Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

Szabadságának születésnapjára emlékezik Szeged ^ÍLK MF^RAA ATWV^RIKNM A NA IM1AC AE A BTOLÓMI IRAT»ACA4A1 A «MAIVVTAO AAA MTTNUA OIMAIMHAUU A1 M>AM»»1R<J<<1<C4<C4- Í (Folytatás a 3. oldalról.) tály bűnei miatt feláldozott magyar katonaság is pusztí­totta. olyan hadsereggel, amely óriási áldozatok árán. «úlvos harcban érkezett el hozzánk és itt bosszúállás helyett segítőkészséget ta­núsított Mindez együtt magyaráz­za, hogy ebben a városban — mint ahogy később az egész országban — a ne­gyedszázados Horthy-fasisz­ta propagandával megfertő­zött emberek túlnyomó többsége önként, saját sze­mélyes meggyőződése alap­ján jutott el arra a követ­keztetésre, hogy a Szovjet Hadsereg 1944—45-ös har­caival valóban felszabadí­totta hazánkat. A felszaba­dítás tudata, a felszabadítók iránti hála. tisztelet és meg­becsülés érzése a későbbi években jelentkező nehézsé­gek legyőzésének eszmei-po­litikai és erkölcsi erőforrá­sává vált Példás áldozatkészség Tisztelt Ünnepi Gyűlést 1944. október 11-ére em­lékezve a tisztelet és meg­becsülés szívünk mélyéig ható érzésével fordulunk a mai veteránokhoz, a 25 év­vel ezelőtt elkezdett új élet megindítóihoz, akik közül sajnos sokan már nincse­nek közöttünk. Valameny­nyiők nevét és érdemét le­hetetlen felsorolni. Ezért csak kiragadom néhányuk nevét a köztiszteletnek ör­vendők népes seregéből: Tombácz Imre, Dénes Leó, Krajkó András, Agócsi Já­nos, Havalecz Istvánné, Nagygyörgy Mária, Strack Adám. Katona András, Pap­di György. Berkes Pál, Ber­náth András, és ha nem ve­szik tőlem szerénytelenség­nek. az öreg Komócsinok. Ezeknek az elvtársaknak és valamennyi társuknak a munkáját, helytállását, áldo­zatkészségét bátran állíthat­juk példaképül a mai fiata­lok elé. Nem szégyeljük. sőt büszkén hirdetjük: a felsza­badulás után olyan emberek kerültek a város, a rend­fenntartó erők. az üzemek élére, akiknek nem adatott meg a magasabb iskolai végzettség, mégis jól állták meg helyüket rendkfvül ne­héz körülmények között, legnagyobb értékük a hű­ség volt a munkásosztály, a dolgozó nép iránt, a ragasz­kodás a Szovjetunióhoz és felszabadító hadseregéhez, a feddhetetlen becsületesség a közíigvek vállalásában. Fok­ról fokra kivívták a város egész lakossága megbecsülé­sét Rendkfvül súlyos viszo­nyok között az ő személyes, áldozatkész, éjt nappallá te­vő munkáíuk tette lehetővé, hogy n városban útra Indul­jon az élet kezdetét vegve az új társadalom feltételei­nek megteremtése. Miköz­ben emberfeletti erőfeszítés­sel meg kellett szervezníök a város kenvérrel. élelem­mel való ellátását, a lakos­sóé tavainak és életinek vé­/ d-'mét. tenftó. buzdító szó­<•->' fordultok űlra és Ű1ra n vóKOT-IÍ cok viszontagságába v~'»fárodt elcsüggedt, ere­" Voi As h'*üket vesztett em­t—ékhez. Nagv tetteket ha1­'-'teír vé<«re. Történelmünk -bonyolultabb és legszebb •nlaif frtók rragotartásuk­'.-oi helytállásukkal a fel­-bofbiiá<4 követ-l években, ""'nden tettük közül azon­ban az volt a legnagyobb, loogv a munkások, parasz­tok érteimtséreiek. a dnteo­zóv legszélesebb köce'ben te'teH„ttók az érdeklődést a szocteiigfe társadalom nagv és szép távlatai iránt, s az emberek értelmébe és szí­vébe kitéphetetlenül bele­plántálták a szocializmus eszméjét, megmutatták meg­valósításának lehetőségeit és felgerjesztették erre a tett­rekészséget A város igazi fejlődése későbbi időszak­ban történt, de a mí kedves öregjeink fiatalos erőfeszíté­sei, munkája nélkül nem ér­hettük volna el sem anya­giakban, sem a magunk megváltoztatásában, átala­kulásában mindazt, ahol ma tartunk. A felszabadulás utáni üj élet megindításával a sze­gedi veteránok mellett elé­vülhetetlen érdemük van azoknak, akik Budapestről és az ország más vidékeiről kerültek Szegedre és vettek részt a történelem által na­pirendre tűzött feladatok megoldásában. Olyan embe­rekre gondolunk hálatelt szívvel, mint Révai József, Szirmai István. Zöld Sán­dor, Keresztes Mihály, Ka­rácsonyi Sándor. Erdei Fe­renc és természetesen sokan mások. Ezeknek az elvtár­saknak a munkáía elválaszt­hatatlan a felszabadulás utáni életünktől. Szegedi működésűk értékét ezzel le­het legjobban jellemezni: valamennyiüket szívébe zár­ta Szeged és ők is életük végéig szívükbe zárták Sze­gedet Szegeden, mint az ország minden városában és a vi­lág legtöbb városában — közismerten nagv a lokál­patriotizmus. Mégis mi a magyarázata annak, hogy a felszabadulás első percétől kezdve a legtöbben azok közül akiket sorsa más vi­dékről Szegedre szólított, szinte szülővárosukká fo­gadták ezt a váro6t? Mi az oka annak, hogy akik éle­tükből ha akárcsak néhány pucs és a szalámi városától az olajvárosig vezetett. Ezen az úton haladva lett ez a város hazánk egyik legjelen­tősebb tudományos és kultu­rális centruma. Tartozunk a történelmi igazságnak az­zal, hogy leszögezzük: Sze­ged különösen sokat az el­múlt 13 évben — az ellen­forradalom után — fejlő­dött. Ebben pártunk és kor­mányunk politikájának ere­je és igazsága tükröződik. Az elért eredmények a város dolgozó lakosságának mun­káját dicsérik, a megye és a város párt, tanácsi és tár­sadalmi vezetőinek erőfeszí­téseiről tanúskodnak. Híven a közismert igazsághoz, a köszönet hangján emléke­zünk meg arról, hogy Sze­ged igazi, nagy fejlődésében kiemelkedő szerepe van vá­rosunk szülöttének, ország­gyűlési képviselőjének, Apró Antal elvtársnak. Mindössze 25 év telt el, de ha most bármelyikünk tíz egynéhányéves korú gye­rekének a 25 évvel ezelőtti életről beszél, a gyerek azt hiszi, hogy szülei a meseiro­dalommal akarnak verseny­re kelni, vagy saját maguk által kitalált krimivel akar­ják őt szórakoztatni. Nincs már alap arra, hogy a mait a negyedszázad előttivel ha­sonlítsuk össze. Mindaz, amit az ország és benne a városok — Szeged is — el­B. F. Szolodon: ért, a magyar nép munká­ját, alkotó erejét dicséri, a testvéri országokkal kiala­kított szövetség erejét, je­lentőségét igazolja. Való igaz, hogy amíg a mai ered­mények csúcsára eljutot­tunk. voltak rendkívül ne­héz megpróbáltatásokkal te­lített napjaink, sőt hónap­jaink is. Emlékszem rá egy alkalommal a textilmunkás lányból lett gyárigazgatóval, a kitűnő kommunista em­berrel Nagygyörgy Mária elvtársnővel beszélgettünk. Az a gondolat foglalkoztat — mondta ő —, hogy annak idején, még 1944-ben is mennyire egyszerűnek tűnt minden. És csak később jöt­tünk rá arra, hogy nem elég a hatalom megszerzése, meg is kell azt tartani, nem elég a romok eltakarítása, az új élet építése sok olyan követelményt állít elénk, amire korábban mégcsak nem Is gondoltunk. Ebbe a témába tartozik egy másik eset. Az 50-es évek elején Dénes Leó elvtárssal és a város más vezetőivel arról vitatkoztunk, hogy mikor volt nehezebb: közvetlenül a felszabadulás után, vagy az 50-es években. Én akkor a felszabadulást követő évek nehézségeit tartottam a leg­nagyobbnak. Azóta sokszor rá kellett jönnöm, hogy az élet az új feladatokkal együtt mindig újabb és bo­nyolultabb követelményeket állít valamennyiünk elé. Az elmúlt 25 év bizony, ha mindent komolyan számba veszünk, nem volt könnyű. Viszont minden jel szerint az előttünk álló 25 év sem lesz könnyebb. Ezt egyálta­lán nem vigasztalásként mon­dom. Mi valamennyien, akik az elmúlt 25 év eseményeinek részesei voltunk, azokra büszkék és azokért hálásak vagyunk, azokat örömeivel, bánataival együtt senkivel semmiért el nem cserélnénk. Ennek a meggyőződésünk­nek nagyon komoly valósá­gos tartalma van. Az, hogy közülünk 25 évvel ezelőtt a legmerészebb fantáziával sem képzelhette volna el senki, hogy rövid negyed­század alatt milyen messzi­re jutunk. Sok mindent nem láthattunk előre, de ezek kö­zül a legfontosabb az, hogy akkor a rombadöntött or­szágban többségében össze­zavarodott és elfásult em­berek kőzött küzdve a fi­zikai fennmaradásért, senki sem álmodhatta volna mai vitathatatlan eredményeink elérését. Ez a magyarázata annak, hogy mai gondjaink valósághű számbavételével együtt is a legnagyobb bi­zakodással tekintünk a jö­vő elé. Tisztelt ünneplő Közön­ség! A felszabadulás 25. évfor­dulóját ünneplő Szeged vá­rosából a hála és az Inter­nacionalista testvériség mély érzéseitől eltelve küldjük legjobb kívánságainkat a felszabadító Szovjetunió Kommunista Pártjának, Kormányának, népének. Köszönjük, amit tettek az emberiség megszabadításáért a fasizmus őrületétől és az új világháború veszélyétől. Köszönjük mindazt, amit értünk tettek magyarországi felszabadító harcaikkal, a negyedszázadon keresztül nyújtott testvéri segítségük­kel, barátságukkal. Biztosít­juk őket, szövetségesi, test­véri hűségünkről, arról, hogy az örök és megbonthatatlan szovjet—magyar barátság útján járva, velük együtt leszünk jóban és rosszban, velük együtt harcolunk a Szovjetunió és Magyarország további felvirágzásáért, a kommunizmusnak az egész világra kiterjedő győzel­méért Éljen a felszabadító Szov­jetunió és annak dicsőséges Hadserege! Éljen a megbonthatatlan, örök magyar—szovjet ba­rátság! Éljen Szeged városának szocializmust és békét építő népei Bor hord Lachmann: Mindig és mindenben együtt Kedves magyar barátaink! Az Ukrán Kommunista Párt odesszai városi bizott­sága, a városi tanács vég­rehajtó bizottsága, Odessza, a Hős Város valamennyi la­kója nevében örömmel és őszinte szívvel köszöntöm önöket a város történetében és életében jeles nap. Sze­ged fasiszta zsarnokság alóli felszabadulásának 25. évfor­dulója alkalmából. Városuk nyolc évszázados történel­mének nincs ragyogóbb és fényesebb sorsfordulója. 25 é'-vel ezelőtt, 1944 októbe­rében a Szovjet Hadsereg egységei, a kommunisták vezette magyar hazafiak tá­mogatásával kiűzték a fasisz­ta hódítókat. Magyar földön új korszak, a szocializmus építésének korszaka kezdő­dött meg. A magyar kommunisták forradolm barrikádjain, csa­tamezőkön. a munka front­ján, munkapadok és Mar­tin-kmencék mellett, a nem­zetközi tárgyalások kerek­asztalánál — szovjet és ma­gyar barátok tántoríthatat­lanul állnak ki és védelme­zik Lenin ideáljait, a kom­munizmus eszméit Népeink és pártjaink internaciona­Együttes erőfeszítésekkel boldogulunk Kedves szegediek! Kedves magyar barátaink és elvtársaink! Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy néhány nap­pal a Német Demokratikus Köztársaság megalapításá­nak 20. évfordulója után az lista egysége megújuló erő- önök országában, testvérvá­vel jutott kifejezésre a kom- fosunkban. Szegeden lehe­munista és munkáspártok moszkvai nemzetközi ta­nácskozásán. Országaink barátságában tükröződik Odessza és Sze­ged testvérvárosok barátsá­ga. Városaink több mint 10 éve járják a tartós gazda­sági, tudományos-műszaki, kulturális és baráti kapcso­latokat magában foglaló al­kotó. békés versengés útját, évről évre bővítve és mé­tünk és részt vehetünk azo­kon a felemelő ünnepi meg­nyilatkozásokon, amelyeket városuknak a fasizmus alóli felszabadulása 25. évfordu­lója alkalmából rendeznek. Különösen nagy öröm szá­momra. hogy Szeged város dolgozóinak átadhatom Drez­da tanácstagjainak, a városi tanácsnak és polgárainak legszívélyesebb üdvözletét Az első német munkás- és éve* Szegeden töltöttek, el- pártja, alkotó módon alkal- lyítve a gyümölcsöző együtt- Parasztállam létrehozásé kerülve Innen, utána mint salát szülővárosukhoz ra­gaszkodnak Szegedhez. En­nek uevariaz az oka. amiért a városban megfordult kül­földi vendégetek kelleme­sen emlékeznek vissza az itt töltött nnnokra. varrv esetleg csak órákra* a város lako­sainak s-*fves vendére<7ere­tete amelv erevre inkább tu­datos internacionalizmussá válik. A város utcáinak és tereinek hangulata is nazy határt tud revakorolni a ven­dégekre EÍTVS-erűen szólva a szegedi tekálnatriottzmus­ba nemcsak belefér, de bele is tartoz'k. horev akire itt eevszer kimondták .ez egy röndös embör" az utána, ha úgv akarta aká- szegedinek is mondhatja magát A lelkesedés nemzedéke Visszaemlékezve a felsza­badulás utáni Szegedre, mit mondhatunk arról a fiatal nemzedékről, amelyik a sza­badsággal együtt ízlelte a felnőtté válás örömét és gyötrelmeit? Azokról beszé­lek, akik ma vezetik a vá­rostakik 1944-ben még csak 20 év körüli fiúk vagy lá­nyok voltak. Azokról, akik­nek a lelkesedése a háborús élmények, az éppen hogy csak elmúlt életveszélyek el­lenére egetverő volt. az élet­tapasztalatuk. a tudásuk vi­szont alig több a semminél. És mégis az egykori kerék­páros polgárőr szakasz tag­jait ma ott látjuk a Magyar Néphadsereg és a Belügymi­nisztérium karhatalmi szer­veinek tisztikarában, máso­kat folyóiratok, lapok szer­kesztőségeinek az élén, megint másokat minisztériu­mok. nagy népgazdasági je­lentőségű ipari, mezőgazda­sági vállalatok, tudományos, kulturális intézmények ve­zető posztjain. Ennek a fel­szabadulás idején fiatal nemzedéknek az életében, helyzetében bekövetkezett gyökeres változások bizo­nyítják a legmeggyőzőbben a szocializmusban rejlő erő­ket. lehetőségeket, az új tár­sadalmi rendszer fölényét a kizsákmányoló, elnyomó tár­sadalommal szemben. Kedves Elvtársak! Szeged 25 év alatt elért fejlődését az a sokszor ne­héz küzdelmes út is jellem­zi, amely a paprika, a pa­mazva a marxizmus—leni­nizmus tanításait figyelembe véve az ország sajátos vi­szonyait, sikerrel vezette a dolgozókat az úi élet építé­sére. A szoctelizmus 1944 emlékezetes őszén sarjadt fiatel hajtásai ma már gaz­dag termést hoznak. S ma a szocializmus sikeres építé­sének feltételei közeoette az MSZMP Központi Bizottsá­ga a magyar néphez in­tézett felhívásában kiemel­te hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet nép megtett és mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar nép számára biztosítsa a békés alkotó munkát, a függetlenséget. Népeink és testvérváro­saink barátságának mély gyökerei vannak, a fiatal szovjet állam hősi védelmé­nek korába nyúlnak vissza. E barátság tovább erősö­működést. A Szovjetunió és Magyar­ország népei, Odessza és Szeged testvérvárosok kö­zötti erősödő baráti kapcso­latok ismételten demonstrál­ják a lenini proletárinterna­cionalizmus erejét. A világ­proletariátus halhatatlan ve­zérének, Lenin születése 100. évfordulójának küszöbén pártjaink és népeink meg­bonthatatlan egysége erő­sebb mint valaha. Drága elvtársaink! Engedjék meg, hogy még­egvszer tiszta szívvel kö­szöntsük Önöket örömteli ünnepük. Szeged fasizmus alóli felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából, to­vábbi sikereket kívánjak a szocializmus építésében, mindennapi munkájukban, békét és boldogságot Önök­nek és családjuknak. Éljen a bátor és munka­dött és edződött a fasizmus szerető magyar nép! ellen, a békéért, a népek boldogulásáért vívott Nagy Honvédő Háború súlyos megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes éveiben. Mindig és mindenütt — a Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Erősöd lék és virágozzék a szovjet és magyar nép meg­bonthatatlan testvéri barát­sága! nak 20. évfordulója és Sze­ged felszabadulásának 25. évfordulója nemcsak időbeli egybeesések: a két évfordu­ló Önöknek is, nekünk is ennél jóval többet mond, többet jelent. Mi, akik a szocializmus építésének nagyszerű gondo­latától áthatott közösség tag­jai és a szocializmus nagy családjába tartozó országok állampolgárai vagyunk, jól tudjuk, hogy népeink tiszte­letet parancsoló ereje és to­vábbi fejlődése nem képzel­hető el minden egyes tagjá­nak erőfeszítései és eredmé­nyei nélkül. A Magyarország és a Né­met Demokratikus Köztár­saság. valamint a Drezda és Szeged közötti őszinte barát­ság immáron nemcsak szép múltra tekinthet vissza, ha­nem az egyre elmélyültebbé Bagl Károly: és erősebbé váló kapcsolat döntő és megbízható módon, járul hozzá nemes célkitűzé­seink maradéktalan megva­lósításához. Büszkén és megalapozot­tan mondhatjuk, hogy a ha­talmas szocialista táborhoz tartozó államok közti barát­ság záloga a közös eszmék diadalába vetett hit a né­pek békéjéért és boldogsá­gáért vívott harc. a mun­kásosztály forradalmi hagyo­mánya és mindenekelőtt a marxista—leninista párt. Kedves barátaink és elv­társaink! Engedjék meg. hogy befe­jezésként őszinte szívvel gratuláljak Önöknek azok­hoz az eredményekhez, amelyeket a magyar dolgo­zók az új társadalmi rend­szer felépítésének 25 esz­tendeje alatt elértek. Biztosra vehetjük, hogy a Szeeed és Drezda dolgozói közötti kapcsolatok elmélyí­tése azt eredményezi majd, hogy még jobban és még gyorsabban építhettük or­szágaink jövőjét, de az is tény, hogy az együttműkö­dés és a szolidaritás barát­ságunkat még tartalmasab­bá teszi. Ettől a nemes törekvéstől és biztos tudattól vezérelve szeretettel köszöntöm Sze­ged minden dolgozóját, a város felszabadulásának 25. évfordulóján. Éljen a béke! Éljen Drezda és Szeged barátsága! 92 DÉLMAGYARORSZÁG E. B. VASÁRNAP, 1969. OKTÖBER IS. Közös harc után közös öröm Odesszai távirat Nyikolaj Nyeizvesztnij, az Ukrán KP odesszai városi bizottságának első titkára és Pavel Bednij, az odesszai városi tanács vb elnökhelyettese üdvözlő táviratot küldött Szeged felszabadulásának 25. évfordulójára, az MSZMP Szeged városi bizottságához és a városi ta­nácshoz. A távirat szövege a következő: „Szívélyes üdvözletünket küldjük Önöknek ked­ves elvtársak, és Önökön keresztül Szegsd valamennyi dolgozójának városuk fasiszta megszállás alóli felsza­badulása 25. évfordulója alkalmából. Igaz szívvel kí­vánunk Önöknek jó egészséget, boldogságot, további alkotói munkasikereket testvérvárosunk felvirágozta­tása érdekében." Kedves vendéglátóink, elv­társnők és elvtársak! Nagy megtiszteltetés szá­munkra, hogy meghívást kaptunk Szeged testvérvá­nek közös sorsa volt az ide­gen elnyomók és a kizsák­mányolók eileni évszázados harc. Innen a közös és nagy szabadságszeretet, a küszkö­rosunk felszabadulásának dés és erőfeszítés, a legszebb jubileumi ünnepségére. Sza­badka dolgozói, kommunis­tái, a város társadalmi és gazdasági szervezetei nevé­ben szeretettel üdvözlöm az ünnepj ülés résztvevőit és vendégeit. Ezúton köszöntöm Szabadka népe és a magam nevében testvérvárosunk ün­neplő lakosságát. A két testvérváros népé­emberi eszmék, a szabadság, az egyenjogúság, a testvéri­ség megvalósításáért. Ezt a harcot az elmúlt fél évszá­zadban, sok áldozat árán a munkásosztály és annak él­csapata. önöknél a magyar, nálunk a jugoszláv kommu­nista párt vezette, majd a legutóbbi nagy világégés vé­gén, a testvéri szovjet nép

Next

/
Oldalképek
Tartalom