Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

hail Alekszandrovics már régóta talpon van, ő hajnali 3-kor kel és ül az íróasztalhoz. De este 7-kor már ismét csend van az egész házban. A félhomályos elő­szobában most még senkit sem látunk. Most csak Solohov és felesége lakik itt, de nyáron sok lakója van a háznak — jönnek fiai, lányai és unokái. A gardorobszekrényen néhány kabát és vadászöltözék, a padlón több pár bakancs és csizma, őz­bőrből, kanadai szarvasbőrből, és különböző méretűek, hogy fel­próbálgathassuk. Műszaki kísé­rőink meg elkezdik a reflektoro­kat szerelni. Solohov odajön hoz­zánk és most nagyon kínos pil­lanatok következnek: elkezdjük a bocsánatkéréseket. Mielőtt ugyanis hozzá jöttünk, a falut filmeztük és sajnos kimerültek, lehűltek az akkumulátorok. Most, hogy itt vagyunk, megpróbáljuk rendbehozni, csakhát kellemet­len így kezdeni a munkát. Meg­nyugtat bennünket, hogy talán ő közben tennivalót és az asztalon fekvő leveleket kezdi olvasni, míg mi a gépekkel matatunk. Közben bejön kutyája, Stop, odamegy gazdájához, fölugrik a térdére és hozzádörgöli magát a kis kozákbekecshez. És a mi fo­tóapparátjaink éppen most ma­kacskodnak! Solohov úgy tesz, mintha egyáltalán nem zavarná őt. Nyugodtan folytatja a mun­káját, míg mi jelentkezünk, hogy most már kezdhetnénk a felvé­teleket. Dolgozószobájába megyünk, ahol egyszerű könyvespolcon So­lohov műveinek külföldi kiadá­sai vannak megszámlálhatatla­nul sok példányban. Az asztalon felbontásra váró levelek és ol­vasottak egymás mellett — sok fiatal szerző fordul hozzá segít­ségért, tanácsért És Solohov, a Legfelső Tanács tagja, százszám­ra kapja a hivatalos leveleket és a magánleveleket, vagy éppen az egyszerű olvasók kíváncsis­kodó sorait. És mindenre vála­szolnia kell, elintézni és megol­dani az ügyeket. — Könnyű volt Hemingway-t filmezni, érdekesebben lehetett, mint engem. Végül is Heming­way állva írt az írópultja mel­lett — mondja Mihail Alekszand­rovics mosolyogva. Mi nemcsak Solohovot filmez­tük, hanem házát is bemutat­juk, végül is egy lakás a bent lakó karakterét is mutatja. A házigazda nem akar mindenáron modern lenni: itt minden egy­szerű és kényelmes. És azt mu­tatja, hogy olyan ember lakik itt, akinek a lakása nem ünnepi alkalmakra készült, hanem olyan' ház ez, ahonnét a hosszú utak­ról és vándorlásokról hazata­lált ember él. Végül Solohov tanácsára kis kirándulásra Indultunk a kör­nyékre. Mintha ismerős tájon jártunk volna ismét — leírásai­ból Ismertük. (A Freie Welt-ből) Ladikok Somogyi Károlyné felvétele Paul Eluard ERDEI VAD VAGYOK Erről beszélek ezt kiáltom dalolom Nevetés csörgedez a halott hó alatt Hajnal és nevetés öröm hogy élhetünk Gyümölcs tükrében arcát nézi a virág Holt hó alatt alusznak hajnalig Barátaim és nyugtalan szívük A földet zendülésre bujtogatja Egy napon felteszi koronáját a nyár Es száz Nap csörgedez a halott hó alatt És száz simogatást takar a hólepel Én nem halok meg Időmből kilépnek Rövid időmből, mit a földön éltem én Vérem zuhatag-lűktetései ÜNNEPI VENDÉGSÉGBEN SOLOHOVNAL MAGAZIN Hídavatás Vadászaton Meglepően kezdődött: amikor Millerovóból felhívtuk Mihail Solohov titkárát, hogy azért utaz­tunk ide, mert elhatároztuk, hogy Solohovot Vesenszkajában fil­mezni szeretnénk, csodálkozva kérdezte: — És miért nem te­lefonálták már Moszkvából? So­lohov nagyon elfoglalt ember. Azért remélem, hogy nem hiába jöttek, de az igazat megmond­va, könnyelműség volt önöktől, így, szó nélkül beállítani. Órák­nak tűntek a percek, mire a vi­gasztaló szavak elhangzottak: — Kerem, hívjanak vissza egy óra múlva. Én megpróbálok vele be­szélni. Százötven kilométer még Ve­senszkajáig. Milyen közel és mi­lyen távol! Solohov csendet, nyu­galmat szeret környezetében. Nem szereti, ha sok hűhót csi­nálnak körülötte, s ha az újság­írók és fotóriporterek zavarják munkáját. Nos, végül is nagy szerencsénk volt A titkár egv óra múlva megnyugtatott ben­nünket, nem kell dolgunkvége­zetlen hazautazni. Solohov fogad bennünket Érdekes volt találkozásunk fa­lujával. Vesenszkája nagy falu, szép házakkal, köztük kéteme­letesek is, egy meglehetős és egy borzalmas kinézésű temp­lommal, egy éppen most elké­szült klubházzal. Kétemeletes szálloda, üzletek, autóbuszállo­mások és az elmaradhatatlan hangszóró a főtéren, amiből ép­pen egy mexikói tangó harsog és es egyáltalán nem illik ide. De ezek csak a külsőségek, amit az első pillanatban vesz észre az ember a nevezetes faluról — •kár egy képeslapon látnánk. Az ember nem tudja kivonni magát Solohov műveinek hatása alól, szinte ismeri a tájat a le­írásokból, minden itt lakót So­lohov-hósnek nézne. Szinte vár­juk, hogy hirtelen lovasok fog­nak elővágtatni a kapukból vagy asszonyok sétálnak át kannák­kal az úton. Ahogy az Üj baráz­dát szánt az eke vagy a Csendes Don lapjain áll. De minden egé­szen másképp van. A főtéren te­herautók és személykocsik, az üzletekben háztartási gépeket láttunk és modern bútorokat És mégis van ebben a faluban valami elragadóan régies hangu­lat Solohov szívélyesen fogad ben­nünket kérdezi, jó utunk volt-e. Városi cipőinket nézi: igy nem utazik az ember a Don-sztyep­pén. Azt mondja, reméli, hogy majd ezeknek a filmeseknek va­lami más ruhát talál, amivel kirándulhatunk együtt így hát holnapra hív meg bennünket Solohov valójában alacsonyabb ember, mint ahogy mi elképzel­tük. Ruganyos Járású, ahogy ér­deklődve ránk néz, tekintete ba­rátságos, s az első pillanattól kezdve rokonszenves. Mintha az ember egy régi jó barátjával beszélgetne. Másnap már reggel emeletes nagy házában voltunk ismét Mi­CSALÁDI EVANGÉLIUMOK Akácz László M agány sógor derekát a dinnye vitte el. A görög­dinnye persze. aminek szezonról szezonra való fel puk­kasz tását még valamikor, kicsi kamaszkorában kezdte meg. Egy régi nyáron lóvezelője voltam az ekekapálásban — két forduló kö­zött akkor mesélte el. hogy He­vesben otthonos nagyapját mi­képp csábították le a csongrádi földekre, s hogy miképp lett így megyeszerte ismert dinnyéssé az ő famíliájuk. Meg azt — előbb ide-odafuttatott kaoaemelgető, majd a vetőmagok, ültetési idők kiválasztója — hogyan tanulta ki 6 a dlnnyetermesztés mestersé­gét. A legízesebb fajták? Leghasz­nosabb módjai a fehérhasú gyü­mölcsök derékbővítésének? Az efféle — akkor kinyitott titkokra már tsmétcsak Magony sóo* tudja a választ. Hanem az. ahogy egy mázsából kettő lett. száz forintból meg kétszáz, az éppen most. a hónapok óta ágyban fekvő beteg láttán idéződik fel igazán. Magány sógor — tudom jól, végigkísértem néhány napját — általában fél 4-kor kelt. Kocsis, lovas ember lévén, először az istállóban szokásos dolgait vé­gezte el. majd szekérre kapott, s elindult — saját vagy felibe föl­vállalt — földjei felé. A kora reggeli meleg a göröngyök fölött tapasztotta hátára az inget. s amikor mások már odahaza ka­nalazták a levest, ő még akkor is a kapanyelet szorongatta. így volt ez valamikor az ap­róbb parcellák idején, s így lett ez — alig pár éves szünet után — a nacvobb táblák világában ta. Csoportba ugyan egybe sem lépett be. ám amint nyugalma­sabb évekhez értek a szövetke­zetek. könnyen módját találták, hogy Magony sógort, mint régi. híres dinnyést. leszerződtessék. Valami jól kialkudott százalék­ban állapodtak meg. s ami ezen a százalékon fölül termett, azt a maga csomójaként adhatta el a piros és sárga bélű gyümölcsök szakértője. Hogy ez a szerződés miféle szabályok szerint került papír­ra, azt szintén nem tudom. ám azt. hogy a kezére bízott földek minden azelőttinél erősebben te­remtek. igen sokan tudják bizo­nyítani. Erősen teremtek, és ezekért az erős termésekért Magony sógor­nak még kegyetlenebbül meg kellett dolgoznia. Különösen érés idején szorult össze alig egy-két Órára az éjszakája Ilyenkor ugyanis késő estig szedni kel­lett. gondosan pakolni, majd jó hajnalban indulni, hogy vala­melyik környékbeli piac még al­kalmas hellyel fogadhassa az árut. A bukszáját mind jobban fe­szítő százasokról Magony sógor ugyan soha senkinek nem tett említést, ám azt. hogy ezzel az ügyes szerződéssel rengeteget ke­res, minden ismerőse tudta. Könnyű volt ezt észrevenni, hiszen az egész faluban Magony sógor építtette a legszebb házat Hét éve lehetett, hogy az ap­jától örököli tanyáját a disznó­hizlaldásoknalc eladta, s az ak­koriban meghalt öreg suszter templom melletti házába felköl­tözött. Csak a februárt, márciust húz­ta ki a bőrsza«ú épületben, hús­vét táján már tetőn, falon iavá­ban csattogott a bontócsákány. A fundamentumot április vé­gén ásták ki — Iskolakezdéskor már az új ház tölgyfaajtaiában kapcsolta hátára a táskát a két gyerek. M ost. hogy beteglátogatóban náluk jártam, az asszony végigkalauzolt minden szobán, bejáratta velem az egész épületet Említsek kertvárosi villákat, fehér vaskerítésük mögött nö­vendékferyőkkel? Azok ajtajá­hoz csak négy-öt lépcső kúszik oda. Magony sógorék házához vi­szont éppen tiz fok visz fel. Ke­ressek példát a legmodernebb vá­rosi lakások között? Központ.1 fűtése — pincében felszerelt ka­zánnal — a tizlépcsős háznak is van. s épp így harmonika mód nyíló üvegfal választja el — kedv szerint — a korlátos te­raszt a fogadótól. És hát a jó tágasra szabott mellékhelyiségek 1 A patyolat­csempés konyha, amelvben nem egy. de k°t tűzhelv égői szívják a piroscsíkos gázpalackokat, meg a hasonlóképp tisz«a fehér für­dőszoba. ahol még kövérebb tar­tálvok táo'áliék a bojlert meg a hősueárzókat is. A lakkozott parkettás szobáic bútorairól már nem érzem szük­ségét szólni — ígv is illetlenül csillogóvá vált az összeszáradt embert körbezáró keret

Next

/
Oldalképek
Tartalom