Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

Asszonybrigád a szövődében Látványosság nélkül A szövődé öregebb nagy­apjuknál. Az elmúlt század végefelé építették Újszege­den, a makói vasút és a Tisza bal partjának háromszögé­ben. Nemrégiben megrok­kant az épület teteje, majd­nem komoly szerencsétlensé­get okozott. Most ott áll alá­dúcolva, ideiglenesen rend­behozva. Alatta minden re­meg, ha zakatolnak a. szövő­gépek. A gyár vezetői ígé­rik, hogy új szövőüzemet építtetnek a szomszédos sza­bad területen. Modernet és korszerűt Nacionálé A csarnokban körülbelül 300 szövőgép kattog. Nagyon hangosan. Mindenkinek fül­dugót kellene használni, hogy ne érje őket hallás­károsodás. Amint az újsze­gedi szövőgyár minden üze­mében nagy hagyományok­kal bír a szocialista mun­kaverseny, a brigádmozga­lom, ügy ebben a szövődé­ben is szép eredményeket mondhatnak magukénak a kollektívái!:. Találhattam volna olyan brigádot a gé­pek között, amelyik az arany­plakett birtokosa, s neve évek óta ott büszkélkedik a kiválóak között. A leg­kiválóbb azonban nem biz­tos, hogy reális képet ad a brigádok, a munkásnők hely­zetéről, mint ahogyan a sor végén kullogó sem le­het jellemző. Ezért a derék­hadhoz vezetett utam, a tíz­lös. Egyetértés II. nevet vi­selő szocialista brigádhoz. A brigád vezetője Tölgye­si Bálintné. A brigád tag­jai: Bozó Rózába, Pintér Imréné, Kovács Éva, Ko­vács Margit, Tornyai Lász­lóné, Szilágyi Imréné, Mátrai Júlia, Csamangó Imréné és Gilicze Júlia. A tíz szövőnő mellett a brigád tagjának számít Kardos Béla techni­kus, segédművezető is, mint egyetlen férfi az Egyetértés II. soraiban. Könnyebb munka Tölgyesiné brigádja há­rom évvel ezelőtt alakult, s ezidáig kétszer nyerték el a szocialista címet. A kis kol­lektíva tagjai inkább a fia­talabb korosztályhoz tartoz­nak, a huszonévesek közé. A brigádvezető és két tár­sa közel van a negyvenhez, de ellenpólusként a két Ko­vács leány még csak ez­után lesz húszéves. Vannak közöttük asszonyok és lá­nyok, kisgyermekes és nagy­gyermekes anyák. Ketten ép­pen most szültek, Tornyai­né és Csamangóné, s odaha­za vannak, igénybe vették a gyermekgondozási segélyt. Egy fiatal leány, aki alapí­tó tagja volt a brigádnak, az NDK-ba szerződött három esztendőre. Az itthonlévők aáonban rendszeres kapcso­latot tartanak Adamovics Etelkával, s nem felejtik el gyorsan tudtomra adni, hogy Etelka az NDK-beli üzem­ben is tagja egy szocialista címért versenyző brigádnak, tehát meglesz a jogfolyto­nosság, amikor visszatér kö­rükbe. Magunk között Hallottam már olyan vé­leményt, hogy a szocialista brigádmozgalom hullám­völgybe került, elveszett a tíz évvel ezelőtti látványos­sága, megkopott a romanti­kája, sablonossá és szürké­vé vált, alig különbözik a verseny más formáitól, vagy egyáltalán a normális mun­kavégzéstől, amelyet külön­ben is a gyári rendtartás megkövetel minden dolgozó­tól. Ez nem igaz. A szocialista brigádmozgalom egészen más, mint akármelyik for­mája a versenynek. Ezt még a derékhadban szemlélődve is azonnal észre lehet ven­ni. Persze különös csinnad­rattát, cifra látványosságot nem kell, de nem is szabad várni ettől a mozgalomtól. A szövőüzem munkájában nincsen látványosság. Ott áll­nak a szövőnők a gépek kö­zött, végzik az egyenletes munkát S ebben éppen az A milliók egyetemei A Szovjetunióban 11 éve működnek a népi egyete­mek. Számuk több mint 17 000, a hallgatók száma körül­belül 3 millió. A különböző intézmények több mint 200 ezer tudósa, előadója, tanítója, valamint a népgazdaság szakemberei és a kulturális dolgozók adják át tudásukat a sok millió tudásra vágyó hallgatónak. Az önképzés elősegítésére szolgáló eme sajátos tan­intézményeknek több mint 30 szekciója van: köztük tár­sadalom-politikai, műszaki-gazdasági, kommunista neve­lésügyi. Elsősorban a társadalom-politikai egyetemek szá­ma növekedett. PIAC Őszibarack­dömping Még nem történt meg az idén az, amire tegnap fi­gyeltek fel a piacjárók a Marx téren. A zsúfolt asz­talok fél 9-re megüresedtek, nagyon sok kistermelő el tudta adni áruját. Már eb­ből is következtetni lehet arra, hogy — ahogy a házi­asszonyok mondják — jó piac volt a szombati, az idén megszokottnál kedve­zőbb árakkal. Csak a pap­rika az, ami makacsul tart­ja magát; a nagyobbakért 2 forintot is elkértek, nem csoda, hogy sokan inkább a boltban vettek. A tsz-ek és a MÉK ezúttal elég jó választékkal rukkolt elő, csirke is volt elég. Azt már mondanunk sem kell, hogy a háztáji csirke — bár­mennyire is nagy volt a kí­nálat — ismét drágának bi­zonyult: 70—90 forintért ad­ták párját, még magasab­ban, mint a múlt héten. Igaz, inkább gyümölcspiac volt ez a javából, sok őszi­barackot árultak. Aru Ara: (tól-ig) zöldbab, kg zöldborsó, kg tök, kg üjburgonya, kg uborka, kg paradicsom, kg zöldpaprika, db retek, csomója karalábé, csomója vöröshagyma, csomója sárgarépa, csalója gyökér, csomoja saláta, db őszibarack, kg sárgabarack, kg meggy, kg cseresznye, kg alma, kg szilva, kg málna, kg tojás, db csirke (állami), kg 3 1 1 4 2 10 0,70— 1,50 1 — 1,50 1 — 2 1 — 2,50 0,50— 1,50 1 — 2,50 1,50— 2,50 3 2 C 9 3 3 18 —20 1,30— 1,40 2a —30 — 5 —10 — 1,20 — 5 — 5 -16 — 6 — 4 —14 —11 — 4 — 4 egyenletesség a jó, a célra­vezető és elfogadható. A szürke egyhangúság azon­ban csak a kívülállónak mo­noton és egyforma. Aki benne dolgozik, annak az azonosság mellett is válto­zatos. A külsőségek nem mindig fejezik ki a való emberi éle­tet, az érzelmeket és gondo­latokat — valahogy ezt akar­ták elmondani első beszél­getésünk alkalmával az Egyetértés II.-brigád tagjai. S újból visszakanyarodunk a verseny formájához és tar­talmához. Valószínű, hogy a szocialista brigádmozgalom legnagyszerűbb eredményét, hatását is kifejezték az új­szegedi szövőnők, bár gyak­ran megjegyezték, hogy amit mondanak, azt csak úgy magunk között mondják. A „magunk között" mondott dolgok igazát, értékét kár lenne alábecsülni. Talán ér­zelmeink képe ekkor a leg­tisztább, gondolataink ekkor a legigazabbak. Ezekről ké­sőbb. .. Gazdagh István Ürjegi szerződés­tervezet Genfben befejeződött az ENSZ világűrbizottsága jogi albizottságának ülésszaka. A 28 ország képviselőjéből álló albizottság szerződés-terve­zetet vitatott meg, amely tisztázza a felelősséget a kozmikus térségbe bocsátott objektumok által okozott esetleges károkért, a kozmi­kus térség fogalmát, körvo­nalazza a világűr és az égi­testek hasznosításának jogi szempontjait, beleértve a koz­mikus hírközléssel kapcso­latos kérdéseket. A lengyel delegáció kez­deményezésére azt a javas­latot terjesztették az ülésszak elé. hogy vitassák meg a Holdon és más égitesteken kifejtett emberi tevékenysé­get szabályozó normákat, valamint a Holdról, vagy más égitestekről származó anyagokra vonatkozó jogsza­bályokat (MTI) Ifáiaszol az Illetékes Kiszolgálás a Szőke Tiszán A Délmagyarország jú­nius 20-i számában „Egyen a vendég otthon?" címmel bírálatot írtunk a Szőke Ti­sza hajó nyitvatartásával kapcsolatban és közöltük azt is, hogy fedélzeti ré­szen még mindig nem szol­gálnak ki meleg ételt. Szabó József, a Csongrád megyei Vendéglátó Vgllalat igazgatója válaszolt a cikk­re. Mint írja, június 20-tól új nyitvatartási időt állapí­tottak meg, vagyis a fedél­zeten is 24 óráig engedé­lyezték a felszolgálást. És végre megoldódott, amit évek óta kifogásoltunk: uta­sították az üzlet vezetőjét, hogy a fedélzeten is szolgál­janak fel ételt, noha a kö­rülmények miatt kisebb ételválasztékkal. Egyben in­tézkedett a vállalat igazga­tója nagyobb létszám mun­kábaállításáról. A vállalat igazgatója még hozzáfűzi, hogy reméli, az üzlet dolgo­zói érzik ennek a rendelke­zésnek a szükségességét és saját kényelmüket a vendé­gek érdekében háttérbe szo­rítják. Csak annyit tennénk hozzá: ez üzleti érdekük is. Sántít — de hogyan? Sántít a szandálügy cím­mel június 26-án megjelent Gyorsposta rovatunkban Szabó Ferencné (Kiskundo­rozsma, Munkácsy út 23.) panasza. E szerint a kiskun­dorozsmai cipőboltban vásá­rolt szandálja hibás volt, és noha blokkal együtt rekla­mált, az üzlet dolgozói nem foglalkoztak megfelelően ügyével. A próbateremben Mintha balettiskolában volnánk. Egy ... kettő... há­rom ... négy ... Egy ... ket­tő... három... négy ... Reg­gel kilenc órakor már szól a zongora, fegyelmezetten gya­korolnak a táncosok. Csak itt nem aprócska növedékek, le­endő nagyok dolgoznak isko­lás szorgalommal, hanem az ukrán balett csillagai, kiváló és érdemes művészek, kik­nek neve hallatára a színhá­zi világban kicsit is jártas, kicsit is ismerős ember föl­emeli a tekintetét. S a gya­korlat dirigense sem balett­oktató. hanem a táncművé­szet professzora, színpadon és katedrán: Róbert Kljavin érdemes művész, a Szegedi Szabadtéri Játékok idei ba­lettelőadásának Girej kán-ja A bahcsiszeráji szökőkút-ból. A gyakorlat szinte teljesen' úgy zajlik, ahogyan a Moj­szejev-együttes a Dóm téren is bemutatta műsora első ré­szében. Mindent elpróbálnak újra és újra, mintha csak az összeadástól és a kivonástól indulva jutnának el matema­tikában az integrálig. És már az első percekben feltűnik, hogy Kljavin. akinek a gya­korlat vezetése a dolga itt a próbateremben, a saját gya­korlásában sem lop el egyet­len mozdulatot sem. Miköz­ben dirigálja a munkát, el­lenőrzi annak tökéletességét, maga is mindent pontosan elvégez. — Nem megy ez másként — mondják a művészek ki­melegedve a gyakorlat szü­netében. — Miként a hosszú­távfutónak meg kell tennie mindennap a maga kilométe­reit, a balett sem tür semmi­féle hanyagságot. Ezerszer és tízezerszer, újra meg újra kell gyakorolni mindent, másként nincs technikai biz­tonság és tökéletesség, sem u művészetnek ebben az ágá­ban nélkülözhetetlen fizikai képesség. Egy ... kettő ... három ... négy... — így pattognak el a másodpercek, s így kere­kednek egész órává. Ezekből lesz délelőtt vagy este a négy órás hatalmas előadás. Most, a szezon végén kü­lönösen nagy a tempó a Sevcsenkó Színház balett tár­sulata számára. Felújítások vannak napirenden Kijev­ben. de még ennél is fonto­sabb a magyarországi ven­dégszereplés. Hiszen külföld­ről mindig győztesen tértek vissza. Párizsból az Arany csillagot, vitték haza, más helyekről a művészi okleve­lek tömegét, s érthető, hogy egy baráti országban, ahol társulatukkal először lépnek fel, ugyancsak átütő sikerre törekszenek. Szeged fölgyújtotta a ki­jevi balettművészek érdek­lődését és fantáziáját. így természetes és érthető, hogy a próba szünetében, amikor rám kerülne a sor, hogy megismerkedjek velük és a kérdések özönét tegyem fel nekik, szerepet cserélünk. Olyan értelemben, hogy ők kérdeznek. — Mekkora a színpad? — Mivel borítják be? Hogy lehet rajta táncolni? — És ha eső lesz? — Szeretik Magyarorszá­gon a balettet? Igyekszem minden kérdés­re pontos választ adni. Még a meteorológiai viszonyokat is hosszasan elemzem — csak az utolsó kérdésnél da­dogok. Hogy is van a mi közönségünk a balettel? Az­tán megpróbálom megma­gyarázni, ezúttal magamnak is. Hát hogy is volna? Nem olyan régen tudja a mi néző­seregünk, mi ebben a szép. a csodálatos. De hogy mái­fogalmai vannak róla, s hogy mér gyönyörűségét leli ben­ne. ahhoz nagyon sok köze van a világhíres szovjet ba­lettnek. Csak itt a Dóm téren hány maradandó művészi estén gyönyörködhettünk moszkvai, grúziai, rigai ba­lettműsorban! S ha A bah­csiszeráji szökőkútra gondo­lok. a műfaj egyik legran­gosabbikára, hát persze, hogy reménykedő nyugalommal mondom a mi gyönyörűsé­günkért tempózó művészek­nek: — Igen . .. szeretjük a ba­lettet ... De ezt a bemutatót különösen nagy érdeklődéssel várjuk... Egy ... kettő .,, három .. . négy... — még jobb kedv­vel folytatódik a munka a próbateremben. Amíg a művészek átöltöz­nek. nézegetem a szereposz­tást. Kik is játszanak majd a Dóm téren Aszafiev balett­jében? Velük kellene majd holnap kezdeni a napot, ve­lük kellene mélyen-őszintén elbeszélgetni pályájukról, művészetükről, szerepükről. Mária három is van, csupa népművészek, érdemes mű­vészek: Jersova, Potapova. Gavrilenko. Kis szerencsé­vel talán úgy is eshetne, hogy minden előadáson má­sik Mária mutatkozhatna be Zarémában sem szegények, mert erre a szerepre is egy egész triója van a Sevcsenkó Színháznak: Rudenko. Kal­csenko. Lagóda. Kljavin nem osztozik senkivel Girej kán szerepén, legalábbis külföl­dön. Egyedül táncolja, mióta műsoron van A bahcsisze­ráji szökőkút. Talán nyolc­vanadszor, talán századszor majd éppen Szegeden. Ott­hon viszont már felnőtt erre a nagy szerepre egy fiatal tehetség: Zajcev. Magyaror­szágon ő valószínűleg a Le­genda a szerelemről című balettben lép fel mint fő­szereplő. Nurali szerepét No­vikovra és Koszmenkora osz­tották, Vaclavjuk is kettő van. Szegedre Kovtun készül. Erről a pár soros színlap-. ról rengeteget le lehet ol­vasni, ha már kissé járatos az ember a színházban, s a nevekkel személyeket, mű­vészi rangot és népszerűséget is tud azonosítani. így pél­dául nekünk itt az is mond valamit, hogy a Szegedi Sza­badtéri Játékok balettelő­adásán Sz. V. Turcsák, a színház fő-zeneigazgatója és vezető karmestere az Ukrán SZSZK kiváló művésze di­rigál. Vagyis: a legteljesebb, a legjobb szereposztással, a legnagyobb „művészágyúk­kal' készülődik a Sevcsenkó Szníház Szegedre. Hogy emberközelben kik is, s milyenek is ők — arról majd holnap — holnapután. Sz. Simon István A Kiskundorozsma és Vi­déke Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet kereskedel­mi főosztályvezetője vála­szolt szerkesztőségünknek a panaszra. Mint írja: „Vizs­gálatot folytattunk és meg­állapítottuk, hogy a cikkben foglaltak helytállóak, a ci­pőbolt vezetője helytelenül járt el, amiért figyelmezte­tésben részesítettük". A károsultnak is leírják, hogy figyelmeztették a bolt­vezetőt, majd így folytatják: „Az önnek okozott kelle­metlenségért elnézését kér­jük, a szövetkezet vezetősé­ge ds az egység dolgozói nevében". Idéznénk még valamit szerkesztőségünknek küldött udvarias hangú levélből: „Köszönettel vettük bíráló soraikat és kérjük, hogy a jövőben is tárják fel ke­reskedelmi munkánk hiá­nyosságait, mert ezzel elő­lsegítik azt, hogy a mun­kánkban előforduló hibákat kijavítsuk". Akkor valamit máris fel­tárunk: véleményünk sze­rint panaszosunk nemcsak bocsánatkérő levelet szere­tett volna kapni, és magunk is arra gondoltunk, hogy az elintézés az lenne, ha a szandált kicserélték volna. A köszönetből ugyanis ol­vasónknak nem lesz a gyár hibájából rossz szandál he­lyett új szandálja. Vagyis arra kérjük a Kiskundo­rozsmai ÁFÉSZ-t, hogy így oldja meg a szandálcsere problémát. Épült: 1957—1969 Gimnázium (117.) Kilenc tanteremmel lett nagyobb az iskola ez­zel a szárnnyal, melyet az Ybl-díjas Tarnai István terve­zett. Az új rész oldalfolyosós rendszerű, háromemeletes, vasbetonvázas épület. A kitöltő falak klinkertégla-burko­latot kaptak. VASÁRNAP, 1969. JÚLIUS 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom