Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Afkotmánynapi gyűlések a szegedi járásban A szegedi járás mind a órakor: Dócon Takó Klára, harminc községében meg- Tápén dr. Bodó István, Ti­emlékeznek alkotmányunk szaszigeten Nieszner Fe­és az új kenyér ünnepéről, politikai gyűléseken. Az ünnepség előadói: Ma, 17-én vasárnap dél­előtt 10 órakor Deszken: Kanalas Sándor; kedden. 19-én, délután 6 órakor: Ásotthalmon Bódl János; Balástyán dr. Kiss Imre, Kiskundorozsmán Gruber János, Sándorfal­ván Gyuris Szilveszter, Szőregen Szabó Lajos; este 7 órakor: Pusztaszeren Lengyel Péter; szerdán, 20-án reggel 8 órakor: Csengelén Korom István; délelőtt 9 órakor: Domaszéken dr. Farkas Jó­zsef, Forráskúton Katona Sándor, Mórahalmon dr. Farkas Miklós, Szatymazon dr. B ereczky János, Üj­szentivánon dr. Széli Sá­muel, Zákányszéken Bagi Dezsőné, Zsombón Hantos Mihály; 10 órakor: Algyőn Kalapos István, Bordányban Varró György, Gyálaréten Kiss József, Kisteleken Csápenszki István, Kübek­házán Tóth Béla, Öttömö­sön Tóth Imre, Pusztamér­gesen Király Ferenc, Rösz­kén Csamangó Mihály, Rúzsán Arany János, Sö­vényházán Pásztor János, Üllésen Ocskó Lajos; 11 renc; délben 12 órakor: Bakson Farkas István. Magyar ipari tévék külföldön A Híradástechnikai Ktsz külföldre — főleg a Szovjet­unióba — szállít ipari tele­víziót. A moszkvai KGST­palotában az előadótermek­ből 32 magyar gyártmányú kamerával közvetítik az elő­adásokat az épület többi he­lyiségeibe. A Lenin születé­sének 100. évfordulójára ké­szülő Lenin-múzeumnak a szövetkezet 8 kamerát szál­lít. Ezekkel egyszerre sok látogatónak tudják majd be­mutatni a közszemlére még nem tett Lenin relikviákat. A ktsz termékeiből egyéb­ként a Szovjetunió az idén összesen 3 millió rubel ér­tékűt rendelt SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ma este az utolsó Tragédia nyomdászok Haza Upmn/pn 1929 au- nak, valóban beváltotta a llbtjf VGII ClG, gusztus hozzáfűzött reményeket. Kü­18-án avatták fel a Magyar- lön terem állt a tagok ren­országi Könyvnyomdászok delkezésére, egy kisebb he­és Betűöntők Segélyező Egye- lyiségben tárgyalhatott a ve­sülete szegedi kerületének zetőség. Nyári időre ott volt székházát. A nyomdászmoz- a terasz, s az udvari épület galom hivatalos közlönye, a manzárdszobáiban az átuta­Typographia szerint nemcsak zó nyomdászok kaptak szál­Szeged, hanem az egész or- lást. Az épület ma is szág nyomdászsága, sőt, „az ugyanúgy áll, az Ott­egyetemes magyar munkás- hon azonban csak 1950-ig mozgalom számára is törté- működött. Akik valaha meg­weími eseményt jelent a sze- fordultak benne, ma is szíve­pedi székházavatás. Azért sen emlékeznek vissza az jelent valamennyiünk szá- egykori találkozásokra, be­mára fontos eseményt ez a szélgetésekre. Bene Gyula tény, mert ismételt bizony- például ma sem felejtette el a ságául szolgál annak a na- hétvégi gyűléseket, a politi­talmas, mindeneket átfogó erő- kai előadásokkal összekap­nék, mely összetartozásunk- csolt kulturális programokat, ban rejlik. Nem pillanatnyi melyekre vidéki szaktársa­sikereknek, hanem hosszú, kat is meghívtak. Társas évtizedes harcos küzdelem- vacsorákat szervezte; szép nek az eredménye". S való- könyvtáruk is volt, olvastak, ban, nem csekély áldozatoK sakkoztak, biliárdoztak, be­árún jutottak idáig. A ható- szélgettek és szinte „mel­ság sosem nézte jó szemmel lékesen" szervezték a gazda­sági, politikai harcot. Szál­Ma este a harmadik, és egyben utolsó alkalommal kerül színre a Dóm előtti színpadon Madách Imre halhatat­lan drámai költeménye, Az ember tragédiája. Képünkön: jelenet az előadás befejező pillanataiból, Ádám (Nagy Attila), Éva (Thirring Viola) és Lucifer (Sinkovits Imre) Egyszerűbb, Tizennyolc év csizmában kifejezőbb Augusztus 20-án éjjel, amikor a Dóm tér kőnégy­szögében a legutolsó taps­Vágó Nellit, a Tragédia hullámok is elhalnak, egy jelmeztervezőjét szinte lehe- furcsa leszerelés kezdődik, tetlen otthon találni. Több- Ahogy az a kiszolgált kato­szöri keresés, várakozás után nák elbocsátásakor lenni szo­sikerül elrabolnom tőle egy kott. elővesznek egy listát és röpke negyedórát, hogy a ráírják: egy csizma, egy ing, Madách-mű előadásának jel- egy balettcipő... Aztán a mezeiről beszélgessünk. papíron is átvett tárgyak egy — Milyen változás várható nagy ládába kerülnek, és a szereplők külső megjelené- helyre-slmulásukkal beíeje­sében a korábbi évekhez vi- zödik egy' ,ma:)d két evtize­szonyítva? des táncos karrier. — Egyszerűbb és kifeje- Augusztus 20-án, a Sze­zőbb színekre, formákra tö- gedi Szabadtéri Játékok rekszünk. A három fősze- évadzáró előadásán utoljára replő közeli kapcsolatát a jel- lép színpadra Tarczi Zoltán, mezekkel is Igyekszünk kife- a Magyar Állami Népi jezni. Mindhárman egészen Együttes három világrészt világos, de nem testszínű tri- bejárt, s mindenütt vastaps­kőt viselnek, három külön- sal köszöntött magántáncosa, böző árnyalatban. Természet- Az együtteshez még szinte szeruleg mindig Eva alakja kamaszfejjel, 1951-ben ke­a legvilágosabb, legderűsebb rüit. Alsógödön volt akko­színfolt. A trikókra az egyes riban valamilyen tánctanfo­színeknek megfelelő ruhákat lyam, s 60 társa közül ott mindig úgy öltik fel a sze- fedezte fel őt Rábai Miklós, rep'.ők, hogy az alapszín to- — itt a cím, jelentkezz Pes­vábbra is érvényesüljön. ten — mondta neki —, fel | 3 SÍ 1\ S mit tudhatnánk meg az vagy véve! egyes színek jelentősebb fi- jgy lett Felköltözött Pest­„ársza-szervezkedésüket, bály-mozgalmaikat": 1903- lást' is adtak a vándorúton ban, majd 1907-ben sokan ievő nyomdászoknak, ünne­vesztették el emiatt munká- pélyesen fogadták őket, s jukat, s ha sikerült is kedve- pénzzel és segítették továb- ben a hideg sárgával próbál- tetést, aztán — 1962-től guráinak és statisztériájának színpadi öltözékéről? Somogyi Károlyné (elvétele re járt a próbákra, tanul4 szen hiába 38 éves, csak alig 26-nak látszik, s a mozgása meg végképp nem mutatja azt a végigtáncolt 18 évet. Azt mondja, míg kicsit előbbre billen szép bajszos parasztfeje, hogy akkor kell abbahagyni az evést Ts, ami­kor a legjobban esik. Meg­járta már a maga csúcsait) amit elérhetett, elért; most, a lefelé ballagás előtt kell elbúcsúznia. És különben is, Jíanizsára nem ambíciók nél­kül és nem is egyedül megy: Társastáncot akar odalent ta­nítani, sok fiatalnak, minél magasabb szinten, s tanár­társa nem más lesz, mint a felesége, Latabár Kati. Igen, az „öreg Latyi" lánya, aki­re ugyancsak az együttesben talált rá, s aki eddig mái két szép fiúval ajándékozta meg. Hogy miképpen indulnak majd a kanizsai napok? Ezt azért még nemigen tudja. Majd beszél a művelődési ház igazgatójával, körülnéz jövendő tanítványai között, a keres köztük néhányat, akik­kel „amúgy", igazán érdemes lesz foglalkozni. beutazta a fél világot Elő- — Csak egy srácot talál­— A három főszereplő balettezni. Egy Idő után, ször _ még valamikor az jak — mondja —, akiből ki minden jelenetben középre amikor rájött, hogy „csak ötvenes évek legelején — Ki- lehet valamit hozni, a lelke­koncentráltan, a tjimegtől egy tüdeje van" még hang- nában járt Vonattal mentek, met odaadom érte... kissé elkülönülve helyezke- szerSzerelmét, a' klarinétot ls fppep ^^SSE? JnSl Hogy ez az erős tanftani­dik el, s a háttérrel igyek- . . . ' „ togott velük a transz-szibé- . tnlaldonkénnen nosz­szünk minél hatásosabban odahagyta- Sorsa, szenvedé- riai eszpressz. Aztán Európa, J®* tutójdortképpeni n«« kifejezni az egyes színek lye életének egyetlen értelme majd Amerika ^vetkezett Sányk^resfssel tulajdon­hangulatát. Minden jelenet- a néptánc lett. f^zst például majdnem ugy képpen £ maga virágos ^ Saílditto/vS" A vars* VIT-en már dfjat Y^tn ebben a felhők^r- fénykorát kutatja? prágai színben a zöld domi- kaPott> aztán átadták neki a coló-dzsungelben is könnyen Hát persze, hogy azt; hát nál míg a falanszter képé- Szocialista Kultúráért kitün- eligazodik. persze, hogy nem lehet elfe­ben a hides sáreával nróbál- tetést aztán - 1962-től - Es most, annyi siker és vt- lejteni azt a kegyetlen mun­zőbb munkafeltételeket, bi útjukat, munkabéreket kiharcolniuk, pihenésre akkor sem jutott idő, |y|n mán élnek a hagyo­mert újra és újra meg kel- ">« 111Cy mányok, s lett küzdeni azért, hogy a megvannak a régi jegyző­munkaadók meg is tartsák a könyvek is. A szegedi nyom­megállapodásokat. Erős szer- dászok meg különösen a szí­vezetre volt tehát szükség, s vükbe zárták egykori küzdel­otthon, '^re^az01^ —* -lékét, gyűjtik a do­nyomdai munkásságának kumentumait, féltve őrlz­összefogása tette lehetővé, nek minden, rájuk emlékez­hogy a szegedlek felavathat- tető apróságot, s ma még bő­ták székházukat. ven találnak anyagQt ak. ar_ Mon(im!ál/P7Ílí errC1 ra váUalkoznék, hogy múlt­lYICyipllllCHCZIII a Sze- jukat megörökítse. Holnap gedi Napló, a Délmagyaror- talán már kés6 lesZ) mert tuStus ^-í szárnál minden perc kitörői egy-egy ban ismerteti az eseménye- sort az emlékezetből. Negv­ket, s lényegesnek tartja, ven éve avatták az Otthont, hogy „a munkásmozgalom de vajon hányan tudják ezt intézményesen vett reszt az , . . .. iárókelői ünnepségen; képviseltette a JOslka utca lakói, jarokeioi magát a Nyomdászszervezet, közül? Tábla sem hirdeti a Szociáldemokrata Párt, a emlékét, pedig már szö­Szakszervezeti Tanács, meg- vegét is megfogalmazta jelentek a temesvári, debre- „ , . . , ceni, miskolci, kecskeméti. a Typographia korabe­békéscsnbai. hódmézővósár- ü cikkének írója: „Minden helyi, makói szaktársak kül- eltipró törekvéssel szemben döttei, elküldte üdvözletét a értként áll egyakarásunk, Tsöp^^dSr szolidaritásunk, mely harcok Szakasits Árpád verssel emel- tüzében edződött meg lel­te az ünnepség fényét; erre künkben." az alkalomra írta, s a mun- Szép ienne) ha a szegedi líuSaágbengnetbze:SZméÍt Otthon avatásának negyve­A Jósika utca 21. számú nedik évfordulóján emlék­ház, melyet a szegedi nyom- tábla jelölné helyét, dászok budapesti központja vásárolt a szegedi csoport- Kulcsár Margit iuk megragadni az elember Wf <-„A1;cf. lágjárás után elmegy táncta- kával, tapsorkános sikerekkel telenedett viláe slvámátót magántáncos lett Szól'sta- nárnak Nagykanizsára. eltöltött két évtizedet. A teieneaett vuag sivárságát. s5t főszóiista, ahogy monda- Kérdezem tőle, miért kö- Barcsait például akinek lel­véve N. K, ni szokás. — Közben pedig szön el az együttestől, hi­..... .....•" -y- ,vnyrtJ 4 DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP, 1968. AUGUSZTUS 17. oy/Á/­JELES NAPOK. Jelenet a Bctlchcmesek című játókból két-ruháját magára oly nagy diadalt aratott, meg azt a Bihari verbunkot, amelynek szólistájaként majd minden alkalommal is­mételnie kellett. Nem lehet az ilyesmit elfelejteni; nincs az az ember, aki egy ilyen életszakasz után csak úgy oda tudná vágni azt a búcsúz­kodó szervuszt.:: Sajnálni, igazán sajnálni — az elúszott éveken meg a volt táncostársakon, s mozdulatai­nak megtervezőin kívül — a csizmáját fogja még. Azt a lábát takaró kis fekete ba­rátot, akit — igenis: akit — már éppen nyolc éve koptat, és aki — igenis aki — már szinte magától lendíti a lá­bát. De hát augusztus 20-án éjjel „leadandó" lesz ez a csizma, s vele együtt „le­adandó" az a 18 végigforgott, végigszökellt esztendő is. Hogy a végképp visszatart­hatatlan férfikönnyek végig­csurognak-e majd csontos, bajszos arcán? Nem, ezt sem tudja. De azt az aranycsilla­gos augusztus végi éjszakát azért jobb szeretné valami csendes helyen, egyedül át­virrasztani. Akácz László

Next

/
Oldalképek
Tartalom