Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-05 / 231. szám

Mai történetek Horváth lózsef MŰSZERES VIZSGÁLAT Tirpák Tihamér még néhány éve a Tücsök és Bogár Kiszerelő Vállalat (TÜBOKI) főmérnöke volt, de csapnivalóan dolgozott. Tudatlanságával kilógott a TÜBOKI műszaki kollektívájából, amely egészében véve értette a dolgát Az Illetékesek döntöttek: leváltják Tirpákot és olyan posztra helyezik át, ahol tudatlansága nem fog feltűnést kelteni. Így került az egyik ingatlankezelőség műszaki hibafelmérő csoportjának élére. Tirpák elfoglalta új őrhelyét. Hetekig serényen tanulmányozta a csoport munkamechanizmusát. Végül összehívta munkatársait: — A bérlők rengeteget panaszkodnak csoportunkra. Nem értenek egyet megállapításainkkal. És miért? Mert a hibafelméréseknél önök eddig szubjektív megérzéseIkre támaszkodtak. Ennek vége. Modernizáljuk a munkát: majd a műszerek beszélnek. Még annyi hibát sem fogunk elismerni, mint eddig, elvégre amúgysem lehet több a hiba, mint amenynyinek a kijavítására keretünk van, de meglátják: a lakók, akik önöknek nem hittek, majd hisznek a műszereknek. Itt van dr. Virgula bejelentése. Azt mondja: a lakás helyiségeinek méretéhez képest kicsik a fűtőtestek, továbbá az ajtók és az ablakok megvetemedtek, s a réseken át besüvölt a szél, végül a szoba fala erősen nedves. Önök persze kimennek ehhez a doktorSzolay Károly hoz, és megpróbálnák lebeszélni őt a hibákról. Persze hogy ő nem hinne önöknek. De majd hisz a műszereknek! Reggel együtt szállunk ki dr. Virgulához. A következő műszereket hozzák ki magukkal: egy collstokot egy kézi számológépet, egy gyertyát, egy asztali ventillátort, meg egy krumplinyomót. Megértve? Másnap reggel a hibafelmérési csoport megszállta dr. Virgula otthonát Tirpák munkához látott — Tehát hideg a lakás, doktor úr. Nézzük csak. Ezzel a collstokkal megmérjük a szoba szélességét ez öt méter, most a hosszát, ez hat méter. És most jön a számológép: csivirem, csavarom. tessék, éppen 30 négyzetméter. Nem én mondom, doktor úr. hanem a műszer! Megint a coflstok: a szoba magassága 3 méter. A gép szépen kiszámítja a helyiség térfogatát: tessék. 90 légköbméter. A falvastagság következik, így ni. Most az ablakok mérete... Ez Is megvan. Legvégül a radiátor bordáinak számlálása: tizenöt borda. Egy kis csendet kérek. Tirpák percékig tekergette a számológép fogantyúját, végül örömmel közölte a doktorral: — Minden a legnagyobb rendben. Itt senki sem fázhat, itt állandó 21 foknak kell lennie. Mi következik, doktor úr? Ó Igen, az ajtó repedései. Tehát itt befúj a szél. Na, majd a jiűszerek. Kérem az asztali ventillátort. Látja, doktorkám? Ide tartom a repedéshez. Nos, a lapátok meg se moccannak: De ellenőrizzük még a műszert is: gyújtsuk csak meg ezt a gyertyát. Ha itt huzat van, elfújja a lángot. Elfújta? Nem fújta el. A műszeres vizsgálat eredménye: negatív, hehehe. És még mi is van: ja persze, a nedves falak. Ez volna az? Jó. Kérek egy kalapácsot. Most szépen kitörök egy darabot ebből az úgynevezett nedves falbóL így ni. Szabad a krumplinj >mót? A faldarabkát behelyezem a nyomókészülékbe, így ni. Tessék doktor úr, jó erősen nyomja össze. Ha ugyanis nedves a fal, akkor most itt alul csurogni kell a víznek. Még erősebben tessék! Csurog, vagy nem csurog? Nem csurog. Tehát a műszeres vizsgálat eredménye ismét negatív. Remélem, doktor úr, elégedett, s nem gyanúsíthat bennünket felszínességgel. A műszer csalhatatlan, csak az ember tévedhet Kartársak, mehetünk. A műszeres vizsgálatot követő napon Tirpák összeesett. Kartársai azonnal elszaladtak Virgula doktorért. A doktor menten ott termett, megvizsgálta a hápogó Tirpákot és így szólt: — Nézze, szubjektív megérzéseim szerint önnek nikotinmérgezése van. De műszerekkel nem tudom kimutatni. Márpedig a műszer beszél. Tudja mit?'Ne törődjék vele. Szepesi Attila versel ADY minden úton hozzád-találok kerit éjszakám barna csendje szólíts te gyökér-koponyájú nemzetes Ady Endre te fütyörésztél szétbilangolt réten hol bogáncs volt az eszme s vicsorgott a geszti bolond ágálj csak fattyú Ady Endre hamuéjszaka puszta ország pipacsok tőből lefejezve élted szétzüllö milliók sorsát világíts Ady Endre mert mindéképp hozád-találok kerit nádasok barna csendje szólj hát a néqycles homályból bújdosó Ady Endre a szülőföld megtagad egyszer húsodból kitépi gyökerét véredből vére elpatakzik ki kell találnod önmagad mert nincs mi őrizzen a fák örökléte abrakadabra a legkisebb fiú hitét forintért árulják a sarkon színesfilm uszodák nyarak a meseláda becsukódik kölcsön-világod megfakul faggat a fekete-fehér kezdődik a befele-út idegeidbe önmagodba a hókuszpókusz-nélküli a csontropogtató mutatvány MARKOLJ A HOMOKBÓL gyermekkorod pergesd vízbe vasra beírt tenyeredből kőre virágra hátha lelsz egy szürke csigaházat abban van az ének tenger-ének a nincs-csigaházban habok egyszeri éneke ott van megvan ha rátaláltál mondd ez nem is ének ezt keresni árnyék-zargatás hát markolj a homokból hogy körmöd alól csorduljon a vér ALEXANDRA ÉS A KALÓZ Alexandra volt a legszebb nő Siófokon. Olyan szép, mintha egy képes magazinból vágták volna kl. Különben tényleg onnan vágták ki: maneken volt ugyanis, a magassága 175, mellbősége 110, csípője 50 cm, a haja derékig ért és fekete, a bőre aranybarna, a szeme égszínkék. A férje gyáros. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztek. Siófok Alekxandra körül forgott. Az étteremben minden szem és száj feléje fordult, gyermekeikkel labdázó atyák kezéből feléje szálltak a piros-pöttyös gömbök. s a víz is hozzá sodorta a gyengébb úszókat, akik között föltűnően sok volt a férfi. Egy filmet forgattak éppen ott, s a film főszereplői is Alexandra körül kezdtek forogni. A férj odaadása nem Iámért határt A színészcsoportot minden este vendégül látta a bárban, mert Alexandra szeretett táncolni. Délelőttre harminc személyes vitorláshajót bérelt, délutánra motorcsónakot és vízi sít, estére egy könnyű búvárt, akinek az volt a feladata, hogy Alexandra horgára föltflzdelje a közeli halászati szövetkezettől vásárolt óriás pontyokat. A férfi igazán bőkezű volt, gavallérosan fizetett mindenkinek, forinttal, szivarral, vacsorameghívással, pezsgővel. Egy napon Alexandra egyedül gázolt bele a vízbe. A férj a partról nyugodt fölénnyel nézte szép alakját. Hirtelen azonban kis vitorlás hajó bukkant föl a fürdőzők között és kecsesen Alexandrához siklott. Három óra múlva tűntek fel ismét. A férj vastag pénztárcáját megmarkolva eléjük sietett. — Darllng! — kiáltotta a nő férjének — ez volt a leg,kellemesebb napom ezen a nyáron. Ha tudnád, micsoda különbség van e kis kalózhajó és azok között a nagy, behemót, harminc személyes vitorlások kőzött! Köszönd meg te ls ennek a fiúnak! — Thank You! — mondta a gyáros és végignézett a félmeztelen, nyúrga, farmernadrágos fickón. Aztán tárcájába nyúlt, elővett tíz darab százforintost és legyező szerűen széttárva a fiú feléje nyújtotta. Rábízván a döntést, mennyit akar? A fickó elpirult, foltos és festékes farmerje zsebébe nyúlt, előhúzott néhány tízest, szétnyitotta, mint a kártyalapokat és megkínálta velük a férjet. — Thank You — mondta még egyszer a férfi és eltette a százasokat Töprengve ment vissza a partra. Sehogyan sem tudta megérteni a fiút HÉZSŐ FERENC SZELES IDŐ Bertha Bulesa SZOMBAT DÉLUTÁN Az Előadó kiszállt a távolsági autóbuszból és körülnézett Poros kisvárosi utcán találta magát alacsony ablakú házak között. A járda mellett villanyoszlop állt nz oszlopon fakó menetrend függött. Az utasok beszálltak, egyedül maradt. Senki sem fogadta. Hirtelen eszébe jutottak a levelek, melyekben többször felkérték, sürgették és figyelmeztették az esemény fontosságára. Szombat volt hóra délután. Elcsüggedt Lépett néhányat a járdán, megszólított egy öregasszonyt. — „Itt semmi nem lehet messze" — gondolta, és a középület keresésére indult. A napfényes őszi délutánt láthatatlan hangszórók harsogták tele. Az egyik fahangú táncdalénekesnő szelleme idegesítően az utcára nehezedett, de aztán hirtelen megszakadt a koncert. Hirdetményt olvastak fel, s az Előadó megtorpant, amikor a nevét hallotta. — „Íme hát várnak... Mozgósítják a helység lakosságát... Rend van itt... " — Megnyugodva lépdelt tovább, s szemügyre vette a gyümölcsárusokat, az új áruházakat, az új társasházakat, melyek a település felett csillogtak, kimagasodva, jeleket adva, biztatva ... A középületben egy kövér takarítónőbe ütközött. — Gerede elvtárs szabadságon van — mondta a takarítónő..: — És a helyettese? — Szombat van kérem.:: — Igen, de engem meghívtak ide. hogy..: — Ha meghívást kapott az elvtás, akkor majd estére bejön szépen a meghívójával, és meghallgatja az előadást Nyugodt lehet, meghívóval ide mindenkit beengednek. — Igen, de Gerede elvtárs engem kért fel, hogy... — Mondtam már, szabadságon van. Sokáig kacskaringózott a városka utcáin. Fél óra elteltével aztán szerencsésen kijutott a Duna-partra. • Szeptember volt kékarany ragyogás, koraősz. A Dunán még javában dolgoztak az evezősök, a víz közepén néhány motorcsónak zümmögött. Leült az egyik kikötőcölöpre, s nézte a halasbárka forgalmát. Az overállos, gumicsizmus halász nem tudott megpihenni. Két-három percenként érkeztek az asszonyok, kislányok, férfiak. Aktatáskába, műanyagzacskókba mérették a halat, sa menetre, jövetre átimbolyogtk a keskeny pallón a víz felett. A halak gazdája zsákos merítőszákkal a felszínre emelte a vízzel telt bárka belsejéből a halakat. Ki mit kért. Nagy keletje volt a pontynak, törpeharcsának, apróhalnak. Néhányan süllőt' is vásároltak, de kevesen. A kövér férfiak alatt veszélyesen meghajlott a palló, de azok csak lépdeltek tovább, ijedtség nélkül, s megszerezték a halaikat. Az Előadó nézte őket, s egy-egy pillanatra elképzelte a domboldalban fehérlő pincéket, a kerteket, a füstölgő tüzeket, bográcsokat.., Arra gondolt, hogy a kisváros lakói jól élnek. Szombatonként halat főznek, bort isznak rá, beszélgetnek ... hogy a munkahelyükön mikor fizetnek prémiumot és mennyit, milyen a részlegvezető és az igazgató... Vitáznak a jó halászlé ismérveiről, a televízió műsoráról, a fiatalokról, a íutballróL Talán -szidnak valakit a vezetők vagy az Ismerőseik közül. — X gyermekeik gimnáziumba járnak, s megszokják a nagy darab kenyeret az asztalon, a disznóvágásokat, a motort, az autót, megszokják a megszólításokat, a köszönéseket, az örömüket és szitkokat, megszokják, hogy űrhajók szállnak a világűrben, smindent nagyon természetesnek találnak. Uj házakat emelnek, vagy a régi házhoz fürdőszobát toldanak. Kerül azért autó is, kerül kis darab szólő. A hegyoldalt ötször-hatszor felosztották már egymás között. Államosítottak, kisajátítottak, földet osztottak, tagosítottak, háztájit mértek, ide mértek, oda mértek... Végül egy kis darab szőlő csaknem mindenkinek jutott, vezetőknek és vezetetteknek. s a téesznek is, nem beszélve az új telepítésekről, melyek lassacskán mind termőre fordulnak. Az Előadónak eszébe jutott, hogy évekig napszámba járt, s a gazdák piszokul megdolgoztatták. — „Hogyan lehet, hogy ma mindenki gazda, mindenki jussol valamiből... ?" — Eltűnődött, aztán a lánykákat nézte, akik kisasszonyos rebbenéssel keltek át a vékony deszka pallón. Odafülelt, s a halász tényleg „kisasszonynak" szólította a többségüket, és azt mondta nekik: „Mit tetszenek parancsolni?" — „Nyilván a halász is megtalálja a maga számítását, és ezek a lánykák valóban olyan kisasszony formák ... Ennyi kisasszony ... Mindenki kisaszszony lesz egy szép napon ..." Autók jöttek. Ügyesen a vízpartra kanyarodtak, s gazdáik átimbolyogtak a keskeny pallón, hogy az esti halászléhez megvásárolják a legfontosabbat, a pontyot, törpeharcsát, keszeget. Némelyik autós vasalt ruhát viselt, fehér inggel, nyakkendővel, némelyik kopott overált, némelyik sportinget, vagy lyukacsos trikót, mint a színészek az erotikus célzatú filmekben. Négy óra tájban felbukkant a parton egy rongyos, sovány öregember. Cejg nadrágot, s szakadt pulóvert hordott, barna, molyette svejclsapkávaL Lábán szakadozott teniszcipő szürkült: