Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

Tápai „ • Antai AZ AROKPARTI VENÜS HITELES TÖRTÉNETE VASÁF ÍNAPI J MAGAZIN Simái Mihály CINKE­HÍVOGATÓ Zúzmaradíszes szélmellény szélmellény pityeri cinke szállj mellém szállj mellém kis primadonna kényes vagy kényes vagy aj de tudom hogy éhes vagy éhes vagy semmid sincs csak a begyecskéd begyecskéd egyre rimánkodsz ehetnék ehetnék barka se lomb se bogár se bogár se hej a tavasz • még soká lesz soká lesz barka ha nincs is van bőrke van bőrke rajta szalonna van bőven van bőven jégcsap pityke hó-dolmány hó-dolmány izlik-e hát a szalonnám szalonnám jaj de régen falatoztam ilyen jót mint o finom nyári kukac oltJan [vöt olyan vót Constance L. Melaro Augusztus 17. Tisztelt Asszonyom: Könyvelésünk szerint az ön számláján 2,98 dollár hátralék mutatkozik. Ha a fenti összeget időközben befizette volna, kér­jük, tekintse tárgytalannak ezen levelünket. EZ COMPJUTERKARTYA KÉRJÜK NEM ÖSSZEHAJ­TANI VAGY MEGCSONKÍTANI. Augusztus 19. üraim: Az én számlámon nincs hát­ralék. Befizetéskor mellékeltem egy cédulát, közölvén, hogy ugyanazt az árut önök kétszer számlázták. Kérem, ellenőrizzék könyvelésüket. Szeptember 17. Tisztelt Asszonyomt Könyvelésünk szerint az ön számláján 2,98 dollár hátralék mutatkozik. Kérjük fizessen be 3,40 dollárt, mely összeg ma­gában foglalja a kezelési költ­séj^pkct is EZ COMPJUTERKARTYA KÉRJÜK NEM ÖSSZEHAJ­TANI VAGY MEGCSONKÍTANI. Szeptember 19. Igen Tisztelt Gép: Maga nem figyel ide! Én nem vagyok hátralékban semmiféle összeggel. Én nem tartozom ma­guknak azzal a pénzzel. Kétszer számlázták nekem ugyanazt az árut. Kérem, nézzen utána. Október 17. Tisztelt Asszonyom: Könyvelésünk szerint ön há­rom hónapja hátralékban van. Kérjük, fizesse be a kezelési költségekkel immár 4,10 dollárra rúgó összeget. Tisztelettel kérjük, szíveskedjék figyelmét az ügy­re fordítani. EZ COMPJUTERKARTYA KÉRJÜK NEM ÖSSZEHAJ­TANI VAGY MEGCSONKÍTANI. Október 19. Igen Tisztelt Gép: Még. hogy én figyeljek! Még, hogy én szíveskedjek odafigyelni! Hallgasson ide, maguk téved­IZ' riszta, a Tavasz címmcl —' tárcát irt lapunkban Lodi Ferenc, lapunk főmun­katársa. Egy kedves történe­tet próbált rekonstruálni Tá­pai Antal szegedi szobrász­művész elbeszélésébőL Am jelentkezett Tápai Antal — ' a szerzőnek szóló levélben — Kriszta, az Árokpart! Venus teljességgel hiteles történeté­vel. Örömmel adjuk közre. És hozzátesszük: a szobrász Írásában sem kevesebb a költészet! Kedves Barátom! A múltkori írásod Krisztáról és a Tavasz-szobromról olyan szép volt, hogy sokáig haboztam: mitévő legyek? Nyersen rombol­jak szét egy szép illúziót, vagy tapintattal igazítsam ki. Ne ha­ragudj, de igy az frásod — saj­nos — pld. Szelesi Zoli barátunk, nak szakszerű tájékozódást nem nyújt. Ismerem skrupulózus lel­kiismeretét — nehogy csak nehéz nyomozómunkával tárja fel az igazságot —, mégis úgy döntöt­tem, hogy megkönnyíteni a mun­káját. Felhívom a figyelmét, hogy az írásod — ami ismétlem, na­gyon szép volt ugyan, de nem a megfelelő helyen szép — itt-ott kiigazításra szorul. Tudom, hogy korrajznak és kultúrtörténeti do. kumentumnak szántad az íráso­dat, de ehhez nem elég precíz. Tárgyi tévedések is belecsúsztak, és így — divatos szóval élve — nem kódolhatjuk be a műtörté­nelembe. Elvégre igazság is van a világon. (No és a soraid között ... hogy mik vannak.) Az leső té­vedésed, ami szociológiai szem­pontból félremagyarázható, irigy­séget és nosztalgiát szül a mai albérlőkben. Még azt hihetik, hogy a múltban az albérleti szo­bák négy falát a négy égtáj felé úgy széthúzták, hogy ott, hely­ben, meg lehetett mintázni egy életnagyságú aktot. Ferikém! A légtereket nem az albérlőkre pa­zarolták már akkor sem. Pontos­ság kedvéért és magamigazolásul ideírom: a szobám alapterülete 159x300 cm volt. Ebből vonj le 150x60 cm-t. Ott lakott a Karcsi. Nem akarok neki reklámot csap­ni, sem misztifikálni az esetet. Csak a valóságot from. A Karcsi, nak kriptaszaga volt. Egy másik barátomnak dettó. Ti, két főisko­lás festőművész lakás híián a kerepest temető eevik barátságos kriptáiéban rendezkedett be. Ak­kor még voltak rosszindulatú, Írig" alakok és »sv llven bekön­te őket a rendőrségen. A rend­őrség az Illegális lakáshői ille­téktelenekként kilakoltatta a kol­VAN OTT VALAKI? nekü! Én nem tartozom maguk­nak 4,10-zel. Képtelenek felfog­ni ezt? Kérem, töröljék azt a kö­vetelést egyszer, s mindenkorra. November 17. Tisztelt Asszonyom: Könyvelésünk szerint ön im­már négy hónapja hátralékban van, s az összeg a kezelési költ­ségekkel együtt 17,56 dollárra rúg. Kérjük, rendezze tartozását tíz napon belül, avagy áttesz­szük azt revíziós osztályunkra, behajtás végett November 19. Tisztelt Programozó Emberi Lény! Tisztelt Élőlény, ha vagy: Hajlandó lennél végre kivenni a fejedet a kompjuterből, ha csak addig is, míg ezt a levelet elolvasod? Nem tartozom nek­tek azzal a pénzzel!!! Semmifé­le pénzzel nem tartozom. Egy fityinggel sem! December 17. Tisztelt Asszonyom: Van valami probléma a csekk­számlája körül?i) Könyvelésünk szerint augusztuí óta nem tör­tént rá semmiféle befizetés. Kér­jük, hívja fel a Dl 7—9601-es telefonszámot, és kérje Miss Gilbertet, az önnek kedvező legkorábbi időpontban. December 26. Igen Tisztelt Gép: Megpróbáltam fölhívni önöket december 18-án. Majd később 19-én. 20-án, 21-én, 22-én. 23­án és 24-én is. De csupán a magnetofonba rögzített üzenete­ket és a karácsonyi énekeket kapcsolták. Kérem, óh kérem szépen! Nem tudnának bekap­csolni egy élőlényhez? Bármi­lyen élőlényhez? Január 17. Tisztelt Asszonyom: Hitelosztályunk benyújtotta hozzánk az ön hátralékos szám­láját behajtásra. Szedetnénk megadni önnek az utolsó lehe­tőséget. hogy számláját rendez­ne. Változatlanul legfőbb kíván­ságunk, hogy önnek előzékenyen legáimat. A Karcsit én fogadtam be. Krétával körülhúztam a fenti méreteket, és ha a Karcsi behúzta a lábait, éppen elfért benne. A Népszava botránnyá dagasztotta az ügyet. (Az 1928— 28. évjárat valamelyikében név szerint megtalálhatod őket.) Olyasmiket írt az az újság, hogy lám, a magyar tehetségek sorsa milyen mostoha kálvária, és a többit. Nem részletezem tovább, hiszen meg lehetett szokni a sza. gukat. A Tavasz komoly, rendes mű­teremben született. Hármunk­nak volt közös műterme, ahol szigorú egyezményben dolgoz­tunk. Hol egyikünk, hol mási­kunk dolgozta föl saját plasztikai problémájaként a mindhármunk­ra kötelező tanulmányt. A lavórt és a súrolókefét a Bence (az Ep­reskert akkori cerberusa) adta kölcsön. A szappan pedig jóféle házlszappan volt. Abban az év­ben megdöglött a disznónk és a tetemét szappannak főzte ki Édesanyám. Legyünk csak ponto­sak a dokumentumokban. Nem vindikálom magamnak azt a di­csőséget sem — mint az írásodból sejteni lehetne —, hogv Kriszta szépségét én fedeztem fel. Műte­remtársam, a Sanyi hozta egy biciklikirándulásáról. Poros or­szágút mellett, békanyálas gödör­ben fürdött sok kisebb poronty társaságában. Innen, illetve a műtermünkből indult diadalútjá. ra az évtized legszebb női teste. Az éteri finomságú női szobrok mestére, Lux Elek, nagy sikerű táncosnő-sorozatát róla mintázta. (Minden nagyobb európai múze­umban megtalálhatod őket.) A szegedi Pauli Antal (Tonka) fa­ragta kl őket körtefából. A hús­vér szobrok mestere, Pásztor Já­nos, Ad Astra-szobra és Kazinczy Géniusza is Kriszta szépségét ma­gasztosította műtörténelemmé. Pásztor aktjait Kasztner faragta fába. Most ö is Szegeden él. Az én Tavasz-szobrom először a Nemzeti Szalonban volt kiállít­va. Egy görög műgyűjtő (Stavro. pólus Sokrates) Trieszt kertmú­zeuma számára szerette volna rendelkezésére álljunk, de ez a határidő már Igen régen lejárt. Ezúttal számítunk csekkbefizeté­sére, őszinte híve, Henry. J. Hooper hiteles könyvvizsgáló. Január 19. Tisztelt Mr. Hooper: Maga Drága! Maga édes, ara­nyos Emberi Lény! Hivatkozom a hitelosztályuknak küldött szep­tember, október, november és december 19-én keltezett leve­leimre, melyek tisztázzák a tényt, hogy nem tartozom Önök­nek semmivel! Február 17. Tisztelt Asszonyom: Mikrófilm adattárunk segítsé­gével kiderítettük, hogy szám­lázási hibát követtünk el. ön­nek semmiféle hátraléka nincs. Reméljük, a későbbiekben nem fogunk önnek eképpen alkal­matlankodni. Noha az eset a mi hibánkból következett be, se­gíthet nekünk az effélék elkerü­lésében azzal, hogy mellékeli a számlaszámot, ha postán vagy telefonon keresztül árut rendéi. Őszinte híve, Henry J. Hooper, hiteles könyvvizsgáló. Február 19. Tisztelt Mr. Hooper: Köszönöm! Öh, köszönöm, kö­szönöm, köszönöm! Március 17. Tisztelt Asszonyom: Könyvelésünk szerint az Ön számláján 2,98 dollár hátralék mutatkozik, melyet ön tavaly augusztusban egy nem létező számiéra fizetett be. Kérjük, ez­úttal rendezze tartozását! EZ COMPJUTERKARTYA KÉRJÜK NEM ÖSSZEHAJ­TANI VAGY MEGCSONKÍTANI. Március 19. Igen Tisztelt Gép: Feladom a harcot. Nyertél. Mellékelem a csekket 2,9á dol­lárról. Légy vele boldog! Április 17. Tisztelt Asszonyom: Könyvelésünk szerint az ön számláján 2,98 dollár túlfizetés mutatkozik. Ezt az összeget Ön­nek jóváírjuk. EZ COMPJUTERKARTYA KÉRJÜK NEM ÖSSZEHAJ­TANI VAGY MEGCSONKÍTANI. (Fordította: Zilahi Judit.) megvenni, de Pálfy József is ér­tett a szépséghez és Szeged szá­mára vásárolta meg. Az ötszögle­tes barlangomat, ahol ma is dol­gozom, az árából építettem fel. Az a kis „Árokparti Vénusz" mű­történelem lett Kriszta alakjával évek múlva egy aktfénykép-kiállításon talál­koztam. Hát bizony ... nagy fu­ser az idő, Ferikém! Ahonnan egy-két millimétert le kellett vol­na szedni az évek ötöt-hatot fel­raktak. Ahová egy-két millimé­tert felrakhattak volna, nyolcat­tízet leszedtek. Még két dolgot megemlítek a Tavaszomról. Egy országos kerté­szeti kiállításra kérték fel Pest­re. Ha láttad volna reflektor­fényben, égőpiros virágok között! Az érzékek öröme volt, totális élet. A másik nagyon is fájdal­mas történet. Talán nem is kel­lene megírnom, öt példányban kifaragtam én is körtefába. A legszebbet Mórának ajándékoz­tam. Ott nyújtózkodott a szob­rom az íróasztalán. Minden tudá­somat beleadtam a faragásba; hogy remegjen, feszüljön a bár­sony bőr alatt a fiatal élet. Nem tudtam én, hogv milyen kegyet­len vagyok Ujjongó életigenlést állítok egy ember elé, aki csen­desen készül a halálra. Az utolsó napjait teszem még nehezebbé. Évek múlva, Móra aalála után, meglátogatott Kotormán bá­tyám. Furcsán viselkedett. Mint egy zavart bűnöző — akit a sa­játjánál nagyobb erő kényszerít —. úgy gyónt nekem Nyelt egyet, mikor átnyújtotta Móra enyé­szetnek szánt utolsó feljegyzéseit. A kályha fenekéről kaparta ki. (Maevar Lászlónál van.) Megpör­kölődött papíron, alig olvasható­an ez állt: „Itt állt előttem ag­resszíven, tolakodóan, ujjongva maga az életigenlés, és bennem a halál dolgozik. Kibírhatatlan volt. Földhöz csaptam! ' Bejött Kotormán és Jánossal együtt Il­lesztgettük össze a szobor darab­jait. Gyanús lehettem neki, mert könnyes volt aggódó, hűséges te­kintete." Van fantáziád, képzeld el: a jóság és a hűség, a szép­ség széttört darabjait rakosgatja össze és mindkettőnek könnyes a szeme. Ezzel zárom Is dokumen­tálásomat. Ölel barátod: Tóni Szabó Ernő 5} KULTŰRJANCSIK" HELYETT NÉPMŰVELŐK A felszabadulástól napjainkig kiépült a könyvtárak és a mű­velődési otthonok országos háló­zata, s újfajta emberek segítenek a kultúrával élésben: fiatalok, asszonyok, öregek klubjának ve|­zetői. mezőgazdasági, kézimunka-', modellező- és sok más szakkört irányítók, érdekes és haszpos előadásokat tartók, műkedvelő csoportokat vezetők. Kik voltai: és kik ezek a nép­művelők? Főképp tanítók, taná­rok. de más értelmiségiek is. Találkoztam már énekkarvezető orvossal, nyelvtanfolyamot irá­nyító jogásszal, színjátszó állator­vossal. Csinálták és csinálják napi munkájuk mellett, jó szó­ért és csekély tiszteletdíjért. Jó évtizede (könyvtári téren sokkal régebben) világossá vált azon­ban. hogv ez a sajátos tevékeny­ség olyan főhivatású embereket kíván, akik megalapozott mű­veltséggel. pedagógiai, lélektani, szociológiai ismeretekkel is ren­delkeznek. A népművelés ma: különleges adottságokat kívánó hivatás és elsajátítandó szak­ma is. Milyen ennek a rétegnek a köz­érzete. milyen a népművelők társadalmi megbecsülése? Nem­csak azért időszerű ezzel foglal­kozni, mert egyre többen van­nak. hanem azért is. mert vidé­ken, falun, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, erősen cseré­lődnek. változnak, sőt eleve üre­sen maradnak bizonyos beosztá­sok. Megbecsülésükről sok szép szó elhangzik, az egyes népmű­velő azonban azt mondja: jó. ,1ó. de mekkora az én fizetésem, hol ehetem, ki ad nekem lakást, tisz­tel-e engem, vagy rángat-e a ta­nács. -elismerik-e az én munká­mat. vagy csak ..kultúrjancsi" va­gyok?!... A fiatal népművelő élete azzal kezdődik, hogy végez Budapes­ten. Szombathelyen. Debrecenben, és bögészni kezdi a Művelődés­ügyi Kölönyt. A legutóbbi idő­kig bizony ezt találta: ..A meg­hirdetett álláshoz nem tudunk lakást biztosítani". Márpedig nyilvánvaló, hogy a húsz-húszon­három éves fris6 diplomásnak nincs miből házat építenie. Ha tanácsaink szakképzett népműve­lőt akarnak, számot kell ezzel vetniök. Ahogy az orvost lakás­sal és rendelővel várják, külön­ben máshova pályázik, ahogy a pedagógusok többsége is szolgá­lati lakást (vagy legalábbis ked­vezményes lakásépítési kölcsönt) kap. ahogy a mezőgazdászt meg a máshonnan jött tsz-elnököt is igyekeznek elhelyezni, ugyanúgy gondolni kell a népművelőre. S itt-ott már gondolnak is: Ka­rancslapujtő éppen most keres igazgatót szolgálati lakással, a sárbogárdi járási művelődési köz­pont másfél szobás komfortos lakással, az emődi községi ta­nács új. kertes szolgálati lakással, a buzsáki községi tanács klub­könyvtár-vezetőiénék lakást és közétkeztetést biztosít, a jános­hidai községi tanács ha többet nem is tud. de legalább szolgálati férőhelyet. Ók az első fecskék, s ha egyszer jönnek a fecskék. Itt a tavasz. A helyes elv az lehet: a népművelőket lakás és étkezés tekintetében számítsuk pedagó­gusoknak, mint ahogy azok is. (Ahol megértő a tanács, olcsóbb közétkeztetési lehetőséget is te­remt a népművelőknek.) Egy-két szót. a tiszteletdíjakról, a fizetésről. Mit lehet kívánni a 100—200 forinttal „megtisztelt" könyvtárostól, a 300-zal díjazott klubkönyvtérostó) vugv művelő­désiház-igazgatótól? Bizony nem sokat. De egyre több lielyen 5—6 —800 forintot adnak, a tanács, a termelőszövetkezet okos össze­fogásából. És a függetlenítettek 1500—1600 forintja? Nem fényes, pótlásra szorul ez is. Az a bara­nyai falu gondolkodott helycsen. amelyik tavaly (ugyancsak tsz­segítséggel) 2500 forintos havi fi­zetéssel keresett a népművészet­hez is értő művelődésiotthan-ve­zetőt. Ne büntessük azt. alacso­nyabb fizetéssel, aki nem tanárt, hanem „csak" népművelési, könyvtáros szakot végez... A népművelés: kötetlen mun­kaidejű foglalkozás, aki erre vál­lalkozott. nem tarthat hivatalos időt. nem teheti le a kalapácsot a műszak végén, nincs szabad estéje, szombatja. vasárnapja. De szabadnapla legyen: pihenés­re. önképzésre. művelődésre. „Elméletben" meg is szokták ad­ni a szabad hétfőt. De nem egv községi tanács végrehajtó- és pártbizottsága éppen Ilyenkor tárgyalia a népművelést, rendsze­resen jelentéstételre, tanácsko­zásra eevebekre rendeli be a művelődési ház igazgatóját. Az érintett problémákkal szem­be kell nézni, és meg kell oldani őket. És még egy: a pályájukat kez­dő fiatal népművelő érezze az első pillanattól, hogy nem tedd­ide-teddoda valaki, hanem fontos szakember, akinek véleményére, munkájára számítanak a vezetők. A párt. a tanács, a gazdasági ve­zetők és a tömegszervezetiek a város és a falu egész életével foglalkoznak, s a tömegek véle­ményét naponta meghallgatva döntenek. De ahogy oktatási-ne­velési dolgokban nem lehet fél­resöpörni az iskolaigazgatót (le­het. de oktalanság), ahogy poli­tikai kérdések helyes megítélése nem lehetséges a pártszervezet nélkül. ahogy jó egészségügyi határozat nem születhet az orvos nélkül, és a sort. hosszan folytat­hatnánk — ugyanúgy kell tá­maszkodni kulturális kérdések­ben a népművelő (vagv népmű­velők) véleményére. Még akkor Is. ha ez a vélemény Itt-ott nem eléggé kiérlelt. rrlegalapozott, sokoldalú. Maid az lesz. ha be­vonják a döntések előkészítésé­be. ha nélkülözhetetlen szakem­bernek (nem pedig' csupán géples végrehajtónak) tartják hanem a falu, a város fontos emberinek. A népművelőnek ilyenfajta megbecsülése sok mindent pótol, de a népművelőnek ezt a meg­becsülést nem pótolhatja semmi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom