Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-14 / 213. szám

Még sokra viheti... Egy 14 éves siracusal tizen­négy alkalommal követett el be­törést boltokban, iskolákban és templomokban, mindannyiszor ki­játszva a védel­mi berendezése­ket Egy alka­lommal a televí­ziós ellenőrző rendszert a kö­vetkező módon játszotta ki: Be­ment az üzletbe pgy olyan alka­lommal, amikor nem volt vásárló­közönség bent és megfigyelte, hol helyezkednek el a TV-kamerák. Ugyanebből a pontból fényképet készített az üzlet­ről, amelyet ami­kor az éjszaka folyamán betört a boltba, a kamera elé helyezett, s így az üres üz­letet mutatta. A kisfiú üzel­meit — akinek egy 12 éves bűn­társa is volt, — a család fedezte fel, miután több megmagyarázha­tatlan helyről származó árucik­ket találtak a szobájában. Legjobbkor nek. Akkor f®oIvasnék ön­kisasszony, még egy határozatot! Felszabadulási pályázat Misa emléke Beküldte: Bálán Miklós, Kistelek nem csak én szerettem Mi­A telep, ahol özvegy édes- Némán nézte kopott ruhá- n'yék ® mindenkf^kereste anyámmal és négy testvé- mnt, majd hirtelen megra- barátságát ö nedie nem fu remmel laktunk, ott húzódott gadta a kezem és maga után Earkodott veleBőven<£ztoí­meg Szeged peremén. Kis vonszolt egy ponyvával lete- ta az^a°t^a\örnvék^^lakói házai úgy bújtak össze, mint rített szekérhez. Egy dara- között De Linkább velem kotlós alatt a kiscsibék. 1944. big a ponyva alatt matatott, s^retett len^ FelkrooU október közepe volt, az idő maid előhúzott egv katona- „ . !" , . f. * .? ; ' már csípősre fordult, jelezve nad'rágot éTegy'^bbon^s ^S'tacajo f ^anna'k lehelteiével a tél közeledtét, mindkettőt a kezembe nyom- láttán hogv líedten kallmná Makó irányából már napok ta. Először csodlákozva bá- ok és és a föld között óta hallatszott az ágyúzás, multam a ruhadarabokat. Egyik Lpon azonban hiá­ugy hangzott, mint nyáron majd mikor ráeszméltem, ba ^stem llmúlt a dél már hogy ez a kincs az enyém, előtt> majd a délutáni Misa az égzengés. Németek nem voltak láthatók a kö­zelben ennlr néhénv fámöt W ugrásokkal Okoltam nem került elő. Estefelé ahá™nk ,elé- tóvol- édesanyám az ártézl -kútrSl szemmel mondta el, Misa nincs többé, j, Hogyan is történt ez a ke­rfoTbS"8vesztett" "ál visszanézve, láttam a hazajőve, könnyes alatt, a telep szélén. Arcukon katona csendes mosolyát ólmos fáradtság, szemükben Hazaérve azonnal fel riadt bizonytalanság. próbáltam de sehocvan sem gyetle" eset?, Egyik tenya Mi. gyerekek nem nagyon ,,7 de sehogyan sem pincében német katonák tudtuk felmérni a helyzet illet sovány alakomra a ka- bujkáltak, elszakadtak a komolyságát és ott lábatlan- tonaruha. Anyám tűt, cérnát, csaptuktól, és éjszakánként kodtunk körülöttük, csak ollót vett elő és estére kelve élelemért zaklatták a kor­ákkor rebbentünk szét, ha olyan ruhát kanyarintott a nyék népét A parancsnokság reccsenTközénk™3 szerzeményemből, hogy ak- Misát és néhány társát bízta Az egyik napon — ha Jól kortájt a királyfiak sem meg a német banda kifüstö­emlékszem csütörtök volt — hordtak különbet lésével. Reggel vörös zászló­a magyar katonáknak is Ettői az időtől szövődött val letakarva feküdtek egy­hadmdUiadaímasan foglaUa^el sajátos barátságom. Misával, más mellett azok a katonák, a frissen kiásott lövészárko- a S7Öke szovjet katonával. akik áldozatul estek a német kat. Egyszorcsak valaki fel- Gyakran eljött hozzánk, ke- gyilkosoknak. Sírva borul­kiáltott: ..Nézzétek, milyen nyeret, cukrot tett az asz- tam Misa széles mellére, puszta ^felé'mutatott. A látó- melyek k^set melyben megszűnt dobogni határ szélén sok szürke pont jelentettek abban az ínséges emberséges, áldott jó szíve mozgott előre, felénk, s las- Időben. Kezével hadonászva, Azóta alussza örök álmát san kivehető voít a szovjet a magyar beszédet derékba- magyar földben, obeliszk kaA°nÍkerekhÍd - mint ml- törve mesélt. magyarázott alakú, vörös csillagos sírkő kor a csirkék közé héja csap nekem. Akkor gyerekfejjel alatt — szétrebbent, ki-ki elira- még nem tudtam, de most Azóta sok Misával talál­modott a házuk felé. Én is már tudom, hogy egy új vi- koztam, sok szovjet emberrel futottam ahogyan Csak a lá- lá ól ol világról be_ kötöttem igaz barátságot, bam bírta, kiáltozva: „Jon- ' , . ,, ... , . . , , nek az oroszoki Jönnek az szélt Misa, ahol nem éhez- Minden szovjet emberben oroszok!" nek az emberek, ahol igazán Misát látom, az áldozatkész. Testvéreimmel reszketve ember az ember. Ha akár fél Igazszfvű, tiszta embert. Az bújtunk édesanyám mögé, napig ls nem találkoztam olyan embert, aki kenyeret várva, vajon mi is fog tör- _ . ... ténni. hiszen annyi mindent Misával, nagyon hiányzott, nyújt az éhezőnek, és saját hallottunk az utóbbi néhány Hiányzott mint egy testvér, ruhájával takarja be a fázó hét alatt Egy kis idő múlva mint egy lgaz barát. De embertársat. — az udvar felől számunkra Tabi László: l^aHás idők TELEFON Tegnap felszerelték a te­lefonomat. s amikor a sze­relő elment, gondoltam mindjárt felhívom Weisz­kuthyt, az unokaöcsémet. Felvettem a kagylót, jelent­kezett Zugló, kértem vona­lat. Búgott a vonal. Tárcsáz­tam. Tovább búgott. Üjra tárcsáztam. Tovább búgott. Letettem. Felvettem. Je­Kértem vonalat. Csengetett. Letettem. Elhallgatott. Fel­vettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Pötyögtettem. Csöngetett. Letettem. Fel­vettem. Hallgatott. Meg­rúgtam. Csöngetett. Letettem a kagylót. Felvettem a kagy­lót. Hallgatott. Pötyögtettem. Csöngetett. Letettem. Fel­vettem. Hallgatott. Leköp­tem. Csöngetett. Letettem. lentkezett Zugló. Kértem Felvettem. Jelentkezett Zug, vonalat. Nem búgott. Le­ló. Kértem vonalat. Búgott. „ TTI^T Tárcsáztam. Tovább búgott, a tárcsát. Elen- 0jra tárcsáztam. Tovább bú. nyomtam gedtem a tárcsát. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Üjra tárcsáztam. Elhallga­tott egészen. Letettem. Fel­vettem. Búgott. Tárcsáztam. Elhallgatott. Letettem. Fel­vettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Üjra tár­csáztam. Tovább búgott. Üj­ra tárcsáztam. Elhallgatott. Letettem. Felvettem. Jelent­kezett Zugló. Kértem vona­lat. Adott vonalat. Nem bú­golt. Pötyögtettem. Búgott. Tárcsáztam. Tovább búgott. Letettem. Csöngetett. Fel­gott. Újra tárcsáztam. To­vább búgott. Tárcsáztam. Kapcsolt! Kiment a csön­getés! — Halló! Kérem Welsz­kuty Attilát! — Itt a Liliom-cukrászat! — Kérem, küldjenek ne­kem egv hetvenöt személyes pacaltortát a Fül utca hét­be. Tegnap estére Itt lehet? — Hogyne kérem. Tegnap estére ott lesz. Sül utca? — Fül utca hét. De hogy lehet az kérem, hogv hal­vettem. Búgott. Tárcsáztam, landók velem Ilyen hülyesé­Elhallgatott. Üjra tárcsáz- Beket beszélni? tam. Búgott. Letettem. Fel- Ml ls örülünk, hogy mű­vettem. Jelentkezett Zugló, kődik a telefonunk. ÍGY DOLGOZZ A KÖZÉRT A Kősó utca 8-ban, ahol lakom, fontos lakógyűlés volt a múit héten. Megjelentem. Kiderült, hogy új házmeg­bízottat kell választani, mert a régi megőrült. Ügy volt, hogy szavazunk, de a sza­vazás elmaradt, mert vala­ki elkiáltotta magát: — Éljen Spacek Jenő! Viharos éljenzés követte. Most már nem szabadkoz­hattam tovább. Bólintottam, hogy vállalom és átvettem elődöm irattárát, amit a házmester egy ruháskosár­ban kihozott az udvarra. — Mi lesz a gőzfűtéssel? — kurjantotta valaki. — Uraim — mondtam —. Viharos éljenzés követke- mindennek utána fogok zett. Pirulva, szemlesütve nézni. Még ma este bebú­álltam ott. Nem számítottam jok a kazánba és bejárom az osztatlan szeretetnek ez az összes radiátorokat. impozáns megnyilvánulásá­ra. Azonnal szóra emelked­tem. — Köszönöm — mondtam. — Sajnos, olyannyira el­foglalt ember vagyok, hogy nem vállalhatom a dolgot A házmegbízott egész embert kíván. — ön egész ember — mondta Krakovics. a háziúr lelkesen —. ön az egyetlen, aki bölcs körültekintése, de­mokratikus múltja és meg­felelő erélye folytán alkal­mas erre a pozícióra. A ház lakói becsülik és tlsiztelik — A mosókonyhában csö­pög a plafon! — Utánanézek. — A padláson nagyon me­leg van. — Utánanézek. A lakógyűlés ezután fel­tisztség oszlott. Mindenki nyugovóra tért. Én pedig nekiláttam, hogy átnézzem a közmunka­bevallásokat. Három nappal utóbb fur­csa pletyka jutott el a fü­lemhez. Az a hfr járja — mondta informátorom —, hogy én százalékot kapok a kazán javítótól. A Pollá­önt, nincs közöttünk senki, kék vécéjét pedig azért nem aki ne könnyes meghatott­sággal említené e házban Spacek Jenő nevét. Én te­hát csak azt mondom, éljen Spacek Jenői csináltatom meg. mert sze­relmes vagyok Polláknéba és azt akarom, hogy átjár­jon hozzám. Nagyon elkeseredtem. Ejt­napot egybeszőve dolgoztam érthetetlen kiáltozásra let­tünk figyelmesek majd kivá­gódott a szoba ajtaja, s az ajtónyíláson egy géppisztoly­cső meredt be. Mögötte meg­jelent egy széles katonaarc. „Nyemeckl jeszt?" — kér­dezte kiáltva. Ml olyan ki­csire húztuk össze magunkat anyám háta mögött, ameny­nylre csak lehetett Édes­anyánk reszketve mondott valamit. Hangjára felbáto­rodva, de még mindig re­megve bámultam a katonát. A katona arcán mosoly su­hant végig, és kis zsákjából előkotorászott egy számunk­ra furcsa, szögletes alakú ke­nyeret és felém nyújtotta. Dermedten álltam anyám ol­dalán. A katona ekkor tört magyarsággal megszólalt: „Ne félni, kicsi magyar." A barátságos hangra megjött a bátorságom. Anyám ls meg­szólalt: „Na, kisfiam, fogadd el a katona bácsitól a kenye­ret!" Most már végleg elha­gyott a félelem és rácsaptam a kenyérre. A katona eev kis ideig mosolyogva allt, géppisztolyának csövét a föld felé engedve, majd sarkon fordult és eltűnt a szobából. Estefelé egy sereg szekér és sok-sok katona ütötte fel táborát a szomszédék kertjé­ben. Ott téblábolt a környék összes gyereke a katonák kö­zött. Én is érdeklődve lestem a katonák mozgását, furcsa beszédüket. Egyszer csak egy számomra Ismerősnek tű­nő. vállas szovjet katona állt előttem. „Ne félni kicsi ma­gyar!" — mondta meleg hangon. Én már most nem az ijedtségtől, hanem a za­varomtól szólni sem tudtam. Ráncos csizmák, kajla bajszok Amióta Mechanizmus Bácsi Itt kí­sért közöttünk, ugyancsak erős moz­gást mutat a vendéglátóipar. Ujabb és újabb sarkokon tárulnak fel a fes­tékszagú presszó- és borkóstolóajtók, vendéghivó nyikorgásukkal a fehérka­bátos szakma friss dicsőségét hirdet­ve. És ahogy Mechanizmus Bácsi ser­ken tgetéseih ez Illik, nemcsak a presz­szó- és borkóstolóajtók száma szapo­rodott meg, de hasonlóképp figyelem­felkeltő változást mutatnak a pohár­ürítgetést szolgáló termek belső vidé­kei is. Emitt pácolt faburkolat sugá­roz természetes hangulatot, amott 'durva faragású kövek látványában jelenik meg az őstermészet, máshol pedig a faluhelyen használatos edé­nyek, szitamatuzsálemek és elaggott mángorlók teremtenek hamisítatlanul „eredeti" és hamisítatlanul „folklo­risztikus" hangulatot. Vendéglátóiparunkban — Mecha­nizmus Bácsi szapora biztatására — erősen megnőtt a zsup-, illetve zsin­delyfedeles házak használati cikkei­nek ázsiója. Am — miként az egyre inkább ta­pasztalható — vendéglátó egységeink díszítési technikája kijelölt keretein messze túlcsap. A presszófalaktól el­szakadnak a mázasköcsögök, lekváros­tálak évszázados motívumai, és igen gyors ütemben ültetődnek át a szüle­tésük szerint mai, mondandójuk sze­rint pedig modernnek szánt képzőmű­vészeti alkotásokra is. Soha annyi mázasköcsög-motívumot, mint manapság, soha annyi lekváros­tál-színezetet mint ezekben a hóna­pokban! így van, ahogy mondjuk: Mecha­nizmus Bácsi pezsdítő hatására nem­csak a vendéglátóipar bukkant rá a régi betyárivók ösztönösen művészi díszítő elemeire, de — az említett köz­vetítő csatornákon át — eljutottak az ősdekorációk a festővásznakra, grafi­kuskartonokra is. Különösen jól megfigyelhető volt ez a tendencia-jellegű átplántálódás a ma, vasárnap záruló X. Szegedi Nyá­ri Tárlaton, amelynek számos mun­kája mutatott szándékolt folklórha­tást. Ráncos csizmák, kunkorodó — avagy lekonyuló — bajszok, szűrök, gubák, pöndölök és rokolyák jó pár változatban voltak fellelhetők a hosz­szasan nyitvatartott jubileumi kiállí­táson, mintegy szótlanul is bizonygat­va a legfrissebb képzőművészeti divat ugyancsak eleven létét. Ám nemcsak az említett bemutató termeiből idézhetők alkalmas példák — könnyű igazoló érvet szerezni a fő­városi, természetesen országos hatás­körű tárlatokról is. Ott vannak például Berki Viola leg­frissebb munkái is, amelyeknek Der­kouiís-terembeli bemutatásáról oly hangulatos közvetítésben számolt be a televízió. Hogy miért oly kiváló bizonyítékok — érveink erősítésére — ezek a ké­pek? Nem egyéb okból, mint azért, hogy szinte a legtipikusabban mutat­ják a Mechanizmus Bácsi felfedezte néjíi motívumok nagyon ügyes, és na­a közért, és íme! Micsoda rút hálátlanság! Elhatároztam, hogy még többet dolgozom. Hirdetményt szögeztem ki a lépcsőházban, amelyben közöltem, hogy a kazánjaví­tást a saját költségemen vé­geztetem el, Pollákéknak pe­dig repülőgépen Prágából hozattam egy szerelőspecia­listát. Kapuzárás előtt fel­mostam a lépcsőházat, éj­féltájban pedig minden la­kásba becsöngettem és fi­gyelmeztettem a lakókat hogy ne feledjék antennáju­kat földelni. További három nap múlva azt beszélték a házban, hogy azért hozattam szerelőt Prá­gából, mert jutalékot ka­pok a légiforgalmitól és azért fizetem a kazánjavltás költségét, mert nagyobb­mennyiségű hamispénzt tar­togatok és ki akarom adni. Beszélték továbbá, hogy vi­szonyt kezdtem a vicinével, s ezért mosom fel magam a lépcsőházat, hogy szerelme­met kíméljem. Ezt már nem tűrhettem. Soronklvüli lakógyűlést hí­vattam össze. Ám mielőtt beszélni kezdtem volna, va­laki felkiáltott: — Dögöljön meg-- Spacek Jenő! Zengett a ház a helyeslés­től. Pirulva, szemlesütve áll­tam a helyemen. — Panamista! Korrupt fráter! — kiáltotta valaki. — De uraim —, hebegtem — nem én akartam, hogy megválasszanak! — Krako­vics úr azt mondta, hogy én vagyok a becsület mintaké­pe. — Mert lepénzelte! Lemondtam és megválasz­tották helyettem Nyavalyel Gusztáv tollkereskedőt. Most három napja már ő a ház­megbízott. Azt mondják, ren­des ember. De én tudom, hogy pénzt fogad el közmunkamentesl­tésért. (Folytatjuk.) gyon látványos felhasználását. Azt a jól begyakorolt technikát, amivel e mutatós elemekből szemetszúró, kö­zönségfelrázó kompozíciók készíthe­tők. Néhány, a szűrrealisták túldirekt módján megfestett gatyás-kalpagos betyáralak, hozzá egy pár karikásos­tor, füstös csövű pisztoly, és máris kezd alakulni a sokfigurás freskóterv, amely — ha megvalósul — minden bizonnyal még egy-két levelei szerint pontosan megfestett falombot meg ha­sonló realitású árkot, bokrot is vi­sel majd... Pár éve még Korga György motí­vumot motívummal megsző geomet­rikus — vagy éppen antigeometrikus — képépítkezései számítottak sláger­nek, manapság viszont a pandúrro­mantika vászonra vitele kap vastap­sot! Most harsogjuk el azt, hogy miként hamis volt az a túllihegés, éppúgy „ér­téken felüli" ez a hozsannázás? Dö­rögjünk mérges szavakat arról, hogy ahogyan megtévedtek némely zsűrik akkor, hasonlómód megtévedni látsza­nak ma is? Az egymást váltó éveket a mag3 szakadatlan folyamatában nézve nincs is szükség asztalcsapkodásra. Elég, untig elég egy laza kézlegyintés is, amely azt mutatja, hogy nem egyéb­ről, mint túlhajtott, túllihegetett di­vatokról volt, és van is szó az emlí­tett képzőművészeti Irányzatok kap­csán. Az igazi értékek készítőinek soha nem volt szükségük az efféle nagy csinnadrattákra 1 Akácz László Felhívás! Felhívjuk a közületek figyelmét, hogy a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat részére szóló 700031. sz. csekk elveszett Ezennel beváltását érvénytelenítjük Zománcos liirdőkád, ilajkáíybák, csempés olajkálylák Olajtároló hordó 200 lite­res 260,20 Ft. 300,— Ft. 385,20 Ft. J AWA motorkerékpár 250 és 350 cm» OTP-hltelre is. VAS-MÜSZAKI BOLT Sándorfalva Telefon 34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom