Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

Egy utca négyféle szemmel Verőfényes délelőtt. A nap sugarai vakítóan vibrálnak az autók krómjain. Személygépkocsik, motorkerékpárok robognak a városba. Hetipiac van, a forgalom nagyobb a szokásosnál. Fülsiketítőén csikorognak a meleg aszfalton egy Trabant gumijai: kerékpáros vágott elé. A zebrán gyalogosok tömegét ugratja szét egy motoros. Vajon mit gondolnak egymásról? Az autós A fekete Volga orra engedelmesen bólint a parkolóhelyen. Vezetője, mielőtt kiszállna. cigarettára gyújt. — Mi a véleménye a szegedi közlekedésről? — Figyelmetlenek az emberek. Ha mindenki vigyázna, nem volna baj. sajnos, azonban mások helyett is a gépkocsivezetőek kell gondolkoznia: mikor lép le a járdáról a gyalogos, vagy merre akar fordulni a kerékpáros? Kevesen ismerik a közlekedési szabályokat. A kerékpárosok még a legalapvetőbbeket sem tartják be, hirtelen fordulnak, s ilyenkor a söfőr lába legyen a féken, hogy elkerülje a csattanást. A gyalogosok meg inkább öngyilkosjelöltek, mintsem járókelők. Gondolnak egyet, s máris rohannak a túloldalra. — Mióta vezet? — Több mint tíz éve. Még nem karamboloztam, bár egyszer már csak a Fortuna segített ki a csávából. no meg — bármilyen furcsán hangzik — a rossz fék. Tavaly történt: zöldet mutatott a lámpa, amikor a piroson egy motoros előttem keresztülvágott. hirtelen fékeztem és csak a két bal oldali kerék fékje működött, s a kocsim párhuzamosra fordult a motorossal. így tényleg csak hajszállal húzott el mellettem. Azért nem ajánlom, hogy rontsák el a jobb oldali fékeket! A motoros Ürpilóta-sisakját csatolja le a fejéről egy fekete hajú fiatalember. A bordó Java kipufogójából még szállingózik a benzinfüst. — Azt mondják, vakmerő vagyok, hiába bizonygatom, hogy fokozott figyelemmel biztonságosan lehet még gyorsabb tempóban is vezetni. Sokkal veszélyesebbek a tutyi-mutyi motorosok. Ezek látszólag óvatosak, minden sarkon megállnak és alaposan körülnéznek. Higgye el, ezek az emberek bátortalanok, félve nem lehet közlekedni. persze vakmerően sem. Mindkét típus olyan váratlan helyzeteket teremt, amiből könnyen lehet baleset. Az autósokkal „jóban vagyok", csak akkor szidom őket, amikor mellettem elhaladva összefröcskölnek. A kerékpárosok a legnagyobb ellenségeim, a gyalogosokról megvan a véleményem. A kerékpáros Nagy kosár a csomagtartón. szatyrok a kormányon. Egymás mellett karikáznak, beszélgetnek. Mögöttük az autó indexe kacsingat, nem tud előzni. — Tudják, hogy szabálytalanul jöttek? — Az lehet, de nem foglaltunk nagyobb helyet, mint egy autó. Különben is, kell egy kis borsot törni a ..négykerekesek" orra alá. Éppen eleget bosszantanak esőben, direkt lecsapják az embert. — Nincs motorja, vagy autója? — Nem is kellene, még ha volna pénzem. sem vennék, nem lehetne inni. Reggelente, amikor munkába megyek, mindig bekapok egy féldecit. Kerékpáron nem kell annyira vigyázni, azért van fék az autón, hogy használják. A gyalogos Csinos, barna hajú lány várja a sarkon a rendőr szabad jelzését. Az átkelő előtt hasonló okból várakozó autósok tekintetükkel pásztázzák a fiús frizurás bakfist. — A gvalogosok csak néha figyelmetlenek. nem lehet általánosítani, mert a nagy többség óvatos, mégis alacsonyabb rendű lényeknek tekintenek bennünket. Még az átkelés sem biztonságos. Számtalanszor az orrunk előtt száguldanak az autók, sokan dudálnak, siettetnek. pedig a zebrán Igazán nem szokott senki lazsálni. Az idősebbeket sem kímélik, csak nyomják a kürtöt, minthogy kiugranának kocsijukból és átsegítenék az öregeket. Azért én is csináltam már szabálytalanságot. A múltkor randevúra siettem, nem győztem kivárni, míg elhaladnak a kocsik, és átrohantam a túloldalra. Szidtak is az autósok. de hát nincs mindenkinek randevúja. Acs S. Sándor Mepialult a Tessedik- brigád Békés-Csongrád megyei tagozata Dr. Jánossy Andornak, az Országos Agrobotanikai Intézet igazgatójának és dr. Virányi Sándornak, az intézet tudományos osztályvezetőjének kezdeményezésére 1964. január 30-án, a MEDOSZ védnöksége alatt 16 kutatóból és növénynemesítőből alakult meg a Tessedilc-brigád. Célul tűzte a pillangós virágú takarmánynövények széna- és magtermesztésének növekedését, Szeged szobrai /ÜT : i'-nyhmrirtffr Mikes Kelemen (1690—1761) (31.) Tragikusan nehéz sors jutott osztályrészül a Rákóczi-kor jeles költőjének, aki meg a szomorú száműzetésbe is követte fejedelmét. A Rodostóban született nevezetes levelek szerzőjének emlékmüvét Berán Lajos készítette el a szegedi panteon számára. hogy az állattenyésztés és az állattartás fejlesztéséhez a takarmánybázis biztosítva legyen. A brigád immár negyedszer nyerte el a szocialista címet. Elsősorban azért, mert azok a gazdaságok, amelyekkel az évek során kapcsolatba került, az országos átlagokat jelentősen túlteljesítették. Az idén a magtermelés a 172 üzemben kétszeresére nőtt. A Tessedik-brigád folyamatosan tovább szerveződött. Minden megyében tagozat létesült és már 232-en tartoznak a kötelékébe. A Békés—Csongrád megyei tagozat augusztusban alakult meg Békéscsabán, s így a brigád az egész ország területét átfogó tevékenységet fejt ki. Az alakuló ülésen a tagozat vezetőjéül Murányi Miklóst, a Békés megyei Növényvédő Állomás igazgatóját, helyetteséül Kovács Gábort, az állomás főmérnökét. a vezetőség tagjaivá pedig Szirony Máriát, az állomás kertészmérnökét és Birkás Ferencet, a Szegedi Állattenyésztési Felügyelőség osztályvezetőjét választották meg. Az ülésen Körössy Zoltán, a Felsőnyomási Állami Gazdaság főagronómusa, Komlódi József, a Békés megyei Növényvédő Állomás laboratóriumának helyettes vezetője és dr. Virányi Sándor tartott előadást, amit számos hozzászólás és vita követett. Közéleti napló Egyenes út Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad. sok feje van, mindent Iát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: há* maguk ezt miért csinálják így?" (Kádár János) S

zembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: Mikor irtjuk már ki a protekciót? Mért kell az igaz ügyet valahonnan mindig megnyomni, megerősíttetni, hogy szabad útja legyen? Hogy egyenesen, szépen és természetesen haladjon a demokratizmus ösvényén?... A protekció olyan, mint a polip. Hoszszú karjai vannak, messze érnek. Fehér asztal, telefonbeszélgetés, ajánlólevél, a „magasabb hely" érdeklődése... — mind alkalmas arra, hogy táplálja, szülje. És az emberi gyöngeség is. Hiszen olyan nehéz szemtől szembe megmondani: „Lehetetlent kérsz barátom ... Intézd a maga rendes útján..." Meg aztán nagy ennek már a legendája is. Van rá egy-két szinte „klasszikus" értékű példám. Leszólított egyszer egy ember, akit valahonnan ismernem kellett volna. Leszólított és már le is rohant: — Nézze, én tudom, hogy nehéz dolog az ilyesmi, de talán megért, úgy is, mint apa... És egv apa, ugye mindent megtesz a gyerekéért, és mindent kér. Különösen, ha a döntés egy egész életre szól. Nem tudom ugyan, egyáltalán van-e jogom ilyet kérni, mert én még csak azt sem mondhatom, hogy valamit valamiért, de nagyon bízom magában ... Tetszik tudni, a fiamról van szó. Felvételizett az egyetemen. Elég jól futott, valami tizennyolc pontja van. De mit jelent ez? Semmit. Tizenkilenc pontosok is kimaradtak már! Ha nem nyomja valaki, hiszen tetszik azt jól tudni... Ha nincs egy kis érdeklődés a gyerek iránt valahonnan ... Egy telefon ... Próbáltam neki megmagyarázni, hogy sem okom, sem jogom nincs ilyen biztatgatásra, meg hogy nem megy ez. Nagyon tárgyilagosan, körültekintően döntenek ott, s nem egy ember, hanem bizottságok, s talán még kárára is lenne az ügynek, „berágnának" a gyerekre. Nem használt ez semmit. Csak egy telefont, csak annyit ígérjek meg! Csak mondjam meg, honnan beszélek, ki vagyok, és érdeklődjek: mit tudnak a gyerekről? Nem kell biztatgatni — csak érdeklődni! És jött utánam lerázhatatlanul, végig a korzón. Ha szabadulni akartam tőle, csak egy út volt: megígérni azt a telefont,.. Igen, megígértem — és mindjárt el is felejtettem, ö viszont megnyugodott. így majd felveszik a gyerekét... És biztosan tudom, hogy sok más emberrel megpróbálta ugyanezt, gyermeke sorsát köröskörül biztosítandó. A gyereket pedig felvették. Nem azért, mert telefonálgattak miatta. Hanem mert jó képességű, tehetséges fiú. Értelmes, okos, sokoldalú gyerek. Ezt már onnan tudom, hogy elhozta hozzám és bemutatta. Eljöttek ugyanis megköszönni a közbenjárásomat. És szabadkozhattam én. hogy meg sem találtam a bizottság elnökét, nem is kellett a gyereknek semmiféle közbenjárás — szerénykedésnek vette. S tudom, ők már soha életükben nem fognak másként gondolkozni. Sohasem hiszik el, hogy egyenes úton boldogulni lehet. Igy születik, s ilyen fejekben születik a protekció sok-sok legendája. Ez mondjuk talán merő tájékozatlanságból, kishitűségből pattant. De vannak, akik ezzel élnek, s tudatosan, megfontoltan, kiszámítottan operálnak. Mert volt olyan ember is, aki csak annyit kért egy vezető beosztású ismerősétől, hogy hívja fel őt néha telefonon a munkahelyén. Az volt a logikájú: — Ha tudják rólam a vállalatnál, hogy nekem X elvtárs ismerősöm, velem tegeződő barátom, s olykor megkeres engem — az előléptetésben, forintokban. kedvezményekben hozza meg a maga kamatát. Hiszen ha ennyiből állna a protekciózás. könnyű lenne ellene védekezni. Ez csak egy balhit, vagy talán nem is egészen az. Csakhogy vannak elvtelen összefonódások is, s olyan rokoni és baráti kapcsolatok is. amelyek szinte parancsolóan írják elő a gyöngejellemű embereknek a kivételezést Miért nem irtjuk már ki végre a protekciózást? — ez így csak szónoki kérdés lehet. Sokszor bizony valóban protezsálni kell a jót, az igazat is. És a protekció mégsem társadalmi betegség nálunk — csupán emberi nyavalya. Kispolgári örökség. Meg lehet figyelni ugyanis. hogy társadalmunknak melyik rétege számít és apellál erre. Nem a munkások, nem a tsz-gazdák. ök inkább vállalják és viselik az egyenes, a természetes út törvényeit. A kispolgárság módszere és menedéke a protekciózás. Elvesztett előnyök visszaszerzésének módja ez náluk, a „lecsúszás" elleni elkeseredett küzdelem módszere. Mert ezzel meg lehet „pótolni" a tehetség, a rátermettség hiányát, a közepest a jó rangjára lehet emelni, a mindennapost a kivételes papírjába lehet csomagolni. A protekciózás élő, eleven fájdalma a mi társadalmunknak. Méreteiben és módszereiben korántsem hasonlítható ugyan az osztálytársadalmak féktelen és gátlástalan protekciózásához, de igazságérzetünket itt is, ott is kikezdi. És éppen igazságérzetünk, az ellene való tiltakozásunk hevessége a nagyítóüveg, emiatt súlyosabb miatta a bánatunk, hevesebb az ellenállásunk. Igy tehát és ezért közéleti rangra emelni a protekciózást, merő rosszindulat. Az emberi gyengeség ennek a szubjektív forrása. S amíg az emberi gyengeséget meg nem szüntetjük, a protekciózás ellen sem lehet olyan eredménnyel föllépni, mint akárcsak az influenza ellen. Egyenesen, szépen és természetesen haladjanak útjukon az emberi dolgok, ez a természetes, ez a szép, ez a mi társadalmunkhoz illő stílus. Minden maga-magában hordja és mutassa erényét, szinte matematikai pontossággal határozza meg társadalmi helyét. De ehhez valamennyiünknek a számítógépek objektivitásával kellene rendelkeznünk. A

kkor hát semmit sem lehet tenni a kivételezés ellen? Dehogynem! A felelősség növelése, a számonkérés gyakorisága is jó módszer. Hogy mindenki gondolja meg, akinek szava van: társadalmi érdeket protezsál vac kicsinyes érvényesülési ambíciókat? Az előbbit minden lehetséges és korrekt módon segítse — az utóbbitól saját tekintélye és erkölcsi rangja érdekében is tartózkodjon! SZ. SIMON ISTVÁN T>T A f* Nagy felhozatal I kedvező árak Azt is megértük, hogy Szegeden általában alacsonyabbak a piaci árak, mint az ország más városaiban. Legalábbis a szombati nagy felhozatal ezt a kedvező képet mutatja. S ebben egyre több olyan termelőszövetkezet is jeleskedett, amely a rendszeresen árusító közös gazdaságok mellett szállított szép és nagy mennyiségű árut a piacra. A sándorfalvi Rózsa Ferenc Tsz görög- és sárgadinnyét, a balástyai Egyetértés görögdinnyét, a ferencszállási Üj Élet paprikát és fejeskáposztát, a szegedi Móra Ferenc Termelőszövetkezet pedig görögdinnyét, csirkét és tojást hozott nagyobb tételben. A • MÉK és az Éliker baromfi-felhozatala ts kielégítő volt, egyensúlyban állott a kereslettel. Ennek köszönhető, hogy tyúkot 24— 26, csirkét 26—28 forintért lehetett vásárolni kilónként. A múlt héthez képest a tojás ára is csökkent, mert szombaton, tegnap 1,50— 1,60-ért árulták darabonként. iskolaigazgatók tanévnyitója A járási tanács épületében tegnap délelőtt a szegedi járás 31 iskolaigazgatója részvételével tanévkezdő igazgatói értekezletet rendeztek. Acs Zoltán, a művelődésügyi osztály vezetője értékelését adta az elmúlt iskolai év oktató-nevelő munkájának, és vázolta a további feladatokat. Örömmel állapította meg az értekezlet, hogy tanácsi szerveink egyre több anyagi áldozatot hoznak a hátrányos helyzetben levő tanyai területek tanulóinak korszerűbb oktatása érdekében. Részt vett az értekezleten és felszólalt Szabó Lajos, a járási pártbizottság osztályvezetője és dr. Ábrahám Antal, a járási tanács vb elnökhelyettese is. AR AK: 4 ü —< Q* » 4 N a Para-dicsom Fejes káposzta Uborka * AJ Oc -i 2 8 Szeged 2.30 1.50 1,50 2,00 1,50 2,00 Budapest 3.00 2.60 2,20 2,00 1,80 2,60 Pécs 4.40 1,80 1,20 1.40 3.00 3.00 Miskolc 3,80 2.60 1,50 2,00 3,00 4.00 Győr 3,20 1,80 1,60 0.70 2,00 2,60 Tatabánya 3.80 2,50 1,40 2.00 3.00 3.60 Szolnok 3,50 2.00 2,00 1.50 2,00 2.60 Veszprém 4.00 2,00 1,80 2,00 3,00 3.60 VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS -1 fjjQ B 223 El