Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

Tanévnyitó a Tudományegyetemen Professzori kinevezés-2854 hallgató A nagycsaládosok helyzete Számon tartják-e okét? Megkezdődött az 1969—70es tanév a József Attila Tudományegyetemen. A tegnap, hétfőn délelőtt 11 órai kezdettel a Dugonics téri aulában megtartott tanévnyitó ünnepi közgyűlésen — amelynek elnökségében többek között helyet foglalt dr. Ágoston József, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Török László, a Csongrád megyei tanács vb elnöke. Szabó G. László, a Szeged városi pártbizottság osztályvezetője és Papp Gyula, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhelyettese — dr. Márta Ferenc, az egyetem rektora mondott beszédet. Bevezetőjében személyi változásokról szólott. Elmondotta, hogy az új tudományos rektorhelyettes dr. Csákány Béla tanszékvezető docens, a természettudományi kar dékánja dr. Szalay László tanszékvezető egyetemi tanár, a bölcsészettudományi kar dékánja pedig dr. Kalocsai Dezső tanszékvezető egyetemi tanár lett. A természettudományi karon és az állam- és jogtudományi karon új dékánhelyetteseket is kineveztek, dr. Hevesi János docens, illetve dr. Szentpéteri István docens személyében. Az újonnan szervezett főtitkári tisztet dr. Herczeg Ferenc, eddigi gazdasági főigazgató tölti be, akinek utódja Balog István, a Szeged városi pártbizottság volt osztályvezetője lett. Mély részvéttel szólott dr. Márta Ferenc az egyetem két jeles halottjáról, dr. Kolosvári Gábor tanszékvezető egyetemi tanárról és dr. Gazdapusztai Gyula tanszékvezető docensről, akiknek az elmúlt tanévben szakadt meg sokat ígérő tudományos karrierjük. Dr. Koch Sándor egyetemi tanárt nyugalomba vonulása alkalmából köszöntötte a József Attila Tudományegyetem rektora. A népszerű és köztiszteletben álló profeszákor négy évtizedet töltött el a pedagógiai pályán, s ebből harminc évig egykori egyetemén tanított. Űj egyetemi tanárai is lettek a József Attila Tudományegyetemnek: Lipták Pál, Szántó Imre tanszékvezető docensek és Szilbereki Jenő igazságügyminiszter-helyettes személyében. Címzetes egyetemi tanár Tétényi Jenő és Ötvös László lett. Docensi kinevezést Peák István, Makai Lajos, Bartha Lajos, Bán Miklós, Juhász János, Cséka Ervin, Ferenczi Imre és Kodolányi János kapott. Üj címzetes docensek: Havasi Zoltán és Hencz Aurél. A következőkben az egyetem hallgatói létszámáról szólott dr. Márta Ferenc, s elmondotta, hogy az új tanévben 403 nappali, 202 levelező és 39 esti tagozatos hallgatója lesz a József Attila Tudományegyetemnek. Velük együtt az egyetem diákjainak száma 2854. Az elmúlt tanévről szólva a JATE rektora megállapította, hogy az az utóbbi esztendők egyik legnehezebb tanéve volt. Különösen a tantervi irányelvek majd a tantervek, a hároméves időszakra szóló tudományos beszámolók, illetve tervek elkészítése és az új ösztöndíjrendszer kísérleti bevezetésének előkészítése, a szervezeti, működési, valamint a tanulmányi- és vizsgaszabályzat összeállítása igényelt sok munkát. Az új tanévben többek között a szervezeti és működési szabályzat teljes kidolgozása, valamint a racionálisabb gazdálkodás megszervezése lesz a cél. Beszéde végén a tanulmányaikat most kezdő elsőévesekhez szólt dr. Márta Ferenc, akiket szorgalmas munkára, jó tanulásra buzdított. A rektori beszéd után dr. Papp Ignác, a JATE pártbizottságának titkára szólalt fel, majd dr. Antalffy Györgynek, az állam- és jogtudományi kar dékánjának előterjesztése alapján gyémánt-, illetve aranydiplomákat adtak át az egyetem 60, illetve 50 éve végzett hallgatóinak. Gyémántdiplomás lett: dr. Móricz Sándor, dr. Emery M. Lajos, dr. Poynár Ernő, dr. György Ernő és dr. Vitos Pál; aranydiplomás: dr. Olasz Lajos és dr. Lányi Oszkár. A kitüntetettek nevében dr. György Ernő köszönte meg az őt és társait ért megtiszteltetést. Természetesen a nagycsaládosok között vannak jobbsorsúak. Hallottam B. D.-ről, a tizennégy gyerekes AKÖVsofőrről, akinek saját gépkocsija van; és dr. V. N.-ről, a pedagógiai főiskola adjunktusáról, aki a nagy nehézségek ellenére kilenc gyerekéből eddig hatot felső oktatási intézményben taníttatott! Ók túljutottak a nagycsaládokra jellemző alacsony életnívón. Fanatikus elszántsággal, munkabírással — s a kapott társadalmi, baráti segítséggel. Igen, a segítség. Végül érdemes erről meditálni: vajon a nagycsaládok megkapják-e az őket megillető segítséget, s eleget kapnak-e? Az utóbb említett két példa dacára nemmel kell felelni. Mári Sándornéval, a Szegedi Ruhagyár szb. titkárával értek egyet, aki a következőket mondta: „Mi minden lehetőséget kihasználunk, amit a törvények, a szokások biztosítanak — de ez kevés." 1. A ruhagyár szb. titkárától tudom, hogy a gyárban nem tartják számon a nagycsaládokat, de ismerik gondjaikat, bajaikat, sorsukat. Rendszeresen segélyben részesítik őket, esetenként 300—400 forinttal. Az alkalomhoz illően megpróbálnak újabb lehetőséget találni: előfordul, hogy egyedülálló többgyermekes anyának a szakszervezet fizette ki az ebédjét, gyermekeit a gyári üdülőbe utalták. Keresztül vitték, hogy a másik beteg munkásnő ingyen vigye haza egész családjának az ebédet, azaz itt is a szakszervezet fizetett a dolgozó helyett. Karácsonykor mindig megajándékozzák a nagycsaládosokat. A ruhagyár messzire jutott el az általános helyzetet tekintve. (Bizonyíték erre Sz. F.-né esete.) A szegedi vállalatok, üzemek közül figyelmet érdemel az AKÖV és az EMERGÉ próbálkozása is. Tombácz Sándor, az AKÖV szb. titkára tájékoztatott arról, hogy számbavették az AKÖV-nél dolgozó nagycsaládos szülők helyzetét. Ti• • Öregek vasárnapja Most vasárnap négy különböző helyre hívtak meg több mint háromezer idősebb nőt és férfit a II. kerületben. hogy köszöntsék, szórakoztassák őket. S ha mindannyian nem is tudtak eleget tenni a meghívásnak, azért az erre a célra felvirágosított helyiségek mind megteltek az öregek hagyományos napján. Petőfitelepen, a Csap utcai pártszervezeti helyiségben a nőtanács, a Vöröskereszt és a népfront aktivistáinak közreműködésével teával, szendviccsel várták a vendégeket. Érkezésükkör a petőfitelepi I. számú általános iskola úttörői nyújtották át virágaikat. Haidú Imréné, a leánynevelő intézet igazgatójának üdvözlő szavai után a két legidősebb vendégnek. özv. Bárány Pálnénak és Kocsis Ferencnek virágcsokrot és ajándékokat adtak át. majd zenés műsorral szórakoztatták a meghívottakat. Az Acél utcai szociális otthon kertjében a Gera Sándor általános iskola úttörői osztottak virágot. Daróczi Istvánné vezetőóvónő mondott ünnepi beszédet, a textilművek kultúrgárdája és a szegedi műszaki honvédalakult énekkara, rajluk kívül Süli Józsefné és Erdei áéla adott műsort. Itt az ünnepségre eljött Lacsán Mihályné országgyűlési képviselő is. A megajándékozott idősebbek. Boros Antalné, Juhász Istvánné és Filep Ödön meghatott hangon mondottak köszönetet a figyelmességért. A Móra Ferenc művelődési otthonban Nagygyörgy Imre. a jutaárugyár párttitkára köszöntötte az idős vendégeket, az ünnepi műsort pedig a gyár Ladványszky József nevét viselő szocialista műszaki brigádja adta. Ugyanide meghívták vendégül Ladványszkv József családiát is. A műsorban fellépett Szabadi István színművész és közreműködött Kárpáti Mihály népi zenekarával. Megajándékozták Egedi Andrást és Molnár Antalt, akik mindketten 99 évesek. Itt a Szilléri sugárúti általános iskola úttörői kalauzolták a vendéket. A vasűtforgalmi technikum nagytermében a rókusi általános iskola úttörői nyújtottak át virágokat, de a konzervgyári óvodások is köszöntölték az idős néniket. bácsikat. Kenéz Antalné, a Vöröskereszt szegedi szervezetének titkára mondott ünnepi beszédet, ezután a szegedi kenderfonó kultúrcsoportja, Ormándi Vendel és dr. Bárány Pál magyarnóta-énekes és Lakatos Béla népi zenekara szórakoztatta vendégeket. Szintén ajándékot adtak a legidősebbnek, Speihelt Jánosnénak és Nagy Péternek. K. J. zenkét 4 gyerekes, három 5 gyerekes, két 6 gyerekes s egy 7 gyerekes, illetve még ennél is több tagú család sorsa kapcsolódik a vállalathoz. Rájuk való tekintettel a családfőket mindig jó keresetű beosztásba helyezik. Szeptember 1 előtt átlag 12— 16 ezer forint összegű segélyt adnak az iskolakezdéshez, a vállalat üdülőt bérelt Siófokon, ahová elsősorban a nagycsaládosok gyerekeit küldik. Az EMERGÉ-ben is megvizsgálták a dolgozók életkörülményeit. Szokás a gyárban, hogy minden karácsonykor 400—500 forint értékű csomagot kapnak a sokgyerekesek, s alkalmanként segélyben részesítik őket. Mikes Sándor igazgató ígéretesebb tervről is beszámolt. A kollektív szerződés módosításával a kevés pénzű dolgozóknak kívánnak lehetőséget adni lakásépítéshez. A már kidolgozott tervezet szerint a vállalat 15 évre 60 ezer forintos kamatmentes kölcsönt nyújt, és kezességet vállalt dolgozójáért az OTPnél is. A fejlesztési alapból erre a célra csaknem 2 millió forintot szánnak, amellett, hogy rövid lejáratú hitelre még 200 ezer forintot biztosítanak. Nem kétséges, ez a fajta segítség már tényleg komoly lehetőséget teremthet. ellenérvet: „Csak a több gyerekért? Ez lehet alap?" Ez is. Meggyőződésem, hogy igen. 2. S a többi helyen? Ertetlenül meredtek rám azután is, hogy megmagyaráztam a kérdést. „Számon tartják-e a nagycsaládosokat, segíteneke rajtuk, egyáltalán törődnek-e sorsukkal?" Olyan válaszokat kaptam, hogy a szülőké a gyerek, s ha soknak adtak életet, gondoskodjanak sokról... Mondanom sem kell, hogy alig van a leghalványabb érdeklődést mutató felmérés. A szövetkezetekben kiváltképp rossz a helyzet, mintha itt még anyagiasabbak volnának az emberek. Kaptam egy kétértelmű választ is: „Ha ad az isten báránykát, ad hozzá legelőt it — mit fájjon a mi fejünk?" Nem tudom, milyen céllal mondták, de őszintén mondom, nincs így. Már az eddigiekből is kiderült, hogy mennyire segítségre szorulnak a nagycsaládok! Éppen ezért hiszem, hogy a dolgozó 5—9 gyerekes apának és anyának, egyszóval a sokgyerekes szülőknek valamilyen módon többet kell kapniuk. Ha úgy tetszik, ők más elbírálást érdemelnek. Mert sok gyerekei)nevelnek. Mert szocialista rendszerünk ilyen humánus alapokon is adhat, mert rendszerünk az emberért való. Ismét és ismét hallottam az Ki a legjobb villanyszerelő? 3. Az üzemi, városi, járási elődöntők után 14-én, vasárnap rendezték meg Szegeden, az építőipari vállalat Dorozsmai úti telephelyén a KISZ KB, a televízió, a Kohó- és Gépipari Minisztérium és a fémipari szakszervezet által hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára a fiatal villanyszerelők számára meghirdetett Ki minek mestere? vetélkedő megyei döntőjét. Az elődöntőkön 87 fiatal vett részt, közülük került ki az a 15 versenyző, aki jogot szerzett a megyei döntőn való indulásra. Az első erőpróba nyolc írásban kiadott kérdés írásos, rajzos, kidolgozása volt, amelyért összesen 40 pontot lehetett szerezni. Déltől a műhelyben dolgoztak a fiatalok, ahol mindegyiküknek külön-külön egy építőiparban használatos munkahelyi érintésvédelmi szekrényt kellett összeszerelni. Ezért a munkáért 60 pontot lehetett volna kapni. A teljesítmények összegezésekor kiderült, hogy Vígh Kálmán, a szentesi Kontakta villanyszerelője győzött 67 ponttal az 54 pontos Kovács Károly előtt, akinek ilymódon nem sikerült megőrizni a szegedi elődöntőn szerzett elsőségét. A megyei döntő első helyezettje megszerezte a jogot arra, hogy szeptember 28-án résztvegyen az országos elődöntön. A megoldást mindenképpen meg kell keresni. A kommunista gondolkodás, az igazságérzet ezt sarkallja. Közismert, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között a vállalatok nyereségüket szabadabban használhatják fel, a kollektíva is beleszólhat, milyen célra fordítják annak egy részét. Van R-alap, amelyből sok mindenre kerülhet. Külföldi tanulmányútra, balatoni üdülőre, gépkocsivásárlásra és ösztöndíjakra. Talán a nagycsaládok életkörülményeinek javítására is. Matkó István Magyar küldöttség Kazsüsztáiiliai Karakas Lászlónak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkárának vezetésével Kazahsztánba utazott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság öttagú küldöttsége, hogy résztvegyen a magyar kulturális napok szeptember 17én kezdődő eseménysorozatán. A küldöttséggel együtt elutazott Alma Atába a Budapest táncegyüttes, hogy viszonozza az ez év áprilisában hazánkban megrendezett kazah kulturális napok vendégművészeinek látogatását. A küldöttséget és a művészeket a Ferihegyi repülőtéren dr. Mihályfi Ernő, az MSZBT elnöke búcsúztatta. Ott voltak Sz. Sz. Szatucsin és J. V. Ponomarjov, a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosai. (MTI) Elegendő fűtőolajat sígér az ÁFOR Hazánkban az olajkályhák száma 1970-ben 700 ezer, egy évvel utóbb 900 ezer lesz, 1972-ben pedig 50 ezerrel meghaladja a milliót is. A fejlődés ütemére jellemző, hogy számuk az idei év végén még csak az 510 ezret éri el, de már ez is azt jelenti, hogy több mint egymillió ember téli közérzetét befolyásolja: milyen mértékben sikerül az olajkályhákat tüzelőanyaggal ellátni. Tüzelőolajat körülbelül 1100 helyen árusítanak az idén: 216 városban és községben 232 töltőállomás, 146 ÁFOR-kiren deltség és több mint 700 viszonteladó. Az AKÖV-ök közreműködésével az ország egyre nagyobb területein szervezték, illetve szervezik meg a házhozszállítást. Tavaly időnként kisebb-nagyobb fennakadásokat okozott a cserekannák hiánya. Nehogy ez a helyzet az idén megismétlődjék, az ÁFOR mintegy 20 ezer marmonkannát szerzett be, de akik — elsősorban vidéken — hosszabb időre kívánják ellátni magukat tüzelőolajjal, hordót is vásárolhatnak. Amikor ezek a hordók kiürültek, vagy a benzinkutaknál, vagy az ÁFOR kirendeltségeknél tölthetik meg újra, de kívánságra a viszonteladók házhoz is kiviszik az olajutánpótlást (MTI) Clfújta a szél Vasárnap délben a Royal-szállót övező állványokat — rendeltetésük szerint a járdán közlekedőket kellett védeniök a lassú építkezés törmelékeitől — felkapta a szél, és az úttestre borította. Szerencsés véletlen, hogy nem tartózkodott alatta senki, az arra haladó Trabant vezetőjének is sikerült a veszélyes zóna szélére vezetnie gépkocsiját. Nagy igazság van a szóbeszédben: ha már lassan építünk, legalább időtálló állványzatot használjunk! KEDD, 1969. SZEPTEMBER 16.