Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

1 Lődi Ferenc IKERTESTVÉREK Tenger morajlik? Mélység szólana? Sarkamba lép a nemzedék, amelynek Ikertestvére szabadság, haza. Együtt nőttek, mint elsőszülött gyermek, s annak jogán a béke olajágát magasra tartják: soha háborút! Akkor születtek ők, mikor a föld még vértől piroslott, s mindhiába várták a hősöket, hogy hazatérjenek a termő-fáknak leszedni gyümölcsét: asszonyt ölelni, s tenni, süni fáklyát lobogtat élni hűlt romok felett Hősök porából sarjadt új vetésből szegtük az első kenyeret, fehér volt A vének is, akikre kormos égbolt szakadt már kétszer, könnyük melegéből hullattak rá, mint áldozati testre, arra az első friss kenyérre akkor. Pedig nem álltak másból, csak haragból, mert életüket háború felezte. Tenger morajlik? Mélység szólana? Sarkamba lép a nemzedék, amely erős vállával Atlaszként feszül s ikertestvére szabadság, haza. Apák tüzét már ő lobbantja fel, e nemzedék, mely élhet emberül. Péter László POLITZER GYÖRGY ELSŐ ÍRÁSA „Georges Politzer, a meggyilkolt filozófus" című cikkében a pa rizsi Le Monde irodalmi melléklete hosszasan és pozitívan mritatja a magyar származású francia gondolkodó és kommunista vértanú összegyűjtött műveinek kiadását. , . ,„ Magyar Hírlap, 1970. március 16. Szabó Miklós Kovácsműhely udvara Először mi is mint Georges Politzert ismertük meg, 1949-ben a Szikra Kiadó Tudomány és Haladás című sorozatában, a Györffykollégisták francia munkaközösségének fordításában jelent meg A filozófia alapelemei címmel a párizsi munkásegyetemen 1935— 36-ban tartott előadásainak Párizsban is csak 1946-ban kiadott szö-vege. A magyar értelmiség jelentékeny része az ő könyvéből ismerkedett meg a marxista bölcselettel. De csak évek múltán, Bajomi Lázár Endrének az Élet és Irodalom 1967. június 24-i számában A materializmus Pascalja című cikkéből vált országosan ismertté Politzer magyar származása. Azóta számos apró adalék került nyilvánosságra, s ebből nagyjából már kikerekedik Politzer György gyei-mekkorának, pályakezdésének vázlatos rajza. Áz Árva megyei Trsztenán született 1903. május 3-án; édesapja Itt volt körorvos. Innen Nagyváradra, majd a Heveri megyei Selypre, a mai Lőrincibe kerültek. Politzer György itt töltötte gyermekkorát. 1917-től 1919-ig a szegedi állami főgimnázium (a mai Radnóti gimnázium) tanulója volt: itt végezte az ötödiket, és kezdte a hatodikat, de ebből — forradalmi szereplése miatt — nem kapott bizonyítványt. 1921ben ment Párizsba, s a Sorbonneon folytatta tanulmányait. Már 1923-ban folyóiratot alapított, és tanulmányokat írt a tőle úgynevezett konkrét lélektan köréből. Harcot folytatott Freud és Bergson lélektani és bölcseleti nézetei ellen. 1924-ben Ismerkedett meg T.ouis Aragonnal. aki szép írásban áldozott em'ékének. Pol'tzer György 1929-ben fordult tudatosén a marxista elmélet felé. 193?-beu egvik megalapítója a párizsi munkásegvetemnek. s rendszeres előadója éveken át. Akár Sartre, ő ls középiskolai filozófiatanár volt egy ideig: Cherbourg-ban, Evreux-ben és Párizsban. A német meg«Tálláskor moralitásba vonult. Híres esszéje Rosenberg faimítoszával szállt szembe. Mint a Francia Kommunista Párt egyik vezetőjét 1942 már' ciusában a Vichv-kormány rendCt-pj letartóztatták, majd háromhónapi kínzás, vallatás után átadták a németeknek. Két társával együtt 1942. május 23-án a Párizs melletti Valérien-dombon — auogyan Aragon nevezi: Párizs Golgotáján — agyonlőtték. A Francia Kommunista Párt története című munka ezt írja róla: „Lelkes hazafi, teoretikus és forradalmár, a szabadságszerető és haladó értelmiség példaképe." A szegedi ellenforradalom hírhedt krónikása, Kelemen Béla is megemlékezik róla hatalmas könyvében. „Az iskolai fegyelmetlenség — írja a szája íze szerint torzítva el az eseményeket — átcsapott az internátusokra is. Azelőtt kifogástalan viselkedésű tanulók megvadultak, és kemény kihágásokat követtek el. Valamennyi közül talán mégis kitűnik a kereskedők Fodor utcai internátusában történt eset, ahol az internátusi felügyelőt Politzer György állami főgimnáziumi VI. o. tanuló kezdeményezésére a tanulók székekkel megverték. Az ügy a munkástanács elé került, és az — egészen természetesen — a féktelen tanulóknak állott pártjára, úgy, hogy a nevelőknek el kellett hagynia az intézetet." A dologra Politzer egyik internátusi társa, a Budapesten élő László Imre is visszaemlékezett. „Politzer vezetésével — mesélte — a diákok barikádokat emellek a stúdium helyiségében, és követették, hogy a két igen durva, posztjára egyáltalán nem méltó felügyelőt váltsák la." Nyoma van ennek a szegedi forradalmi hetilap, az Igazság 1919. február 17-i számában ls, nein lehetetlen, hogy éppen. Politzer György jóvoltából. Felül kell vizsgálni az intérnétusokat! címmel a névtelen cikkíró követeli a munkástanács intézkedését a magán-internátusok visszaéléseinek megakadályozására, s szóvá teszi a felügyelők magatartását ls. „A tanulmányi felügyelők — úgymond — ritka esetben inteligens emberek, még ritkább esetben tanárok." A legtöbb félbemaradt egzisztencia, aki lakásért^ ellátásért, csak zsebpénznek elég fizetésért vállalkozik a szolgálatra, melvre egyébként semmi sem képesíti. Ilyen a kereskedők internátusnnak Ideabeteg. rabtátus fölűgylője is" „Ez az ember — mondta a cikk — nemcsak hogy üti és veri a diákokat hanem oly kifejezéseket használ, melyek még az Iskolai kifejezésekhez egyébként hozzá•H^íja m^BBm'i •tfr'w^afi tett* a maltert a másik meg nagy loccsantásokkal odalentről dobálta fel neki az anyagot. — Csinólgatják? — Csinálgatjuk! Odahúzódott az eresz alá, hogy az ismerős mozdulatokat közelebbről lássa. Előbb felfelé figyelt. Egy merítés a vaspóntos deszkaládába, aztán egy lendítés, a csuklónak egy ügyes perdülése. és a szürke massza máris ott tapad a falon. Gyors kenés, majd újra megmerülhet a rövidnyelű kömüvesszerszám. a fángli. Aztán az állvány tövébe nézett Megfigyelte a rúdra szerelt edény telibuggyantását saját karjában érezte a dobás lendületét. majd az ő csuklója is csavarodott egyet, megtéve a legvégső, a legfontosabb mozdulatot. Igen. ez ennek a mestersége. Egyetlen fogással meríteni, dobni. végül egy újabb rántással kifordítani a nyeles rakodóedénvt, a cserpákot. Egyszer, tízszer, százszor egymásutáa A mattorozó kőműves kívánsága szerint. Azt. hogy karjának mind ütemesebb mozgását a két fiú előbb megmosolyogja, majd egv összekacsintás után kineveti, csak percek múlva vette észre. Néhánv lépessel odébbhúzódott, s mint a játékában megzavart gyerek, az udvar téglatörmelékes földjét kezdte nézni. Aztán bizonytalan mozdulatokkal megint rágyújtott és nébánv szívás után visszasétált az állvány tövébe. — Valamikor én is csináltam. Ezt a rakodást is csináltam.. Azok ott ketten ránéztek, ma <d egy vállrándítás után tették a dolgukat tovább. Kivárt egy csobbanast. aztán folytatta. — Húsz éve csináltam; errefelé ahol most maguk... Aki odafönt csapkodott az egyenesítette ki a derekát először. — Félállásban.? A másik vakkantva fölnevetett — Diákkoromban csináltam, egy egész hónapig, napi tíz órán ét... Üjra dolgozni kezdtek. Várnia kellett, míg megnyugodnak a szerszámok. — Az ott. magánál a fángli. ez meg itt lent a cserpák. Tudom. A cserpák volt a legtöbbet a kezemben. Sokszor raktam vele a maltert ennél magasabb állásokra is. Téglát igazítottam a lábam alá. s onnan nyújtóztam előbb le, aztán fel. — Most nem akar nyújtózni? Ezt egy elfojtott kuncogás végén a cserpákos fiú mondta. — Odaadom. ha kell! A karja hamarabb mozdult, mint a gondolata. Már ott nyomták a tenyerét a szerszámnyél görcsei, amikor megértette, hogy mire vállalkozik. Az ismerős fogás azonban továbbra is a láda mellett tartotta. Szinte érezte, ahogv visszafiatalodik. Hogy miképp merített., s hogy a teli szemszámmal miképp lendült neki a keze. arra nem emlékezett csak amikor már visszafoghatatlanná vált a repítés, akkor gondolt valami olyasmit, hogyha a házak, a fák. a szokások. itt semmi nem változott, akkor talán az ő mozdulatai is a régiek maradtak. S hogy a cserpák tényleg a szükséges magasságig jusson, és ott egv gyors fordítás után az utolsó cseppig kiürüljön, még lökött egyet a csomós nyélen. Rosszul tette. A szerszám a szükségtelen mozdulattól megbillent, s mielőtt tel iesen felért volna fejével nekikoccant az odafent várakozó láda szélének. A malter félig a szélső pallóra, félig vissza, a földre hullott. Ha nem ugrik el, cipője is. nadrágja is piszkos lesz. A másik kettő, hangját neki szabadítva, nevetett — Megv ez még — mondta, amelyik idelent dülöngélt egy csendesebb pillanatában. Ha erősebben fogja magát akkor még visszaléphetett volna. Tett is egy mozdulatot hátrafelé. Ám akkor megint szemébe tűnt az állvány alá dobott cserpák, s a karjában újra ott érezte a malterhányás minden mozdulatát. A szerszámnyélért nyúlt. Második lendítését mélyebbről több erővel kezdte. így a felfelé tartó ív tisztábbra sikerült. Tisztábbra, de a szükségesnél magasabbra: a kelleténél később, a láda fölött fordult ki a szerszám. A rossz ürítés a malter újabb szétfröccsenését okozta. Most már ingére, cipőjére egyaránt jutott a szürke pépből. Az állványba kapaszkodva hallgatta, miként vet egyre nagyobb hullámokat az imént kitört nevetés. A sértő hangok mind erösebb csapkodása vitte rá. hogv újabb próbát tegyen. Egy tisztább pillanatában úgy döntött hogy most is nagyot lendít, de amikor kell. maid gyorsabban fogja vissza, és erősebben perdíti meg a rudat. Tervezett mozdulata talán sikerül is ha az előbbi heJyén áll. De időközben beljebb lépett, s ígv. mikor a szemszámot felcsapta, az teljes erővel nekivágódott a szélső pallónak. A malter nagy foltokban ült meg arcán ingén. A vihogás úlabb futamai már nem jutottak el hozzá: n piszko.-, rúdra tamaszkodva a körben sorjázó épületekre figvelt. Az intézőlakás feljárója, ahonnan először tűnt a szemébe ez az udvarnyi maradandóság; a mázsaház vasajtajára, amelyen nem nőtt, és nem fogyott a kocka formájú rozsdafolt; meg a járda sáros tégláira, amelyek ugyanúgy. egy ismétlődő minta szabályai' szerint sorakoznak, mint tíz éve, húsz éve, negyven éve ... A feljáró marad, a rozsdafolt marad, a járda téglái maradnak, a bicikliút fénye meg a vályútartó fűrészbak is marad, csak az emberek tűnnek el. akik a góré kukoricáját lopják, és egymásnak adogatják a cérnagurigás kulcsot. Az emberek tűnnek el. meg a mozdulatok. Igen. a mozdulatok ,.. Amikor eddig ért. a cserpákos fiú újra kuncogni kezdett s valami olyasmit mondott hogv órabér nélkül is milyen jól besegíthetne nekik ez a pasas. N

em a megjegyzése és nem ls a ráfelelő újabb vihogás bőszítette fel. hanem a szerszám gazdájának kifordult arca; az a görcsösen rángatózó, régi vonásaira már miben sem emlékeztető tekintet. A túiizzott szem szikrázott előtte, amikor a tele cserpákot felkapta, és a megnyúlt formáját vesztett szájat látta, an-. kor elkezdte a maltert hányni. Később, a harmadik, negyedik dobás után már szinte Réppé változott: esvre gyorsabb ütemben pusztította a falon, állványon, földön mindjobban szétterülő anyagot. Megveszekedett csapkodásat a sofőr fogta le végül, aki a nagy csattogásra futott oda. s aki bent a garázsban még hetekig mesélte. hogy a Molnár-majorban micsoda balhéba keveredett Székely. az a különben hulla nyugi pénzügyes. Politzer György, a szegedi diák szokott diákokat is felháborodással töltik el. Bottal és korbáccsal nyargal ő ott, ahol a diákok tanulmányára kellene felügyelnie." Minden bizonnyal Politzer György nyomtatásban megjelent elsői írása az Igazság 1919. február 21-i számának Hogyan csaptak be a szegedi diákokatl című cikke. Ebből kiderül, hogy Politzer György mint szegedi diákküldött részt vett február 2-án a budapesti Barcsay utcai főgimnáziumban rendezett diákgyűlésen, amely a középiskolai diákság forradalmi követeléseit, egyebek közt az érettségi eltörlését (!), megfogalmazta. A cikkben arról van szó, hogy ott megismerkedtek egy „hírlapíróval", aki aztán Szegedre is lejött, hitegette a diákokat Kunfi Zsigmonddal, majd Vészi Margittal való kapcsolataival, s közben — stílusosan, a helyzethez illően — kizsarolt a? egyik szegedi fiútól hét kiló paprikát. Ezzel azitán meglépett, míg a diákok forradalmi képviselői — köztük bizonyára Politzer is — hasztalan várták, hogy kívánságaiknak a Pesti Hírlap vagy Az Est terjedelmes cikkben adjon hangot. „Így csapta be egy áihírlapíró a szegedi diákokat!" A cikk aláírása: P. Gy. Évekkel ezelőtt, amikor összeállítottam az Igazság cikkeinek repertóriumát az egykori szerkesztő segítségével sem tudtuk megoldani e betűjelek titkát. Azonban Politzer György 19-es szegedi szerepléséről a Magyar Hírlapban tavaly megjelent cikkem eszébe juttatta Lencz Gézának. a Szombathelyen élő veterán újságírónak és nyomdásznak, ki volt hetilapjának e munkatársa. Neki ls, akár a szegedi munkásmozgalom öreg harcosának, Katona Andrásnak, elsősorban jellegzetes vörös haja él elevenen emlékezetében. Katona András csak Gyurinak hívta, vezetéknevét már elfelejtette, de félreérthetetlenül emlékezett rá: együtt tartottak gyűléseket a szegedi középiskolákban 1919 tavaszán. Amikor 1919. március 27-én a francia megszállók ultimát'imára a szegedi direktórium elhagyta a várost, Politzer és társai a főgimnázium diáktanácsának tagjai, szintén eltávoztak. Beálltak a Vörös Hadseregbe, részt vettek a szolnoki csataban. A bukás után Politzer az aszódi javítóintézetbe került. A szegedi állami főgimnázium 1920-ban megjelent közös értesítőjében pedig ez áll; „Politzer György bizonyítványa miniszteri rendeletre megsemmisíttetett." Korábban, az 1917—18. tanévről szóló értesítőből viszont kitűnik, hogy Politzer György az V. osztályban jeles rendű volt ós egész tandíjmentes. Akár Illyés Gyula. Politzer is diákként vett részt a forradalmi eseményekben, a Vörös Hadsereg harcaiban, s annyiban is párhuzamosan alakult sorsuk, hogy mind a ketten Párizsba menekültek a fehérterror elől. Illyés néhány elejtett megjegyzéséből Kitűnik, hogy ismerték is icint egymást. Illyés azonban hazajött — és magyar költő lett. Polttzer kint maradt — és francia filozófus lett. Az antifasiszta harc mártírja. v „Haláláig énekelte a Marseillaise-t" — jegyezte föl Aragon.