Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-22 / 271. szám

A népfront FelSŐfOkOII városi w m elnökségének az elelmiszeriparert ülése A testvérvárosok világszövetségének munkájáról, a nyáron megtartott és a jövőre megrendezendő leningrádi kongresszusról tájékoztatta tegnap a népfont városi elnökségének tagjait dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb elnöke, a világszövetség végrehajtó bizottságának tagja. Beszélt a testvérvárosi kapcsolatok jövőjéről, s azokról a beszédes külföldi példákról, amelyek Magyarországon is ösztönzően hathatnak, hogy megalakuljon és országos fórummá váljon a váfosok szövetsége. Az ülés résztvevői javasolták, hogy testvérvárosainknak reprezentatív diasorozatban mutassák be Szegedet, s azt is, hogy az utazási irodák több csoportot indítsanak ezekbe a városokba. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ünnepi ülése — mint már jelentettük — december 3-án lesz Szegeden abból az alkalomból, hogy negyedszázada Itt jött létre a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front A népfront tegnapi elnökségi ülésén megtárgyalták a díszünnepség előkészítését is. Jól vizsgáznak az ifjú szaktechnikusok Konzerv, hús, baromfi, tej — ezeket a szavakat nem a szoksáos hangsúllyal ejjik itt, a Szegedi Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum Marx téri épületében. Fontosabbat, többet tartalmaznak ezek a szavak, hiszen a választott szakot jelölik az itt tanuló diákok számára. Magukat a hallgatókat pedig nemcsak mint szakmai utánpótlást várja az élelmiszergazdaság; hanem — mint új tudásanyaggal felvértezett szakgárdának — különösen fontos szerepet szánt nekik a megújulás, továbbfejlődés folyamatában is. A felsőfokú technikumot is a korszerűsítés, színvonal emelés igénye hozta létre 1962-ben. Ez az igény most a gazdaságirányítás új rendszerében megerősödve munkál az élelmiszeriparban, a konzervipartól a tejiparig. S az innen kikerült első diplomások esetében éppúgy mint az azóta végzetteknél az a tapasztalat: jól vizsgáznak a termelés „tanszékein", a gyári műhelyekben is képesek beváltani a működésükhöz fűzött reményeket. Sokoldalú a képzés az intézetben, komplex tudásanyagra van szükségük a szakembereknek. Kémiai, matönatikai, mikrobio1 lógiai, gépészeti, technológiai és gazdasági ismeretek — sorolja a penzumot dr. Horváth Károly, a felí sőfokú technikum igazgatója. S minden elméleti anyag a gyakorlati cél felé mutat, hogy az új diplomások teljesen otthon legyenek az élelmiszer ipari feldolgoaásban; hogy tudásukat jól kamatoztassák az üzemek javára. Tanszékek, kollokvium, szigorlat, államvizsga. Mint bárhol, a felsőoktatásban. A végzős hallgató záró dolgozatot ír. Afféle diplomamunka ez, az adott témában üzemi, laboratóriumi kísérletekkel kell bizonyítania tudását, elgondolásainak helyességét. A gyakorlati munka — természetszerűleg — döntő fontosságú a diákok számára; az üzemeken kívül alkalmuk nyílik erre az intézet jól felszerelt gyakorlócsarnokaiban is. Ezekben a helyiségekben részint életnagyságban, jórészt pedig „élethű" kicsinyítésben mindazokat a berendezéseket megtalálják a leendő szaktechnikusok, amelyekkel később dolgozniok kell. Az üzemi méretű és „mini" szerkezetek közt hidrociklonok, különféle szárítórendszerek, precíz mérőeszközök láthatók, de akad itt alagútszárító meg paprikamalom is. Milliónál nagyobb érték mindez. Igazi értékét pedig az adja, hogy segítségével már itt megszerzik az üzemi jártasságot, otthonosságot a tanulók. A hallgatók jelentős része vállalati ösztöndíjas. TanulA „látó" kezek Es végfii leírta a nevemet: a Klein-betűk apró tűszúrásai formázták. Centinyi kis ólamkockába öntöttek sok kis tűt, ha papírra nyomja, betű . marad a tűszúrás helyén. Az abc szerint berakott „betűket" pillanatok alatt megtalálja, és biztos kézzel teszi a dobozba, a sorok egyenességét meg a sorvezető igazítja. Szegeden, a Jókai utcában van egy tábla: GodÓ Jenő kosárfonó, vak iparos. Pár lépcső lefele és máris kérdezik. mit paracsolok. Vevőt vártak, de beszélgető partnernek is elfogadnak. — Nincs semmi különös történetem — mondja a 60 éves kosárfonó mester, aki harmincéves koráig látott, aztán lassan • beborult számára a világ. Szemidegsorvadás. Ma már a vastag szemüveg is szokásból van rajta, meg hogy ne csapódjék szemeihez a vessző, mikor fonja a kosarat, karosszéket Csak az erős fényt érzi már — így mondja —, látni semmit se lát. Aszszonyt is „látatlanban" vett el. mikor Irénke néni élete pária lett 1950-ben. már nem a kedves arcát ismerte mee hanem hangját, meg segítő kezét. „Világtalan nem boldogul látó házastárs nélkül" — mondja Godó Jenő. , i Egy szép, fonott karosszékbe ültetnek, ebbe szokott ülni ám — mondják — Halász Előd professzor is és elmagyarázza, milyen kosarat kössünk különleges virágainak. Jenő bácsi hallgatja, de hogy végül biztosan jó legyen a munka, felesége lerajzolja, papírból kivágja, összevarrja és kezébe adja a „kosarat". A kezeivel tudja csak megnézni. De nem 's kell mindig, hiszen elmondás után is sok mindent megfont már. Kérdem, elfogad-e inasnak? — nem nézhetem, hogy ül csak a széken. Nevet: még nem volt inasa, mert látó embert ő nem taníthat, de azért volt már nem egy érdeklődő, aki figyelte-tanulta munkáját. Csakhogy: mennyi időt szánok én erre? Azért jól számítottam: még a beszéde is más. ahogy dolgoznak az ujjai. Megkér, vigyázzak a szememre, távolabb üljek, mert a vesszőket forgatja, válogatja s meg ne üssön már valahogy. Egészséges korában szőlészetiborászati felügyelő volt. Ez arról jut eszébe, hogy most demizsont öltöztet vesszőruhába. Ezt csinálja legszívesebben, ez megy. mint a karikacsapás, s a végeredmény is biztos, És főleg gyors, mért egy-egy fonott karosszék két-három i napig is munkát ad neki. Amerikai bíborfúz vesszőt fon — úgy mondja kórót — ebből vágja a „sínt" is, amivel átköti. Huszonhat kóró kell az ötliteres üvegre, kettesével bujtogatja — mintha stoppolna, tű nélkül — keresztbe a áínt, s ahol az üveg öblösödik, ott meg már vesszőt megint. Figyelem, hogyan dolgozza el az üveg nyakánál ágaskodó szálakat, nézem, és mégse látom, hogy ölti egymásba az engedelmeskedő ágakat. Meg tudnám-e csinálni? kérdi. Hát... — szabadkozom, de ő bíztat: látó embernek ez nem nagy vicc. Látó kosárfonót még nem hivtak meg a szegedi vásárra, őt meg 1959-ben. még 60-ban is. Azóta, sajnos, nem kapott meghívót. Szokott-e álmodni? Ritkán. És olyankor lát. Világosan maga előtt lát egy szép pavilont, még a színeit is és a táblán ez áll: Godó Jenő kosárfonó. A szegedi vásári pavilont lefényképezték, 6 ezt nem tudja megnézni. Jó lenne egyszer kiállítani pesti vásáron. De kárpótolja őt a szegedi virágkiállítás, ahol az ő kosaraiban pompáznak a legszebb bokréták és a szabadtéri előadások díszkosarait is az ő keze köti évek óta a nagy művészeknek. Meg a túristák, ki tudja hányféle náció, viszik ajándékba a munkáit. Készített megrendelésre Leningrádba, meg New Yorkba kosarat, párizsiak meg galambketrecet fonattak vele. Egyszer egy német vasárnap zörgetett, hogy ugyan engedné már be, járt már itt és szeretne megint valami szépet vásárolni. Az emberekről úgy beszél, hogy a legjóságosabb „télapó" is belepirulna. Bár csak mindig ilyenek lennénk! Sokszor van egyedül a boltban, de soha senki be nem csapta. Nekivág nagy útnak is. Pestre is elmegy, mindig akad, aki átsegíti a forgalmon. Megismerné-e az utcákat? Milyen az ö „Szegede"? Az utcák jól ismerik őt. És sok ember köszönti. Ismerősök, de néha nem tudja. kik. Nem irigyli, hogy más lát, de mert ő is volt egészseges, megszokni alig tudta a foltvilágot. „Félig-meddig belenyugodtam. nem is tudom honnét vettem erőt hozzá" Az életkedvvel különben semmi baj. Azt mondja, elégedettebb az. akit megkörnyékezett r^iár valami baj. mint mások. A türelmet is tanulni kell. A demizsonnak már a derekatájt a gyűrűje készül, ebbe kapaszkodik majd ^ fonott fül. Erő kell, hogy helyre kerüljön a fonat minden szála — a megkeményedett ujjvégek azért is nem tudják már kitapintani a vakírás, a Braille-írás gombostúfejnyi domborulatsorait. De írni tud, a szánv lát is, a. Klein-betűkkel bökdösi piapírra. És végül leírta a nevemet: a Klein-betűk apró tűszúrásaival. Ritkán tisztelnek meg vele, hogy csupa nagybetűvel írják. Eltettem, szeretném megőrizni. P. Szőke Mária mányi eredményeik szerint kapják a1 pénzt, s előre tudják hol, milyen üzemben fognak majd dolgozni. Az intézet bizonyos munkaközvetítő szerepet is magára vállalt; vállalati személyzetisek érkeznek ide a tanév második felében, érdeklődnek, beszélgetnek, igyekeznek megismerni a tanulókat. Ügy is mondhatnánk, kapósak az innen kikerülő fiúk, lányok. Kedvez nekik a szabad elhelyezkedést biztosító miniszteri utasítás is, amely szerint egyidejűleg több állásra pályázhatnak. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a felsőfokú intézet szaktanácsadó és kutató tevékenységéről. Hasznos tanácsaikkal szövetkezeteket is segítenek, így például a tápéi Tiszatáj Tsz-t és a forráskúti Haladást. Szárítóberendezés, illetve gyümölcsfeldolgozó üzem létrehozásához adtak támogatást ezeknek a közös gazdaságoknak. Jelentős szakmai kutató tevékenységet folytatnak az egyes tanszékeken, igen gyakran úgy, hogy bekapcsolódnak a központi kutatóintézetek munkájába is. Egy jellegzetesen szegedi témával, a paprikával is foglalkoznak. Dr. Huszka Tibor a paprikaminősítésnek egy új, műszeres vizsgálati . módszerét dolgozta ki, ennek révén minimálisra lehet csökkenteni a szubjektív tényezőket. Szerteágazó kutatásokat folytatrak a baromfiipar részére is. A BOV budafoki gyárában alkalmazzák Vecsernyés Károlynak, a technológiai tanszék vezetőjének eljárását, amelyet tojássűrítmény készítésére dolgozott ki. Mint aZ eddigiekből kitűnik, a szegedi technikum fontos missziót tölt be az ipar fejlesztésében, szakember-ellátáséban. Ennek nyomán valóban elmondhatjuk: felsőfokon dolgoznak — a szó átvitt értelmében is. Erős és rangos, továbbfejlesztést érdemlő bázisa alakult ki Szegeden sz élelmiszergazdasági felsőoktatásnak. Olyan bázis, amely ma már érett, a magasabb minősítésre; a főiskola rangjára is. . A MÉM 50 millió forintos beruházásával a következő években nagyarányú bővítésre is sor kerül majd; a tervek szerint 1973-ra egy új kollégium- és iskolaépületet létesítenek Szegeden. Simái Mihály Ösztönzés — kategóriák nélkül A

kormány csütörtöki ülésén — ahogy erről lapunkban beszámoltunk — megszüntette a részesedési alap felosztásának eddig központilag előírt kategorizálás! rendszerét. Miután a vállalatok 1969. január 1-i visszamenőleges hatállyal saját hatáskörükben dönthetnek a részesedési alap felosztásáról és felhasználásának módjáról, így most már — bizonyos előírások keretei között — helyileg önállóan és teljes felelősséggel alakíthatják a dolgozók különböző rétegeinek, csoportjainak kereseti, jövedelmi arányait. Természetesen ezután is az illetékes központi, irányító hatóságnál (minisztériumban) döntenek — a végzett munkájuk sokoldalú mérlegelésével — a vállalat legfelső vezetőinek anyagi elismeréséről: alapfizetéséről, nyereség-, prémiumáró, esetleges jutalmazásáról és év végi nyereségrészesedéséről. Nyereségprémiumot, jutalmat egyébként valamennyi dolgozó munkás, és vezető egyaránt kaphat évlítizben többnyire a részesedési alap terhére. Nyereségprémium persze csak azokat a dolgozókat illeti meg, akik kiemelkedő módon járulnak hozzá a vállalati nyereség gyarapításához. Veszteséges gazdálkodás esetén viszont változatlanul csökkentik azoknak a vezetőknek alapfizetését,, akik rendszeresen nyereségprémiumban részesülnek. Az év végi nyereségrészesedés felosztásánál már 1970. tavaszán valamenynyi dolgozó — tehát minden munkás és vezető — évi összkeresetét veszik figyelembe. A Minisztertanács a szakmai szakszervezetek közpbntl vezetőségeiben lefolytatott viták alapján a dolgozók kívánságainak megfelelően egyszerűsítette, áttekinthetőbbé tette az anyagi ösztönzés rendszerét, hatályon kívül helyezve a részesedési alap felosztásánál kötelezően előírt kategorizálást. Ez a döntés a reform elveivel összhangban tovább szűkíti a központi kötöttségek körét és növeli a vállalatok hatáskörét, önállóságát és felelősségét. De a kormányrendelet önmagában — ezt határozottan szükséges leszögezni — nem változtat a vezetők vagy a munkások jövedelmének eddig kialakult nagyságán, egymás közötti arányán. Vagyis a kategorizálás eltörlésével automatikusan* nem növekszik és nem is csökken senkinek a keresete, jövedelme. Ha viszont a vállalatoknál élnek az új tehetőségekkel, s bátran kezdeményeznek, újra gondolják és korszerűsítik az anyagi ösztönzés belső mechanizmusát, megteremthetik a vállalati nyereség és a személyi jövedelmek gyorsabb növelésének feltételeit. Megváltozott ugyan a részesedési alap felosztási módja, ám ezután is — sőt, még fokozottabban, mint eddig — a végzett munka mennyiségével és minőségével, a szakképzettséggel és a vállalt felelősséggel arányos jövedelmi különbségek növelésén át vezet az út az egész kollektíva anyagi felemelkedéséhez. A kategorizálás mechanikus, bürokratikus végrehajtása sok vállalatnál nem segítette, hanem nehezítette a jövedelem differenciálás ösztönző megvalósítását. Mert az is egyenlősdi a javából, ha a jó és rossz művezetőt, üzemvezetőt egyformán kategorizálják és lényegében azonos mértékben jutalmazzák, ha a végzett munka helyett pusztán a beosztás válik a többletjövedelem forrásává. A jövedelmek igazságos, munka szerinti elosztása azt jelenti, hogy nemcsak a vezetők, és a.beosztottak keresete között 'növekszik a végzett munkával és a viselt felelősséggel arányosan a különbség, hanem az azonos beosztású dolgozók között is. így a kiválóan dolgozó beosztott esetleg annyit, vagy többet kereshet, mint a közepesen vagy gyengén dolgozó vezetők. H

a a munkások azt tapasztalják, hogy érdemes jól dolgozni, mert az anyagi elismerés érzékelhető módon tükröződik az alapkeresetben, a prémiumban, a jutalomban és az év végi nyereségrészesedésben, akkor növekszik majd a jövedelem differenciálás mellett síkraszállók száma, és szűkül az egyenlősdi híveinek köre. A munka szerinti elosztás szocialista elvének következetesebb érvényesítése, a jövedelmi különbségek teljesítményekhez igazodó növelése gyorsíthatja a reform kibontakozását, az életszínvonal emelkedésének ütemét, a vállalatok közötti nyereség és személyi jövedelmi különbségek igazságos, tevékenységük eredményétől függő növelését. K. E. Iljra a régi öcsidében Somogyi Károlyné felvétele Régi és új lakói ezen a héten vették birtokukba a kívülbelül felújított Petőfi Sándor sugárúti bölcsödét. A gyerekek örülnek az új játékoknak, a szülök pedig annak, h°0V tíz hónap múltán végre nem kell távoli bölcsődékbe járni. A bölcsőde dolgozói ismét büszke gazdái a több mint félmillió forintból megújított épületnek, és reménykednek abban, hogy nem kell egyhamar tatarozni. SZOMBAT, 1969. NOVEMBER 22. DÉLMAGYARORSZÁG I