Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-16 / 266. szám

Szaporodó lakásszövetkezetek Az alakulás, az építés és az együttélés kérdései Az országos lakásépítési programban nagyjából felefele arányt képvisel az állami és a szövetkezeti lakásépítés. A legutóbbi években Szegeden is több szövetkezeti lakóház épült, mint azelőtt. Itt egyelőre a szanálások következtében olyan sok lakást kell a tanácsnak biztosítania, hogy a szövetkezeti lakások aránya még sak a 40 százalékot közelíti neg az építkezésekben. Az :s kétségtelen, hogy a következő években Szegeden is mind több szövetkezeti lakóház épül, szaporodik a lakásszövetkezetek száma. Az öt-hat évvel • ezelőtt alakultakkal együtt jelenleg 17 lakásszövetkezet van a városban, kettő pedig most alakuL Van olyan szövetkezet, amely hét épület lakásait, illetve tulajdonosait fogja össze, van olyan is, amely egy házban húsz taggal működik. Az építkezés, főleg annak következményei, a szolgáltató vállalatokkal, takarékpénztárral való szükségszerű kapcsolat, a házak és közhasználati berendezéseik megóvása, fenntartása, a társadalmi alapon működő lakásszövetkezeti igazgatóságok és felügyelő bizottságok dolga. S intézésük nem kevés gonddal jár. A lakásokba való beköltözés, illetve a lakásszövetkezet megalakulása után gyakorlatilag magukra maradnak a tagok ezekkel a gondokkal. Kevés és igen körülményes ' a hatósági támogatás, pedig a kivitelezővel szemben az utólagos javítások megfelelő és időbeni elvégzéséhez gyakran kellene segítség. Az utóbbi időben főleg a szövetkezetek megyei központja — a MÉSZÖV — nyújt ilyen ügyekben a la, kásszövetkezetnek támoga• tást, képviseli érdekeiket. A [hamarosan létrejövő területi szövetségek pedig jogszerűen is érdekképviseletet fognak ellátni. Már most is kellene, de ha nő a lakásszövetkezetek száma, még inkább szükség lesz közös gondjaik egyeztetésére. Szinte valamennyi lakásszövetkezet alkalmaz házfelügyelőt, akinek lakást ad. Ugyanígy tartozik mindegyikhez — másodállásban, szerződéses alapon — villanyszerelő, liftkarbantartó és egyéb szakmunkás. Megvalósítható, hogy a területileg egymáshoz közel eső lakásszövetkezetek — mint a Tarjánban levők és leendők — egy gondnokot alkalmazzanak házfelügyelő helyett, s a gondnok beosztásában 2— 3 takarítót, 2—3 javító, karbantartó szakembert. Így 8 —10, esetleg több szövetkezeti lakóház tagjai közösen fizetnék a mostaninál jóval kevesebb alkalmazottat, s csak egy lakást kellene szolgálati célra felhasználni. Megvalósítható, hogy a lakásszövetkezet már az építkezés megkezdése előtt megalakuljon, s választott vezetői, de a tagok is ellenőrizhessék az építési munkát. Mert szinte minden ilyen kollektívában van építész is, jogász is, akik hozzáértéssel kisérnék figyelemmel a leendő otthonok készítését. Utólagos aláfalazások, kényszerű szerkezeti bontások, pereskedések példája bizonyítja, hogy a közvetlen érdekeltek folyamatos ellenőr* zése egyaránt egyéni és népgazdasági érdek. Nem mindegy, hogy a 20—30 évre meghitelezett állami vagyon jól, célszerűen és a tervek szerint kerül-e fölhasználásra. Nem túl merész kívánalom talán az sem, hogy az arra jogosultak és rászorultak közül önkéntes társulás elve alapján jöjjenek létre a lakásszövetkezetek. Vagyis, akik megtakarított pénzükkel és majd évtizedekig a rendszeres törlesztéssel lakást vásárolnak, atlaguk válasszák ki, kikkel akarnak egy ház födele alá kerülni. Ezért a szövetkezést a lakáshivatal nyilvántartása alapján és besorolása szerint, de önkéntes elhatározással kellene létrehozni a jövőben. Egy-egy épület 20—50 lakójának szövetkezetbe állására bőven van és még sokáig lesz lehetőség a több ezer szövetkezeti lakásigénylő közül. Elképzelhető, hogy egy épületben például egy üzem vagy vállalat dolgozói szeretnének együtt lakni. Az egyre több lakásszövetkezet szervezeti és funkcionálási problémái is szaporodnak. Fontos, hogy mielőbb intézményes megoldást nyerjenek ezek a problémák a már kiadott és még várható határozatok szellemében. Kondorosi János Magyar— szíriai árucsere Szombaton a Külkereskedelmi Minisztériumban dr. Bíró József miniszter és dr. Abdul Halim Khaddam, a Szíriai Arab Köztársaság gazdasági és külkereskedelmi minisztere aláírta a Magyar Népköztársaság és a Szíriai Arab Köztársaság három évre szóló árucsereforgalmi és fizetési megállapodását. Magyarország híradástechnikai berendezéseket, komplett gyárakat és egyéb gépipari gyártmányokat, ipari fogyasztási cikkeket, hengereltárut, vegyi cikkeket szállít Szíriának. Ezekért cserébe nyerspamut, nyersbőr, étkezési földi dió. pamutfonal és különféle textilipari termék érkezik Szíriából Magyarországra. A kölcsönös megértés szellemében, baráti légkörben folytatott tárgyalásokat követő aláíráson jelen volt dr. Mohamed Zakaria Ismail, a Szíriai Arab Köztársaság budapesti nagykövete. A megállapodás aláírásakor dr. Bíró József méltatta a két ország közötti .kereskedelmi kapcsolatok jelentőségét Hagymapritamin Makón naponta három és zervgyárban megkezdték a fél vagon hagymát szeletel- _ ., . . , , , .. nek, szállítanak és csoma- C-vitarmn-tartalmu pritamin gólnak. A Szegedi Kon- nagyüzemi gyártását. (MTI) Kis állomás, nagy bosszúság Az újszegedi vasútállomás szerényen húzódik meg a Szöregi út mögött. Teherforgalma jelentéktelen, csupán a személyforgalom miatt szükséges fenntartása. Ha nem végállomás volna, [talán megállónak neveznék. [Naponta kilenc, szombatonikent pedig tíz vonat indul innen. Vonatmentes időben környéke néptelen, csupán a vonatok indulása előtt nyüzsögnek az utasok. ilyenkor a legnagyobb tolongás a pénztár előtt van. Minden utasnak sietős a dolga, és türelmetlenül topirog a pénztár előtti hoszs .ú sorban, s gyakran elöf>rdul: mire a sor vége is ieijut a kisablakhoz, elindul • a vonat. Amilyen kicsi az állomás, olyan nagy a bosz's/üság. A gyorsabb jegykiszolgálas miatt néha a pénztárosnak besegít a forgalmi szolgálattevő is, aki másik ablaknál árulja a jegyeket, de 4rtiietetlenül, az itt adott jegyek, csupán Makóig érvényesek. Aki tovább akar utaz»i, s a másik ablaknál nem kerül sorra, megveszi a jegyet az ideiglenes pénztárnál, és a vonaton a kalauznál tízforintos büntetés kifizetése után vásárol pótjegyet. Az állomás vezetői az utazóközönséget hibáztatják. Azt mondják: vegyék meg a jegyet elővételben az állomáson, vagy az IBUSZ-nál és akkor nem kell tolongani. Kifogásolják azt is, hogy „nagypénzzel" fizetnek, ami késlelteti a kiszolgálást. Két pénztár működtetését a fenti érveikre támaszkodva indokolatlannak tartják, különben is túl hosszú a pénztárosok szolgálata, többet nem lehet tőlük várni — mondják. Az előző magyarázkodás érthetetlen, hiszen a vasút szolgáltatóüzem, s a feladata éppen az, hogy az utasok kényelmét biztosítsa és a lehető legzavartalanabb utazását teremtse meg. Lehet, hogy hosszú a pénztárosok szolgálata, de ezen nem az utasoknak kell segíteni. Sándor Piros, sárga, zöld Két forgalomirányító lámpa késiül a nagykoréira Somogyi Károlyné felvétele ZEBRAP ARADÉ. Városszerte megismétlődő jelenet, mégsem egzotikus: a fehércsíkos zebrák között zsiráfnyakú óriás vonalzók ágaskodnak. Az elmúlt hetekben a tanácsok megbízásából az Univerzál Ktsz dolgozói sok fontos szegedi csomóponton újították fel a gyalogos átkelőhelyeket. Még a nagynak sem igen nevezhető forgalomhoz is kevés az a forgalomirányító berendezés, aminek jelenleg gazdája a város. A korszerűbb közlekedés kialakításának érdekében az I. kerületi tanács két új elektromos forgalomirányító berendezést vásárolt Az egyiket a Petőfi Sándor sugárút és a Nagykörút, a másikat a József Attila sugárút és a nagy körút találkozásánál helyezik el. A VILATI, ez a budapesti villamossági cég Szegeden eddig még nem látott rendszerű lámpákat 'tervezett. Az automatikus jellegű berendezések előnye többek között az, hogy majd nappal is nagyszerűen lehet látni a színeket a tűző nyári nap sem fogja zavarni az autósokat. Nemrégiben kezdték el az ehhez hasonló lámpák felszerelését a fővárosban is. A lámpák a könnyebb megértés kedvéért figurálisán is mutatják a „villanyrendőr" rendelkezéseit: megjeléhik rajtuk a gyalogos képe és nyíl mutatja, hogy merre keli menni. A lámpák felállítása előtti munkálatok a jövő hét elején kezdődnek meg.' Érdekességük az lesz. hogy a kábelek lehelyezése a városi tanács új kommunális vállalatának első jelentősebb vállalkozása. A munka befejezése januárra esedékes, ekkor szerelik be a berende. zésekben az automatikát. Ezzel a 800 ezer forintos beruházással a forgalomirányító berendezések rendszerét kezdik kialakítani. A javítás szenvedélye J

ó dolog, vagy nem jó dolog a kételkedés? S a felelős, szigorú, minden problémát megrágó töprengés ennek nyomán? Jó dolog-e az útkeresés, a bizonyosság kutatása? Erre a kérdésre nyilván mindenki ráfelelné: nem jó, dehogy is kellemes dolog, inkább nehéz és keserves. Akár önmagunk dolgában, akár másban kell kételkednünk, a hibák feltárása, a helyes út megkeresése igen-igen sok időt, energiát képes felemészteni. Dehát, hogy az élet nemcsak a vidám és csuda jó dolgok majálisa, hogy kellemesen csalóka látszatoktól nem hagyhatjuk becsapni magunkat, hogy mindenben a lényeg gyökeréig kell hatolni, ha igazi eredményt akarunk — ezt mór megtanultuk. Következésképp vállaljuk a gondok nehezét is. s nem csitítjuk el a kétkedést, inkább igyekszünk végére járni. Hisz végül is ez nem más. mint okozat. Ha eredetét vizsgáljuk, meg lehet találni az okokat is. s meg is lehet szüntetni őket. Mindez annak kapcsán merült fel bennem, hogy több esetben tapasztalhattam: emberek, vezetők hajlamosak magukat hitegetni. Azzal hitegetni, hogy például minden a legeslegnagyobb rendben van az üzemben. S azt is tapaszatltam. hogy emberek, vezetők hajlamosak jó szívvel el is hinni, hogy a tökéletes éppen az ő szűkebb környezetükben testesül meg. S mindkét esetben abból az egyszerű okból születik a hajlamosság, hogy így kényelmesebb. Részt vettem a minap egy olyan üzemi értekezleten, ahol a munkaidő-csökkentés tapasztalatait tárgyalták. Mégpedig kedvezőtlen vonatkozásokat, azt. hogy nőtt a dolgozók terhelése, számos teljesítménybéres területen csökkent a jövedelem is. Rendkívül komoly kérdés ez. mert életszínvonalunk növekedését szolgáló politikánk helyi megvalósulását vizsgálni csak a legnagyobb alapossággal, minden részletre kiterjedően lehet. A kérdések megközelítése azonban már eleve nem volt kielégítő. Noha a szakszervezet égisze alatt rendezték a megbeszélést, leginkább úgy tűnt. mintha mindenáron meg akarnának magyarázni egy nem éppen megnyugtató bizonyítványt. Illetve: mintha túlságosan is magukénak éreznék a gazdasági vezetés bizonyítványát. Előzőleg egy sor adatot hallottam arról, hogyan csökkent az egyik üzemrészben a dolgozók jövedelme, ezt követően azonban a végső konklúziót az a számsor jelentette, amely mutatja: az utóbbi években összességében emelkedett az üzem fizikai dolgozóinak átlagkeresete. Végső soron az a benyomás alakult ki: itt valahogy öltöztetni akarnák a nyers valóságot, s mivel vannak kedvező csengésű statisztikák, bennük keresik a bizonyosságot: „azért mégis csak jól csináljuk". Nos, számomra, s bizonyára az érintett dolgozók számára is, szebben csengett volna az egyenes, célratörő beszéd, a fogyatékosságokkal bővebben foglalkozó, a javítás lehetőségeit latolgató vita. S jobb is lett volna, mint eg' ilyen, alapjában se hideg, se meleg „előterjesztés". Mert ilyen esetekben nem az a cél, hogy a rendjén való dol gokon jólesően elmélázzanak az értekezők, hanem. hog7 a gondokra — ha kell, szenvedélyesen — keressék a megoldást. Mégpedig a sürgős megoldást, annak az 50 vagy száz dolgozónak az érdekében, aki nyilván már várja a hatékony intézkedést. S noha ez — mármint a munkásol keresete — nem szakszervezeti hatáskör, azért, ha sarkára áll az érdekvédelem, megmozdíthatja a ráérős gazdasági vezetőt is. Ami hiányzott: a segítés — méghozzá a gyors segítes — a javítás szenvedélye. S a minden problémával szembenéző, szigorúszemű, felelős vizsgálódás hiányát másutt másféle vonatkozásban is észlelhetjük. Van olyan üzem, ahol túlságosan elszaporodtak a túlórázások. Ebből sem lehet gyakorlatot csinálni, nem szabad elvtelenül bólin tani minden újabb intézkedésre: „legyen, ha meg kell lennie". Túlórákra időnként valóban szükség lehet; helylyel-közzel jól is jön a dolgozónak, de mindenképpen meg kell találni a helyes mértéket, elejét kell venni, de legalább is végét vetni a túlzásoknak. S ha netán nehé/ és keserves, akkor is állást kell foglalni az üzemi de mokrácia fórumain, az érdekképviseleti szerveknél; ki kell mondani a nemet a „fekete" túlórákra vagy más hibás elgondolásokra. N

em a meddő magabiztosság, hanem a termő, kiutat kereső igyekezet, a teljes megbizonyosodás igénye az, ami jó dolog, szükséges dolog. Ismerek jó néhány szakszervezeti funkcionáriust, párttagot, ifjúsági aktivistát, aki ezt vallja, eszerint tevékenykedik. ^ ők nem feledkeznek meg az aranyszabályról: többet kell foglalkozni a hibákkal, mint a pozitívumokkal, S nem elegendő csak józan fejjel gondolkodni, tiszta szívvel együtt is kell érezni a közösség minden egyes tagjával. — Én a dolgozók ügyében tárgyilagosan elfogult vagyok — szokta mondani egy fáradhatatlan idősebb aktivista. Akadnak, akik mintha restellnék ezt az elfogults.á got, ezt a szenvedélyt. Pedig, ha valamire, az ilyen másokért fáradó odáÉidásra igazán büszke lehet az ember. Sima! Mihály szombatjai Vonatra száll, autóbuszra üi szombatról szombatra a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának több mint 30 hallgatója. A hétvégeken kiutazó diákok Csongrád megye városainak, községeinek középiskoláit keresik fel, s ott a hátrányos, helyzetű, munkás-paraszt származású középiskolásokat segítik. Az akció még az elmúlt tanévben kezdődött, s az akkor még harmadéves középiskolások most, mint érettségi előtt álló negyedikesek várják a rendszeresen hozzájuk érkező „kistanárokat". Két tantárgyat, a matematikát, és a fizikát tanítják ezek a fiatalok, akik általában 5—6 középiskolás ismeretbővítését vállalták. A tervek szerint a téli szünetben már bentlakásos tanfolyamokat is rendeznek a segítségre szoruló közép_iskolások számára. A Szegeden sorra kerülő tanfolyamon a József Attila Tudományegyetem fiatal oktatói foglalkoznak majd a továbbtanulni szándékozó diákokkal, akik majd 1970 nyarán vesznek részt az egyetemek, főiskolák felvételi vizsgáin, Önmelegítő tehergépkocsik A Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat a szegedi építkezéseknél „gyári" betont. Illetve Habarcsot hasznái fel. Télen ts íg történik, s most az ÉPFU ebben segít. Az ÉPFU-tói kapott speciális, önmelegítő tehergépkocsi érdekessége, hogy duplafaiúak. A két fal közé vezetett kipufogó gáz szolgáltatja azt a hőt, amely melegen tartja a habarcs-, illetve betonszállítmányokat. VASÁRNAP, 1969. NOVEMBER 16. DÉLMAGYARORSZÁG i t i