Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

Véget ért az ASZÚ Több háromnapos kongresszusa toar' termék • Kairó (MTI) Az ASZU-kongresszus csü­törtök este Nasszer beszámo­lójának meghallgatása után — zárt ajtók mögött Favzi hadügy- és Riad külügymi­niszter expozéját vitatta meg. A hadügyminiszter kijelen­teette, hogy a passzív, majd a dinamikus védelem sza­kasza után az EAK hadereje most a Visszavágás és az el­rettentés szakaszába lépett. A külügyminiszter hangoz­tatta, hogy az Egyesült Ál­lamok úgynevezett 13 pon­tos terve nem más, mint az izraeli álláspont egyik vál­tozata. Amerika tehát to­vábbra is támogatja Izraelt és javaslatát ezéit el kellett utasítani. Péntek este befejeződött az Arab Szocialista Unió háromnapos kongresszusa. Nasszer elnök záróbeszédé­ben összegezte a kongresz­szus munkáját majd közel­keleti helyzetről beszélt. „Népünk nem nézheti tétle­nül, hogy országában ellensé­ges csapatok állomásoznak. Az országot fel kell szaba­dítanunk és helyre kell állí­tanunk jogainkat" — mon­dotta. „Nem zárkózunk el semmilyen eszköztől, mely elősegíti országunk felszaba­dítását és jogaink helyreál­lítását, nem hátrálunk meg semmilyen nehézség elől, nem sajnálunk semmilyen áldozatot" — mondotta Nasz­szer, majd felhívta a figyel­met arra, hogy a győzelem­hez vezető út nagyon hosz­szú". Kijelentette, hogy bár az EAK katonai erejét mind­eddig nem használták ki tel­jes mértékben, a kongresz­szus alatt lezajlott esemé­nyek bebizonyították, hogy az EAK képes megfelelőkép­pen fogadni a támadásokat és visszaütni. Az 1700 küldött lelkes tapssal köszöntötte az egy­hangúlag elfogadott záró­közleményt, amely megálla­pítja, hogy Izrael az arab országok elleni fokozott ag­ressziójával a közel-keleti feszültséget a végletekig éle­zi és arra kényszeríti az arabokat, hogy a megszállt arab föld felszabadításáért vívott elszánt harc útját vá­lasszák. „Az EAK hajlandó az együttműködésre a közel-ke­leti konfliktus békés rende­zése érdekében — hangoztat­ja a közlemény —, de ha nem sikerül megfelelő igaz­ságos megoldást találni, ak­kor nincs más választás, mint harcolni a halálig vagy a győzelemig". A közös közlemény elutasí­totta az Izraellel folytatandó közvetlen tárgyalások gondo­latát. Elítélte az Egyesült Államokat és Nagy-Britanni­át, amiért támogatják Izra elt; köszönetet mondott a Szovjetuniónak baráti segít­ségéért és kifejezte azt a re­ményét, hogy Pompidou, francia elnök követi de Ga­ulle politikáját. • A kairól lapok szerint az arab világban kedvező vissz­hangot keltett Nasszer el­nöknek az a javaslata, hogy tartsanak magas szintű arab találkozót. Az elnök nem be­szélt arab csúcsértekezletről, de szavait úgy értelmezték, hogy a magas szintű találko­zón az államfők vennének részt. Rifai Jordán miniszterel­nök támogatta az arab csúcs­értekezlet összehívásának gondolatát, és emlékeztetett rá. hogy Husszein király több ízben kérte a csúcskon­ferencia összehívását. Kara­mi libanoni ügyvezető mi­niszterelnök ugyancsak he­lyeselte a csúcsértekezletről szóló kezdeményezést. A marokkói kormány is a csúcstalálkozó támogatójá­nak nevezte magát. Kairóban az Arab Liga főtitkárhelyettese, Szajed Hofal, kijelentette: a khar­toumi arab csúcsértekezlet óta két év telt el. és az arabok helyzetében sok vál­tozás történt azóta. Megerő­södött a palesztinai ellenál­lási mozgalom, és új prob­lémák várnak megoldásra. Változott a nemzetközi hely­zet is. Mindez indokolttá te­szi az új csúcstalálkozót. Nincs jel azonban arra, hogy a csúcstalálkozó ellen­zői — Algéria. Szíria, Sza­údarábia. Tunézia — meg­változtatnák álláspontjukat. • Moszkva (MTI) A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala jelen­tést adott ki az idei első fél­évi népgazdaság-fejlesztési terv teljesítéséről. A szovjet dolgozók szocia­lista versenyt Indítva Le­nin születése 100. évforduló­jának méltó megünneplésé­re és az ötéves terv határ­idő előtti teljesítésére. 1969 első felében, újabb eredmé­nyeket értek el a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében, valamint az életszínvonal emelésében. Az iparban az értékesítés és a fontosabb termékek gyártásának félévi tervét túlteljesítették. Az ipari ter­melés az elmúlt év első fe­léhez viszonyítva 0 százalék­kal növekedett, a második negyedévben pedig 7,8 szá­zalékkal. Kétmilliárd rubel­lel több Ipari terméket érté­kesítettek, mint a múlt év megfelelő időszakában. Nixon ázsiai körútjáról • Gu&m (MTI) Richárd Nixon amerikai el­nök, miután megtekintette az Apolló—11 földet érését, és üdvözölte az amerikai űrha­jósokat, péntekre virradó éj­jel Johnston szigetéről Guam szigetére repült. Az elnök hatórás út után budapesti időszámítás szerint 6.20 óra­kor érkezett repülőgépével a szigetre. Nixon pénteken Guam szigetén sajtóértekez­letet tartott, majd szombaton délkelet-ázsiai útjának első állomáshelyére, Manilába utazott. Ázsiai körútjának tárgya­lási témáiról, a vietnami há­borúval kapcsolatos elképze­léseiről. romániai útjának céljairól, a szovjet—amerikai megbeszélések kilátásairól nyilatkozott Nixon amerikai elnök egyórás sajtóértekezle­tén. A sajtóértekezlet egyik fő témája a szovjet—ameri­kai esetleges csúcstalálkozó volt. Az UPI szerint Nixon szívesen találkozna a szov­jet vezetőkkel, „ha ez elő­segítené a vietnami hábo­rú befejez&sét", vagy „ha előmozdítaná a közel-keleti béke megszilárdulását". „Szívesen találkozna a szov­jet vezetőkkel a stratégiai atomfegyverek ellenőrzésé­nek megvitatására, ha ők is úgy akarják". Az AP sze­rint viszont az elnök úgy nyilatkozott, hogy „három olyan terület van, amely a csúcsértekezlet alapjául szolgálhat, amennyiben mindkét fél elfogadja ezt és a kilátások haladással kecsegtetnek; ez a három terület a Közel-Kelet, a fegyveres ellenőrzés és Viet­nam. A sajtóértekezlet többi témáját a következőkben fejtik ki a hírügynökségek. Ezek- szerint: Nixon Romá­niában n két ország kap­csolatairól. európai problé­mákról és a kelet-nyugati viszonyról kíván tárgyalni. Látogatását nem szabad kihívásnak vagy provokáció­nak tekinteni a Szovjetunió­val szemben, sem pedig Kí­na iránti kezdeményezésnek. Az amerikai elnök nem szándékozik ellátogatni Dél­Vietnamba, de tárgyalni kí­ván Bunker saigoni nagy­követtel és Abrams tábor­nokkal, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai expe­díciós hadsereg főparancs­nokával. A találkozóra Bangkokban kerül majd sor, s ez alkalommal a Dél­Vietnamban alkalmazott amerikai katonai taktikát fogják felülvizsgálni. Érvényt szerezni a demokratikus centralizmusnak Magyar államférfiak távirata kubai vezetökhöz Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intézett! Kuba vezetőihez: dr. Fidel Castro Ruz őrnagy elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkán rához, a kubai forradalmi kormány miniszterelnökéhez és dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, Kuba köztársaJ sági elnökéhez. A távirat szövege a következő: Július 26-a, a Nemzeti Felkelés Napja, a Kubai Köz­társaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében baráti jó­kívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri kubai nép­nek. E történelmi évforduló alkalmával ismételten kifejez-' zük teljes szolidaritásunkat a szocializmust építő kubai nép iránt. A kubai nép — forradalmának győzelmes vég­rehajtásával és a szocializmus építésében elért sikereivel — kiváltotta a világ haladó erőinek elismerését. őszinte megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az or­szágaink közötti sokoldalú együttműködés és a közös cé­lokért tevékenykedő népeink barátsága erősödik és meg­győződésünk, hogy a jövőben is mélyülni fog. A szocialista társadalom felépítésében, a szocialista vívmányok megvédésében, a nemzetközi imperializmus ak-i namunkájával szemben a testvéri kubai nép mindig szá­míthat az egész magyar nép, pártja és kormánya együtt-? érzésére, támogatására. Üj, továbbbi sikereket kívánunk a testvéri kubai nép-? nek a szocializmus építésében. Budapest, 1969. július 26. • Prága (MTI) A Práce című lap pénteki számában dr. Jan Kriznek, a cseh szakszervezetek titkára megállapítja, hogy a májusi pártplénum után a cseh szak­szervezetek igyekeztek meg­szüntetni az állandóan ismét­lődő válságokat, azon fára­doztak, hogy az üzemekben nyugodt munkalégkört te­remtsenek. A szakszervezetek plenáris ülésein sikerült el­szigetelni egyes üzemi bizott­ságoknak és funkcionáriusok­nak arra irányuló törekvé­seit, hogy a tagságot elvon­ják az alkotó munkától és a mozgalmat a párt és a kor­mány vezetői ellen intézendő támadásokra használják fel. A cikk szerzője ezután elemzi a negatív tényezők okait, amely orra vezetett, hogy némely szervek a szak­szervezeti központtól függet­lenül alakították ki állás­pontjukat. „Az így értelme­zett demokrácia a szakszer­vezeti mozgalmat megfoszta­ná akcióképességétől, s a szakszervezetek képtelenek lennének eleget tenni a szo­cializmus építésében rájuk háruló kötelezettségeiknek" — állapítja meg dr. Jan Kriznek, majd befejezésül rá­mutat, hogy a szakszervezeti munkában következetesen ér­vényt kell szerezni a demok­ratikus centralizmusnak, mert bármiféle eltérés ettől jobbra vagy balra anarchiához vagy centralista bürokratikus fel­fogáshoz vezet. A Cseh Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a tagsághoz intézett nyílt le­velében felhívja a figyelmet a szakszervezeten belül ta­pasztalható bizonyos ellensé­ges törekvésekre. Tanúi le­hetünk annak — állapítja meg a nyílt levél —, hogy bizonyos elemek nyugtalan­ságot kívánnak kelteni a fémipari üzemek dolgozóinak körében; tiltakozásokat szer­kesztenek, irreális követelé­sekkel lépnek fel, röpcédulá­kat és felhívásokat terjeszte­nek, és akciókat készítenek elő augusztus 21-ére. A szak­szervezet elnöksége felhívja a tagságot, hogy utasítsa el a provokációkat és ne csatla­kozzon meggondolatlan csele­kedetekhez. Mindössze két percig tartott pénteken — magyar Idfi szerint 14 órakor — az edgartownl bíróságon Edward Kennedy szená­tor perc. Az egyik bírósági tisztviselő felolvasta a vádat: Kennedy elhagyta annak a végzetes autóbalesetnek a színhelyét, amely­nek következtében egy személy meghalt. A bíró ezután meg­kérdezte a szenátortól, hogy bűnösnek érzl-e magát, s Kennedy a zsúfolásig megtelt tárgyalóterem fojtott csöndjében Igennel vá­laszolt. Ezután közölték, hogy kéthavi börtönbüntetésre Ítélik, majd a kerület! bíró a szenátor büntetlen előéletére való te­kintettel felfüggesztett börtönbüntetésre változtatta az Ítéletet. Képünkön: Edward Kennedy szenátor a bírósági Ítélet elhang­zása után felesége tarsaságában nyilatkozik a sajtónak. A moszkvai találkozó után Az egység megerőóödése A történelem, a nemzetkö­zi kommunista mozgalom előtt álló megnövekedett [el­adatok sikeres megoldása kényszerítette ki a moszk­vai nagy találkozót, azt a történelmi jelentőségű ese­ményt, amely rendkívül fon­tos lépés volt a nemzetközi kommunista mozgalom egy­ségének megszilárdításához vezető úton. A kapitalista sajtó már hosszú ideje abból „élt", hogy a legkülönbözőbb variációk időnként felröp­pen tésével „megjövendölte" a nagy találkozó kudarcát. Konkrétan megnevezték, hogy milyen pártok és mi­lyen okok miatt mennek majd el Moszkvába. De ami­kor megkapták az első tájé­koztatót a 75 kommunista és munkáspárt jelenlétéről, fel kellett hagyniok azzal a ta­lálgatással, hogy „részvétlen­ség miatt" nem sikerül a ta­lálkozó — ekkor és ezért át­nyergeltek az „úgysem tud­nak megegyezni" propagan­dájára. Nos, az ellenséges 2 DÉLMAGYARORSZAG SZOMBAT. 1969. JÚLIUS 26. sajtó nem érdemelné meg a fizetségét, ha másként tenne. Kétségtelen, hogy a találga­tások nem voltak teljesen alaptalanok, hiszen közismer­tek azok a? ideológiai és po­litikai problémák, amelyek megosztják a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galmat. Mégis — amint az MSZMP Központi Bizottsága mostani ülésének első napjá­ról kiadott közvélemény hangsúlyozza: . „...bebizo­nyosodott, hogy az egyes kérdésekben még meglevő nézetkülönbségek ellenére a részt vett testvérpártok mindegyikénél azonos a tö­rekvés a közös nemzetközi feladatok megoldására." A világ e legnagyobb és legjelentősebb szervezet társadalmi mozgalmának moszkvai világtalálkozóján nyílt, elvtársi és elvi vita folyik a mai világhelyzet megkövetelte antiimperialis­ta akcióegység stratégiájáról és taktikájáról. Ez volt az a „közös nyelv", amelyen meg­értették egymást, s amely­nek alapján elfogadták a legfontosabb tennivalókról szóló közös politikai platfor­mot. Már önmaga a nagy találkozó is demonstrálta az egység megszilárdulását, a proletár internacionalizmus szellemének, a testvérpártok összetartozásának, szolidari­tásának megerősödését. S ezt az elfogadott számos doku­mentum csak megerősítette. S ennek éppen az éjntiimpe­rialista világfront összefogása szempontjából van hatalmas jelentősége. Maga a fő doku­mentum is megállapítja: „A kommunista és munkáspár­tok tömörítésé minden impe­rialistaellenes erő egyesíté­sének legfontosabb tényező­je." Nyilvánvaló azonban, hogy Moszkva után még sok erőfeszítést kell tenniök a pártoknak, hogy ez az egy­ség minél szilárdabb legyen. Ennek a tömörítésnek jelen­leg legnagyobb akadálya a kínai vezetők egységbontó, szakadár, szovjetellenes poli­tikája. Ezért nagy jelentősé­gű, hogy a tanácskozáson részt vett csaknem minden párt képviselője felszólalásá­ban elutasította ezt az egy­ségbontó politikát, mint a kommunista mozgalomtól idegen áramlatot. Nem vál­tak be azok a jóslatok sem, amelyek az egység gyengülé­sét, az úgynevezett „csehszlo­vák ügy" miatt jósolták. Amint Gustav Husak. a Csehszlovák KP első titkára a Nővé Slovo szlovák lapnak adott nyilatkozatában ismét megerősítette: „A közös po­zitív eredmények elérésére törekvő csehszlovák küldött­ség magatartása meghiúsítot­ta a burzsoá körök ezen re­ményeit. Nem azért mentünk Moszkvába, hogy konfliktu­sokat szítsunk, hanem hogy közös utat keressünk a nem­zetközi kommunista mozga­lom számára." Nos, ennek a közös útnak keresése sikeres volt, mert amint a fő doku­mentum megállapítja: „A kommunista és munkáspár­tok néhány nézetkülönbség ellenére kijelentik, hogy el­tökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperia­lizmus ellen. Egyes ellenté­tek véleménycsere során si­mulnak el, vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az ese­mények fejlődése lényegileg tisztázza a vitás kérdéseket." Kádár János elvtárs is kitért hazatértekor tartott sajtóér­tekezletén arra a kérdésre, hogy miként szüntethetők meg azok a körülmények, amelyek miatt egyes testvér­pártok távolmaradtak a ta­nácskozásról, illetve mások részt vettek ugyan, de fenn­tartásaik voltak a fő doku­mentummal szemben, s a kérdésre így felel: „Azon az úton, amelyen az elmúlt másfél év alatt, és itt a ta­nácskozáson is jártunk. A testvérpártoknak figyelmesen meg kell hallgatniok egy­más álláspontját, meg kell érteniök annak indítékát, majd elvi alapon ki kell fej-? teniök nézeteiket, s ily móJ don közelíteni azokat egyJ máshoz... A nézeteltérések leküzdésének legjobb útja 3 közös munka és a közös harc." Minden dicsekvés nél­kül megemlíthetjük, hogy a mi pártunk az ilyen, egyszer rű és elvtársias kapcsolat te­remtésben eddig is fáradha­tatlan volt, s a jövőben sem sajnálja a fáradságot. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom szinte léte első pillanatától kezdve állandó harcban áll a helyes elvek védelméért a balolda­li és a jobboldali elhajlások ellen. Most, amikor létezik, a 14 országot számláló szocia­lista világrendszer, amikor a világ minden országában te­vékenykednek, a közel fél­száz millió tagot számláló kommunista pártok, amelyek a legértőbb társadalmi-tör­ténelmi-gazdasági feltételek és adottságok között vívják harcukat, törvényszerű a kér­dések és feladatok megköze­lítésének különbsége. Nem törvényszerű azonban üz egy­ség megbomlása, hiszen a kommunista és munkásmoz­galom természetéhez a szoli­daritás, az internacionaliz­mus, az erók összefogása tartozik, mert ez meghatvá­nyozza az erőt. Az elkövetke­ző évek és harcok tapaszta­lata mutatja majd meg az egyes pártok tevékenységé­ben, hogy mennyiben tartják magukat Moszkvában elfoga­dott közös harci platfor­munkhoz. R. L. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom