Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

Külpolitikai REFLEKTOR Magyar-olüsz párfkSzi megbeszélések A megdrágult márka A nemzetközi életben so­kasodtak az események az elmúlt héten, amelynek kez­detén magas szintű csehszlo­vák párt- és állami küldött­ség érkezett Moszkvába, s ugyanebben az időben Pe­kingben megkezdődtek a szovjet—kínai tárgyalások. A szovjet delegációt Kuznye­cov, a kínait Csia Kuan-hua vezeti. Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke — aki jelenleg ugyancsak Kínában tartózkodik — nagy jelentő­séget tulajdonít a két leg­nagyobb szocialista ország küldöttségei tárgyalásának. Valóban, mind a Moszk­vában, mind pedig a Peking­ben folyó megbeszélések a jövőre nézve rendkívül po­zitív kihatásúak lehetnek, eredményeiről a jövő héten, illetve azt követően mér kö­zös nyilatkozatok is beszá­molhatnak. A múlt heti je­lentősebb eseményekhez tar­tozik még az ugyancsak ha­ladónak tűnő szomáliai vér­telen puccs, vagy a chilei katonai lázadás. Ennek na­gyobb volt a pórja valódi veszélyénél: inkább kato­nai zsoldemelési követelés­nek tűnt, de a lázadás ellen fellépő demokratikus erők ez alkalommal még inkább ösz­szekovácsolódtak. Megelégedéssel és tartóz­kodással Bár az NSZK-ban a Bun­destag kancellárválasztásán néhány képviselő — akikre a megalakult SPD—FDP kls­koalíció számított — nem je­lent meg az ülésteremben és a szavazáskor tartózkodók is akadtak, mégis sikerült, ha csekély többséggel is. a szo­ciáldemokrata Willy Brandtot juttatni az NSZK miniszter­elnöki székébe, őrségváltás­nak nevezik az NSZK-ban a kormányátalakulást, hiszen a szociáldemokrata —szabád­demokrata koalíció lényegé­ben egy húszéves keresz­ténydemokrata uralmat vál­tott fel. Annak ellenére, hogy még csak két nap múl­va hangzik el az NSZK új kormányának programnyilat­kozata, az eddigi megnyilat­kozások bizonyos mértékig pozitív változást ígérnek. A kiskoalíciós partnerek síkra­szálltak például az atomso­rompó-szerződés ratifikálásá­ért, állást foglaltak a szocia­lista államokkal való kap­csolatok normalizálódása mellett, józanabbul közelítet­tek meg egyes külpolitikai kérdéseket. Nem szabad figyelmen kí­vül hagyni azonban, hogy a bonni parlament 496 képvi­selőjéből mindössze 12 jelöl­te meg foglalkozását úgy, hogy munkás. A honatyáit többsége az ipari, pénzügyi és kereskedelmi körök, va­lamint a nagy földbirtoko­?ok és hivatalnokok képvise­lője. Von Hassel személyé­ben a Bundestag élére ultra­•eakciós CDU-politikus ke­•ült, ugyancsak a Keresz­ténydemokrata Pártot képvi­teli a Bundesrat elnöke is. t. szociáldemokrata Schmidt ett ugyan az új hadügymi­niszter, aki viszont kijelen­«tte, hogy folytatja a NATO melletti politikát. A változásokat minden­esetre általában Európa-szer­te némi megelégedéssel, de tartózkodással fogadják. A Brandt-kormány az eddigi össznémetügyi minisztérium nevét „belnémet kapcsolatok minisztérium"-ra változtatta. A szociáldemokrata sajtó­szolgálatban így indokolták meg az átkeresztelést: „Az új név program, amely elő­térbe állítja azt a törekvést, hogy az NSZK és az NDK között szabályozzuk a vi­szonyt. A minisztérium új elnevezése egyben azt is tük­rözi, hogy az NDK-t nem tekintjük külföldnek. Az új kormány keleti és német po­litikája minden szomszédos ország területi integritásából és a határok, valamint a de­markációs vonalak sérthetet­lenségéből indul ki. Az a szándék, hogy az NDK ille­tékeseivel tárgyalásokat kezdjünk és megtaláljuk a vitás kérdések rendezését, ném juthatna jobban kifeje­zésre, mint a kormány egy reszortjának adott új elne­vezéssel." Csak az elkövetkező hóna­pok bizonyítják majd be, mennyiben szolgálja az eu­rópai megbékélést a nyugat­német politika, egyelőre min­den megnyilatkozást óvato­san kell kezelni. Láthatóan az új kabinet első lépése a nyugatnémet márka felérté­kelése volt, amelynek gazda­sági kihatásai az országon belül és kívül később mu­tatkoznak meg. Éleződő feszültség Libanonban Miközben izraeli és egyip­tomi repülőgépek , naponta már többször is párbajoz­nak a Szuezi-csatorna fölött, „kipróbálják egymás erejét", Libanonban a palesztinai menekültek és gerillaharco­sok táborát megtámadták a kormánycsapatok. Arabok arabok ellen emeltek fegy­vert és természetes, hogy ez a jelenség az arab világban óriási felháborodást okozott. Karami megbízott minisz­terelnök lemondott. Hélou elnök viszont magyarázko­dik; igazolni próbálja hogy ő az arab felszabadító moz­galom mellett van, csak a rend fenntartása miatt .volt kénytelen a katonai intéz­kedések meghozatalára. Dél-Jemen megszakította a diplomáciai kapcsolatokat az USA-val és Libanonnal — éppen a libanoni helyzet mi­att. A Icairól lapok is arról írnak, egyre inkább kidom­borodik annak ténye, hogy a libanoni véres események mögött az Egyesült Államok áll. Még nem tisztázódtak a körülmények, de Állon tábor­nok, Izraeli miniszterelnök­helyettes elárulta" magát az­zal, hogy kijelentette: Izra­el nem maradt tétlen, ha a beirúti rendszert megdön­tik. A washingtoni külügy­minisztérium rögtön „provo­katívnak" és „nem hasznos­nak" minősítette Állon kije­lentéseit — ezzel fedezve azonos törekvéseit. Előre pontosan nem lehet látni a súlyos libanoni válság kime­netelét. Az viszont tény, hogy az országban, úgy­szintén az arab államokban is, fokozódnak a tüntetések, s ezzel még élesebbé vált a helyzet Közel-Keleten. Markovits Tibor • Róma (MTI) Október , 23—24—25-én Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt PB tagja, a KB titkára látoga­tást tett Rómában és meg­beszélést folytatott az Olasz KP vezetőivel. A látogatás során találkozott Luigi Lon­góval, az OKP főtitkárával, Enrico Berlinguer főtitkár­helyettessel, valamint C. Galluzzi, G. Pajetta, U. Pecchioli és A. Reichlin, az OKP vezetőségének tagjai­val és megvizsgálták a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalmak, továbbá az összes antiimperialista erők akcióegységét érintő kérdé­seket. Az OKP és az MSZMP kapcsolatait jellemző szívé­lyes és baráti légkörben le­folytatott megbeszéléseken megvitatásra kerültek a vietnami nép Igazságos füg­getlenségi harca támogatá­sának kérdései, az európai biztonsági rendszer megte­remtésével összefüggő prob­lémák, valamint a két párt közötti kapcsolatok tovább­fejlesztésének feladatai. Nemzetközi biztonság vitája az ENSZ-ben • New York (TASZSZ, UPI) New Yorkban, az ENSZ­közgyűlés l-es számú (poli­tikai) bizottságában folytat­ták a nemzetközi biztonság megszilárdítását célzó szovjet javaslatok vitáját, amelyben ezúttal a Szíriai Árab Köz­társaság, Kongó (Brazzaville) és a Román Szocialista Köz­társaság küldötte szólalt fel. Malita román küldött üd­vözölte a szovjet kezdemé­nyezést és részletesen foglal­kozott az európai biztonság problémáival. A román kor. mány úgy véli — mondotta — hogy a Varsói Szerződés tagországainak budapesti fel­hívása rendkívül fontos do­kumentum e problémák meg­oldásának szemszögéből. A román delegátus megje­gyezte, hogy az ENSZ-ben még mindig megkülönbözte­tést alkalmaznak egyes or­szágokkal szemben. Megen­gedhetetlennek nevezte azt a tényt, hogy az NDK-t, a Kí­nai Népköztársaságot, a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaságot és a Koreai NDK-t mindmáig nem vették fel a világszervezetbe. Az ENSZ közgyűlési ter­mében ünneDséget tartottak az ENSZ alapokmánya ha­tályba lépésének 24. évfor­dulója alkalmából. U Thant. az ENSZ főtitká­ra beszédében hangoztatta: az ENSZ-et azoknak a fel­adatoknak a végrehajtása ér­dekében alakították, amelye, kért a fiatal nemzedék ma is küzd. Utalt arra, hogy mi­re a világszervezet negyed­százados jubileumához érke­zik, a világ 3,6 milliárd lakó­jából kétmilliárd 25 évesnél fiatalabb lesz majd, tehát a világ népességének több mint a fele már az „ENSZ korsza­kában" született. Összecsapás Saigon közelében 0 Saigon (UPI, AFP) A saigoni amerikai pa­rancsnokság szóvivője kö­zölte, hogy az egy hónapon belül tapasztalt legnagyobb szabású szárazföldi összecsa­pás zajlott le az amerikai 25. gyalogos hadosztály egy­ségei és a hazafias erők között Saigontól 48 kilomé­ternyire északnyugatra. Az ötórás harc folyamán az amerikaiak tíz halottat vesz­tettek és 12 katonájuk meg­sebesült. Az amerikaiak a szabadságharcosok vesztesé­gét szokásos módon ennél nagyobbra becsülték. A harcba az amerikaiak olda­lán páncélosok és helikop­terek is beavatkoztak. A hazafias erők tüzérsége szombatra virradó éjjel az ellenfél tíz katonai berende­zését támadta. A B—52-es amerikai bombázók a leg­utóbbi 24 órában légitevé­kenységüket főleg a fegy­vermentes övezet közvetlen szomszédságában összponto­sították. A nyugatnémet Brandt­kormány első nagy­szabású politikai és gazdasági lépése az volt, hogy 8,5 százalékkal felér­tékelték a nyugatnémet márkát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 100 dollár eddig 400 márkát, ezentúl csak 366 márkát ér. A fel­értékelés természetesen azt ls jelenti, hogy a márka ér­téke növekszik mindazokhoz a valutákhoz viszonyítva, amelyek nem követik Nyu­gat-Németországot és nem emelik fel valutájuk árfolya­mát. Miután az első jelenté­sek szerint egyetlen jelentős ország sem változtatja meg pénzének árfolyamát, a nyu­gatnémet márka felértékelé­se általánosnak tekinthető. A felértékelés bonyolult gazdasági, sőt politikai har­cok eredménye. A legfonto­sabb ok, amely a nyugatné­met gazdaság vezetőit a fel­értékelés felé sodorta: a márka már hosszú évek óta „túlságosan erősnek" mu­tatkozott: A modernül fel­szerelt és jól szervezett nyu­gatnémet ipar rendkívül ver­senyképes volt a világpia­con, az inflációs folyamat kisebb mértékű volt, mint a többi vezető tőkés ország­ban. Ennek következtében Nyugat-Németország kül­kereskedelmi mérlege évek óta óriási többletet muta­tott. Ennek értéke 15 és 20 milliárd márka között In­gadozott. A nyugatnémet márka „túlereje" azonban nemcsak pozitív következ­ményekkel járt a nyugatné­met gazdaságban. Egyik oka lett annak, hogy a konjunk­túra túlhevült és ennek kö­vetkeztében a márka ereje ellenére is inflációs folya­mat kezdődött. A belső okok mellett nem­zetközi tényezők is szerepet játszottak. A nyugatnémet márka viszonylagos erőssége azt jelentette, hogy Angliá­ból, Franciaországból, sőt az Egyesült Államokból is spe­kulációs tőke áramlott Nyu­gat-Németországba. Ez je­lentős zavarokat okozott ezeknek az országoknak pénzügyi helyzetében. Ezért az említett országok már régóta követelték a márkái • felértékelését, amelyek leg­fontosabb következménye ugyanis az, hogy a nyugat­német kivitel 8,5 százalékkal drágább lesz, a Nyugat-Né­metországba behozott árúk árszintje pedig ugyanennyin vei csökken. Ez tehát való- | színűleg csökkenti a nyugat-* német export versenyképes* ségét a világpiacokon, * ugyanakkor esetleg nagyobb; kedvezőbb eladási lehetősé­geket jelent a konkurrensek számára magában Nyugat­Németországban. A nagy kérdés most azj elegendő lesz-e a 8,5 száza­lékos felértékelés az inflá­ciós irányzatok megfékező- f séhez és az árak szilárdság gának biztosításához. Nem- I zetközileg pedig elegendő) lesz-e ahhoz, hogy valóban • javítson a francia, az angol és részben az amerikai export versenyképességén. Erre a két nagy kérdésra csak a jövő adhat választ. [ Ujabb légitámadások 0 Kairó (AFP, MENA) Egyiptomi repülőgépek szom­baton támadást intéztek a Sínai-félsziget északi részén Romani térségében Izraeli ál­lások ellen, súlyos vesztesé­geket okozva emberben és hadianyagban az ellenségnek. Ez a légitámadás 12 óra le­forgása alatt a második volt az említett térségben — közli az egyiptomi hadsereg szóvi­vője. Valamennyi egyiptomi gép visszatért támaszpont­jára. Az EAK légierejének gé­pei ismét a Földközi-tenger felől érkezve támadták az izraeli állásokat 0 Amman (UPI, AP, Reu* ter) Az izraeli légierő 16 gépe szombaton délelőtt az 1967, évi háború óta legsúlyosabb légitámadást intézte a jordá­niai főváros és környéke el­len. A bombázások központja a várostól mintegy 12 kilo­méterre fekvő egyetemi ne* gyed volt. Katonai szóvivői közlés szerint egy katona és hét polgári személy sebesüli meg a légitámadáskor. A há­ború befejezése óta 150 iz­raeli légitámadás volt máit jordániai célpontok ellen. Szeged felszabadítói — szovjet források nyomán Immár negyedszázada megünnepeljük váro­sunk felszabadulásának évfordulóját. A felsza­badító szovjet harcos azonban úgyszólván név­telenségben maradt máig is. Az alábbiakban néhány mozzanatot közlünk moszkvai források­ban — főleg az egykorú szovjet sajtót és újabb hadtörténeti munkákat lapozgatva — talált ada­tok közül. 1944. szeptember második felében Malinovszkij marsall II. Ukrán Frontja Erdély jó részét ma­ga mögött tudta. 21-én Craiovában a haditaná­cson a marsall közölte, hogy a főcsapást Kolozs­vár—Nagyvárad—Debrecen irányában mérik az ellenségre. A balszárnyat a 46. hadsereg pa­rancsnokára, SLJOMIN altábornagyra bízta Belgrádtól Szegedig. Sljomin Ivan Tyimofejevics a tveri kormány­zóság Trunovo falujában született 1898-ban, pa­rasztcsalád tizedik gyermekeként. 14. éves korá­tól gyárban dolgozik. 1917-ben fegyveresen har­col Moszkvában a junker-lázadás leverésekor. 1918-ban a Vörös Hadsereg parancsnoki tanfo­lyamának hallgatójaként Jugyenics fehérgárdis­tái ellen védelmezi Petrográdot. Kitüntetik a Vörös Zászló renddel. 1925-ben elvégzi a Ve­zérkari Akadémiát.' Különböző parancsnoki be­osztások után a 30-as években a szovjet vezér­kar főnökének helyettese, majd a Vezérkari Akadémi^ parancsnoka. A háború Kaunasban éri a 11. hadsereg vezér­kari főnökeként. 1942-ben Sztálingrád alatt har­col. Innen,az 5. páncélos hadsereg, majd a 46. hadsereg élén indul Zaporozsje, Odessza, Ro­mánia és Bulgária felszabadítására. A hadsereg kötelékében levő 37. hadtest had­osztályai és ezredei szabadítják fel Szegedet és környékét. 1944. október 11-től 16-ig tartózkodik Szegeden, majd tovább vezeti hadseregét Buda­pest irányában. 1945 és 1948 között a Romániá­ban állomásozó Déli Hadseregcsoport vezérkari főnöke, majd 1949-től 1953-ig Ausztriában tölti be ezt a tisztet. 1954-től nyolc éven át a Vezérkari Akadémián a hadművészet tanára. 1962-ben vonul nyugál­lományba. 1969. január 10-én hunyt el. Gyászjelentését Grecskó, Zaharov, Bagramjan, Vasziljevszkij mar­sallok írták alá. Sljomin altábornagynak volt alárendelve a ko­rábban M. N. Sarohin altábornagy 37. hadsere­gének kötelékében Bulgáriában harcolt 228. hadosztály is, JESZIN, I. Ny. vezérőrnagy pa­rancsnoksága alatt. A Sljomin-hadsereg már több mint két hete magyar földön harcolt ekkor: Battonya—Csa­nádpalota térségébon lépte át a határt és — egyebek mellett — tevékeny szerepet vállalt Ma­kó felszabadításában. Már október 10-én több oldalról megközelítették Szegedet. A 10-ről 11-re hajló éjjel a döntő hadmozdulat idejének bizo­nyult. Rövid tüzérségi előkészítés előzte meg a Tiszán való átkelést és a város elfoglalását. 10-én éjjel több ezred előretolt egységei köz­vetlenül a Tiszához értek. A 12-i KRASZNAJA ZVEZDA-ban Agibalóv ezredes, szemleíró a ma­gasabb egységek közvetlen tájékoztatása alapján írja az előző napi eseményekről: „Azok a lövészalegységek, melyeknek pa­rancsnokai Litovcsenko őrnagy és Oszmuha ka­pitány voltak, éjjel közelítették meg a folyót. Éjszaka természetesen nehéz alkalmas eszközö­ket találni a vízi akadályok leküzdésére. És mégis megtalálták. A harcosok dróttal összekötözött tutajokat készítettek, amelyeken át lehetett szál­lítani a harci eszközöket és az embereket. Az átszállítás hajnalban kezdődött meg, amikor még köd ült a Tisza fölött. A tutajok elindul­tak. A bővizű folyó messze sodorta a hevenyé-, szett járműveket, de a harcosok mindenféle mó­don igyekeztek a partig jutni és oda is értek. A gyalogság első alegységeivel együtt kelt át a Tiszán Boriszov főhadnagy ütege is. A lövege­ket kivontatták a partra. A főhadnagy néhány katonájával felderítésre indult, hogy szemügyre vegye a terepet. Azután elhelyezte lövegeit az út mentén, az ellenség várható ellentámadásá­nak irányában. Az ellentámadás rövidesen meg is kezdődött. Az ellenség ereje gyalogságból és páncélosokból állott. Boriszov ütege ezen a reg­gelen nyolc páncélost semmisített meg. A tüzér­ségi lövegek mellett tartózkodó gyalogság ro­hamba lendült és lehengerelte az ellenséges gya­logságot. Ezen a szakaszon alegységeink Sze­gedtől északnyugatra létesítettek hídfőállást." Sikerült felkutatnunk a lap által is kiemelt OSZMUHA kapitányt, aki a Cserkaszki terület Manykovo falujában él. Kérdéseinkre levélben leírta, hogy ő, a 228. hadosztály 767. ezrede 3. zászlóaljának parancsnoka hogyan kelt át a szükségjárművekkel a Tiszán, hogyan ejtettek fogságba nagyszámú németet (egy lefegyver­zett őr, a kárpátaljai származású Misa segítsé­gével) és 4 óra 45 perckor rohamra indultak a német állások ellen. A néhány órás összecsapás után jelenthette Jermolajev I. A. ezredparancs­noknak, hogy a rájuk bízott szegedi szakaszon biztosan megvetették a lábukat. Másnap a Szovjet Tájékoztatási Iroda közölte, hogy Szegeden a szovjet csapatok 100 ágyút, 1000 vasúti kocsit és 20 katonai raktárt foglal­tak el és mintegy kétezer német és magyar fog­lyot ejtettek. Viszont még október 11-én este felhangzott a moszkvai rádióban Levitán ünnepélyes hangja, melyen felolvasta Sztálinnak, a Legfelsőbb Fő­parancsnoknak Malinovszkij marsallhoz intézett napiparancsát, mely többek között a következő­ket tartalmazta: „... A II. Ukrán Front csapatai, átkelve a Ti­szán, október Urén elfoglalták Szegedet, / é

Next

/
Oldalképek
Tartalom