Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Afkotmánynapi gyűlések a szegedi járásban A szegedi járás mind a órakor: Dócon Takó Klára, harminc községében meg- Tápén dr. Bodó István, Tiemlékeznek alkotmányunk szaszigeten Nieszner Feés az új kenyér ünnepéről, politikai gyűléseken. Az ünnepség előadói: Ma, 17-én vasárnap délelőtt 10 órakor Deszken: Kanalas Sándor; kedden. 19-én, délután 6 órakor: Ásotthalmon Bódl János; Balástyán dr. Kiss Imre, Kiskundorozsmán Gruber János, Sándorfalván Gyuris Szilveszter, Szőregen Szabó Lajos; este 7 órakor: Pusztaszeren Lengyel Péter; szerdán, 20-án reggel 8 órakor: Csengelén Korom István; délelőtt 9 órakor: Domaszéken dr. Farkas József, Forráskúton Katona Sándor, Mórahalmon dr. Farkas Miklós, Szatymazon dr. B ereczky János, Üjszentivánon dr. Széli Sámuel, Zákányszéken Bagi Dezsőné, Zsombón Hantos Mihály; 10 órakor: Algyőn Kalapos István, Bordányban Varró György, Gyálaréten Kiss József, Kisteleken Csápenszki István, Kübekházán Tóth Béla, Öttömösön Tóth Imre, Pusztamérgesen Király Ferenc, Röszkén Csamangó Mihály, Rúzsán Arany János, Sövényházán Pásztor János, Üllésen Ocskó Lajos; 11 renc; délben 12 órakor: Bakson Farkas István. Magyar ipari tévék külföldön A Híradástechnikai Ktsz külföldre — főleg a Szovjetunióba — szállít ipari televíziót. A moszkvai KGSTpalotában az előadótermekből 32 magyar gyártmányú kamerával közvetítik az előadásokat az épület többi helyiségeibe. A Lenin születésének 100. évfordulójára készülő Lenin-múzeumnak a szövetkezet 8 kamerát szállít. Ezekkel egyszerre sok látogatónak tudják majd bemutatni a közszemlére még nem tett Lenin relikviákat. A ktsz termékeiből egyébként a Szovjetunió az idén összesen 3 millió rubel értékűt rendelt SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ma este az utolsó Tragédia nyomdászok Haza Upmn/pn 1929 au- nak, valóban beváltotta a llbtjf VGII ClG, gusztus hozzáfűzött reményeket. Kü18-án avatták fel a Magyar- lön terem állt a tagok renországi Könyvnyomdászok delkezésére, egy kisebb heés Betűöntők Segélyező Egye- lyiségben tárgyalhatott a vesülete szegedi kerületének zetőség. Nyári időre ott volt székházát. A nyomdászmoz- a terasz, s az udvari épület galom hivatalos közlönye, a manzárdszobáiban az átutaTypographia szerint nemcsak zó nyomdászok kaptak szálSzeged, hanem az egész or- lást. Az épület ma is szág nyomdászsága, sőt, „az ugyanúgy áll, az Ottegyetemes magyar munkás- hon azonban csak 1950-ig mozgalom számára is törté- működött. Akik valaha megweími eseményt jelent a sze- fordultak benne, ma is szívepedi székházavatás. Azért sen emlékeznek vissza az jelent valamennyiünk szá- egykori találkozásokra, bemára fontos eseményt ez a szélgetésekre. Bene Gyula tény, mert ismételt bizony- például ma sem felejtette el a ságául szolgál annak a na- hétvégi gyűléseket, a polititalmas, mindeneket átfogó erő- kai előadásokkal összekapnék, mely összetartozásunk- csolt kulturális programokat, ban rejlik. Nem pillanatnyi melyekre vidéki szaktársasikereknek, hanem hosszú, kat is meghívtak. Társas évtizedes harcos küzdelem- vacsorákat szervezte; szép nek az eredménye". S való- könyvtáruk is volt, olvastak, ban, nem csekély áldozatoK sakkoztak, biliárdoztak, beárún jutottak idáig. A ható- szélgettek és szinte „melság sosem nézte jó szemmel lékesen" szervezték a gazdasági, politikai harcot. SzálMa este a harmadik, és egyben utolsó alkalommal kerül színre a Dóm előtti színpadon Madách Imre halhatatlan drámai költeménye, Az ember tragédiája. Képünkön: jelenet az előadás befejező pillanataiból, Ádám (Nagy Attila), Éva (Thirring Viola) és Lucifer (Sinkovits Imre) Egyszerűbb, Tizennyolc év csizmában kifejezőbb Augusztus 20-án éjjel, amikor a Dóm tér kőnégyszögében a legutolsó tapsVágó Nellit, a Tragédia hullámok is elhalnak, egy jelmeztervezőjét szinte lehe- furcsa leszerelés kezdődik, tetlen otthon találni. Több- Ahogy az a kiszolgált katoszöri keresés, várakozás után nák elbocsátásakor lenni szosikerül elrabolnom tőle egy kott. elővesznek egy listát és röpke negyedórát, hogy a ráírják: egy csizma, egy ing, Madách-mű előadásának jel- egy balettcipő... Aztán a mezeiről beszélgessünk. papíron is átvett tárgyak egy — Milyen változás várható nagy ládába kerülnek, és a szereplők külső megjelené- helyre-slmulásukkal beíejesében a korábbi évekhez vi- zödik egy' ,ma:)d két evtizeszonyítva? des táncos karrier. — Egyszerűbb és kifeje- Augusztus 20-án, a Szezőbb színekre, formákra tö- gedi Szabadtéri Játékok rekszünk. A három fősze- évadzáró előadásán utoljára replő közeli kapcsolatát a jel- lép színpadra Tarczi Zoltán, mezekkel is Igyekszünk kife- a Magyar Állami Népi jezni. Mindhárman egészen Együttes három világrészt világos, de nem testszínű tri- bejárt, s mindenütt vastapskőt viselnek, három külön- sal köszöntött magántáncosa, böző árnyalatban. Természet- Az együtteshez még szinte szeruleg mindig Eva alakja kamaszfejjel, 1951-ben kea legvilágosabb, legderűsebb rüit. Alsógödön volt akkoszínfolt. A trikókra az egyes riban valamilyen tánctanfoszíneknek megfelelő ruhákat lyam, s 60 társa közül ott mindig úgy öltik fel a sze- fedezte fel őt Rábai Miklós, rep'.ők, hogy az alapszín to- — itt a cím, jelentkezz Pesvábbra is érvényesüljön. ten — mondta neki —, fel | 3 SÍ 1\ S mit tudhatnánk meg az vagy véve! egyes színek jelentősebb fi- jgy lett Felköltözött Pest„ársza-szervezkedésüket, bály-mozgalmaikat": 1903- lást' is adtak a vándorúton ban, majd 1907-ben sokan ievő nyomdászoknak, ünnevesztették el emiatt munká- pélyesen fogadták őket, s jukat, s ha sikerült is kedve- pénzzel és segítették továb- ben a hideg sárgával próbál- tetést, aztán — 1962-től guráinak és statisztériájának színpadi öltözékéről? Somogyi Károlyné (elvétele re járt a próbákra, tanul4 szen hiába 38 éves, csak alig 26-nak látszik, s a mozgása meg végképp nem mutatja azt a végigtáncolt 18 évet. Azt mondja, míg kicsit előbbre billen szép bajszos parasztfeje, hogy akkor kell abbahagyni az evést Ts, amikor a legjobban esik. Megjárta már a maga csúcsait) amit elérhetett, elért; most, a lefelé ballagás előtt kell elbúcsúznia. És különben is, Jíanizsára nem ambíciók nélkül és nem is egyedül megy: Társastáncot akar odalent tanítani, sok fiatalnak, minél magasabb szinten, s tanártársa nem más lesz, mint a felesége, Latabár Kati. Igen, az „öreg Latyi" lánya, akire ugyancsak az együttesben talált rá, s aki eddig mái két szép fiúval ajándékozta meg. Hogy miképpen indulnak majd a kanizsai napok? Ezt azért még nemigen tudja. Majd beszél a művelődési ház igazgatójával, körülnéz jövendő tanítványai között, a keres köztük néhányat, akikkel „amúgy", igazán érdemes lesz foglalkozni. beutazta a fél világot Elő- — Csak egy srácot talál— A három főszereplő balettezni. Egy Idő után, ször _ még valamikor az jak — mondja —, akiből ki minden jelenetben középre amikor rájött, hogy „csak ötvenes évek legelején — Ki- lehet valamit hozni, a lelkekoncentráltan, a tjimegtől egy tüdeje van" még hang- nában járt Vonattal mentek, met odaadom érte... kissé elkülönülve helyezke- szerSzerelmét, a' klarinétot ls fppep ^^SSE? JnSl Hogy ez az erős tanftanidik el, s a háttérrel igyek- . . . ' „ togott velük a transz-szibé- . tnlaldonkénnen noszszünk minél hatásosabban odahagyta- Sorsa, szenvedé- riai eszpressz. Aztán Európa, J®* tutójdortképpeni n«« kifejezni az egyes színek lye életének egyetlen értelme majd Amerika ^vetkezett Sányk^resfssel tulajdonhangulatát. Minden jelenet- a néptánc lett. f^zst például majdnem ugy képpen £ maga virágos ^ Saílditto/vS" A vars* VIT-en már dfjat Y^tn ebben a felhők^r- fénykorát kutatja? prágai színben a zöld domi- kaPott> aztán átadták neki a coló-dzsungelben is könnyen Hát persze, hogy azt; hát nál míg a falanszter képé- Szocialista Kultúráért kitün- eligazodik. persze, hogy nem lehet elfeben a hides sáreával nróbál- tetést aztán - 1962-től - Es most, annyi siker és vt- lejteni azt a kegyetlen munzőbb munkafeltételeket, bi útjukat, munkabéreket kiharcolniuk, pihenésre akkor sem jutott idő, |y|n mán élnek a hagyomert újra és újra meg kel- ">« 111Cy mányok, s lett küzdeni azért, hogy a megvannak a régi jegyzőmunkaadók meg is tartsák a könyvek is. A szegedi nyommegállapodásokat. Erős szer- dászok meg különösen a szívezetre volt tehát szükség, s vükbe zárták egykori küzdelotthon, '^re^az01^ —* -lékét, gyűjtik a donyomdai munkásságának kumentumait, féltve őrlzösszefogása tette lehetővé, nek minden, rájuk emlékezhogy a szegedlek felavathat- tető apróságot, s ma még bőták székházukat. ven találnak anyagQt ak. ar_ Mon(im!ál/P7Ílí errC1 ra váUalkoznék, hogy múltlYICyipllllCHCZIII a Sze- jukat megörökítse. Holnap gedi Napló, a Délmagyaror- talán már kés6 lesZ) mert tuStus ^-í szárnál minden perc kitörői egy-egy ban ismerteti az eseménye- sort az emlékezetből. Negvket, s lényegesnek tartja, ven éve avatták az Otthont, hogy „a munkásmozgalom de vajon hányan tudják ezt intézményesen vett reszt az , . . .. iárókelői ünnepségen; képviseltette a JOslka utca lakói, jarokeioi magát a Nyomdászszervezet, közül? Tábla sem hirdeti a Szociáldemokrata Párt, a emlékét, pedig már szöSzakszervezeti Tanács, meg- vegét is megfogalmazta jelentek a temesvári, debre- „ , . . , ceni, miskolci, kecskeméti. a Typographia korabebékéscsnbai. hódmézővósár- ü cikkének írója: „Minden helyi, makói szaktársak kül- eltipró törekvéssel szemben döttei, elküldte üdvözletét a értként áll egyakarásunk, Tsöp^^dSr szolidaritásunk, mely harcok Szakasits Árpád verssel emel- tüzében edződött meg lelte az ünnepség fényét; erre künkben." az alkalomra írta, s a mun- Szép ienne) ha a szegedi líuSaágbengnetbze:SZméÍt Otthon avatásának negyveA Jósika utca 21. számú nedik évfordulóján emlékház, melyet a szegedi nyom- tábla jelölné helyét, dászok budapesti központja vásárolt a szegedi csoport- Kulcsár Margit iuk megragadni az elember Wf <-„A1;cf. lágjárás után elmegy táncta- kával, tapsorkános sikerekkel telenedett viláe slvámátót magántáncos lett Szól'sta- nárnak Nagykanizsára. eltöltött két évtizedet. A teieneaett vuag sivárságát. s5t főszóiista, ahogy monda- Kérdezem tőle, miért kö- Barcsait például akinek lelvéve N. K, ni szokás. — Közben pedig szön el az együttestől, hi..... .....•" -y- ,vnyrtJ 4 DÉLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP, 1968. AUGUSZTUS 17. oy/Á/JELES NAPOK. Jelenet a Bctlchcmesek című játókból két-ruháját magára oly nagy diadalt aratott, meg azt a Bihari verbunkot, amelynek szólistájaként majd minden alkalommal ismételnie kellett. Nem lehet az ilyesmit elfelejteni; nincs az az ember, aki egy ilyen életszakasz után csak úgy oda tudná vágni azt a búcsúzkodó szervuszt.:: Sajnálni, igazán sajnálni — az elúszott éveken meg a volt táncostársakon, s mozdulatainak megtervezőin kívül — a csizmáját fogja még. Azt a lábát takaró kis fekete barátot, akit — igenis: akit — már éppen nyolc éve koptat, és aki — igenis aki — már szinte magától lendíti a lábát. De hát augusztus 20-án éjjel „leadandó" lesz ez a csizma, s vele együtt „leadandó" az a 18 végigforgott, végigszökellt esztendő is. Hogy a végképp visszatarthatatlan férfikönnyek végigcsurognak-e majd csontos, bajszos arcán? Nem, ezt sem tudja. De azt az aranycsillagos augusztus végi éjszakát azért jobb szeretné valami csendes helyen, egyedül átvirrasztani. Akácz László