Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Vetél kedtü nk Hajdú-Biharral hallgatói mond- rád megye, a vetéledő tartala Kossuth-adó mából pedig arra, hogy jól esik visszatekinteni a 25 évre. Szívesen közvetítjük a rendező szervek hálás köA rádió Ják, hogy péntek esti műsora, a 16 megye versengéséből összeálló Tiszán innen — Dunán túl vetélkedő első felvonása a maga műfajában szép, formás kis műsor volt. Aki a versenyzőkkel a Bartók Béla művelődési központ nagy és kis termeiben követte lépésről lépésre születése pillanatában az adást, ezt a megállapítást sem cáfolni, sem erősíteni nem tudja. A szemtanú inkább ilyen megfigyeléseket rögzíthetett: mintha másképp szólt volna a szignál az elején, mint a végén. Az elején még izgultunk, a végén pedig — győztünk. Hiába vigasztaltuk magunkat előre, hogy ekkora nyilvánosság előtt talán még veszíteni is dicsőség, az első kérdésekre érkezett válaszok nagyobb -megnyugtatást adtak: sokan állnak készenlétben a terembélieken kívül is, hogy segítsenek. Érdekes volt figyelni, hogy a zsúfolt teremben helyet foglaló 12 szekció ki tudja hány emberének hogyan kapcsolódik fogaskerék módjára az emlékezése. Az elején ugyan kétségbe vontuk, hogy a világmindenség négy adatából egy gyorsjáratú elektronikus számítógép is meg tudná mondani harminc másodperc alatt, hogy azok éppen az ideiglenes vasúti híd építésének egy kissé eltévesztett adatai volnának; az első félóra végén még azt nyugtáztuk magunkban teljes megelégedéssel, hogy 10:10 a verseny állása, a hátralevő két óra azonban már percről percre teremtette az előrelépés lehetőségét. A játék — igen komoly játék — beszédes bizonyítéka volt, hogy nagyszerű szakemberekkel, kedves és rangos egyszerű emberekkel rendelkezik Szeged és Csöng szönetét a verseny minden külső és belső' résztvevőjének, a verseny következő fordulójára való buzdítással együtt. H. D. I Bizonyára sok szegedit ér- ben (!) 11-én tartották, s a dekel, kinek volt hát pénte- forgalom másnap, 12-én inkon este a Tiszán innen — dult meg rajta. (Talán érdeDunán túl rádiós vetélkedő- kes a fahíd történetének vében igaza: a zsűriben helyet ge is: ezen 1946. december 6foglaló Karsai Eleknek-e án szűnt meg végleg a forvagy a szegedi versenyzők- galom. nek, akik két ízben is kifogásolták a döntést. Noha a győzelem így is a miénk, Csongrád megyeieké, szegedieké lett, nem jelentéktelen a dolgok tisztázása, hiszen a fölszabadulás utáni Szeged történetének két fontos dátumáról van szó. A VASÜTI HÍD Karsai Elek az 1945. január 17-i polgármesteri jelentésből vette adatát, mely szerint a híd — másfél hónap múltán — ekkor készült volna el. Holott nyilvánvaló: a polgármesteri jelentés visszatekint a fölszabadulás óta eltelt időszakra, keltezése tehát nem azt jelenti, hogy a híd ekkor készült volna el. A Délmagyarország 1944. december 20-i száma közli, hogy megindult a vonatközlekedés a Szeged—Csanádi Vasút vonalán, s közli a menetrendet is. De dr. Rohonyi Lajos, a vasút történetének kiváló szegedi kutatója okmányokkal ennél pontosabb adatokat is tud fölmutatni. Hivatalos vasúti kiadvány szerint a szegedi vasúti hídon 1944. augusztus 24-én szűnt meg a forgalom, az újjáépített fahíd terhelési próbáit novemSzószinház A színház legfőbb eszköze a szó: a színpadon az a legfontosabb, amit az író leírt, amit a színészek elmondanak. De a színház nemcsak szó, hanem még sok minden egyéb, díszlet, jelmez, látvány, kellék és mozgás. Modern korunk ugyan a színháznak ezt a sok elemét nem egyszer megtagadta; láttunk már előadásokat díszlet, jelmez és kellék nélkül, fekete körfüggöny előtt, tényleg csak a lényegre, a drámára koncentrálva. A színház komplexitásának tagadásában azonban, azt hiszem, annyira egyetlen szerző sem mert elmenni, mint az osztrák Peter Hadke. ö nemcsak a díszleteket, jelmezeket, kellékeket, tehát a színház látvány lehetőségeit tagadta, hanem még a színészt is, pontosabban a színész megjelenését. Handke üres színpadon játszatja egyfelvonásosait, a nézők a színészeket nem látják, csak a hangjukat hallják. Handke színháza tehát a szó legszűkebb értelmében szószínház, olyan — hogy ezt az önmagának ellentmondó kifejezést nasználjuk — mint egy színpadra írt rádiójáték. Végletes színház tehát Handkeé, de rendkívül izgalmas. Természetesen nem elsősorban e különös forma miatt, mert ebben is lehet közhelyeket elmondani, hanem mindenekelőtt tartalmánál fogva. Egyrészt nyilván emiatt váltott ki olyan nagy érdeklődést az orvosegyetem hallgatói körében az a felolvasó est, amelyet a szegedi színház új vállalkozásaként Nagy Attila és Lelkes Dalma tartott pénteken este az Eötvös utcai diákklubban. A két művész az osztrák írónak a Nagyvilágban már megjelent, tehát sokak előtt ismert önbecsmérlés című egyfelvonásosát olvasta fel, rendkívüli hatással és sikerrel. A zsúfolásig telt teremben sokan állva hallgatták végig a műsort, a sajátos felolvasó színpadot, s az érdeklődés még azután sem csökkent, amikor a darab befejeztével vita kezdődött Az önbecsmérlés egy ember monológja, férfi és női hangra. Mint egy szigorúan szerkesztett vers sorai, vagy mint egy még szigorúbban komponált fuga vagy kánon szólamai, úgy olvadtak egymásba — Nagy Attila és Lelkes Dalma előadásában költeménnyé és zenévé válva — Handke mondatai. Amit ezek a lényegük szerint súlyosan drámai mondatok közöltek egy emberről, aki összeütközött a modern világgal, egyszerre alkalmazkodva hozzá és lázadva ellene, bukásokat elszenvedve és furfangos, szomorú diadalokat aratva, hiteles és jellegzetesen mai, Beat-életérzés ez, ahogyan Nagy Attila később, a darab vitájában megfogalmazta. Ez a vita egyébként nemcsak a dráma egyszerű folytatása volt, hanem annak bizonysága is, hogy Nagy Atti la nemcsak egyik élvonalbeli színészünk, hanem Kiváló teoretikus, a művészetelmélet kitűnő ismerője, s ráadásul szellemes előadó. A péntek esti felolvasó színpad a színház új kezdeményezéseinek első vállalkozása, a műfaj első szegedi fecskéje volt. De — mint Nagy Attila elmondotta — csak kezdet. Kitűnő művészünk ugyanis bejelentette, hogy két Beckett dráma, Az utoisó tekercs és a Földbeásott szerelmesek hasonló előadását is tervezi. fl. I* AZ ELSŐ ÜZEMI BIZOTTSÁG A kortársi visszaemlékezés nélkülözhetetlen a kutató számára, de csalóka. Dokumentumokkal kell szembesíteni, máskülönben tévútra visz. Agócsi János — aki nem elnöke, hanem tagja volt a Szegedi Kenderfonógyár első üzemi bizottságának — mintegy két évtizeddel az események után már rosszul emlékezett a dátumra, s ez nem is csoda. Ugyancsak tőle való egy írásos visszaemlékezés a levéltárban, amelyben ő maga is október 15-ét jelöli meg az alakulás dátumának. Ez az időpont szerepel Oltvai Ferencnek Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig című dolgozatában (Levéltári Közlemények, 1963. 74. lapon is. Rácz János ugyan október 20-át jelöli meg (Acta Universitatis Szegediensis, Sectio Scientiae Socialismi. 1967. 7. lap), de október 27-éről semmiféle forrás nem beszél. Ha a két dátum — tizenötödike és huszadika — között még vita lehet is, 27-e szóba sem jöhet. Mindkét szegedi óvásnak tehát volt alapja, ezért méltánytalan, hogy a másodikat a zsűri elvetette. A szegedi történelem adatainak tisztázásán kívül még egy tanulsággal szolgált ez a vita : a kérdéseket nem elég Budapesten eldönteni, szükséges tanulmányozni a helybeli kutatók munkáit is. P. L. flz aradi tizenhárom Százhúsz évvel ezelőtt, 1849. október 6-án, hajnali negyed hatkor az aradi vár udvarán végigdübörögtek a Wocher gyalogezred 1. zászlóaljának bakancsai. A Tichy őrnagy parancsnoksága alatt felvonuló hadilétszámú egység mintegy ezer embere felsorakozott a főőrség épülete előtt. Innen először Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid, Schweidel József tábornokokat és Lázár Vilmos ezredest vezették elő vasra verse. Négyüket „kegyelemből" ítélték a katonához méltóbb golyó általi halálra. A vár külső árkában történt a kivégzés. Huszonöt perccel később a zászlóalj ismét felvonul a bitóra ítéltekhez. A katonák közrefogták a megláncolt Aulich Lajost, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, lovag Poeltenberg Ernőt, Török Ignácot, gróf Vécsey Károlyt és gyalogmenetben indultak a Szárazhidi-lapályra, ahol Bíró Imre zsigmondházi földbirtokos kaszálóján már álltak a rekvirált épületfa-gerendákból összeácsolt akasztófák. A lábtöréssel megrokkant Damjanich Jánost parasztszekéren vitték. Ütitársa a Mayer nevezetű brünni hóhér volt. Hat óra tájban kezdődött meg a gyászos aktus második része. A tábornokok sorban, az utolsónak maradt Vécseyig, végignézték társaik halálát. Az akasztottak tetemei Howiger tábornok, várparancsnok és Susan tábornok, térparancsnok rendeletére estig függve maradták a bitófákon, aztán a tövükben eltemették őket. A kivégzésnek csak távolról akadt gyérszámú polgári nézője. Az összeverődött környékbeli parasztokat a gróf Fiquelmont ezredeshez tartozó dragonyosok, akik egészen a Maros partjáig cir. káitak, visszaszorították. Hiteles tanúkként azonban ott voltak az elítélteket kísérő papok: Sujánszky Eustách és Pleva minorita szerzetesek, Winkler, Marchot, Bardócz katolikus, Baló református és Szombathy Balázs görögkeleti lelkészek. Az események lefolyását, a katonai jelentéseken kívül, az ő emlékezetük, elsősorban Sujánszky feljegyzései őrizték meg. Az aradi tizenhárom meggyilkolásának a világtörténelemben is páratlanul gyalázatos históriája napjaink közgondolkodásában sajnálatos módon elhomályosodott. Csak az aradi „gyásznap" neve él. de a hiteles történelmi tényekről egyre kevesebben és egyre kevesebbet tudnak. Dezilluzionálásra hajlamos korunkban természetesen felesleges mesterségesen mítoszt teremteni. A tizenhárom kivégzett tábornok a legkülönbözőbb utakon indult. Volt közöttük olyan, aki katonái anyanyelvét is csak törve beszélte, és nyilvánvalóan embernek se, katonának se voltak egyformák. Akadt közöttük fejedelmi rokonsággal rendelkező főúr, dúsgazdag földbirtokos és következetes republikánus. Épp úgy, mint tucatnyinál több csatában veretlen hadvezér, puskaport alig szagolt ellátó tiszt, és inkább elhibázott, sem mint sikeres hadműveleteiről emlékezetes seregvezér. De az utolsó órák viselkedésével mindannyian hŐ6öket formáltak önmagukból. Nem mindannyian voltak ennek az országnak a szülöttei, magyarok sem voltak valamennyien. De Magyarországot vallották hazájuknak és ennek lettek mártírjai. Arad mellett, a Szárazhidi-lapályon, százhúsz évvel ezelőtt, 1849. október 6-án hajnalban. O. I. A repülőpresszó forintjai A Csongrád megyei Ven- A kevés bevételt, illetve ra számítanak: a KÖJÁL a déglátóipari Vállalat idén forgalmat a szomszédos do- szövetkezet csárdájának tomájusban nyitotta meg a Vi- rozsmai általános szövetke- vábbi nyitvatartását nem endám parkban a repülőpresz- zet Szélmalom-csárdája is gedélyezi, mert a higiéniai szót. A majdnem másfél mii- befolyásolja. Ez az üzlet már előírásoknak nem felel meg, lió forintos vendéglátó üzlet öt éve működik a Vidám A következő szezonban a az elmúlt négy és fél hó- parkban és alacsony áraival vendéglátó vállalat a presszó nap alatt mindössze 160 ezer magához vonzza a vendége- mellett birkacsárdát létesít, forintot hozott a „konyhára", ket Egyelőre a repülőpresz- amivel a jelenlegi kerthelyiv"toirfelen1.eZerí°rÍnt0S ^ szó tud konMni a gofan remlli frepüiőpfJró Különlegesnek mondható, szövetkezet üzletével, de jö- forgalmának fellendülését is. hogy presszó ráfizetéses. A vőre már nagyobb forgalom- A. S. repülő környékének rendbehozására, valamint az alatta levő terasz építésére befektetett összeg a néhány hónapos nyitvatartás miatt nehezebben térül meg, mint az egész éven át nyitvatartó éttermekre, presszókra fordított költség. A vendéglátó vállalat sokat tett a nagyobb bevétel érdekében, de „trombitával" nem csalogathatja az embereket. A beat-muzsika is csupán vendégeket hozott és nem pénzt, mert a táncra perdült látogatók zöme kis pénzű teenager. Szeged szobrai Generátoróriás A leningrádi „Elektroszila" 3000 fordulatot végez pergyárban végéhez közelednek cenként. A generátor nem a gigantikus. 1 millió kilo- erőműveknek készül. Munka, watt teljesítményű turboge- helye az üzemi vizsgálópad nerátor szerelési munkálatai, lesz. Az első gép. amelyet ez Sehol a világon nincs még az óriás fog levizsgáztatni, egy ilyen gép. Csupán a for- már csaknem teljesen elkégórész acélváza (a tekercsek szült. A Donyec-medencében nélkül) körülbelül 80 tonna levő szlavjanszki körzeti erősúlyú. A gigantikus motor műben fogják felállítani. PIAC Bő választék Aiig változó árak A tegnapi szegedi piacon a háziasszonyok bőven válogathattak a háztáji gazdaságok, termelőszövetkezetek vagy más kereskedelmi vállalatok portékáiból. A kissé szomorkásabb idő ellenére is nagy volt az áruválaszték. A forráskúti Haladás, a szegedi Móra Ferenc és a ferencszállási Üj Élet Tsz zöldségfélét, gyümölcsöt és baromfit, a dorozsmai József Attila Tsz burgonyát, a MÉK. az ÉLIKER, a szegedi Üj Élet és a Haladás Tsz szintén zöldségféléket és baromfit hozott nagy mennyiségben. A múlt szombati piaci árak alig változtak, a vöröshagyma azonban ismét drágább lett. a tojás viszont a múlt heti 2 i tegnap 1 forint 70 került. Az áru megnevezése málna, kg szőlő, kg szilva, kg körte, kg alma. kg dió, kg mák, kg zöldpaprika, kg kelkáposzta, kg karfiol, kg spenót, kg sóska, kg fehérkáposzta, kg paradicsom, kg burgonya, kg sárgarépa, kg zöldség, kg főzőtök, kg zöldborsó, kg vöröshagyma, kg csirke, kg tyúk, kg tnl's öh fillérbe -tói -lg 22,00 24,00 4,00 6,00 1,50 1,80 4,00 6,00 2,00 4,00 12,00 14,00 36,00 38,00 3,00 5,00 3,00 4,00 6,00 8,00 5,00 6,00 5,00 6,011 1,00 1,50 1,50 2,50 2,00 3,00 2,50 3,00 4,00 5,00 1,50 2,00 16,00 3,00 4,00 26,00 25,00 1,60 1,70 RÉVAI NIKL0S NYSJLVTIÍ&ÖS V, íi»3-< f&ö?. Révai Miklós (1749—1807) (67.) Költő és kiváló nyelvtudós volt Révai Miklós, akinek szobrát Tóth István készítette el, a szegedi panteon számára. Révai 1802-től tanította a magyar nyelvet és irodalmat a pesti egyetemen. Mint költőt az időmértékes verselés úttörői között tartják nyilván. VASÁRNAP, 1969. OKTÓBER 5.