ténfergek, persze közben megvan a meló is, de amikor elindulok vissza, elkezd nekem énekelni a motor! Nem hiszi? Énekel, én mondom Csak fül kell hozzá. — És az érzés, hogy várják odahaza — jegyeztem meg. — Na igen, ez megint egy érdekes figura. Szinte irodalom. Szlndbád eljön hazulról, otthagyja a szép asszonyt én mondom, nagyon szép asszony a feleségem, szóval otthagyja, rohan a messzeségbe, és egyszercsak arra gondol — figyelje meg. milyen, mondanivaló van ebben! —, ázóval arra gondol, hogy otthon a szép asszony, mondjuk este nyolckor gyönyörű ruhában vár valakit, vagyis van valakije, az Ulető teljes biztonságiban megérkezik, csók. vacsora, ital. mit tudom én, és a gyönyörű asszony egyszercsak levetkőzik, uram. A többit tudja. Szóval ennek kl van téve az ember. Sajnálni kezdtem új barátomat, végén tartottam a káposztának, tetszett, hogy ezt a torz Szindbédhasonlatot kitalálta, arra gondoltam, hoev én pedig elmondok egy szép történetet a tiszta aszszonyokról, a hűségben töltölt házasságokról, már-már a nyelvemen volt Baukis és Philémon neve. azt is láttam képzeletemben,' mint változott derék élete végén Baukis hárs- és Pliilémcai tölgyfává — ám emberemet annyira elkapta a lendület, hogy félretettem mondanivalóinál. — Az élet. élet! — sóhajtott és felnyitotta a második sörös üveget. — Bs hogy ne veszítsek a színvonalból, azt is hozzátehetem, hogy az ember — ember. Higgye el. néha elfacsarodik a szívein. Miért ilyen az ember? Repülünk, repülünk, ott marad az asszony egyedül, könyvelő, bemegy dolgozni, aztán haza, és én közben az isztriai félszigetben gyönyörködöm. Én mondom, uram, ez az • egész Szindbád dolog nagyon emberi. Megyünk, megyünk, kulatunk valami elérhetetlen után. De húzza le azt a sört, van riiég nálam egv kis konyak is. szívesen megkínálom. — Köszönöm — mondtam. — Nem iszom konyakot, de ha tudna valahol itt a közelben egy vendéglőt, ahol viszonozhatnám a sört. szívesen benne vagyok. Maga elé kapta a kezet, megnézte az óráját, arra gondoltam hirtelen, hogy föl akar menni a szobájába, pihenésre van szüksége, de meglepetésemre azt mondta az asztalon áthajolva. — Sajnálom, szívesen mentem volna, belevaló gyerek vagvok én, de ahogyan nézem az időt, fel tizenegy, és látom, bent is eléggé előre vannak a munkával. Ugyanis, ha nem haragszik. Mar Inkával töltöm az éjszakátigényli a kisebb és nagyszámú tárlatokat, bemutatkozásokat, de miután a kiállítás már nem piaci közvetítő, azok erkölcsi és aiiyagi igénylői az áliami és társadalmi szervek lettek. Budapesten 1950ben kezdődtek az országos seregszemlék, melyek egy-egy rövid időszak összképét mutatják be. A hatvanas évektől rendezik meg a fiatal művészek állandó seregszemléjét, de ma már, a megyékben folyó alkotómunka is bevonul a fővárosba. A megyeszékhelyek aktivizálódtak, s a fővárosban is egyre inkább tudomásul veszik a vidéki tárlatok rangját. A mai vidéki központok közül Szolnok, Hódmezővásárhely és Szentedre országos jelentőségű. De a vidék számbavételénél nagy a fluktuáció: több fővárosi művész alkot rendszeresen vidéken. A „vidéki művész" pejoratív fogalma már a múlté, a legjobbak munkái attól függetlenül láthatók országszerte, hogy hot a lakhelyük, hol dolgoznak. S a fővárosi kiállítások ismerete is kevés ahhoz, hogy képet alkossunk mai művészetünkről. A problémákat elemezve talán legaktuálisabb: mennyiben művészeti és mennyiben technikai az a sokféle formaalkotó tevékenység, amely a köztéri szobortól az ipari formákig, a reprezentációs falképtől az árücsomagolásig terjed. Mi tartozik ebből a müvészetiés mi a környezeti esztétikum körébe? A szocialista mondanivaló és tendencia mennyire találhatja meg kifejeződésének alkalmait és szükségességét a technikai fellendülésben? Aradi Nóra megállapítja, hogy nálunk, ahol a művészeti élet szerkezete a szocialista társadalom szerint alakult át, egyre kevesebb az az alkotás, mely irányzatában, módszerében szocialista lenne. Átmeneti korszakban élünk tehát, amelyben differenciálódtak a műfajok, elmosódtak a korábbi határok, s ahol gondot okoz, hogy a szocialista művészeti minőség csak ritkán értékmérő. Maga a művészet kisebb részében szocialista; nagyobb részében elkötelezett, és ismét kisebb részében közömbös mindennapjaink, társadalmi közegünk iránt. De elkezdtünk valamit, egy korszakos fordulatot, ami az újfajta társadalmi struktúrával azért egy behangzó müvószell