Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-29 / 121. szám

Kutyabarátok Oj fényforrásgyár épül A kormány Gazdasági Bizottsága jóváhagyta azt a beruházási javaslatot, amelynek alapján Nagykanizsán felépül az Egyesült Izzó új fényforrásgyára. Az építési ' munkák már az idén megi kezdődnek, a beruházás három szakaszra oszlik, 1974-re teljesen elkészül az új gyár, ! amely több mint négyezer embert foglalkoztat majd. Termelését egyre növelve 1978-ban dolgozik majd tel! jes kapacitással, ami azt je: lenti, hogy évente több mint egymilliárd forint értékű izzólámpát, autólámpát és | egyéb fényforrást állít elő. Röszkei piros Beszélgetés a tanácsházán A hajdani, ősi mesterség- mát vizsgálják, hanem a ezért, ha tovább akarunk bői, a halászásból mára na- színanyagát is. Persze a be- lépni, valamilyen formát kell gyon kevés maradt Röszkén, rendezések nem mindig tö- találni, mert saját erőnkből nem hivalkodhatnak vele, kéletesek. Nem egyformán nem boldogulunk. Először a mutogatni is alig-alig tud- mutatják ki a szárazanyag- szövetkezetek — Kossuth, ják. Kihaltak a nag> ha- tartalmat, s a színanyag- Petőfi, Aranykalász Tsz — lász dinasztiák, megörege- tartalmat, akkor pedig a tor- közös együttműködésére, tárdett, elkopott ez a mesterség, melő károsodik. Mi csak a Annál inkább dívik a jű- paprikafeldolgozónál értékesulására, kooperációjára gondolunk. Másodszor pedig, e szerpaprika. Igaz, már az síthetünk, monopolhelyzete szövetkezetek, s más szövet1800-as évek elején foglal- van, állami vállalat. Nem, kezetek összefogására a papkoztak dohány- és paprika- egy szóval sem mondjuk azt, rikafeldolgozó vállalattal, termesztéssel az itteni tá- hogy nem járt el velünk kor- Csak így tudurtk eredményejon. Kinevették az első pró- rektül, 3 visszaélt a helyze- sebben gazdálkodni, lépést bálkozókat. A fűszerpaprika, tével. Mégis attól félünk, ha tartani az igényekkel, s via homok piros aranya mégis a fűszerpaprikánál beüt a lágpiaci helyzetünket megmeghonosodott. A kisparcel- baj, akkor elsősorban a ter- őrizni. Röszkén nemcsak a papr z-J\-r fbc?. — Legyünk hozzá türelmesek, mert nagyon fáradt! Iákon. 1943 után az egyéni melőn csattan. A beruházás 1 milliárd 550 \ gazdálkodással a fűszerpap- — Nagy probléma a gön- rikáról beszélnek mostanság, millió forintba kerül, ehhez rika-termeszíés átmentődött gyölegellálás is Egyáltalán Egyre többen kérdezik? a vállalat 630 millió forinttal és ma is jellemzője a falu- nem megoldott. Mert ugye, iesz.e törpe vízmű a falujárul hozzá, 920 millió fo- ; nak. A legszebb eredménye- korábban a vállalat, más vál- bon? Az igények nőnek, egyrintot pedig fejlesztési köl- ' ket a Kossuth Termelőszö- lalatok is, gondoskodtak róla. re több fürdőszobás lakás csőnként kap. amelyet 8 év I vetkezetben érik el, ahol Most azt mondják, új mecha- készül. Mindenütt szeretnék, alatt fizet vissza. (MTI) több száz holdon termesztik nizmusban élünk, gondos- ha a saját portájukra, ud1 ezt a pénzes növényt Az kodjunk róla mi, szövetkeze' Apák és fiúk Talán azért van ez így, mert hiszen eddig — az isamelyek a becsületesség szürkeségében é'lő apáikról s fiúkról, anyákról s lányokról szólnak. Sokat panaszkodunk még egymásra. S körülbelül Az ember a tenger egy fejeződik ki elég világosain csöppje. Magában hordozza az a szemlélet, amelynek a a tengert is. Egy csöppje an- szocializmus etikáját kell nak a tengernek, amit az em- jellemeznie, beriseg jelent, egy csöppje a társadalomnak és saját történetének is. Kezdet és vég, apa és f.j egyben az ember, anya es lánya: nemzedékek civakodnak bennünk, s békülnek meg mosolyogva, önmagáru senki se haragszik meg szívesen, mégis, sokszor forradalmát, illúzió lenne azt elő meg tollat, címzünk, béészre se vesszük, hogy amit hinni, hogy ez ilyen rövid lyeget ragasztunk, feladjuk a vádolunk az fiatalkori ön- idő alatt végbemehetne. Az levelet. S megérkezik mind magunk, s nemcsak egy új emberi lélek forradalma — a kettő: mintha ugyanaz írta nemzedék erkölcsi normáin mert meghatározással élve — ugyanakkora okkal s joggal, a társadalmak története az a pultnál, a villamoson. Néosztályharcok története volt, ha kicsit pereskedünk, máss negyedszázados szocializ- kor legfeljebb perlekedünk musunk nem termelhette ki fiatalkori, vagy későbbi önmindenkiben a maga belső magunkkal. Papírt veszünk permanens forradalom, nem- volna, szemüveg, nélkül az zedékeket összekapcsoló fo- elsőt és pápaszemesen a mályamat. Manapság azért jut sikat. Milyen különös: mégfordítva: saját" magunkat több idő megfigyelésére, sem ismernék meg egymást, ítélkezünk, de saját elfeledett szabadosságainkon. S lökjük félre utcán, villamovéletlenül összetalálkozik. Pedig egyszer el kell lyett az emberek szocialista kezdeni ezt a bemutatkozást, együttlétét vázolja fel biztos azt kutatva egymásban, ami elemzésére, mert az osztályok ha son, későbbi önmagunkat kibékíthetetlen ellentétei he- nának. Pedig egyszer el kell mosolyogjuk csoportokba verődve. Ülök az asztalnál, előttem kézzel a két elkeseredett hangú levél, ezek indították el bennem a meditációt. Az egyiket huszon-egynéhány éves is felfigyelni, hogy a Széche- más mellé néhánysoros vernyi teret bezsivajgó gomba- — - ' " r— fejűek milyen kevesen van jövő. S a hétköznapok? A panajó, ami szép. Azzal a melegséggel, amellyel a múlt száfiatalember írta, s arról szól, hogy azért a viselkedésért, amit néha néhány idős ember produkál, néki, a fiatalnak, bizonyára kijárna a huligán, a szemtelen jelző. A másikban egy nagymama panaszolja, hogy milyen nehéz az öregek élete, milyen kevéssé számíthatnak a fiatalok megértésére. S e kettő alait láthatóan és láthatatlanul, még hány levél rakná köznapi cívódásainkat az igazság mérlegére: kinek van igaza? Hétköznapjaink, öregaszszony, nyugdija havi ötszáz, szobát ad ki fiatal házaspárnak havi nyolcszázért. Havi nyolcszázért? — káromkodik a férj minden este, alig-alig köszönnek, nem csoda, lakásra gyűjtenének, ha maradna még valami a fizetésből. Néha elmennek a barátaikhoz, kibeszélik magukat, csuklana is a főbérlő, ha fogna az atok. Az utca másik oldalan új ház magaslik: fialni házaspár ad ki szobát fiatal házaspárnak. Havi nyolcszázért. Hétköznapok. Apák és fiúk. A részeg, aki veri a fiát. A részeg fiú, akt kezet emel az apjára, a káromkor dó anya, aki fiát kézenfogva atkozza a házmestert, a síró anya. akit fia útszéli szavakkal űz ki a házból. A lány, aki barátnőjével öszszefog. és kilógatja anyját az ablakon, az asszony, aki gyerekeit belehajigálja a kútba. Igazaagok Justitia mérlegében, melyik serpenyő billen lejjebb? Panaszoslevelek. Rájuk hajtom a fejem, és elgondolkodom. Mi lenne. ha azok. akik írják, szembe néznének néha önmagukkal is? Ha tudnák: hűnek lenni önmagunkhoz, azt jelenti, hogy mindegyik önmagunkhoz hűek maradunk — a gyerekhez, a fiatalemberhez, a férfihoz ... Ha így van, akkor öntudatlanul is az emberseget hordozza minden cselekedetünk. Mégis: mennyln várják a megértést, s mennvien hiányolják! Apák és fiúk egyaránt a megértést sürgetjük, dé éppen aaért mert önösen, társadalmi együttlétünkben nem szoslevelek? A kiabáló hí- zad nagy amerikai költője, rek? Jó lenne egyszer arra Walt Wittman rajzolja egyM«| más i HMMMl sében a két nemzedéket: „Asszonyok jönnek, mennek, nak, tíz-húszfönyi bandáik Egyikőjük öreg, másikuk fiamellett hány száz és hány ezer tal. Szépek a fiatalok, de az csendes fiatal siet el, jó lenne olyan leveleket olvasni, öregek még szeobek." Veress Miklós utóbbi öt-hat esztendő átla gában holdanként 50—65 mázsás termést takarítottak be. A tájtól elválaszthatatlan a paprika. De meddig? Erről beszélgettünk a tanácsházán ti vezetők. Csakhogy, ahol különben is gond még a „forint", ott egyik percről a varukba eljutna a víz. Most szervezik a legnagyobb kommunális beruházást, a vízműtársulást, mert a lakosság másikra nem költhetünk 10 anvagi áldozatvállalása nél—100 ezreket göngyölegre. kül nem tudják megépíteni a — Megnőttek a közterhek hidroglóbuszt. A társulásba » Ma "' napról napra többen jelentkeznek, s családonként vállalják a mintegy 6 ezer foMúrky Vincéné. a községi is. Igaz, az évtizedek, cvszátanács vb elnöke Varga Jó- zadok bizonyítják, itt ottzsvf, a Petőfi Tsz elnlke honra lelt a piros arany, s Ti.n-bácz Vince, a szövet- jövedelmező. Tíz-tizenöt éves rintos taksát, a "emellé tár keiét párttitkára. Eorró Lász- átlagban 45—18 mázsás ter- sadalmi munkát is. A községi !o. az Aranykalász Tsz elnö- mést mondhatunk a faluban. '—'-— -—'» ke és Daróczi Bálint, az Ha a munkabért, a különböAranykalász Tsz főkönyve- ző anyagi, s más költségeket, kor tisztán a bruttó bevétellője. cl jutnak a ^^B^BPW^JPJBB világgazdaság hírei. Tudjuk, nek — 20—30 százaléka mahogy a nemzetközi piacokon rad meS nyereségként. tanács évről évre hozzájárul majd ehhez a nagy munkához, a terveket 150 ezer foráfordításokat levonjuk, ak- rintért készíttette el. Röszigen-igen szorongatnak bennünket a spanyolok, a bolgárok és a jugoszlávok. Ragaszkodunk ehhez u növényféleséghez, hiszen mintegy ezer holdon díszlik a határban. Pénzes növény. Hagyománya van. De az aggasztó! hírek elgondolkoztatnak bennünket. Mi ugyanis mindig: arra ösztönöztük a tagokat, hogy igyekezzenek a palántát korábban előállítani, s a retek alá vetették a paprikamagot. De egy kicsit megzavarta a hangulatot, hogy a fóliára adót vetettek ki. — Készülünk az ide; évre. Igaz, most még a palántákat rakják a szövetkezet tagjai, de már mindenütt beszéltünk róla, hogy az év végi átvételnél más mércével mérnek. Nemcsak a fűszerpaprika szárazanyag-tartal— Tudjuk, hogy a válla- varokban latszerű gazdálkodással a kockázat nagyobb. Éppen ke módos falu. Mindenképpen megéri, hogy két és fél év múlva víz folyjon az udSz. Lakács Imre Egyetemi Acták A Jóasef Attila Tudomány- ról és Tömörfcéry életrajzáegyetem legutóbbi magyar nak kiadástörténetéről, Tairodalomtörténeti Actája más Attila József Attila és négy rövidebb dolgozatot Radnóti Miklós lírájának ropublikál. Keserű Bálint Uj- kon sajátosságairól írt. falvi Imre és a magyar késő- A történelmi Actában a reneszánsz címmel, Horváth magyarországi rutén kérdést Károly A magyar felvilágo- elemzi Gulya Károly 1910— sult klasszicista dráma a mű- 14 között, a könyvtári Acta faj kelet-európai fejlődésé- pedig Havasi Zoltán tanulben címmel írt rövid tanul- mányát közli Tudománypolimányt, Ilia Mihály Juhász tikánk és könyvtárpolitikánk! Gyula Tömörkény-kultuszá- forradalmi öröksége címmeL janicsárok (10.) Fáradt voltaméin. Decsak a fejem. Az Izmaim azt parancsolták, hogy fussak, mint a csikó. Hová futhattam volna? Most már tudom, hogy valamirevaló, rendszeres szertornával rendbe hozhattam volna búsuló izmaimat, de rítanak, ha meglátnak, azt nagyon is polgári foglalkozásnak tartottam, hogy én rúdon vagy bordásfalon ugráljak. Én nem ott szedtem össze két karom da- cában. retnl, ezt meg másféleképpen. Különben én vezettem bele ebbe a szakmába. Ismertem hát ezeket a legényeket, mondom a komámnak, te, játsszunk már egyet. — Játsszon a fene az utcán. Nem vagyunk már kölkök. — Kitűnő háztömb körüli futóbajnokságot rendezünk mi ezekkel a boltoslegényekkel. — Hát akkor, hogy csináljuk? — és elgomse a letámasztáskor tért nyertek a legények. Szinte hallottam suhogni a slagot a pasi kezében. Srégeltünk át a városháza északi oldalánál, s két sétálgató emberbe, akik a keleti oldalról bukkantak elő, beleütköztünk. Mondtuk mi a bocsánatot, de az arcukat se láttuk, csak egy aktatáskát, amint kivágódott az útszegélyre, meg azt, hogy gurul egy panama kalap, összegabalyodva egymásra estünk. A boltoslegények dühösen ráncigáltak föl bengadó izmait, a deltás brusztot, a combomon remegő kötélcsomót. Kérdem a komáktól, ők hogy vannak vele. Ki így, ki úgy válaszolt. A villanyszerelő haver kedvemre beszélt. — Koma, majd elszaladok magamtól, atiynyira sajognak a szíjak rajtam. Még először azt hittem, valami nyavalyás isiás jár bennem, vagy mi a fene. Aztán rájöttem, hogy unatkoznak a spárgák meg a madzagok a bőröm alatt. Pajtás, urak lettünk! Üri betegségünk van. De ezt éppen azonközben beszélgettük, míg az üzletek kirakatait sorjáztuk, mert fehér gumicipőt akartunk venni. Az nagyon szép viselet volt abban az időben, sárga vászon nadrággal, meg fehér inggel. Itt a jó tavasz a nyakunkon, u téli göncöket letesszük, könynyű gunyaban éljük az életünket. Ez a villanyszerelő cimbora meg amúgy is sokat adott az öltözékére, mert városi proletár volt. Megbolta a pénzt a farzsebébe. | u — Nézelődjünk ott az üzlet előtt, hogy fel- nünket." ismerjenek, mert még az utcán is rám vicso- . . , , ,„,„„, . m__ tanak, ha meglátnak. Rettentő utálnak. ~ A csirkefogó tolvaj anyátok, büdösek, meg— Aztán gondolod, hogy majd neked esnek? vaREste várd azt, pajtás, valami szép. sötét ut- — Kérem, én az egyetem rektora vagyok! — Apa, engem se a karácsonyfáról ráztak le; — Hát majd okot adunk nekik rá. Csi- Azért az egyetem rektora még a demokráciában naljunk ugy, mintha biciklit akarnánk lopni. , .. ., ... , . , . . ., — Fene egyen meg, miket kitalálsz. Én 6€m megy el biciklitolvajnak falazni! nem bánom, de ha elkapnak, balhé lesz. Az Az elsö marxista elöadast az egyetemen apríistennek se bizonyítod be, hogy te csak ját- lis 4"re tűzték ki. A nagyterem vörös drapériszani akartál. ákban várta a hallgatók százait és a hivataloso— A, nem kapnak el. Te is mondtad, hogy kat- Már az előző napon vastag kókuszszőnyegek szörnyű futos kedvedben vagy. Én kiszalad- futottak fel a lépcsőn, és cserepes virágok, fölnék a világból. Puskagolyóval se érnének utol. iratok, minden, ami kell. Am. mire felvirradt az Azzal odamentünk a nagyker ablaka elé. A előadás napja, valakik letépték a dekorációt, a rossz arcú ipse rám villantott. Nem szólt Én cserepes virágokat kidobálták az ablakon. Nagy meg játszottam a sunyi tolvajt, félszemeztem volt a fölháborodás. Nyomban megszülettek a őket. Egyszerre jött ki a társával, megfogtak javaslatok. Éberségi brigádokat kell szervezni, két kerékpárt és bevitték. Aztán elölről kezd- mert az egyetemen „az ellenség csimborasszója két kerékpárt és bevitték. Aztán elölről kezd ték. Figyeltek. De úgy tettek, mintha nem ér dekelné őket a pofánk. Hordták befelé a gépeket. — Fogjál meg egyet. Húsz métert is eljutottunk a Széchenyi tér felé, amikor megjelentek az ajtóban. — lopják a biciklit! — rikkantott az egyik. szokta. Az nyakkendő nélkül ki nem mozdult a kollégiumból. És a cipőjére, zoknijára is cában. A legények utánunk. Mire ők a 6arkon volt gondja mindig. Az én mércém szerint befordultak, mi már a kis körúton loholtunk egy paraszthajszállal maradt a ficsúr mögött, a járdán. És röhögtünk a játék izgalmában. Ha még kölnit is szórt volna magára, akkor — Tolvaj, fogják meg! nem komázok vele. De a jómbor járókelők inkább félrehúzódtak Eleg az hozza, hogy vele nézegettünk vala- előlünk, nehogy elüssük őket. Nem sokan voltak ii íairoc-ví A1 I írtolr .A4- n Q-rooVionni +ó»»or> i .. a _ . i n * , . • • • , egyetemen „az ellenség csimborasszója motoszkál!" Nyilván éjjel ténykedik, „mert 10 óra után bezárják a kapukat, és az épületben megbúvó reakció kifejtheti mocskos aknamunkáját." S a brigádokat nagyon megbízható emberekből kell összeválogatni. Erről még az állami vezetés se tudjon. Lehet, hogy közöttük húzódik meg a tettes. Nagyon jólesett, hogy engem ebbe az éberAkk°r kezünk futama Mikszáth ^Kálmán_ ut- séB, brigádba beosztottak. Éppen azon a napon voltam soros éjszakára, amikor a rektort elütöttük. A balhé után nem is mentünk vissza a kollégiumba. Biztos voltam benne, hogy elkapnak bennünket, hogy a lábunk se éri a földet Nagyon fájt a fejünk, és nagyon jók akartunk H • • .,______„„ lenni. A fene egye meg az ellenséget, ha egyet mi tavaszi öltözékfélét a Széchenyi téren, az utcán. A városháza mellett egv átjárás házon elfogunk az éjjel belőlük, annak jaj lesz. Jóvá Számolgattuk a pénzünket, is erősen. Egyszer futottunk keresztül. A gépekre vigyáztunk hogy kell tennünk a bűnünket. Mert azzal reggel ha csak látom, a műszaki nagyker-nél egy halom gyalogbicikli várja, hogy két kereskedőlegény becipelje őket. A legényeket ismertem, és nem szerettem őket. Szóváltásom volt velük egy táncmulatságon a postásoknál. , Az öregebb egy rossz arcú ipse, mindig elkapkár ne éssen bennük. A legények a nyomunkban voltak. Ahogy hátrapillantottam, láttam, hogy az egyik legény kezében olyan méteres gumislag csapkolódik. Viszkethetett a tenyerük, hogy jól végigvágjanak rajiunk. Nem kívántam, I _ I hogy utolérjenek. A végén már magam sem tuddosta tőlem a lányt, akit oldalról szerettem, talT1- h°S>'an fejezzük be. Gondoltam, valahol mar úgy értve. hogy erről a polgárszeretóm előállnak, a rektor is másképpen nézne miránk. Mentünk is tíz órakor föl az épületbe. A portán már ott volt a PB titkár. Mindenkivel kezelt. Ügy látszott, nem tud a délutáni konfliktusról. Harmadmagammal, a villanyszerelő meg még egy párttag, en voltam a pártonkívüli, a második emeletre kerültünk. Az épületben sö^M^B tét volt. Az összes ajtókulcsot arra szintre nak az üldözéssel. A Bajcsy-Zsilinszky utcai ideadták. Meg zseblámpákat. Mas nem i5 kel. nem tudott. Én ezt most so tartom bűnnek, bérház sarkánál' letámasztottam a gépet, a koma lett i Mert a polgár lányt egyféleképpen lehet sze- is, s irányt vettünk a térnek. Nagyon siettünk, (Folytatjuk.) I