Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Ormos Gerő RÁGÓGUMI Egyik nagyon közeli rokonom, aki jóval innen van még a felnőtt kor legalsó határán, szinte kisbaba kora óta szenvedélyes gumi rágó. Azt hiszem, most már senki se tudná megmondani a családban, kitől kapta az első nyugati eredetű csemegét, eleinte nagyokat nevettek rajta a felnőttek, olyan kedves csintalansággal helyezgette szájában a nyúlós matériát, anyu figyelmeztette, hogy vigyázzon, a gumit nem szabad lenyelni — szóval igyekeztek belőle jól képzett gumirágót nevelni. A kicsi meg is tanulta a rágás, lapítás, nyújtás minden lehető figuráját, másfél hónapos folyamatos gyakorlás után egész sor különböző alakzatot tudott már a nyelvével megalkotni, meg is mutatta olykor ezeket az alkotásokat, de anyu nyomban figyelmeztette, hogy illetlenség a szájból így kivenni valamit, sőt egyszer nagymama felidézte a bibliai tételt is, amely szerint nem az a rossz, ami az ember száján bemegy, hanem ami kijön rajta. Mindez csak egy-egy pillanatra torpantotta meg a gyermeket, rágta a gumit, kinyújtotta olykor, más pillanataiban pedig fél órán át pukkanó hólyagokat alkotott belőle, s nagyokat mulatott, ha a felnőttek érzékeny idegrendszere felborzolódott a pukkanásoktól De történt más is a rágógumi körül Ha például fogytán volt a rokonoktól kapott állomány, a kicsi odasúgta a csokoládék, cukorkát ajándékozóknak, hogy máskor Inkább rágógumit hozzanak, sőt a márkát is közölte velük, mert szerinte nem mindegy, hogy cigaretta alakú-e a gumi, vagy lapos csomagolású. Természetes, hogy az ilyen óhajok különböző csatornákon eljutottak a szülőkhöz is, a gyereket elővették: micsoda illetlenség megszabni, milyen ajándékot hozzon ez és ez a néni, vagy bácsi, a gyerek csodálkozott egy kicsit a szülői beavatkozáson, s attól kezdve mindig megkérte a közeli rokonokat, tartsák be a diszkréció szabályait, ne kotyogják el illetéktelenek előtt a bizalmasan előterjesztett kívánságokat. Ezért aztán majd nagyon szeretlek, summázta a gyerek, s akadt a felnőttek között, aki egyszerűen nevetett, de olyan is, aki ebből az apróságból messzemenő emberi sőt társadalmi, pszichológiai következtetéseket vont le. A kép azonban még így sem teljes. Azt, hogy a gumit nem szabad lenyelni, a szülők már régen megmagyarázták, de mit tegyen egy szenvedélyes rágó, ha mondjuk egy-egy adag félkész állapotban van, amikor az embert étkezni hívják, vagy hirtelen elálmosodik az ágyikóban. Nagyon közeli rokonom erre is talált megoldást. Nehogy a szülők haragját magára zúdítsa, kivette szájából a gumit, s eleinte apu íróasztalának fenekére, majd a maga játékos szekrényének egyik polca alá ragasztotta, s miután feléledt már tudatában a gazdaságosság fogalma, új rágógumi helyett ezeket a bútorok rejtekeiben tárolt páldányokat ismételten bevette a szájába. A baj ott kezdődött, hogy egylkről-mésikról megfeledkezett, s nem egyszer előfordult, hogy apu, vagy anyu belenyúlt a ragacsos matériába, egy pillanatra elkapta a kezét meglepetésében, s azon nyomban megtörtént a döntés, hogy rágógumi, pedig soha többé nem kerülhet a lakásba. Ettől kezdve a gyerek még jobban dugdosta szülei előtt —, mert társadalmi összeköttetései nyomán folyamatosan hozzájutott — a szülők — ugyancsak folyamatosan — szidták, ha gumit vettek észre a szájában. Nekem is elpanaszolták, mennyit bosszankodnak ezen az ostoba szenvedélyen, én megértéssel bólogattam, s emberi gyarlóságom bizonyítékaként tíz perccel utóbb odacsúsztattam közeli rokonomnak öt darab lapos rágógumii Somogyi KáTolyné felvétele, a S. kép Llebmann Béla felvételei Képeinken: Mede István: — Most csak ennyi van nálam — Bizonyságul felkapja munkatársát — A leglassabban készülő tatarozás Szegeden, állítólag az Arany János utca 13. számú ház. P. Szőke Mária SZEGEDI LEG-EK Az összeszáradt ember! Amikor falusi palotáját előszobától előszobáig bejártam, odaültetett az ágya mellé, s miután tisztáztuk, melyik nyáron rángatott bennünket ugyanaz az ekekapa. beesett mellére, majd nehezen mozduló derekára mutatott. és így szólt: — Ügy látszik, ennek mindig íffV kell lennie... — Hogyhogy így? Ha nem másfél-kétórásak azok az éjszakák. ha rendes ágy helyett nem kihűlt dinnyerakásokon alszik?! — Hiába — mondta Magony só?or —. ezt már így írták be a nagykönyvbe. A

ztán, hogv végleg eligazította a derekát, beszélni kezdstt: — Nagyapám negyvenhat éves volt. amikor elment — mondta. — Egv vásár előtti este megszedtek vagy két szekérre való árut. Már rakodni akartak, amikor eleredt az eső. Cigányok laktak a föld szélén; nagyapám ree?pl négyig ázott, nehoev ellopják a sok dinnyél A tüdőgyulladás három hét alatt vitte Apám éppen betöltötte a negyvenet, amikor belekapált a lába nagyujjába. Dologidő volt, csak harmadnap biceghetett el az orvoshoz Pár nap alatt kicsinálta a vérmérgezés. És most itt vagyok én. rossz vérnyomással, kifázott derékkal negyvennégy évesen. — Mindnyájan a dinnye miatt... — A dinnye miatt, de méginkább magunk miatt! Merthogy a mi fajtánk, az ilyen; a mi fajtánkat valamikor igy indították el. Gürcölünk, szerzünk. Nagyapám eljutott addig, hogy egyszerű kapásból kocsis, lovas gazda lett; apám tanyát építtetett a maga szerezte földön; én meg már egy ilyen hazat bírtam felhúzatni, telerakni mindenfélével. Hogv a két gyerek mire jut, azt nem láthatom, de afíelől már tettein, hogy a két kezüket tudják mire használni. Mikor beáll a szezon, majd ők is nevelik, viszik a dinnyét, ha meg kifofvnak ebből a munkából mennek villanyt szerelni. Mert ők szeaonoa kívül már nem fuvarosKa dicsérünk, vagy szidunk valamit, de akár csak valami különös dolgot hallunk, könnyen használjuk a felsőfokot. Legszebb, legjobb, legundokabb, leglustább, legszenzációsabb, legbómulatraméltóbb,... Ieg- és leg-... A szegedi „leg"-eket gyűjtöttük össze. Kicsit szubjektíven, de nem a leg-szubjektívebben .. Mert ugye, ami Önöknek esetleg „leg", nekünk véletlenül nem... és fordítva. Legyünk egymással most a legelnézőbbek. az év legelső napján ez a legjobb recept... A LEGSZERENCSÉSEBB EMBER Pontos szeretnék lenni: alti lottón nyer, mondjuk 2 milliói igen szerencsés. De ha heti 100 szelvénnyel játszik tlz év óta? Akkor csak a befektetése vált be. Aki viszont 4 forintért vesz egy borítékos sorsjegyei felbontja kodni fognak, ahogy az apjuk csinálta, hanem majd rakják a falba a zsinórt. Kitűnő tanuló volt mind a kettő, de nem hagytam. hogy magasabb iskolába menjenek. Abból érdemeljenek ötöst, hogy milyen föld kell a jó dinnye alá. meg abból, amit Kókai mester mutogat nekik. Jó szakma mind a kettő! A dinnyét mindig szerették az emberek, és a villanyszerelöknek is ad glég dolgot ez a sok új ház. Dolgozzanak. törjék magukat. Hogv aztán mikor buknak orra a dinynyeföldön. vagy mikor esnek le a létráról? Egyiküknek sem jósolok valami hosszú időt! Mondom, a mi fajtánkat, erre az útra indították el. N

yögött egyel majd oldalra fordult a damaszthuzatos paplan alatt. Ütnakindítás? Kicövekelése az emberi sorsoknak? Tényleg lenne ilyen? Búcsúzóban, eliövőben és a látogatás után még sokáig ezen gondolkoztam. Amilyen bizonytalanul állt össze, olyan tétován kerül most ide a válasz: bárhogyan nézMede István tízezer forintot nyert így. Azt mondja, a Délmagyart szereti annyira. hogy beszélgessen erről különben lehel hogy sok szerencsésebb embert leltünk volna, mint ő. Szóval: kihúzta a sorsjegyei megnézte. levette a szemüveget, újra megnézte. Elfehéredett. Szólni se tudott. Más olvasta fel: tízezer! Micsoda szerencse! — mondták a barátai. Akik ki tudja hányadik sorsjeggyel összesen 50 forintot „inkasszáltak". A LEGKÜLÖNÖSEBB VÁLASZ — Halló, illatszerbolt? Azt szeretnénk megtudni, mennyi papírzsebkendő érkezett és vásárolják-e az emberek? — Kérem, telefonon nem válaszolok. — Hogyhogy,..? Olyan titkos adat? Államérdek? — Ilyesmit nem szabad telefonon. Különben is forduljon az ügyben a főnökömhöz. 6 illetékes nyilatkozni a sajtónak. Hapci! A LEGKÜLÖNÖSEBB HIRDETÉS Átadom tanácsi háromszobeósszkom fortos, nagy erkélyes lakásomat kizárólag nagycsaládosnak. „Nekem kisebb lakás is megfelel" Jeligére, a Kiadóba. A LEGKÜLÖNÖSEBB KÉRDÉS Tudakozó. 008. — Mi volt a legkülönösebb, amit kérdeztek az idén öntől? kérdés: Na és az a mohácsi vész meg mikor volt?! — Talán a legkülönösebb az voll hogy megkérdezték, hány motorkerékpár van Magyarországon ... A másik telefonos kislány, Heszler Ágnes: „Azt kérdezte valaki, mennyi a turulmadár szárnyai közötti távolság, amikor kitárja a szárnyál Más: menynyi az elefántbébi kihordási ideje? A 008 csak előfizetők nevél számát köteles megmondani. Fogadások eldöntése nem feladatuk... A LEGERŐSEBB EMBER Tisza-pályaudvar. Körülvesznek az emberek, amikor Höhn Józsefet fényképezzük. Igen erős ember, de az emberek kíváncsiságát nehezen viseli. Kiváló sportoló. birkózó. — Hány kilót tud felemelni? — Sosem mértem. Még nem szakadtam bele a cipekedésbe. — És bizonyságul felkapja egy munkatársét. Mint az erős emberek általában. szelíd, jó humorú. Szerelő, nem végez „cipelós" munkát. Ha jó kedve van. viccből is mutogatja erejét. Két embert megemel. Vagy ilyes mókát csinál Nem csak erejéért tisztelik. A LEGTÖBBET POFOZOTT Nincs az a szerencsétlen, roesi helyre született" gyerek. akit annyit pofoznak, s ald annyira fél a pofonoktól, mint ő. Máriássy József színművész M tudja hányszor hét pofont kapott a „Hét pofon" című darabban. De Végváry Tamás, a „pofozógép" igen gyengéd. Nem fáj ám az a hét pofon! Máriássy József csak megjátssza. Színes*kedik. íme: a pofozkodás — Jászai-díjas fokon, mert hogy mindkét fél megkapta ezt a művészeti díjat). A színházi ügyeletes orvosnak és rendőrnek semmi dolga a „fennforgó bűncselekményben". A LEGEREDMÉNYESEBB Vass Ferenc Szeged gólkirálya «z idén. 19 góllal. A legeredményesebb focista. — Papírforma szerint Mert hogy a kapus hány bombát védett ki, s hogy a csatár hány jó labdát kap. ki tudja? A csapat, a SZEOL — az a legeredményesebb a város labdarúgó-sportjában... A LEGSZÉLHAMOSABB Va&áció Somogyi Károlyné felvétele Kuruoal Ágnes: — Sok vicces volt Egy kisgyerek: Mit vegyek anyunak tíz forintért karácsonyra? Egy férfi: Mikor halt meg II. Lajos király? A pótzűk. még ma ls nagyon sok embert igazgatnak családi evangéliumok. Példabeszédek a régvolt ősök továbbadott jellemjegyeiről; legendák a rendre megismétlődő sorsalakulásokról; famíliatörténetek. „Te sem léphetsz ki a sorból..." — kezdetteL Íratlan törvények; a vasnál keményebb pántok, amelyek ki tudja mióta és ki tudja meddig erősíttetnek még az egymást váltó generációk által. Ki tudja meddiq? Ki tudja, hogy őseinek túl korai és értelmetlen halálán mikor tűnődik el az egyszerre dinynyésnek és villanyszerelőnek nevelt két Magony-gyerek. mikor próbál meg ügyességéveL szívósságával jobban is. tovább is élni; s mikor próbálnak meg változtatni „eleve" elrendelt sorsukon ők. a szakadatlan hailadozásra, adás-vevésre. pénznek élére rakására, önmaguk ereiének idő előtti lecsapolására szokta tottak? Azt hiszem, sokszor és sokáig kell még megfogalmaznunk ilyen kérdéseket Ki az? A köztisztasági vállalat köztiszteletben álló hóhányója, akit — noha e szóval illetnek — hányja a havat és nem hóhárnyóskodik. Hogy tetszik mondani ? Hogy mi...? Itt az asztalnál kitaláltuk? Ott ni. lessen ki az ablakunkon! Pardon... jó ég, szemorvoshoz kell mennem! A LEGKÜLÖNÖSEBB HÁZASSÁG Nem előadás Mikszáth regényéről. ellenkezőleg! Ifjú pár. fehérben a menyasaszony, frakkban a vőlegény, násznép, örömkönnyek. meg minden. Az anyakönyvvezető— De kérem, önök holnapra vannak bejelentve! Tanácstalanság, zavart csend. — Ha már igy összejöttünk... nem lehetne? — így a menvaszszony óvatosan, s a vő! egénv bólogat hozzá. Zene. fény. hangulat Átmeneti zavar utón Ismét jöhetnek u örömkönnyek.