Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-01 / 98. szám

A munka szép pillanatai EnyedI Zoltán képriportja Édes a pihenés Munka után édes a pihenés — szoktuk mondani. S joggal hozzátehetjük ezt is: pihenés után jobban megy a munka, frissebb a kéz, szárnyalóbb a gondolat. A kölcsönhatás kézenfekvő, nem kétséges, hogy ez is benne munkál a szabadszombatos gyárak szoporodásában. Hisz visszatérül az idő a kezek fürgeségében, az ötletek frisseségében, a felgyűlt energiában. Így van ez a szabadnapok esetében, akkor pedig még inkább így kell lennie a szabad hetekben. Az évi szabadság az a pihenés, amit esztendei szorgoskodással, buzgalommal érdemelnek ki az emberek. De mit is kezdenek vele? Élvezik-e a pihenés édességét? Brigádtól brigádig viszem a kérdést, munkapadtól munkapadig. Hamar kialakul egy olyan benyomás: az évi szabadságnak többek előtt nem az a rangja, amire rendeltetett. S hogy így van, annak, ahány ember, annyiféle az oka. De nézzük sorjába! Szőke, 45 év körüli munkásasszony. Mosolyog: — Én még minden évben voltam nyaralni. Többnyire az elő- vagy utószezonban, jó lenne már egyszer a főszezonban is. De ezt ne írja, nem panaszként mondom. Hogy hol, merre? Megjártam a Dunántúlt, a Balatonnál is voltam, de többnyire a Bükkbe kértem beutalót A hegyeket szeretem, az erdőket. Mindig kipihenten térek vtszsza a családomhoz, az üzembe. Kreolbőrű, fekete szemű fiatalasszony. Sóhajtva kezdi: — Én is szeretnék menni. Dehát nálunk még pici a gyerek. Koraszülött is volt rengeteg gonddal neveltük. Képzelheti, éjjel-nappal háromóránként etetni, bizony minden erőmre szükségem volt, nem egyszer egy-két órai alvás mellett láttam el a családot. Mert van egy nagyobb gyerek is. — Hogy mikor jutok „lélegzethez"? Látja a segély ellenére is eljöttem dolgozni, mert kell a pénz, hozzáépítünk egy szobát a szülői házhoz. Egy-két év múlva talán valami nagyon csöndes helyre elmegyek. Nekem az lenne a kikapcsolódás: hogy ne halljak egy hangot sem. Fiatalember. Magas, jóvágású szakmunkás. Pannóniával járta tavaly nyáron is az országot, hol egy barát, hol egy kislány volt a pótutasa. Most is így tervezi. — Egy percig nem tudok megállni. Szeretem a kóborlást Pihenni? Nekem aztán elég, ha egyszer Jól kialszom magam. A kedves, komótos portás bácsinak földje van, 800 négyszögöl. — Ott töltöm el a szabadidőmet Almafákkal, őszibarackfákkal, veteményekkel foglalatoskodom. Jó levegő, nyugalom — ez az egészséges. Nyugdíj felé közeledő ősz férfi, özvegyember: — Hát nyaralni én még nem voltam A 20 éves kislányom nemrég Moszkvában töltött egy hetet, lapot is küldött. Azért a két kisebbnek is jut nyaralás: Pestre mennek a húgomékhoz. Annak a gyerekei meg a szabadtérire jönnek hozzánk. Fiatal pár, menyasszony, vőlegény. Mindketten egy üzemben dolgoznak. Májusban megtartják az esküvőt, utána nászút az üdülőbe, szakszervezeti beutalóval. Elmondják, hogy most is odavan az ifjú pár, a Mátrában töltik a mézesheteket Hogy nem afféle karácsonyvárás a szabadságra való készülődés, abban sok jó motívum is munkál, például, ami a munkához való viszonyt illeti. „Szeretek dolgozni" „láthatja, nem is olyan nehéz ez". És ami a kollektívához való ragaszkodást illeti: „Benézdegélek én olyankor is a gyárba". Gépét leállítva magyarázza a csinosarcú, fiatalos munkásasszonyka: — őszintén szólva nem is kívánkozom elmenni sehová. Annyira szeretem a családom hogy köztük találom meg a teljes kikapcsolódást. Nagymama vagyok. Hogy akkor nagyon korán mehettem férjhez? Igaz, 16 éves fejjel. — Van egy tündér kisunokám, fiú, 10 hónapos. Minden gondolatom ők, most nyáron is hozzájuk megyek. Persze a vidék is szép, Pécs környéke, úgy hogy nekem mindenképpen ez az igazi felfrissülés. Van, aki kellemetlen emlékeket őriz. Ilyenképpen: Egyszer mentem el, akkor is úgy kifogtam: rossz volt az ellátás, meg ráadásul hideg, esős volt az idő. Azóta nem is igen kívánkozok. Igaz, rá se érek a nagyfiaim mellett. Fiatal házasember. Visegrád; Siófoki és BalatonleUe kétszer — sorolja az eddigieket Persze, inkább legénykorában tudott elmenni. Van egy hatéves fia, a kisebbik egyéves még. — Legszebb volt mikor a hároméves fiammal csónakáztunk a Balatonon. Azt az örömöt! Nemcsak az, hogy az ember elgyönyörködhetett a tájban, hanem, hogy a gyerek örömét is élvezhettem. Csakúgy sugárzott Pisti... Milyen örömmel mondja ezt! A folytatás hasonlóképpen örvendetes: — Nemsokára elkészül a szövetkezeti lakásunk is Tarjántelepen. Ez a spórolás végét is jelenti persze. Igaz, idén költözködéssel, miegyébbel igencsak elmegy a szabadság, nem megyünk messzebb a szegedi strandnál De jövöre .., Csak legyen családos beutaló! Akadnak aztán tipikus szélsőségek. Fölös pénzszórás. hajszás szórakozás a szabadidő alatt. Miért is utólag már a munka mellett kell kipihenni az „üdülés fáradalmait". S vannak családok, ahol évről évre füstbe megy a pihenés, nem is objektív okok, hanem valami mindent-szerző, semmi egyébbel nem gondoló beidegzettség miatt Orvosok, pszichológusok megegyeznek abban, hogy a tartós pihenés legértékesebb a szokott környezettől távol, új, idegen helyen. Abban is, hogy ez nem fényűzés, vesztegetett idő, hanem a szervezetnek szükséges jó. Pihenés: szép jog ez, s egy kicsit a holnappal szembeni kötelesség is; a felfrissülés, kikapcsolódás öröme. A fizikai, lelki egészséget erősíti, így ad új erőt a hosszú munkás, tevékeny élethez. Simái Mihály Bölcs mondások Ha számba vennők az irodalmi kritikusokat, örvendetes tényre bukkannánk: többen vannak, mint az írók. * Csak mig fiatal vagy, tegeződsz a halállal. Amikor megöregszel, elkezded magázni. * A háromlevelű lóhere a kérődzőké. A négylevelü a babonásoké. * Jobb, ha aranyszavakat írsz bádogtollal, mintsem bádogszavakat aranytollaL Az életben csak akkor úszol a fellegekben, mikor repülőgépen ülsz. * A tükör őszinteségének van kerete, de nincs korlátja. * Ha sok a mondanivalód, tégy előbb egy táblát a szádra ezzel a felirattal: „Leltár miatt zárva". * „A színház válságát" világosan bizonyította egy fiatal tollforgató, mondván: „És egy napon nem volt mit csináljak, nekiültem én írtam egy színdarabot1