Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

Vita a városesztétika kérdéseiről Azegyhangúság ellen A felszabadító harcok krónikája Felszabadul a Tiszántúl Sokszor felvetődött bennem az a kérdés, hogy az Alföld eredeti építőanyagát az égetett téglát miért nem tükrözik épületeink. Hamis hőutánzatú malteroszlopok, félpillérek és párkányok díszítik omladozó épületeink homlokzatát. Legutóbb holandiai utazásaim során még jobban meggyőződtem feltevésem helyességéről. Hollandia természeti adottsága síkság. építőanyaga azonos a mienkkel; égetett tégla. Városaik emlékeztetnek a Dóm tér és az Aradi vértanúk te. re téglaburkolatú épületeire, az egyszer felépített épületet többé nem kell tatarozni. Ismerem a választ: sokba kerül. De nem többe, mint a tízévenként! tatarozás. Megmaradva a parkoknál s a tereknél és az ezeket körülvevő épületeknél Szeged igen változatos pihenőhelyekben. Különös varázsa van a Klauzál térnek. Valahányszor a Lechner téren járok, mindig elbűvöl a tenyérnyi kis kápolna. Felesleges tovább sorolni az érdekesebbnél érdekesebb tereket látjuk, hogy a tanács rendezési szándéka párosul az anyagi lehetőségekkel. S még egy gondolat: figyeljük meg a tereket esti világításban. A sötét ég mennyire kiemeli az épületek szépségét! Különösen a MAV igazgatóság épülete rendkívül szép az Annakútnál A színek gazdagságával A foghíjas telkek beépítése után új városrészek bontakoznak ki Szegeden. A patrióta büszkén tekint szét Odessza és Tarján épületei között Pillanatnyilag nehéz eldönteni a kapitalista és a szocialista társadalom építészeti arculatát A futószalagon gyártott blokkházak (hogy egyre gyorsabban és több lakás épüljön) monoton formajellege. sajnos, domináns lesz. Ha már égetett téglával nem burkoljuk az épületek falát színekkel kell a modern architektúrát gazdaggá és változatossá tenni A háború óta egv lényegében architektikus és alakító színezés kezd kialakulni Európa építészetében. Nem új lépés ez a történelemben: a Bábel tornya, a görög márvány templomok — szinte hihetetlen! — festve voltak. A középkor szintén nagy súlyt helyezett az épületek 6zínes kialakítására. A szín segítségével az épületek külső és belső hatását csodálatosan megváltoztathatjuk. A korszerű színdinamikát a szín téralakító kérdéseit építészeink jól Ismerik. Papo Gyula merész, szinte lehetetlennek látszó kérdést tett föl a Müvészklub tagjainak: Hogyan lehetne Szeged színkarakterét megadni? Köztudott hogy Győr. Pécs. Miskolc. Szeged stb. új városnegyedel közt alig van különbség. Alig van sajátos karakterük. Talán színben karakterisztikussá tehetnénk Szeged modern negyedelt A kérdés országosan is megoldhatatlannak látszik, mégis közelítsük meg a problémát ... Egységes számadást Szeged színkarakterét tudományos kutatás, felmérés alapján meg lehetne oldani. Színpreferenciai vizsgálatokkal a lakosság érzékenységét. színkedvelését megismerhetjük. Természetesen a környező etnikum, néprajzi tájegység színkultúrája, a tápéi színek (jelenleg felmérés folyik), á népi építkezés kolorja, vagy a fellelhető fazekasság, szűrök, papucsok színkultúrája domináns lehetne a karakter kialakításában. Tarján. Odessza és Móraváros épületein a környékbeli és a helyi hagyományok színkarakterét az architektúrán alkalmazni kellene. Néhány általános színtéralakító kérdést érdemes volna már most népszerűsíteni. PL tiszta, egyforma, erős, világos színtónusok válogatás nélkül egymás mellé helyez-' ve elviselhetetlenek. Sok vörös, némi kékkel és tört fehérrel, vagy sok kék. kevés vörössel és fehérrel nagyon kellemesen hat Régi épületeken, bútorokon, ládákon ehhez jó példát találunk. Tömegszerű. egyformán elosztott színek lehetetlennek, tarkának és brutálisan kiabálónak hatnak. (Tarján píros-fehér-piros épületen) Egy színnek tömegszerűen kell jelentkezni, mint föszínnek, de a többi színt alá kell rendelni. Javasolnám. hogy a tervezők kerüljenek közelebbi kapcsolatba az épületek megtervezésénél a festőművészekkel. Egy városrész, utca színdinamikáját éppen úgy meg kell komponálni, mint egy korszerű, modern képet vagy szőnyeget A belső térben például egy világosabbra festett fal elé egész nyugodtan helyezhetünk erősebb színű bútort egy színes ajtót vagy erős tónusú képet Egy tér karaktere, mint lezárt architekturális organizmus, szétrombolható, ha nem alkalmazunk egységes színadást. Pl. a Széchenyi téren a járási tanács világos épülete „lyukat" képezett a tér zárt egységén. Szerencse, hogy újbóli tatarozásnál helyesebben jártak el. Keskeny utcáknak széles hatást adhatunk világos zöldekkel, okkerekkel. Az alacsony épületeket kellő szfndinamlkával magasíthatjuk. Viszont nagyméretű tér sötétebb, meleg színskálával meghittebbé tehető. (Rossz példa a Marx tér börtönépülete.) összefoglalva: színíokozatok, éppúgy, mint a színpárosítások; képesek jellegzetes hangsúlyt és karaktert adni, az épülei formájának. Képesek őket összhangba hozni a fizikai környezettel és a tájjal. A szfndinamikával és a szín téralakító erejével lehetséges az épületcsoportok külsejét megkülönböztetni, közelebb hozni, arányaikat kihangsúlyozni, vagy optikai módon megváltoztatni. Színekkel, váltakozó és ellentétes színhatásokkal, a világosság fokozatai által megváltoztathatjuk a funkcionális, strukturális és konstruktív megoldások oly gyakori egyformaságát. Egyik vagy másik épületet kiemelhetjük a környezetből, egészen monumentális hatásúvá. Aba-Novák freskója Közismert, hogy nagyobb irodalmi alkotások színpadra •vitelénél a kor. a társadalom, és egyén kívánalmainak megfelelően a művet többféle, gyakran ellentétes aspektusokból ábrázolják. A sok közül csak Madách Tragédiáját említeném. Talán Lucifer a legproblematikusabb figura. A 30-as években kaiánul kacagó vörösruhás ősszellemként. majd zöld kosztümben a józan nvugalom. a legutóbbi tvfilmben pedig fehér ruhában — számomra pl. rendkívül szimpatikus — alakításban jelent meg. Ami legérdekesebb: az eredeti szöveg mindig csorbát- szenved. A fentiek analógiájára — számomra ls szokatlan — a történelemben úgy tudom nincs példa erre. mégis felvetem a kérdést: a Hősök kapuián levő Aba-Novák freskót nem lenne-e időszerű restaurálni? Aba-Novák Vilmos teljes rehabilitációt nyert a Nemzeti Galéria kiállításán. A Hősök kapuján levő freskó tudomásom szerint. megmenthető. A kifolyt szemű Isonzói áldozatok, katonák. a hazzátartozólkat sirató asszonyok a hazai és külföldi szemlélőt feltétlenül a béke oldalára állítják. Horthy és Zadraverz kéne nincs szerves összefüggésben a főtémával, éppen ezért elhagyhatók a restaurálás során. Szeged egy másik turisztikai látványossága lenne a Dömötör-toronvban levő másik Aba-Novák freskó, a torony kapujának a turisták számára való megnyitásával. Cs. Pataj Mihály Horthy sikeretelen kiugrási kísérlete után a 46. hadsereg is megújította támadását, és október 22-ig elérte a Csongrád—Baja vonalát. Ezzel kedvező helyzet alakult ki a hadműveletek kifejlesztésire Budapest irányába. A német főparancsnokság látta hogy a „Dél" hadseregcsoport helyzete katasztrófálissá vált és intézkedéseket tett annak elhárítására. Friessner vezérezredes még Debrecen elvesztése előtt megkapta Hitler október 17-én kelt „Vezéri parancs"át. amely feladatául szabta: „Hiúsítsa meg az ellenségnek azt a szándékát, hogy a hadseregcsoportot délről, délkeletről és az Erdős-Kárpátokból mért koncentrikus csapással megsemmisítse". Friessner a parancs értelmében október 19-én reggel a IV. páncélos hadtesttel Kisújszállás és Mezőtúr irányába csapást mért az 53. hadsereg védelmére a szolnoki hídfőből. Támadásával erők elvonására akarta kényszeríteni a 2. Ukrán Front parancsnokságát Debrecen alól, Illetve a nyíregyházai irányt szándékozott tehermentesíteni. Ért is el kezdeti eredményeket, de eredeti szándékát nem tudta megvalósítani Malinovszkij marsall ugyanis a jobb szárnyról korábban átcsoportosított 7. gárdahadsereggel és a 6. gárda harckocsihadsereggel megerősítette a szolnoki Irányt Ezek a csapatok október 26-ig nemcsak felszámolták a német támadás következményeit, hanem a hídfőből Is kiverték az ellenséget, és Tiszafüredtől Csongrádig szilárdan tartották a Tisza vonalát A szolnoki irányban kifejtett erőfeszítésekkel egy időben a németek heves harcokat kezdtek Nyíregyháza térségében ls, hogy a város visszafoglalásával lehetővé tegyék a Wöhler-hadműveleti csoport kivonását a Tisza mögé. Friessner október 20-án elhatározta, hogy a TIT. páncélos hadtesttel Hajdűdorog—Hajdúnánás körzetéből csapást mér Nagykálló Irányába. s ugyanerre utasította a viszszavonuló 8. hadsereg XXIX. hadtestét is, amely Nyírbátor—Máriapócs vonalát érte el. Polgárnál ugyanakkor a IX. magyar hadtestnek kellett aktív harctevékenységet kifejtenie. a Tiszáig jutott szovjet csapatok ellen. A csapás október 22-én délután kezdődött, s másnap éjjel 1 órakor Nagykálló körzetében találkoztak a keletről és nyugatról támadó német csapatok. Ezt a sikert nem volt nehéz elérniük. A visszavonuló 8. hadsereget üldöző 27. hadsereg ugyanis a nehéz erdős-hegyes terepen nem érte el a számára kijelölt terepszakaszt, így közte és a Plijev-csoport között egy nyitott folyosó maradt. amelyben szinte akadálytalanul nyomulhattak be a német csapatok. Ennek következtében az ellenség Plijev' tábornok 3 .hadtestét elvágta a főerőktől. és Nagykálló—Üjfehértő—Hajdúdorog szakaszon új arcvonalat alakított ki. Nehéz helyzetbe kerültek Plijev tábornoknak a hetek óta tartó harcokban elfáradt és megfogyatkozott csapatai. Az ellenség minden erejét megfeszítette, hogy bekerítve szétzúzza őket és visszaverje a közeledő 27. hadsereg támadását ís. Malinovszkij marsall azt a feladatot állította a lovasgépesített csoport és a 27. hadsereg elé, hogy kívülről és belülről támadva törjék át az ellenség arcvonalát A Plijev-csoport október 24-én erői egy részével elhárította az ellenség ismételt rohamait két hadosztályával pedig Nyíregyháza körzetéből csapást mért Nagykálló és Hajdúdorog felé. A 27. hadsereg ugyan-akkor délkeletről délről és délnyugatról támadott Nyíregyháza irányába. Az együttes tevékenységnek az ellenséges arcvonal feldarabolását kellett volna eredményeznie. A táráadás azonban nem járt sikerreL A hallatlan szívóssággal védekező német csapatok súlyos veszteségek árán meghiúsították a lovas-gépesített csoport ép a 27. hadsereg egyesülési kísérletét. A helyzet óráról órára feszültebbé vált Malinovszkij marsall október 24-én éjfélkor új parancsot adott: Nagykálló ellen) támadásra utasította a 27. hadsereget és a lovasgépesített csoportot. A szovjet csapatok ezúttal is sorozatosan rohamozták az ellenség védelmét de erőik nem bizonyultak elegendőnek a feladat végrehajtására. Még három napja folytak a sikertelen kísérletek, mikor Malinovszkij marsall október 26-án éjjel 1 óra után utasította Plijev tábornokot: „a 3. gárda légideszant-hadosztályt és a ?. harckocsidandárt hagyja vissza Nyíregyházán körkörös védelemben, és összes többi erőivel 44. X. 26-án 20.00-kor a 27. hadsereggel való egyesülés céljából mérjen csapást Nagykállóra." Plijev altábornagy három hadteste 26-án délután kezdte meg a parancs teljesítését. Sűlvos harcokban kitörtek a gyűrűből és 27-én Balkány térségében összpontosultak. A kitörést Nyíregyházán biztosító 3. gárda légideszant-hadosztály ugyanaz nap Geszt eréd körzetébe vonult vissza. Nvfregyháza az ellenség kezébe került. A „Dél" hadseregcsoport végül ls kierőszakolta a visszavonulás lehetőségét a Tisza mögé. Eközben olyan jelentős veszteségeket szenvedett, hogv Friessner vezérezredes Gudertanhor. Intézett levelébpn megállapította: „a hadseregcsoport helyzete válságos". Űtabb csapatokat és fegyvereket kért. mert „ellenkező esetben lehetetlen a Tisza vonalának védelme". A visszavonuló eHensége: üldöző szovjet csapatok október végéig befejezték a Tiszántúl felszabadításé' Ezzel területi bázist * terem tettek a demokratikus megver államiság megszületésére, és a dolgozó nép új honfoglalása számára. TŐTH SÁNDOR alezredes Sybaris Az olasz régészeknek három hónappal ezelőtt megkezdett ásatási kampányuk során sikerült pontosan megállapítaniok a legendás Sybaris pontos fekvését. Már az utóbbi évek folyamán is intenzív kutatás folyt, annál ls Inkább, minthogy a sybaris-i síkság iparosítási tervei azzal fenyegették a régészeket, hogy egyszer s mindenkorra eltüntetik a görög kolónia nyomait. Giuseppe Foti professzor, calabriai régészeti főfelügyelő most a „Parco del Cavallo" nevű helyiségben az L e. I. századból fennmaradt római amfiteátrum romjai alatt a VI. századból származó régi falakat fedezett fel, s még lejjebb — nyolc méter mélységben —, proto-korinthusi vázákat talált amelyek valószínűleg az 1. e. VII. században kerültek oda. 4 DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP. 1969. NOVEMBER 16. Sitkény jön a cselédházak felöl degeszre tömött vászon tarisznyát 16báL Amint megpillantja a még mindig négykézláb álló Dornicsot a kitárt kapu szárnyába kapaszkodik, berogy a térde. Badalik azonban elébe siet, karon kapja, feltuszkolja a szekérre, te mégy, ez az állat elbánt magával. Meleg kabát sincs rajtam, és a zsebemben egy krajcár... Mozgás, ne kezdd te is, de azt megmondom, a lovakra vigyázz, mert lenyúzom a pofádról a bőrt. Sitkény hallgat szélütötten ül a bakon, fogja a vászontarisznyát. Gondolom, elkeseredetten átkozza szolgálatkész fejét, maradt volna otthon, ha már 'elpucolt Indulás, mondja a báró, a hintóhoz megy, nem nézve senkire. Vasderesét Sitkény szekere mögé kötik, a saroglyához. Az öreg Inas szalad ki a kastélyból, kezében szíjjal átkötött fekete bőrönd, vékony fekete felöltője lobog rajta, mint a palást. Méltóságos uram, méltóságos uram. Gáldy kidugja fejét a hintó ablakán. Nem. mondja kurtán, a te korodban maradjon az ember, ahol van. De méltóságos uram, hogy is lenne az, nélkülem ... öltözni se tetszett egyedül, még soha, méltóságos asszonyom, ne tessék engedni... A báró int, a kocsis a lövak közé csattint. Bodalik görnyedten áll a feljáró előtt, kalapja a kezében. Kisüt a nap. a víztorony bádogteteje fehéren ragyog. A szekerek csikorogva gázolják a sárga kavicsot, itt nem volt szabad szekérnek bejárni, minden reggel gereblyézték az utat, a vasderes nyerít, rángatja a saroglyát. A két csendőr lépésben követi a menetet József csak 611, fogja fekete bőröndjét aztán leteszi a kavicsos útra, ráül. Mint akinek nincs többé útja se előre, se hátra. Sajnálom. Talán jobban is mint Dornyikot A törött állkapocs begyógyul az eltaszítottság soha. Szemmel követi a lassan távolodó kocslkaravánt, ül a hűvösen szikrázó napon, a kései őszszel dacoló zöld bokrok között, mint egy csüggedt, öreg, fekete madár. A cselédek feltámogatják Dornicsot, viszik a kúthoz. Szaladjatok orvosért kiabálja valaki. Dornicsné, mihelyt közelről meglátja az ura arcát elvágódik, nyögve, sovány teste szárazon csattan a földön. Jó lenne valakit elcsípni a cselédek közül, izennék Klárinak. De mit is? Hogy itt vagyok a közelében, meg nem izenhetem. Élek? Semmi bajom? Ostobaság, nem is ezt kívánom, semmi izenet nem helyettesítheti Klári ruganyos testének közelségét. Düh lobban bennem, az istenit egyszer sem feküdt le vele, ha itt kellene megdöglenem ezen az átkozott szőlőhegyen, kielégítetlenül vihetném magammal a pokolba ezt az egész, régóta gyötrő, szomjú megkívánást. egy lépéssel a beteljesülés előtt. Kiskarácsony, nagykarácsony. Miért jut eszembe már másodszor ez a dal? Klára nehéz, fehér morré esküvői ruhát tervezett magának, föléje fehér bundát, napokig elbíbelődött vele, felül magasan gombolódó, zárt nyakban végződjék-e a ruhája, vagy finom, épp csak sejiető, decens kivágásban, ült a pamlagon, maga alá húzva karcsú lábait, szép vonalú, kemény combja fehéren villogott a szemembe, az asztal telistele sajátkezűleg rajzolt ruhamintáival, fehér esküvőt szeretnék, vakítóan fehéret, az egész világ fehér legyen, szánkón suhanunk végig a téren, a Templom utcán, csengő is legyen a lovak nyakában. Ernő drága, ha igazan szeret, gondoskodjék fehér lovakról, ha másnak nincs, a bárdnak van. magának biztosan megteszi. Egyszer se mondta, hogyan is élünk majd mi ketten, mit csinálunk, miről beszélünk, hová megyünk együtt. Semmi ilyen nem forgott a fejében, vagy ha Igen, nem mondta kl. a tárgyakkal foglalkozott, bútorral ruhákicai függönyökkel. étkészletekkel, nem egyszer gondoltam rá, mi ketten nem is vagyunk olyan fontosak az egészben, mint a kellékek, melyekkel körülvesszük magunkat Félreértett, eltorzult házlasszonykodás... Vagy szándékolt igyekvő csitítása valami másnak? őrülten szerettem volna a combja közé nyúlni, de ráütött nevetve a kezemre, coki fiatalúr, ez még nem a magáé, a kettőnk számára berendezett kertre nyíló szobában is, ha csak ránéztem a széles, masszív rekamiéra, mindjárt vonszolt kifelé, de a szeme nagyra nőt,, barna mélye felparázslott Hülyeség. Épp most jut eszembe ezen gondolkozni. Felcsigázó raffinéria volt-e az egész? Vagy igazán hozzátartozott az általa oly könyörtelenül hangoztatott úrilánysághoz? Köldöktől lefelé... József még mindig a bőröndjén gubbaszt, a mándori révnél feleselnek az ágyúk, a város felett szőke pára leng, mint az emberi lehelet. Gallai fülel, köp egyet. — Meglátjátok, ezek a ganék bekerítenek minket. Élőiről várjuk az áldást hátulról jön. Seggünkbe pufogatnak, nem is lesz olyan príma hely ez a présház. Géza szomorú. — Paulo maiorem canamus. Nékem egyre plasztikusabb, hogyan pusztul el, ami volt. . Mégis rettenetes, hatszáznegyven év után csak úgy elszekerezni innen, mint az utcára kirakott lakásbérlőnek. És ez legalább igazi úr volt. Nékünk most már csa1 a szurrogátum marad, vasalt nadrágba búit tahók. Deső vállat von. — Ez mindig így volt. Ha a nagkirályt elvitte az ördög előmerészkednek a kiskirálvok. — Micsoda marhaság — mondi élesen Fésűs Járó —. kicsi meg nagv ennek vége. egyenlőség lesz az em berek között, senKi se fog rájuk oi dibálni, az értelem kormányozz őket... igen, a kölcsönösen és együt tesen felismert szükség! Gallai vigyorog. (Folytatjuk.) 4 \ t