Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

Egy híd - nem híd Eddig még megúsztuk szerencsétlenség nélkül Egy gyerek nem gyerek — tartja a mondás, és én azt hiszem, ez igaz szinte mindemre, amiből csak egy van. A hídra is, különösen akkor, ha egy csaknem 130 ezer lakosú, gyors ütemben fejlődó város két egyenrangú részét köti össze. Hogy ez az egyetlen híd, ami van. főként most, hogy javítják, milyen tűrhetetlen állapotokat teremt a közlekedésben, azt nem kell különösképpen dramatizálni. Magáért beszél. Eleg, ha valaki naponta kénytelen járni rajta, sőt az is, ha csak odamegy a hídfőhöz szemlélődni egy órácskát. Kényszermegoldás másodszor is Kétségtelen, hogy Szeged legsúlyosabb közlekedési problémája jelnleg egyetlen, keskeny és gyenge közúti hídja. Pedig hát tudjuk, hogy ezenkívül is sok a megoldatlan közlekedési kérdés a városban. De maradván a lűdnál: tulajdonképpen túlságosan nagy kár nem esett abból, hogy a fasiszták 1944ben felrobbantották, az öreg Feketeházy-féle szerkezet, illetve a szerkezetet tartó pillér addigra már annyira megrokkant Néhány évvel korábban — akárcsak most tavasszal, immár másodszor — a villamost is le kellett venni róla. Korát és hivatását is betöltötte már. A felszabadulás után, a romba dőlt ország aránylag hamar hozzáfogott a hidak újjáépítéséhez. A szegedié sem váratott soká magára. Egy rövid ideig tulajdonképpen hárpm hídja is volt Szegednek: a vasúti híd helyén és a Nagykörút végén, a Bertalan-emlékoszlopnál közúti, a mai hídtól délre néhány méterre gyalogoshíd kötötte össze a Tisza két partját Persze ezek ideiglenes, pontonokon, gerendákon nyugvó tákolmányok voltak. Amikor 1948-ban a mai vasszerkezetes hidat felavattuk, boldogan és büszkén tekintett rá minden szegedi. Ez már túlélte önmagát Pedig már akkor tudni való volt, hogy ez a híd sem az örökkévalóságnak épült. Alvó kis vidéki város volt Szeged, gépkocsi-közlekedése alig, a szekereknek, stráfkocsiknak, kerékpárosoknak megfelelt még az újból kiépített villamosvonalat is kibírta. S ez így együtt akkor nagy szó volt. De hol vannak már azok az évek! Szeged azóta ipari nagyváros lett, lakóinak száma 40—50 ezerrel növekedett, Újszegedből intézményközpont lett, új lakónegyedet kapott, Odesszát lakóinak száma elérte a 18 ezret, s rajta, s természetesen a hídon vezet át az egyre nagyobb forgalmú 43-as számú nemzetközi útvonal. A második híd szükségességét az ötvenes évek vége óta egyre inkább égetőnek érezzük. Érdemes megemlíteni, hogy volt korábban egy olyan elgondolás is, hogy Újszegedet azért kell minél jobban kiépíteni, mert akkor kész helyzetet teremtünk: a jelenleginél kétszer nagyobb lakosságtól már nem lehet megtagadni a második hidat. Szerencsére ez az elgondolás — elgondolás maradt, s az Észak-Üjszegedre tervezett lakónegyed felépítését még idejekorán levették a napirendről. így is éppen elég kétségbeejtő a helyzet Két évvel ezelőtt, 1967-ben csúcsórában már 1160 egység jármű haladt át a közúti hídon, melynek tervezett kapacitása 900, lehetséges kapacitása pedig 1200 jármű óránként. A hid lehetséges kapacitását már tavaly elérte. Szinte csoda, hogy eddig még emberhalál, tömegszerencsétlenség nélkül megúsztuk azt a zsúfoltságot, azt az anarchiát, melynek nap mint nap részesei vagyunk. A közlekedés kulcskérdése lett Szeged általános rendezési tervében olvasható a következő bekezdés: „A sugárutak egyike sem folytatódik Újszeged felé a központon keresztül, a sugárutak a Lenin kőrútnál véget érnek, a Lenin körúton belüi városrész utcahálózatá elütő jellegű a kialakított úthálózathoz képest, a Lenin körúton, mint a belvárosi forgalmi gyűrűn sok keresztezés, forgalmi csomópont alakult ki. A belvárosi utcák szűkek, teljesítőképességük már ma kimerült, hiányoznak a Nagykörút folytatásában a hidak, amelyek szervesen kapcsolnák össze a folyó két partján elterülő városrészeket és mentesítenék a Belvárost az átmenő forgalomtól." Tehát nemcsak Szeged és Újszeged, hanem az egész város közlekedésének kulcskérdése a második közúti híd felépítése, mellyel kapcsolatban Ismeretes már, hogy tanulmányterve a közelmúltban e! is készült. A mai elgondolások szerint műszaki kiviteli tervei a negyedik ötéves terv idején, felépítése pedig az ötödikben, 1980 után aktuális. Ez tulajdonképpen nem nagy idő, csak későbbre el ne halasztódjék! A hídépítés túlnő a tanács, a város erején, csupán népgazdasági erőforrásból képzelhető el. Mi, itt Szegeden csak egyet tehetünk: mindig napirenden tartjuk, érvelünk és hadakozunk érte, közben pedig megpróbáljuk elkerülni a nagy bajt jelenleg egy szem, tönkrement, túlzsúfolt hidunkon. Fehér Kálmán Óvoda épül Az öregek után a legfiatalabbak is újabb otthont kapnak az I. kerületben. Társadalmi munkában ölt új ruhát tetőtől-talpig a József Attila-telep volt iskolája. A hét elején kezdenek hozzá vállalásuk teljesítéséhez a Haladás termelőszövetkezet dolgozói, hogy a tudományegyetem gazdasági igazgatóságának, a DÁV-nak és más vállalkozónak munkáját folytassák. Az építkezés, amelyhez a kerület tanácsa biztosítja a szükséges anyagot több mint egymillió forintba kerül. Jelenleg a munkáknak mintegy hatvan százalékát végezték el a nyár óta. A társadalmi munkában, mint ismeretes, a szegedi tervező vállalat fiataljai jártak elől: hét brigád készítette el ajándékképp a terveket. A kerület egyik legkorszerűbb óvodájának építése most talán a legfontosabb feladat, de jó számontartani azt is, hogy hamarosan megkezdődik az út és járdaépítés a Török utcában, amelyet a lakosság bontott társadalmi munkában az elmúlt napokban. Ezt az útépítést a hódmezővásárhelyi közúti épitő vállalat végzi, míg a városgazdálkodási vállalatra még négy utca járdaépítése vár. és felelősök Újabb fényreklámok Annak, hogy az új mechanizmus szele meglegyintette a kereskedelmet, nemcsak a vásárló örül, hanem a szegedi neonszerviz is, amely sikeres évet készül zárni mostanában. A százhúszezer forintos Camea reklám elkészítése csupán előjátéka volt a többi rendelésnek: az elmúlt hónapokban szinte az egész Kárász utcát ellátták felújított neonfeliratokkal. Most már csupán a Korzó presszó, a villamossági bolt és a rétesbolt rendelésére várnak a Belvárosnak ebből a fontos utcájából, hiszen a női modellbolt és a Muskátli is bejelentette igényét. Valószínűleg még a télen kész lesz a Pálma virágüzlet felirata is. Az új épületek, a házak felújítása is üzletet jelent általában a neonosok számára. A Kígyó utca sarkán a most renovált épületre a nőiszabóknak és a töltőtolljavítónak készül felirat, többek között. Többet ad a külsejére az OFOTÉRT Lenin körúti üzlete is, amely új, plexi előlapos, fénycsővilágitású reklámot készíttet a szervizben. Megállapodtak a Gelkával, a Patyolattal és a tejüzemmel is. A Gelka és a Patyolat reklámja a hamarosan átadandó Károlyi utcai csupaszem-házat fogja díszíteni. M

ostanában jutottunk túl a „félidőn". Jókora félidőn persze, hiszen a szeptember 15-én indított és november 15-én végződő tagösszeírás, vezetőségválasztás elég hosszadalmas munkát ad a KlSZ-szervezeteknek. Azt, hogy a két teljes hónapra szánt munka nemcsak hosszan tartó, de energiafaló is, az eddig túlhaladott hetek tapasztalatai igen jól bizonyítják. Ami legtöbb értékes órát kitölti: beszélgetés, nemegyszer vitatkozás az új listákra felírtakkal. Mert nemcsak „papírmunka" a tagösszeírás, hanem a legtöbb helyen tartalmas meditáció is. Eltűnődés a lezárult időszakon, megbeszélése a kis közösségek életének. Sői: minősítése mindazoknak, akik kezében hamarosan ott piroslik majd az újra érvényesített taglcönyv. Mint a „kérdés" ismerői mondják, éppen ezekben, a „személyekre" szóló beszélgetésekben hozott újat a szeptember 15-én megkezdődött akció. Számlálhatatlanul sok gondolat. vélemény hangzik el egy-egy ilyen parszemközti eszmecserén, mind a kérdezők, mind pedig a felelgetők együttes épülésére. A hasznos beszélgetések újdonságához természetesen egyéb újdonságok is társulnak. A választó gyűlések ünnepi jellege például, amely különösen az iskolakban figyelhető meg. Szeged majd minden középiskolájában, szakközépiskolájában feldíszített terem várta és várja a fiatal „szavazókat", akik — miként az egy ilyen komoly eseményen illik — ugyancsak díszes urnákba csúsztathatják a vezetőjelöltek nevét viselő cédulákat. A Tömörkény Gimnázium és Szakközépiskolában még egy „minta" vezetőségválasztásra is sor került, amelyen — több tanár társaságában — részt vett minden, az akció lebonyolításában érdekelt felelős. Mint hírlik, a mintagyűlés igazán megérte: iskolaszerte sikerrel, ünnepi külsőségek között zajlottak le a választások. S ha már az iskolában folyó munkáról szóltunk, hadd jegyezzük ide azt a tapasztalatot is, amely a régi felelősök újraválasztására vonatkozik. Általában — mondják a megfigyelők — a diákközösségekben csupán 10 —15 százaléka cserélődik ki a régi vezetőknek. Ez pedig nem mást jelent, mint azt, Magyarország nagyfontosságú gazdasági-politikai és adminisztratív központját... E győzelem emlékére a leginkább kitűnt magasabb egységeket és csapatokat a „SZEGEDIEK" cím viselésére és kitüntetésre kell felterjeszteni." Az 1944. október 31-én kelt 0352. sz. Legfelsőbb Főparancsnoksági parancs a következő csapatoknak adományozza a „Szegediek" címet: 105. gárda-lövészezred, parancsnok: KLIMOV Mihail Iljics alezredes; 183. gárda-lövészezred, pk.: ANDRJUSCSENKO Tyimofej Fjodorovics ezredes; 308. gárda-lövészezred, pk.: TATARCSUK Kondrat Szafronovics ezredes; 478. lövészezred, pk.: KOROLJOV Pjotr Nyikolajevics alezredes; 592. lövészezred, pk.: KOLESZNYIKOV Anton Mihajlovics őrnagy; 767. lövészezred, pk.: JERMOLAJEV Ivan Alekszejevics őrnagy; 906. lövészezred, pk.: TYISCSENKO Mihail Ignatovics alezredes; 1055. lövészezred, pk.: SZLEGY Ioszif Mihajlovics őrnagy; 1505. önjáró tüzérezred, pk.: ROGACSOV Ilja Fjodorovics alezredes; 462. aknavető ezred, pk.: BOROGYIN Mihail Andrejevics: 40. önálló gépesített műszaki zlj, pk. CVETKOV Ivan Fjodorovics alezredes; 107. önálló gépesített műszaki zászlóalj, pk.: OSZIPOV Szergej Nyikolajevics őrnagy; 6. garda repülőhadosztály, pk.: GEKBO Anton Ivanovics ezredes. A 46. hadsereg íő erői Szeged irányában KOLCSUK F. Sz. vezérőrnagy 37. hadtestének kötelékében haladtak, ezek közül Szeged környékén a 320. hadosztály tevékenykedett. Parancsnoka BURIK Ioszif Zaharovics ezredes, aki már nem tudott hazatérni, mert a hazánk teljes felszabadítása utáni napokban hősi halált halt. A Legfelsőbb Főparancsnok napiparancsában különösen ünnepélyesen hangzott a következő mondat: „Ma, október 11-én 22 órakor hazánk fővárosa Moszkva a Haza nevében díszlövésekkel — kétszázhuszonnégy agyú össztüzével — köszönti a II. Ukrán Front dicső csapatait, amelyek elfoglalták Szegedet." Ekkor már — mint Styemenko hadseregtábornok írja emlékezéseiben („A verzékar a háború éveiben") — több mint egy esztendeje hagyománnyá vált a nagyobb jelentőségű győzelmek megünneplése, nem harangzúgással, mint régen, hanem a XX. század technikai eszközeivel: ágyúk össztüzével és tűzijátékkal. Kialakult egyfajta rangsor is: a szövetségi köztársaságok fővárosai (Kijev, Minszk, Riga stb.), valamint más országok fővárosai (Bukarest, Szófia, Belgrád, majd Budapest, Bécs stb.) felszabadítását 336 ágyú 30 ösztüze köszöntötte. 224 ágyú 20 lövése adta hírül nagy ipari és igazgatási központok (hazánkban Szeged után Debrecen, Miskolc, Pécs) elfoglalását. 124 ágyú 12 díszlövéséből tudta meg a világ többek között Nyíregyháza, Eger, Sátoraljaújhely szabaddáválását. 1944. október 11-et írtak ekkor. A világban ezen a napon is fontos események zajlottak, amikről a szegedieknek tudomásuk sem volt. Moszkvában Sztálin és Churchill találkozott Aachen térségében megkezdődött a gyűrűbe zárt német hadosztályok felmorzsolása. Tito marsall csapatai bevonultak Uzsicébe. Lublinban ülésezni kezdett a szocialista ifjúság kongresszusa. Bulgária elfogadta a három szövetséges hatalom előzetes feltételeit. A 3. Belorussz Front Kelet-Poroszország területére ért. Malinovszkij marsall második Ukrán Frontjának jobbszárnya Kolozsvárt szabadítja fel. (Erről ugyanaz a napiparancs is hírt ad, amely Szeged felszabadulását jelenti be). A „három nagy" folytatja előzetes tárgyalásait az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya előkészítésére. A világ lassan kifelé lábol minden idők legnagyobb emberpusztításából. Szeged számára — törvényszerűen — egyszerre ért véget a háború és a régi népellenes világ. Sljomin altábornagy „Szegedtől Budapestig" c. emlékezésében (a Moszkvában 1965-ben megjelent „Magyarország felszabadítása a fasizmus alól" c. tanulmánykötetben) két fontos történelmi epizódot örökít meg a várossal kapcsolatban. „Október 12-én a 37. hadtest felderítői a Szegeden elhelyezett hadseregtörzshöz egy átszökött magyar tisztet állítottak elő. Elmondta, hogy ő Horthy megbízottja, akit a szovjet parancsnoksággal folytatandó tárgyalásokra küldtek. Malinovszkij marsall, frontparancsnok meghallgatta a megbízott nyilatkozatát. Elég zavaros volt az előadott álláspont. Egyrészt Horthy kijelentette, hogy Németország elvesztette a háborút és Magyarország fegyverszünetet akar kötni a Szovjetunióval, másrészt semmiféle utalás nem volt arra nézve, hogyan távolítják el a német fasiszta hadseregcsoportot a magyar területről. Ennek kapcsán Malinovszkij rámutatott, hogy Hitler hadosztályai önként nem fognak elmenni, és javasolta, hogy a magyar hadsereg fordítsa fegyverét a fasiszta Németország ellen és a szovjet csapatokkal együtt vállaljon részt az ellenség szétzúzásában és a magyar földről való kiűzésében, kedvező feltételeket teremtve ezáltal a fegyverszüneti tárgyalások számára." Ennek azonban, mint ismeretes, foganatja nem lett. Három nap múlva elhangzott Horthy ismert rádiónyilatkozata és Szálasi került hatalomra. A másik epizód már magának a városnak a talpraállításáról szól. „Emlékszem, hogy a hadseregtörzset felkereste a lakosság küldöttsége a polgármesterrel az élen és utasítást kért tőlünk az élet normalizálását illetően. Elmondtuk a küldöttségnek, hogy a Szovjet Hadsereg, melynek az a célja, hogy felszabadítsa a magyar népet a német fasiszták alol, mindenfajta segítséget megad ahhoz, hogy a lakosság zavartalan életét biztosítsák. A kereskedők és vállalkozók folytassák tevékenységüket, a munkások és kisiparosok térjenek vissza az üzemekbe és műhelyekbe, a hivatalnokok biztosítsák a közigazgatási intézmények normális munkáját" A város elindulhatott a mához vezető úton. * A szovjet katona kezd kilépni a névtelenségből. Tovább kell folytatni azok felkutatását, akik ma még élnek Szeged felszabadítóiból. Az ő bátor tettükből és véréből szökkent virágba immár negyedszázadnyi szabadságunk. Fenyvesi István anszékvezető főiskolai docens hogy a legutóbbi választások alkalmával nem méltatlanokat ért a bizalom; e lányok, fiúk társaik ölömére dolgoztak, s most ismét csak tőlük várják a biztató, irányító szavakat. Ami az üzemi. vállalati KISZ-szervezeteket illeti, ezekben az előbb említettnél valamivel nagyobb arányú a vezetőcsere. Ez többek között azzal ls magyarázható, hogy az „iskolán kívül" — érthető okokból — gyorsabb a kiöregedés. Megszaporodtak az évek a hatnyolc éve funkcióban levő titkár mögött, természetes, hogy néhány újabb esztendőre már nem vállalja a megbízatást. És így vannak ezzel az egyéb tisztségek viselői is: megköszönik az őket hosszasan övező bizalmat, es elpályáznak más, „felnőttesebb" tennivalók felé. Hanem a tagösszeírással, tagkönyvérvényesítéssel járó papírtöltögetés elől egy „megbízottnak" sem lehet elpályázni. Jegyzőkönyvek, ivek, statisztikák most oly bőségben várják hátuknak golyóstollakkal történő szántását, mint talán eddig még soha. K

i kell tölteni a tagöszszeíró lapokat, ki kell tölteni az alapszervi jegyzőkönyv-kivonatokat, valamint a bizottságvalasztó küldöttértekezlet jegyzőkönyvkivonatait, nem is beszelve az alapszervi, csúcsvezetőségi és a bizottsági statisztikai öszszesítőkról meg azokról az ívekről, amelyek kérdései az új vezetőket faggatják. Hogy ismét iskolai példát említsünk: van olyan gimnázium Szegeden, ahonnan nem kevesebb. mint 120 kérdőív postázását várják. Ez — nemcsak véleményünk szerint! — egy kicsit sok. Az adatok begyűjtőinek el kell majd gondolkozniuk az ívek, jegyzőkönyvek egyszerűsítésén, s ha néhány év múlva ismét sor kerül az ifjúsági szövetség tagjainak összeírására, a vezetőségek megválasztására, akkor már valamivel kevesebb legyen a toltögetnivaló. Ez a körülmény persze nem minősíthető „igazi" akadálynak. Ettől még töretlenül folyhat — s folyik is — a szeptember 15-én megkezdett munka, amelynek végén minden bizonnyal ,.sikeres" minősítést kap majd a mostanában véget ért első, mind a frissen startolt második „félidő". Akácz László Bukarestbe utazott a béketanács küldöttsége Terényi Istvánnak, az Országos Béketanács alelnökének vezetésével szombaton a Román Béketanács meghívására küldöttség utazott Bukarestbe. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Sebestyén Nándorné, az Országos Beketanács titkára, valamint a népfront és a béketanács több vezető munkatársa. Képviseltette magát a delegáció elutazásánál a budapesti román nagykövetség is. Ezüstből arany A néphadsereg 30 tiszthelyettese cserélte fel válllapján aranyra az ezüst csillagokat. Valamennyien sikeres tiszti vizsgát tettek a Zalka Máté, illetve a Kossuth Lajos katonai főiskolán.