Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

„Csuh önmagához $ subád mérni" Szinetár Miklós a játékokról és a Háryról Roppant hatalma van, legalábbis azon a csekély párszáz négyzetméteren; a tekintélyes tornyok tövétől a hatezres nézőtér eszmei fő- lí| kuszáig, ahonnan a próbákat *ft vezeti, s ahonnan mikrofon- |lj hangja igazítja-állítgatja *g szereplőit, mint sakkmester az engedelmes figurákat — roppant hatalma van. Ren­dező. Aki az előadáson mór kívül reked a produkcióból, s aki mégis egyszemélyben felelős érte. Szinetár Mik­lós az első szegedi fesztivál­nyár óta minden évben fe­lelős valamely darabért, most a Háry Jánosért — másodszor. Régi ismerős, a szegedi játékok barátja. Kü­lönben nem tenné rá immár tizenegyedik nyarát, pihené­sét, szabadságát. Valahogy ebben a szellemben fogal­mazza meg a rendezés, a k-zreműködés, egyáltalán bármily aktív jelenlét ars poeticáját. — Ezt az ügyet, a szege­di szabadtéri ügyét, szeretni kell. Felesleges a kőszínház felől közelíteni, szerepét hozzá igazítani, erényeit tő­le dicsérni, botlásaira miat­ta sarcolni. Csak önmagá­hoz, specifikumához szabad mérni: külső és belső adott­ságaihoz, közönségéhez, ha­soiüítatlan varázsához. Mert akkor kiderül, mégsem is­métli önmagát. A szegedi já­tékoknak olyan jellegzetes műsorszerkezete alakult ki, ami évről évre igazolja élet­képességét, vitalitását, s amin — úgy látszik — egyelőre semmi ok változ­tatni. A tér, az adottság mozgatta, fejlesztette ki a már hagyományosnak tűnő formációt, miként ez törté­nik Salzburgban vagy Bay­rauth-ban is. Kinek jutna eszébe perelni Mozart szü­lővárosában a Varázsfuvo­la-reprizekért, s Bayrauth­ban is évek óta Wieland Wagner koncepcióját újítják meg. Persze az adott kere­teken belül elképzelhetők bővítések Szegeden, óm minden ilyen kísérlet na­gyobb anyagi befektetést, több próbát igényel, tehát kevesebb bemutatóval kel­lene számolni. így gondolok elsősorban ősbemutatókra, amihez a téren kétségtelenül kevés a próbalehetőség, s ez ráadásul objektív szempont is, a nyarat időben nem le­het meghosszabbítani. Somogyi Károlyné felvétele Szinetár Miklós a mikrofonnál. Mellette a díszlettervező: Fülöp Zoltán — Kodály daljátékát 1966­ban rendezte Szinetár Mik­lós Szegeden, s nevéhez fű­ződik a nagysikerű filmvál­tozat is; a külföldi cégek sorra rendelték, szerte a vi­lágon táblás közönséget vonzott a filmszínházakba. Az idei fesztiválon mennyi­ben találunk új vonásokat a Háry-szinpadán? — Három esztendővel ez­előtt közönségsiker volt, így semmi okom az alapelve­ken változtatni. Viszont már akkor láttuk, mi minden maradt az előadásban, eze­ket az elemeket igyekszünk most kibontani, vagyis az akkori produkciót tovább­fejleszteni. Változatlanul vallom: a Háry Itt, a Dóm előtt talált igazi otthonra, közönségre, ahol népies jel­lege hamisítatlan ízt kapott. Különben az idő is megérett már a történelmi iróniára, amit a darabból egészsége­sen lát ki a publikum. A Háryt két végletben lehet eltúlozni: operettes, kabaré­szerű előadással, illetve zordarcú, szmoking-komoly­sógú Kodály műként felfog­ni. Véleményem szerint mindkettő hibás: az iróniát, a humort azonos hullám­hosszra kell állítani a darab mély történelmi igazságai­val. Az idei szereplőgárda „válogatott csapat", azt hi­szem, velük sikerülni fog. — Végül néhány szót, most már a televízió főren­dezőjétől: A képernyő ma­gyar klasszikusok sorozata, melyből eddig a Bánkot, Az ember tragédiáját és a Man­darint láttuk, milyen bemu­tatókat ígér még? — A televíziónál hármas céllal dolgozunk: mai ma­gyar írók, Sánta Ferenc, Örkény István, Illyés Gyula és mások műveinek adaptá­lása; kitekintés a nagyvilág­ba, szocialista országokból és nyugati szerzőktől válo­gatni; végül a fent említett magyar klasszikusok. Ez utóbbihoz legközelebb a Kékszakállú herceg vára, a Fából faragott királyfi, va­lamint a Csongor és Tünde tévé-változata készül. És ter­mészetesen lesz majd foly­tatás. Nikolényi István Elkészültek a gázbontók A DÉGAZ szegedi. Pulcz utcai telepén elkészült a hét egységből álló gázbon­tó berendezés, amely a föld­gázból városi gázt készít. Az új. korszerű technológiával működő gázbontók a télen naponta 120 ezer köbméter városi gázt juttatnak a há­lózatba. Törzsgárda­jeSvény a tanácsnál A városi és a kerületi ta­nácsoknál már hosszabb ideje működő, munkahelyük­höz jó munkával és pél­damutató magatartással ra­gaszkodó dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésére, a köz érdekében végzett oda­adó munkásságuk elismeré­sére a városi tanács végre­hajtó bizottsága a Közalkal­mazottak Szakszervezete Csongrád megyei bizottságá­val egyetértésben „Tanácsi munkáért" elnevezésű jel­vényt alapított. A jelvénynek arany, ezüst és bronz fokozata van. Arany jelvény 25, ezüst 20. bronz 15 évi folyamatos, megszakí­tás nélküli tanácsi munka­viszonyban eltöltött idő után jár. Az arany jelvény ado­mányozása 35 és 40 éves szolgálati idő esetén meg­ismételhető. illetve kivétele­sen két évvel korábban is kiadható a megfelelő foko­zatú jelvény, ha a dolgozó nyugállományba vonul, vagy munkájával kapcsolatban jelentős évfordulóhoz ér­kezik. A tanácsi dolgozók most alapított „törzsgárda jelvé­nyével" természetesen meg­felelő összegű pénzjutalom is jár. f& varos rendje Kilété Elmereng az ember a Le­nin körút végi kilátóban. Azon mereng a Tisza-par­ton, hogy mégsem kilátás­talan a helyzet: a szabad­térire készülődvén énpen másfél hónapja figyeltünk meg derék romantikus em­bertársaimmal együtt egy szemétdombot a romanti­kus parton, s azóta lénye­ges változás történt. A sze­métdomb ugyanis, mely a lépcsőhajlatot díszíti, há­romszorosára nőtt. Követ­kezésképp mire eléri a ki­látó magasságát, azok is észreveszik, akiknek el kel­lene hordani. Azért lenne jó itt Szege­den egy magasabb kilátó, mert onnan könnyen meg lehetne látni mindazt, ami a Dóm közvetlen környé­kén túl van. Azt, hogy a szabadtéri környéke nem egy négyzetkilométer, ha­nem a város jórésze, azok az utak — például a giz­gazzal oldalt benőtt Kos­suth Lajos sugárút —, amelyeken az idegen váro­sunkba érkezik. Ám amíg egy ilyen kilátó megvaló­sul. legalább a mostanihoz rakjanak kl egy táblát, mert ha valamely vendé­günk nem Szeged szépségé­től, hanem az itteni borok­tól mámorosodik meg, a mostani kilátó hiányos kor­látozatán bizony egyköny­nyen áteshet. A dzsungel ItSnyve Az utolsó Éden — hirdeti a filmet egy oszlop a ne­ves szegedi klinikák kör­nyékén. Akár belül is hir­dethetné a valaha viruló, virágbemutatóval gazdag híres klinikakertekben, amelyek az utóbbi időkben inkább hasonlítanak egy Kipling-regény díszleteire, mintsem régi önmagukra. Egy ócska, régi tábla, aráit az idő golyószórója lőtt tönkre, tántorog oda a lá­togató útjába, felkérve ar­ra, hogy kímélje a parkot, a növényeket. Felesleges a tábla, nincs mit kímélni. Sem a belklinikák mögött, sem a fiilklinika környé­kén. Pedig a régi szege­diek még emlékeznek arra, hogy milyen nagy élmény volt a csendes, nyugodt klinikakertbe bejutni. Az elvaduitság okairól jócskán árulkodnak az építkezések itt-ott elhagyott téglahal­mai. De nem mindegyik ré­sze volt a kertnek felvonu­lási terület. nagyrésze olyan, amiről egyszerűen csak megfeledkeztek. Leg­alább ezeket kellene meg­menteni. Mert a városi la­kosság számára egy-két ha­sonlóan nagyhírű park mellett ezek a nyugalom: helyei: az utolsó Éden. Halmocskák Az Alföld tudvalevőleg eléggé sík terület, csak itt­ott a kanyarban van rajta egy-két halom. Az országút­kanyarban, ahol a teher­autók szórnak le gondatlanul terhükből egy keveset. Van­nak aztán más halmocs­kák is: ezeket tatarozáskor rakják ki az utcára, aztán hosszú ideig ott felejtik, így csinálták ezt az ipari vásár tőszomszédságában is a Magyar Tanácsköztársa­ság útja 0. számú házban tegnap. Hogy meddig lesz ott a téglahalom, mely gá­tolja a nagyforgalmú úton a gyalogos közlekedést, csak az isten tudja meg a tata­rozó. Ez utóbbi igazán el­mehetne Pestre egy kis ta­pasztalatcserére, és láthat­ná, hogy ott a belvárosban miként szállítják el azon­nal fedett teherautón a házból kipakolt szemetet. De ha már a szegedi közte­rület illetéktelen használói nem okulnak a főváros ta­pasztalataiból, akkor okul­janak abból a tanács ille­tékes osztályai, és büntessék meg végre megfelelően a szegedi halmocskák tulaj­donosait. Veress Miklós Változások a szegedi színház vezetésében A Szegedi Nemzeti Szín­ház művészeti és gazdasági vezetésében változások tör­téntek. Bozóky István, aki öt éven át a színház főren­dezője volt. a Budapesti Irodalmi Színpadhoz szerző­dött a következő idényre, s dig a békéscsabai Jókai Színház igazgató-főrendező­jeként működött. A színház gazdasági igaz­gatója. Halasi Iván nyugál­lományba vonult. Helyét hároméves időtartamra dr. Szakács Kálmánnal töltötték ezért felmentését kérte. Az be, aki már 1956-tól 1969-ig 1969/70-es évadban a főren­dezői feladatokat a színház igazgatója, Lendvay Ferenc Vass Károly vezető rendező­vel együtt látja el. aki ed­a színház helyettes gazdasá­gi igazgatójaként dolgozott. A városi tanács végrehajtó bizottsága a felmentéshez, il- j letve a kinevezésekhez hoz- • zájárult. Gépmonstrum kalandos utazása A közlekedésrendészet irá­nyításával kalandos küröl­mények között érkezett meg kedden reggel Lábatlanra egy 140 tonna súlyú gép­monstrum. A hatalmas al­kotmány a Lábatlanon épü­lő vékonypapírgyár egyik gépegysége. 32 méter hosz­szú. 6 méter magas és 5 méter széles berendezést Svédországba hajózták be, majd Hamburgtól uszályon szállították az Elbán, s Prá­ga közelében nyolc tenge­lyes teherszállító platóra helyezték. A magyar határ­tól Lábatlanig 3,5 napig uta­zott a gép. Az Osztyapenko­szobornál a Komárom me­gyei közlekedésrendészet „vette át" a szállítás irá­nyítását. A Lábatlanig tar­tó útszakaszon is sok. kü­lönleges feladattal kellett a szakembereknek megbirkóz­niok. Felső vezetékeket áramtalanítottak, ideiglenes hidat építettek, s a forgalom átterelésével biztosították a szabad utat. A fél Európát beutazó gépnek most a gyár terüle­tén is külön utat kell épí­teni. hogy végleges helyére kerüljön. Hangos a ventillátor Hollander Sámuelné olva­sónk (Széchenyi tér 16. sz.) panaszolja, hogy az édesség­bolt (a volt Stühmer-üzlet) ventillátorja az udvaruk fe­lé van beépítve és egész nap olyan nagy zajjal mű­ködik, hogy a lakókat za­varja. — Megnéztük a hely­színen a ventillátort, amire valóban szüksége van a pa­rányi üzlethelyiségben dol­gozó elárusítóknak, vendé­geknek egyaránt. Amit le­vélírónk kér, hogy az utca felőli falra tegyék, úgy vél­jük. nehezen oldható meg. Bizonyára jobb lenne, ha a vállalat kicserélné egy ke­vésbé zajos szerkezetre. Ez­úton is kérjük, oldják meg mielőbb. Á köszönet hangján A szegedi IBUSZ szervezé­sében Ruzsáli Pálné magyar és Bogner István jugoszláv vezetők kíséretében abbá­ziai kiránduláson vettünk részt, 28-an Szegedről — írja Kiss Lászlóné (Dózsa György u. 5.). — Ezúton sze­retnénk köszönetet mondani mindkét vezetőnknek a fi­gyelmességért, amiben része­sítettek. Egyik magyar úti­társunk rosszul lett és a ju­goszláv vezető azonnal men­tőautóval Fiúméba vitette, hogy egészségét helyrehozas­sa és az utat végig élvez­hesse. Az elsőrangú elhe­lyezésekért, programokért, valamint a sok figyelmessé­gért ezúton szeretnénk hálás köszönetünket kifejezni. SOS!... SOS!... Nem hajó süllyed, de két házépítési engedély. S ez annál is inkább szomorú, mert a hivatalos álláspont az, hogy minden erővel segí­teni, támogatni . kell a ma­gánerőből építkezőket. Kétéves várakozás után kapott építési engedélyt ez év tavaszán Bors József (Veres­ács utca 54.), aki Radnóti utca 44. számú telkére sze­retne családi házat építeni, ö is, vele szembe levő szomszédja is odaszállította már az építőanyagot a te­lekre, de víz nincs, nem tud­ják kezdeni a nagy mun­kát. Már kérték a tanácstól (szomszédjának lapunk ha­sábjain felelt az I. kerületi tanács építési osztálya), de a tanács szerint 400 méteres szakaszra kellene közművesí­teni, a távolság pedig, (a víz­mű is megmérte) 120 méter, vagyis 40 ezer forint helyett 12 ezer forint költséggel el­készíthető. Tekintve, hogy a közeli Erdélyi térre felvonul építeni a víz- és csatornaműi vállalat, megcsinálnák bizo­nyára ezt a viszonylag rövid szakaszt ls. Olvasónk — több érdekelt nevében — azt kéri, rendelje meg az I. kerületi tanács en­nek a szakasznak a vízveze­ték-építését. A házépítés költ­ségei mellett nem tudják vál­lalni, hogy megcsináltatják ők (úgy véljük, túl nagy ál­dozat is lenne ez tőlük! — A szerk.), viszont az árok ki­ásását, majd pedig csövek lefektetése után a beteme­tés és a talaj egy engetést tár­sadalmi munkában vállalnák. Ennek az ígéretnek a birto­kában a víz- és csatornamű el is vállalná a munkát. Tehát: SOS. I. kerületi épí­tési osztály! A mentőöv: egy pótrendelés. Kérjük, tegyék meg! Kutyadolog „Nagyon sok a kutya a vá­rosban, az ember lassan mo­zogni sem tud tőlük" — ír­ja B. J. S azonkívül, hogy leírja, hogyan járnak a fák, az utcasarkok a kutyákkal, felpanaszolja a bérházak la­kóinak kellemetlenségeit is. Mint elmondja, legszíveseb­ben „megetetne" a házbeli kutyákat. (Ettől óva intjük, mert tudomásuk szerint ez büntetendő cselekmény.) Ha ön szerint a kutyatartók vé­tenek a rájuk vonatkozó ren­deletek ellen, jelentse be a házkezel őségnél! Mások szeretik a kutyát, ön nem. Ez magánügy. Sem­miféle rendelettel nem til­tották ki a városokból a ku­tyákat. Berta János (Sán­dorfalva, Dózsa u. 36.) pedig arról ír hosszasan, hogy meg­hatódolt, mikor egy fiatal­embert látott egy kis kutyá­val. Mert, aki az állatot sze­reti, rossz ember nem lehet — mondja a közmondás után, szabadon. Mások nem szeretik a ku­tyát, ő meg igen. Harmadiknak hadd szóljon az újságíró. Amikor éjszaka a szomszéd kutya ugatása ver fel, olyanokat mondok, hogy a közelgő szegedi ku­tyakiállítás előtt le nem kö­zölné a Délmagyarország. Vi­szont, ha lenne több időm. magam is tartanék kutyát. Nem részletezem — magán­ügy. Csak azt akarom vele mondani, hogy szeretném összebékíteni a kutya és nem kutya párti embereket. SZERDA, 1969. JÚLIUS 16. Két kérdés két kerülettől A Lenin körút végét lezá­ró öntöttvas korlát helyett már Jó ideje kovácsoltvas korlátot helyeztek el, de a régi még mindig ott van a rakparton. Meddig? — ír­ja levélében Szabó Sándor (Attila u. 22.) olvasónk. Ezt az első kerületi l^ócstól kérdezi, másik kérdésére a harmadik kerületi tanács ad­hat választ: hogy mikor lesz a Kandó Kálmán utca pá­ratlan oldalán is járda? Mint vízdíjbeszedő, sokat jár ar­ra, s tudja, hogy 7 éve el­készült a páros oldal, a má­sik meg térdig érő sárral fo­gad esőben-hóban. ÁRAMSZÜNET Az Áramszolgáltató Válla­lat közli, hogy 1969. Július 21-én 6—15 óráig a Gogol u„ Jósika u.. Ságvári E. u., Petőfi S. sgt., Batthyá­ny u„ Alföldi u„ Bécsi krt., Moszkvai krt., Ne­mestalöács u., Felhő u., Zoltán u.. Rigó u. által határolt területen, valamint a Hunyadi J. sgt-i bérhá­zaknál áramszünet lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom