Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-23 / 246. szám

Ki emlékszik Széli Juliskára? Nemrégiben egy kis füzetben adtam közre a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi szervezete egyik alapítójának, Lepár Sándorné Széli Juliskának viszszaemlékezéseit a Tanácsköztársaság alatt megélt élményeiről Most levelet kaptam Széli Juliskától Újvidékről. Azt kéri benne, kérdezzük meg a Délmagyarország olvasóit, van-e még valaki, aki az emlékezéseiben említett két érdekes eseményre emlékeznék) Gyermekkirándulás Újszegeden. Az egyik 1918 nyarán történt. Júliusban vagy augusztusban. A szociáldemokrata nőbizottság Széli Juliska vezetésével kirándulást szervezett a munkások gyermekei részére. Vasárnap reggel a Fekete Házban, a Munkásotthonban gyülekeztek, átvonultak Újszegedre, és a napot a ligetben töltötték. Ma már ebben semmi különös nincs, akkor azonban szokatlan újítás, sőt merészség volt, hiszen magántulajdonban levő helyeket vettek igénybe. Ott kinn kis piros zászlókat csináltak a gyermekek, ^ mozgalmi dalokat tanultak* s hazafelé, át a hídon, végig a Kelemen utcán ezeket fújták: A szülők a Munkásotthonban várták gyermekeiket, s boldogok voltak, hogy fiaik, lányaik egész nap jó levegőn, a háborús ínséget kissé feledve játszhattak, futkározhattak. „S azt szeretném tudni — mondta már visszaemlékezéseinek hangszalagra mondásakor Széli Juliska — van-e még valaki élő azok közül, akik részt vettek azon a kiránduláson? Talán jelentkezne még valaki. Elvégre akkpr azok még kis gyerekek voltak ... Egész biztos, hogy van élő közöttük ... talán emlékeznek. Voltak kicsik is, nem mondom, de olyan 10— 12 éves volt a legidősebb Piros zászlónk, vörös zászlónk gyerek. Az biztos, hogy emlobogtatja a szellő,.. lékszik". A dorozsmai lövöldözés. A másik emlék 1919 nyaráról való. Kun Béla megbízásából Széli Juliska két távírászt vezetett át a francia kordonon Szatymaz és Kiskundorozsma között Szegedre, hogy a már korábban bejuttatott szikratávíró gépeket kezeljék, és a franciák csapatmozdulatairól tájékoztassák az imperialista kisantanttal élethalál-harcot vívó Vörös Hadsereg főparancsnokságát. Sikerült is fényes nappal átjutniuk a demarkációs vonalon, noha a franciák észrevették őket, és — szerencsére csak távolról — lövöldözni kezdtek rájuk. Mikor épségben beértek Dorozsmára, már fölbolydult az egész falu: azt hitték a lövöldözésből, hogy megjöttek a fölszabadító vöröskatonák. Hiszen azokban a napokban — ez a korabeli dokumentumokból kiderül, — még az ellenforradalmárok és a franciák is attól tartottak, hogy a Vörös Hadsereg viszszaüt, és támadást indít Szegednek a franciák megszállás alóli fölszabadítására. Széli Juliska most azt is szeretné, ha akadna a dorozsmaiak között valaki, aki emlékezik még a számára annyira emlékezetes lövöldözésre. P. L. "liiüiíilif K. I. szegedi olvasónk Jugoszláviában élő rokona régóta beteg. Szeretné magát Magyarországon kivizsgáltatni és gyógykezelhetni. Olvasónk úgy hallotta, hogy Magyarország és Jugoszlávia között egészségügyi egyezmény van, amelynek alapján, lehetséges rokona kedvezményes gyógykezeltetése. Kéri: ismertessük az erre vonatkozó rendelkezést, valamint azt is, hogy kell-e fizetni a külföldi államnolgárnak, ha betegségével kapcsolatos orvosi kivizsgálás végett kórházban vagy klinikán fekszik? A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kormánya között 1957-ben egyezmény jött létre állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdésekről, többek között a betegség esetén járó szolgáltatásokról. Az egyezmény elfogadását az 1959. évi 20. számú törvényerejű rendelettel hirdették ki. Az egyezmény értelmében az Külföldi állampolgárok betegellátása Villanások — IDEGENBŐL 2. Velencében a 60—70 méter széles és 4—5 méter mély Canal Grandét, ezt a vízikorzót több híd íveli át. A legnagyobb a Rialtó, és egész históriája van. A Rialtótól nem messze az éjjel-nappal emberektől hemzsegő, pazar pompával tündöklő Szent Márk tér, ahová a Canal Grandén a Rialtótól visz tovább a gyors kis hajó, a vaporetto. 4 fiait ói börze A Rialto két oldalán, a híd ívét folytató utcában a kereskedők, bazárosok kavalkádja. Kinek pénze van, vehet itt giccses emlékektől a szövetig mindent. A „kalmárok" kora reggel nyitnak és este is árusítanak. A déli órákban viszont, 1-től 3-ig, bármennyire is eladó a kereskedők portékája, nincs eladás. A rialtói börze forgatagát, a zajos alkut. bárhonnan érkezzen külföldi Velencébe, egyszer igencsak megnézi, természetesen a műemlékek, képtárak, egyéb látnivalók után. A kereskedők hangos szóval, vidáman és udvariasan kínálják portékájukat, a A Szenj Márk tér ma ls Velence lüktető életének központja. A csodás térről már Petrarca dalolta: „nincs párja az egész földön". Képünkön részlet a térről: a Dogc- palota vő megkérdi például egy há- nyelvű felírásokkal ls hívóromméteres szövetnek az Catják kis üzleteikhez a ve, .,., . , , ... vőt: „Árengedmény, kiváló árát? A kereskedő színészi min6^gr >fkülföldiek pózzal fogja az asztalán kedvenc bevásárlóhelye!" többszörösen összehajtott anyagot és gyors mozdulattal megcsavarja. »»/W<?ff#fifit — Príma minőség, nem gyűrődik — dalolja és mond- ad érte 7" ja az órát. A háromszorosát, a négyszeresét annak, amiért , ESY üzlet falán lényegéVégÜ1 32 3lkU 0daadja" "uk magj^arul^helyesírási hil n^ k" U. mert könnyen a^ak ^ « természetes. Vi- b4kkai. Bevitt a kívanc*i„príma szövetként" papírsze- szont az már vétek, ha a ve- ság. Az eléggé tágas üzletrű anyagot, meg „kishibás" vő, meg az eladó megegyezik b®" fk vol'a nézgelódő, anátmenetlleg Magyarországon tartózkodó jugoszláv állampolgár heveny megbetegedés vagy sürgős szükség esetén a feltétlenül szükséges mértékben orvosi (szakorvosi) gyógykezelésre, kórházi (klinikai) ápolásra díjtalanul, gyógyszerre és gyógyászati segédeszközökre pedig a társadalombiztosítási szabályok szerinti feltételekkel jogosult. Az egyezmény kimondja, hogy amennyiben sürgős szükség esete nem áll fenn, az orvosi gyógykezelés — és a kórházi (klinikai) ápolási költségeket a külföldi állampolgárokra vonatkozó díjszabás alapján kell megfizetni. A díttalan kórházi (klinikai) ápolásra — a sürgős szükség esetét kivéve — akkor kerülhet még sor. ha a Jugoszláv Egészségügyi Minisztérium kéri a beteg Magyarországon történő gyógykezelését Tehát jugoszláv állampolgár Magyarországon dfitalan orvosi gyógykezelést akkor vehet igénybe, ha itt tartózkodási ideie alatt megbetepsziic és sürgős orvosi kezelést igényel. Olvasónk rokona, ha betegként Magyarországon akarja gyógy kezeltetni és kórházi felvétele nem a Jugoszláv Egészségügyi Minisztérium kérésére történik, akkor a kórházi (klinikai) gyógykezelés díját meg kell fizetnie. Külföldi állampolgárok a kórházi (klinikai) ápolási díj fizetését az egészségügyi miniszter a 62 401/ 1966. Eü. M. számú közleményében szabályozta. A szabályozás értelmében külföldi állampolgár gyógykezelés céljából csak akkor vehető fel, ha a beteg az ápolási költségeket az ápolás várható tartamára a kórházi (klinikai) pénztárba előre befizeti. Dr. V. M. akármilyen portékát. Színészi pózzal Nincsenek szabott árak. Mi történik akkor, ha a veaz árban, s aztán a vevő mégis meggondolja. Ilyenkor jön a szitok, az átok szóáradat. A kereskedők angol, német, francia, sőt magyar A Rialto-híd. a Rialtö tájá ról Is Indult a modern kereskedelem, s itt is születtek a bruttó, nettó és a váltó ezakkife jezések nál kevesebb viszont a vásárló. Persze itt ls kapott a vevő az alku . után „árengedményt". Egy jóképű, fekete hajú olasz fiú pár szót magyarul is tudott: „Mennyit ad érte? ... Nem,... igen .. 3 viszontlátásra." Itt is, akár a sátraknál, a vevő nem szabadulhatott könnyen. Távozóban még udvariasain karonkapták, hozták utána azt az árut, amit éppen utoljára nézett, és még egyszer megkérdezték: „Tessék, mennyit ad érte?* Akad csempészholmi te A tengerészek hozzák a vámot nem látta szövetet, rádiót, magnetofont, és ki tudja még mit Tiszta aranyként a „magánzók" árulnak itt súlyos gyűrűket. De ezek csak kívülről aranyozottak. S mégis, összességében a nagy múltú rialtói börze olyan hangulatos színfolt, ami másutt nem található. Morvay Sándor Halálos por Londonban minden nap meghal egy fiatalember. A tömeggyllkos heroin egy egészen új változatának áldozata. Mivel ez a barna anyag (a tiszta heroin fehér) poralakban feltehetően Hongkongból, a távol-keleti brit gyarmatról, érkezik, „Kína-heroinnak" nevezik. A belügyminisztérium kábítószer-osztályának és a Scotland Yard „Prug Squad" 16 munkában kimerült detektívjének súlyos gondot okoz az említett kábítószer londoni áldozatainak növekvő szama. Az áldozatok, 18—24 éves fiatal emberek, mind megfulladtak, miután a vízben feloldott barna port magukba fecskendezték. A becslések szerint havonta leaalább 80 000 font értékű Kína-heroint csempésznek be Londoba. Á közvetítők, akik a mérget kicsinyben árusítják, egy szappan nagyságú kis csomag barna heroinen (átszámítva) 4000 forintot keresnek. Mivel a kábítószer-élvezők körülbelül másfél esztendeje csak a regisztrált orvosok vagy a „drug centres" révén juthatnak hivatalosan „gyógyszerükhöz", a heroinés a morfiumkereslet a fekete piacon emelkedett. Az elemzések azt mutatták, hogy a halálos por általában 40 százalék tiszta heroint. 33 százalék kinint és 20—25 százalék koffeint tartalmaz. De az is előfordul, hogy a Kína-heroin 70 százalék heroint tartalmaz; ez tehát az orvosi gyakorlatban előírt 20 százalékos hígítású heroinhoz szokott fogyasztó számára gyakran az utolsó Injekció. M'nd Londonban, mind New Yorkban, a heroin „élvezőkre" karjukban a fecskendővel holtan találnak rá. Gyors halál... 4 DÉLMAGYARORSIÁG CSÜTÖRTÖK, 1969. OKTÓBER 23. — Van egy kis batyuja, a zsákjában, a rossebb hordaná, így is a hátam borsózik bele. Rongydarabokat dugdos. Van közte köpenyből, rubáskából, szoknyából, gatyából való rongy, kinn mi maradt utoljára, negyvenhárom rongya van, azt mondják, ennyi ruszkit köttettek fel vele. De hát ez miért lőtt? Kin akart bosszút állni? Ha csak a saját rohadt életén nem. Mert Sorkit tudom, hallottam, te meg nem hallottad, főhadnagy úr, azon a hajnalon ugatott mint a kutya: ne zabáltatok volna, disznók, ha nem bírja a gyomrotok, most aztán a többivel együtt minket is kiokádtok! Ezt ordította a németnek. Te nem figyeltél rá, nem is voltál egészen az eszednél, de én figyeltem, ezt ordította. A rászedett zsoldos lázadt fel benne, ez az igazság. Nem a háborút, utálja csak a vereséget. A németek gyengeségét, miért eresztik ki a markukból, amit egyszer megfogtak. Mert így vége a vásárnak, ő se lophat, mert úgy tud lopni, hogy úgy senki, a tűzről lelopja az ételt. Egyszer majd az egész század női fehérneműre váltotta elrongyolt alsónadrágját, Sorki egy boltban öt tucat műselyem bugyit gyömöszölt a köpenye alá, miközben egyetlen pár bakancsfűzőt vett a kereskedőtől. Kavargott a gyomrom. Banda ez csakugyan, Desőt kivéve, de micsoda banda. Közösséget vállalni, ezekkel? Vagy én is ilyen lennék már, ha Kólóméitól vissza nem hoz a sebesültszállító vonat? — Nem szépítem értelmes zendüléssé Sorki haramiadühét — mondta Deső. — Nem felejtem, hogy embereim azért ragadtak fegyvert, hogy végre eldobhassák és hazamehessenek. Azt se tagadom, hogy legtöbb tiszttársam a zászlóaljnál inkább félt, egy új helyzet bizonytalanságaitól, mint a megszokott rossz folytatásától. De más is volt ott. Értsd meg, azon a hajnalon... a háború kezdete óta először voltunk magyar katonák. Istenem, ha ott vagy, te sem tehettél volna mást. Ha csak öt percig is, de végre rólunk volt szó. Magyarországról... Öriási erkölcsi tőkénk gyülemlett fel, egyik pillanatról a másikra. El is tékozoltuk, egyik pillanatról a másikra. Micsoda tűz fulladt hamuba. Ha szétterjed köröskörül... Ne mondj semmit. Tudom. Mégse bánom. Pedig a végén magunkra maradtunk, iszonyúan egyedül. De két napig, vagy háromig ... igen, tizennyolcadikáig bennünk testesült meg, amit sokan szerettek volna, de nem mertek. Csak akkor tizennyolcadika után ritkult el körülöttünk a levegő, mikor a németek megkapták a szükséges garanciát, hogy marad minden a régiben, pusztulunk tovább idegen parancsra: elszalasztva a nagy lehetőséget, melyet felkínált az idő. Nem tudtam követni gondolatmenetét Nem ls akartam. Kaland, mondám volna, de valahogy mégse vitt rá, a lelkem, pedig az volt, eszeveszetten szép és siralmas reménytelen kaland: egy század, egyetlen felbuzdult század tüzet nyit a németekre, mozdulatlan zászlóaljak, ezredek, hadosztályok, gyűrűjébe szorít^ va, hát ez halálos huszárcsiny, vagyis őrültség. Idegesített az egész. Még inkább, ami mögötte kirajzolódott Deső fantaszta koncepciója: magyar ügy, magyar erővel, elrugaszkodva attól a mindent meghatározó és eldöntő realitástól, melyet a két szembenálló óriás birkózása jelent immár a mi földünkön. — Hogyan gondolhattad egy percig is? Két ekkora malomkő agyonőröl... Vagy a német vagy az orosz, harmadik lehetőség nincs, — Lehetne. — Nem! Elméletben.;., de nem, az csak ábránd! Én is gyűlölöm a németeket... — Ez csak szó. Amig beléjük nem lősz, ez semmi. — És, én se tudom, hogy az oroszok mivelünk... — Nézd, én tizenhatodikán hajnalban a század első ütközetére emlékeztettem katonáimat. Két nappal Gyerehovó után kerültünk tűzbe. Szárnybiztosítás volt a dolgunk, kényelmes állásban, eleinte jó messze a hadosztály támadó műveletének centrumától. Embereim gondtalanul sütkéreztek a napon, én Janus Pannoniust skandáltam félhangon, fűszálat rágcsálva. Ez mind megmaradt bennem, minden részlet. Hiszen az életre csak ráfogják, hogy egység, nem igaz. csupa részlet, egymástól különböző és egymásnak ellentmondó részlet... Egy váratlan ellenlökés elfordította a frontszakasz tengelyét, századom heves fegyvertüzet kapott. Olyan hirtelen jött az egész, hogy félsszel ismerkedni se volt időm. Meglepően nyugodt fővel vezényeltem a századot, viszonoztatva az oroszok tüzét. A támadást elhárítottuk. Utána tizenegy halottat, tizenhét súlyos sebesültet számláltam össze. A század egynegyede elveszett, pillanatok alatt (Folytatjuk.)