Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

PONTOK ÉS SORSOK A hullámok már csapkod- gyen vizsgadrukkal, tételhú- Minduntalan kiderül, hogy nak. Ha még nem is „ház- zogatással járó „kiéretlségi" számokban kifejezhető künyi" magasba lendülve, de a felvételi vizsga! Most lönbség van az egyes köcépmind szaporább tarajvetésük- ugyanis még mindig az. A iskolák között, hogy "ami „itt" kel jól mutatják: az idén jelöltek ugyanúgy izgulnak jeles, az „amott"' legfeljebb sem marad el a tavaszvégi, az egyetemi folyosókon, és ha közepest érdemel. Így a amikor a bizottság elé lép- hozott pontok nem egyszer nek, ugyanúgy kerülhet a érdemtelenül „srófolják" fel kezükbe „jó" vagy „rossz" a jelöltek együttes pontszátétel; lehet szerencséjük, mát. Ám ha a vizsgabizottvagy járhatnak — középis- ságok több, szétosztásra m május i. utm — orgona nélkül Nem nyílott ki májusra az | orgona Kakuszi néni kertjéHogy élnek itt az emberek? kocsivezetői tanfolyamra jár, Kakuszi Ferencné, a lakó- aztán ma oktatáson volt. A nyáreleji vihar... Mármint a felvételi vizsgák esztendőről esztendőre megújuló vihara, amely jogos sértődöttséset énnen iiev vtteu' jarnauiaK. — aozepis- sagOK tODD, szeiosztasra tagy mSa S mfnt a vitt kolások módjara " rosszul" szánt -értékhez" jutnának, igazságok megcsúfolásának Í^L'^ a lGgGmberibb igazibb kép rajzolódna ki SffKSÍS TlékeÍt ne'Sr felvételiződ ElMlS LT^St^ a felvételi vizsgakon, gondolkodtató ez a javaslat. hanem ismerkedjenek az Leginkább azért, mert a jeegymás utáni következőkkel! ienlegi metódus szerint vadás! Jóformán egy frissen — vagy kevésbé frissen — érettségizettet sem hagy legyintetlentil: az „igen" és a „nem" ítéletének kegyetlenségével dönt az egyetemre, főiskolára igyekvők sorsáról. Kérdezzek, faggassák őket jon jut-e elég idő a tényleg Finomítani — de ne a kezükbe kaparin- ,, tott cédulák parancsa sze- erték szerinti osztogatasra — rint, hanem amúgy, az „aspi- a megnövekedett felelősség rans" teljes tudására, szemé- jegyében végzett osztogatásra lyisegenek minden vonására s nem növelné-e ez a kivancsian. ' . . , módszer eppen azt, amit fenez * faggatózás tebb amúgyis komoiy gondMind többen szeretnének csak akkor vallk majd iga- -mleaettünk- a nont-fébekerülni a kapukon, mind s;lkei;essf ha valasztott kent emlegettünk. a pont le több szülő és diák érdekelt -iskolájukról" is többet tud- tist. Ha tenyleg sor kerülne hát abban, hogy kellő indokok nak maíd a jövendő diolo- erre az arányváltoztatásra, alapján hangzik-e el a beío- ínasok- Ha egyáltalán felelni akkor azt csak az emberséggadó „igen" és a kitiltó tudnak majd arra, hogy mi- eevéniséere vaió erőteljenem" Maevarán • meahíz- ert « választották ezt vagy re' egyéniségre vaio eroieije ha^e' felvéteh rendsra Jnk? azt a szakot. Most ugyanis - sebb „figyelés" szellemében es ebben szinte kizárólag az ienne érdemes végrehajtani. Amit e kérdésről szólva új elsőéveseket váró egyetetüstént le kell szögezni: a né- mek és főiskolák a „ludasok" hány év óta érvényben levő — szinte semmi olyan kiadpontozásos kiválogatás min- vány nem hagyta el a nyomdenképpen jobb a korábban dát, amiből az érdekeltek táhasználtnál, hiszen vala- jékozódhatnának. Az a vémennyi felvételizőről jszá- konyka füzet, amely néhány mokkái dokumentált, objek- fénykép társaságában közli, tiv képet ad. Méri a tudást, hogy melyik felsőoktatási inmén a tehetséget De több- .tézmény milyen szakokat innyire csak ezt meri! ArroL ... , ., hogy amúgy, emberséget, dít> nem nevezhető a szó égyéniségét tekintve, milyen igazi értelmében vett lájéis az a jelölt, már jóval ke- koztatónak. Jó példát — e vesebb hírt ad. „téren" — szinte csak a BttAkík bevezetése óta gya- dapesti Műszaki Egyetem korlói az új rendszer szerinti mutat, amelynek tanulmányi vizsgáztatásnak, azok tudják „ ... „ , ... teáTahK,,, _ f,-,i_ osztalya évről evre egy vasAz elmondottak már kellőképpen tanúsították: a jó alapokon nyugvó —, de nem minden vonatkozásában kellően kidolgozott — felvételi rendszerünk további finomításokra, apróbb változtatásokra vár. Már csak azért is, hogy kisebb hullámokat vessen az a minden tavaszvégen, nyárelőn feltámadó hangulatvihar. — Akácz László ben. Pedig máskor ilyenkor bizottság elnöke azt mondja, konzervgyárban dolgozik kü, • „1 1- -•-— —i—<• —- t 4X1.1— ix-«— ->- -- ««•* érdekli már az utcára látszanak úgy mint másutt. Legtöbben lönben, de az autó nagy fehér bólogató fejek, békésségben. Mióta meg sok legjobban. Azért a tavaszt megtartják az az albérlő a házakban, a vita — A munka számomra Május 1. járja, akad elég panasz. A nem csupán "kenyérkereset. pénzt zsebrevágnák, a lakót Ha az ember azzal foglalkozódén is a szegedi utcában: az árokparton Nemnák. „Jön ide miatta, mind a csak úgy élni a világban. Ankét fél, égig ér a panasz — nak nincs értelme. bátortalan színű, de arasznyi én meg, ha azt mondom, Hogy időben mondjam: már a zöldborsó. Nagygyörgy nincs igazuk, hát még rám is nem volt a homlokomra írva, Ági — büszkén mondja, hogy görbén néznek!" hogy május elsejei riport káosztól lesz iskolás — az árok- Szép kis házuk van Kaku- szül. Valahogy mégis mindig parton hasal. A tyúkokat őr- sziéknak. A környéken leg- a munkánál kötöttünk ki. zi? Nem, nem! "Várja barát- több házat átépítették, átíes- Gémesi Józseféknél is nőit, játszani. „Ide nem jön tették. munkáról, pénzről volt szó. autó, itt szabad ugrálni." — A belvárosból jöttünk ki Hogyan alapozza meg a köFöldút van a Május 1. ut- ide. Jó itt. Csakhát: múlnak j,ös életet a fiatal pár? Előcában, mint a Petőfitelepen az évek. Ma már nem tud juk ször c.sak egy öklömnyi kissok helyütt. Nem tűnik még- úgy _ rendbetartani a házat. kutyájuk volt. Mire annak sem falusi utcának, nemcsak a város idehallatszó, zsontyúkoknak derékig ér a fű, meg legszívesebben sose lát- hat, ami érdekli. sárgállik a pitypang. A szépen gondozott kiskertekben úgy rendbetartani a házat. A Május 1. utca l-ben — nagyon szép átépített, gondogása, a buszok, autók zaja san festett ház — csak Nyermiatt: rendezett kertváros ges István van otthon, ö is ez. csak véletlenül, mivel gépTeljesebb átélés legjobban, hogy — nem túlzás talán így kimondani — fétissé váltak a pontok! kos kötetet tud adni a mérnök-jelöltek kezébe; egy vasEzinte csak az dönt, hogy ki kos kötetet az egyetemen fohány „egységet" hozott magával a középiskolákban megszerezhető maximális 10lyó munka részletes bemutatásával, és azon 500 matemaból, s ki hányat tud még tika- és fizikafeladat gyűjtelrásbeli és szóbeli megmér©- ményével, amelyből a felvétésekor ehhez hozzátenni. A felvételi rendszer további finomítására vonatkozó első megjegyzésünk tehát e számokkal nem mérhető — óm a választásnál nagyon is fontos — emberség, egyéniség „súlyának" mérésére vonatkozik. Arra: ne csupán rövidke húsz perc, félóra jusson a jelentkezők megismerésére, hanem ennél jóval több. Ha az idő és a hely engedné, akár két nap sem lenne sok arra, hogy újra, meg újra megfaggassanak mindenkit, oki az egyetemista meg a főiskolás „cím" elnyerésére pályázik. A felvételről döntők és felvételizők közötti személyes beszélgetést nem pótolhatja semmi! Olyan megméretés ez, amely pontosztással ugyan nem jár, de a választásnál döntő lehet. Épp.en így csökkenteni kellene a bizottságok számát is! Megesett, hogy csupán egy szak — a matematika-fizika — jövendő hallgatóit négy „fórum" felvételiztette Szeteli vizsgák anyagát állítják össze. Ilyen példa is van, felvételiztetni így is lehet! Olyan példa azonban még nincs, amely a bevezetőben emlegetett pontok számának megnövelését — pontosabban a pontosztogatók felelősségarányának megváltoztatását mutatná. Mert erre is van — erőtlennek egyáltalán nem mondható — törekvés. Nevezetesen arra, hogy — éppen az egyetemre, főiskolára való jobb „emberanyag" kiválasztása érdekében — változtassák meg a középiskolából hozható és á félvételi vizsgán szerezhető pontok fele-fele arányát. i Erték szerint Van miről vitatkozni Örömmel olvastam a Dél- pen sem úgy értelmezem, mint ahogyan Dér Emire a Szellem és realitás című — Papp Lajos írására reagáló a közelmúltban létrejött — cikkeben értelmezte. Ö Szegedi Műveszklub vitáját valamiféle „órok időkre szomagyarország április 20-i számában Papp Lajos A szellem karaktere című — továbbfolytatni kívánó — írását Örömöm kettős. El sősorban annak örülök, hogy kiolvasni Papp a Szegedi Művészklub létre- Szerintem nem jötte, s igazi szellemi megmozdulásnak tekinthető megnyitása ismét olyan reményeket keltett bennünk, bizony a „megméretés' hagy lehetőségünk lesz a művészeti, alkotó életünkben olyannyira hiányzó gonlóan érvényes értékrend" kialakításának igényét véM sorai bóL az örök időkről, a hálás vagy hálátlan utókorról van itt szó, zatot is, amelyik irodalmi és kulturális folyóiratunkban lát napvilágot kb. egy év óta. Nem vagyok ugyanis meggyőződve arról, hogy a sorozatban eddig szereplők valamennyien olyan művészek lennének, akikkel a lap, s főként a város reprezentálhatna, viszont bizonyos vagyok abban, hogy más, a szegedi irodalmi értékrendet .„, -, „„v^íJíÜ igazabban tükröző sorrendet ismét olyan reme- hanem a jeienról. amely.k « kialakíthatott volna a kintetében eléggé kusza. A ^^^szrevételem megmeretest itt mar nem mechanikusan tettem idézőMint Németh József, a József Attila Tudományegyetem KISZ-bizottságának titkára . , .. , .„. . mondja, javaslatuk szerint geden. Ha egy bizottság tobb alkalmasabb lenne az egyharmad-kétharmad pontöszszetétel. Tehát az a megoldás, ha az útrabocsátó középiskola csak a számításba vehető pontok egyharmadát, a befogadó egyetem, főiskola, pedig a kétharmadát adná. Mindezt azért tartják indokoltnak, mert — bőséges taszó pasztalataik szerint — a „hokapcsolja ide a következő zott" pontok ritkán rejtenek gondolatot. Azt, hogy ne le- magukban azonos értékeket. érettségizettel foglalkozik, nagyobb az áttekintése, és igazabb sorrendet tud felállítani. Még „kisérettségi" Érettségizett — ez a Favizsgáló készülék Azzal a hordozható készü- tok lezajlását jellemzi a nö~ lékkel, amelyet Leningrád- vényi organizmusban. Amint ban szerkesztettek, nem egé- az impulzátor tűjét beszúrszen egy perc alatt meg le- ják a fába, a fa rügyébe vagy het határozni a fa vagy a fa- a levél rostjába, a növény ercsemete „egészségi" állapotát, re azonnal „hevesen" reagál. A növény állapota felől az Eddig a növények bioelekterdészeket a fa bioelektro- romos aktivitását. bonyolult mos potenciálja tudatja, készülékekkel állapították amely a fiziológiai folyama- meg. szegedi sajtó zenekritikai tevékenységével kapcsolatos. A magam személyes, talán elfogultnak minősíthető véleménye helyett hadd idézzem a Magyar Zeneművészek Szövetsége Szegedi _, w „ Csoportja 1968. október 30-i a vita, a hangos gondolko- — s ez talán még döntőbb értekezletének jegyzőkönydás éppen hogy csak elkez- —, kik azok a szegedi alko- vét, amelyben a csoport — dődött, s úgy hiszem, Szege- tók, akiknek nevével a leg- két érdemes művész tagjáden van miről vitatkozni, gyakrabban találkozik az nak megfogalmazásában! — dolat-cserére. Másodsorban jelbe, hanem tudatosan. Vópedig annak örülök, hogy az leményem szerint ugyanis a Erdei Ferenc elindította vita megméretésnek nemcsak az most a Délmagyarország jó- az ismérve, hogy kiről, mevoltából folytatódhat. Kell lyik könyvről, verseskötetről is, hogy folytatódjék, hiszen hogyan írnak, hanem az_ is Van, mert Szeged igen olvasó a szegedi irodalmi és tekintélyes szellemi tőkével kulturális folyóiratban. Hadd rendelkezik, s kell is vitat- említsem meg itt az Elet kőzni, mert — érzésem sze rint — nem mindig gazdálés Irodalom egyik közelmúltban megjelent számát, kódunk úgy, hogy ez a tőke amelyik statisztikaszerűen megfelelő módon kamatozzék. A Művészklubban lezajlott vitához annak idején magam is hozzászóltam, éppen ezért úgy gondolom, az lesz az egyenes dolog, ha mostani hozzászólásomat is az akkori, nagyon rövidre fogott hozzászólásom jegyében írom meg. Szeged szellemi életében engem két jelenség zavar Mivel azonban az első nem kifejezetten szakmámhoz tartozó téma. hadd bocsássam előre, hogv csak mint a város kulturális életét szívügyének tekintő olvasó nyilatkozom. s mondandómmal csak egy — bár ki nem nyomtatott, de a szegedi alkotó művészek tudatában és megjegyzéseiben élő — valós problémára szeretném a figyelmet felhívni. Az első tehát: a Papp Laios által említett kritikai összegezés hiánya, — „amely elfogulatlan, tárgyilagos szigorral . . . rakná végre rendbe a megméretés mostani kuszaságát", „összegzést" én közölte az irodalmi folyóiratok legtöbbet foglalkoztatott költőinek nevét. Nos, a Magyar írók Dél-magyarországi Csoportjának lapjával kapcsolatos kimutatásnál kissé elcsodálkoztam. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert a közlés gyakoriságának sorrendje szerintem nem tükrözi híven a szegedi költők értékrendjét, nincs összhangban az országos kritikával sem. sőt olykor azzal szöges ellentétben áll. (Csak közbevetőleg így vélekedik: „A csoport elégedetlen a szegedi zenekritika színvonalával és elítéli annak felelőtlen garázdálkodásait". Bizony ideje lenne megvitatni és rendezni ezt a dolgot is, hiszen Szeged zenei élete elég színvonalas ahhoz, hogy hangadó kritikusától elvárható legyen — amint azt nem régen a Rádióban is nyilatkoztam —, ha például választania kell egy beategyüttes vagy a Kunst der Füge meghallgatása és kritikai értékelése között, mindenképpen az utóbbi mellett döntsön. Végül: teljes mértékben egyetértek Dér Endrével, amikor azt írja: „...megjegyzem meg, hogy a Dér elégedéssel tölt el . . ., hogy Endre szerint is „a város által kiemelkedően megbecsült, kiváló költő", Papp Lajos neve még csak nem is szerepel az említett folyóirat leggvakrabban jelentkező költőinek névsorában. Vagy talán sajtóhibás példányt kaptam volna az ÉSből? Nem hiszem, ugyanis a folyóirat múlt évi tartalommutatójából kiderül: említett költőnk nemhogy verset, de más műfajú írást sem produkált itt az elmúlt esztendőben). De különösnek Ám ezt az tartom azt a „Mi van a semmikép- fiókban?" című porlrésoroaz egykori ne szólj szám, nem fáj fejem gyakorlatnak végképp befellegzett, s jól esik — egészséges szellemi atmoszférában — valóságos dolgokról nyiltan szólani." Nos, én szóltam, — mert „fáj" a fejem. Ez késztetett vitára. És Szegeden — ebben a gazdag szellemi, " kulturális élettel rendelkező városban — valóban van is miről vitatkozni. Vántus István CSÜTÖRTÖK, 1969. MÁJUS I. háza" lett, ők is. „laktak már", a szülők udvarában épült tavaly nyáron egy szoba-konyhás kis ház. Ennyi egyelőre — ezután majd bővítik. Egy iskolatárs segített felhúzni, ezért nem is került olyan sokba. Az idén visszasegítik a tartozást Kérges a tenyér? Na és? A szobakonyhában új bútorok, téve, gáztűzhely. Az idén előszoba és fürdőszoba épül még, parkettázni kell és „bepucolni" a házat — ez a terv. Hogyan telik? Induláskor el kellett adni a férj versenykerékpárját Kimondhatatlan áldozat volt ez egy sportembertől! Kettőjük keresete több mint 4 ezer forint. Sok vagy kevés? Tessék utánaszámolni! nagyon szigorúan kell beosztani. De a télen még disznót is vágtak. És — tízszer voltak színházban is. Így egymás mellett kissé bizarr: disznóvágás és színház. Igaz, a jegy nem került pénzbe, de nem akármilyen ruhában rnduihathak neki. A jegyet az aszszonyka szocialista brigádja adja —, de színházszeretetet nem mellékelnek hozzá! — Ha most három kiváltságukat kérdezném? — Három tervünket mondanánk: befejezni a házat. Kocsi is jó lenne, de előbb gyerekkocsi... És persze „belevaló". Es az utca három kívánsága? Többen eligazítottak Csányi János tanácstag házához, de nem találtam meg. Viszont kipuhatolták közben, mit is kérdeznék tőle — így akár nevében is szólottak az emberek. Vízvezetékcsövek kellenének, rossz a hálózat, eresztenek a közel 30 éves „muffok". A legtöbb házban bent van a víz, Bálintéknál, Sánta néninél, meg talán még öt házban nincs. Vízvezeték javítás — ez fontos volna. Az út? Arra nem is számítanak. Minap a taggyűlésen, a pártházban felemlegették: az utcasor felén rendbehozták a kocsiutat a lakók, elegyengették, a másikon meg nem. Pedig a földút is lehet rendes. Gondolom, értették ezt a „másik felén Arra következtetnek, hogy igen, hiszen nagyon is szótlanul hallgatták a célzásokat. Dolgos emberek laknak itt, ebben a kis utcában, amelyet május elsejéről, neveztek el. S arról is híres, hogy ilyestájt kinyílnak az orgonák. P. Szőke Mária Univerzális írás Három francia tudós „univerzális írást" dolgoz ki< amelynek segítségével — állításuk szerint — a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek érintkezhetnek egymással. A tudósok elgondolása a matematikában, a csillagászatban, a kémiában, a térképészetben használatos jelek, sőt... a közúti jelzések használatán alapszik. Véleményük szerint ez utóbbi jelek gazdag információt tartalmaznak. Feltételezésük szerint 1970-re befejezik a különböző jelek öszszegyüjtését és kiválogatását.