Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-28 / 198. szám

Meghall Dunai József elvtárs Hosszas betegség után, 66 éves korában elhunyt Dunai József elvtárs, a munkásmozgalom régi szegedi harcosa. 1920-tól vett részt aktivan a munkásmozgalomban. Könyvkötő segédként kezdte, majd a szegedi ken- j Qérgyarban dolgozott tíz I éven át. 1941-töl 1950-lg önálló kisiparos volt. 1954-től nyugdíjazásáig a Kisiparosok szegedi szervezetének függetlenített titkára. 1967. má- j jus elsején tüntették kl munkássága elismeréséül a Szocialista Hazáért Érdemi-enddel. öt választási ciklusban vett részt mint tanácstag a Szeged m. j. városi tanácsban. Jelentős szerepe volt 1956 decemberében a petöfitelepi pártszervezet újjáalakításában, ugyanitt pártvezetőségi tag volt. Temetése augusztus 29-én. pénteken délutón 3 órakor lesz a Belvárosi temető új ravatalozójából. Az MSZMP Szeged városi bizottsága A szökőkutak szezonja Száva Pál Miskolc, Széchenyi utca 18. szám alatti lakos levelében a szabadtéri játékok idején itt töltött napjaira emlékezik vissza. Nagyon megcsodálta a szökőkutakat, különösen a múzeum előttit. Érdeklődik, meddig működnek Szegeden a szökőkutak, mert vendégével ls szeretne idelátogatni szeptemberben. Az I. kerületi tanács építési osztályán érdeklődtünk levélírónk nevében, s ott közölték, hogy a szökőkutak szezonja október végéig tart. A Széchenyi téren — a november 7-1 ünnepségekre tekintettel — november 10-ig működik a szökőkút. Miért ís kell a házgyár 7 Oszlassunk el néhány babonát Aki házfelügyelő akar lenni K. Antalné Ságváritelepi olvasónk jelenleg rokkantsági nyugdíjas. Szeretne olyan munkát vállalni, amelynek végzését egészségi állapota megengedi, s akkor — fiatal létére — nem szorulna nyugdíjra sem. Kérdezi levelében, hogyan lehetne házfelügyelő? A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat szívesen veszi az ilyen ajónlkozósokat, mert jelenleg sok a mór nagyon idős, és sok a csak másodállásban alkalmazott házfelügyelője. A jelenlegiek főleg szolgálati lakásban laknak. Ezért új házfelügyelő alkalmazása csak úgy lehetséges, ha a házfelügyelői lakásból klköltözőnek lakást biztosít a jelentkező, illetve átadja eddigi lakását. Levélírónk ezekről a körülményeiről nem írt levelében, ezért azt tanácsoljuk, hogy jelentkezzen az IKV Jósika utca 21. szám alatti központjában, a munkaügyi osztályon. Ott részletes felvilágosítást kap. Változó vélemények — A legrendesebb emberek közé soroltam mindig. Évek óta figyeltem, milyen jó érzekkel tapint a dolgok lényegére. A megállapításait én is. ti is, fontolgatás nélkül vettük készpénznek. Ilyet csalódni valakiben! Ne is küldjétek többet hozzám, én szóba nem állok vele. * Á homlokát idegesen törölgető igazgató a felügyeleti szerv vezetői előtt fejtegette — mint mondotta: sajnálatosan — megváltozott véleményét revizorról, aki történetesen ellenőrző vizsgálatot végzett a vállalatnál. Az ő vállalatánál, ahol a revizori jelentés szerint hanyagul gazdálkodnak a drága anyagokkal, feleslegesen és gyakran érdemtelenül fizetnek ki magas összegű jutalmakat, fél évig hagyják javítás nélkül az egyik hibás nagy teljesítményű automaíagépet, s ráadásul az első és a második számú vezető csak levélben, s a titkárnő útién vált egymással szót. Mert mindez nagyjából így van, ismerte el a felettesei előtt toporgó igazgató, ám a revizor nem tárta fel az elmarasztaló megállapítások okát. — Mert ott volt tavaly, emlékeztek, a szomszéd vállalat. Az ottani dolgokról készített jelentéséhez én gratuláltam elsőnek. Igenis, azoknál az egész vezetőtrupp leváltására volt szükség. hiszen egyik sem ért többet a másiknál. Hát azért mégse lehet ezt a sémát húzni reánk is. Hol itt a tárgyilagosság? S folyt a szó és a mosakodás a végtelenségig. csak nem a tenyleges és feltárt hibák megoldásáról, hanem azok megáílapítójáról. — Talán az nem is számit, hogy tíz év óta háromszor kaptuk meg az élüzein kitüntetést? Vagv azt is figyelmen kívül kell hagyni, hogy személyesen jártam utána külföldön annak a bizonyos automatagépnek, s az én határozott üzleti fogásaim eredményeként vásárolhattuk meg? S a jutalmak? Mondjátok meg, hogy lehet egy széthúzó műszaki gardát megfogni a mai világban. ha nem a pénzzel? Különben már egytól-egyig hátat fordított volna nekem, s a főmérnök mellé állt. A felügyeleti szerv központjának földszinti szobájában harmadik feketéjét itta a revizor. pedig csak délelőtt kilenc óra volt. Előző nap dél óta harmadmagával azt az intézkedési tervet szülte éppen kínos vajúdások között, amivel főnökei a jelentésben foglaltak megszüntetésére bízták meg. Mitsem tudott a feje fölött levő saobában folytatott beszélgetésről. s arról, hogy valaki éppen vele kapcsolatban fejti kl megváltozott véleményét. — Itt vannak az iratok. A tanácstól, a bíróságtól. Mindenütt elutasítottak. Már az újságokban sem hiszek. írtam a rádiónak, de azok se úgv válaszoltak, mint kellett volna. Most itt vagyok, magának elmondtam szóban, mégse akar megérteni? Az országgyűlési képviselő fogadóóráján hajtogatta a magáét a választópolgár, öt éve házat vettek a szülei Alsóvároson. A házban akkor is ugyanez a két család lakott, amelyik most. Főbérlők már évtizedek óta. Állami alkalmazottak, a vevők arra számítottak, majd kiköltöznek állami lakásba. A vételár is a lakók miatt volt hihetetlenül alacsony. Jó üzletnek tűnt. De nem vált be a számítás, mert a gazdát cserélt ház lakói ma sem mozdulnak onnan, ahol jól érzik magukat. Neki, a tulajdonosnak azonban kellene a ház. Üresen. Igaz, ő maga az albérletet tavaly úi házban föbérlettel cserélte fel lakást kapott a várostól. De tanyájukról nyakára jöttek szülei is. azzal, ha itt vannak Szegeden, könnyebben kitehetik a házzal vett lakókat. S most ő mit tegyen tanácsi és bírósági elutasítás után? — Annyi jót hallottam képviselői munkáiáról. Igazán a leeiobh véleménnyel jöttem ide. Biztos voltam, hogy segít a helyzetemen. S akkor azt válaszolja nekem, hogy a tanács is, a bíróság is törvényesen járt el? Hogy a szerkesztőségi válaszlevelek is helytállóak? Hogy nincs keresni valóm? Hogy hiába íratták rám a szüleim azt a házat? Hát bizony megmondom. hogy ennyire még országgyűlési képviselőben nem csalódtam. Fejetetejére fordult véleményével elviharzott. A felügyeleti szerv vezetője kinyitotta az ablakot a cigarettafüstnek. Szólt a titkárnőnek küldje be a személyzeti főnököt. — Igazad volt a múltkor. Egy ma délelőtti beszélgetés megváltoztatta a véleményemet. Az a revizor, akit előléptetésre ajánlottál, valóban érdemes arra. hogy elsejétől főrevizor legyen. Csináld meg a papírt róla. A képviselői fogadóóráról írt riport megjelenése után meglátogatott az öt évvel ezelőtt eladott ház egyik lakója. — A tulajdonos a múlt héten az országgyűlési képviselővel fenyegetett bennünket. Azt mondta, kitetet bennünket, mert a képviselő abból az üzemből ment nvugdílba. ahol ő ma is bérelszámoló Annyi mindent hall az ember az összeköttetésekről. hogy idegesek lettünk. Az a jó, hogy megírták az újságban, mert ez megnyugtat. Kondorosi János A faluk viszik a hangot, a lakásokba becsorog az eső, rideg belülről, sivár kívülről — egy szó mint száz, a közvélemény viszolyog a házgyári házaktól. Eleve idegenkedik tőlük, mint minden ismeretlentől, s amit tud róla az újságokból, televízióból, bizony az sem valami biztató. Hírközlő szerveink nem törték össze kezüket, lábukat azért, hogy elfogadtassák. uram bocsá': megszerettessék a házgyári házakat a közönséggel, azonban a hibákról a gyermekbetegségekről rendre és részletesen mindig beszámoltak. Ez az írás sem készül szerecsenmosdatásra, ugyanis erre semmi szükség sincs. Felesleges az ügyvéd, a házgyári lakások képesek megvédeni önmagukat, még ha közben ki is derül róluk egy, s más kevésbé hízelgő dolog. E^ébként is hogyan várhatjuk a közvéleménytől, hogy tapsoljon a házgyárnak, amikor az építészek közül is elég sokan értetlenül néznek vele farkasszemet. Ügy vélem, semmi túlzás nincs benne, ha azt állítom, hogy alkotói szabadságuk megszűnését vagy legalábbis alapos korlátozását vélik felfedezni a „házgépben": a fantázia szárnyait lemetszi, az egyénit tömegessé uniformizálja a típus, a sablon. Mármint a házgyárból kikerülő panelek készítéséhez szükséges sablon, és az azok összeszerelhetőségét megszabó háztípus. Látszatra igazuk van, ám ellenükre a nagy francia építészt, Le Corbusier-t idézem: „Ilyen gyökeres szakítás a szerkesztés vagy az esztétika hagyományaival és gyakorlatával, természetesen ki kellett, hogy hívja az akadémikus reakciót; emlékszünk a párizsi ún. „intellektuelek" nagy port felvert kiáltványára, mely az Eiffeltorony építésének abbahagyását követelte." Ezt Corbusler a múlt században tért hódító vasszerkezetes építkezéssel kapcsolatban írta. de alapelve szerint áll a házgyári építkezésre is. A házgyárral valóban nem lehet az eddig klasszikusnak tartott esztétikai értékeket megteremteni. A házgyárból kikerülő panelház ugyanis — felépítése előtt — nem rosszabb és nem jobb a hagyományosnál: más. Az építtetőn és elsősorban természetesen az építészen múlik, hogy megismerve és kibontva ennek az új építészeti módnak a törvényeit, megteremtse sajátos, az eddigiekhez nem hasonlítható, de nem is alacsonyabb rendű esztétikáját. Ez pedig nem megy máról holnapra, s nem megy a tanulópénz megfizetése nélkül sem. Szellemes példázatot hallottam Borvendég Bélától, az Ybl-díjas szegedi építésztől. E szerint az autók először a lovas kocsik, hintók külsejét örökölték, s csak lassan, fokozatosan találtak rá a tervezők, a konstruktőrök a sajátos új jármú megfelelő, a mozgást szinte szuggeráló formájára. Arra, amit ma egyaránt célszerűnek és esztétikusnak is tartunk. Csakhogy egy öreg, divatjamúlt autó csakhamar eltűnik szemünk elől. legfeljebb múzeumokban láthatjuk viszont, de egy rossz épület még sokáig ott marad az utcán, laknak is benne, s ez persze, hogy irritálja a közvéleményt. Már pedig az első házgyári házak külföldön is, itthon is rosszul sikerültek, vagy legalábbis várakozáson alul. Az újat, szokatlant különben is sokkal szigorúbban ítéljük meg. mint a régit. Vajon a gótikában, reneszánszban, barokkban minden épület kivétel nélkül remekmű volt? Vagy az eklektika — melynek Szeged is jellemző, „történelmi" városképét köszönheti — nem uniformizált? Nézzük csak meg egy kicsit figyelmesebben a pesti belvárosi utcákat — ahol ugyanezeket a házakat néhány emelettel magasabbra építették, tehát tipikusabbak —, s látni fogjuk. mennyire unalmasak, sivárak. S azt is érdemes emlékezetbe idézni, hogy bizony kényelmetlenek is a modern ember számára: hiába magasak a szobák, mégis sötétek, felfüthetetlenek, s nem is a mi méretünkre szabták őket. Csak a megszokás fogadtatja el velünk.' Egy házgyári épület tehát lehet jó is, rossz is, és egyik sem azért, mert elemei házgyárból kerültek ktí Fehér Kálmán . a tüsifa ura Mint ismeretes, ez év január 15-én 20 százalékkal csökkentették a hazai brikettek árát, és mázsánként 7,70 forinttal olcsóbb lett a tűzifa. Az Országos Anyagés Arhivatal és a Belkereskedelmi Minisztérium közlése szerint a forgalom fokozása érdekében szeptember 1-től a tűzifa fogyasztói ára tovább csökken. Az árcsökkenés mázsánként átlagosan öt forint. A termelőhelyhez közelebb eső megyékben 5—7,80 forinttal, míg a távolabbi megyékben öt forint alatti összeggel lesa olcsóbb a tűzifa mázsája. Budapesten 4,30 forint lesz az árcsökkenés. Egy-két megyében a jelentős szállítási távolság miatt nem lesz árváltozás. Az árleszállítás azokra a tételekre is vonatkozik, amelyeket 1969. szeptember 1.' előtt vásároltak meg, de szeptember 1. után szállítanak házhoz. Ebben az eset4 ben a vásárlóknak visszaté-t rítik a régi és az új átf közötti különbséget. I Szeged szobrai Csak Budapesten? „Papírmunka" a fővárosban és vidéken Részletes tudósítások adtak hírt arról, hogy a budapesti iskolaigazgatók munkájának megkönnyítéséről intézkedett a fővárosi tanács. Miután az elmúlt év adatai azt mutatták. hogy egy-egy általános iskolai igazgató. valamint annak helyettese hetenként nem kevesebb, mint 23 órát töltött el kifejezetten adminisztratív munkaval. arra a döntésre jutottak, hogy engedélyezik az úgynevezett iskolatitkári rendszer bevezetését. Mint olvashattuk, az új tanévben munkába álló iskolatitkárok éppen azt az ügyintézést végzik majd, ami az iskolák „igazi" vezetőit eddig oly nagy mértékben lekötötte, s szinte lehetetlenné tette számukra a pedagógusmunkát. Öröm. de legalább annyira elszomorító olvasni efféle híreket! Köztudott ugyanis, hogy vidéken — így a Szeged-típusú városokban — legalább annyi a „papírmunkája" egv általános vagy egy középiskolai igazgatónak, mint Pesten, különösen a most kezdődő vagy már éppen tetőző átszervezések idején. Joggal kérdezzük hát: miért csak a fővárosból érkeznek az új rendszer bevezetéséről szóló hírek? Miért csak az amúgyis kedvezőbb helyzetben levő pesti iskolavezetőkre gondoltak a titkári állások megállapításakor? Nem illetlen titoknyitogatás talán, ha elmondjuk: küönböző státusmanőverekkel kénytelenek voltak már eddig is titkárféle ügyintézőket alkalmazni egy-két vidéki iskolában. Mi az akadálya, hogy — a pesti példa szerint — végre „legalizálják" ezeket az állásokat, ott pedig, ahol végképp nem voltak ügyintézők, munkába állítsák őket? Aki továbbra is kénytelen lesz iskolavezetés helyett rubrikatöltögetéssel foglalkozni, az várja a legtürelmetlenebbül. hogy — ha késve is, de — egyszer mégis sor kerül majd az iskolatitkárok alkalmazására, azon a mindig „második" helyre kényszerített — vidéken. „ A. U m • • •• 1 « József Attila (1905—1937) (35.) A szegedi egyetem egykori diákját, a magyar költészet megújítóját, a proletárköltő József Attilát mutatja a pajzsformájú bronz dombormű. Készítője: a Szegeden élő és munkálkodó Tápai Antal szobrászművész. CSÜTÖRTÖK, 1969. AUGUSZTUS 28. DÉLMAGYARORSZÁG