Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-02 / 202. szám

Kiterjesztett^eilyér - papírban Akták és munka kartalanitas H m r A kormánynak a Magyar Közlöny 67. szómában megjelent rendelete értelmében 1970. január 1-től újabb foglalkozási betegségek esetére terjesztik ki a dolgozó kártalanítását. A kedvezményt a mostani rendelet újabb három munkakörre terjeszti ki. Ide tartozik január 1-től minden olyan munka, amelynek során a dioxint oldószerként alkalmazzák és valamennyi gyártási eljárás, ahol e vegyszert felhasználják. A listára felkerültek azok a munkakörök, ahol a zaj az általános balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályban megengedett szintet túlhaladja és ha ezen a munkahelyen a dolgozó 1966. július elsejét követően legalább öt éven át a zajártalomnak ki volt téve. 1970. január 1. után az említett kedvezményre igényt tarthatnak azok is, akik tüdőgyógyintézetekben, a kórházak tüdőosztályain, fertőző beteg kórházakban vagy kórházak fertőző beteg osztályain, a heveny fertőző betegeket látják el, s emiatt maguk is megbetegednek. Petőfi Rádió URH-n Hétfőtől a középhullámon kivül egy ultrarövid-hullámú adó is sugározza a Petőfi Rádió műsorát. Az URH-adót reggeltől egészen műsorzárásig a 66,62 megaherzen lehet venni. Ezzel egyidőben az önálló URH műsor vételi frekvenciája 67,4 megaherzre változott; a sztereo kísérleti adások folytatásaként hétköznap 18 órától, szombaton és vasárnap 16 órától ezen vehető az URH-műsor. A posta enyhíti az úgynevezett áthallási problémákat, javítja a Petőfi Rádió és egyben az ultrarövid-hullámú rádió műsorának vételét, Furcsa szokás olyan „újítás" bevezetésén lelkendezni, amely tulajdonképpen nem is újítás, s elhanyagolása évek óta a kritikák kereszttüzében áll. Mert mindennapi kenyerünk papírba csomagolásán nem illik hurrázni. Hogy mégis szó esik róla, csupán a vele kapcsolatos, máris jelentkező újabb jogos igényeknek köszönhető. A régesrégi óhaj megvalósítása ugyanis önmagában csak félmegoldás, ahogy egyik vásárló mondotta: — Formailag, itt-ott bizonyos kényszerűséggel eleget tettek a miniszteri utasításnak. De... Centire pontos méret Vegyük sorra először a hétfőn délelőtt néhány boltban szerzett tapasztalatot. A 7. számú Széchenyi téri élelmiszerüzletben napont^ két-három mázsa kenyeret adnak el. A csomagoláshoz hónapokra elegendő papírt kapott a bolt. Körlevélben centire pontos méretet írt elő a vállalat az egykilós, kétkilós és a kisebb súlyú levágott kenyér csomagolásához. A meghatározott méretre le is szabtak valamennyit, ott van a pult alatt, az eladó csak benyúl érte, s beletekeri a kenyeret. A 8-as önkiszolgáló boltban már jobban kéznél van és bőven elegendő is a leszabott papír. Itt más okból említik a vásárlókat: — A pénztárnál sokan a kosárban hagyják a papírt, csak a szemét több ezáltal. Már a gyárban kellene A városellátó boltjában az a tapasztalat, hogy vannak vásárlók, akik külön kérik a csomagolás elhagyását, mondván, csak a közelbe viszik a kenyeret. Természetesen, ilyen esetben sem marad el a papír. Az általános szövetkezet Széchenyi téri üzletében máris ésszerűsítésen gondolkodik a boltvezető. Helyesen teszi, mert talán valóban egyszerűbb és gyorsabb lenne az eladás, ha hengerre így mindig annyit szakítana az eladó, amennyi éppen kell. Ebben a bqltban említik először a sütőipar közreműködésének fontosságát is a higiéniában. — Már a gyárban csomagolni kellene. Az Anna-kúti Csemegében több mint két hete csomagolva árusítják a kenyeret. Itt az egy- és kétkilósat zacskóba rakják, a darab kenyeret papírba göngyölik. A Kolozsvári tér sarkán Iványi József magánkereskedő boltjában a kenyérpolc is függönyhálóval van takarva, a vásárló szintén papírban kapja a kenyeret. — A csomagolóanyag árával nőtt a rezsi, mégis helyeslem ezt az előírást. A Petőfi Sándor sugárúton, az l-es élelmiszerboltban hétköznap 5—6 mázsa, szombatonként 8—9 mázsa kenyeret adnak el. Az éppen fizető vendég véleménye: — Nagyon okos rendelkezés. Néha a kisfiamat küldöm a boltba, s bizony ha az utcán haverral találkozik, a fűre is leteszi a kenyeret. Aztán a boltvezetőé: — Kiszámítottuk, hogy ennyi kenyérnél csak a csomagolás elvesz naponta négy órát egy ember munkaidejéből. Tehát az eladónak nehezebb, mint azelőtt. * Altalános higiéniát Ebben az üzletben megmutatták azokat a „badellákat" — a szállításra használt alumíniumládákat —, amelyekben a gyár küldi a kenyeret. Bizony, nem állapítható meg belsejükről, mikor tisztították. ... S visszatérve a cikk elején be nem fejezett mondatra, a következtetés az, hogy vevőknek, eladóknak szokni kell még a kenyér papírban való árusításához. De helyes lenne, ha az eladókat központilag is „megbiztatnák", némi kézzel fogható prémiummal, a több- j letmunkáért. Különösen ott érdemel figyelmet ez a plusz, ahol nemcsak egy-két mázsa kenyér fogy naponta. Azon a helyzeten is érdemes lenne változtatni, hogy a csomagolóanyag — amelynek elhasználása ezentúl két-háromszorosára nő — ne a bolt, hanem a vállalat rezsijét terhelje. Feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy az üzemtől, a kemencétől a boltig mindinkább biztosítsák a kenyér higiéniáját. Mert annak a kenyérnem mit sem ér a papírburkolat, amely porosszennyesen kerül a bolt polcaira. K. J. új főiskola A hivatalos lap legutóbbi számában megjelent az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete és a kormányhatározat három új főiskola létesítéséről. Az egyik ilyen felsőoktatási intézmény az 1962 óta működő felsőfokú kereskeTechnika és termelékenység Az elmúlt években nagy léptekkel haladt előre Szeged és Csongrád megye iparosítása, új gyárak létesültek, számos meglevő vállalatot bővítettek. A fejlesztések eredményeképpen az ipar technikai bázisa is korszerűsödött, javult a termelés műszaki színvonala, — olvashatjuk a KSH megyei igazgatóságának legutóbbi jelentésében. Ez az összegezés, felmérés azonban nem mindenben „dicséri agyon" szűkebb pátriánk iparának színvonalát. Miért? Érdemes közreadni és tallózni a megállapítások között. A fejlődés tagadhatatlan és egész sor területen változtatott a régi állapotokon. A munkakörülményekben, a modernségben, talán a termelékenységben is, de kicsendül a ténymegállapításokból, hogy a viszonyítás legfeljebb a régivel állja ki a próbát, nem pedig azzal a szinttel, amelyet manapság elvárhatnánk egy-egy jelentős ipari beruházástól. A fejlődés ellenére a megye iparában — kevés kivételtől eltekintve — mind az alkalmazott gyártástechnológiák mind pedig a gyártott termékek korszerűsége nem kielégítő, az ismert legjobbaktól jelentősen elmarad. Az elmaradás egyik legfőbb oka, hogy a fejlesztések során csak kevés esetben volt cél a géppark teljes korszerűsítése (rekonstrukciója), továbbá az új létesítéssel, bővítéssel elért színvonal már az elkészüléskor sem az ismert legjobbat adta. így a műszaki fejlődés nem eredményezte a termelékenység és a gazdaságosság kívánt mértékű növekedését, az eszközráfordítás alapján jogosan elvárt hatékony termelésemelkedést. Ezért találtunk olyan számadatokat a szegedi és a megyei iparvállalatoknál, hogy a létszám emelkedett, de a termelékenység nem tudta követni az ütemet. A foglalkoztatottak száma az elmúlt hat hónap során is 5 százalékkal nőtt, ugyanakkor az egy foglalkoztatottra jutó termelékenység 6 százalékkal kevesebb mint egy évvel korábban. Ezek a számok leggyengébbek az élelmiszeriparban és a könnyűiparban. Számadatok bizonyítják, a megállapítást: a textiliparban az elmúlt öt év folyamán 182 százalékkal nőtt az állóeszközállomány, de a termelés csak 159 százalékkal, a ruházati iparban 128: 116 az arány. A jelentős beruházások eredményeként az elmúlt öt évben a megye iparában az állóeszköz-ellátottság — az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközállomány — másfélszeresére növekedett. Mindez azonban — éppen a beruházások alacsony műszaki színvonala miatt — nem eredményezte az egy foglalkoztatottra jutó termelés ilyen mértékű emelkedését. így, könnyen belátható, hogy a termelés emelkedésének csak fele részben volt forrása a termelékenység növekedése. A gépek haszna nyilvánvalóan nem mutatkozik meg a produktumban, ha az előbb említett tények születtek. Másik oldala is van ennek a gépesítési fejlesztésnek. A gépeket villamosmotorok hajtják, következésképpen több az energiafogyasztás is. A szépséghiba mindössze az, hogy a villamosenergia felhasználás mértéke is meghaladja a termelés növekedésének a mértékét. Ennek viszont az a magyarázata, hogy a motorok sincsenek teljes egészében kihasználva. A gépesítés, a gépkihasználás színvonalából következően a szegedi és a Csongrád megyei iparvállalatoknál foglalkoztatottak között — az 1964 évi felmérés tapasztalataihoz hasonlóan — még mindig a kézi munkát végzők vannak túlsúlyban. A minisztériumi ipar munkásainak 80 %-ára kiterjedő megfigyelés szerint még a munkások fele sem dolgozik gépek mellett — olvashatjuk a jelentésben. A gép melletl dolgozók közül is csak 60 százaléknak a tevékenységében dominál a gépi munka, míg a többi — 40 százalék — gép mellett dolgozó, elsősorban kézi, fizikai munkái végez, összességében a minisztériumi ipar egészében dolgozók 70 százalékának a munkáját semmiféle gép vagy energia meghajtású szerszám nem segíti. Az elmondottakból kiviláglik: az adatok elég egyértelműen arra utalnak, hogv a szegedi és a megyei ipar műszaki színvonala nem kielégítő, az üzemek egész sora alacsonyabb műszaki szinten áll, mint a ismert hasonló hazai, vagy külföldi vállalatok. Még a néhány éve épült, vagy jelentősen átalakított, bővített üzemek egy részénél is ez a helyzet. Persze tagadhatatlan, hogy vannak kivételek, olyan gépeket is vásároltak, s olyan üzemeket is létesítenek, amelyeknek a tecnikája, gyártástechnológiája eléri az ismert legnagyobb színvonalat és versenyképes lehet akár a hazai akár a külföldi gyárakkal. De ami tény, azt nehéz szépre festeni, sokkal helyesebb a reális helyzettel számolni, mert csak annak ismeretében lehet a további fejlesztésnél valóban előrelépni. Gazdagh István delmi és vendéglátóipari szakiskola lett. A speciális elméleti és gyakorlati ismereteket adó oktatási intézmény létrehozására a szálloda- és vendéglátóipari hálózat fejlődése és a növekvő idegenforgalom miatt volt szükség. Műszaki főiskola lett a kecskeméti felsőfokú gépipari és automatizálási technikum, amely a gyártástechnológiai folyamatok automatizálását, az önműködő gépek és berendezések üzemeltetését és karbantartását, a gyártás műszaki előkészítését stb. irányító műszaki szakembereket képez. Ugyancsak műszaki főiskola lett a budapesti felsőfokú gépipari technikum is. ahol egyebek között a gépipari gyártás műszaki előkészítését, a tervezést, a gyártó-szerelő üzemek vezetését, a tervezés programozását és irányítását oktatják majd. Még nem jött el a „legek" ideje. Év végén szokták a mű- és életitészek kiosztani a díjakat. A legjobb sportolónak, a legszebb színésznőnek, a legtalálóbb anekdotának Ezért az utóbbi címért azonban biztosan versenyben lesz az a kis történet, amelyet idén közöltek lapjaink egy olasz városkáról. Egy kisváros sok mindentől meghíresedhet. Neves szülöttjétől, váratlanul felfedezett aranyáról vagy éppen egy agyafúrt szélhámostól. A szóban forgó városkát egy híd révén kapta szárnyára a világhír. Azaz nem is annyira a híd volt a tettes, mint egy pecsétekkel alaposan ellátott papír, amely harminc év után megadta az engedélyt a híd építésére. Arra, amit szerencsére már harminc éve el is végeztek, hiszen ha az engedélyre várnak, akkor még csak most kezdhetnének hozzá. A narancsok hona, úgy látszik, nincs is olyan messze tőlünk, mint ahogy azt vállalkozókedvű turistáink kilométerórája mutatja. Az anekdota legalábbis erről tanúskodik: a bürokrácia kezei messzire érnek. Éppen ezért szaporodik napról-napra azoknak az eseteknek a száma, amikor egy-egy beruházás gazdái az utólagos engedélyre hagyatkoznak. Ha ugyanis a legszabályosabban akarnak eljárni, akkor megtörténhet, hogy a két szék — az engedélyező illetékesek és a kivitelező vállalat — között a padlóra esnek. Azaz: egy engedélyt még mindig könnyebb utólagosan kicsikarni, mint egy kivitelezőt újabb és újabb időpontokkal hitegetni. A késlekedésnek számtalan oka van. A legnevetségesebbtől a legkomolyabbig. Nemrégiben hallottam azt az esetet, hogy két szerződő félnek azért kellelt a szokásos levelezés kétszeresét lebonyolítania, mert hol az egyik, hol a másik feledkezett meg olyan nem lényegtelen apróságokról, mint a pecsét. S az akták így szaporodtak. ' A pecsétkultuszt védeni senki sem akarja. Az azonban fontos, hogy a sokszor lenézett, de mindenképp nélkülözhetetlen papírmunkát kellően felkészült és ezért megbecsülésre méltó emberek végezzék. Hivatalnokok és nem bürokraták. Olyanok, akik nem szaporítják a papírtengert, hanem meggyorsítják az ügymenetet. Magukra hagyatva azonban erre sosem lesznek képesek. Segítségül kell hívni a gépeket, korszerűsíteni kell a hivatali munkát. Különösen ott lenne erre nagy szükség, ahol — mint például a tanácsok munkával elhalmozott osztályain — a hivatalnokoknak egyszerre kétféle tevékenységet kell végezniük: foglalkozni a betűsorok útvesztőjébe tévedő ügyekkel, de ugyanezeknek rendeződését a gyakorlatban is figyelemmel kísérni. Mert koncepciózusán dolgozni és ugyanakkor minden pillanatban aprócska ügyek miatt szétaprózódni lehetetlen. A hivatalokat, a bürokráciát divat szidni. Nem ok nélkül lett divattá, kabarétréfák és viccek lőlapjává. Az igazság azonban inkább abban a felemás helyzetben keresendő, amit egyszerre jellemez a túlterheltség és az alibi-munka. Ha — mint nemrégiben a Ford művekben — nálunk hirdetnének olyan pályázatot, amelyet az nyer, aki az üzemben, vállalatnál, hivatalban található legszükségtelenebb állást megnevezi, akkor ugyancsak érdekes dolgok derülnének ki. Az, hogy a hivatali apparátus rosszul van elosztva: egy akta a papírtengerbe éppúgy belefúlhat, mint ahogy megfúlhat az időhiánytól. A papírmunkát végzők nem vesznek részt a közvetlen termelésben. Ezért tartja még magát az a babona, hogy a hivatali munka nem lehet gazdaságos. Ezt cáfolja például egyik nagyüzemünk újítása — csal* Magyarországon tűnt Kolumbusz tojásának —, amikor is „bürokratát" alkalmazott olyan feladattal, hogy intézze a munkások OTP ügyeit. S vannak mintaszerűen fejlődő termelőszövetkezetek, amelyek hamarább felismerték a hivatali munka gépesítésének szükségességét, mint a vállalatok többsége. Lehet az is, hogy több pénzük, szabadságuk van erre? A modern társadalom kitermelte „bürokráciát" nem lehet megszüntetni. Márcsak azért is nevetséges lenne ez, hiszen a jó értelemben vett ügyintézés nélkül egy lépést sem lehet tenni. A csepeli vasművekben nemrégiben arra jöttek rá, hogy csak a gyárra és munkásaira vonatkozó jogszabályok kinőtték a raktárakat, új módszert kellett kitalálni kezelésükre. Üj gazdasági törvényeink között így lesz egyre elengedhetetlenebb a hivatali munka korszerűsítése: gépesítése és újjászervezése. Ez adja meg ismét a rangot a „papírmunkának." Veress Miklós Műszerek exportra Az Elektromos Mérőkészülékek Gyárának esztergomi gyáregységében nagy sorozatban készítik az agy bioáramait vizsgáló 8 csatornás elektro encephalographot, az E. E. G.-t. Az ideg- és elmegyógyászatban, valamint az agysebészetben ma már nélkülözthetetlen elektronikus műszerből 110 darabot készítenek az idén. Ebből 18 darabot hazai kórházaink kaptak, a többit a Szovjetunióba, Brazíliába és Indiába szállítják. Képünkön: szállítás előtt minden egyes műszert átvizsgál a meós és a MERT mérnöke. KEDD, 1969. SZEPTEMBER 2. DÉIMAGYARORSZÁB ? 3