Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Vendégségben az odesszai testvérlapban A Znamja Kommunizma, a Délmagyarország odesszai testvérlapja kellemes figyelmességgel lepte meg Szegedet március végén. Címlapján elhelyezte a Délmagyarország fejlécét is és az alatt jelentette be olvasóinak, hogy a Magyar Tanácsköztársaság jubileumát Szegedről szóló egész oldalas öszszeállítással köszönti. A nagyformátumú testvérlap a Szegednek szánt teljes oldalon ezzel az üdvözléssel nyitotta meg a cikkek sorát: „Éljen a Magyar Népköztársaság". A továbbiakban közölte dr. Perjósi Lászlónak, az MSZMP Szeged városi bizottsága első titkárának Együtt a lenini úton című cikkét és a Délmagyarország, valamint a Znamja Kommunizma munkatársainak Szegedről szóló riportjait Képünkön: a Znamja Kommunizma címlapja és az oldalösszeállítás részletei. 3HAM5I fsa pMMMHSMA CÖftP&HHE OWIACTHOrö íUPTüKHOrO AKTHBA OmBYARORSZtö , ."Vi .L t»(»S>:f lí ifyf Ö'BOMy OTBSTJ flEKHHCKMX I1P0B0KA m M lu ««!<::. »«ra»í'(i or, MT»rt\" BWKIH'OB -•X<r-*y>s ijgW*. "h'IIHH, •spHABCGTSA fi HAWrM emu I, • _ t / • •. { %'}'• "7.: .-.•(íiKéc::.. ífflffiwí x „Munkavízummal" Magyar hetek az NDK-ba Küwai,ban Tájékoztató a Jelentkezésről és a tehetőségekről Az előző évekhez hason- sajátítják el. A színvonalas lóan, az idén is lehetőség munka, az ezzel járó magavan arra, hogy magyar sabb kereset s a szakmai fiatalok szakmai gyakorlat- tudás fejlesztése egyaránt ra a Német Demokratikus megkövetelj ezt Köztársaságba utazzanak. Mint fentebb jeleztük, elSzegedről, Csongrád me- sősorban a tanulmányaikat gyéből is szép számmal dol- befejező fiatalok jelentkezgoznak jelenleg ifjumunká- hetnalc, lehetőségük van sok az NDK-ban. Az újabb azonban vízumszerzésre a csoportok szemptember—OK- már dolgozóknak is Az ő tóberi ki utazása val kapcso- helyzetük megkönnyítésére latos tennivalókat a het ve- kérik a munkaügyi szervek, gen tárgyalták meg az er- hogy a vállalatok tőlük teldekelt szervek képviselői. Ezt követően Eperjesi Júlia, a Szeged m. j. városi tanács munkaügyi osztályának vezetője és dr. Csányi Mátyás, a Csongrád megyei tanács munkaügyi osztályvezetője tájékoztatták lapunk munkatársát a jelentkezés módjáról, az idei lehetőségekről. Mint korábban, az idei „munkavízum" is három évre szól. Egészségileg alkalmas, hajadon, illetve nőtlen, eltartásra nem kötelezett fiatalok jelentkezhetnek 18tól 26—28 éves korig. Legnagyobb számban a most végzők jelentkezését várják, ezért Szegeden és Csongrád megyében a szakközép- és középiskolákban, a szakmunkásképző intézetekben lehet mostantól — június 30-ig Jelentkezni a fiataloknak. A munkaviszonyban álló ifjúmunkások Szegeden a városi tanács munkaközvetítői irodájában jelentkezhetnek; a megyében az eddigi gyakorlattól eltérően idén a járási, városi munkaügyi csoportok fogadják jelentkezésüket, nyújtanak felvilágosítást. Ami a szakmákat illeti, a F/egedi végzősök, ifjúmunkások főként a lakatos szakmákban találhatnak kiutazási lehetőséget. Betanított munkásokra ugyancsak szükség van több szakmában. Nagy számban jelentkezhetnek lányok különféle fonodái munkákra. Szegedről kőművesek, a megyéből kőművesek és ácsok csak korlátozott számban utazhatnak ki. Megyei vonatkozásban a különféle lakatos szakmák művelői, elektroműszerészek, hegesztők mellett legnagyobb számban villanyszerelők jelentkezhetnek, valamint nők textilfeldolgozó munkára. Fiatalembereknek Itt is több betanítást igénylő munkakör kínálkozik. Fűtésszerelő, épületgépszerelő szakmákban viszont csak néhány hely ..kiadó". Nem elhanyagolható szempont a nyelvtanulás. Nyáron két-három hónapos ingyen nyelvtan folyamon vesznek majd részt a jelentkezettek. heti 4 órában a szakma legfontosabb kifejezéseit hetően segítsék ezt elő. A Hungexpo április 15— 28 között Kuwaitban magyar heteket rendez. Ebből az alkalomból a kuwaiti Hilton Hotelt némileg „átalakítják". A szálloda halljában magyar kulturális kiállítást rendeznek be. Itt az ötvös-, a nép- és az iparművészet remekeit mutatják be az érdeklődőknek. A program érdekes színfoltjai lesznek a szakmai napok. A szálloda éttermében két héten át a Hungaria-Hotel gondoskodik a magyaros ételek felszolgálásáról. A magyar heteken tiz külkereskedelmi ós idegenforgalmi vállalat vesz részt. a rszó, díjkiosztás Befejeződött a fizikus ankét Tegnap, szombaton befe- nics téri aulájában Nagy Elemér egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora, a társulat alelnöke mondott zárszót és osztotta ki a dijakat. Mikola-díjat Csekő Árpád nyugalmazott budapesti pedagógus és Ronyecz jeződött Szegeden az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat és az Országos Pedagógiai Intézet országos ankétja. Három napon át érdekes előadásokat, sikeres gyakorlati bemutatókat tartottak mint- JŐ egy 300 középiskolai fizika- József hódmezővásárhelyi tatanárnak. Különcben nagy érdeklődés fogadta az egyetem fizikai tanszékén tartott demonstrációkat, a Tömörkény gimnáziumban bemutatott programozott oktatást, valamint a Ságvári gimnázium dísztermét megtöltő nár, megyei fizika szakfelügyelő; Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet a budapesti Kunfalvi Rezső és a nagykőrösi Páhán István kapott. Az eszközkiállítás ezer forintos díjait a szolnoki Várszegi Mártonnak és a szegeszközkiállítást, ahol 27 pe- halmi Bánkúti Sándornak, dagógus állított ki. Az an- 800 forintos díját a szegedi két résztvevői tegnap délelőtt Ságvári gimnázium tanáráa Dóm téri Pantheonba vo- nak: Kocsis Vilmosnak, 200 nultak, itt Budó Ágoston forintos jutalmát pedig Paakadémikus, egyetemi tanár, csai János szegedi tanárjea Társulat megyei csoport- iöitnek juttatták. Vozáry jának elnöke koszorúzta meg T, , . „ .. , irtTU^-CoFánd emléktáblád Palne szegedl P^agogus, több kollegájával együtt, diKötvos ját. Délben az egyetem Dugó- cséretben részesült Különös vendég Mohácson különös vendég járt, egy szarajevói építészmérnök, akinek egyik őse a mohácsi török városparancsnok volt. A szarajevói vendég, Musztafa Velagity elmondotta, hogy a családi hagyomány szerint őse — az emberséges Veli aga — a törökkori mohácsi katonai parancsnok volt. nia fővárosában, Szarajevóban telepedett le és leSzép palotát és származottai ma nagy szőlőt mond- is ott élnek. hatott magáénak a Duna-parti városban, ám mindezt itt kellett hagynia, amikor a keresztény seregek elűzték a törököket. Veli aga és családja ezután BoszMusztafa Velagity, fogadalmat tett, hogy felkeresi őseinek lakóhelyét és összegyűjti a még fellelhető emlékeket így jutott el mohácsra. H lakás és az életszínvonal A

z olcsó lakbérektől a szabad bérlakás-kereskedelemig igen-igen hosszú az út, de a gondolkodás, a vita már ezt a távot is megfutotta. Év eleje óta sokféle ötlet és koncepció került forgalomba. Ki melyikkel rokonszenvezik, azt terjeszti, melyikkel ellenkezik, azt bírálja. Vannak akik már „tudják", vagy legalábbis úgy tesznek, mintha tudnák, hogy jövőre már 6 forintot kell fizetni az állami lakások minden négyzetméteréért a havi lakbérben. Mások szerint lakásszövetkezetekbe szervezik az állami lakások bérlőit is. Ismét más progresszív lakbérről beszél. De ezeket a változatokat egymással átszőve, kombinálva is föl lehet találni. S egyikre sem lehetne azt mondani, hogy sötét rémhírterjesztők műve. A téma és a vita komolyságából és időszerűségéből érezzük: lakásügyekben valóban „lóg valami a levegőben". Felelős nyilatkozatok is elhangzottak ebben a tárgyban. De mindez nem okozott társadalmi nyugtalanságot. Megértették az emberek, hogy itt most mégsem a lakbérekről van szó elsősorban, hanem a lakásépítés egész témaköréről, a lakásprogram megvalósításának és meggyorsításának biztonságáról, következésképpen első helyen azokról a százezrekről, akik továbbra is az igénylök listáján várakoznak. Mert bár igaz, hogy az alacsony lakbérek a karbantartási és felújítási költségeknek alig egyharmadát fedezik — az is igaz, hogy az olcsó bér a kialakult életszínvonal fontos eleme. A munkásoknak 36 százaléka, az alkalmazottaknak 62 százaléka élvezi ennek anyagi előnyeit, együttesen a lakosság fele. Teljesen indokolt, hogy o megfeszített lakásprogram megvalósításához a lakosság anyagi erejét is igénybe kell venni — nem vall viszont szociális igazságosságra, hogy ugyanolyan anyagi helyzetű családoknak messze eltérő „áron" biztosítsuk ugyanazt. Mert mindez a lakásépítéshez szükséges erők teljes mozgósítását fékezi. Márpedig erről tudjuk, hogy elsőrendű szociális és politikai érdek. A kialakult és konzerválódott igazságtalanságok korrigálására tehát nem azért van szükség, hogy az állami dotációt csökkentsük, hanem hogy a lakásépítő energiát tápláljuk, a tényleges szükséglet szerinti elosztást segítsük. Egyik legfőbb argumentumnak azt szokás ma fölhozni, hogy az állam évente másfél milliárdot ráfizet a bérlakásokra. Ez azonban még sohasem hozta zavarba az állami költségvetést, hiszen a munkabérek is ilyen lakbér-tételekkel harmonizálnak. Az viszont már fontos és érdekes, hogy ennek a másfél milliárdnak a kedvezménye az egyéni szerencse szeszélye szerint oszlik el. S az is elgondolkodtató, hogy egyikünk csak úgy kapott egy lakáskulcsot, másikunknak meg évekre szóló önmegtartóztató takarékosság és életre szóló adósság hozza meg ugyanezt Így a lakásépítési folyamat természetesen lassabb és erőtlenebb, mintha arányosabb teherviselést diktálnánk. N

em titok ugyanakkor, hogy bár az eltelt húsz esztendőben 3 és fél millió ember költözött új lakásba. szociális adósságaink között ma is a lakáskérdés a legnagyobb és mégis, a szükségletekhez arányítva a leghátsóbb tétel. Évente 60 ezer új lakás épül hazánkban, s építési statisztikánkkal mégis hátrább vagyunk a hasonló fejlettségű országoknál. 1956 óta nemzeti jövedelmünknek mintegy 2 százalékát fordítjuk lakásépítésre, (azelőtt, 1,5 százalékot), más államok viszont 3—5 százalékig bátorkodnak. Nálunk 1957 óta évente 5,6—5,8 új lakás jut ezer lakosra, így relatíve előbb jár hazánknál a lakásépítésben még az alacsonyabb fejlettségi szinten álló Görögország és Spanyolország is. Jobban megosztott teherviseléssel azonban mi is nagyobbat tudnánk lépni. Szocialista országban természetesen sohasem lehet ilyen fontos szociális kérdést a meztelen anyagiak mellé állítani. Nekünk azzal is számolnunk kell, hogy voltak s lesznek családok, amelyek a legszívósabb takarékossággal sem tudják összehozni a ma már jórészt általánosan elvárható anyagi „belépőt". A fiatal házasoknak is évekig kell rakosgatniuk a forintot, hogy valamely lakásépítési formába benevezhessenek. A könnyebb indulást csak társadalmilag mozdíthatjuk elő. De ehhez a kialakult gyakorlatot meg kell változtatni. Mert mint egyik hivatalos helyen megfogalmazták: „...amíg az igénylők nagy része szociális juttatásként az államtól várja lakásproblémájának megoldását, addig sohasem érhetjük utói magunkat az igények kielégítésében. Az ingyenes lakásjuttatás a fejlődés mai fokán sem elvileg, sem gyakorlatilag nem tartható fenn, mert az állam így vállalt kötelességét nem tudná teljesíteni". Ugyanezen a fórumon más fontos normák is elhangzottak, amelyek a társadalmi igazságérzetnek is messzemenően megfelelnek. Például ilyenek: „ teljesen ingyen bérlakást ne kaphasson senki, semmilyen címen ... fizessen meghatározott összegű építési hozzájárulást, vagyis a társadalmi költségeknek legalább egy részét vállalja magára... A kiutalt bérlakások építési hozzájárulásából és a szövetkezeti lakások árából a gyermekek számától függően helyes engedményt adni, az eddiginek 6—8szorosát is... A fiatal házasokat — előlegként — úgy kellene kezelni, mintha két gyermekük lenne". De most kanyarodjuk vissza újra a már „beérkezettekhez"! Azokhoz, akik olcsón laknak és gyakorlatilag „visznek" a lakásépítésre is fordítható összegből — évi másfél milliárdot Nyílt beszéd az, hogy o lakásépítés nagyobb lendülete manapság sokkal erőteljesebb és követelőbb szociális és általános nemzeti érdek, mint a rendkívül kedvező lakbérszínvonal fenntartása, amit — ismételjük meg a számokat! — a munkásság 36 százaléka és az alkalmazottak 62 százaléka élvez. A lakásépítés ettől még korántsem lenne üzlet, nyereséges vállalkozás az államnak, mert a lakbérek összegét a fenntartás költségeinél magasabbra nem srófolhatja államunk. Ennél nagyobb tétel különben is anyagi csapás lenne az érdekelteknek. Az amortizációt elbírná az állam ezután is, de ha a fenntartás költségeit visszanyerné a bérlakásoknál, abból évente legalább 5—6 ezer újabb lakást építhetne. Hatalmas felelősséggel járó gondok ezek. Most mérlegre kerülnek. Mi lenne jobb, igazságosabb, ösztönzőbb? Biztos-e hogy a lakbéremelés ígérkezik a legszerencsésebb megoldásnak? Ez az érintettek életszínvonalát kétségtelenül rontaná és nem csekély rétegekről van szó. S különben is: az életszínvonal-politika sem hátrább való, mint a szociális gondoskodás. Politikánk szerint nemhogy hátra nem csúszhat a megélhetés szintje, hanem szerény mértékben, de biztonságosan emelkednie kell. Ehhez maga a párt adja az indítékot, és kongresszusa fogalmazta meg a garanciát Gondolati helybenjárásnak tetszhet ez a kör. Kell, de mégse? Kellemetlen, de mégis? A probléma lényegének exponálása azonban lehetetlen a reális variációk számbavétele nélkül. Elég sietős a dolog, de megnyugtató, hogy mégsem tapasztalunk sehol semmiféle kapkodást. S biztatást kapott a közvélemény arra is, hogy ez az ügy a maga minden fontos részletével megjárja a legrangosabb társadalmi, politikai fórumokat. Miután a megyei pártbizottságok, a tanácsok végrehajtő bizottságai, a SZOT elnöksége és a KISZ intéző bizottsága megvitatják és véleményezik a kérdés összefüggéseit és figyelmet érdemlő részleteit, a javaslatokat és a lakásprobléma egészét maga a párt Központi Bizottsága is újra napirendre tűzi. S

ok ága-boga van ennek a bokornak, mindegyiket még csak megpödzeni sem lehet. Most is csak az állami és a szövetkezeti lakásépítés kérdéseit kerülgettük nagyobbrészt, pedig ez egyharmadnyi arányt ha képvisel az utóbbi tíz esztendőben épült lakásvagyonban. S íme itt van egy hatalmas magánerő is, amihez ugyan rengeteg kedvezmény, segítség jut az államtól. De vajon államunk elég következetes-e, amikor ilyen főbenjáró kérdésről van szó? Egy tanulmányt idézhetnénk a Valóság-bői, hogy nem. „A közelmúltban lényegesen megváltozott a lakásépítési kölcsönök igénylésének, folyósításának és visszafizetésének feltétele. A bevezetett szigorú intézkedésekkel hazánk Európában a legkedvezőtlenebb hitelkondíciókat alkalmazó országok sorába került. Az új lakásépítési hitelrendszer jelentősen nehezíti az építés feltételeit. A többletterhek megítélésére szolgáljon a következő példa: 80 ezer forint kölcsön felvétele esetén a megemelt kamatokkal 30 év alatt kb. 135 ezer forintot kell visszafizetni". S ez bizony további mesterséges torzítás a már amúgy is igazságtalan viszonyok között, a nem kívánt irányba. Megszülettek hát az első gondolatok és az első ellenkezések. Lakásügyi kérdésekből pedig még ezer is van. Ilyenek: előnyös-e és modern dolog-e, hogy a lakosság nagy százalékát akarata ellenére is lakástulajdonossá tesszük, s ezzel mozgását, áramlását megnehezítjük, lakásviszonyait pedig szinte egy emberöltőre behatároljuk? Ha az államnak megadjuk évente azt a másfél milliárdot, miként kapjuk majd vissza igazságosan újraosztva, hogy az általános életszínvonal ne károsodjon ? Lesz-e elegendő építési kapacitásunk az így esetleg bővülő lakásépítési alaphoz, hiszen a 15 éves lakásépítési program arányosan érvényes részéből is van adósságunk? Az igazságtalan teherviselés kiegyenlítésének nem ígérkezik-e olyan módja, hogy a másik oldalon is nyújtsunk inkább valami kedvezményt, s kevésbé érzékeny területeken keressük meg a rávalót, hiszen a lakosságnak mindkét fele egyformán fontos? Kérdezni természetesen könnyű —, de a döntésekhez ilyen és egyéb kérdések is kellenek. E

gyelőre korai lenne bármire rábólintani. Nincs információnk a dolgok várható kimeneteléről. De akármilyen komplikált az ügy, reményünk van a legbölcsebb, társadalmilag legigazságosabb döntésre, amely végül is kollektív megnyugvást hoz. S elképzelésünk isvan az általános életszínvonal program szerinti, töretlen fejlődéséről, aminek igenigen fontos része az igényekhez közelítő lakásellátás is. SZ. SIMON ISTV ÁN