Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

A humorenciklopédiából Egy látogató érdeklődik a börtönben: — Beszélhetnék Krysel fogollyal? — Éppen tegnap helyeztük szabadlábra. De érdeklődjék körülbelül kél hét múlva. — Mondja, eredményes a fogyókúra? — De még mennyire. A mellemre tetovált óceánjáró gőzös mór mentőcsónukká zsugorodott! Egy katona már vagy fél órája követ két leányt. Végül aztán az egyik lány megunja a dolgot, hátra fordul és így szól: — HaRyjon fel azonnal a követésünkkel, vagy hozzon még egy katonát! — Képzeld, esküvőnk alkalmaból több táviratot kaptunk ugyanazzal a szöveggel; „Éljen az új pár!" — No és mit szerettél volna olvasni? — Azt, hogy hol éljen és miből? TABI LÁSZLÓ: Jbatiás idők EZ TÖRTÉNT EGY DÉLELŐTT Tegnap este bekopogtatott hozzám a házmegbízott s átnyújtott egy kis papírlapot, amelyről azonnal látható volt, hogy másodfokú végzés. Beutalták hozzám Pefler Gyulát. — Ki ez a Pefler Gyula? — kérdeztem eltűnődve. — Ez az a Pefler Gyula, akit beutaltak önhöz — félelte. — Dehiszen Jómagam is nyomorult beutalt vagyok! — fakadtam ki. — Ilyen az élet — mondta erre ő. Hát ha ilyen, legyen ilyen Jöjjön az a Pefler. Ha nem forgolódik, elférünk a díványon ketten is. Esetleg ő alszik lábnál, én fejnél. De én ugyan nem teszek ellene semmit Végtére is lehet, hogy nagyon kellemes erjjber. Mondjuk kitűnő sakkozó. Vagy szépen énekel. Kitűnő csevegő is lehet. Magam ls jól csevegek, majd eldiskurálunk. Jöjjön az a Pefler. — Rendben van — mondtam mélabúsan a házmegbízottnak. — Fellebbezzen. Ne húzzon ujjat a lakáshlvtallal. Ne durcáskodjék. Ha nem fellebbez, azt könnyen szabotázsnak minősíthetik. Maga fogja a rövidebbet húzni. — Azt húzok, amit akarok. Vállat vont és elment Én leültem egy sámlira és azon tűnődtem, milyen lesz Pefer. öreg? Fiatal? Szakálla van? Monoklit hord? lmok? Légtornász? Bosszantana, ha dadogna. Inkább legyen féllábú. Később bejött hozzám a szomszédasszony, bizonyos Kvantáné. ö is azt tanácsolta, hogy fellebbezzek. — Mindenesetre nyer egykét hetet. Ezalatt meghalhat az a Pefler. Meghalhat maga is Istenem, emberek vagyunk ... — Irtózom az elöljáróságtól, Kvantáné. Inkább öt Pefler, mint egy délelőtt a lakáshivatalban. — Várjon. Lehet, hogy ez a Pefler csakugyan öt. A sógornőmhöz beutaltak egy bizonyos Spék Aurélt. Szegény sógornőm örült, hogy egy magányos férfit utaltak be hozzá. Erre kiderült, hogy Spék Aurélnak felesége és hét gyermeke van. A lakása most valóságos gyermekjátszótér. — Nem ijeszt meg, Kvantáné lelkem. Nekem már minden mindegy. Makacs elhatározásomnak nyilván híre mehetett, mert másnap délben egy lakáshivutali tisztviselő keresett fel. Nem kertelt — Miért nem fellebbez? — kérdezte szigorúan. — Nem szokásom. — Ehhez a bánásmódhoz I. KERÜLET Hárassag: Bodor István ás rilep Máris. Loperecsky Péter Pál és Páser Viktória Mária, Szabolcsi László es Markovlts Katalin. Fülöp-Vadadt László ás Ábrahám Erzsébet, Kothencz Sándor és Péter Julianna. Kökéi László János és Baráth Marcit Uooa, Szántó Jenő es Bodü Gizella Paula, Gémes Feruno és Juliass Márta Piroska. Rutai Ferenc Karoly és Toldi Mária, Földi László Emil és Nagy Margit, Vargu Jenó és Horváth Katalin, Varga Tibor és Csákvárl Ilona, Darányi István és Varró Olga. Fogas István Imre is Kalocsai lldlltó Mária. Komáromi LásalO Károly és Bereng Erzsébet, FUredl János Ferenc és Kovács Katalin, Pozxgal János Pál és Hidasi Annamária, Czombál József István és Gausz Klára, Saruai Ferenc és Bíró Anna, Balog István és Kecskeméti Márts Irén házasságot kötöttek. Szülelés: Kiss Ferencnek éa Labancz Mártának Zsuzsanna Franciska. Révész Lászlónak ea Kalapls Mártának Ildikó. Tix Józsefnek és Kiss Mariának József, Gombos Andrásnak és Vares Erzsébetnek Andrea Nikoletté, Caorba Imrének és Rovó Erzsébetnek Gábor Miklós. Németh Antalnak és Gyémánt Évának Róbert, Horváth Lászlónak és Béres Honának Ágnes. Fapp Dezsőnek és Bapk-ó Klárának László, Kura Zoltánnak és Csányl Katalinnak Andrea Katalin. .Tencl Lászlónak es Horváth Emíliának László Péter, Ribizsár Gyulának es Kslga Rozáliának Gábor Tamás, Murányi Józsefnek és Burta Katalinnak József, Varga Antalnak és Molnár Irénnek Zsolt, Horváth Zoltánnak és Zádori Máriának Csaba Zoltán. Balogh Jánosnak ét Balogh Erzsébetnek János. Kovács Lászlónak és Szanlszló Annának László, Bakró Antalnak és Farkas Ilonának Antal. Tóth Istvánnak és Drénkovlcs Gizellának Gizella, Olajos Józsefnek és Csűrt Etelkának Ildikó, Hodonlczkl Antalnak es Plcszkány Ilonának László Antal, Csött Józsefnek es Ördög Etelkának József László. Papp Istvánnak és Marjai Ágnes Margitnak István LáNZló, Kovács Lászlónak és Fehér Rozáliának László, Deák tmrének és Tandarl Rozáliának Tünde, Bürgés Lászlónak és Juhász Évának Ibolya, Simon Lászlónak és Balogh Ilonának Ilona. Szepesi Józsefnek és Gál Margitnak Józset, Máté Istvánnak és Szilágyi Ildikónak Zoltán, ördögh Istvánnak és Barna Idának Csaba, Pintér Jánosnak és Csótl-Gyaplas Borbaiának Gabriella. Lázár Iatvánnak és Kiss Ilonának Katalin, Csámpai Jánosnak és Rácz Ágnesnek Rózsa. V'lncze Józsefnek és Varga Irénnek Attila. Várga Elemérnek és Török Honának Zoltán, Somogyi Imrének és FejesTóth Katalinnak Katalin, Faragó Tstvánnak és Nagy Margitnak Eva. Borsos Józsefnek éa Gárdlán Magdolnának József, Borsos Józsefnek éa Oárdlan Magdolnának Zsolt, Szekeres Istvánnak és Király Juditnak Veronika. Krisztln-Német Istvánnak és Nagyi Juliannának István, Farkas Sándornak és Lakatos Rozáliának Lldla, Simon Lajosnak es SUtű Katalinnak Gyöngyi. Vlncze Zoltánnak és Tóth Valériának Gabriella, Oál Istvánnak és Németh Margitnak Katalin. Ntkolényt Györgynek es Adortán Annunak tstván, Herkó Antalnak és Horváth Ilonának Ilona Ibolya, Kovács Lajosnak és Kovács .lullannanak Tamás, Zsiga Istvánnak és t'aur Juliannának István. Gál Sándornak es Molnár Martanak Márta. Beznoszka Lászlónak és Takács I'aulanak László Lsolt, anyakönyvi hírek Lengyel Istvánnak és Szőke Katalinnak Nóra Tímea, Gulyás Sándornak és Héjjá Katalinnak Katalin, Tarl Imrenek és Németh Máriának Mária Krisztina, dr. Polner Zoltánnak és Katona Juditnak AttUa. Halálozás: Gerstenengst Károly, Kiss Anna, Vlrágh József, Mélykúti Ferenc, Pálffy Gyuláné Lehoctky Margit, dr. Nagy Andrásne Ferenczy Lenke. Lepény Mihály. Drnecz Csaba, Csomor Sándorné Deák Márta, Salc József. Ágoston József, Wéber Nándor, Polner Attila, Szabó Belár.é Bergl Erzsébet, Antal Géza. Devossa László, Zslkó Aranka. Zádori János, Czlna Sarolta, Börcsök Józsefné Bozsó Viktória. Janó Rozália, Erdei István. Cseszkó Pál, Földest József. Rácz Edit, Széli Sándor, Korom Sápdorné Újházi Anna, Zsemlye Ferencné Apró Julianna, Enylng Istvánné Ukrös Julianna meghalt, n. KERÜLET Házasság: Ludvig Nándor és Bertalan Erzsébet, Molnár István és Görög Irén. Szőke Péter és Temesvári Márta Aranka. Helntz Ferenc és Farkas Margit Márta. Hügl Mihály István és Panka Zsuzsanna, Börcsök István Ferenc és Mészáros Ildikó, Sebók Péter és Rácz Éva Magdolna. Urbán László és Pálinkás Ilona. Farkas György és Igaz Eva Mária. Simon István és Orcslk Terézia, ükrös Ferenc es Fogarasl Anna Mária, Tar István és Szeles Mária, Kis Károly Géza és Révész Hona. Báláz Lajos és Kenienczel Márta, Keszeg János és Dávid Ágnes Rozália házasságot kötöttek. Halálozás: Klspéter János, Bucsó Istvánné Tarján Piroska. Nyilasi Istvánné Nyilas Anna meghalt. ül. KERÜLET Házasság: Hegyközi Antal és Fülöp Piroska. Papp Lajos Ferenc és Balogh Margit Julianna. Patyi László József és Horváth Mária Terézia, Büza János és Szakács Piroska, Papp László Lajos és ördögh Hona. Nagy György István és Rácz Piroska Julianna, Kelemen István és Balog Eszter Erzsébet házasságot kötöttek. Születés: Kovács Józsefnek és Tóth veronika Ágnesnek Ildikó, Dudás Andrásnak és Márta Máriának András, Losonczi Istvánnak és Bürgés Klárának István, Llppal Tibornak és Gyuris Teréziának Gyöngyi, Polyák Jánosnak és Meszes Margit Katalinnak Anikó. Abonyi Jánosnak és Llppal Mártának Zsclt. Szabó Jenó Ferencnek és Katona Márta Máriának Gabriella Márta, Zsizsik Géza Györgynek és Gerlei Eva Klárának Beáta Katalin. Bársony Istvánnak és Boldizsár Rozália Annának Zoltán, Tóthpözsl Istvánnak és Mása Erzsébetnek Erzsébet, Varga László Lajosnak és Major Ilonának Szilvia. Juhász-Vedres Györgynek és Ménlch Katalin Máriának Zoltán György nevű gyermekük szUletett. Halálozás: Bernát Jánosné Karátsonyl Julianna. Dunai József. Péter Péter, Betylr Adll, Erdélyi Józsefné Simtty Erzsébet, Kocsis Jánosné Csikós Julianna Márta, Zsemberi Jánosné Nagy Erzsébet, Pálfl Lajos, Kopasz Anna meghalt. nem vagyunk hozzászokva — mondta neheztelőn. — Ha nem talál jogcímet a fellebbezésre, kérjen tanácsot valakitől. Nem nagyon demokratikus dolog, hogy a ml fáradságos munkánkat ilyen tartózkodóan fogadja. Adjon be kérvényt, uram. Csak egy próbát tegyen velünk, s majd meglátja, hogy azután mindig nálunk fog fellebbezni. Megesett a szívem rajta. Megszerkesztettem egy fellebbezést és bevittem a lakáshivatalba, számot kértem, sorbaálltam, bejutottam, előadtam, megmagyarázták, átmentem, kikeresték, lementem, iktatták, felmentem, utánanéztek, lepecsételték, bebizonyítottam, megmutattam, odatettem, megnézték, beadtam, iktatták, számot kaptam. Ezzel a számmal azután hazamentem és leültem a sámlira. Nem tudom mennyi ideig ülhettem így, egyszerre csak csengettek. Magas, sovány, köpcös ember állt az ajtóm előtt. Azonnal láttam rajta, hogy Pefler lehet — Pefler Gyula vagyok — mondta és belépett. — Aáá, igazán örvendek. — Kérem, engem ide beutaltak. — Ne is folytassa. Megfellebbeztem. — Igen? — Mit szól hozzá! Igen. — Én is. Tudniillik én Kőbányán kértem lakást. Ez pedig nem Kőbánya. Ide én nem jövök. Megfellebbeztem. — Rettenetes... — mondtam sápadtan — mindketten megfellebbeztük. Most már bizonyos hogy lakótársak leszünk. (Folytatjuk.) Felszabadulási pályázat Epizódok a pincéből Beküldte: Váradl István, Budapest, VI. Rudas L. u. 13. I. 5/b Öngól — De Gieorgio! Ennyire azért nem szoktál kiabálni, ha a csapatod gólt lé. Hajnalodott. Sűrű szürke köd ülte meg a várost, mely úgy hatott, mintha minden élőlény eltűnt volna belőle. Pedig a Lehel tér felől már megindult a támadás. Falak tövében surrantak egymás nyomában a szovjet katonák. A hó felfogta lépteik zaját, ahogy a mellékutcákon át özönlöttek a Nyugati pólyaudvar és a Szent István körút felé. De nem sokáig tartott ez a néma felvonulás, mert egy árva lövés után megszólaltak a fegyverek. Fél ötkor a szovjet katonák elérték a Kádár utcát, és minden házba bementek megnézni, nincs-e ott ellenség. A házakban már röpködtek az öröm szaval. A katonák oldalzsákjából előkerültek a kenyerek és a konzervek a gyerekeknek. Bent nagy volt a boldog izgalom, de az utcán kint nagy volt még a harc is. A Szent István körúton állt a front. Kemény, elszánt küzdelem folyt, melyben nem volt megállás, és a németek ellenállása sem tartott sokáig, utcáról utcára hátráltak a Duna felé. Hozzánk három szovjet katona jött le elsőnek az óvóhelyre. Csonkóné, a Felvidékről Ideszármazott aszszony rögtön előállt szlovák nyelvtudományával, de az óvóhely legnagyobb meglepetésére az egyik szovjet katona vidám hangon szólalt meg magyarul: — Beszélhet, mama, magyarul is. Én is magyar vagyok. Hót csak maradjanak itt lent nyugodtan, míg arrébb megy a front. Ne féljenek semmitől, jó barátok jöttek most ide. Voltak Itt a házban német katonák? — Bent nem — mondta Varga bácsi, —, de kint a ház mögötti grundon áknavetőkkel voltak. Azok is két napja elmentek. — Lehet, hogy egy-két napig néhány .katona száll meg itt, de ne'féljenek tőlük. nem bántanak senkit. Ekkor Kovácsné kíséretében előjött Máténé. akinek a kisfiát egy aknaszilánk két napja megsebesítette. Kovácsné a szovjet katonához fordultt — Van itt egy sebesült gyerek, orvos kellene hozzá. Segítsenek rajta, ha tudnak! A szovjet katona készségesen felelte: — Segítünk, amiben tudunk. Számíthatnak orvosra, majd küldök. Kovácsné boldogan nézett Máténéra, akinek tele volt a szeme könnyel, úgy rebegte: — Áldja meg az isten magukat. A három katona elment, az óvóhely pedig olyan volt, mint a megbolygatott hangyaboly. Megkönnyebbült sóhajok, szavak röpködtek. Megtörtént a csoda, amit úgy vártak már hetek óta. Hát ilyen egyszerűen, barátságosan történt az egész fordulat? Meseszerűnek, hihetetlennek tűnt előttük. Se félelem, se lövöldözés, se gorombaság, csak néhány megnyugtató, kedves szó. Csodálkoztak és áradoztak; úgy érezték magukat, mintha egy hosszú sötét alagútból értek volna ki a napfényre. A gondolatok szabaddá váltak, megszűnt a bizonytalanság, a találgatás, az aggodalom, és minden nyomasztó érzés, hogy mindez átadja helyét egy egészen új, soha nem ismert, most éledező jóérzésnek. Fél óra sem telt el, mikor a szovjet katonaorvos egy egészségügyi katonanővel és egy fegyveres katonával megérkezett. Az orvos megvizsgálta a gyereket, kitisztította a sebet, majd gondosan bekötözték. Végül egy fájdalomcsillapító injekciót is adott. A gyerekbe szemmel láthatóan viszszaköltözött az élet, és hálásan nézte megsegítőit Máténé túláradó hálából kezet akart csókolni a szovjet orvosnak, aki elhúzta a kezét és mosolyogva megsimogatta az asszony fejét. Aztán barátságosan búcsút intve, már sietett is a kijárat felé, kíséretével együtt. Kovácsné törte meg a beállt meghatott csendet: — Na, ugye, milyen rendes emberek ezek! — Ezek Igen — dörmögte Varga bácsi és Indult vissza az ágyához. Ahogy elment Csonkáék mellett, Csonka széles mosollyal szólalt meg öblös hangján: — Hát hogy van kedves Varga elvtárs? Az öblös hang bejárta az egész óvóhelyet és az utolsó szó csengése derűt fakasztott, felszabadult, jóízű nevetés hullámzott végig g kopott falak között. A füleket megcsiklandozta a szokatlan szó: elvtárs, aztán felszökkent nz agyakba, meghempergőzött a tudatokban és ott megtelepedett, mint egy új korszak előhírnöke. | Varga bácsi ls jóízűt nevetett, csak aztán szólalt meg: — Köszönöm, jól, mint maga, elvtárs ... És cinkosán összenéztek. Tudták ók, hogy mire gondolnak. A nyitott vészkijáraton bepásztázott a januári nap halvány sugara, de most olyan fényesnek tűnt, hogy az arcok és a szivek felragyogtak tőle. i l^p taiúcsárok (87.) De emlékezz Peregi Janira. Olyan volt, mint a higany. Amire mi azt mondtuk, nem lényeges, ö unnak tartotta, csinálta. Hányszor körüldekorálta az egyetemet egyedül. Mi azt mondtuk, nem lényeges jelszavas plakátokba göngyölni az épületet, nem fontos a folyosók minden centiméterére felimi az unalomig menő rigmusokat, nem vitatkozott, de éjszaka is festett tízméteres plakátokat. Nem várt érte dicséretet, kötelességének tartotta, s hitte, hogy egv lépéssel előbbre vitte az ügyet. Hitte, hogy egy plakátjával újabb pofont adott az imperializmusnak. Most kórházi főorvos. Tudom, hogy nem dekorál, de betegei családi ügyeitől kezdve mindennel fogallkozik. ami a keze ügyebe akad. és hite szerint a gyógyulást elősegíti. És már nem hangoztatja, hogy ezzel a cselekedetével árt az imnerializmusnak. Bennünk nem megcsúfolva, nem szétrugdalva, nem kifelé villogtatva vöröslik hitünk parazsa, nagy viharokban, pusztító jéResőkben, jeges aradmányokban ls. Belül, valahol be'.ül érzem melegét, s tudom, hogy csak velünk együtt aludhat ki. Én már nem tudom, hány óra lehet. Az órát senki sem nézi. Mi az időtlenségben élünk, viazs/.afelé tekerjük emlékező hengereinket. Egyik nóta összekapaszkodik a másikká!, időnként két dal is fut együtt, anélkül, hogy valaki zavartatna magát. És az érdeklődök, akiket egyik vagy másik dal mágnesez magához, azokban a bokrokban ereszük ki hangjuk pántlikáját, amelyből nagyobb erővel zúdul rájuk a csábítás. Ha két csoport dalol egyszerre, attól még vidám és erőteljes marad a nóta. az emlékezés, a versek és szavak, amelyek megidézik az eseményeket és a nyilatkozatokat, amelyek a mára vonatkoznak. Ho! rontottuk el? Hogy lehetne helyrehozni? Hogy lehetne a szocializmus árkábói fel az útra jutni? — Ez túlzás: dogmatizmus! ' — Te meg fontoskodó vagy, pajti, ha erre nem mersz möghitölni! Marékkal tapogatod az utat. — Nem szeretem a kategóriákat! — Csak ott nincsen baj, ahol nem laknak. — Na. ez aztán szép kis konformizmus. Hol tanultad, milyen beosztásban dolgozol? — Általános iskolai tanár vagyok. — És ott jól megy minden? — Ügy forgatjuk, hogy legalább egymást ne öljük meg. Van bajunk az élettel elég. még egvmasnak is keresztbe rakjuk a lábunkat? Egyszerre, tán- éppen vége lehetett a szabadtéri előadásnak, rengeteg ember tódult a Vigadóba. Hirtelenében teliszökött a múlt századi fákkal körülvett kerthelyiség. tányérok zörögtek. pincérek tüsténtkedtek, s a zenészek friss erővel csaptak muzsikájukba. Daru madár fönn az égen ... Valamirevaló pen taton nak. aki némi műveitseget felszedett a népdal szépségéről, feláll hátán a szőr. Még ha Dankot játszanának. De nem otthon vagyok, nem rádióból ömlik ez az émelyítő muzsika, hogy kikapcsoljuk, és parancsolni sem lehet. Mit tehetünk? A mi nótánkat fújni. Ez volt életünk mozgatója mindig, ha nem !• tettünk róla hivatalos nyilatkozatot. A mi nótánkat fújni, másokkal is megszerettetni. Most sem beszélünk róla. hogy fáj a fülünk a Darumadártól, a magyarok legszentebb madarától, összekapaszkodunk, egyszerre ölelkezünk, egyszerre fűt bennünket politikai árnyaltságra való tekintet nélkül az áram. Nem porzik a szép szögedi nagyúcca.'.: De a végén már: Azt gondoltad, mindig így lesz. Hogy szeretőm soha nem lesz... Mindig frissebbekbe csapunk bele. Ne gyere ki, Kata, megharap a kutya. Eléri a pöndölyöd, leszakad a rojtja. Már elfeledték a korábbi incidenst a pincérrel. de meRint jön. és betör a körbe. — Uraim és hölgyeim! Több úr és hölgy, közöttük külföldiek, szívesen hallgatnák a cigánymuzsikát. de önöktől nem juthatnak ehhez az élvezethez. Szíveskednének talán ... Gorombák nem lehetünk jelenlevő professzoraink és az ismeretlen vendégek miatt. Nem rendezhetünk kocsmai verekedést, nem mondhatjuk, hogy kuss! De nem is alázkodhatunk. Ez mindenkinek latszik az arcán. Még az ostyaarcú Perenyi is ügy néz ránk, hogv szeretné látni, merre tudunk kiutat. Egy pillanatig állunk, a cigányok a fehér galambot röptetik a falu fölött, mi pedig, több szólamra, ahogy szoktuk, minden dühünkkel énekelni kezdünk. (Folytatjuk.)