Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

i4 Háry díszletei Diplomakiosztás a természet­tudományi karon A József Attila Tudomány­egyetem természettudományi karának 195 végzős hallgató­ja vette át diplomáját teg­nap, kedden délután az Au­ditórium Maximumban meg­rendezett ünnepségen. A ta­nulmányaikat befejezett ötödévesek közül öten a leg­kiválóbbaknak járó vörös­diplomát kapták meg. A diplomakiosztó ünnepsé­gen — amelyen dr. Grasselly Gyula, a természettudományi kar dékánja köszöntötte a volt hallgatókat — ott volt a friss diplomások között az a 14 biológus is, aki az új­rendszerű képzés keretében Szegeden először szerezte meg a szakképesítéshez szükséges végbizonyítványt. A termé­szettudományi karon egyéb­ként az idén 116 tanár­szakos, és 79 nem tanár­szakos diák végzett, közülük a legtöbb — 54 — vegyész. A diplomakiosztó ünnep­ségen került sor a pályadí­jak átadására is. A végző­sök közül 51-en, az alsóbb évfolyamok hallgatói kö­zül pedig 6-an kaptak pálya­díjat — összesen mintegy 25 ezer forint értékben. lfendéglatos Helytelenségek A bisztróban Jól tájéko­zott emberek véleménye szerint benne foglaltatik a jelentésében a gyorsaság. Mármint az. hogy az ilyen névvel illetett étteremben a vendég gyorsan hozzá­juthat a gasztronómiai él­vezethez. Az mar állítólag szegedi tájnyelvi jellegze­tesség, hogy a gyorsaság­ban nincs benne a takarí­tásé. Az éhező vendég be­megy például a Boszor­kánykonyhába, a Napsu­gárba, megveszi, tálcára rakja az ételt, s aztán el­tűnődik a sors iróniáján. Azon, hogy van mit. mi­vel, de hol? Nem a székre kell gondolni, ahova leül­nek, hanem a pultra, az asztalra, mely még tele az előző vendég tálcáival s az azokon díszelgő ételma­radékokkal. A humor fo­kozására: mikor — koránt­sem olyan étvággyal, mint belépéskor — befejezi az ebédet, jön egy csinos kis­lány, és végre, letakarítja az ételmaradékot. Fölébe nagybetűs reklámként ilyen­kor odaképzeli a vendég a bisztró jelmondatát: lassan járj, tovább élsz. Tóth Béla felvételei A Dóm téren, a Szabadtéri Játékok idei nyitó da­rabjának, Kodály: Háry János daljátékának a díszleteit készítik elsőnek Fülöp Zoltán tervei alapján. A díszletek utolsó darabjait állítják össze, s már megkezdték a Car­men és a Bahcsiszeráji szökőkút kulisszáinak készítését. Képeinken a Háry János díszletei. Hogyan kacsintson a villanyrendőr? Mit sem jelző lámpák — Intézkedést A büszke közúti jelzőtáb- lálkozásánál van ilyen jelző­Iák magabiztosan álldogálnak tábla, melyek általában vi­a maguk egyszerűségével pa- van egy kis baj. Nem sok. ranesolgatnak. Száguldó cir- csupán az üvegről lepörgött kálókat kényszerítenek sze- a festék. Dicsérnek, szidnak — de kit? Egy kedvesarcú, fiatalka- megkérdezte, mennyit adhat lauznőt dicsér P. E. tanárnő, vissza forintosokban. Igaza mert a kalauznő kisegítette van olvasónknak: ki érti, édesanyját a kellemetlen hogy minek kell ilyen ud­helyzetből. A pénztárcáját variatlansággal, bosszantás­otthon felejtette ugyanis, s sal elrontani az embereknek amikor jegyet akart venni, akár az egész napját? t ' I. c/>re« akkor vette észre. Hazamén- Arról szól Széli József ÍQK SOrSQ ni már nem lett volna ideje, (Marx tér 6/a) levele is,hogy mert akkor munkahelyéről sok ember gorombáskodik, A Partizán úti fák sorsa elkésett volna. A kalauznő ha igaza van, ha nincs. A elkeserítő — írja Schmidt „hitelezett" neki jegyet — Marx tér északi oldalán az Józsefné (Partizán utca 7.). ami ugyan nem szabályos, egyirányú utcában — főleg Szeged egyik legszebb utcája de nagyon emberséges. Mél- piaci napokon — igen nagy volt, míg pár évvel ezelőtt tán érdemel köszönetet — a forgalom. így egy nyugdí­ki nem vágták a szép gesz- noha nem mondta meg a ne- jas embert alkalmaztak, tenyefákat. A kiültetett fa- vét, így csak általában a hogy eltanácsolja onnét a csemeték közül kevés ma- kalauzoknak tudjuk átadni az szabálytalanul ott várakozni radt meg, azok közül is nem udvariasságért, figyelmessé- akaró kerékpárosokat. Ebből egyet kidöntöttek a gépko- gért ezeket a sorokat. olyan parázs viták kereked­csivezetők. Mint olvasónk le- Szidja a kalauzt — nem nek, hogy még a végén írja, minap a házuk előtt nevezi meg ugyan — Varga rendőrt kell majd hívni az döntött ki egy nagy fát egy Józsefné (Szatymaz. IV. ker.). idős ember védelmére, hogy vandál gépkocsivezető. A ha- Az autóbuszon nem tudott. munkáját elvégezhesse, a rag jogos — de nem hisz- aprópénzzel fizetni, így a 3 szabályok betartását ellen­szük el, hogy akarattal neki- jegy után éppen eleget kel- őrizhesse! mennének, ha a fát nem is lett visszakapnia a százas­sajnálnák, de a kocsijukat ból. A fiatal kalauz az ösz­bizonyára. A kérést, hogy szes aprópénzét, harminc fásítsák újból a Partizán ut- forintot, odaszámolta neki. eát, ezennel tolmácsoljuk a Olvasónk kérte, hogy ne ad­jon annyi aprót, de a ka­lauz kérlelhetetlen volt. sőt A bűnös krumpli Szemérmesen eltitkolta dáját. S az a félő, hogy ha feliratát az egyetemi étte- minden tavasszal felmegy a rem előtt a hirdetőtábla, krumpli ara. akkor egy ! majd el is bújt. Valószínű- sertéspörkölt két év múlva leg szégyenében, mert az 20 forintba fog kerülni, átalakítás után olcsó árak- mert az eredeti szintnél év ról fecsegett, s aztán szem- végén mindig fentebb ma­be kellett néznie az üveg- rad, s ehhez tavasszal még kalickába kitett, ráhazud- hozzájön az az árdrágítás­toló étlappal. Persze, idén ban bűnös krumpli. Azaz... is az újburgonya volt a vettem észre, hogy nem­. , ,,,,„,.., bűnös abban, hogy az éte- csak a krumpli a vétkes, a számukra kijelölt helyen, s lágítanak, csak a testesükkel iek ára űrhajó-sebességgel tegnap például a kis Hun­ugrott a csillagokig. A leg- gáriában 2,20 volt egy adag több szegedi étteremben, uborkasaláta. míg vele Csupán az az érdekes, hogy szemben a csemege sarkán a bűnös krumpli, vétkeit 3i5o-ért kínálgatta kilónyi belátva, később hiába ki- „ .. .... ... nálta magát olcsóbban az magát Valószínűleg az az üzletekben, az ételárak üzletbell, az volt a gyön­nem siettek követni pél- gébb matematikából. Nem boszorkányság Híres a magyar konyha, maga magát kínáltatva fo­hát még a szegedi. A ha- rog a modern nyárson, gyományairól híres. Éppen máris meghozza csodálói­ezért volt feltűnő, hogy egy nak éhségét. Sok hívet kis szegedi étterem, a Bo- szerzett ezzel magának a szorkánykonyha, olyan bo- „Boszorkány", és tán pél­szorkányos gyorsasággal dát is mutatott arra, hogy lépte túl a szegedi specia- érdemes kísérletezni. Bár­litások határait fóliás éte- csak azt is kitalálnák; mi­leivel, legújabban pedig a ként lehetne a spicces sö­sült csirkével. Nem akár- rözőket. borozókat kitelepí­milyen sült csirke ez, bárki teni az éttermi részből. De megnézheti, hogyan izzad hát ezt nehezebben megy ropogósra a grillsütőben, kisütni. Akár az utcáról is. Ahogy Veress Miklós lídebb haladásra, útirány­változtatásra, vagy éppen út­baigazítást adnak a helyi is­meretekkel nem rendelkezők­nek. A hagyományos fémből ké­szült táblákat sok városban világító üvegtáblák váltot­ták fel. Szegeden, a Kelemen utca és a Széchenyi tér ta­A Széchenyi tér törvény­szék felőli oldalán levő két járdasziget végén világító oszlop jelzi a kötelező hala­dási irányt — de csak a sze­gedieknek, ugyanis az üveg­re festett nyilat már évek ót/i nem lehet felismerni, s ezért az idegeneknek nem | tud a „C3ibilámpa" paran­csolni. „ Az ünnepi hetek kezdetétől csupán néhány hét választ el, de ez az idő elegendő ar­ra, hogy a közlekedés néma irányítóit új ruhába öltöz­tessük, illetve forgalomirá­nyításra alkalmassá tegyük, ha az illetékesek meglepetést akarnak okozni, július 20-ig, akkor a Kállay Üdön utca és a Széchenyi tér sarkén levő villanyrendőrt Is kacsintga­tásra bírják. A. s. Utcák tanácsnak. Tavalyi hó! Igaz, hogy építkezés van még megjegyzéseket' tett "az a Szent Isván tér környékén, utasra. — Noha névvel nem de az,ért ne™ kellene min­tudunk szolgálni, hogy konk- d®nn<!k T fiának, torme­réttá tegyük az esetet, de léknek, domboknak — sza­tanulsága talán így is van: naszet hevermok. A vásár­az utas gondoskodjék apró- lók alig tudnak járni a pi­pénzről (ezt a szabályt olva- actéren — ma Kovats Mi­sónk ismerte, csak megváló- haly (Dalos utca 8.). sítani nem tudta). De ez A Móra utcaiak panasz­nem menti a kalauzt, akinek kodnak, hogy utcájukban a kötelessége udvariasan bán- libák szabadon kószálnak, és ni az utassal. Hogy nem persze összepiszkítják a jár­ipindegyik ilyen, arra olva- dát is. Pedig az utca nem sónk mond azonnal példát: libalegelő! — írják, s ez egy másik kalauz még azt is igaz. Állati" eset a Jót nevettünk „Mit sem sejt­Dobó Imre (Biha- ve. hangosan éne­ri út 25/b) leve- keltem a madár­lén, ezért közre- dalt — írja —, Több olvasónk szóvá tette, adjuk esetét. Ol- amikor ő lépett be. magunk is láttuk, hogy vasónknak igen Én nem láttam az mintha el se olvadt volna megtetszett a „Van arcát. Kollégám a tavalyi hó, díszelegnek a sokféle kismadár, bizonyára tanul­városban a plakátok. Ne- nagymadár, jó- mányozta, mert hogy valaki elrohanjon hó- madár..." kezde­lapátolásra jelentkezni, vagy tű sláger, s ebben, ami valószínűbb: nehogy azt hiszem, nincs ezen nevessenek a város semmi meglepő, vendégei, talán jó lenne eze- Csak egyet elfe­ket a plakátokat is — a hó lejtett: főnökének után — „leolvasztani" a fa- vezetékneve is — lakról! madárnév. Nyitott iskolák A bizonyítványokat ugyan segítenek majd a helyüket egy Idő múlva rámpisszegett: — Vigyázz, itta főnök! — Mire én: hogy — Miért? Éne- lett, Meglepetésem re a főnök válaszolt, elébem »röpdös­ve- csak ennyit szólt: — Ne madarazz, mert megütöd a bokádat!" Reméljük, azt már csak viccből írta levélírónk, kegyvesztett s a vállalat­kelni bad?! csak sza- tói el kellett jön­nie, . kiosztották, a lakat azonban mégsem került rá minden iskolakapura, maradt közü­lük nyitva egy-kettő. Hogy mi szükség van a kilincsre-mozduló szárnyak­ra? Az, hogyha az utcát já­ró gyereknek éppen kedve szottyanna átlépni iskolája küszöbét, hát ne maradjon kívül. S persze nemcsak az „illető" gyereket várják a nyitott kapuk, hanem min­den olyan kisdiákot, aki a szűkös játszóterek helyett szívesebben töltené el idejét az iskolaudvaron. A most kezdődött nyaral­tatási idényben összesen három szegedi intézetre esett a választás, hogy ilyen „nyitott iskola" le­gyen: a Tisza-parti Gimná­ziumra, a Béke utcai és a Gutenberg utcai iskolára. Ezek a „diáktanyák" — akár a napközi otthonok — egész napon át várják a játszani vágyókat, akik uzsonnát­ebédet ugyan nem kapnak, de akiknek csetlésére-botlá­sára minden napszakban felügyelő tanár vigyáz. Az említett három iskola mel­lett — figyelmes „ráadás­ként". bár megkérdőjelezve — még a Madách utcai is­kola neve is az említett lis­tán szerepelt... A „nyitott iskolák" okos ötletéért a Szeged m. j. vá­rosi tanács vb művelődés­ügyi osztályát illeti a dicsé­ret, amely szerv munkatár­sai nagyon is jól tudják, hogy nem túl szórakoztató dolog vakációzó diáknak lenni a kevés játszótérrel bíró városban. A nyitott kapukon át el­érhető udvarok némiképp — pontosabban: játszóhelyü­ket — nem lelő gyerekek gondjain. A. L. Lehár-évforduló Bad Ischlben jövő eszten­dőben Lehár-évet rendeznek. Lehár Ferenc születésének 100. évfordulóját az operett egyik királyának megszólal­tatásával, operettjeinek nyá­ri bemutatásával ünneplik. Épült: 1957—1939 sugcur&at 15. (114.) A sugárút villaszerű épületei közé jól illenek ezek a kis kétemeletes lakóházak, melyekbe a megyei tanács Szegedre költözésekor költöztek be a lakók is. SZERDA, 1969. JŰLIUS 2. DÉLMAGYARORS/AG 5 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom