Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

Nemes Dezső HARCI KÖZPONT S

zegeden a horthysta hatósági szervek még a Vörös Hadsereg bevonulása előtt, október első napjaiban szétzüllöttek. A régi munkásmozgalmi aktivisták — írja a szakszervezetek újjászervezéséről szóló ismertetés — „október 9-én visszalopakodtak a városba, illegális megbeszélésre ültek össze". Régi kommunisták és a kommunista párthoz csatlakozó régi szociáldemokraták szervezték ezt a megbeszélést, melyen a helyi szakszervezetek több vezetője is részt vett. A fasiszták fejvesztett meneküléséből látták, hogy a felszabadulás küszöbön áll. Megvitattak az új városvezetéshez szükséges tennivalókat. Két nap múlva Szeged, a Tiszavidék legnagyobb városa felszabadult A város szovjet katonai parancsnoka még aznap meghívta a szervezett munkások képviselőit, hogy megbeszélje a legsürgősebb teendőket. A legtöbb üzemből és a közhivatalok éléről — közli a fenti jelentés — „menekültek a tulajdonosok és a vezetők". A régi szervezett munkások „még emlékeztek rá, hogy a gyárak vezetésére, a termeles megszervezésére 1919-ben üzemi tanácsokat alakítottak. Világossá vált, hogy most is hasonlóan kell eljárni. Így alakultak meg a dolgozók alulról jövő kezdeményezésére a 6—9 tagból álló üzemi bizottságok". A választásokról felvett jegyzökönyvekben meghatározták azt is, hogy „az üzemi bizottság nem tulajdonosa, hanem csak vezetője az üzemnek". Megértették, hogy az üzemek tulajdonjogóról nem helyileg döntenek, de jól tudták, hogy a termelést — mindenféle tulajdonjogra való tekintet nélkül — helyi kezdeményezéssel a dolgozók mozgósításával kell megindítani. Október 18-án a kommunisták nagygyűlést rendeztek. „Szegeden soha nem látott tömeg gyúlt össze — olvasA

felszabadulás előtt ket nappal csak rendkívül gyorsan mozgó német csapatrészek lézengtek a város utcáin, de azok is főleg egy irányba: a budapesti nemzetközi út felé. Ezzel szemben a náci ügynökök egyre híresztelgették a felmentő hadosztályokat, hol a Balkánról, hol a birodalom belsejéből Az ágyúdörgés egyre erősödött, sőt a város külső részei tüzérségi találatot is kaptak Estefelé csak a magyar katonákat lehetett az utcán látni, akik mint annyiszor már, most is utóvédei maradtak a németeknek. A felszabadulás első napján az egész város lakossága a pincékben1 lakott... Este egy hatalmas detonáció, majd egy második reszkettette meg a levegőt — a teuton rombolószellem tehetetlen dühe levegőbe röpítette a közúti hidat és a vasúti híd még épen maradt részeit... suk a fenti jelentésben, —, hogy meghallgassa az első szabad szót, amely Szegeden 25 év után elhangzott". Megalakult a kommunista pártszervezet, és a városban gyors ütemben megindult az új élet. A régi szociáldemokrata pártszervezet tagságának többsége a kommunista párt tagja lett Ebben a tényben megmutatkozott az a nagy balratolódás, ami a felszabadulás idején a munkásság körében országos mértékben végbement. A Magyar Kommunista Párt Külföldi Bizottságának Magyarországra érkezett tagjai 1944 október végén bizottságot alakítottak Szegeden a felszabadult területeken létesülő pártszervezetek és az újjáépítő munka irányítására. Ennek tagjai voltak Gerő Ernő, Révai József és mások. A szegedi központi szerv november 9én közös tanácskozást tartott a szegedi, orosházi, a hódmezővásárhelyi és a makói pártszervezetek vezetőségeivel a helyzet és a feladatok megtárgyalására. A helyi pártszervezetek képviselői beszámoltak az újjáépítés és a pártépítés terén végzett munkájukról Egyes helyeken, például az üzemi tanácsokat alakító szegedi munkások között is voltak, akik azt hitték, hogy í igtön proletárdiktatúrát kell teremteni. A tanácskozás álláspontja az volt, hogy a közvetlen feladat az egész ország felszabadítása és a demokratikus Magyarország megteremtése, míg a szocializmus megvalósítására később kerül sor. A német megszállók ellen folytatott küzdelem során széles körű demokratikus összefogást kell létrehozni: a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontot. „Amikor mi arra törekszünk, hogy a demokratikus erőket egyesítsük — mondotta Geró Ernő, aki az értekezletet vezette —, nem jelenti azt, hogy mindenkit befogadjunk ebbe az egyesülésbe. Csak « valóban demokratikus erőket akarjuk s A Tiszán több helyen előzőleg átkeft Vörös Hadsereget nem lehetett tovább feltartóztatni, a város be volt kerítve. A tüzérségi tüzet már a gyalogsági fegyverek zaja is tarkította. Az első vöröskatona kedden este (október 10-én) lépett a város területére. A lövöldözés hol erősödött, hol elnémult. Reggelre, mire a nap felkelt, a városházán fehér zászló lengett, az utcákon a Szovjetunió katonái sétáltak és barátságosan mosolyogtak az először félénken, majd boldog örömmel előjövő polgári lakosságra. Szeged felszabadult, a város élete mindinkább kezd a normális mederben megindulni, mert szertefoszlott a város feleit a bizonytalanság, a rettegés nyomasztó rémképe. Üj és szociális Magyarország epiil majd fel a régi rendszer kártyavárként összeomlott tákolmánya helyén. (A Szegedi Népakarat 1944. október 18-i számából.) kommunista párt vezetése alatt végső fokon egyesíteni, nem pedig a reakciós elemeket. Igyekezni kell tehát, hogy a munka folyamán úgy dolgozzunk, hogy a reakciós elemeket kiszorítsák olyan haladó szellemű demokraták, akik velünk együtt dolgoznak, és szívügyük a szabad, független, demokratikus Magyarország". A tanácskozás fellépett a demokratikus polgári pártokkal való együttműködés lebecsülése ellen, de ugyanakkor éberségre nevelte a pártot a reakciós polgári körök aknamunkájával szemben. A szegedi pártszervezet november 19-i taggyűlésén Révai József ismertette az új demokratikus Magyarország megteremtésének programját „Nem burzsoá-kapitalista A

z első napok zűrzavarából némiképp kibontakozva, Szeged ismét a normális élet felé közeledik. Lassan előbújnak az emberek a pincékból, a zárt ajtók mögül, a félelem oszladozik, A közbiztonság, hála a szakszervezeti munkásságból alakult polgárőrségnek és az orosz katonai parancsnokság erélyes intézkedéseinek, mindinkább tökéletesebb és mindinkább kevesebb lesz a panaszkodók számára. Mi, szegediek mindannyian megállapíthatjuk, hogy átestünk a háborús veszedelem nehezén, és olyan életlehetőség kapujában állunk, amilyen előtt fennállásunk óta sohasem. Tárgyilagosan kimondhatjuk, szembeállítva a német és magyar katonaság viselt dolgaival Oroszországban, hogy egyenesen szerencsés megmenekülésnek minősíthetjük a városunk háborús átélését. A rémhírterjesztők és a rémhírterjesztőkre támaszkodó propaganda alapján azt várta Szeged népe is, hogy gyilkosságok, el hurcol tatások fogják megtizedelni. Ez nem történt meg. Hogy ma Szeged szegény és kifosztott, az nagyrészben a visszavonuló német katonaságot terheli. Városunknak jutott osztályrészül az a kiváltság, hogy mint jelentős város, elsőnek tudhatta magáénak az egyszer s mindekorra való társadalmi felszabadulás örömét. Öröm ez már most is, amikor még szívünk vérzik, hiszen mindannyiónknak van egy-egy elszakított testvérünk, aki kényszerű és keserves kenyerét kénytelen enni a nácizmus erőszakrendszerének, öröm. mert hisszük, hogy kevés idő kell már hozzá, hogy keblünkre ölelhessük őket, illetve közülük azokat, akik nem viselték homlokukon és szívükben a mérgezés, megrontás bélyegét... Megindult tehát az élet. Langyos őszi nap árasztja bizalmasan simogató fényozönét. Az üzletek megnyíltak, s ajtóikban az ismerős fejek vendégváróan hajolnak kifelé. Az utcákon megszokott ütemben mennek dolgukat végezve az emberek. Ittott egy-egy piros karszalagos ifjúmunkás polgárrendőr ad szíves útbaigazítást és felvilágosítást a közrendet illetően ... Hol van már a félelem a bizonytalan jövő demokráciát akarunk — mondotta —, kenem népi demokráciát, ahol a nep szabadságjogai nem fügefalevél, ahol a föld a paraszté, ahol meg van semmisítve a magyar nagybirtokos osztály, ahol az államhatalom szervei a nép kezében vannak, a nép megbízhatóbb kezében, az öntudatos szervezett munkásság, tehát a kommunisták kezében is. Az, ami itt történik Szegeden, hogy az elvtársak elfoglalják a különböző posztokat, azt jelenti, hogy most itt megteremtjük a biztosítékát annak, hogy a népnek, a munkásságnak, a parasztságnak a Magyarországa szülessék meg... Előbb vagy utóbb sor kell hogy kerüljön az egész magyar tőkésosztállyal való leszámolásra. Független Magyarország nélkül, magyar demokrácia nélkül, s föld felosztása nélkül nem tudunk felkészülni erre a harcra." 1944 decemberében, Észak-Magyarország felszabadítása idején, a felszabadult területek pártszervezeteit irányító bizottság ái> helyezte székhelyét Szegedről Debrecenbe. De Szeged, Dél-Magyarország legjelentősebb városa Debrecen mellett továbbra is egyik fő központja maradt a demokratikus Magyarország megteremtéséért folyó küzdelemnek. (Részlet a szerző Magyarország felszabadítása e. könyvébőL) előtt? Ma kész programunk van: dolgozni, termelni alkotni egyetérteni megérteni. A város ismert étkezdéjében, a megtelt asztaloknál folyik a beszelgetés. De menynyivel más témakörben és elemzőkészséggel, mint még két héttel ezelőtt A kommunisók magyarországi pártjának a szegedi színházban megrendezett népgyűleséu megtudta a város minden rétege, hogy az emberi szív és értelem gondoskodni kíván róliuk. Hogy az életünk új medrében a rend és fejlődés továbbvitelére mindenki tehetségére szükség van. Menetelő orosz katonák dala tölti meg az utcákat, elfeledtetve velünk a propaganda vészharangjának kongatásait. Ámulva nézzük a városon átvonuló, legkorszerűbb fegyverekkel felszerelt orosz hadsereget. A V—1. csodafegyver hatása alatt álló félrevezetett kevesek is megszűntek csodálkozni a szovjet teljesítményein ... Éled a város, József Attila, Juhász Gyula városa. József Attila, a nagy szocialista költő minden gondolata, minden prózai és poétái sora az ellen a rendszer ellen küzdött, amelyet a szovjet felszabadító népek segítségével már a város határain messze túl tudunk. Forradalmár volt és kicsit próféta is. És főképpen annyira ertber, hogy az embertelenség lápvilágából a háláiba menekült. Mi most üdvözlünk minden tehetséget, minden elnyomott értelmiséget minden alkotásvágyban elmarasztalt feltörekvőt, mindenkit, akit a szocializmus ellen esküdt rendszer kielégítetlenül hagyott... ígérünk, és ígéretünkre az ébredő város inspirál, hogy aki becsületesen, megalkuvást nem ismerve, a szeretet és emberség gyakorlását szem előtt tartva, a kollektív termelésben feloldja képességeit annak boldogulása útjait nyitvatartjuk és kikövezzük ... A Széchenyi téren még zöldell a pázsit Rozsdabarna levelek kerülgetik az emberi lábakat: a házak lejtőin megcsillan az öregedő nap bronz színe, megkondulnak a harangok. Hittel zárjuk a napot és bízva várjuk a holnapot. Karjainkat elpihentetjük, hogy holnap új erővel tudjunk ölelni és munkálkodni a magyar nemzet e szociális fejlődés érdekében. (A Szegedi Népakarat 1944. oktöber 21-i számából) FEHÉR ZÁSZLÓ ELSŐ NAPOK Gépkocsival vontatott löveg a városközpontban, a teherautón a kezelő személyzet A nehéztüzérség a mai Lenin körúton Jött, itt csatlakozott a csapatokhoz