Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-07 / 259. szám

Őszi kép a Tíszcről Terpeszállásban a torony „Lsíz magyar újjászületés ff A szikáncsi csárda körül Jobbra, balra keringőzik az autó: vezetője nem találja az utat a kilométerre ágaskodó új fúrótoronyhoz. Messziről látni az acélszerkezeten tornászó olajbányászokat a földeáki útra kihallatszik a markológép lármája. Nagy nehezen átbillenünk a földtúrásokon. s a szántóföld mellett taposott dűlőn elérjük a hódmezővásárhelyi mélyfúrás főhadiszállását. Az elmúlt esztendőben sok olajbányásszal találkoztam, de ilyen komorokkal, mint Sárközi István gépműhelyvezetővel, s Varga Lajos főfúrómesterrel — az orosházi kútfúrók két híres dolgozójával — még nem. — Jöhetett volna egy-két héttel később. Nem állunk még sehogy, nincs kész az út Inkább kemény szavakat hallhat, mint vidámakat — kezdi bemutatkozásul Varga Lajos főfúrómester. — De hiszen az ország leg„ hatalmasabb fúrótornya már előttünk magaslik. terpeszállásban ... — Valóban, a munka nagyobbik részét sikerrel a hátunk mögött hagytuk. A román szakemberek befejezték ténykedésüket, s ránkhagyták a folytatást. Számításom szerint az egész berendezés „készültségi foka" meghaladja a 90 százalékot. De elárulom. én mégis nagyon aggódom ... Varga Lajos társára. Sárközi Istvánra pillant. Mintha azt kérné tőle. folytassa 6. Az el sem hangzott kérésre Sárközi beszélni kezd: — Lehetetlen állapot, hogy nincs még rendes utunk. Csak a különleges jó szerencse segített, és a száraz időjárás. Darabonként „loptuk" át a soktonnás darabokat a műúttól a fúrásig. Nemrég egy 35 tonnás, egységünk felborult Nem jó rágondolni, milyen nagy bajtól mentett meg bennünket a szerencse! Amíg itt a fúrót neki nem eresztik a földnek, én felelek mindenért én vagyok a szerelés Irányítója. Mert 50 orosházi olajbányász végzi az elektromos bekötéseket, vezetéképítést: ők éppen olyan jól tudják, mint én, hogy bennünket kész úttal kellett volna fogadni. — A legnagyobb baj tehát az úthiány. Vagy van más is? — Más is? — a többi nem érdemel szót. Ez a román 4DH-s nem rossz berendezés. Kisöccseivel jó eredményeket értünk el az Alföldön. Persze apróbb hibák mindig adódnak, ezeket azonban megszoktuk. Az árokásó néhány percre megpihen. Az olajbányászok újabb acélcsőszakaszt illesztenek egymáshoz ÉI-8 az utolsó kínai császár? A Könyvtájékoztató novemberi száma hirdeti Pu-ji Az utolsó kinai császár voltam című nevezetes memoárját, melyet a közeli napokban a Kossuth Kiadó jelentet meg „A hároméves korában trónra lépett és hétéves korában lemondott császár később a japánok megszállta Madzsukuo bábcsászára lett, ahol a szovjet csapatok fogságába került. Jelenleg szabadon él Kínában." Az utolsó mondat kivételével minden stimmel. De az 1906-ban született Puji — ahogyan annak idején az újságok is megírták — 1967. október 17-én meghalt. Remélem, ha a Könyvtájékoztató rosszul is tájékoztat, maga a könyv ezt helyesen közli majd. P. L. Majd tíz percbe telik, míg megkerülöm a tornyot, a tucatjával heverő sáros, kátrányos és Diesel-olajos hordókat. az emberderéknyi csöveket. A transzformátorállomáson már tábla függ: „Vigyázat. magasfeszültség!" —. de két, fiatal villanyszerelő a fényes rézcsapokhoz szabad kézzel illeszti a vezetékeket. A tábla ellenére még nincs itt az áram. A toronytól negyven lépésre csinos, pácolt deszkából betonalapra épített házikó. Ajtaján jókora lakat — a munkáspihenő majd csak később lép szolgálatba. Aztán újból a torony lábai előtt találom mamag: a négy hatalmas motor mellett vicceket mesél öt olajos ruhás ember._ A magyar olajipar új, 100 milliós kutatóbázisán ilyennel is találkozni. — Mikor lesz „az" a nevezetes nap? Sárközi István összeráncolja homlokát, s csak enynyit mond: — November elején szeretnénk megforgatni a motorokat aztán jöhet a fúrás. Egy ilyen fúrás lehet, hogy egy évig, lehet, hogy kettőig is eltart... Matkó István Hadszíntér volt még negyed százada az ország: a Tisza hídjait a fasiszta barbárság már vízbe robbantotta, a fővárosban a nyilasok készítették elő újabb bűntetteiket, a Duna—Tisza köze északi részén még a hitleri csapatok tartolták magukat A déli országrészeken azonban már új élet kezdődött1 Szeged október 11-i fölszabadulása után a szovjet hadsereg a hónap végére fölszabadította Kecskemétet, Kiskőröst, november 4-én Szolnokot és 10-étől maguk mögött hagyták a Tisza vonalát, hogy északra, Miskolc felé nyomuljanak előre. A fölszabadult városokban, községekben még minden a háborúra emlékeztetett, s csendesebb estéken a távolból ágyúk moraja, harci repülők zúgása hallatszott. A szabadság, az újjászületés vágya azonban most már nem csupán puszta reménység volt. Legális KP i „Lesz magyar újjászületés" — ezzel a biztató jelszóval és a jelszó gyakorlati valóra váltását meghatározó programmal a kommunisták jelentkeztek e 25 év előtti napokban. A szegedi színházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóján, november 7én tartott gyűlésen hangzott el ez a programot adó jelmondat, amelyet már a legális Magyar Kommunista Párt új központi vezetősége adott ki. Két nappal előbb, 1944. november 5-én alakult meg Szegeden az immár legálisan újjászervezett párt központi vezetősége. Jelentős dátum ez a párt történetében, valójában a fölszabadulás utáni legális kommunista párt születésnapja. Igaz ugyan, hogy a párt élt és tevékenykedett addig is, mint ahogyan a Horth.v-fasizmus legkeservesebb időszakában sem szűnt meg egy pillanatra sem. Alig egy héttel az első szovjet csapatok magyar földre lépése előtt adott különösen biztató életjelt, amikor 1944. szeptember 12-én röpiratokon jelentette be újjászerveződését és azt. hogy az addigi Békepárt helyett ismét kommunista pártként folytatja munkáját. Az újjászervezett párt nem sokkal később, szeptember végén illegálisan terjesztett kiáltvánnyal tette világossá, hogy a kommunisták nem külön érdekeket kívánnak szolgálni, hanem az egész népért cselekszenek. Az egész magyar népet hívták nemzeti egységfrontba Mindenütt a kommunisták A Magyar Kommunista Párt központi vezetősége november 5-i megválasztásának közvetlen előzményei a fölszabadult országrészek mozgalmaihoz kapcsolódnak. A szeptember 23-a óta fölszabadult községekben, városokban mindenütt a kommunisták voltak ugyanis azok, akik, ha néha ösztönösen is, de tudták már az első pillanatokban, hogy mit kell tenniük. Az illegalitásból előlépve természetesen föladatuknak tartották a legális pártszervezetek megalakítását. Legjelentősebb volt ezek között a békéscsabai, amely már az első hetekben kilenc más Békés megyei városban, községben is segített a szervezésben, majd a nagy munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező szegedi, amelynek alapító tagjai már a fölszabadulás előtti napokban határoztak a tennivalókról. A szegedi pártszervezet szerepe azért is kiemelkedő, mert mintegy előkészítője volt a legális országos vezető szerv megalakításának. Négy nappal a város fölszabadulása után, október 15-én érkezett Szegedre Vas Zoltán, aki akkor a párt Külföldi Bizottságának tagja volt. Az ő közreműködésével alakult meg két nap múlva a legális kommunista pártszeovezet, amelynek alapító tagjai között a munkásmozgalomnak máig is számos köz. tiszteletben álló személyiségéről tudunk, mint például a három Komócsin-fivér — Illés. Mihály. Antal — és a fiatalabbak közül Komócsin Zoltán, tfj. Komócsin Mihály, s a mozgalom mai veteránjai közül Tombácz Imre, Dénes Leó. Krajkó And_ rás, Mison Gusztáv és mások. Az első újság A szegedi kommunista pártszervezet október 18-án lapot is adott ki. Szegedi Néoakarat címmel (amelynek 9 száma jelent meg. hogy később a népfront lapjának ad.ion helyet) és ugyanaznap nyilvános pártgyűlésen szólt a város lakosságához Vas Zoltán. A VörŐ6 Hadsereg támogatására. a fasiszta ellenség elleni harcra, az új Magyarország felépítésére, a szabadság és a demokrácia nagy kérdésének megoldására hívta fel a résztvevőket. Ez volt valóban a legfontosabb föladat ezekben a hónapokban. erre kellett akkor minden erőt összpontosítani és ezt az irányt mutatta meg a párt Külföldi Bizottságának tagjaiból november 5-én megalakult Központi Vezetőség. Ez a vezető testület irányította a fölszabadult és a földszabadító országrészek pártszervezését, de ezzel egyidőben működött a budapesti illegális pártvezetőség is. Csak Budapest fölszabadulása után, 1945. február 25-én született határozat a két vezető testület egyesítésére. Szigorú körlevél Most negyedszázada a fél országnál is nagyobb területen még szenvedték a háborús és nyilas pusztítás keserveit. A Gyáriparosok Országos Szövetsége éppen november 8-án küldte szét valamennyi vállalatának azt a szigorú körlevelet, amelyben követelte, hogy az utolsó pil. lanatig kötelesek helytállnia szovjetellenes háborúban, megtorolva minden lazaságot. Lehet-e szomorúbb vonása a történelemnek, mint éppen ez, hiszen - Szegeden már csaknem egy hónapja megalakult az ország első munkás üzemi bizottsága, amely már tudta, hogy kiknek és miért kell termelni. Egyre világosabban tudták a városok, községek egész sorában is. amelyekben már a kommunista pártszervezetek mutatták meg a tennivalókat, hogy új ország épülhessen a romok helyén, mielőbb legyen magyar újjászületés. Lőkös Zoltán 4» DÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK, 1969. NOVEMBER 7. 21. Gáldy feláll, sokáig nézeget egy lágy színezésű akvarellt. Aztán a hamutartóhoz lép, de meggondolja magát, szivarja hamuját a remek szőnyegre üti. Azt hiszem, ezzel a mozdulattal búcsúzott el igazán a kastélyától. — Kedves tanár úr — mondja, és %eül —, mag talán érti a történelmet. Mi csináltuk. Nem biztos, hogy a kettő ugyanaz. Dehát mi biztos? A főjegyző úr hatszáz évet emlegetett. Több is. pontosan hatszáznegyven. A családi levéltár itt marad, ha kedve tartja, belenézhet. Nos hát talál majd Gáldyt Ferdinánd oldalán, egy másikat Zápolya udvarában. A Gyapán vár volt valamikor, ha már járt ott hóvirágot szedni, láthatta a falak omladékát. Abban a várban Gáldy Boldizsárt, kétheti ostrom után, hetven vitézével együtt kaszabolta le a török. Boldizsár fia, István, a budai basa menlevelével és támogatásával kezdte újjáépíteni ezt a kastélyt. Harcoltunk Rákóczi seregében, és Rákóczi ellen. Képzelheti a szituációt, Majténynél az egyik Gáldy lerakja a fegyvert a másik előtt. Két Gáldy esett el negyvennyolc csataterein, Nagysallónál és Vácott, a harmadik Világosnál lőtte főbe magát, a negyedik egy osztrák tüzértábornok adjutánsa volt. Furcsa a mi történetünk Majdnem bolond. De kegyetlen logikáiú. A hősöket tiszteltük, a kiegyezőkből éltünk, ök őrizték meg a családnak a birtokot... Ez persze, ahogy ön nevezi, rohadt alku. — De egy kis ország urai nehéz helyzetben vannak, akár arisztokraták, akár nem. Vagy kívül keresnek kompromisszumot. nagyobb urakkal, és akkor megmaradnak: vagy belül, más néprétegekkel, és akkor már fel is számolták magukat. Ki vállalja ezt? Minek? Az istenadta nép úgyis új urakat csinál magának, hát akkor inkább, ameddig lehet, maradjanak a régiek. Nem, most ne szakítson félbe... Még valamit, és bevégzem. Ismeri Palmerston nyilatkozatát az angol parlamentben, a szabadságharc legnehezebb időszakában? Igen? Látja, hát így fest a magyar ügy... Maguk értelmiségiek évtizedek óta nyaggatják egymást, ádáz polémiákban. Ugyan, mi magyarok mi is vagyunk voltaképpen: Kelet-e vagy Nyugat? Micsoda szószátyárkodás. úristen. Túrista stúdium. Azok fontoskodása, akik csak kirándultak valahová, de nem éltek ott. Nem, tanár úr... nem vagyunk sem ez, sem az. Ez itt Közép-Európa. Levakarhatatlanul és menthetetlenül. Egy csomó egymás ellen vadított, izgága, nagyszájú népség, amely — épp azért, mert külön-külön mindnyájan a tulajdon nemlétező nagyságának gőzében fő — hol innen, hol onnan kapja nyakába a kívülről odavetett borjúkötelet. Azt hiszem ... most is csak erről lesz szó. Ha a Nyugat, hatalmi és katonai érdekből, ragaszkodni fog. pontosabban szólva... ragaszkodni képes Európának ehhez a zagyva, de fontos részéhez, akkor én, történelmi vétkeim ellenére. visszajövök Gáldra, és ha közRen szétlövik n kastélyomat majd felépíttetem. De ha nem bírnak elébe vágni a szovjet előnyomulásnak, ami, sajnos, valószínűnek látszik, s ennek következtében majd a béketárgyalásokon ls mérsékletet kell tanusftaniok ... nos, a cselédeim még nem tudják, de én tudom, hogy akkor Itt többé semmi sem az enyém. — Azt hiszi, hogy az orosz megszállás az életformát ls determinálja? — Kedvesem, én szkeptikus ember vagyok. Semmit sem hiszek. Én csak következtetek. Nálunk, ami a vezetést és a hivatalnoki-tiszti garnitúrát illeti, csak végletes tradíciók élnek. Középút nincs. Vagy kuruc, vagy labanc... vagy Kossuth, vagy Ferenc József... Tizenkilenc óta, ha lehet, ez még rosszabb. Vagy fehér, vagy vörös. Olyan típusú társadalmi berendezkedésre, mint például az angol demokrácia, egyszerűen nincs emberünk, se fent, se lent. Elnyomja szivarját, feláll. még egyszer teletöltl a poharakat. Nagyon örültem, mondja, és kiissza konyakját. Nem kíván vitatkozni tovább, nem kíváncsi Deső ellenvetéseire, még kevésbé az enyéimre. Jobb is. Azt hiszem, a báró logikusan felJ épített határozott véleményével szemben nekünk jobbára csak homályos Indulataink, összefüggéstelen részletkoncepcióink lennének. Én is, ha haragszom, inkább magamra, mind Gáldyra. Ez az ember, ha egyetlen család létének szemszögéből is, de tisztázta helyzetét, és könyörtelenül levonta a szükséges konzekvenciákat. Épp azt tette, amire mi képtelenek vagyunk. A hatszáznegyven esztendő ellenére, vagy abból következően, szinte vallásosan önző. De cselekvően az. (Folytatjuk..)