Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) kedvező helyzet alakulásában szerepet játszották ideiglenesnek nevezhető tényezők is, mint a mezőgazdaságban az idei kedvező nővénytermesztési eredmények, valamint a kedvező külkereskedelmi árak. Most az a feladatunk, hogy ezt a javuló tendenciát tartósabbá tegyük és még jobban kamatoztassuk hazánk gazdasági erejének növelésére, népünk életszínvonalának javítására. Néhány kedvezőtlen jelenség A kedvezőtlen jelenségek közül ki szeretnék térni az egy főre eső .termelési érték alakulásának problémájára. Nem békülhetünk meg azzal, hogy az iparban 1969ben nem emelkedett az egy főre jutó termelés; az ipurban és az építőiparban a rendelkezésünkre álló eszközök kihasználásában nincs jelentősebb javulás; ma még nagy a rosszul gazdálkodó vállalatok száma. Nem folytatom a sort. Inkább nézzük meg ezeknek a jelenségeknek az eredetét. A problémák egy csoportja független a gazdaságirányítás reformjától, sokkal korábbi eredetű, mint maga a reform. Ilyen például a műszaki fejlesztés hiányossága, a munka gyenge és alacsony szervezettsége, a munkafegyelem nem kielégítő állapota. Az üzemek jelentős részében máig sem sikerült olyan termelési és társadalmi körülményeket teremteni, hogy a fegyelmezetten és jól dolgozó munkások állandó és erezhető előnyben részesüljenek, viszont a fegyelmezetlenek, a vándormadarak kifejezetten ráfizessenek. Nem arról van szó, hogy ne vegyék fel őket, hanem arról: ne jussanak előnyösebb helyzetbe, dolgoztassák meg őket. A kedvezőtlen jelensegek egy másik csoportja újabb keletű. A beszámolóból is hallottuk, hogy az iparban lényegében nem növekedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Az ok kézenfekvő: az iparban a tervezettnél gyorsabb ütemben csökkentették a munkaidót, aminek következtében 1968— 1969-ben a teljes munkaidőnek mintegy 7—8 szazaleka kiesett. Az előírt követelményeket figyelmen kívül hagyva, sok üzemben nem pótolták a kiesó munkaidőt a termelés korszerűsítésével, műszaki fejlesztéssel, a technológia tökéletesítésével, a termelékenység emelésével. A rövidített munkaidő bevezetése helyes döntés nyomán született nagy vívmány, mely dolgozó népünk munkájának gyümölcse. Bizonyos tanulságot azonban le kell szögeznünk. A kongresszus! állásfoglalás, majd az állami rendelkezés világos volt. A rövidített. 44 óras munkahétre való áttérés nem járhat —szolt ez az állásfoglalás — a termelés, a termelékenység és a munkások bérének csökkenésével. És mi történt? A döntések első részét nem teljesítettük, a másodikat igen. Kereken meg kell mondani: a kettő együttes teljesítése munkásérdek, össztársadalmi érdek. Az e téren tett engedmények ártottak és az életszínvonal növelése ellen hatnak. Hibásan jártak el ott, ahol a feltételek biztosítása és megkövetelése nélkül csökkentették a munkaidőt. Ezt a politikai, vezetési tapasztalat hasznosítása céljából mondom. 1968— 1469ben — társadalompolitika! meggondolásból — állami vonalon szabályozókat vezettünk be, hogy biztosítsuk a foglalkoztatottságot, s ne legyen munkanélküliség. 1970re a munkaerő-gazdálkodásban a kormány szigorításokat léptetett életbe, hogy ösztönözze a termelés, a termelékenység alakulasát, a jobb munkaerö-gazdalkodást. Remény van arra, hogy így lesz, de ezért mind a vezetőknek, mind a munkásoknak közösen dolgozni kell. A problémák harmadik csoportjába azokat a jelenségeket sorolhatjuk, amelyeknek keletkezését, illetve hatásút nehéz lett volna előre látni, illetve kiszámítani. Ezek felismeréséhez bizonyos tapasztalatra, a gyakorlat próbájára volt szükség. Ilyen például az a tapasztalat, hogy az ipar struktúrája csak fokozatosan, a vártnál nehezebben tud a bel- és a külföldi szükséglethez idomulni. A gyakorlati tapasztalatok vezettek ahhoz, hogy ezt felismerjük, majd megfelelő intézkedéseket dolgozhassunk ki. Ilyen előre nem látható hibák és negatívumok keletkezése ellen minden bizonnyal a jövőben sem leszünk teljesen biztosítva. Viszont a tények, a tapasztalatok alaposabb és rendszeresebb tanulmányozásával, elemzésével a jövőben minimumra lehet csökkenteni az ilyen típusú hibákat. Fontos tapasztalat az ls, hogy a gazdasági munkában mégis mutatkozó hibák, káros jelenségek felismerését követően gyorsabban lehet és kell az ezek megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket meglenni az Irányító szervek, illetve az üzemi vezetés részéről. gában — figyelembe véve a jövedelmek alakulását — nem jelentős áremelkedés. Viszont az is igaz, hogv a dolgozók nem átlagszámítások alapján élnek, és ruházkodnak. Aszerint ítélik meg a dolgot, hogy mit tapasztalnak a fontos közszükségleti cikkek vásárlásánál. Es el kell ismerni, hogy az utóbbi időben egyes fontos közfogyasztási cikkek ára nem 1.5 százalékkal, hanem nagyobb mértékben emelkedett. Egyes ruházati cikkeknél a tervezett áremeléseket végrehajtoták, a csökkentést viszont nem. Nem a kormány dönti el minden cikk árát A kormány csak a: árakat befolyásoló, azok megállapításához irányt mutató forgalmi adóról, ártámogatásokról határoz, azok esetleges csökkentéséről, emeléséről, vagy ha kell: megszüntetéséről dönt. A végrehajtókon, az árakat megállapító szerveken múlik mindezek alkalmazása, az, hogy végül is hogyan — jól-rosszul — állapítják-e meg az egyes cikkek árát. Csak helyeselni lehet, hogy az illetékes kormányszervek szigorításokat határoztak el az árak ellenőrzésére, mind a termelési, mind a kereskedelmi szférában. Szigorítják az ármozgás ellenőrzését Az árak változása a szocialista gazdálkodás viszonyai között is természetes jelenség. Sőt: következetesen törekedni kell az úgynevezett „értékarányos" árak kialakítására. Ez termelési, életszínvonal-politikai, össztársadalmi érdek. Az illetékes állami szerveknek azonban a jövőben erélyesebben és határozottabban kell fellépniük az indokolatlan áremelések ellen! Megfelelő gazdasági szankciókat kell alkalmazniuk a tisztességtelen jövedelmet szerző vállalatok vezetőivel szemben. Szigorítani kell az állami ellenőrzést, a felelősségrevonást az árképzésben, a kereskedelemben. Ezt várjuk el a minisztériumoktól, a népi ellenőrzéstől, a helyi tanácsoktól. Az állami vállalatok nem tarthatnak igényt a d<4'gozók összességének megrövidítésével szerzett haszonra, mert ezzel végső soron saiát dolgozóikat is megrövidítik. A párt és a kormány elítéli a jövedelemnek ilyen jellegű növelését. Az életszínvonallal kapcsolatban végül meg egy jelenséggel kívánok foglalkozni. A dolgozók gyakran es jogosan teszik szóvá, hogy nemegyszer eltűnnek a kereskedelmi forgalomból az olcsóbb árucikkek. Közgazdasági értelemben ez nem árdrágítás. Anyagi vonatkozásban mégis a dolgozókat sújtja. Miről ls van szó? A dolgozók nálunk általában nem élnek rosszul. Aki becsületesen dolgozik, szerényen, de tisztességesen megél. De még vannak kispénzű dolgozók, alacsony keresetű munkások. sokgyermekes családok, nyugdíjasok, akiknek megélhetési gondjaik vannak, akik az olcsó holmit is csak nehezen tudják megvenni. Az ilyen embereknek minden fillér számít. Ha a közeljövőben nem is tudjuk mindenkinek és jelentősen emelni a keresetét. gondjaikat csökkenthetjük az olcsóbb áruk választékának bővítésével. Ennek feltételeit okvetlenül meg kell teremteni és csak helyeselni lehet az ilyen irányú intézkedéseket. lyek elvezethetnének Európa katonai csoportosulások szerinti megosztottságának felszámolásához és az európai államok és népek békés együttműködéséhez". A hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek december 3-i és 4-i moszkvai értekezletén, a nézetek egységének jegyében született okmány összegezte a szocialista országok álláspontját az európai biztonsági értekezlet előkészítésével összefüggő politikai kérdésekben. Megerősítettük a tanácskozással kapcsolatos további konkrét javaslatainkat és — úgy gondoljuk — újabb lendületet adtunk az előkészületeknek, mert egységes véleményünk. hogy ezen az úton kívánunk eljutni a kontinens közös érdekelt szolgáló kollektív biztonsági rendszerhez. A mi tanácskozásunkkal csaknem egvidőben összeült NATOcsúcskonferencia azonban még mindig képtelen volt arra. hogy mindezen kérdésekben világos és egységes álláspontot alakítson ki. Tagadhatatlan azonban, hogy a NATO-államok egy részében felülkerekedőben van kontinensünk problémáinak reális megítélése. Ezeknek a köröknek nézeteit nyugaton már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A szocialista országok — egyes nyugati ellenfeleink állításával szemben — nem óhajtják kisajátítani az európai biztonság ügyét. Egy ilyen értekezletnek és a remélhető megegyezésnek valamennyi résztvevő közös érdekein kell alapulnia. Ennek megfelelően a december 3—4-i moszkvai értekezletről szőlő közleménybe egyetlen kizáró tétel nem került, amely bárkit is távol tartana a közös erőfeszítésektől. Ügy gondoijuk. hogy egy ilven értekezleten minden kormány javaslatát egyforma figyelemmel kell meghallgatni és mérlegelni. Az NSZK új kormányának megítélése Figyelni a dolgozók észrevételére Az életszínvonal nem az óhajoktól függ Kedves elvtársaki A kormánybeszámoló tájékoztatott arról, hogy a harmadik ötéves terv reálbér és reáljövedelem előirányzatát általában már túlteljesítjük, foglalkozott az életszínvonal emelésének jövő évi feladataival ls. A jövő évben a Központi Bizottság kezdeményezésére a kormány intézkedéseket tervez a dolgozók egyes kategóriái életszínvonalának emelése céljából. A tervezett intézkedésekkel — lehetőségeinkhez mérten — segítséget kívánunk nyúitani néhány különösen nehezen éló rétegnek. köztük az. alaesonv jövedelmű nyugdíjasoknak, másrészt csökkenten! bizonyos aránytalanságokat egykét olVRn területen Is, ahol feltűnő ellentmondás van a végzett munka kvalifikáltsága e* a fizetés vlszonvlggos alacsonvsága között. Ezeket ar. Intézkedéseket célszerű megfelelően értékelni. Engedjék meg. hogy az életszínvonal alakulásával kapcsolatban néhány egyéb észrevételt is tegyek. A beszámoló megemlítette, hogy az egy főre jutó reáljövedelem évi átlagban több mint 5 százalékkal, az egy főre jutó reálbér több mint 3 százalékkal növekedett. De ezek átlagszámítások. Nem is kis számban vannak dolgozók, akiknem nem. vagy ennél kisebb arányban nőtt a jövedelmük. A dolgozók más csoportjánál — s erről nem szoktak szólni — viszont érezhetőbb a javulás. Igaza van a beszámolónak abban is. hogv az egyes családok különféleképp érzékelik az életszínvonal alakulását. Azok a családok, amclyeknok jövedelme 3 százalékkal növekedett. gyakran úgy vélik, hogy az életszínvonauk stagnál. Más a helyzet azoknál a családoknál. amelyeknek nem emelkedett H jövedelmük. Egés: elosztási rendszerünket fejleszteni kell — ez a gazdaságirányítási rendszerünk egyik fontos célja —, hogy a jövedelem, a fizetés jobban függjön a munka társadalmi hasznosságától, értékétől. A fogyasztói árak ebben az évben mintegy 1,5 százalékkal növekedtek, vagyis a tervezetthez képest kisebb volt az emelkedés. Ez önmaKedves elvtársak! Ezek után egy olyan kérdessel kívánok foglalkozni, amely ugyan nincsen közvetlenül kapcsolatban • időszerű feladatainkkal, de számottevően Ijefolyásolja belpolitikai helyzetünk alakulását. Megfigyelhettük, hogy az elmúlt hónapokban jelentősen megnőtt a dolgozok érdeklődése az ország gazdasági helyzete iránt. Mind nagyobb rétegek foglalkoznak gazdasági, társadalmi, politikai kérdesekkel. kritikusabban vizsgálják a fogyatékosságokat és szigorúbban marasztalják el a felelőtlenséget. Társadalmunkban a gazdasági élet irányításához. szervezéséhez nélkül lözhetetlen szükség van a tömegek segítségére. tanácsaira. észrevételeire. Meg kell szívlelni és hasznosítani kell azokat. Még az olyan, esetleg hibás észrevételeket sem szabad figyelmen kívül hagyni, amelvek tájékozatlanságból vagv türelmetlenségből fakadnak. Tisztelt képviselőtársaim! Gazdasági munkánkban mindig nagv figyelemmel kell lennünk az ipari termelés struktúrájának átalakítására. Sohasem szabad szem elől téveszteni a piaci szükségletekhez való igazodás jelentőségét Nagy gondot kell fordítanunk a helyes munkaerő-gazdálkodásra. arra. hogy a jövedelmező és bővülő termelési ágazatokban elegendő és jól képzett munkaerő álljon rendelkezésre. Végül én is hangsúlyozni kívánom, hogy a mezőgazdaságban a növénytermesztés magas színvonalának biztosítása mellett már 1970-ben meg kell kezdeni az állattenyésztésnek az eddigieknél erőteljesebb fejlesztését. A gazdasági életünk különböző területein dolgozó vezetőkre a jövőben még fokozottabb felelősség hárul. Elsőrendű kötelességük, hogy mindenütt érvényesítsék a párt és a kormány politikáját. határozatait. Ne engedjék meg, hogy ettől bárkik, bárhol, bármilyen irányban eltérjenek. A döntésre megérett kerdésekben pedig haladéktalanul hozzá kell látni a feladatok megoldásához. Tisztelt országgyűlési Kontinensünk biztonsága szempontjából a német kérdés megnyugtató megoldásának van a legnagyobb jelentősege. Két német állam létezik, s ezt az alapvető realitást a világ nyugati felén is tudomásul kell venni. Erről már többször volt szó az országgyűlés falai között. A NATO-országok még mindig nem Ismerték el az államok közötti egyenjogúság szellemében, a nemzetközi jog alapján is, hogy KözépEurópában létrejött és mind nagyobb szerepet játszik a Német Demokratikus Köztársaság, az első német munkás-paraszt állam, a föld kilencedik legfejlettebb ipari országa Mi az NDK létét és további erősödését a békéért és a biztonságért vívott harcban változatlanul rendkívül fontos, tényezőnek tekintjük. Az NDK léte egyik alapvető biztosíték arra, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát; nem jöhet létre újra az első és a második világháború kirobbanását megelőző helyzet Európában. A hét szocialista ország vezetőinek említett moszkvai, december 3—4-i nyilatkozata az európai biztonsággal összefüggésben reményét fejezte ki, hogy Nyugat-Németországban tettekben is kifejezésre jut az európai realitasok figyelembe vétele. Mi jól tudjuk, hogy az új koatició, az áj kormány létrejöttével a hatalmi viszonyok még nem változtak meg a Német Szövetségi Köztársaságban. Az NSZK változatlanul a német monopoltőke állama. Ügy tűnik azonban, hogy a ma kormánvon levő vezetők — az NSZK lakossága valódi érdekeinek megfelelően — talán haj landók jobban figyelembe venni az Európában kialakult realitásokat. Mi természetesen az új nyugatnémet kormányt is mindé nekelőtt a tettei alapjait ítéljük meg. Ha Brandt kancellár kormánya készst get mutat a szocialista országokhoz, köztük a Ma gyarországhoz fűződő kapcsolatok megjavítására, s ennek gyakorlati cseleke detekkel adja tanújelét, a magunk részéről méltányol ni fogjuk az ilyen törekvéseket. Külpolitikánkat mindé nekelőtt szocializmust építő népünk, a Magyar Nép köztársaság és a szocialista országok közös érdekei, az európai béke és biztonság érdekei határozzák meg. Pártunk az európai biz • tonság ügyét, akárcsak a világpolitika bármely mas kérdését, osztályszempontból, a haladás és a béke érdekei szempontjából ítéli meg. Csakis olyan politikát ismerünk el helyesnek, amely összhangban van a munkásosztály, a dolgozók, a szabadságukért küzdő népek ügyével. Szolidaritás a vietnami és arab néppel Kedvező tendenciák a külpolitikában 2. OÉLMAGYARORSZÁG PftNTF.K. 1969. DECEMBER 12. Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! Belső építőmunkánknak a nemzetközi viszonyok alakulása ad hátteret. Alapvető külpolitikai törekvésünk, hogy — együtt a Szovjetunióval. s a szocialista közösség többi országával — biztosítsuk a szocialista építés békés feltételeit. A Magyar Népköztársaság kormányának külpolitikai tevékenységét az elviség. a Szovjetunióhoz. n szocialista közösséghez fűződő szövetségi hű,ség. a nemzeti és internacionalista érdekek egyeztetésére. a realitások helyes felmérésére való törekvés jellemzi. Megkülönböztetett figyelmet .szentelünk az európai biztonság ügyének. A történelmi előzmenvek közismertek. Európa népei mindmáig olyan viszonyok között élnek. amelyekben újabb konfliktusok lehetőségei lappanganak. A harminc európai kis és nagy országot elválaszt ia társadalmi bereadezkedésük különbözősége. De érdekeik okvetlenül megegyeznek abban, hogy békére és intézményes biztonságra van szükségük. A Varsói Szerződés országai erre a vitathatatlan közős érdekre építve kezdeményezték az összeurópai értekezlet összehívását. Az a cél luk, hogy a kontinens országai — hadd idézzem a budapesti felhívást — „közöspn tolulják meg azokat az utakat et. modokat, ameA nemzetközi helyzetben, jelenleg sikerrel biztató, pozitív erőfeszítések folynak, ugyanakkor egyes gyújtópontokon, különösen a délkelet-ázsiai és a közel-keleti helyzetben súlyos, általános veszélyek rejlenek. Ezt akarja palástolni a nyugati propaganda, amikor arról bizonykodik, hogy ezek .helyi háborúk". A Szovjetunió és a szocialista országok álláspontja az., hogy a nemzetközi konfliktusokat politikai eszközökkel, tárgyalások út.ián kell rendezni, a háborús tűzfészkeket pedig fel kell számolni. A Magyar Népköztársaság ezért ad meg minden tőle telhető támogatást a harcoló vietnami népnek. Mélységes megrendüléssel és felháborodással értesültünk és értesülünk azokról a tümegg.vilkosságokról, amelyeket amerikai csapatok követtek el Vietnam több körzetében. Ez is, mint az egész amerikai háborús pusztítás, még jobban megvilágítja az imperializmus embertelen arculatát Az agresszorok, a háborús bűnösök iránt minden becsületes ember az egész világon megvetést érez. Mélységesen elitéljük a megszállt arab országrészek lakossága ellen elkövetett, úgynevezett kollektív megtorlásokat. Ezek a súlyos bűntettek méginkább megvilágítják az Egyesült Államok által támogatott izraeli hódító háború imperialista jellegét Ugyanakkor rámutatnak a közelkeleti probléma lényegére. Mi ezt a kérdést is kezdettől fogva a nemzetközi osztályerők szempontjából ítéljük meg és támogatjuk nz arab népek igazságos küzdelmét az imperialista agresszió ellen. Az általános nemzetközi helyzet szempontjából hasznosnak tartjuk. hogy megbeszélések kezdődtek a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői között a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról. A kormányok asztalán fekszik az ugyancsak tárgyalásokra és megegyezésre felszólító budapesti felhívás. Reményeket táplál az a tény. hogy Pekingben szovjet—kínai tárgyalások folynak. Mindez azt mutatja, hogy a Szovjetunió és szövetségesei jóakaratú, békés kezdeményezésekkel mennek az új esztendő elé. Ml magyarok is azon leszünk, hogy 1971) a tárgyalások, a nemzetközi viszonyok fokozatos normalizálásának esztendeje legyen Ha összehasonlítjuk a je-