Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

Tabi László: aiiás idők KÉTEZER DOLLÁR Tegnap délután megpillan­tottam a villamoson Citrom Aladárt, régi kedves bará­tomat. Ezzel a Citrommal, ha találkozom, remekül el­évődünk. Van * valamelyes humora és szívesen él vele. Háttal ült nekem. Hogy megtréfáljam, vállára tet­tem a kezem és komor han­gon azt mondtam: — Rendőrség! Miből telik önnek villamosjegyre? Felnézett rám és felpat­tant a helyéről. Átölelt: — Gróf úr — kurjantotta — végre, hogy látom! Ingújjban voltam és egy szatyor kelkáposztát vittem haza éppen, mert nem győ­öm a vendéglői kosztot adó­pengőjeggyel. A villamos utasai rámnéztek. Szemük­ben részvét és biztatás volt. Nyilvánvalóan sajnáltak, hogy elvették a tízezer hol­damat és csak egy szatyor kelkáposztát hagytak meg, mert részt vettem az ellen­állási mozgalomban. Nem szerettem, ha sajnálnak. Mondtam Citromnak: száll­junk le. Sétáltunk a kullancsme­legben. Elmondta, hogy sze­rényen bár, de tisztességesen nyúlt és kivett egy csomó megél. papirost. — Ojrendszerű töltőtollal Idenézzen — mondta és ügynökölök — mesélte. — az orrom alá tartotta. Kes­Svéd patent. A tollnak a keny sárgaszínű számolócé­szára tömör fából van, s úgy dula volt, valami képpel és kell írni vele, hogy az em- az volt rányomtatva: „Ber­ber belemártja egy tintás- son gumisarok a legjobb"! üvegbe. A mai árakhoz ké- — Hülye vicc — mondtam A VILÁG FELOSZTASA pest hallatlanul olcsó és jól fogy. Fő előnye, hogy nem tlntázza be a zsebet. — Ügyes ember maga, Cit­rom — mondtam és megsi­mogattam a fejét. — És kétezer dollárom ls van — szólt könnyedén. — Kétezer dollárja! Hon­nan? egykedvűen. — Hogyhogy hülye vicc? Húsz ilyenem van. Az két­ezer dollár. — Ne beszéljen marhasá­gokat — förmedtem rá —. ez nem dollár. — Nono! Ez csak akkor nem dollár, ha értékesíteni Hová akasszák ? Befejeződött az 1955-ben. indult nagyszabású örökösö­dési per. Az elhunyt Alessand­ro Contlni Bonacossi firenzei lakos végrendeletéből nem derült ki világosan: vagyo­nából mi illeti az államot és mit szánt a rokonoknak. Pe­dig itt rendkívül értékes ké­pekről volt szó, többek kö­zött El Greco. Velaquez, Goya. Tintoretto alkotásai­ról. Nemrégen sikerült be­késen lezárni az ügyet: 35 képet és 12 szobrot az ál­lam kapott. Az állam­nak most újabb gondja van. hol helyezzék el a rendkívül értékes műalkotásokat? A híres Uffizl képtár ugyanis már zsúfolásig megtelt. FELSZABADULÁSI PÁLYÁZAT — Találtam. És azért hoz- akarom. Ha én ezt jól eldu­tam szóba, mert beszélni gom valahova, akkor dollár. | ügyben. TudnS íeT tu- nagyok bolond, hogy ér- | dom, hova tegyem. — Hát hol tartja? — Itt van nálam. Állan­dóan magamnál hordom. Egy drukk az életem. — Hol találta? — kérdez­tem Izgatottan. — A padláson, egy ládá­ban. Szerencsére százas cím­letek. Látott már százdollá­rost? tékesítsem. Hogyne! Amikor egyre feljebb megy az ára!1 Hála Istennek, tisztessége­sen keresek, van mit ennem, egy-két ruhám, amit nem ad­tam át megőrzésre, megma­radt, miért adnám el a dol­láraimat? És ezt a kétezer dollárt jól eldugom valahova Anyakönyvi hírek I. KERÜLET n. KERÜLET Hi„„,„ Knimír ncrirt Béla Házasság: Kovács Béla és Vin­"S' T?*1ttB£ «e ^-Xa V nos Tullló és Benedek Erzsébet, /f J íín hagy Imre Árpád és Madarász Nándor György és Bellér Ibo­Marlanna, Kovács Gábor és Ma- Antois Bélla es gyarlcs Erzsébet. Harkal Imre A.Giz^}Si„^ezsi„Í^ ícWS^r JudTt' Kanom£n Pusztaszeri SSSTíil András Utvün toTurtcrtíSfö. ni . ás Tóth Trin qtbikm* Halálozás: Halmi Dezső, Soly­K^ioly Sándor és Gü^ö^ Ete" N^Wá^'h ka Eva, Nóvé András János és ' Iri \ cnczel Zsuzsanna, Rigó Balázs ' 8" és Keresztes Ilona, Lénárt An- n6r Ferenc al és Török Ildikó. dr. Sznnka ni. KF.RULET János József és VIgh Hona, Házasság: Márton Vilmos és Varga István és Horváth Ilona. Aradi Erzsébet Házasságot kö­Btreznal Gusztáv János és Had- töttek. , nal Irén, Agócsl Sándor Antal Születés: Bata Lajosnak és és Bari Ilona, Marton János Vlsnyel Etelkának Anikó, Ml­Pál és Gallé Marianna. Bajzák bály István Péternek és Illés Károly és Makra Zsófia. Pete Máriának Bernadett, Kiss Ist­István él Harmat Márta Mária, vánnak és Bereczkl RozáUának Tóth Sándor és Tóth Julianna. Udlkó Edina, Mészáros István­Maróthy Béla F.lek és Poszek nak és Hujber Erika Máriának Mária Margit Nagy Gyula és Anikó Ágnes, Bátfal Lászlónak lláez Katalin, Lénárt Béla Jó- Lakher Edit Máriának Emese zsef és Szekszárdi Klára házas- Bodrogi Sándornak és ságot kötöttek Kálmán Annának Sándor Lajos, Szárics Józsefnek és Rózsa Jo­Születés: Somogyi Jánosnak lánnak Gábor, Makai Istvánnak és Harmati: Irénnek Andrea es Bozsó Máriának Károly Zsolt, Irén, Horváth Mihálynak és vízhányó Istvánnak és Nyúzó Mlson Editnek Gábor. Keszthe- Juliannának Erika nevű gyer­lyl Gábornak és Bárkányi Ilo- mekük született, nának Gábor, Simon Istvánnak Halálozás: Kecskeméti Pál Ist­en Volka Évának Zoltán László, ván, Botond Imre, Vas Károlyi Hosszú Jánosnak és Szabolcs Apró Ferenc Jánosné Brajkó Ilonának János, Hefkó József- Mária Irma. Szombati András, nek és Ludvlg Erzsébetnek F.r- perédi Albert Károlyné Jójárt zsebet Ilona, Ördög Mátyásnak Julianna, Osztertág Mária Anna, és Márki Matild Katalinnak Má- Mészáros Józsefné Soós Erzsé­tyAs, Puskás Jenőnek és Kószó bet. Csányl Gvuláné Szekeres Honának Attila Jenő, Sipka An- Piroska, Zura Anna. Márton Pé­domak és Németh Máriának térné Llstner Frida meghalt. Andor, Mészáros Mihálynak es Nádas Irénnek Attila. Miklós Józsefnek és Ördög Máriának József Róbert, Demeter Sándor­nak és Sebők Erzsébetnek Ju­dit, Fürtön Józsefnek és Plplcz Máriának Mária. Juhász László­nak és Csáky Erzsébetnek Ildi­kó. Tóth Józsefnek és Kucsora trénnek László, Kalmár Márton­nak és Orr Gizellának Anna Gi­zella. Csiszár Istvánnak és Né­meth Jolánnak Attila. Hegedűs lelosnak és Marton Julianná­nak Lajos István. Szerencsés Jó­zsefnek és Horváth Irénnek Éva, Zánthó Emilnek és Katona Ka­tallnnnk Róbert, Nagyi János­nak és Fődl Ilonának János, Mózes Mihálynak és Domonkos Etelkának Andrea, Tóth József­nek és Szert Ilonának Ilona, vághy Pálnak és Szabó Valériá-1 nak László Pál. Dékány Sándor­nak és Verrár Katalinnak Attila Zsolt, Nagygyörgy Józsefnek és Dékány Rozáliának Zsuzsanna, Nlratl Ferencnek és Szabó Er­zsébetnek Edit, Csorba Bélának és Hegyi Erzsébetnek Eva. Welsch Frigyesnek és Kertész Máriának Zoltán. Varga Róbert­nek és Lavrlsln Juditnak Kata­lin, Ilona, Mnrkó Lajosnak és Magyar Editnek László. Bukó Attilának és KöpösdI Klárának Attila Tibor, Kremer Ferencnek és Glózlk Irénnek Attila, Ve­csernyés Vincének és Nagy­Molnár Ágnesnek Endre, Hor­váth Istvánnak és Monostori Mártának Erllca, Toppantó Ist­vánnak és Szécsl Máriának Ist­ván Zsolt. Kovács Ferencnek és Márki Klárának Márta nevű gyermekük született. Halálozás: Tamucza Andrea. Dörgés Miklós. Magyar! János­né Lehotal Mária. Kothenez Pál. Junker Imréné Beckar Petronel­la. Bakacsl András, Kószó Vin­ce, Zsllák-Urban János. Csótl Andrásné Varga Veronika. dr. Börcsök Sándor, Hegedűs Pál meghalt. Nemleges válaszomra be- és élek abból, amit keresek, vitt egy kapu alá. A zsebébe _ De mInek ezt eldugni? Kiteheti akár a küszöbre is! — Megbolondult? Hát nem tudja megérteni, hogy csak akkor dollár, ha mondjuk be­leteszem egy üveg meggybe­főttbe? Ha jól eldugom, ak­kor biztonságérzetet ad. Nagyszerű érzés azt tudni, hogy az embernek van két­ezer dollárja, amire ugyan — hála az Égnek — szüksé­ge nincs, de ha. Isten ments, valami történik, mégiscsak... Ki tudja, mit hoz a jövő? — És minek kell ahhoz történnie, hogy... — Az ember azt most nem tudhatja. Inget csináltatni, aranyórát venni — emiatt nem nyúlnék a dollárhoz. Nem azért van az embernek egy kis vastartalékja, hogy ilyesmire költse. Csak, ha valami nagy baj történik. Valami nagyon nagy baj, tudja? Megragadtam a karját és ráordítottam: — De ha valami nagyon nagy baj éri, ki fog derülni, hogy nincs egy dollárja sem! — Ez igaz — felelte el­gondolkozva —, de mit szá­mít a pénz, ha az embert valami nagyon nagy baj éri? (Folytatjuk.) A demokratikus hadseregben Beküldte: Tapodi Gyula, Röszke, Felszabadulás u. 58. e felkiáltás fogadott bennün­ket. Lábunk legyökeredzett, szívünk a torkunkban dobo­Már közel. Battonya—Ma- követően velem együtt he- gott, ugyanis a propaganda kó irányából hallhatók vol- ten. sűrű robbanások köze- szerint agyonlőnek minden tak a tompa ágyúmorajlások. pette a fővárosba menekül- hadifoglyot, de különösen amikor SAS-behívót hozott a tünk, ahol elsősorban élelem azokat, akik a vecsési ese­postás, 1944 szeptember vé- és szállás után kellett nézni, mények után adták meg ma­gén. Mi néhányan (dorozs- Útközben, Cinkotán áthalad- fiukat. Ez azonban nem így maiak) igen latolgattuk, hogy va, a „Nagyicce" előtt öt ma- történt. bevonuljunk-e, vagy sem — gyar katona holtteste feküdt A szovjet elvtársak — tol­figyelembe véve a 6zov.1et elrettentő példaként, s mel- mács útján — Igen barátsá­csapatok rohamos közeledé- lettük egy tábla hirdette: gosan elbeszélgettek velünk sét Szeged felé —, s végül „Így jár az a hitvány haza- és bőséges, kiadós vacsorát is döntésünk az volt: be kell áruló, aki elhagyja csapa- adtak, majd Jászberénybe vonulni, annál is Inkább, ml- tát". Persze a tettesek, a tá- irányítottak, ahol meglepőd­vel a csendőrség a községbe bori csendőrök ekkor már ve láttuk, hogy a zászlóalj­érkezett behívókról értesí- nem voltak sehol. nak mintegy egyharmada tést kapott. Kiskunfélegyhá- Célunk a fővárosban siker- már ott van. Ismét találkoz­zára történt bevonulásunk rel járt és a Thököly út jobb tunk tehát és elmondottuk után — miközben a felsza- oldalán, a Keleti pályaudvar egymásnak a velünk történ­badító szovjet csapatok mind közelében, egy romos épület teket. Ml tehát felszabadul­jobban nyomultak előre — elhagyott pincéjében „megfe- tunk, de tudtuk azt, hogy ez­el kellett hagyni a helyőrsé- lelő" szállást találtunk, s zel még nincs vége minden­get és gyalogmenetben K*»s- gondoltuk, Itt bevárjuk a szov- nek, hi6zen van mit jóváten­kemét „védelmére" 6ietni. jet csapatokat. 1945. január nünk. Mire azonban a zászlóalj 4-én szállásunkon ránktalált A fogságból több társam­Kecskemét alá érkezett, az egy géppisztolyos nyilas jár- mai együtt 1945. március 17­ágyúmoraj újra utolérte és őr. és utasítottak, hogy egy én önként jelentkeztünk az tovább vezényelték. Duna- órán belül hagyjuk el szállá- új magyar demokratikua pentele, majd Nyírád—Sánka sunkat és jelentkezzünk Zug- hadseregbe, mivel arra a —Zalahaláp körzetben az új- lóban, egy 20 főre csökkent szovjet parancsnokság lehe­dörögdi lőtéren értesültünk a század feltöltésére. Utasítá- tőséget adott. Az így meg­kormányzó által kért és ka- sukat ellenőrizték. Mi — ki- alakult I/II. zászlóaljhoz pott fegyverszünetről. Rövid- használva a kapott egy órát nyertünk beosztást. Útba in. del ezután a „nemzetvezető- — a pince melletti bunker- dítottak Bécs felé a németek re" való eskütételre sorakoz- ben levő polgári személyek elleni harcra. Bécsújhely tatták fel a zászlóaljat. így a részére átadtuk az általunk környékén azonban érintett korábbi örömhír semmivé vételezett és el nem fogvasz- az örömhír, hogy a „legyőz­lett. tott különböző élelmiszere- hetetlen" német hadsereg fel­Néhány hetes bolyongás ket, melyet könnyezve kö- tétel nélkül kapitulált, után — miközben a szovjet szöntek meg, és elindultunk Ezt követően egységünk csapatok úgyszólván feltar- a megadott helyre. Az itt tör- Zala megye területén nyert tóztathatatlanul közeledtek a tént jelentkezésünk után (ja- elhelyezést, ahol az elmaradt főváros felé — budapesti nuár 6-án este) járőrbe küld- mezőgazdasági munkákat vé­autóbuszokra pakolták fel a tek a környező gyümölcsö- geztük. a kifosztott, megkín­zászlóaljat (most már nem 6Ökbe. Ezt a lehetőséget ki- zott lakosság örömére és gyalog) és Budapest „védel- használva, a megadott eliga- megelégedésére. Szabadságot mére" Isaszegre szállították, zítás birtokában ..ellenőrzési is kaptam, s szovjet katona­Itt és Valkó körzetében Gö- tevékenységünket" sikeresen bajtársak vittek fel Pestre, döllő. Kerepes. Kistarcsa. végrehajtottuk és akadály- Ez az igazi bajtársi segítés Mátyásföld és Sashalom la- talanul eljutottunk a tőlünk nagy örömet jelentett szá­kott területeinek „hősies vé- alig 50—60 méterre levő momra. hiszen nem kellett a delme" után az egység tel- szovjet előőrsökhöz. bizonytalan időben induló jesen szétmorzsolódott. Ezt Sztoj!... Horre rukü... — alkalmi személyvonatot várni. „... Szemed elé Idézem az írás szépsé­gét. Nagyobb szépség ez, mint más foglal­kozásoké. És az egész országban nincs semmi, ami az írástudó hivatásával kiállná az összehasonlítást." (Cheti Intelmeiből — i. e. II. évezred.) (1.) Théba, Egyiptom városa, ahol a házak kincsekkel vannak tele. Száz kapuja van. Mindegyiken kétszáz ember vonul keresztül lo­vakkal és kocsikkal együtt. Homérosz Iliászában beszél így a hős Akhille­usz az ókor legnagyobb városainak egyikéről, a fáraók Egyiptomának második fővárosáról. Amon városának neve, mint olyan hatalmas és gazdag helyé, amelyet bűneiért pusztítottak el, a bibliai Náhum Nini ve romlását jövendölő át­kaiban is szerepel, S Homérosz után néhány évszázaddal a tudós Dlodórosz, aki filoszi paden­tériával kétségbe vonja a gazdagságot és nagy­ságot oly költőien megjelenítő száz kapu létezé­sét, így ír az akkori már lehanyatlott városról: „ ... a legendás Buszirisz király alapította a vá­rost, amelyet az egyiptomiak a nagy Zeusz-vá­rosnak, a hellének pedig Thébanak neveznek. A száznegyven sztadion kerületű várost nagy épü­letekkel. györnyörú templomokkal és egyéb cso­dálatra méltó műalkotásokkal ékesítette. Hason­lóképpen építette fel a lakóházakat Is. an-.elvek részint négy. részint öt emeletesek: és általában nemcsak Egyiptom, hanem a világ legnagysze­rűbb városává tette Thébát,". A város az időszámítás előtti II. évezredben élte virágkorát. Diodórosz Idejében már csak vallási jelentősége emelte kl a hasonló, vagy ná­la nagyobb egyiptomi városok sorábdf; hajdani hatalmát, politikai súlyát rég elvesztette. Ma pe­dig félig-meddig feltárt rommező a Kairótól délre, mintegy 750 kilométerre fekvő kisváros, Luxor közelében. Rommező, amely monumentá­lis arányaival ma is lenyűgözi a szemlélődőt. A luxori Amon-szentély összekötött bambusznyalá­bokat utánzó, romlásukban is szép oszlopai, vagy a pilonok időrongálta reliefjei a négyezer éves múlt nagyságáról, fényéről regélnek. S az ókori világ hét csodájának egyike, a luxoritól három kilométerre fekvő karnaki templomóriás, amelyhez kétoldalt szfinxekkel szegélyezett pre­cessziós út visz Luxorból, csoda ma, a modern építéstechnika korában is; oly fenséges látvány, olyan grandiózus élmény, ami korunk égbeszökö vasbeton- és acél-monstrumai között is az építő ember diadalának hirdetője marad. Rommező és jelkép. Egy ősi, sokat szenvedett, s nagyszerű alkotásokra képes nép monumentu­ma. Ma is megfog és meghat, eltölt valami him­nikus lelkesültséggel az egyetlen gránittömbből mintázott Ramszesz és Thutmószisz szobrok látványa, a karnaki templom főhajójának 38 méter magas, talptól a tetőig színezett reliefek­kel borított, s kinyílt lótuszvirágot ábrázoló osz­lopfővel koronázott oszlopai; meg kell a mai embernek is állnia az avatatlannak megállást parancsoló Memnon kolosszusoknál, amik a ki­rályok és királynék sziklasírjaihoz vivő szent út mellett állva rettentették vissza a betolakodókat, hisz mostani romos voltukban is félelmes tartá­suk zord és fenyegető feszessége. S ki feledheti el a Kairó melletti Gizeh sivatagától visszaszer­zett három nagy piramis. Cheopsz. Kefren és Mükerinosz faraók sírjainak az. olvadtkék égbe magasodó nagyságát, s örök őrzőjük, u Szfinx tragikus hallgatagságát, ünnepélyességét. Hosszan időzök e négyezer éves emlékeknél. S mégis mindenről kellene még szólanom; a Dar El Bahari szikaölében épült, s csaknem teljesen épen megmaradt halotti szentélyről, Hatsepszut királynő páratlan templomáról, amely őrzi alko­tójának, Szenmut építésznek nevét és arcmását is. Vagy a másik, a medinet habu-i templomról és a Ramesszeumról. S a Királyok Völgyének cso­dálatos sziklasírjairól, amelyek nemcsak I. Szeli és az ifjú Tutankhamun fáraók szarkofágjait őrizték meg, de a sírkamrák falán a festett, vagy kőbe vésett jelenetek, életképek eposzi gazdag­sága annak is sokat elmond egy régi kor em­berének életéről, szokásairól, tudásáról és mű­veltségéről, aki a hieroglifákat nem tudja elol­vasni. Négy évezred rablói mily sok értéket elhord­ták, tönkretettek, megsemmisítettek ebben az országban; nem csak a templomok, piramisok, sziklasírok fosztagtói! Hányszor tobzódott e nép alkotásain a dölyfös értetlenség, a hódítók bar­bár tudatlansága. Asszír dúlóktól az emlékek európai, magukat civilizáltaknak mondó tolvaj siserahadálg. Erőszak és tudatlanság, hódító dölyf és barbár értetlenség mennyire együttjáró tulajdonságok! Az a hódító, aki vallási fanatiz­musában és gőgös tudatlanságában elpusztította, felégette annak Idején az elmúlt évezredek min­den emberi tudását egybefoglaló, magába gyűj­tő alexandriai könyvtárat, e tettével valóban halhatatlanná tette magát és nevét. De hányan voltak a hozzá hasonlók; akik leverték a falak és oszlopok ábrázolásait; vallásos vakbuzgósá­gukban, vagy ostoba kedvtelésből megcsonkítot­ták a relifeket, ledöntötték a szobrokat, beva­kolták a falfestmények pompás színeit, eltorzí­tották, meghamisították ezt az ősi kultúrát. S a maiak; akik ostoba, nyíllal átlőtt szívei­ket, monogramjukat, vagy keresztnevüket nem átallják a reliefek és hieroglifák közé bevésni tanúságaként annak, hogy szakadatlan és véget nem érő az emberi korlátoltság, butaság törté­nete is. Hát igen, ezek nz ötödik évezredbe lépő emlékek sokat: mondanak az pmbernek erről az arcéról is. Egyiptom halhatatlan kapuit azonban nem ez az ember építette. / (Folytatjuk^ V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom