Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-28 / 198. szám
Szöveg nélkül Cipők Angliának A Tannimpex Külkereske! delmi Vállalat közreműködé' sével a Duna Cipőgyár a kttI zelmúltban újabb megrendeléseket kapott Angliából. Ezt megelőzően a gyár képviselői a — Tannimpex szakembereivel együttesen — piacfelmérést végeztek. s megállapították, hogy több olyan cipőtipust tudnak szál1 lítani Angliába is, amelyet az ottani üzemek nem. vagy csak kis mennyiségben gyárI tanak. Arany és homok a határban Beszélgetés az öttömösi tanácsházán Felszabadulási pályázat Egy asszony emlékeiből Beküldte: Boldog Antalné. Szeged, Maros utca 39 a. A Szeged cs Tápé közötti országút mellett laktunk. 1944. október harmadikén SAS-os behívót kapott a férjem, Boldog Antal, négy társával együtt. Hatfaludi őrnagynak rögtön elmondtam. ö azt felelte: pár nap s úgyis itt lesznek az oroszok, addig majd legfeljebb náluk dolgozik az öt ember. Én naponta elmentem este Bús Istvánékhoz (ő volt a szakaszvezető), hogy | nyugodtan maradhatnak, mert már hallottuk a fejünk feletti lövöldözést, és , már úgyis vége lesz a há! borúnak, meg az őrnagy \ úrnál is szükség van rájuk. De október 8-án este felcsomagolva jöttek hozzánk, i hogy ők már nem maradnak tovább, mert félnek, hogy mint szökött katonákat főbe lövik őket. így elindultunk a Tiszapályaudvari állomáshoz. Szirénáztak, elsötétítés, villamos nem járt, gyalog vánszorogtunk, de én is csak mentem, hátha még vissza tudom hívni őket. Útközben beszaladtam az őrnagy lakására, de már nem találtam otthon, a tanyákra vonultak. Felhívtam telefonon, hogy segítsen, mert már mennek a jet katonák. 10-én reggel ért haza gyalog. Délután lódobogást hallottunk, odanéztünk, hatszáz méternyi távolságban egy Íven békés katonák, eszembe se jutott félni. Már I3-án vittem ismerősöknek tejet (úgy vettem) a városba, és meglepődtem, hogy még fiákért láttunk, tele orosz nem járkálnak az emberek. katonákkal. Szép csendben közeledtek felénk. A férjem felkiáltott: — Itt Jönnek az oroszok! — és elsápadt. Engem pedig kimondhatatlan megkönnyebbülés fogott el. Mintha egy kínzó, örök álomból ébredtem volna fel. Olyan A Lenin körúton találkoztam először egy civil férfivel, aki tejet kért, és elvittem a lakásukra, és ott a feleségével és kisfiúkkal sírtunk örömünkben, hogy végre szabadok vagyunk. Glausius Imre és családja volt, akikkel úgy éreztük, hatással voltak rám, mintha mintha jó testvérek lettünk visszatartani, ö nagyot kiáltott: „Pont most engedted A község központ- A tanács pénztárcája V'é- pán 3—4 százaléka keres ,1a inar elfogadható. ÜJjá- kony, az évi községfejlesztésl máshol megélhetési alkalépitett. átalakított középü- alapunk 80—90 ezer forint, mat. a többiek odahaza taletek: tanácsháza, Iskola, tsz- lálják meg kenyérkereseti iroda, üzlet, Az Iskola kü- . , . . lehetőségüket. S hogy milyen lön Is említést érdemel, Ami 0011001 OKOZ a megélhetés, az életnívó, az mert igen szép és tiszta kí- ö attól függ. milyen a tsz. vül is. meg belül is. S oki a A tanácselnök és a köz- Huszta József tsz-elnök községi tanács elnökét kere- ség többi vezetője megöl- mondja: si. annak és az iskolába kell dásra váró gondokat emle- Termelésünk meehatábetérnl. Öttömös ugyanis az getnek. Egyik-másik talán rozója a sző,6. a gyümölcsös P^? ?.T,0úyan v1" 3 SZe" ^önnyen megoldható lenne, és a spárga. Az állattenyészgedi Járásban, ahol nincsen de néhányat csak jelentős tés ^ a takarmánytermelés a tanács végreha o bizott- anyagi fedezettel lehetne mellékesnek számít. Eddig saganak függetlenített elnő- rendezni. Azt kérik öttömös 380 holdon telepítettünk ke. hanem azt a munkát vezetői, hogy a Rúzsára já- sz6i6t ^ őszibarackot Tornellekfoglalkozásként látja ró autóbusz ne csak egyszer. vább nem lehet terjeszkedel az Iskola igazgatója. Acs vagy kétszer hosszabbítsa ni_ mivel az intenzív gazdálKovács Ernő, Invitálásomra meg útját Öttömösre. ha- kodásunk leköti a tagok i , * . .„-„, . azonban átjött a tanácsháza- nem többször Is. Könnyebb muSeiét Egy főre más el öket! tr\ szó "élkül le" ra s a kis asztalka mellett lenne a bejárás Szegedre, fT hold sSő^gJümötast CSaPtam * k8gylÓt' 65 r°" foglalt meg helyet Huszta hiszen nekik más közieke- jUt József tsz-elnök. Kopasz dési lehetőségük nincs. György párttitkár és Lajkó Tovább szeretnék bővíteni A Jenőné. a tanács vb titkára, a vízmüvet £ ^SVS S^SSSA^T ^kteVS TavL. m.i-fj A; lat javítás, vagy erdő telepívosi rendelő melett. Az n * ___ _x„* ÁFÉSZ ugyan sokat tett a Gyorsan növö nyárfót .... . , falu ellátásának érdekében, szerettek volna telepíteni, de Miért választották ezt az dc most nehéz helyzet elött megelőzték őket. legfeljebb X toS tSlJd áUnak' x, Az Üzlet épü,etét t év múlva kerülhetmunkába n ? K!opayz György, írS^tSk — Ancsák gondot aki régebben elnök volt. így üt'üzletházra lenne szüksé- telent a tsz gépparkjának magyarázza: gük. egv komplex falusi elöregedése. ÜJak kellenének — Engem pérttitkámak áruházra. Presszó is jó len- és erősebbek. 50 lóerősek, választottak. « elmentem a ne. meg egy húsbolt. Hltelt akaniak f^venni a tanácstól. Akkor döntöttek A tanácselnök említette, ^-t,, „ úgy a járásnál, hogy az is- hogy « falusi embereknek, M errc a celra" kota igazgatója társadalmi elsősorban a nőknek, télire Egyébként megélnek az munkában látja el az elnö- munkaalkalmat szeretnének öttömösi halárból mert ha ' ^^^ ,£y "" M aP" SS^LTiSSSSi alil ™ is siVÓ de ™ tanács vezetőt elképzelhető- arany ls- A 820,0 °s az őszinek tartanák azt is, hogy a barack aranyat ér. Eddig közös- körülbelül 500 vagon baraeködne" az AFÉSZ-üzlettel. kot adtak e) mé van 200 hogy megfelelő, friss és ol^^^^^^^^^ra a családom érkezett volna meg. Békés megjelenésükkel nem hatottak háborús katonáknak. Elhallgattak a szirénák, a bombázás, a lövöldözések. Akaratom ellenére felkiáltottam: — Gyertek, menjünk hozzájuk! Ebben a pillanatban úgy éreztem, életemben először, hogy minden eddigi embertelen kínnak vége. gyerekekkel rohanni volna. Egy pár nap múlva eljött hozzánk Glausiusné kisfiával, hogy háláját fejezze kl, és örömét, hogy velem találkozott először a szabad országban. Nagyon boldog volt. hogy végre emberek között lehetett. Mivel még kijárási tilalom volt esténként, és még csak beszéltünk, hogy is toMi a vább, a szomszédok ls náaknr- lünk voltak. GlauSiusné bize tunk, de a férjem rémülete újra arra késztetett, hogy másként döntsek, mert őt mindenki szökött katonának nézi. Fehér zsebkendőmet az útszéli fára akasztottam és rohantunk az udvarunkon át a szomszédba. Nálunk tosan az öröm és a sok szenvedés miatt hirtelen elájult, az ölembe esett. Mivel már estefelé volt. nem mehettünk orvosért, és persze nem is volt a közelben orvos. Megrémültünk, a szívverését és a pulzusát minden ajtó. ablak nyitva nem hallottuk, teljesen élet maradt szokás szerint. férjemék. nem tudom őket férjemet a szomszéddal elVékony pénztárcával Miért választ* újszerű megoldá nöki funkció s rilis elsejétől. Acs Kovács Ernő két gondot említ saját beosztásával , ,, „ ., és a tanácsi apparátussal kapcsolathan. A falu munkahelye Öttömös község lakóinak munkahelye a széles határ. Az összes népességnek csu— Sokszor ütközik a ten- csó árut kapjanak az öttmönivaló, az iskolai és a taná- si lakók, esi, s Ilyenkor előfordul, hogy engem „kihagynak" a tárgyalásból, nem ritka, hogy az elnök később szerez tudomást hataskörébe tartozó intézkedésekről. Ugyanakkor a hivatali létszám kevés. mivel a titkár is gyakran távol van, mert tanácsakadémiára jár. A hivatali munkáról szépen áttértünk a falu életére. Az elmúlt 4—5 év alatt rengeteget fejlődött a község, amelynek alapvető indítéka az volt. hogv a termelőszövetkezet biztos megélhetést nyújt tnsiainak, s általuk az egész lakosságnak. A járás és a meffve is „észrevette" az öttömö-iek leveke-otét és a nv-cfrlelő t-'immratás sem mr't el. A tanácselnök SO-C.111 • — ÜJ rí építettük az Isko Iái n r< -i nr'!' két ta->ter. rppt tfink JéréT épült utat *>V n k,,Dúrn»"--rr<nV énül l)] rút lnvédő női Vap vfemü és '-H-otbejül- 50 lakóház épül* i-o-v éppen most épü! a faluhon. vagonra való. A szőlő is jó termést ígér. S szép a burgonyájuk is. Kisvárdai és lengyel rózsa. Nyolcvan mázsás átlagtermést várnak, de néhol 100—140 mázsát terem egy hold föld. Aki dolgozik, naponta 80—90 forintot keres a szövetkezetben Gazdagh István hantam a sötét városon keresztül az állomásra, és talán kiabáltam is, hogy pont most engedem őket a halólba, mint ők ls mondták, hiszen innen már aligha jönnek vissza. Az állomáson éppen intézni akarta Bús Pista az den útleveleket, és én őrülten orosz megszorítottam a kezét: — Nektek az őrnagy úr parancsa semmi? Szüksége van rátok itthon! Ekkor Bús Pista olyan halálsápadtan dadogta: — Főbelőnek bennünket! Én úgy megijedtem a már annyit hallott főbelövéstől, hogy éreztem. elájulok. Férjem és a többiek is azt mondták: mennek. Már tovább csak a szirénát hallottam. és mindenkit főbelőve láttam. S még arra emlékszem, hogy a férjemre rászóltam: Neked sem számít az őrnagy úr parancsa? Szóltam Bús Pistának, hogy a férjem csak holnap megy. Fel is vettem a csomagját. és húztam a sötét utcán hazafelé. A férjem jött utánam, de minduntalan azt kiabálta: őt főbelövik. Otthon nem aludtunk egy percet sern. 9-én reggel újra elindult n férjem, hogy utolérje Pistáékat, én pedig lázasan feküdtem. De már nem tudott eljutni, ahová kellett volna, mert azt. a helységet elfoglalták a szovbújtattuk. Nem féltünk, még a gyerekek sem. Én kinézegettem. de csak a kapun belülről. Az orosz katonák a szemben levő kis telennek látszott. Az örömünket dermesztő rémület váltotta fel. A kisgyereket és őt látva átfutott az agyamon: a szörnyű kínoktól megszabadulva most Itt nem halhat meg, a gyereerdőben lövöldöztek, de sö- két fel kell nevelni. Hozat tétedésre minden csendes tam be ecetet egy üveggel; lett és békés. Hazamén- beleöntöttük egy tálba és tünk. feledhetetlen nyu- ecetes ronggal dörzsöltem a galommal aludtunk reg- mellét nem tudom metígelig. Akkor tudtuk meg. dig. csak akkor tértem én hogy a mi házunkig min- is magamhoz, amikor felházba szállásoltak nyöszörgött, hogy jaj a szíkatonákat, csak vem. Akkor látom, hogy hozzánk nem jutottak. Reg- patakzlk a vér a szíve fegel vonultak tovább. És lett. De él és felnevelte a akiknél szállásoltak is, már gyermekét. Utána emlegetmlndenki az utcán volt, és te, hogy egy nagy sebet elbeszélték, hogy nem hogy tettem a szívén, ami a szebántottak volna valamit vagy valakit, igazi meghatottsággal közeledtek. Ekkor már mi is ki mertünk állni az utcára és Integettünk nekik, ők meg vissza. A legnagyobb fegyelmezettséggel vonultak Szeged belvárosába. A következő napokban szállásoltak be hozzánk orosz katonákat kocsikkal. Azonnal főztem nekik teát, és meghatódva ittuk együtt, mintha rég nem látott család érkezett volna haza. Pedig beszélni sem tudtunk, csak a férjem egy keveset. Mi az egyik szobában, ők a másikban aludtak, a földön ls, nem engedték, hogy a szomszédba menjünk azért, retet emlékét őrzi, és örölc emlék maradt számomra is. És végül, de mégis legszebb emlékem: A legszörnyűbb háborús szenvedések után 1945. április 4-e után édes jó anyám és öcsém megjelentek nálunk. «3k Pest mellett laktak). Ekkor az egész családunk, az aranyos gyerekem, édes J6 anyám, akik erőt adtak* hogy mindent kibírjak, mindannyian együtt voltunk, és végleg felszabadult az egész, országunk ls. És végül azzal szeretném befejezni, hogy ha valak! üres fejjel és szívvel tud élni a békében, érezzen át csak egyetlen napot a fent hogy ők férjenek kényei- leírt érzésekből, talán megmesen. Éjjel is, nappal tanulná, hogy ne segítsen is őrt állt egv katona, elő újabb háborús lélektehogy véletlenül se fél- lenségeket. és emberként jünk, és végre pihenhettünk, éljen mindenki. Akkor blzés a férjem is megn.vugo- tosan nem lesz háború töbdott. Mivel láttam, hogy mi- bé. A Petrócti Iskola villanvt kapott, az átokházi Iskolában is hamarosan kigyullad a fény. Mégis olyan érzésük van a Uőzseg vezetőinek, mir.tha megtorpant volna az a lendületes előrehaladás, amely az. elmúlt években jellemezte Ottömöst. A titkárnő mondja: ->- Hát ez kész novella, koma! Nem is hiszem, hogy kapásból ilyen, hogy mondjam, ilyen szerkezettel . . . Megírtad ? — Nem vagyok én író. — De mondom, ez kész írás. Engem sem Meházgerincről szemük gyönyörködtetésére a falkát. De hát tehetem? Ma még együtt vagyunk, holnap már rohanunk millió gondunk után. Ezért aztán csipegetek, beszélő borokba kukkantgatok, velük röppenek egy-egy pillanatra. (83.) A kórus dörömbölt, jajongott. Tudunk mesterséges villámot, szelet, vihart, földrengést varázsolni. És tudunk muzsikával verítéket a halántékra varázsolni. Ó. rémület napja, nyomorúság napja! Bukjál el. esztelen hatalmad magasából! A rendíthetetlen basszusok súlyos lépteivel, a trombiták harsonáival, a harci láz remegésével. a lihegő óriás leheletéve! siratott és gyászolt a kórus. Azután a biztatás előjeleiként, ahogy pokol telek után előóvakodnak a rügyek, sejtetően szólalnak meg nagy messziségből a hegedűk. Ember, emeld föl a fejed! Egy mozdulásnyi erő nem maradt tagjaimban. Mintha ittas lennék. Ö meg csak ült némán, akár én bölcsek, ölbe ejtett kézzel. Nyíltan es kitartóan nézett rám. Csak éppen föl nem emelte zökövesden hímeztek, pajti. Annyira kész. hogy Igenis, okosabbnak tartom magam, és a bor ls bármely fórumon elfogadnák közlésre. Érted? segít ebben a tartásban. Mondom, vándorolok Írogatsz? nótázókhoz. beszélőkhöz. Szőke Vili fizikustanár — Ki nem ír ma Magyarországon? A fél or- éppen arról beszél (25 éves koráig béres volt 6zág író. (költő. Most olvastam valahol, költői Pusztaszeren), hogy szorgos vizsgaidőszakban a naevhatafom vagvunk! Voltunk már sportnagy- sok mozgalmi munkától alig maradt ideje tanuhatalom meg minden. Ehhez a szakmához se lásra. így éjjel esett neki másodmagával a hajiparen?edélv. se szakképzettség nem kell, csak szának. A kollégiumban II órától kötelező lámpa pír meg ceruza, s már kész az író. — Csúfolódsz? — Fenét, de nem így van? Ennyi író soha nem élt, persze a kultúrforradalom úgy kiköltögeti az ambíciókat, hogy nol paoltóst vezetett be az egészségünkre vigyázó igazgató. És tanulni kellett volna. Viliék megfigyelték. hogy az utcánk sarkán levő lámpa jó erős fénnyel világolt. Kiültek a járdaszegélyre, forgalom alig volt. ott bifláztak éjszakákon át a halmazelmélet hogyanját-mikéntjét. És akihlSTrz b^aédSdro^dóeydeTektteT ^ neknvn,m^aráz,aS meg erről jut eszébe, szivuká? folfodrozódó dalok elnyomjak hogy 6k mes az álmossáR>,al * fáradtsággá! küzdve fél lábon állva tanultak. Ha leültek, rögGonosz ellen ezernyi nagy ügyünk leteperni A hazát elemészteni jött. De lovára kapott ám a kozák. S lecsapott ám a Kubán meg a Volga között. Közben, ahogy vendéglőben szokás. Jönnek mennek a népek, megbámulnak bennünket asztali nagyító üvegiét vizsgálódása közben. Mo- együvé tartozásunkat látva. Én meg kerengtem. solygott. De mosolyát más idegszálak küldték akár a birka. Mindenkivel napokig arcára, mint amikor csupán csak udvariaskodni volna együtt ülni, s felhajtani emlékeim gaszokott. lambjait, akár vérbeli galambászok üldözik fel pasztalataink. Volt olyan félévünk, amikor tizenkét kollokviumra meg két szigortatra kötelezték a janicsárokat. Fél lábon állva tanultunk, dacolva an álmcwsággal. ha úgy i6 becsukódott a szemünk, vizet öntögettünk a nyakunkba. És az ilyen éjszakai műszakokban éhségünkben, gyötrelmünkben teát ittunk sóval. Mert tea volt, tűz is. csak cukor nem. Borzasztó ital a tea sósze'rettcm vaI' Az emb**r torkában visszafelé állnak tiltakozásul a pikkelyek. (Folytatjuk!