Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-16 / 189. szám

Űttöroiiátros alc^pköletéteKe A Balaton partjának közelében, Zánka és Akaii között, j egy erdei tisztáson pénteken több száz egyenruhába öltözött úttörő sereglett össze, hogy tanúja legyen az ott feliépülő úttörőváros ünnepélyes alapkőletételének. Megjelent az ünnepségen Tímár/ Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Az ünnepségen Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. Az első nagy hazai táborban, Csillebércen, mint mondotta, már eddig több mint 100 000 hazai és külföldi gyerek nyaralt. Felújítására 50 millió forintot áldoznak. A magyar úttörők legnagyobb tábora azonban a zánkai úttörőváros lesz. Eb- l ben az üdülőközpontban évente 50 000 gyermek jut i üdülési, táborozási lehetőségekhez. Megemlíette, hogy ! ez évben az ország összes táborában 150 000 pajtás kapott helyet. A zánkai tábor felépülése után tehát egyharmaddal megnő a pajtások táborozási lehetősége. Méhes Lajos elmondotta, hogy a kormány 300 millió forintot áldoz a zánkai úttörőváros építésére. A legideálisabb helyen, közel a tóhoz, a Balatonfelvidék legszebb tájkoszorújában, 340 holdas területen épül a központi tábor, amelynek kőépületeit télen is használhatják. Mellette 24, egyenként 120 személyes altábor épül. Ezenkívül színház, szabadtéri színpad, egészségház, tornaterem, számos üzlet, csónakház, vízparti klubház, strand, hajókikötő és sporttelep áll majd az úttörők rendelkezésére. A jövő évben már elkészül a kikötő, a klubház és strand. Befejezik 1970-re a közművesítést is. Az úttörőváros, amely 1974-ben készül el teljesen, két év múlva részben már vendégfogadásra alkalmas lesz. Méhes Lajos beszéde után került sor az úttörőváros alapkőletételére. A tábor urnába zárt alapító levelét és makettjének fényképét Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese helyezte el a központi épület alapjában. (MTI) Munkások véleménye Somogyi Károlyné felvétele TETŐ ALATT A PARTISKOLA. Elkészült a kilencedik szint is, tető alatt van az újszegedi pártiskola. A párt- és KISZ-aktivisták képzésére szolgáló új, modern iskolát — amelyhez több nagy előadóterem is épül — november 7-én adják át rendeltetésének Az „épülő" Royalról Nem a kél szerződő fél belügye Másfél esztendővel ezelőtt, 1968. január 13-án írtunk lapunkban talán először a Royal-szálló átalakításáról. Címe ez volt: „Máris késik". Két idézet belőle: „Papírforma szerint 1967. december 5én kellett volna átadni a munkaterületet a kivitelező Szegedi Építőipari Vállalatnak...", valamint: „Mindenki előtt világos, hogy a Royal átalakítása egyelőre megfosztja a 64 szállodai szobától Szegedet, s az új 103-nak csak akkor örülhetünk, ha 1969-ben legalább az ünnepi hetek idejére átadják őket ren deltetésüknek." örülhetünk-e tehát? Jelenleg a régi épületben csak a födémcsere kész, a központi fűtést, villanyt most szerelik, padló még nincs. Az új szárny a Kölcsey utcában csupán az első emeletnél tart. Nagyon is osztani lehet a beruházó Hungária Vállalat aggodalmát, hogy a szerződésben álló 1969. december 15-i átadási határidő is veszélybe került. Nyilván nem a „határidő" érdekes. Arról van szó, hogy a szegedi idegenforgalom nem képes nélkülözni ezeket a szállodai szobákat. A Royal-szálló építése nemcsak a Hungária-cég belügye, mégannyira sem az építőké, hanem az egész városé. Ha nincs is rá valamiféle határozat, mégis mondhatni „kiemelt" kérdés. Csak éppen nem úgy kezelik. Balikó Béla, a Hungária Körúti hajnal A csendes hajnalok nyugalmát csupán egy-egy taxi vagy teherautó zaja töri meg. Három óra után még kihalt a város, csak néhány embert lótni az utcákon. Ilyenkor a „hajnal embereié" a város. A sarkon egy düllöngélő férfi sziluettje bontakozik ki. Rekedt torkából, meglehetősen fals har.gon a „hordárok dalát" üvölti. Cigarettára gyújt, magának bizonygatja: nem vagyok én részeg, nem ittam sokat — aztán, tovább botladozik. A Tisza partjáról a sima víztükörben a parti fűz sötétje látszik. A híd felől, a rakparton bordó Volkswagen tűnik fel. Hárman szállnak ki. csomagjaikkal az úszóházva tartanak. Kisvártatva bepakolnak fehér csónakjukba. majd felfodrozva a vizet, a Szőke Tisza mögött eltűnnek. A parkban alacsony ember a füvet locsolja. A hosszú gumitömlőt a vállára vetve, mint a hajóvontatók, húzza a fűben. — Nem nehéz a slágot vonszolni? — Megvan ennek is a maga módja. Látja. nem vagyok fáradt, pedig ma 2-kor kezdtem. Évek óta hajnalban kelek, megszoktam már. Jó levegő van, a víz meg esőszagot csinál. Nyolcig locsolok, utána a vízszórók spriccelnek helyettem. A körúton a madarak hajnali koncertjüket tartják. A fűszerüzlet előtt teherautó fékez, üveges meg kannás tejet hoztak. — Maguk hánykor kezdték a munkát? — Ma fél 2-kor, de szombaton már nem sokkal éjfél után úton vagyunk. A rakodásban a gépkocsivezető is segít. A városban kilenc tejeskocsi dolgozik, naponta 14—16 órát vannak szolgálatban, s ennyi idő alatt egy autóval 9—10 ezer liter tejet hordanak szét az üzletekbe. Sietnek a rakodással, aztán indulnak tovább. Ez csak az első fuvar, még kétszer kell fordulni — mondják. A járda mellett fákat permeteznek, záptojásszagú folyadékkal a szúnyogokat irtják, ök is koránkelő emberek, igyekezni kell: mire ébred a város, elüljön a kellemetlen szagú permetlé. A szabadtéri idején a KÖJÁL megbízására a Csongrád megyei növényvédő állomás irtja a szúnyogokat — kéthetenként. Kis szürke autó viszont az utat tisztítja. Vezetője 14 éve dolgozik a városgazdálkodási vállalatnál. — Fél 4-kor keltem, amíg nincs forgalom el is végzem a munkámat. Utánam majd a Skodák felmossák az aszfaltot. Tíz éve söpröm az utakat, azelőtt szemetes kocsival jártam. öt locsolóautónk van, ezek naponta 700—750 ezer liter vizet fogyasztanak. Közben a hajnalból reggel lesz; néhány házmester még takarítja portáját. Megindul a forgalom, egyszeriben ébredni kezd a város .., Ács S. Sándor igazgatója és Hajdú István beruházási megbízott szerint a beruházón nem múlik semmi. A szerződésben is vállalták, hogy segítik az -építkezést, például a radiátorok, kazánok, zárak beszerzésével. Már a bútort is megrendelték, s nem is tudják majd hová tenni, ha nem készül el időre az építkezés. Gyors számvetés: az új Royal legkevesebb napi 25—30 ezer forint bevételt hozna, ezzel szemben napi. ezer forint kötbért követelhetnének a kivitelezőtől. Meglehetősen egyenlőtlen üzlet! Természetesen lehetséges, sőt talán biztos, hogy a kivitelezőnek. esetleg a tervezőnek eltér a véleménye a beruházóétól. Éppen ezért ezentúl rendszeresen visszatérünk a Délmagyarországban a Royal építésének ügyére, és helyt adunk az ő véleményüknek is. De nem a meddő vita kedvéért, hanem, hogy tisztázódjanak a problémák; hogy valóban minél hamarabb örülni lehessen a Royal-szálló 103 új szobájának. Cato egy időben minden beszédét ezzel fejezte be: „. i . és azt mondom, Karthagót el kell pusztítani." Mi most inkább azt mondogatjuk, hogy a Royal-szállót fel kell építeni! i F. R. M

ostanában gyakori a munkások ilyenolyan véleményét jelezve életszínvonal-politikánkat előlről-hátúlról megvitatva, valamilyen következtetésekre jutni. Ha e kérdés ennyi szervben és emberben vetődik, érdemes és szükséges is alaposabban megnézni a jelentkező hangulati tényezők okait. Ezzel magyarázható az is, hogy a párt Csongrád megyei Bizottsága is napirendre tűzi ezt a témát a közeljövőben. A munkások érzik és tudják, hogy hazánkban az életkörülmények jók, rendezettek. Ezt elismerik a reálisan, józanul gondolkodó emberek, sőt a hazánkba érkező vendégek is, a szocialista országok lakói éppen úgy, mint a nyugati államokból érkezők. Az elégedetlenséget kifejező hangokat még sem lehet figyelmen kívül hagyni. Azokat, amelyek arról szólnak, hogy nálunk az életszínvonal egyhelyben topog, nem emelkedik, ittott még csökken is. Nem érzékelhető a hivatalos statisztikákban kimutatott életszínvonal, az árak gyorsabban nőnek, míg a bérek emelését alig lehet észrevenni stb. Miből fakadnak ezek a hangok és mi a jelenlegi helyzet? Az igazság az, hogy nem mindenkinek emelkedik egyformán az életszínvonala. Ami globálisan egy üzem, vállalat méreteiben, vagy egy megye, sőt az egész ország viszonylatában igaz, nem áll az egyes emberre. Hiszen van, akinek gyorsabban javulnak az életviszonyai, másoké lassabban, megint másoké nem is javul. Ez tény. De általában a lakosság összfogyasztása és az egy főre eső fogyasztás is rendszeresen növekszik. Az elmúlt évben például a lakosság összfogyasztása 5 százalékkal volt magasabb mint 1967-ben. De ez a magas fogyasztásnövekedés nagyfokú szóródást mutat. A lakosság egy részét (nagycsaládosokat, kiskeresetűeket, nyugdíjasokat stb.) érzékenyen érint az ármozgás, főleg az árak emelkedése. Bár az idén 6 százalékkal több hús volt a piacon, mint tavaly ilyenkor, a sertéshús mégis problémát okoz Szegeden éppen úgy, mint a megye más városaiban. Hasonlóképpen a zöldség- és a gyümölcs magas ára korábban szinte az egész lakosságot érintette megyénkben, de főleg a nagycsaládosokat és a kiskeresetűeket. Ez sajnos, elkerülhetetlen volt, mert az időjárás nagymértékben befolyásolta a zöldség- és gyümölcsárak alakulását. Persze, hozzájárul ehhez az is. hogy a fogyasztás az utóbbi években megsokszorozódott. Ha a paprikát vesszük tízéves átlagban, akkor azt mondhatjuk, hogy 1958-ban hazánkban 44 ezer tonna paprikát, míg 1968-ban 164 ezer tonna paprikát fogyaszGyár a Duna medrében Visszahódítják a víztől a szárazföldet Akárcsak Hollandiában, Nyergesújfalun is a víztől hódítják vissza az értékes szárazföldet. A helyszűkével bajlódó eternitgyár 62 ezer négyzetméternyi területet „rabol" el a Dunától. Nyergesújfalunál a Duna ugyanis rendkívül széles, nagy ívben kanyarodik és a mostani munkával tulajdonképpen a pangó vizű, hordalékkal feltöltött, hajózásra is alkalmatlan kanyarból „vágnak" le, hódítanak viszsza egy ívet. Először óriás mennyiségű, nagyméretű kővel, majd apróbb zúzalékkal töltik fel a medret. Így víznívó fölé emelkedik a töltés és amint szerkezetileg is megállapodik, az új partszakaszra már építhet az eternitgyár. A területrablással a Dunának ezen a szakaszán javítanak a folyam áramlási viszonyain, a kanyarban kisebb lesz a feltöltődés és gyorsul az öntisztulási folyamat. a munka több évig is eltart és a költségek meghaladják a húszmillió forintot. Az első part, illetve vízszakasz leválasztását most kezdték meg. Dunabogdányból uszályokon szállítják Nyergesújfalura a terméskövet, s ezzel töltik fel az átlag négy és fél méteres vízmagasságú folyamrészt. Naponta 400 tonna követ építenek be a leválasztandó partszakaszba. Az uszályokból a MAHART óriási darujával rakják ki, illetve szórják a folyamba a köveket. tottak. Hasonló emelkedést mutat például a paradicsomfogyasztás is. Ez is 150 ezer tonnáról felemelkedett 378 ezer tonnára, és a zöldborsó is 14 ezer tonnáról 78 ezer tonnára. Az is igaz, hogy a lakosság egy főre jutó reáljövedelme a III. ötéves tervben előirányzott 14—16 százalék helyett már eddig 19—20 százalékkal nőtt. Persze a reálbérek lassabban nőnek, mint a reáljövedelmek. s ez részben annak tudható be, hogy a vállalatok nem emelték az engedélyezett 4 százalékkal a béreket, hanem csak 2 százalékkal. Ezek a körülmények persze nem magyarázzák meg azt, hogy egyes munkáskategóriákban a jövedelem igen alacsony, helyesebben nem emelkedik a kívánt mértékben. Mi a teendő? Jövedelempolitikánk lényegét szükségképpen jobban kell érvényesíteni. A személyi jövedelmek döntően feleljenek meg a végzett munkának. A kereseti arányoknál eddig túlzottan az elosztási szempontok érvényesültek. Van egy egészségtelenül felfokozott érdeklődés a javak elosztása ,, iránt, amely eltorzítja és elhomályosítja az emberi teljesítő képességre, az egyéni teljesítményekre szorítkozó bérezés elsődlegességét. Ezért nem érezhető különbség ugyanazon a munkaterületen különböző teljesítménnyel dolgozók keresete között. Nem elégséges a bérkülönbség a különböző képzettségű, valamint eltérő munkakörülmények között dolgozók keresetében, ösztönzésre és az erkölcsi megbecsülésre. Viszszahúzó tényező tehát az egyenlősdi, a differenciáltságtól való tartózkodás igen sok helyen. E

zek a meglevő tények egyáltalán nem megnyugtatóak azoknak a szempontjából, akiknek alacsony a jövedelme, s a nyugdíjasok is megértik e tényeket, de szeretnének jobb körülmények közé kerülni, Az igény jogossága nem vitatható el. de az ország gazdasági lehetőségeit sem erőszakolhatja meg senki. így tehát életszínvonalbeli javulást a termelés eredményétől függően lehet elvárni és remélni. Azok, akik nem így nyilatkoznak ebben a kérdésben, ezt nem mondják meg nyíltan — nem mondanak igazat —, becsapják a munkásokat, vagy olcsó népszerűségre törekszenek, amely persze idő előtt lejár. Ennek kihangsúlyozásával együtt is szükséges bizonyos társadalmi kategóriáknál az ország teherbíró képességének megfelelően reálbérjavítást eszközölni. Ez nem a kormány jóindulatától függ, vagy akarásától, hanem a gazdasági lehetőségektől. Ha gazdasági viszonyaink a következő egy-két évben javulnak, néhány orvoslandó kérdést minden valószínűség szerint a kormány a megoldás igényével napirendre tűz. De ezt nem sürgetéssel és hangulatkeltéssel, hanem okosabb, célszerűbb gazdálkodással és termelő munkával lehet biztosítani. Ezért szükséges erről a kérdésről a munkások között sokkal őszintébben és bátrabban beszélni. S. J. SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 16. DÉLMAGYARORSZÁG 7*