Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-30 / 301. szám

történelmi A szovjet tudomány és technika távlatai Hatalmas méretű tudomá­nyos-technikai forradalom korát éljük. Az emberiség története során tevékenyke­dő tudósok kilencven száza­léka kortársaink közé tar­tozik. A Szovjetunióban a tudományos kutatók és a fel­sőoktatási intézményekben oktatók szórna meghaladja a nyolcszázezret. A Szovjet­unió Tudományos Akadé­miája különböző intézeteiben harmincezer tudományos munkatárs dolgozik, há­romszázszor annyi, mint az októberi forradalom előtt. Ugyancsak harmincezerre te­hető az egyes köztársaságok tudományos akadémiáiban dolgozó munkatársak szá­ma. A Szovjetunió többi akadémiái — a mezőgazda­sági, az orvostudományi és a pedagógiai — szintén nagy­számú kutatót tömöritenek. Közismert, tény, hogy a tudomány napjainkban köz­vetlen termelőerővé vált. „Nincs egyetlen olyan ága sem a népgazdaságnak, a hasznos emberi tevékenység­nek, amelyben a tudomány es technika haladásának kérdései ne rendelkeznének elsődleges jelentőséggel" — mondotta az Ogonyok cfmű hetilapnak adott nyilatkoza­taban V. A. Kirillin akadé­mikus, miniszterelnök-he­lyettes, a Szovjetunió Állami Tudományos és Technikai Bizottságának elnöke. Ko­runk egyik Jellegzetes voná­sa, hogy egyre szorosabb kapcsolat, kölcsönhatás ala­kul ki a tudomány és a technika között. Mint M. MtUlonscsikov akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadérptájának elnöke írja: „Korábban az emberi tevé­kenység e két területe telje­sen vagy majdnem teljesen elkülönült egymástól. A kö­zöttük levő kapcsolat oly lassan jött létre, hogy sok évtized telt el egy tudomá­nyos gondolat megszületése és a termelésben való alkal­mazása között". Ezt a sza­kadékot szüntette meg az al­kalmazott tudományok létre­jötte. E tudományok — ame­lyek ma már az összes tu­dományos munkáknak mint­egy a felét teszik kl — köz­vetlenül segítik a termelés gyakorlati problémáinak megoldását, ugyanakkor az alapkutatások számára nél­külözhetetlen tényeket, mód­szereket, eljárásokat, eszkö­zöket. szolgáltatnak. Mllli­onscslkov akadémikus sze­rint a tudományos-technikai haladás általános iránya az, hogy munkamegosztás Jön létre az alapkutatások, az alkalmazott kutatások, a technikai kidolgozás és az ipari termelés között. Ezen ,.szakaszoknak" lehetővé kell tenniük „a tudományos­technikai haladás általános folyamának megszakítatlan­ságát és gyorsaságát — új természeti törvények és Je­lenségek felfedezésétől az iparban való alkalmazásu­kig." Noha gyakran az egyes tu­dományos felfedezések nem ott történnek, ahol várhatók, a fejlődés iránya ma sokkal könnyebben meghatározható, mint régebben, hiszen a fel­fedezések nemcsak az egyes tudós leleményétől, hanem a korszerűen felszerelt kutató­csoportok tervszerű tevé­kenységétől ts függenek. Mlllionscslkov szerint a ter­mészetről alkotott elképzelé­seink legjelentősebb fordula­tai az asztrofizika, az elemi részek fizikája es a biológia terén várhatók. Ami a technikai fejlődést illeti, Kirillin miniszterelnök­helyettes arról beszélt, hogy ennek egyik legfontosabb feltétele a további villamo­sítás, amely nélkülözhetetlen a mechanizácló, a terhielésl folyamatok automatizáctója és a községszolgáltatások fej­lődése szempontjából ls. 1970-ben a szovjet vlllamos­energla-lpar 750 milliárd kilowattóra elektromos ára­mot termel majd. Nagy elő­rehaladás várható a kémia és a metallurgia terén, a kutatások elősegítik a nép­gazdaságnak a legkülönfé­lébb anyagokkal való ellátá­sát. Sikeresen fejlődik a gép­gyártás, amely új technoló­giai folyamatok létrehozásá­nak az alapja. A technikai haladás egyik legfontosabb eszköze a rádióelektronlka. amely többek között az elekt­ronikus számítógépek építé­sénél nélkülözhetetlen. Ugyancsak nagy fejlődés várható a közeljövőben a közlekedésben és az építő­iparban, előrehalad a me­zőgazdaság kemizálásA és mechanizálása ls. Óriási gyakorlati jelentőségük van azoknak a kutatásoknak, amelyek az úgynevezett kvantumgenerátorokkal — a laserekkel —• folynak. A la­sersugarnkat már napjaink­ban ls felhasználják bizo­nyos technológiai folyama­tokban, valamint a gyógyá­szatban, ám ma még belát­hatatlan lehetőség nyílik a jövőben a lasereknek a táv­közlésben, az energiatováb­bításban és egy sor más te­rületen való felhasználására. Van a modern tudomány­nak és technikának egy olyan ága, amely általánosan al­kalmazható egyre több mű­szaki és természettudomány­ban, sőt a közgazdaságtan­ban és más társadalomtudo­mányokban — péídóul a pszichológiában és a szocio­lógiában ls. A kibernetiká­ról van szó, amelynek rend­kívül fontos része az Infor­mációelmélet, az Információ­mennyiség mérésével és en­nek alapján az Információ tárolásának, átalakításának optimális, legbiztonságosabb módszereivel foglalkozó diszciplína. Az emberi tevé­kenységben — a társadalmi életben, a termelésben — sok olyan terület van, ahol nagy­számú információval van dolgunk és az optimális Irá­nyítás, vezérlés csak az In­formációk gyors feldolgozása és továbbítása révén óid­ható meg. A Szovjetunióban ls ro­hamléptekkel fejlődik a szá­mítógépek építésének techni­kája. Ma már elektronikus számítógépek segítségével kutatják az élet keletkezésé­nek problémáját, az élő szer­vezet működésének elveit, a pszichikus folyamatok szer­veződésének egyes kérdéseit Tért hódítanak a komputo­rok a népgazdaság egészé­nek, egyes ágainak, illetve egyes üzemeknek, Illetve technológiai folyamatoknak tudományos igényű irányítá­sában is. V. M. Gluskov akadémi­kus Ogonyek-beli cikkében beszámol arról a hatalmas tervről, amely szerint a Szovjetunióban egységes ki­bernetikai hálózat — kiber­netikai „kontinens" épül ki. A tervezett rendszer — az egységes állami számítóköz­pont-hálózat — három fo­kozatból áll majd. Az első fokozatot az Információk összegyűjtésére és legelső feldolgozására szolgáló köz­pontok, továbbá a vállala­toknál és tudományos Intéze­teknél működő számítógépek alkotják. A második fokozat­ban az Információk a köz­társaságok fővárosaiban, a nagyobb Ipari városokban összpontosulnak már, s In­nen tovább az „agyközpont­ba", amely az ország egész Információs hálózatát Irá­nyítja majd. A rendszer ki­építése ugyan a jövő felada­ta, egyes elemel azonban már eredményesen működ­nek. Ma különösen Igazak és aktuálisak Lenin szaval: „... A technika minden cso­dája, a kultúra minden vív­mánya az egész nép közkin­csévé válik és mostantól az emberi értelem és tehetség sohasem alakul át az erő­szak, a kizsákmányolás esz­közévé. Tudatában vagyunk ennek — és vajon e hatal­mas történelmi feladat ne­vében nem érdemes-e dol­gozni, nem érdemes-e min­den erőnket átadni?" E. P. DÉIMAGYARORSZAG decembei 29. Peches ember I liiH Az ördögbe, ezt ls épp most nem tudom befűzni! A NAP HÍREI: FELSZABADULT DOROG ÉS SAL­GÓTARJÁN. BUDA KÜLVÁROSAIBA IS BETÖRTEK A SZOVJET CSAPATOK — MEGTORPANT A NÉME­TEK NYUGATI OFFENZÍVÁJA — CHURCHILL ÉS EDEN ATHÉNBA ÉRKEZETT — SZEGED TÖRVÉNY­HATÓSÁGA ÜDVÖZLI AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNYT. kormányt Megtorlásképpen több követtársával egyetem­ben megfosztották magyar állampolgárságától. Inter'iú a miniszterrel Vörös János vezérezredes, honvédelmi miniszternek a Délmagyarország számára adott interjújából: KÉRDÉS: Hogyan fog az új honvédség kiegészítést nyerni? VÁLASZ: Elsősorban ter­mészetesen önkéntea jelent­kezés alapján. Az orosz had­vezetőség megígérte, hogy kiegészítés céljából elsősor­ban azokat a hadifoglyokat bocsátja rendelkezésre, ki­ket az 1914. október 15. utá­ni harcokban fogtak el, vagy adták meg magukat, vala­mint azokat, akik a Don menti harcokban kerültek fogságba, ha a hadseregbe jelentkeznek és a német el­nyomók ellen óhajtanak har­colni. Azonkívül ígéretet kaptam, hogy az orosz had­seregben Jelenleg Is harcoló partizán magyar csapatokat ls az új maeyar hadsereg íészére engedik át. Ezer pengő Nemes gesztussal mutatott példát Szeged társadalmá­nak Süvegh Mihály polgár­társunk. Felkeresett bennün­ket és átadott 1000 pengőt azzal a kéréssel, hogy osszuk Id azok rászoruló hozzátar­tozói között, akiket politikai meggyőződésük és magatar­tásuk miatt a nyilasok el­hurcoltak és bebörtönöztek. Az adományt szétosztva ren­deltetést helyére juttattuk és ez úton is külön köszönetet mondunk a szép gondolatért a nemesszívű ajándékozó­nak. Stockholmi elismerés London, december 28. Ma­gyarország stockholmi követe, Ullein-Reviczky Antal mun­katársai elismerték a most megalakult Ideiglenes Nem­zeti Kormányt és készek vele együttműködni. Ulleln­Revicaky ez év márciusa után nem volt hajlandó to­vább képviselni a német megszállás alatti nácibérenc Ejtőernyős gyilkosok Belgrád, december 28, A jugoszláv sajtóiroda közli a németek és cinkosaiknak bűneit, akik a harcok során mindenütt kegyetlenkedése­ket követtek el. Daver vá­rosét a németek ejtőernyős csapatokkal foglalták el. Da­ver elfoglalásakor agyonlőt­ték több mint 450 békés la­kost. Elfogtak és halálra kí­noztak 149 jugoszláv parti­zánt. A német katonák erő­szakot követtek el nőkön és utána legyilkolták őket Tíz deka hús A közellátási hivatal ér­tesíti a fogyasztóközönséget hogy a „Húsjegy" KII. 21— 31-ig szóló 3. számú szelvé­nyére 1944. évi december hó 30-án 10 dekagramm marha, borjú vagy birkahús kerül kiosztásra. Bélyegek a múzeumban A moszkvai Lenin­múzeum — renoválása után, fennállása óta elő­ször — bélyeggyüjte­ményt is bemutat. A gyűjteményben olyan , bélyegek, bélyegzéseik, levelezőlapok, borítékok kaptak helyet, amelyek Lenin tiszteletére jelen­tek meg. A jövőben a múzeum ki fogja állíta­ni a szovjet bélyeggyűj­tők olyan, Leninnel fog­lalkozó gyűjteményeit Is, amelyek bélyegkiállí­tásokon díjat nyertek. A múzeum bélyegosztályá­nak berendezésénél és megszervezésénél a szov­jet bélyeggyűjtők szö­vetsége segítséget nyúj­tott. Egy magyar — Albioabaa 2. ...és esik az eső A rnpc7nup!uplf «erlnt a londoni ködöt Turner ta­lUoatliyCIYbft bűm fel: képeiből áradt szét e vi­lágváros utcáira, tereire. Legendás, titokzatos londoni köd! Ó, hogy vágytam megismerkedni vele. elmerülni Romoly­gásában, amely a piszkosszürkétöl a tejfehéren át egeszen a sárgáskék derengésig változtatja színeit, mikor milyen a kedve. Ilyenkor a jármüvek lépésben haladnak, és aki teheti, ki se mozdul az utcára, amelyet láthatatlanná tesz a hirtelen leereszkedő ködgomolyag, eltüntetve a járókelő szeme elől még a kéztávolságnyi ra levő házfalakat is. Csak a taxisofőrök nem vakulnak meg Ilyenkor: rájuk nyugodtan rábízhatod magad. Különleges tájékozódó ké­pességük alagutakat, váj a ködáradatba; alagutakat, ame­lyek a kivánf végcélhoz vezetnek. Mint a vándormadarak, a londoni sofőrök is mindenhová el- és visszatalálnak, Londoni köd — hogy szeretnélek látni! Olyannak, amilyennek Galsworthv megirt a ForsyU-Saga-ban: „A Stoane Square-i állomás körül még sűrűbbé vált a köd. A vastag, gomolygó anyagon keresztül emberek tapoga­tóztak. ki és be. n nők — kevesen járlak kint — keblük­höz szorították retlküljüket, szájuk elé pedig zsebkendőt tartottak; olykor bérkocsi imbolygó árnya bukkant tel. bakján a kocsis kísértetalakjával. a lámpák nyálkás fé­nye pedig szétfolyt és köddé enyészett, mielőtt még az úttestre csordulhatott volna." „A köd... csakugyan leszállt. Félóra alatt úgy hömpölygött elő. mint valami kísértet­invázió. Természetellenes csöndesség ülte meg az utcát, és Az EB0S2SS1 KEDD, 1960. DECEMBER 30. a távoli lépések tompán dobogtak. Vastag, sárga páva foj­togatta az utcai lámpákat, amelyekben ezen a St. John's Wood-i isten háta mögötti utcán nem higanygőzégők. ha­nem régimódi ívfények égtek, így a fák lombjától árnyé­kolt kis utca végét már nem is lehetett látni." Stella Gib­bons még ilyennek ábrázolta az Itt sárkányok vannak-ban. De sajnálattal kell megállapítanom, hogy a londoni köd nincs többé. Kiirtották, felszámolták, száműzték, el­hessintették, felszippantották — egy erélyes városi tanácsi rendelettel, amely radikálisan szabályozta a fűtés lehetsé­ges és megengedett módozatait. Így aztán csak nagyritkán merészkedik elő, és olyankor se az. Igazi, inkább afféle smog. Már nem az, életforma része, hanem legföljebb Ide­genforgalmi érdekesség és hovatovább éppúgy elsorvad, akár szerényebb adottságú hazánkban — például — a ti­hanyi visszhang. PCÍÍ v'szont es'k. Londonban zuhog — gyors zápor üdU kerget be bennünket a Trafalgar Square-ról egy házóriás oszlopos árkádjai alá. Ez persze nem igazi angol eső. Inkább „európaias". Nagy kövér cseppek áztatják a kövezetet, s oly heves sebességgel követik egymást, hogy szinte függönyt vonnak a levegőben. Néhány perc múlva aztán szétosztanak a felhők. Nelson admirális szobrát ott fönt és az oroszlánokat itt lent máris szárítgatni kezdi a szétáradó napfény. — Milyen szép időnk van — mondják körülöttünk fel­derülő arccal a hölgyek és az urak, mielőtt lassú léptekkel továbbindulnának, hogy élvezetes komótossággal kikerül­gessék R csillámló víztócsákat. — Milyen szép időnk van. — Joggal írhatja Szerb Antal, hogy „Angliában nem te­kintik a hülyeség biztos jelének, ha valaki az időjárásról kezd beszélni... Igaz, hogy talán sehol sem befolyásolja az időjárás annyira az ember kedélyállapotát, mint az esős Angliában." Milyen az igazi angol eső? Hát olyan, hogy még akkor is az az érzésem, most ls esik, amikor pedig poros-száraz az aszfalt. Az angol eső állandóan úton van lefelé — ren­dületlenül öntik, préselik, csavarják magukból a gyorsan vonuló fellegek —, legföljebb néha félúton megpihen, és cRak nyirkos leheletét fújja le embermagasságig. Az angol eső szívós, kitartó, aprólékos, makacs, állandó, rendülétien, nyugodalmasan hosszantartó. Egyszóval olvan, mint a nép, amely e szigetet lakja. Hogy aztán az esőtől lett-e ez a ná­ció tlven, avagy az. Ittlakók erőszakolták rá természetükéi R természetre, ezt igen nehéz lenne eldönteni. Én az utób­bira gyanakszom. Az igazi angol eső: szitál. Aprószemű, szinte már por­hanyós. Annyira észrevehetetlen, hogy nyomot se hagy az orkánkabáton, és — ha egyáltalán szabad ezt mondanom a materialista hegemónia körülményei között — már-már anyagtalan. Nedvesség, amely beleeszi magát az emberbe, ruhájába, lakásába, testének pórusaiba, minden porcikájá­ba — beleértve a lelkét, tehát a kedélyét ls. Zuhog Londonban, esik Canterburyben, szemerkél Winchesterben, szitál Bathban, cseperészik Oxfordban. Elsírja magát az ég Coventryben, zokog Sallsburyben. pi­tyerek Stonéhenge kőkolosszusai felett: titokzatos eredetű építményekre hullatva könnyeit. Ha az angol időjárást a muzsika nyelvén kellene meg­fogalmazni, Grieg. Mendelssohn, Stbelius és Debussy-motí­vumokból tevődnék össze a szöveg. A borongás-depressziót l^SÜSS^JSZ az országban nemzeti ügy a fügondozás. Ha rátekintaz Nagy-London térképére, kis zöld szigetek egész sorát fe­dezheted fel. mintha salátalevelekkel szórták volna tele a színes atlaszlapot. A nagyoktól — Hyde, Regents, Rich­mond — egész a legkisebbekig — Oaks. Kempton, Central, Valentine's — minden változatukat föllelheted, ugyanazzal a gondosan nyírt, perzsaszőnyeg ruganyosságú. sűrű. tö­mött. egyenletes pázsittal, amelyre nyugodtan rá lehet lép­ni — úgy látszik, ez. olyan neki, mint nőnek a szerelem: megszépül tőle. Parkok, és pázsitjaikon kertészek, mindenféle gépek­kel, nyugodt mozdulatokkal; friss fűszag, a zöld ragyogó árnyalatai. A természet lágy ölén érzed andalogni magad, pedig egy világváros közepén jársz, páradús levegőben, az emberi gondosság és hozzáértés formálta-teremtette körül­mények között. Gyönyörködsz egyetlen szín árnyalatainak spektru­mában, amely — mint az emberi érzések — a pasztell-hal­viányságtól az agresszívérősig terjed. Pedig egyszerűen csak: pázsitzöld. PAPP ZOLTÁN K8ue&fcZlkc PARKBAN, FOLD AJLA®X- VIDÉKÉN >

Next

/
Oldalképek
Tartalom