Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

) Szabadságának születésnapjára emlékszik Szeged Szilárd meg^őzMésünk, KomÓCSm Zoltáfli nemzetközi kommunista és Munkásmozgalomnak az erejét kell szembeállítani az imperializmus szentszövetségeivel; azzal összhangban és egyetértésben kell szolgálnunk a társadalmi haladást. A moszkvai nagy tanácskozás platformja alkalmas arra, hogy a kommunisták egyesítsék és megsokszorozzak erőiket az antiimperiali tsa harcban; megerősödjön vártjaink internacionalista egysége és összeforrottsága. S partunk közismerten vállalta és vállalja a reá háruló feladatokat a közösen meghatározott célok megvalósításából. Továbbra is r őnk és lehetőségeink szer >t maximálisan törekszünk (. nemzetközi feszültség enyi ésére, az európai biztoní. g hatékony és megbízható t lőszerének kidolgozásában r ló részvételre, a közel-kel i konfliktus politikai rendezésének elősegítésére, Vietnam harcoló népének támogatására. A mi népünknek drága és féltett a béke. de az egész világ nyugalma ingatag, amíg az agresszorok döntő lépéseket nem tesznek a valóban békés megoldások útján. S addig, éppen a béke esélyeinek megóvása érdekében, s internacionalista kötelességből, a testvérországokkal együtt fokozzuk támogatásunkat a vietnami nép harca iránt hogy a mai világ összes súlyos problémainak megoldásához úgy járulhatunk hozzá hatásosan, ha valamennyi antiimperialista erő összefogásán, akcióegységén, a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erejének fejlesztésén, növelésén munkálkodunk. Ennek egyetlen járható és eredményes útja van manapság: a moszkvai tanácskozás következtetéseinek megismerése, megértetése népünkkel, továbbá a közös és konkrét imperialistaellenes tömegharc kibontakoztatása. Ezen az ünnepi gyűlésen is kijelentjük, hogy szocializmust építő népünk, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével, kész kivenni részét az e harcban reá háruló feladatokból. Hiszen csak ezen a nyomon képzelhető el, hogy az imperializmus mesterkedéseit^ háborús kísérleteit megakadályozzuk, a már általta kirobbantott konfliktusokat a szenvedő, harcoló, az antiimperialista harc közvetlen és első vonalában küzdő népek javára oldhassuk meg. Erre a nemzetközi helytállásra nemcsak szocialista társadalmunk eszméje, az internacionalista kötelességek tisztelete sarkall bennünket, hanem saját nemzeti érdekünk is, melynek megvédelmezése elképzelhetelen a testvérországok erős szövetsége, a kommunista és munkásmozgalom szolidaritása nélkül. Szociális és nemzeti felszabadulás után: történelmi felszabadulás A boldogulás fedezete a munka & Kedves Elvtársak! Hatalmas a pálya és az i melyet a huszonöt szabad v '.tendő alatt befutottunk, t hasem felejthetjük el, 1 gy ezeket a történelmi C üzelmeket a magyar komi u nisták marxista—leninista pártja szervezte és irár jította, szüntelenül érezve n Szovjetunió Kommunista artjának, a szovjet népírek a védelmét és támoea• tását Sohasem felejthetjük el, hogy a magyar munkásosztály, amely a párt veze,losével a hatalomba emelkedett, mennyi áldozatot hoeott, milyen hatalmas munkát végzett az anyagilag i) ígnyomorított, politikailag 1>: semmi zett nemzet föleme1 séért. Derék szövtségeseivel, a dolgozó parasztsággal és a haladó értelmiséggel C IUSZÍ dolgokat hajtott végr \ A mi országunk Európa e tyik koldusa volt, itt éhs g. népbetegségek, munkar lküliség gyötört milliókat, s most dolgos, küzdő, valós ; vényekkel élő, magabiztos 1 mzedékek élnek hazánkL in. Mi teljes bizonyossággal hi: jnk a szocialista társadari fölényében. Történelmi . von a gazdasági verseny menetele sem lehet kétsé< •s számunkra. De naivság ' nne azt várni, hogy huszoni, esztendő — bármily eredr 'ényes is —. elegendő lehetí > évszázados előnyök utolt réséhez. Huszonöt esztendő alatt nagyon sokat beszéltünk a munkáról. a termelésről, minden politika aranyfedezetéről. Ünnepeken és köznapokon újra és újra elmondtuk: a munkáshatalom 1 ereteiben ez a társadalmi és az egyéni boldogulás legfőbb záloga. És ma sem, vagy újabb huszonöt. év múltán sem mondhatunk mást. Ez az elmúlt szabad negyed évszázad legfőbb tanulsaga is: amit megválóritottunk. az a szocialista eszme győzelme; a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az idősebb és a fiata^abb nemzedék harcának és munkájának gyümölcse. A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottsága és a Szeged vá••osi tanács Szeged felszabadulásának 25. évfordulóia altimából levélben köszöntötte a város kommunistáit, eg^sz lakosságát. Ebben a levélben is erről szólunk: „A küzdelmekkel teli és eredményekben gazdag nepved«zázad bennünket, kommunistákat arra kötelez, hogy az eddigi vívmányoKra és tapasztalatokra építve, szilárdan őrizve pártunk egységét, eszmei tisztaságát, tovább dolgozzunk a szocialista társadalom teljes fölépítéséért. Föladatunk, hogy a proletár internacionalizmus alapján tovább erősítsük testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval, s a többi szocialista országgal. Kötelességünk azon munkálkodni, hogy a párton kívüli tömegek szorosan fölzárkózzanak mögénk, s a szocializmust igenlő valamennyi dolgozóval szövetségben valóra váltsuk mindazokat a célokat, amelyek huszonöt esztendővel ezelőtt csak álmok lehettek. amelyekért köztünk élő, idős harcostársaink, elvtársaink megannyi áldozatvállalás közepette küzdöttek, s melyekért oly sokan életüket is áldozták. Tőlünk most vérünket nem, de erőnket, iparkodásunkat változatlanul igényli a szocialista haza, amely békés és nyugodt otthona tízmillió magyarnak. Ki-ki azon fáradozzék, hogy az elkövetkező években, az eljövendő második negyedszázadban, a huszadik század utolsó harmadában még magasabb életszínvonalat, s tovább gyarapodó műveltséget biztosítson népünknek ez a békés fejlődés A jövőbe vetett bizakodással és hittel hívjuk és várjuk városunk minden jó akaratú, alkotni kész fiát a független, szabad, demokratikus és szocialista Magyarország — s benne városunk — fölvirágoztatásáért folyó közös munkára. Csak valamennyi előrelendítő erő öszszefogása biztosíthatja, hogy „a bennünk rejtőző szép ország" — valósággá váljék. Pártunk, amely — mint mindig — a nép érdekeinek képviselője és szószólója ezzel a küldetéstudattal vág neki az új föladatokat, új harcokat, s új eredményeket ígérő, gazdag távlatú holnapoknak." Tisztelt Ünneplő Közönség! Szeged történelmi ünnepén a legforróbb szívvel, a legbarátibb érzésekkel köszöntjük felszabadítónkat, a szovjet népet; a küzdelmeinkben osztozó és segítségünkre levő többi szocialista testvérországot; a nemzetközi haladásért küzdő összes népeket. Köszöntjük nagyszerű munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat, alkotó értelmiségünket, Szeged egész dolgos lakosságat Köszöntjük október tizenegyedikét, Szeged város szabadságának születésnapját Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Kedves Külföldi Vendégeink! Örömmel teljesítem megtisztelő kötelességemet: a jubileumi megemlékezés részvevőinek, a felszabadulása 25. évfordulóját ünneplő Szeged város egész lakosságának átadom a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és Kádár János elvtárs legjobb kívánságait forró kommunista üdvözletét. Megbecsüléssel és szeretettel köszöntöm kedves barátunkat, elvtársunkat, a Szovjetunió magyarországi képviselőjét, Fjodor Tyitov nagykövet elvtársat. Központi Bizottságunk és kormányunk üdvözletét tolmácsolom az ideiglenes hazánkban tartózkodó szovjet csapatok ünnepségünkön megjelent képviselőinek. Pártunk és kormányunk nevében szívből köszöntöm a jubileumi ünnepségekre Szegedre érkezett testvérvárosok küldöttségeit: Odessza, Drezda és Szabadka képviselőit. Kérem, hogy visszatérve hazájukba, adják át a magyar kommunisták, dolgozó népünk legjobb kívánságait a testvéri városok lakosságának. Kedves Elvtársak! Olyan évfordulóról emlékezünk meg, amely szívünkhöz többféle okból is közel áll. A második világháború utolsó szakaszába érkezve, a Szovjetunió Vörös Hadserege felszabadította Szegedet 1944. október 11-e után a szegediek számára elképzelhető realitássá lett az egész ország felszabadulása.. A viharsarokban, Makón, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Békéscsabán és Szegeden megkezdődött a háborús romok eltakarítása, az élet, az új élet kialakítása. Sipos Géza elvtárs, a városi pártbizottság első titkára elvileg és politikailag helyesen, az évfordulóhoz illően, emelkedett hangon méltatta a negyedszázaddal ezelőtt történt eseményeket és a 25 év alatt elért történelmi jelentőségű fejlődést. Ezek után én most teljesen személyes jellegű visszaemlékezésekkel idézem fel a negyedszázaddal ezelőtt történt eseményeket. Szegednek gazdag hagyománya van. Azt hiszem nem kell történésznek lenni, elég ha az ember szegedi —, hogy emlékezzék: Kossuth a város és a környék népét itt szólítottta fegyverbe, a nagy árvíz itt puszított és idegen katonaság védelme alatt itt szervezkedett, itt alakított kormányt a horthysta ellenforradalom. Nem azért, mintha itt különösebb bázisra talált volna, hanem mert az antant csapatoknak itt nyílt közvetlen beavatkozási lehetősége és azért is, mert az ellenforradalomnak Szeged népétől nem kevés félnivalója is akadt. Nem véletlen, hogy Szegedet a Horthyrendszer csak deklaratíve, formálisan tudta az ellenforradalom szimbólumává emelni. Elszánt paraszti világa, munkásosztálya és munkásmozgalma Móra, Juhász Gyula, Radnóti és József Attila szavain keresztül nyíltan is hallatta szavát, éreztette erejét. tér minden borzalma és ezzel együtt véget ért a negyedszázados Horthy-terror rémuralma is. Igaz, nálunk a fegyveres ellenállás nem tudott kibontakozni, de a fasizmus, a megszállók elleni gyűlölet széles tömegeket hatott át. A város munkáshanem még tisztábban, világosabban élnek emlekezetünkben a felszabadítókkal történt első találkozások életünk végéig felejthetetlen emlékei. Már a legelső órákban megdőlt minden, amit apáinktól, nagyapáinktól hallottunk, háborús történetekben olvastunk a győztes hadseregek más népek területén tanúsított viselkedéséről, hódító magatartásáról. A napok múlásával, a személyes közvetlen tapasztalat alapján egyre több ember győződött meg arról, hogy a Szovjetunió Vörös Hadserege nem hódítóként, hanem felszabadítóként lépett Magyarország területére. Mindazok, akik várták a felszabadulást és tudatosan készültek a szovjet csapatok fogadására, a nyelvismeret hiánya ellenére azonnal közel érezték magukhoz a szovjet katonákat. A legnagyobb élmény az volt számunkra, hogy ezek a messzi földről érkezett, tengernyi megpróbáltatást szenvedett, állandó életveszedelemben, minden lépésért új meg új harcot folytató szovjet emberek ugyanúgy gondolkodnak és éreznek, ugyanazt akarják, mint mi. Eleinte sokszor elcsodálkoztunk azon, hogy a számunkra addig csak titokban elsuttogható, nehezen megfogalmazott, gondolatban dédelgetett igazságokat milyen egyszerűen, magától értetődően mondták ki a mi felszabadítóink. Az egyszerűség, a közvetlenség volt a jellemzőjük. A háborús győztesre jellemző hatalmaskodás, fennhéjázás és gőg idegen volt tőlük. Az igazság és áldozatkészség katonáival találkoztunk. Saját szenvedéseikről, szomorúságaikról csak keveset és nagyon ritkán tettek említést. Legfőbb gondjuk az volt, hogyan, miként indul meg az élet az általuk felszabadított városban. Mindazoknak, akik várták a felszabadítást, a felszabadító Vörös Hadsereget, már a legelső találkozások olyan élményt jelentettek, mintha rég nem látott családtaggal, meghitt baráttal, elvtárssal hozta volna össze a sors ismét őket. A Vörös Hadsereg tagjai a szovjet nép öntudatát, emberségét, internacionalizmusát hozták el Magyarországra, olyan nagy emberi kommunista értékeket, amelyekkel más országok népei nem rendelkezhettek. Ne felejtsük el, a Vörös Hadsereg nemcsak az agresszív területrabló üldözése során szabadította fel a várost és az országot, nem pusztán egy katonai akció során folytatta hazánk területén az akkor már erejét vesztett, gerincetört fasiszták üldözését. A világ első szocialista államának hadserege a társadalmi szabadság, a nemzeti függetlenség ajándékát hozta — pontosabban ezek kivívásának feltételeit teremtette meg. Szociális és nemzeti értelemben felszabadított, s ezzel megnyitotta az utat, hogy — történelmi értelemben — a magyar nép is felszabadíthassa önmagát Akkor még csak sejtettük, megéreztük, amit ma már meg tudunk fogalmazni! a a Szovjetunió a maga hatalmas — az egész világra kisugárzó erejével képes olyan segítségnyújtásra minden ország dolgozóinak osztályharcához, amilyenre korábban nem volt lehetőség. Mindannak, amit saját személyes tapasztalataink alapján megismertünk, amiről meggyőződtünk, összegezve az a lényege, hogy bennünket a nemzetközi osztályharc fegyveres ereje, minden részében a néppel elválaszthatatlanul összeforrt Szovjet Hadsereg szabadított fel. A felszabadításban olyan hadsereggel találkoztunk, amelynek népét, földjét a magyar uralkodó osz(Folytatás a 4. oldalon.) Az igazság katonái Mikor 1944. október 11- rata Párt, a szakszervezetek ének történelmi napja elér- tagjai — a lakosság kisebb kezett, a város lakossága hányada várta a Szovjetunió számára véget ért a hadszin- Vörös Hadseregét, akkor 25 ********* évvel ezelőtt tudatosan mint felszabadítót. De bátran mondhatjuk, hogy ösztönösen, érzelmileg a Vörös Hadseregben felszabadítót üdvözölt minden hazáját szerető, nemzetével szemben felelősséget érző becsületes ember a város lakosságának túlT» ÍÜ J I r, I ^ 8 ságának, értelmiségének egy nyomó többsége, része, az illegális Kommu- 25 év távlatában nemcsak nista Párt, a Szocialdemok- hogv nem homáivosnltak el. A színházi díszünnepség részvevőinek egy csoportja A szegcdi forradalmi mozgalom két régi harcosa a vá- VASÁRNAP rosi tanács fogadásán. Dénes Leó (közében) és Tom- lg6g qktúBER DÉLMAGYARORSZÁG t I