Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-05 / 54. szám
\ Az országgyűlés ülésszakéról jelentjük március 5—6-i ülésén határozatot hozott az állami élet, a szocialista demokrácia fejlesztésének időszerű kérdéseiről. E határozat szellemében azóta egy sor intézkedés született már az államigazgatás területén is. elsősorban a tanácsoknál. A rendezésre váró legfontosabb kérdések kidolgozása még folyamatban van. Ezek sorában a leglényegesebb alkotmányunk módosítása, az új tanácstörvény és a választási rendszer továbbfejlesztése. Meg vagyunk győződve arról, hogv a megalkotandó törvények, valamint — velük összefüggésben — az államigazgatás egész területére kiterjedő intézkedéssorozat egész közéletünkben a bürokrácia csökkentését, a munka egyszerűsítését. a hatékonyság növelését fogja eredményezni. S mindez egyúttal a szocialista demokrácia fejlesztését, s ezen keresztül rendszerünk további megszilárdulását fogja jelenteni. II nök és az ifjúság probSémái — össztársadalmi kérdések Tisztelt Országgyűlés! Ebben a szellemben készítette elő és tárgyalta meg pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az ifjúsággal kapcsolatos politika néhány kérdését, valamint a nök politikai, gazdasági, szociális helyzetéről szóló jelentést és javaslatot. A feladatok végrehajtásának konkrét tennivalóit a kormány — mint hasonló esetekben máskor is — a közeljövőben kidolgozza és a szükséges intézkedéseket megteszi. Mindkét esetben össztársadalmi kérdésről van SKÓ. amely nemcsak a ma. vagy a következő 5—10 év feladatai- , val kapcsolatos, hanem társadalmunk szocialista jövőjével is. Sem az ifjúság, sem a nők kérdésével nem lehet úgy foglalkozni, hogy ezt egyik vagy másik minisztérium reszortfeladatává teszszük. A kormányzati munka területén mindenhol sokkal többet és sokkal összehangoltabban kell tennünk, mint eddig. A mai. fiatalok építik a holnap társadalmát, átvéve tőlünk a munka dandárját. A mai 25—30 év körüliek közül kerülnek ki a közeljövő vezetői. A ma ipari tanulója a holnap alkotó szakmunkása. a korszerű technika alkalmazója. S ha már az ipari tanulókról tettem említést, hadd folytassam a gondolatot azzal, hogy bár a kormány nemrég tárgyalta meg a szakmunkásképzés néhány problémáját, érdemben határozott, az állami és társadalmi szervek általában mégsem jelentőségének megfelelően foglalkoznak a jövő munkásainak ügyével, akiknek anyagi ellátottsága. s erkölcsi megbecsülése elmarad a kívánatostól, a szükségestől. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy az ifjúság iskolai — tehát előreláthatóan szakmai — elosztása sem tökéletes. Ez elsősorban az iskolai előmenetel alapján történik és sok. nem mérhető, értékes tulajdonságot, nem vesz figyelembe. Bár aki szakmunkás akar lenni, annak jelenleg sokkal nagyobb követelményeknek kell eleget tennie. mint régen. A munkásosztály utánpótlása zömében a gyengébb osztályzatokat elért általános iskolai tanulókból kerül ki. Nyilvánvaló, hogy ebben a vonatkozásban ellentmondás van a munkássá válás és a munkásosztály vezetőszerepe között. Noha nemrégiben a kormány új törvényt terjesztett elő, a tiszteit országgyűlés azt elfogadta. úgy véljük, hogy a Központi Bizottság határozata tükrében ismét sokoldalúan felül kell vizsgálnunk a szakmunkásképzés ügyét. Ennek tükrében is megállapíthatjuk, hogy távolról sem megoldott, még nem vált össztársadalmi üggyé az ifjúság nevelése. képzése és felkészítése az életre, a szocializmus építésére. Az ifjúságpolitikával kapcsolatos állami feladatok meghatározása során a kormánynak többek között konkrét vizsgálatok alapján állást kell foglalnia, illetve határoznia kell az ifjúság nevelésében kiemelkedően nagy szerepet betöltő pedagógusok helyzetével kapcsolatban. Az elmúlt negyedszázadban sokat tettünk a nők társadalmi és gazdasági egyenjogúságáért, megbecsüléséért. A jelentős fejlődés ellenére azt kell mondanunk, hogy a sok — még mindig kevés; jogilag jóval nagyobbak az eredmények, mint a való életben. Az eredményekhez sorolhatjuk, hogy mind a közép-, mind a felsőfokú oktatási intézmények megnyíltak a nők előtt, a termelő munkahelyek nagyrészét is nők foglalják el, a munkabérben jogilag egyenlőséget élveznek, a szociális, a háztartással kapcsolatos körülmények javulnak. De megvizsgálva a másik oldalt, a kép korántsem ilyen kedvező. A vezetésben csak nagyon kevés nő található még ott is, ahol a munka zömét nők végzik, a jogi egyenlőség ellenére a r.ői munkaerők keresete alattamarad a férfiakénak. Még korántsem tettünk eleget a nők munkakörülményeinek könnyítésére; egész munkánkat, még nem hatja át a nőkről — kiváltképpen a dolgozó anyákról — való különös gondoskodás. A kormány egyik legutóbbi határozatában már felhívta a figyelmet arra, hogy a vezetés minden szintjén az eddiginél sokoldalúbban kell foglalkozni a dolgozó nök körülményeinek javításával. A rendelkezésre álló központi eszközökön túlmenően a vállalatok és szövetkezetek fokozottabban járuljanak hozzá a nők jogos igényeinek jobb kielégítéséhez. Határozatot hoztunk arra, hogy maradéktalanul érvényre kell juttatni az „egyenlő munkáért egyenlő bér" elvét, továbbá hogy a kereskedelem és a szolgáltatási rendszer továbbfejlesztésével könynyíteni kell a munkásnők helyzetét. Mindezek mellett szükségesnek tartunk egyéb intézkedéseket is, például a nök foglalkoztatottságának előmozdítását, az óvodai és napközi otthoni helyek számának növelését, a gyermeküket egyedül nevelő nök nagyobb anyagi támogatását, valamint a nőknek a közéletbe, a vezetésbe való fokozottabb bevonását. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ennyiben kívántam beszámolni önöknek a kormány munkájának néhány vonásáról; arról, amit elvégeztünk, s arról is, amit az elkövetkező időben tervezünk. Beszéde végén szólt a párt külpolitikai irányvonaláról, amelynek aktuális kérdéseit Péter János külügyminiszter fejti ki. sére álló valamennyi lehetőség felhasználásával szorgalmazza az európai biztonsági értekezlet mielőbbi öszszehívását. Úgy véljük, hogy Magyarország földrajzi helyzete, a magyar nép alapvető nemzeti érdeke parancsolóan megköveteli a második világháború után kialakult európai realitások végleges elismerését, az európai helyzet megnyugtató rendezését. Hazánk Közép-Európának abban a térségében helyezkedik el, ahol nemcsak országok közötti határ, hanem a két különböző társadalmi rendszer határa is húzódik. Éppen ezért rendkívül érdekeltek vagyunk abban, hogy az európai feszültségek feloldódjanak, s a jelenlegi viszonylagos európai nyugalmat valóságos biztonsági rendszerrel váltsuk fel. Az európai biztonsági konferencia és az európai biztonsági rendszer kidolgozása egymással egybetartozó, de ugyanakkor egymástól különálló ügy. Minden jel azt mutatja ugyan, hogy az európai biztonsági konferencia megtartását már semmiféle erő nem tudja megakadályozni. De ha mégis ez történne, akkor is feladatuk lenne az európai országoknak, hogy új módokon keressék az európai biztonság megmentését. A mi számunkra az európai biztonsági konferencia nem végcél, hanem fontos alkalom a cél elérésére. A mi számunkra a biztonsági konferencia nem propagandakérdés. Általa a lényegre törekszünk: az európai népek békéjének és biztonságának megerősítésére, s ezen keresztül a világ más tájain az izzó gócok oltására. Kormányunk külpolitikája arra irányul, hogy a nemzetközi együttműködés fokozásával, a nemzetközi kölcsönös megértés mélyítésével minél kedvezőbb feltételeket teremtsünk a szocialista Magyarország számára — mondotta befejezésül a külügyminiszter. Ifllesznsr Ferenc: Belvízrendezési a leginkább veszélyezlelett téeszekben Érdekeltek vagyunk az európai feszültségek feloldásában Péter János bevezetőben hangsúlyozta: a jelenlegi nemzetközi viszonyokat nagyarányú mozgalmasság jellemzi. Ez nem egyszerűen felszíni jelenség, nem véletlen a jelenlegi viszonyok között. — Az elmúlt hónapokban számos kétoldalú tárgyalás bontakozott ki Európában és a világ más tájain is. Szovjet—amerikai megbeszélések kezdődtek Helsinkiben és folytatódnak Bécsben az emberiség jövőjét nagyon lényegesen érintő kérdéseKben. Szovjet—kínai megbeszélések folynak Pekingben, s kínai—amerikai megbeszélések folynak Varsóban. A magyar párt- és állami vezetés két- és többoldalú megbeszéléseket folytatott Moszkvában, Berlinben, Prágában. Részben itt a parlamentben, részben a Külügyminisztériumban folytattunk tárgyalásokat Wischnewskyve 1, a Német Szocialista Párt főtitkárával. Igen sok kétes többoldalú tárgyalásra, konzultációra került sor az európai országok államférfiai között az európai biztonság ügyében, méghozzá nem is eredménytelenül. Ez az érem egyik oldala. Vietnamban azonban tovább folytatódik az amerikai agresszió, egyre aggasztóbb a helyzet a Közel-Keleten. Nixon elnöknek a februári kongresszusi üzenete azt mutatja, hogy az Egyesült Államok látja ugyan már a nemzetközi viszonyok, az erőviszonyok lényeges változását, de ebből a legszükségesebb következtetéseket még mindig nem vonla le. A Magyar Népköztársaság kormányát külpolitikai tevékenységében az a törekvés vezérli, hogy támogassa azokat az erőket, amelyek a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításán fáradoznak. Erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten magunk is részt kívánunk venni — kezdeményezően is — az ilyen nemzetközi összefogásokban. Ezért szüntelenül ápoljuk és erősítjük a szocialista világ országaihoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat. Mindig azon munkálkodtunk és azon fogunk munkálkodni a jövőben is, hogy erősítsük együttműködésünket a nemzetközi politika terén a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal a nemzetközi béke és biztonság érdekében. Kormányunk a rendelkezéTisztelt Országgyűlés! A kormány elnökének expozéjával egyetértek. Engedjék meg. hogy egyben feltárjam Csongrád megye néhány problémáját és javaslatokat terjesszek elő azok megoldására — kezdte felszólalását Nieszner Ferenc, majd így folytatta: — Megyénkben 17 mezőgazdasági szakszövetkezet működik 7500 taggal, s e szövetkezetek földterülete eléri a 45 000 katasztrális holdat, ebből több mint 6000 holdat közösen művelnek. A szövetkezetek fejlődnek, az elmúlt években egész sor probléma megoldódott, néhány fontos kérdés azonban még rha is rendezésre vár. Ezek nem ismeretlenek az illetékes vezetők előtt, azonban mind a tagok, mind a választott vezetőségek egyre türelmetlenebbek a rendezés elhúzódása miatt. — Egyik súlyos probléma — folytatta, hogy az átszervezéskor a szakszövetkezetekbe általában csak a családfők léptek be, akiknek jelentős része azóta elöregedett. Ezeknek a családja az elmúlt években az iparban helyezkedett el és nem is kíván visszatérni a mezőgazdaságba, főleg a szakszövetkezetekbe nem. mivel ott a tagok több személyes problémáját nem rendezték. A megöregedő tsz-tagok földjeiket a közös müvelésbe kívánják adni. a szakszövetkezetek azonban munkaerőhiány miatt ezt csak akkor vállalják, ha a tag továbbra is gondoskodik a föld megműveléséről. Mivel az idős szakszövetkezeti tagok erre többnyire képtelenek, az a veszély fenyeget, hogy jelentős földterületek megmüveletlenül maradnak. A munkaerő-hiányt hatékonyan enyhíteni lehetne, ha jogszabályilag rendeznék a szakszövetkezeti tagok társadalombiztosítási problémáit, s ezzel vonzóbbá tennék a szakszövetkezeteket. — A szakszövetkezeti tagok legfájóbb problémája, hogv számukra nem biztosítják a nyugdíjat, az öregségi és a munkaképtelenségi járadékot. Ügy vélem, erkölcsileg is megalapozott, a tagoknak az a kérése, hogy a termelőszövetkezeti tagokkal egyenlő elbírálásban részesüljenek és velük azonos társadalombiztosítási szolgáltatásokat kapjanak. Ez a kérés azért is jogos, mert társadalmunkban szinte teljes egészében megoldódott e kérdés, még a bedolgozó háziipari szövetkezeti tagok, és a kisiparosok is részesülnek az említett juttatásokban. A képviselő véleménye szerint helyes volna, ha az egyéni földterületeken dolgozó szakszövetkezeti tagok önkéntes társadalombiztosítását és nyugdíjbiztosítását bevezetnék. Utalt arra, hogy több termelőszövetkezetben a közösben teljesített munkanapként írják jóvá a háztájiban a hizóállatok nevelésére fordított időt, aminek a társadalombiztosítási juttatások szempontjából is jelentősége van. Indítványozta, hogy a szakszövetkezeti tagok is részesülhessenek hasonló előnyökben. — Komoly problémát jelent a szakszövetkezetekbe átirányított szakemberek társadalombiztosítása is. Ez a kérdés a mai napig rendezetlen. 1970 első felében letelik több szakember ötéves kihelyezési ideje, s mivel nyugdíjjogosultságukat erre az időszakra nem ismerték el, fennáll annak veszélye, hogy korábbi szolgálati éveiket nem számítják be nyugdíjuk megállapításakor. Ezért attól is tartani kell. hogy még az öt év lejárta előtt elhagyják helyüket az említett szakemberek, ezzel elkerülve a munkaviszony kritikus öt évj megszakítását. A képviselő ezután a háziipari szövetkezetek néhány problémájáról szólt, a többi között arról, hogy ezek nyűg. díjas bedolgozói csupán 260 forint munkabért kaphatnak havonta. Ezt a korlátozást a képviselő indokolatlannak tartja, mert — mint mondotta — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben ugyanezek a nyugdíjasok az említett összegnél jóval többet is kereshetnek. Olyan jogszabály megalkotását javasolja. amely a háziipari szövetkezetekben is ugyanolyan lehetőséget biztosít a nyugdíjasok számára, mint amilyet a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben élveznek. A továbbiakban a megye vízgazdálkodási problémáiról szólt. A képviselő utalt arra. hogy Csongrád megye mezőgazdaságának termelése az utóbbi években az országos átlag fölé emelkedett. A további javulást azonban akadályozza a csapadék hiánya, illetve időnként ennek ellentéte. a belvíz, a Kiskörénél épülő Tisza II. vízilépcső javít a helyzeten, de ez csak átmeneti megoldást jelent. Feltétlenül szükséges, hogy a Csongrád térségébe tervezett Tisza III. vízúéocső és víztároló is mielőbb megvalósuljon. A képviselő szorgalmazta az arad-csanádi öntözőrendszer megépítését is, amely a makói körzetben mintegy 23 000 katasztrális hold öntözését tenné lehetővé. — A belvizek — folytatta — néhány évvel ezelőtt még 390 000 holdat veszélyeztettek a megyében. 1969 végéig 190 000 holdat mentesítettek, a belvízkár azonban továbbra is igen nagy. A megye termelőszövetkezeteiben 1966-ban 34 500. 1967-ben 56 000 katasztrális hold területet sújtott a belvíz, a keletkezett kár összesen megközelítette az 50 millió forintot. 1967-ben 26 000 holdat meg sem tudtak művelni, a terület parlagon maradt. 1969 nyarán több mint hatezer holdon pusztította el a belvíz a növényzetet, s jelenleg is súlyosak a gondok: több mint 55 000 holdnyi terület van víz alatt. Belvíz pusztít a községekben, sőt a városokban is. Emberek százai válnak hajléktalanná és évente — mint most is — több száz holdnyi gyümölcsös megy tönkre. A képviselő helyesli, hogy a megyében fokozatosan kiépítik a vízgyűjtő műveket és az üzeggközi csatornákat. Az úiszegedi belvízöblözet a negyedik ötéves tervben készül el é6 később továbbiak létesítésére is sor kerül- Mint mondotta: ezek a vízgyűjtő művek lehetővé teszik az üzemeken belüli vízrendezés gyorsítását, ezért javasolja, hogy a főművekkel együtt a vízelvezetés és az öntözés egyéb műszaki feltételeit is teremtsék meg. Utalt a MÉM-től kapott értesítésre, amely szerint az idén 11—12 millió forintot kap a megye vízrendezésre. Ez az. összeg azonban Ijevés a jelentősebb előrehaladáshoz. Csupán a Maros balparti és az úiszegedi vízgyűjtő területhez tartozó tsz-eknek 32 millió forintra volna szükségük a legsürgősebb problémák megoldásához. A vízkárok erősen csökkentik a termelést és az ígv keletkező mérleghiányok pótlására nyúitott támogatás egyébként is elviszi azt az összeget, amit a vízproblémák megoldására sokkal hatékonyabban és kifizetődöbben fel lehetne használni. A képviselő több javaslatot terjesztett elő. Indítványozta. hogy a leginkább veszélyeztetett tsz-ekben haladéktalanul kezdjék meg a belvízrendezést. Kérte a kormányt, hogy vizsgálja felül azokat az összegeket, amelyeket a megyének a vízrendezésre szántak és a már megszabott kereten felül dotáció formájában 32 millió forintot bocsássanak rendelkezésre. Azt is javasolta. hogy a későbbi időszakra tervezett két állami vízgyű'tő főmű épttését hozzák előre a negyedik ötéves terv időszakára. CSÜTÖRTÖK, 1970. MÁRCIUS 5. DÉLMAGYARORSZÁG < 3