Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

hail Alekszandrovics már régóta talpon van, ő hajnali 3-kor kel és ül az íróasztalhoz. De este 7-kor már ismét csend van az egész házban. A félhomályos előszobában most még senkit sem látunk. Most csak Solohov és felesége lakik itt, de nyáron sok lakója van a háznak — jönnek fiai, lányai és unokái. A gardorobszekrényen néhány kabát és vadászöltözék, a padlón több pár bakancs és csizma, őzbőrből, kanadai szarvasbőrből, és különböző méretűek, hogy felpróbálgathassuk. Műszaki kísérőink meg elkezdik a reflektorokat szerelni. Solohov odajön hozzánk és most nagyon kínos pillanatok következnek: elkezdjük a bocsánatkéréseket. Mielőtt ugyanis hozzá jöttünk, a falut filmeztük és sajnos kimerültek, lehűltek az akkumulátorok. Most, hogy itt vagyunk, megpróbáljuk rendbehozni, csakhát kellemetlen így kezdeni a munkát. Megnyugtat bennünket, hogy talán ő közben tennivalót és az asztalon fekvő leveleket kezdi olvasni, míg mi a gépekkel matatunk. Közben bejön kutyája, Stop, odamegy gazdájához, fölugrik a térdére és hozzádörgöli magát a kis kozákbekecshez. És a mi fotóapparátjaink éppen most makacskodnak! Solohov úgy tesz, mintha egyáltalán nem zavarná őt. Nyugodtan folytatja a munkáját, míg mi jelentkezünk, hogy most már kezdhetnénk a felvételeket. Dolgozószobájába megyünk, ahol egyszerű könyvespolcon Solohov műveinek külföldi kiadásai vannak megszámlálhatatlanul sok példányban. Az asztalon felbontásra váró levelek és olvasottak egymás mellett — sok fiatal szerző fordul hozzá segítségért, tanácsért És Solohov, a Legfelső Tanács tagja, százszámra kapja a hivatalos leveleket és a magánleveleket, vagy éppen az egyszerű olvasók kíváncsiskodó sorait. És mindenre válaszolnia kell, elintézni és megoldani az ügyeket. — Könnyű volt Hemingway-t filmezni, érdekesebben lehetett, mint engem. Végül is Hemingway állva írt az írópultja mellett — mondja Mihail Alekszandrovics mosolyogva. Mi nemcsak Solohovot filmeztük, hanem házát is bemutatjuk, végül is egy lakás a bent lakó karakterét is mutatja. A házigazda nem akar mindenáron modern lenni: itt minden egyszerű és kényelmes. És azt mutatja, hogy olyan ember lakik itt, akinek a lakása nem ünnepi alkalmakra készült, hanem olyan' ház ez, ahonnét a hosszú utakról és vándorlásokról hazatalált ember él. Végül Solohov tanácsára kis kirándulásra Indultunk a környékre. Mintha ismerős tájon jártunk volna ismét — leírásaiból Ismertük. (A Freie Welt-ből) Ladikok Somogyi Károlyné felvétele Paul Eluard ERDEI VAD VAGYOK Erről beszélek ezt kiáltom dalolom Nevetés csörgedez a halott hó alatt Hajnal és nevetés öröm hogy élhetünk Gyümölcs tükrében arcát nézi a virág Holt hó alatt alusznak hajnalig Barátaim és nyugtalan szívük A földet zendülésre bujtogatja Egy napon felteszi koronáját a nyár Es száz Nap csörgedez a halott hó alatt És száz simogatást takar a hólepel Én nem halok meg Időmből kilépnek Rövid időmből, mit a földön éltem én Vérem zuhatag-lűktetései ÜNNEPI VENDÉGSÉGBEN SOLOHOVNAL MAGAZIN Hídavatás Vadászaton Meglepően kezdődött: amikor Millerovóból felhívtuk Mihail Solohov titkárát, hogy azért utaztunk ide, mert elhatároztuk, hogy Solohovot Vesenszkajában filmezni szeretnénk, csodálkozva kérdezte: — És miért nem telefonálták már Moszkvából? Solohov nagyon elfoglalt ember. Azért remélem, hogy nem hiába jöttek, de az igazat megmondva, könnyelműség volt önöktől, így, szó nélkül beállítani. Óráknak tűntek a percek, mire a vigasztaló szavak elhangzottak: — Kerem, hívjanak vissza egy óra múlva. Én megpróbálok vele beszélni. Százötven kilométer még Vesenszkajáig. Milyen közel és milyen távol! Solohov csendet, nyugalmat szeret környezetében. Nem szereti, ha sok hűhót csinálnak körülötte, s ha az újságírók és fotóriporterek zavarják munkáját. Nos, végül is nagy szerencsénk volt A titkár egv óra múlva megnyugtatott bennünket, nem kell dolgunkvégezetlen hazautazni. Solohov fogad bennünket Érdekes volt találkozásunk falujával. Vesenszkája nagy falu, szép házakkal, köztük kétemeletesek is, egy meglehetős és egy borzalmas kinézésű templommal, egy éppen most elkészült klubházzal. Kétemeletes szálloda, üzletek, autóbuszállomások és az elmaradhatatlan hangszóró a főtéren, amiből éppen egy mexikói tangó harsog és es egyáltalán nem illik ide. De ezek csak a külsőségek, amit az első pillanatban vesz észre az ember a nevezetes faluról — •kár egy képeslapon látnánk. Az ember nem tudja kivonni magát Solohov műveinek hatása alól, szinte ismeri a tájat a leírásokból, minden itt lakót Solohov-hósnek nézne. Szinte várjuk, hogy hirtelen lovasok fognak elővágtatni a kapukból vagy asszonyok sétálnak át kannákkal az úton. Ahogy az Üj barázdát szánt az eke vagy a Csendes Don lapjain áll. De minden egészen másképp van. A főtéren teherautók és személykocsik, az üzletekben háztartási gépeket láttunk és modern bútorokat És mégis van ebben a faluban valami elragadóan régies hangulat Solohov szívélyesen fogad bennünket kérdezi, jó utunk volt-e. Városi cipőinket nézi: igy nem utazik az ember a Don-sztyeppén. Azt mondja, reméli, hogy majd ezeknek a filmeseknek valami más ruhát talál, amivel kirándulhatunk együtt így hát holnapra hív meg bennünket Solohov valójában alacsonyabb ember, mint ahogy mi elképzeltük. Ruganyos Járású, ahogy érdeklődve ránk néz, tekintete barátságos, s az első pillanattól kezdve rokonszenves. Mintha az ember egy régi jó barátjával beszélgetne. Másnap már reggel emeletes nagy házában voltunk ismét MiCSALÁDI EVANGÉLIUMOK Akácz László M

agány sógor derekát a dinnye vitte el. A görögdinnye persze. aminek szezonról szezonra való fel pukkasz tását még valamikor, kicsi kamaszkorában kezdte meg. Egy régi nyáron lóvezelője voltam az ekekapálásban — két forduló között akkor mesélte el. hogy Hevesben otthonos nagyapját miképp csábították le a csongrádi földekre, s hogy miképp lett így megyeszerte ismert dinnyéssé az ő famíliájuk. Meg azt — előbb ide-odafuttatott kaoaemelgető, majd a vetőmagok, ültetési idők kiválasztója — hogyan tanulta ki 6 a dlnnyetermesztés mesterségét. A legízesebb fajták? Leghasznosabb módjai a fehérhasú gyümölcsök derékbővítésének? Az efféle — akkor kinyitott titkokra már tsmétcsak Magony sóo* tudja a választ. Hanem az. ahogy egy mázsából kettő lett. száz forintból meg kétszáz, az éppen most. a hónapok óta ágyban fekvő beteg láttán idéződik fel igazán. Magány sógor — tudom jól, végigkísértem néhány napját — általában fél 4-kor kelt. Kocsis, lovas ember lévén, először az istállóban szokásos dolgait végezte el. majd szekérre kapott, s elindult — saját vagy felibe fölvállalt — földjei felé. A kora reggeli meleg a göröngyök fölött tapasztotta hátára az inget. s amikor mások már odahaza kanalazták a levest, ő még akkor is a kapanyelet szorongatta. így volt ez valamikor az apróbb parcellák idején, s így lett ez — alig pár éves szünet után — a nacvobb táblák világában ta. Csoportba ugyan egybe sem lépett be. ám amint nyugalmasabb évekhez értek a szövetkezetek. könnyen módját találták, hogy Magony sógort, mint régi. híres dinnyést. leszerződtessék. Valami jól kialkudott százalékban állapodtak meg. s ami ezen a százalékon fölül termett, azt a maga csomójaként adhatta el a piros és sárga bélű gyümölcsök szakértője. Hogy ez a szerződés miféle szabályok szerint került papírra, azt szintén nem tudom. ám azt. hogy a kezére bízott földek minden azelőttinél erősebben teremtek. igen sokan tudják bizonyítani. Erősen teremtek, és ezekért az erős termésekért Magony sógornak még kegyetlenebbül meg kellett dolgoznia. Különösen érés idején szorult össze alig egy-két Órára az éjszakája Ilyenkor ugyanis késő estig szedni kellett. gondosan pakolni, majd jó hajnalban indulni, hogy valamelyik környékbeli piac még alkalmas hellyel fogadhassa az árut. A bukszáját mind jobban feszítő százasokról Magony sógor ugyan soha senkinek nem tett említést, ám azt. hogy ezzel az ügyes szerződéssel rengeteget keres, minden ismerőse tudta. Könnyű volt ezt észrevenni, hiszen az egész faluban Magony sógor építtette a legszebb házat Hét éve lehetett, hogy az apjától örököli tanyáját a disznóhizlaldásoknalc eladta, s az akkoriban meghalt öreg suszter templom melletti házába felköltözött. Csak a februárt, márciust húzta ki a bőrsza«ú épületben, húsvét táján már tetőn, falon iavában csattogott a bontócsákány. A fundamentumot április végén ásták ki — Iskolakezdéskor már az új ház tölgyfaajtaiában kapcsolta hátára a táskát a két gyerek. M

ost. hogy beteglátogatóban náluk jártam, az asszony végigkalauzolt minden szobán, bejáratta velem az egész épületet Említsek kertvárosi villákat, fehér vaskerítésük mögött növendékferyőkkel? Azok ajtajához csak négy-öt lépcső kúszik oda. Magony sógorék házához viszont éppen tiz fok visz fel. Keressek példát a legmodernebb városi lakások között? Központ.1 fűtése — pincében felszerelt kazánnal — a tizlépcsős háznak is van. s épp így harmonika mód nyíló üvegfal választja el — kedv szerint — a korlátos teraszt a fogadótól. És hát a jó tágasra szabott mellékhelyiségek 1 A patyolatcsempés konyha, amelvben nem egy. de k°t tűzhelv égői szívják a piroscsíkos gázpalackokat, meg a hasonlóképp tisz«a fehér fürdőszoba. ahol még kövérebb tartálvok táo'áliék a bojlert meg a hősueárzókat is. A lakkozott parkettás szobáic bútorairól már nem érzem szükségét szólni — ígv is illetlenül csillogóvá vált az összeszáradt embert körbezáró keret