Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-08 / 233. szám

Parlamenti ! A Hawar Kereskedelmi küldöttségünk Bécsben Kamara közgyűlése A Bécsben tartózkodó ma­gyar parlamenti küldöttség a kedden délelőtt a bécsi óvá­rossal, a külső területekkel ismerkedett Délben küldött­ségünk tiszteletére fogadás volt a Ballhaus-platzon, az osztrák kancellári hivatal­ban. Dr. Josef Klaus szövet­ségi kancellár személyesen akarta fogadni a parlamenti képviselőinket, de rajta kí­vülálló okokból nem tudott Idejében visszatérni Auszt­ria legnyugatibb tartomá­nyából, Voralbergből, ezért személyes képviseletével dr. Hermann Withall alkancel­lórt, az osztrák Néppárt fő­titkárát bízta meg, aki a kancellári hivatal dísztermé­ben ebéden látta vendégül a magyar képviselőket és po­hárköszöntőjében melegen üdvözölte országgyűlésünk küldötteinek ausztriai láto­gatását. Dr. Gonda György, a ma­gyar delegáció vezetője vála­szában a magyar képviselők megelégedésének adott han­got, hogy a magyar—oszt­rák parlamentközi tárgyalá­sok eredményeképpen szoro­sabb kapcsolat alakul a két ország törvényhozó testületei között. A látogatás után az Oszt­rák Ásványipari Részvény­társaság Schwechat-i telepét tekintette meg a magyar de­legáció. Keddre összehívta évi ren­des közgyűlését a Magyar Kereskedelmi Kamara. A ta­nácskozáson, amelynek szín­helye a néphadsereg közpon­ti klubja volt, részt vett Nagy József né könnyűipari miniszter. Vályi Péter pénz­ügyminiszter, Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Szalai Béla külkereskedelmi miniszter­helyettes, Keserű Jánosné belkereskedelmi miniszterhe­lyettes, László Andor állam­titkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. Kallós Ödön, a kamara el­nöke számolt be arról, ho­gyan fejti ki tevékenységét a kamara, mint az állami, gaz­dasági és társadalmi szerve­zetek külkereskedelmi tevé­kenységükkel kapcsolatos ér­dekképviseleti szerve. II jövő iskolájáról Kapunyitás előtt Három premier — „Díszletrekonstrukció a Móra Ferenc Négy apá­nak egy leánya című víg­játékával szombaton, októ­ber 11-én. Szeged felszaba­dulásának 25. évfordulóján nyitja kapuit, kezdi új évad­ját a Szegedi Nemzeti Szín­ház. Az első premiert más­nap újabb bemutató követi: Hunyadi Sándor Feketeszá­rú cseresznye című színmű­ve. Október 13-án. hétfőn pedig ismét premiert lát­hat a közönség: Aszlányi— Gyulai Gaál Hét pofon című zenés vígjátékát. — Miért éppen ezekkel a darabokkal kezd a színház? — Természetesen nem vé­letlenül — mondja Lendvay Ferenc igazgató. — Először is azzal, hogy mindhárom darab magyar szerző mun­kája, azt szeretném hang­súlyozni, hogy a színház a magyar drámairodalom ápo­lását egyik legfontosabb feladatának tekinti. Ezenfe­lül magától értetődőleg el­sőrendű dolog számunkra, hogv szegedi színház va­gyunk. Ezért választottuk nyitódarabnak Móra Ferenc művét. Ugyancsak a hely szellemét hangsúlyozzuk a második bemutatóval, Hu­nyadi Feketeszárú cseresz­nyéjével, melynek cselekmé­nye ezen a tájon, Szeged és Szabadka között, Paiicson játszódik, s azt mondja el, hogy a két egymásrautalt szomszédos népnek békében és barátságban kell élnie Egyébként ez az egyetlen olyan magyar színdarab, amely ezeket a problémákat feszegeti. Harmadik bemu­tatónkkal végül olyan musi­eal-elkénzelést szeretnénk megvalósítani, amely a sze­gedi közönség számára új­donság lesz. A premierekre minden készen áll. A három darab eljutott a főpróbákig, a dísz­letek, jelmezek elkészültek. Jellemzésül néhány apróság. Medveczky Ilona nyolcszor öltözik át a Hét pofonban. Ruhatárának nyolc, illetve hét és egynegyed darabja közül több Budapesten, a Rotschild-szalonban készült. Különben azért hét és egy­negyed jelmez, s nem ponto­san nyolc, mert az egyik jelmeznek mind a mennyi­ségét, mind a műfaját igen nehéz meghatározni. Én na­gyon kicsi fürdőruhának néztem, de lehet, hogy csak azért, mert „maradi" felfo­gású vagyok. Mindenesetre a művésznőnek ez a jelmez — jelzett jelmez — feltét­lenül dekoratív megjelenést biztosít. Egyébként úgy ácsolnak, festenek, kalapálnak a szín­házban, a nézőtéren és a folyosókon, hogy aki járat­lanul téved be, azt hiszi, a tervezett nagy rekonstrukció kezdődött meg. Erről persze szó sincs. Ami most a szín­házban történik, illetve tör­tént, mert ennek is erősen a vége felé járnak, nem fel­újítás, hanem inkább vala­miféle nagyszabású őszi ta­karítás. — Díszletrekonstrukció — mondja találóan Gergely István, a színház díszletter­vezője, a munkák kigondo­lója és vezetője. Díszletre­konstrukció, de azért nagyon hatásos és szép: újjáfestett falak, ajtók, részben felújí­tott székek, teljesen új pa­dozat és teljesen felújított büfé várja szombattól a kö­zönséget. Nem is csoda, hogy szép: félmillió forintba ke­rült. Még két újdonság: a tár­salgóban a szegedi festők al­kotásaiból képzőművészeti kiállítás, a nézőtéri folyosó­kon pedig Színház a bélye­gen címmel nemzetközi bé­lyegbemutatót láthat majd a közönség. Ö. I­T öbb éve, de különösen az oktatási reform megvalósításának kez­dete óta az érdeklődés elő­terében áll az iskola. Szám­talan gondolat, javaslat, megalapozott és ötletszerű el­képzelés igyekszik csiszolni az oktató-nevelő munka ha­tékonyságát, objektív és szubjektív feltételeit. A gyors társadalmi-gazda­sági és tudományos-tehcni­kai forradalom fokozott és újszerű követelményeket tá­maszt az iskolával szemben is. Ez mind a tananyagban, mind a módszerekben, de talán a struktúrában is bi­zonyos változtatásokat köve­fel. Ezeknek'az igényeknek kielégítése érdekében szüle­tett a reform gondolata, ki­munkálása és végrehajtása. Az oktató-nevelő munkában kibontakozó változások egy­részt sok új, kitűnő mód­szertani, tematikai és típus­beli lehetőségeket eredmé­nyeztek, másrészt azonban néhány vonatkozásban csak a kísérlet szintjéig jutottak el. Ugyanakkor a most erősödő iskola már csírájában sej­teti a jövő iskolájának mo­delljét. A jövő év tavaszán össze­ülő V. Egyetemes Nevelés­ügyi Knogresszus előkészü­leti munkáiban is sok szó esik az oktatási, nevelési rendszerünk jövőbeli alaku­lásáról. A szakemberek im­ponáló tudományos appará­tussal kutatják a jövő is­kolájára háruló követelmé­nyeket. De vajon csak a felnőtte­ket érdekli és érinti e té­ma? Korántsem! A diákok ér­deklődése is legalább olyan élénk a jövő iskolája iránt, mint az oktatás szakembe­reié. Mindenképpen érdemes és szükséges őket is meg­kérdezni, véleményeiket, ja­vaslataikat meghallgatni. To r ony é p í t ő k Az óriás magabiztosan tá­maszkodik négy acéllábán a betontömbre. Acélmerevítő­in, a pókháló csillogású sod­ronyain zene születik: oda­fent, vagy 60 méter magas­ban, már megmozdult a reg­geli szél. Harminc ember csendben tarkójára tolja a sisakot. Az utolsó csavaranyát meg­húzták. a szerelők óvatosan leereszkedtek a vaslépcső­kön, kikapcsolták a biztonsá­gi karabinert, s most lent­ről végigsimogatják szemük­kel a tornyot. Nekik szép, csodálatosan szép ez az ösz­szehegesztett, csavarozott. 45 tonnás monstrum. Közük van apró illesztéseihez; eszükbe jut az elmúlt hó­nap emberpróbáló munkája. A torony véglegesen meg­született a reggelen, négy Diesel-motorjával hamaro­san fölszakítja a szi kancsi földet. Az egyhónapos han­gyaszorgalmú építőmunkát a román mérnök. Marcea Vir­gil. a tornyot szállító román cég megbízottja irányította. Mellette állok, s ahogy ke­zet fog technikusaival, sze­relőivel, látom szemén, hogy boldog. A „szertartásnak" vége, beszélgethetünk. — Honnan jött? — Én meg a torony Ploes­tiben szálltunk vonatra. Ro­mánia egyik legnagyobb Uj banya Kedden felavatták a me­cseki szénmedence legfiata­labb bányáját, az egy és ne­gyed milliárd forint költség­gel kialakított komlói Zo­bák-aknát, amely napi 300 vagon szenet szolgáltat A bányát, amely elsősorban a Dunai Vasmű kohókoksz­ellátására épült, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter adta át az üzem dolgozóinak. Köszöntötte mindazokat, akik tudásukkal, szorgal­mukkal, erőfeszítéseikkel hozzájárultak a magyar szénbányászat e legnagyobb mély művelésű bányájának megalkotásához. Somogyi Károlyné felvétele Marcea Virgil és a fúrótorony gépgyára működik ott. tíz­ezer emberrel, mi készítjük Európában a legnagyobb mé­retű fúrótornyokat. Fél év­vel ezelőtt csomagoltuk ezt a négy DH-s, összeszerelt állapotában 62 méter magas tornyot. Augusztus végén megérkeztek az első vago­nok Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt — megren­delőnk — elküldte segítsé­günkre az orosházi üzem egyik toronyszerelő brigád­ját. Szeptemberben már ja­vában dolgoztunk. — Először jár Magyaror­szágon? — Igen. S végre örülök, hogy ide, a szomszédba is eljutottam. Pedig az eddigi éveimben tornyaimmal jár­tam már a Szovjetunióban, Bulgáriában; felépítettük őket, aztán ott hagytuk, szolgáljanak becsülettel. Ugy hallom, elégedettek velünk szakmatársaink. Remélem, a magyar olajbányászok sem panaszkodhatnak majd. — Mi a legnehezebb egy ilyen szerelésnél? — Az ember eleinte ter­mészetszerűleg ideges. Hi­szen nincs otthon, nem le­het csak úgy valamilyen al­katrészért. szerszámért el­szalaitani az autót. Szeren­cse kell ahhoz, hogy meg­felelő, megértő barátokra, munkatársakra akadiunk. — Fs itt sikerült? — Ügy érzem, igen. Most, hogy túl vagyunk a nehe­zén. elmondhatom. Az oros­házi Hegedűs József, Tóth Mihálv és társaik nagyon jól a kezünk alá dolgoztak. A munkásaim és a magyar olajbányászok között nem volt nézeteltérés, megértették egymást, tolmács nélkül. S ami nagyon fontos, ked­vünkre tettek a szállásadók, jól éreztük magunkat. Bár csak mindenütt ilyen mó­dunk lenne! — Tehát teljes a siker? — Hát azért módjával be­széljünk. A próbák ezután következnek, azt fogjuk megvizsgálni, hogy a torony meg egyéb berendezései ki­bírják-e a várható terhelést. De én azt hiszem, nem lesz különösebb hiba. Elmúlt a kezdeti szoroneás. ezt a fel­adatot teljesítettük. — Fárasztó volt? — Fárasztó-e? Nem. ezt nem vettem észre. A munka minden ég "'att egyformán széo és egyformán nehéz. A végén mái- csak az ered­ményt látom, érzem, emel­lett minden elhomályoso­dik ... i Matkó István Ezt teszi most nagyon öt­letesen az Iskolarádió a „Di­ákszemmel a jövő iskolájá­ról" című műsorában. A hat adásra tervezett sorozat­ban a diákoknak adnak fó­rumot arra, hogy elmondhas­sák a nyilvánosság előtt is, hol és miben érzik a jelen­legi oktatási-nevelési kere­tek szorítását, és hogyan képzelik el a jövő iskolá­ját? Az egyenként 30 per­ces műsorok különböző nagy iskolavárosokban készülnek. A beszélgetések témái fel­ölelik az iskolai munkával kapcsolatos valamennyi lé­nyeges kérdést. Érdemes egymás mellé sorakoztatni a témákat: Milyen iskolába járnék szívesen?... Mit ta­nulunk és hogyan?... Szá­monkérés, értékelés ... Ta­nár és diák ... Iskolai köz­élet-demokrácia ... Magán­életünk és az iskola. Az elmúlt napokban Sze­geden került sor a Mit ta­nulunk és hogyan? téma fel­vételére. Alkalmam volt végighallgatni a szegedi kö­zépiskolásokat képviselő hu­szonöt diák több órás eszme­cseréjét. Érdekes beszélge­tés volt. Ügy hiszem ötlet­gazdag gondolataik, észrevé­teleik, érveik a műsor adta harminc percen túl ls fi­gyelemre méltóak. Elsősor­ban a jelen értékelése és a közeli jövő szempontjából. E " rdemes a beszélgetés exponált kérdései kö­zül néhányat külön is megemlíteni, egyrészt érde­kességük miatt, másrésztan­nak bizonyítására, hogy eb­ben a témában is van mon­danivalójuk a diákoknak. Valamennyien hangsúlyoz­ták, hogy a tananyag meny­nyisége rohamosan növek­szik, és szinte semmiféle mennyiségcsökkentő szelek­ció nincs. Hasznos lenne, ha a jövő középiskolájában az adott kor ismeretanyagára helyeznék a fő hangsúlyt. Ennek érdekében viszont bátrabban kellene támasz­kodni az általános iskolában szerzett tudásra. Vélemé­nyünk szerint a tankönyvek nagy többsége nem megfe­lelő. Kevés bennük az ösz­szefoglaló rész, jó néhány tankönyvet több szerző ír, ami stílusában és megköze­lítésében egyaránt heterogén­né teszi. A jövő tankönyve csak a lényeget adja, tipog­ráfiai megjelenítése legyen valágos, egységes. Szerintük hasznosabb len­ne, ha egy tárgyból egymás után 2 órát tartanának. Így több idő jutna az anyag mélyebb tárgyalására, töb­bet lehetne kísérletezni, gya­korolni. Feleltetés, száras nké­rés legyen, de ne óránként, hanem egyes témakörök be­fejezése után. így a tanár, de a diák is jobban meg­győződhetne arról, hogy si­került-e és milyen mérték­ben elsajátítani az összefüg­géseket. A diákok az oktatógépek és szemléltetőeszközök elter­jesztését javasolják: legyen minden osztályban filmvetí­tő és minden témakörhöz film. Legyen annyi kisebb szemléltetőeszköz, ahány ta­nuló van. Minden diáknak legyen magnója, melyre fel­veszi a tanár magyarázatát, hogy azt otthon a felkésaü­lés során ismét meghallgat­hassa. A jövő iskolájában kapjon különös hangsúlyt a nyelvtanulás. Az általános iskola felső tagozatától kezd­ve minden diák legalább két nyelvet tanuljon. A középiskola szerepét il­letően meglehetősen változa­tos nézetek hangzottak el. Leginkább afelé hajlottak, hogy a jövő középiskolája nyújtson általános minimu­mot. Elsősorban azt a kész­séget fejlessze ki, melynek segítségével a diák az isko­la befejezése után biztosan el tud igazodni a kor tár­sadalmi, tudományos, gazda­sági és technikai kérdései­ben. Ezen túlmenően spe­ciálisan foglalkozzék az is­kola jellegének megfelelő kérdésekkel, olyan módsze­rekkel és felkészültséggel melyekkel rövidebb idő alatt, hatékonyabban lehet elsajá­títani a tananyagot. H osszan lehetne még sorolni az észrevéte­leket, javaslatokat Ugy gondolom azonban, a fentiekből is érezhető, hogy a középiskolás diákok tud­nak véleményt mondani az iskolát, az oktató-nevelő munkát érintő kérdésekben. Észrevételeik hasznos és értékes információk. Ezért is üdvözölhető örömmel az Is­kolarádió sorozata — úgy is fogalmazhatnám —, nyilvá­nos diákparlamentje, mely­nek anyaga bizonyára érté­kes kiegészítő adaléka lesz az V. Nevelésügyi Kong­resszus jegyében végzett szociológiai, pedagógiai mun­kának. Dr. Mészáros Rezső il novemlieri és lieüesiilieri munkaidő-beosztás A Munkaügyi Minisztéri­um közli: Mivel az idén november 7. és december 26. pénteki nap­ra esik, s mindkét esetben egy munkanap választja el a munkaszüneti napot a heti pihenőnaptól, az érvényes jogszabályok értelmében a heti pihenőnapot a munka­szüneti nappal összevontan kell kiadni, és a munkaszü­neti nap előtti napon szom­bati munkaidő-beosztást kell alkalmazni. Ennek megfelelően a hat­napos munkahéttel dolgozó és a páros heteken szabad szombatot tartó vállalatoknál a munkaidőbeosztás novem­ber l-re való tekintettel a következőképpen alakul: no­vember 6-án, csütörtökön szombati munkaidő-beosztás, november 7. péntek munka­szüneti nap, november 8. szombat heti pihenőnap, no­vember 9. vasárnap pedig rendes munkanap. A párat­lan heteken szabad szomba­tot tartó és ötnapos munka­héttel dolgozó vállalatoknál a munkaidő-beosztás nem változik, tehát november 8­án szabad szombatot tarta­nak, és november 9. marad a heti pihenőnap. December végén a hatna­pos munkahéttel dolgozó és a páratlan héten szabad szombatot tartó vállalatoknál a munkaidő-beosztás a kö­vetkező: december 24-én. szerdán szombati munkaidő­beosztás. december 25.. csü­törtök és 26., péntek munka­szüneti nap. december 27 szombat heti pihenőnap, de­cember 28., vasárnap rendes munkanap. A páros héten szabad szombatot tartó és ötnapos munkahéttel dolgozó vállalatoknál a munkaidő­beosztás nem változik, vagy­is december 27-én szabad szombatot tartanak es de­cember 2!> marad a heti pi­henőnap. Az említettektől eltérő munkaidő-beosztást elrendel­ni, vagy engedélyezni nem szabad, kivéve az év végi üzemszünetet tartó építőipari vállalatokat A munkaszü­neti napokat megelőző vagy követő munkanapokat előre vagy utólag ledolgozni vagv a mi nkaidő-'- -is -tás szabad­napok kiadásával megvá toztatni sem szabad. SZERDA, 1969. OKTÖBER 8. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom