Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Ormos Gerő RÁGÓGUMI Egyik nagyon közeli rokonom, aki jóval innen van még a fel­nőtt kor legalsó határán, szinte kisbaba kora óta szenvedélyes gumi rágó. Azt hiszem, most már senki se tudná megmondani a családban, kitől kapta az első nyugati eredetű csemegét, eleinte nagyokat nevettek rajta a felnőttek, olyan kedves csintalansággal helyezgette szájában a nyúlós matériát, anyu figyelmeztette, hogy vigyázzon, a gumit nem szabad lenyelni — szóval igyekeztek belőle jól képzett gumirágót nevelni. A kicsi meg is tanulta a rágás, lapítás, nyújtás minden lehető figuráját, másfél hónapos folyamatos gyakorlás után egész sor kü­lönböző alakzatot tudott már a nyelvével megalkotni, meg is mu­tatta olykor ezeket az alkotásokat, de anyu nyomban figyelmeztette, hogy illetlenség a szájból így kivenni valamit, sőt egyszer nagy­mama felidézte a bibliai tételt is, amely szerint nem az a rossz, ami az ember száján bemegy, hanem ami kijön rajta. Mindez csak egy-egy pillanatra torpantotta meg a gyermeket, rágta a gumit, ki­nyújtotta olykor, más pillanataiban pedig fél órán át pukkanó hó­lyagokat alkotott belőle, s nagyokat mulatott, ha a felnőttek érzé­keny idegrendszere felborzolódott a pukkanásoktól De történt más is a rágógumi körül Ha például fogytán volt a rokonoktól kapott állomány, a kicsi odasúgta a csokoládék, cukor­kát ajándékozóknak, hogy máskor Inkább rágógumit hozzanak, sőt a márkát is közölte velük, mert szerinte nem mindegy, hogy ciga­retta alakú-e a gumi, vagy lapos csomagolású. Természetes, hogy az ilyen óhajok különböző csatornákon eljutottak a szülőkhöz is, a gyereket elővették: micsoda illetlenség megszabni, milyen ajándé­kot hozzon ez és ez a néni, vagy bácsi, a gyerek csodálkozott egy kicsit a szülői beavatkozáson, s attól kezdve mindig megkérte a közeli rokonokat, tartsák be a diszkréció szabályait, ne kotyogják el illetéktelenek előtt a bizalmasan előterjesztett kívánságokat. Ezért aztán majd nagyon szeretlek, summázta a gyerek, s akadt a felnőttek között, aki egyszerűen nevetett, de olyan is, aki ebből az apróságból messzemenő emberi sőt társadalmi, pszichológiai kö­vetkeztetéseket vont le. A kép azonban még így sem teljes. Azt, hogy a gumit nem szabad lenyelni, a szülők már régen megmagya­rázták, de mit tegyen egy szenvedélyes rágó, ha mondjuk egy-egy adag félkész állapotban van, amikor az embert étkezni hívják, vagy hirtelen elálmosodik az ágyikóban. Nagyon közeli rokonom erre is talált megoldást. Nehogy a szülők haragját magára zúdítsa, kivette szájából a gumit, s eleinte apu íróasztalának fenekére, majd a ma­ga játékos szekrényének egyik polca alá ragasztotta, s miután fel­éledt már tudatában a gazdaságosság fogalma, új rágógumi helyett ezeket a bútorok rejtekeiben tárolt páldányokat ismételten bevette a szájába. A baj ott kezdődött, hogy egylkről-mésikról megfeledkezett, s nem egyszer előfordult, hogy apu, vagy anyu belenyúlt a ragacsos matériába, egy pillanatra elkapta a kezét meglepetésében, s azon nyomban megtörtént a döntés, hogy rágógumi, pedig soha többé nem kerülhet a lakásba. Ettől kezdve a gyerek még jobban dugdosta szülei előtt —, mert társadalmi összeköttetései nyomán folyamatosan hozzájutott — a szülők — ugyancsak folyamatosan — szidták, ha gumit vettek észre a szájában. Nekem is elpanaszolták, mennyit bosszankodnak ezen az ostoba szenvedélyen, én megértéssel bólogattam, s emberi gyar­lóságom bizonyítékaként tíz perccel utóbb odacsúsztattam közeli ro­konomnak öt darab lapos rágógumii Somogyi KáTolyné felvétele, a S. kép Llebmann Béla felvételei Képeinken: Mede István: — Most csak ennyi van nálam — Bizony­ságul felkapja munkatársát — A leglassabban készülő tatarozás Sze­geden, állítólag az Arany János utca 13. számú ház. P. Szőke Mária SZEGEDI LEG-EK Az összeszáradt ember! Amikor falusi palotáját elő­szobától előszobáig bejártam, odaültetett az ágya mellé, s mi­után tisztáztuk, melyik nyáron rángatott bennünket ugyanaz az ekekapa. beesett mellére, majd nehezen mozduló derekára mu­tatott. és így szólt: — Ügy látszik, ennek mindig íffV kell lennie... — Hogyhogy így? Ha nem másfél-kétórásak azok az éjsza­kák. ha rendes ágy helyett nem kihűlt dinnyerakásokon alszik?! — Hiába — mondta Magony só?or —. ezt már így írták be a nagykönyvbe. A ztán, hogv végleg eliga­zította a derekát, beszél­ni kezdstt: — Nagyapám negyvenhat éves volt. amikor elment — mondta. — Egv vásár előtti este meg­szedtek vagy két szekérre való árut. Már rakodni akartak, ami­kor eleredt az eső. Cigányok laktak a föld szélén; nagyapám ree?pl négyig ázott, nehoev el­lopják a sok dinnyél A tüdő­gyulladás három hét alatt vitte Apám éppen betöltötte a negyvenet, amikor belekapált a lába nagyujjába. Dologidő volt, csak harmadnap biceghetett el az orvoshoz Pár nap alatt ki­csinálta a vérmérgezés. És most itt vagyok én. rossz vérnyomással, kifázott derékkal negyvennégy évesen. — Mindnyájan a dinnye miatt... — A dinnye miatt, de még­inkább magunk miatt! Mert­hogy a mi fajtánk, az ilyen; a mi fajtánkat valamikor igy indítot­ták el. Gürcölünk, szerzünk. Nagyapám eljutott addig, hogy egyszerű kapásból kocsis, lovas gazda lett; apám tanyát építte­tett a maga szerezte földön; én meg már egy ilyen hazat bírtam felhúzatni, telerakni mindenfélé­vel. Hogv a két gyerek mire jut, azt nem láthatom, de afíelől már tettein, hogy a két kezüket tud­ják mire használni. Mikor be­áll a szezon, majd ők is nevelik, viszik a dinnyét, ha meg kifofv­nak ebből a munkából mennek villanyt szerelni. Mert ők sze­aonoa kívül már nem fuvaros­Ka dicsérünk, vagy szidunk valamit, de akár csak valami kü­lönös dolgot hallunk, könnyen használjuk a felsőfokot. Leg­szebb, legjobb, legundokabb, leg­lustább, legszenzációsabb, legbó­mulatraméltóbb,... Ieg- és leg-... A szegedi „leg"-eket gyűjtöt­tük össze. Kicsit szubjektíven, de nem a leg-szubjektívebben .. Mert ugye, ami Önöknek esetleg „leg", nekünk véletlenül nem... és fordítva. Legyünk egymással most a legelnézőbbek. az év leg­első napján ez a legjobb recept... A LEGSZERENCSÉSEBB EMBER Pontos szeretnék lenni: alti lottón nyer, mondjuk 2 milliói igen szerencsés. De ha heti 100 szelvénnyel játszik tlz év óta? Akkor csak a befektetése vált be. Aki viszont 4 forintért vesz egy borítékos sorsjegyei felbontja kodni fognak, ahogy az apjuk csinálta, hanem majd rakják a falba a zsinórt. Kitűnő tanuló volt mind a kettő, de nem hagy­tam. hogy magasabb iskolába menjenek. Abból érdemeljenek ötöst, hogy milyen föld kell a jó dinnye alá. meg abból, amit Kókai mester mutogat nekik. Jó szakma mind a kettő! A dinnyét mindig szerették az emberek, és a villanyszerelöknek is ad glég dolgot ez a sok új ház. Dolgoz­zanak. törjék magukat. Hogv az­tán mikor buknak orra a diny­nyeföldön. vagy mikor esnek le a létráról? Egyiküknek sem jó­solok valami hosszú időt! Mon­dom, a mi fajtánkat, erre az útra indították el. N yögött egyel majd oldal­ra fordult a damaszthu­zatos paplan alatt. Ütnakindítás? Kicövekelése az emberi sorsoknak? Tényleg len­ne ilyen? Búcsúzóban, eliövőben és a látogatás után még sokáig ezen gondolkoztam. Amilyen bizonytalanul állt össze, olyan tétován kerül most ide a válasz: bárhogyan néz­Mede István tízezer forintot nyert így. Azt mondja, a Dél­magyart szereti annyira. hogy beszélgessen erről különben le­hel hogy sok szerencsésebb em­bert leltünk volna, mint ő. Szó­val: kihúzta a sorsjegyei meg­nézte. levette a szemüveget, újra megnézte. Elfehéredett. Szólni se tudott. Más olvasta fel: tízezer! Micsoda szerencse! — mondták a barátai. Akik ki tudja hánya­dik sorsjeggyel összesen 50 fo­rintot „inkasszáltak". A LEGKÜLÖNÖSEBB VÁLASZ — Halló, illatszerbolt? Azt szeretnénk megtudni, mennyi pa­pírzsebkendő érkezett és vásárol­ják-e az emberek? — Kérem, telefonon nem vá­laszolok. — Hogyhogy,..? Olyan titkos adat? Államérdek? — Ilyesmit nem szabad te­lefonon. Különben is forduljon az ügyben a főnökömhöz. 6 il­letékes nyilatkozni a sajtónak. Hapci! A LEGKÜLÖNÖSEBB HIRDETÉS Átadom tanácsi háromszobe­ósszkom fortos, nagy erkélyes la­kásomat kizárólag nagycsaládos­nak. „Nekem kisebb lakás is megfelel" Jeligére, a Kiadóba. A LEGKÜLÖNÖSEBB KÉRDÉS Tudakozó. 008. — Mi volt a legkülönösebb, amit kérdeztek az idén öntől? kérdés: Na és az a mohácsi vész meg mikor volt?! — Talán a leg­különösebb az voll hogy meg­kérdezték, hány motorkerékpár van Magyarországon ... A másik telefonos kislány, Heszler Ágnes: „Azt kérdezte valaki, mennyi a turulmadár szárnyai közötti távolság, amikor kitárja a szárnyál Más: meny­nyi az elefántbébi kihordási ide­je? A 008 csak előfizetők nevél számát köteles megmondani. Fo­gadások eldöntése nem felada­tuk... A LEGERŐSEBB EMBER Tisza-pályaudvar. Körülvesz­nek az emberek, amikor Höhn Józsefet fényképezzük. Igen erős ember, de az emberek kíváncsi­ságát nehezen viseli. Kiváló spor­toló. birkózó. — Hány kilót tud felemelni? — Sosem mértem. Még nem szakadtam bele a cipekedésbe. — És bizonyságul felkapja egy munkatársét. Mint az erős emberek általá­ban. szelíd, jó humorú. Szerelő, nem végez „cipelós" munkát. Ha jó kedve van. viccből is muto­gatja erejét. Két embert meg­emel. Vagy ilyes mókát csinál Nem csak erejéért tisztelik. A LEGTÖBBET POFOZOTT Nincs az a szerencsétlen, roesi helyre született" gyerek. akit annyit pofoznak, s ald annyira fél a pofonoktól, mint ő. Máriássy József színművész M tudja hányszor hét pofont ka­pott a „Hét pofon" című darab­ban. De Végváry Tamás, a „pofo­zógép" igen gyengéd. Nem fáj ám az a hét pofon! Máriássy József csak megjátssza. Színes*­kedik. íme: a pofozkodás — Já­szai-díjas fokon, mert hogy mind­két fél megkapta ezt a művé­szeti díjat). A színházi ügyeletes orvosnak és rendőrnek semmi dolga a „fennforgó bűncselekményben". A LEGEREDMÉNYESEBB Vass Ferenc Szeged gólkirálya «z idén. 19 góllal. A legeredményesebb focista. — Papírforma szerint Mert hogy a kapus hány bombát vé­dett ki, s hogy a csatár hány jó labdát kap. ki tudja? A csapat, a SZEOL — az a legeredménye­sebb a város labdarúgó-sportjá­ban... A LEGSZÉLHAMOSABB Va&áció Somogyi Károlyné felvétele Kuruoal Ágnes: — Sok vicces volt Egy kisgyerek: Mit ve­gyek anyunak tíz forintért ka­rácsonyra? Egy férfi: Mikor halt meg II. Lajos király? A pót­zűk. még ma ls nagyon sok em­bert igazgatnak családi evangé­liumok. Példabeszédek a rég­volt ősök továbbadott jellem­jegyeiről; legendák a rendre megismétlődő sorsalakulásokról; famíliatörténetek. „Te sem lép­hetsz ki a sorból..." — kezdet­teL Íratlan törvények; a vasnál ke­ményebb pántok, amelyek ki tud­ja mióta és ki tudja meddig erő­síttetnek még az egymást váltó generációk által. Ki tudja meddiq? Ki tudja, hogy őseinek túl ko­rai és értelmetlen halálán mikor tűnődik el az egyszerre diny­nyésnek és villanyszerelőnek ne­velt két Magony-gyerek. mikor próbál meg ügyességéveL szí­vósságával jobban is. tovább is élni; s mikor próbálnak meg változtatni „eleve" elrendelt sorsukon ők. a szakadatlan hai­ladozásra, adás-vevésre. pénznek élére rakására, önmaguk ereié­nek idő előtti lecsapolására szok­ta tottak? Azt hiszem, sokszor és sokáig kell még megfogalmaznunk ilyen kérdéseket Ki az? A köztisztasági vállalat köztiszteletben álló hóhányója, akit — noha e szóval illetnek — hányja a havat és nem hóhár­nyóskodik. Hogy tetszik mondani ? Hogy mi...? Itt az asztalnál kitalál­tuk? Ott ni. lessen ki az abla­kunkon! Pardon... jó ég, szem­orvoshoz kell mennem! A LEGKÜLÖNÖSEBB HÁZASSÁG Nem előadás Mikszáth regé­nyéről. ellenkezőleg! Ifjú pár. fehérben a menyasa­szony, frakkban a vőlegény, násznép, örömkönnyek. meg minden. Az anyakönyvvezető­— De kérem, önök holnapra vannak bejelentve! Tanácstalanság, zavart csend. — Ha már igy összejöttünk... nem lehetne? — így a menvasz­szony óvatosan, s a vő! egénv bó­logat hozzá. Zene. fény. hangulat Átme­neti zavar utón Ismét jöhetnek u örömkönnyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom