Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-09 / 208. szám

ló kilátások a jövő évre A gyakorlat után. A kép jobb szélén Mákos István, megyei parancsnok. Pihenő helyett szolgálat Gyakorlaton munkásőrökkel A feltételezés szerint a megkésett. Bizonyára csak a és utasát, ugyanígy a CM Szeged környéki homoki menyasszonytánc után ért 89—99-es rendszámú szeközségek területére diverzán- oda. Viszont mozgalmas, él- mélygépkocsit. A következő sok szűrődtek be, azaz ejtő- menyekkel teli volt a napja, kocsi utasainak viszont már ernyővel ereszkedtek alá. amit együtt töltött a mun- tisztelegve jelentett: dr. OzTűzerej ükről, létszámukról kásőrökkel. vald Imre, az MSZMP Szemár pontos adatok érkeztek ged városi bizottságának titparancsnoki harcálláspontra. - , ,, .., kára ugyanis sorra látogatAz ellenség elfogása, meg- [QV G! 1RV6ŰI KlSIIU a harcban álló egységeket semmisítése a cél. Sem az ég, 31 Mákos István megyei, Fiikő sem a föld nem szippanthat- Nem volt jármű, ami ki- József városi, Arany János ja fel őket. Erről gondos kod- csúszhatott volna az ellen- járási munkásőrparancsnotak a Gera Sándor nevét vi- őrzés alól, pechükre a feke- kok és dr. Kovács Lajos 6elő munkásőr- zászlóalj egy- tefuvarosoknak. Mert akadt rendőrkapitány kíséretében, ségei, valamint a velük szol- iiyen ;s Kedves epizód volt Erősen esteledett már, kigálatot teljesítő rendőrök. A amikor egy ötéves eltévedt' gyulladtak a községek fényhatárőrség is megerősítette kisfiút két faluval arrább szemei, az elsurranó gépkosorait ezen a szakaszon. Nem kellett hazavinni. A fegyve- csik reflektorai pásztázták az volt út, dűlő, csapás, mesgye, resekkel teli kocsik, a sür- utat- A gyakorlat végéig jó amit ne „fogtak" volna az gés-forgús a ritka látványos- télóra volt még hátra, de ság csalta' el otthonról. Al- bent- a főhadiszálláson már konyodott, mire hazaértek javában folyt az értékelés, vele. Az egységek mozgását, sikeA felderítők harcálláspont- rét nyomon követhettük' a ján találkoztunk a Hazafias térképen. A végeredmény Népfront szegedi, III. kerü- nem volt kétseges: az idei leti titkárával, Sziládi San- kiképzési évet gyakorlatból A parancsnoki harcállás- dórral Társaival éppen el- js jól zárták a szegedi munponton is mindenki a helyén lenőnzte az ES 00-72-es kasorok. : Ponyva 4 millió rubelért © Előtérben a polipropilén zsákszövet @ Export a világ minden tájára A szegedi kenderfeldolgozó ipar nem csupán hazánk legnagyobb vállalata, hanem európai színvonalon is annak számít A nagyvállalat kereskedelmi szakemberei aktívan közreműködnek a piackutató munkában és jelentős üzletkötésekről számolhatnak be. A HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat hozza forgalomba szegedi gyárak termékeit, de közösen végzik a piackutatást. Az idei esztendő produktumát az utolsó négyzetcentiméterig eladták és igen jó kilátásaik vannak a jövő esztendőre is. Nemrégen tértek vissza az afrikai országokban tett piackutató körútról, valamint Iránból és Irakból. A gyár szakemberei a hagyományos termékek (kender- és pamutcikkek) mellett eladásra kínálják a poliamid áruikat, köteleket, polipropilén zsákszöveteket és más cikkeket. Előtérbe került és szívesen vásárolják a külföldi piacon a csomómentes hálót és pp-zsákszövetet. Az iraki és az iráni partnerek több százezer négyzetméter ponyvaszövetet rendeltek a szegedi vállalattól. A szegedi nagyvállalatnak a Szovjetunió régi és stabil piaca. A gyár megbízottja nemrégen tért haza Moszkvából, ahol aláírta a következő esztendő legjelentősebb üzletét: 4 millió 200 ezer négyzetméter ponyvát szállítanak 1970-ben a szovjet megrendelőknek. Ez a négymillió rubeles üzlet megnyugtató a gyárak jövő évi munkájához. A gyár szakembereinek közreműködése a külkereskedelmi vállalattal több szempontból is szükséges és időszerű. A piacot közelről látják, információkat adhatnak a műszaki vezetőknek és gyorsabban, rugalmasabban követhetik a vásárlói igényeket. A szegedi kenderfeldolgozó ipar termékei jelenleg eljutnak a világ minden tájára. Most a skandináv országokba, Kanadába. Tuniszba és Marokkóba utaznak a gyár megbízottai, de a jövő évi elképzeléseikben szerepel a Távol-Kelet országainak piaca is. egységek. „Csomag" az aknavetőktői volt. Nyolcvan-száz négyzet kilométeres körzetben feszültek az idegek. A rádiósok közül „Orom" hívott először, I Néhány jól irányított „csomagot" kért a gyorsan mozgó j aknavetősöktől, mert egy csoport ellenséges ejtőernyős beásta magát védekezésre, látva, hogy egérfogóba került. Nincs kiút, nem tudnak „felszívódni" a közeli erdőségben. A Tisza fedőnevű rádiósok a B-szelvényben fekvő erdőbe kérték sürgősen Rablót, a kitűnő nyomozókutyát, amely több nemzetközi versenyen szerzett már babérokat. A negyvenöt kilós gyönyörű állattal nem lenne jó összetalálkozni, amikor munkában van, pláne rátámadni. Amíg a pihenője tartott is jeleskedett: tíz egyforma munkásőr sapka közül az első szimatra kiválasztotta, amelyet előzőleg szagoltattak meg vele. A Rabló tehát útrakelt. Kisvártatva azt jelentették, hogy a rászabott feladatot most is teljesítette. rendszámú motorkerékpárt Lődi Ferenc Felemelt velőmagadagot javasolnak A Körös-völgy állami gazdaságai és termelőszövetkezetei mintegy 200 ezer holdon vetnek kenyérgabonát az elkövetkező hetekben. A munkát megelőzően a Vetőmagfelügyelőség, az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat szakemberei alapos vizsgálat alá vették a nemesített magvakat, de megvizsgálták a szokványvetőmagtételeket is. A csírázási próbák azt mutatják: a szeszélyes, csapadékos nyár miatt az új búzában több az élettelen szem, mint az elmúlt évben, s ezért felemelt vetőmagadagot javasolnak. A csírázási „meósok" tételenként meghatározzák, hogy a szokásos vetőmagadagot hány kilóval emeljék a mezőgazdasági üzemek. Vásár a vevőkért ! Ezer és egy tucat A szabályozás nem halogatható sokáig Víkend helyett Mire a nagygyakorlalra meghívott vendégek belekóstoltak a látnivalókba, addigra már elszaladt hét-nyolc szolgálatban eltöltött óra. A fáradság legkisebb jele sem látszott azonban a munkásőrök arcán. Perneki Dezső, a szegedi vasöntöde olvasztára harmadmagával, a kábclgyári Szekeres Györgygyei és ugyanott dolgozó Savanya István művezetővel blokkolta golyószóróval a városba vivő utat. — Lett volna enélkül is szombati, vasárnapi programjuk? — kérdeztem tőlük. — Hát persze — nevette el magát Perneki Dezső. — A családdal Szatymazra mentünk volna a bátyámékhoz, éppen szabadszombatosok voltunk. Node sebaj, most a szolgálat az első. A rúzsai körzeti megbízott Krizsán Sándor főtörzsőrmester lagziba volt hivatalos. Onnan azonban kicsit Nem tudom. hogy örömünkre szolgálhat-e, hogy manapság már Szegeden is hétköznapi eset az utcákon a közlekedési dugó. Nagyon felszaporodtak a járművek, az szent igaz, de azért még koránt sincs annyi belőlük, hogy ezeket a forgalmat bénító körülményeket természetesnek vegyük. A közlekedés szervezése vagy éppen szervezetlensége legalább annyira az okok között szerepel, mint az erősödő közúti forgalom. Mind tarthatatlanabb A Belváros közlekedésének hely megnyitása után. A növekvő forgalom igénye ma már forgalmi szabályozással (lovaskocsi-forgalom időbeni korlátozása) nem elégíthető ki. A második közúti híd mielőbbi megépítése tehát halaszthatatlan." Túl a „lehetségesen tt A tanulmány megjelenése óta „csupán" annyi történt, hogy valóban megnyílt a nagylaki határátkelő, s a 43as út — benne a híddal — nemzetközi útvonallá lett; úl vagyunk az 1968-as esztendőn, tehát minden bizonnyal a „lehetséges" 1200 új rendjén most dolgoznak óránkénti járműforgalmon: — bár egy kissé túlságosan is lassan készül —, úgyhogy kár lenne elébe vágni. Egy észrevétel azonban legalábbis előkívánkozik: mind tarthatatlanabb a helyzet Szeged egyszem Tisza-hídján. A városi tanács számára 1967. október 24-i dátummal készült egy tanulmány Szeged közlekedési helyzetéről és távlatairól. Ebben szó szerint a következő olvasható: „Ma a közúti hídon csúcsórában 1160 E (egység) jármű halad át. A híd tervezett kapacitása 900 E jármű/óra, míg a lehetséges kapacitása 1200 E jármű/óra. Amint látható, tervezési kapacitását már meghaladta, lehetséges kapacitását 1968ban eléri. A 43. számú út forgalma erősen növekedni fog a nagylaki határátkelőaz újszegedi közlekedés ugyan sokat javult a körforgalom bevezetésével, de ez a hidat nem érinti; viszont megkezdték a feljáró átépítését, s most az egyébként is nagyon keskeny úttest körülbelül fele szélességű 30 méter hosszan; megszűnt a villamos, de helyette gyakrabban közlekedő, nagy testű csuklós autóbuszok járnak. Akárhogy is osztjuk, szorozzuk. a híd zsúfoltsága nagyobb a sokévi átlagnál! Bármennyire igaz, hogy egyedül az új, második közúti híd oldaná meg a problémát — tudjuk jól, hogy az illetékesek igyekeznek is minden lehetőt megtenni annak érdekében, hogy megteremtsék felépítésének reális feltételeit — nekünk még a legoptimistább számitások szerint is legalább tíz évig csak ez az egy lesz. Ami önmagában nem jó és nem is j rossz: tény. Tény, amihez i alkalmazkodni feltétlenül szükséges. Tégláskocsik keresztben Igaz, hogy a forgalom szabályozása az új hidat nem pótolja, mégis érthetetlen, hogy nem élt vele mind a mai napig a közlekedési hatóság. Elég a napi tapasztalat, hogy belássuk, a lovas kocsikat a legforgalmasabb órákban le kellene parancsolni a hídról. Különben is furcsa, hogy még mindig lovas kocsikon szállítják a téglát, mégpedig rendszerint túlrakott kocsikon, amelyek keresztbe fordulnak a hídon, szinte minden órában megakasztják a forgalmat. Mivel képtelenség mindenegyes kocsisnak megmagyarázni, hogy az 6 személyes érdekei mellett legyen tekintettel mások érdekeire is, sőt a szállíttatóknak, hogy a Zetor-vontatók praktikusabbak, mint a lovas kocsik — a híd közlekedésének szabályozásával lehetne csak rendezni ezt az évek óta húzódó, s igazán közérdekű problémát. Gyalogosok és járművezetők ezrei értenének ezzel egyet, s csupán néhány tucat kocsihajtó méltatlankodna miatta. Érdeklődéssel várjuk, kinek az oldalára áll az illetékes közlekedési hatóság? Fehér Kálmán A

néhány esztendővel szelőtti budapesti vásáron úgy éreztem magam, mintha a távoli jövő panoptikumában járnák. Ámultam a sok-sok csodaszép dolgon, és sóhajtozva távoztam. Akkoriban be kellett érni a látvánnyal. Most. hogy a második Budapesti öszi Vásáron gyűjtött tapasztalataimat rendeztem, legelőször ez az emlék jutott az eszembe. Mert a változás szembetűnő. Az idei őszi vásár nem öncélú, az ugyancsak bámulatra méltó produktum, a választék, a sok ezer hétköznapi használatra szánt szép cikk a jelené. Minden emberközelbe jött, ha akrom, haza vihetem az új cipőt, rádiót, kabátot. Az ipar és a kereskedelem megmozdult a fogyasztókért S ez nemcsak látható, hanem hallható is. A Budaprint vezérigazgatója említette, hogy a piackutatással kiderített igények alapján a nagyon keresett termékeket új módon is megpróbálják gyártani. A nagyvállalat, amennyiben kell, közös beruházásba kezd a kereskedelemmel, teremt magának „kapacitást". Sőt a nagyobb kockázattól sem riad viszsza, ha meggyőződnek arról, hogy szükségleteik a kereskedelem által nem rendelt termék — „saját kasszára" és veszélyre legyártják. A gépipari pavilon leglátogatottabb sztárja az automata mosógép. A Hajdúsági Iparművek piackutatást végez, vajon a drága készüléket ténylegesen hányan igénylik. Beszéltem a Művek képviselőjével, aki elmondta: a kiállított példánynak számos testvére van már raktáron, de addig nem árusítják, míg megfelelő alkatrésztellátást, szervizhálózatot — tehát a zavartalan használatot — nem biztosítják. Íme a nálunk eddig eléggé szokatlan gyári felelősség újszerű példája ... Akinek alkalma van időről időre összehasonlítani fővárosi és vidéki kirakatokat, maga is láthatja a jókora különbséget. Azt tudniillik, hogy a szegedi, a vásárhelyi, a makói ember sokkal kevesebből kénytelen válogatni. Rendszerint azt kapja, az kerül elé, ami a fővárosi üzletek ellátása után megmaradt. Esetenként a Budapesten bárki által könnyen beszerezhető termékekből egyáltalán nem jut vidékre ... Örömmel írom; az igazságtalanságot végre felismerték az illetékesek, felismerte az ipar, a nagykereskedelem. A BÖV megnyitója előtt dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettes nyilatkozta: „a vásár felfedezési alkalom a fővárosi és vidéki állami, szövetkezeti kereskedelemnek. Cél az is, hogy a vidéki kereskedelemmel megismertessék az importban kínálkozó lehetőségeket." Még tovább: az Egyesült Vegyiművek vezérigazgatója a sajtótájékoztatón jelentette ki:- „tarthatatlan, hogy a vállalat termékeinek 80 százalékát Budapesten adja el. Vidéken nemcsak eladni kell, hanem az új cikkeket meg kell ismertetni, kedveltetni, ezért áldozni kell a vállalatnak." Az Országos Gumiipari Vállalat vezérigazgató-helyettese lényegében ugyanezt mondotta jövendő kereskedelmi elképzeléseikről. Bejártam vagy ötven pavilont, tanúsíthatom, hogy a vásár komolyan veszi hivatását. Nincs annyi felesleges reklám, helyette higgadt, célzatos piackutatást végeznek. Van jó értelemben vett agitáció, az új, célszerű, s hasznosabb termékek érdekében. S ez sem lebecsülendő. Hallottam a rendezőktől, hogy a megnyitás előtt alaposan megrostálták a bemutatandó termékeket — ám a fokozott gondosságra nemcsak a kulisszatitkokból lehet következtetni. Mindenütt ott látni az árcédulákat, a kereskedelmi megjelenés idejét, helyét. Megtoldom: a vásár nemcsak komolyan veszi hivatását, hanem felelősséget is érez munkájáért. S

zeged követeivel ezen a vásáron elvétve találkozhattunk. Miért? A szövetkezetek, közszükségleti cikkeket előállító üzemeink számára keresve sem lehet jobb forumot találni! Kár, hogy hiányoznak. Annál inkább kár, mert a magyar ipar és a kereskedelem felismerte a nagy lehetőséget, azt, hogy a legbiztosabb vevők itthon találtatnak. Matkó István KEDD. 1969. SZEPTEMBER 9. délmagyarország 3