Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

Mocsár Gábor új könyve ÉGŐ ARANY MAGAZIN Balogh Tünde A halálba táncoltatott Hemmert János Alumíniumkorszak Vecsesi Sándor Leányka „Most már eleresztem az olvasó kabatgombját..." — így búcsúzkodik a szerző az utószóban. „Mert végtére is a legfontosabb, hogy kimondjuk, sokféle töredelemmel, gonddal bajjal, szívós akarattal, kemény munkával mégiscsak kibontakozott a szemünk láttára, itt az Alfödön is egy új. dinamikus iparág. Ezt a számomra is új és ismeretlen világot a felfedezés Izgalmával jártam be s örülnék, ha ezt az Izgalmat az olvasóba a jövőre nézve is beolthatnám". Ismétlem: a könyv végén mondja ezt Mocsár Gábor szerényen — amikor már beoltotta az embert. Amikor már ötször vagv tízszer is megkérdezte önmagától az olvasó: a csudába is. már aludni kellene, miért nem hagysz a könyvből valamit holnapra is? Mert én például egyszuszra olvastam végig, mohón és fokozódó érdeklődéssel. Ahogy Rejtőt szokott olvasni az ember. S közben hány meg hány csodálkozással, újabb kérdéssel. Ilyenekkel: Honnan és hogyan jutott az író ehhez a roppant gazdag anyaghoz? Miként tudott Ilyen nagyszerű logikai rendet rakni a maga számára is új témában? Honnan az a különös képesség, az a fáradhatatlan mesélő, előadó kedv. hogy háromszáz oldalon végig egyformán friss, izgalmas, élvezetes? A válaszok a műben vannak. Megpróbálom őket címszavak segítségével összegyűjteni. Felfedezés. ^T^TTó oka is van a Mocsár könyve iránti megkülönböztetett figyelemre. Abban nem tér el n pesti vagy a miskolci könyvbaráttól, hogy egy nagy kollektív Írói vállalkozás. a Magyarország felfedezése című sorozat első kötetét simogatóan veszi kézbe. Végül is a huszonöt kötet egy számunkra is ismeretlen, új Magyarországot mutat majd be. Az Égő arany-ból most már megérti a célt, a szándékot és a további ígéreteket. De nekünk még itt van az a többlet la, hogy az olaj, « földgáz izgalmas regényét vehetjük kézbe. Ez a téma minden nap foglalkoztat. Izgat bennünket a szegedi tájon. És legvégül: Mocsár Gábor szegedi író. Itt dolgozik, innen araszolta végig a hazai olajvidékeket, s a szegedi irodalom bokrán növesztett egy szép új babérágat. Az írói munka mottója a felfedezés. Először csak jó címleleménynek hinnék. Hát mit kell llt s mit lehet itt felfedezni ebben a csöpp országban? S az Illusztris magyarázatot az Égő arany adja. Űj valóságot! Üj embert, új gondolatokat és összefüggéseket. új gondokat és ÚJ reményeket S bár ezeket nehezebb megtalálni még az olajnál is. Mocsár Gábor mindenütt ilyenekre talál Még az olaj históriájában is. Amikor például felfedezi a MAORT-ügy valódi mozgatórugóit, s új megvilágításban tárja elénk — már ez is felfedezés. Az igazi lelemény mégsem ez benne, hanem annak a föltalálása, hogy milyen — szinte máig érő — nyomvonalakat hagyott ez a szakmában és az emberekben. Vagy még tovább: hogyan kísért meg bennünket akár a közéletben is néhány holt üledéknek hitt eszme- vagy gondolatmaradvány? De talán még hitelesebbnek tetszik az írói felfedező munka valódi értéke, ha egy szakember. eg.v olaj bányász mérnök recenziójából idézek. Fekete Imre így méltányolja summásan a könyvnek és a szerzőnek ezt az erényét: „Friss látása. leleményessége olyan kérdésekre is választ keres és talál, amelyekre eddig az Ivar vezetői sem figyeltek fel." Súlyuk van ezeknek a felfedezéseknek. Sok közhely, laikus tévhit után bizonyító erővel döbbenti meg az olvasót: „A koldus Alföld még mindig nem tudja, hogy szerény szalmazsákja milyen nagy kincseken nyugszik". Még mindig csak kerülgetjük ezt a kincset —. hogy például a geotermikus energia felhasználása körüli topogásról szóló fejezetet említsem. De ebben a roppant iparban, amely milliárdokkal dolgozik. Mocsár az embert is megleli. Talán azt Is tehetne mondani, ez a felfedezés fő tárgya. Ahogyan keresi a helyét, ahogyan birkózik az elemekkel és saját elemi erejű dolgaival. Szemlélet. Mlk.°£ az íróra az uj, ilyen záporozva, hogy teremthet benne rendet? Azt hiszem társadalomszemléletének biztonsága, egyérteműsége igazítja el és vezérli — s így tud mindig következetes és konstruktív maradni. Hiszen a kereső szenvedély csak így válhat hasznos és igazán értelmes tulajdonsággá. Mocsárnak ebben a témában sem csak „miértjei" vannak. Minden miértre világos indítékú, pozitív választ keres, amelynek lendítőereje van. Objektív a megközelítés, a probléma megpedzése — és objektív értékű a válasz. Sokszor ledöbbent, de minden esetben kézenfog utána és elvezet egy-egy hasznos, igaz következtetéshez, de olykor még a praktikus megoldáshoz is. És ezt azért magyarázom körül ennyire, mert ez nem kisebb fogalommal, mint az írói magatartással azonos. Az ilyenféle írói magatartás viszont nem •mindig és nem mindenkinek tetszik. Nekem kifejezetten szimpatikus. egyértelműen konstruktív — igazi szocialista írói magatartás. S egyebek között az Égő arany a bizonyság rá: csak ezzel a pozitív szenvedélyességsel lehet értékeset alkotni. Ha valamikor, ma igenis nagy szükség van erre. a ..felnőtt" szocializmus társadalmában. De hozzá tehetem ehhez a műfaj speciális követelményeit is. Szociográfiát eredményesen művelni enélkül nem lehet. Ez a szemléletmód jellemezte Mocsár másik nagysikerű könyvét is ebben a műfajban — a Nálunk, vidéken-1 —, de az Égő aranyban még tovább, még többre jutott. Itt sokkal több ismeretlent megold, sokkal több zárójelet felold. Említettem is neki: azt hiszem, sikeres írói tevékenységé-' ben különös helyet foglal el ez az új könyve, talán egyest kellene elé írni a sorrendben. Nem tiltakozott maga sem, pedig hát az írónak igencsak egyformán kedves gyereke mindegyik kötete. Tcmorot Az iró nem ismeisméiéi. reterjesZit6i ám ha Ismereteket Is közöl, az külön haszon. S minthogy tudom, menys nyi laikus legenda kering a szénhidrogén körül, úgy is fölhívhatom a figyelmet az Égő aranyra. mint enciklopédikus gazdagságú ismeretforrásra. Mikor író mondja el a szénhidrogén meséjét, s ugyancsak a laikus ember pózában — az ismeretterjesztés irodalommá nemesedik. Példák, hasonlatok tömege segít a megértésben; szellemes rákérdezések, logikai „csavarok" élénkítik az előadást. S mint a könyv egészében, a fejezetekben is kristályos nyelv, elegáns stílus. Még itt is szerephez jut az izgalmasság. szerkesztési találékonysággal, a tudni vágyó ember kedves csökönyösségével. Ügy tesz sokszor, mint a makacs laikus —, mint ml tennénk valamennyien: újra kérdez, hitetlenkedik, szellemi bukfenceket vet. és ..gyötri" a szakembert, hogy a tudásban a teljes bizonyosságig, megnyugvásig segítse önmagát és kalauzolja az olvasót. Végül még néhány szót. csalt úgy távirati stílusban, mielőtt én is elengedném az olvasó kabátgombjét: a Szépirodalmi Könyvkiadó igen szép, méltó köntöst talált az ígéretesen kezdett sorozatnak. A kötés és a tipográfia: Szántó Tibor munkája. A debreceni Alföldi Nyomda igényes munkát végzett a kötet kiállításában. Nemcsak szépséghiba viszont. hogy a majd k£t és fél íves műmelléklet fotói — Korniss Péter felvételei — méltatlanul szegényesek. Sz. Simon István ARANYAT ÉRŐ KEZEK Akácz László A CSERPÁK S

enki nem mondta, hogy a Molnár-majorba is elmenjen. A tavasszal megrogygyant tehénistállót valami szedett-vedett tsz-brigád igazgatta; az efféle munkához meg aligha kell megyei ellenőr, főképp nem a pénzügyi osztályróL De hiába. Amikor a sárfoltos jelzőtáblát meglátta, és a huszonhatos kilométerkő is a szemébe tűnt, nem tudott mást mondani, csak azt, hogy balra, megnézzük még azokat a malterozókat is. Sem a sofőr megránduló arcát nem látta, sem a kerekek ingerült pattogását nem vette észre; gyerekmódra az ablakhoz húzódott, s úgy figyelt. Igen, a bicikli csapás most is olyan keskeny és most is olyan fényes. A nyárfák sem sokat változtak: hegyüket vesztett száraz ágaik szomorúan böknek az égre. A csordakút vályúját is ugyanaz a fűrészbak tartja, csak a keresztpántot szakította le róla valami vihar vagy tépték le a gyerekek. Meggyötört, agyonhasznált az út; sárgák, porosak az árokpart füvei. Hiába az a húsz év, errefelé minden olyan, mint régen. Fácán ugrott ki az egyik bokorból, a sofőrnek fékeznie kellett. Míg a tovacserregő állatot figyelte, arra a régi futásukra gondolt, amikor biciklit, táskát, mindent itt, az úton hagyva rohantak egy ekkora formájú szárnyas után. Boda öcsi, ó csörtetett a legtovább mellette. Vajon mi lett Boda öcsivel?! Egy pillanatra szemébe tűnt a csatorna deszkahídja, annak a karfájából sem nőtt még ki az a régen letört darab. Majd egy kanyar után megállt a kocsi. A sofőr azonnal a kormányra dőlt, s éppen csak mordult egyet, amikor meghallotta, hogy egy jó óra múlva Indulnak tovább. A dühös hang miatt most nem idegeskedett; inkább azon tűnődött, hogyan táruljon föl előtte az utoljára diákszemmel látott világ. Legjobb lesz, ha a régi IntézőIakásnál kezdi. Onnan nyugodtan nézelődhet, és különben is, ott, abban az irodának kinevezett előszobában írták fel a nevét a segédmunkások listájára. összefogta a karját, s lassú, billegő járással megindult a deszkatornácos ház felé. Minden lépésével tisztábban ragyogott előtte az a mészhordással, homoktalieskázással. ásással, lapátolással eltöltött július. A kőlépcső legfelső fokára ült le, s erről a piros trónról vette sorra a régi majorból annak idején alakított tehenészet épületeit. Ez itt, mindjárt jobbra a takarmányraktár. Annak az ajtaja mögött leplezte le titkos cigárettázásaikat a micisapkás igazgató Amott, feljebb a kisebbik istálló, ahol reggelenkint friss tejet adott neki Ica. a fejőlány. Istenem, Ica! Vajon miféle utakat járt be szép hosszú lábain... — Amit ebben a lakásban találsz — szólt hozzám leendő anyósom — az utolsó darabig családunk tagjai készítették. Ebben a családban mindenkinek aranyat érő keze van. Nézd meg ezt a televíziót! Látod? A férjem fabrikálta. Persze, már régebben. Amikor még a televízióés rádiógyárban dolgozott. t öt éve kapcsolgatjuk, tekergetjük ezt a masinát, de még egyetlen egyszer sem romlott el!... És mit szólsz ehhez a pianínóhoz? Ilyet aztán nem kapnál a boltokban, ha térdig járnád a lábad, akkor sem. Az efajtákat csakis exportra gyártották, és egyetlen belföldinek sem adtak el ilyet De a férjem abban az időben volt éjjeliőr a hangszergyárban ... Vagy itt van ez a mosó- és szárítógép! Iván íjunk kezemunkáját dicséri ez, aranyoskám. A háztartási gépek gyárában volt raktáros, amikor készítette. — És az ott? — kérdeztem kimutatva az ablakon, az udvar sarkában álló kis kertitraktor felé pillantva. — Az is a férje munkája? — A, nem — felelte leendő anyósom. Az nem az ő műve. Az ipari tanuló unokámé. Aranykezű gyermek! Akkor barkácsolta össze, amikor meg-meglát.ogatta az apját a szovhozban, aki ott gyakorlati oktatást tartott a fiatalóknak... De tekints már be ebbe a szobába is! Látod ezt a mesebeli bútort? Ilyet is csak exportra gyártanak. — És ezt ki készítette? Csak nem Lena?' — kérdeztem elhűlve. — Nem. dehogy! A kisebbik lányom. Liuszja. — Hát Ljuszja az asztalosmesterséghez is ért? — Nem ért az. Hanem titkárnő a bútorgyárban. Igaz, mindent megtett ezért a bútorért, de megszerezte. — És tessék már mondani — hüledeztem tovább. Lena ilyen... izé, ilyen aranykezű ? ... — Neem — mondta büszkén leendő anyósom. — Lena nem miránk ütött. Lena — az Igazat, megvallva nem is a mi fajtánk. Egyáltalán nem az. ö amolyan jövevényféle, no... Fiatal voltam még kis butuska, amikor a szülészeti klinikán dolgoztam, mint ápolónő... Nagy kő esett le a szívemről. Hála az égnek, hogy Lena nem olyan Különben fuccs lett volna az esküvőnknek. Már tudniillik a foglalkozásom miatt. Én ugyanis technikus vagyok. A kigyótenyésztő telepen dolgozom. E. Uszpenszkíj Itt, szemben a vasajtós mázsaház, ahol esténkint egymásnak adták a cérnagurigára kötött kulcsot a fiatalabb kőművesek. Aztán a nagyobbik istálló, amelynek a falát most kenegetik, majd végül a góré. ahonnan mindenki kikaparta a maga pár mázsa kukoricáját Néhány ház a mindig sáros udvar körül; egy-két bokor, elpusztíthatatlan fa: egy biztos határú, örökös birodalom, aminek húsz év... Mit változtatott itt az a húsz évi Rágyújtott. A gyufa füstje a vacsorafőzés régi lángjait juttatta eszébe, meg az élükre állított téglákat, amelyek kormos vállain egy kis bográcsban rotyogott mindig a lebbencsleves. Az a szélárnyékos zug ott. a nagyobbik istálló mögött, ahol esténkint felszálltak az otthoni Illatok! Vajon füstös-e még az ablak vasrácsa? Vajon most is ott főzöcskéznek-e az emberek? Szívott egy mélyet, maid felállt, és nyugodt, sétálos léptekkel lekanyarodott a széles kőépület mögé. A vasrács füstös volt, és a megperzselt fűcsomók között ott feketéllett néhány elszenesedett fadarab. Igen. itt tényleg minden a régi. Nem változtak sem az épületek. sem a fák. sem a szokások ... És mintha belőle sem csrtnált volna negyven felé iáró férfit az a sebesen elszállt húsz év könynyű mozdulatokkal, ide-oda tekintgetve visszaindult a maiorudvarra. hogy az ott hajladozók munkáját is megnézze. Az Istálló vedlett falát most csak ketten foltozgatták; két legényforma fiú. Az egyik odafent az állványon csapta, simí-