Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Slmai Mihály versei ÉVSZAKOK KÖLYOKKOR síró kacagó virágba gyümölcsbe harapó mesés rügyekkel szólaló fény csupaüveg földgolyó játék-cikkcakkban futkosó vadmadár-szárnnyal csapdosó szertelen megátalkodó álmodó álmodó álmodó IFJÜSAG szikrás kalapács kőtörő pörölycsapás kérlelő ököl késvirág pehelykönnyű zsákok csodák fehér láng szerelemkereszt ifjúság táncos tündökletes gyönyörű sóváran bolyongó csillagszemű eleven parázs homlokig örömöd elkormosodik de főnix vagy föllángoló magát új tűzbe álmodó FÉRFIKOR szigorú olajág-vesztő hétszuronyú békebontás torló háború sebekben nekikeseredő vérehulló világ-erejű mindennap-hamuban is szikrahitű késhegyiglen reménykedő romokból is tornyokat rakó férfikor teremteni-való robbantáshoz gyújtózsinór vas-erő tőrvénytevő szigor éber mindenség-álmodó hajnalról-hajnalra támadó ÖREGSÉG testet zsibbasztó léleknek emléksikkasztó ágyéknak gyomornak húshagyó fonnyadtan lehulló-kezü hamuizü kininkeserű sehová-út nincstelen idő semmivé űvegesedő álmodtál bármit most megkapod halálveretü rézgarasod TAVASZ, TÁSKARÁDIÓ MELLETT Dárdák szikráznak szuronyok hit ez a tavasz igazán szép zöldbarack-géppuskagolyók a kert hevederébe fűzve lábamnál gyilkosan forog tm egy gyönyörű virágakna fut a napalm-sövény lobog a jázmin katonaarca kát ez a tavasz igazán szép sovány de jó célpont vagyok leheverek a borzongó fűbe s gondolkodom tehát meghalok A SZEGEDI SZÍNHÁZ A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN A Tanácsköztársaság megalakulásával a szegedi színház életében ls jelentós változások történtek. A színház akkori igazgatója Almássy Endre képtelen volt apósának, Makó Lajosnak művészi útját továbbvezetni. A színház műsora főként a budapesti kommersz-darabok előadásaiból tevődött össze és az aránylag kislétszámú társulatot is pontatlanul fiaette az igazgató, s a kevés próbák miatt készületlen előadásokkal állt a közönség elé. A színészek és az igazgató között annyira Kiéleződött már a helyzet, hogy 1919 februárjában a színészek lemondatják az igazgatót és öttagú konzorciumot alakítanak; tagjai között az igazgató is helyet foglalt. Nagy változást ez a rendszer sem jelentett a színház életében: a pénztárt az igazgató kezelte és a hetibérek kifizetését is csak a színészek erélyes fellépésére volt hajlandó folyósítani. A proletárdiktatúra, illetve a Tanácsköztársaság megalakulása után Dettre János dr. kormánybiztos 1919. március 30-án oly értelmű rendeletet hozott, mely szerint hetenként kétszer olcsó helyárak mellett munkáselőadásokat tartson a színház éa a műsor összeállításával Juhász Gyula költőt bízta meg. Elrendelte továbbá a munkásosztály kultúra iránti igényének kielégítésére vasárnapi matinék keretében népszerű hangversenyek tartását, melyek rendezesét Csányi Mátyás karmesterre bízta. Ezen hangversenyekre szóló jegyeket a szakszervezetek árusították és a jegyek ára egy koronánál magasabb nem lehetett. Hogy a munkásosztály tagjainak az irodalom, illetve a könyvek iránti érdeklődését is felkeltse, e munkáshangversenyek keretében könyvismertető előadások tartására adott megbízást Móra Ferencnek. Az első ilyen előadást április 6-án, vasárnap délelőtt rendezték meg a színházban. Beethoven Cdúr szimfóniáját és Mendelssohn Hebridák nyitányát adta elő a zenekar. Juhász Gyula a két nagy zeneszerző művészetéről, míg Móra Ferenc az olvasás jelentőségéről tartott előadást és Morus Tamás Utópiáját Ismertette a hallgatósággal. Időközben a színészek és az igazgató között mindjobban kiélesedtek az ellentétek, míg végre április 8án Dettre János rendkívüli társulati ülést hívott össze, mely feloszlatta a konzorciumot és Almássy igazgatót eltávolítottá a színház éléről, majd kimondták a színház községesítését. A színház vezetésével háromtagú direktóriumot bíztak meg Juhász Gyula vezetésével, aki mellett Baróti József főrendező és Ocskay Kornél opei aénekes. mint társigazgatók működtek közxe. Juhász Gyula minden törekvése a szocialista színház megteremtése volt. Célja elsősorban a világirodalom nagy klasszikusainak megismertetése a munkássággal, mert — mint a SZEGED ÉS VIDÉKE részére akkor adott nyilatkozatában mondotta: «... a színházak eddig a háborúra oszttottak, gjülcletre tanítottak, az úri közönség részére játszottak és az ő ízlését szolgálták ..." A szakszervezeteken keresztül munkásbérleteket hirdetett a színház és hetenként kétszer munkáselőadásókat tartott, melyre a jegyeket a szakszervezetek osztották szét kizárólag a szervezett munkások között. Az első ilyen munkáselőadás április 12-én Shakespeare: Szentivánéji álom-ja volt. Az előadás előtt Juhász Gyula tartott ismertetőt. Ugyancsak a költő bevezetője után került sor április 17-én Heyermanns: Remény című drámájának bemutatójára, Juhász bevezetőjében itt a naturalista drámáról beszélt és vázolta a modern dráma forradalmának a gyökereit. A polgári regényt és a polgári drámát kritizálta. „Az új dráma — mondotta — a világnak a képét igyekszik tükrözni a színpadról, a legmesszebb hangzó dobogóról hangot adni ... " Gofkij: Éjjeli menedékhely-ét, Tolsztoj: Elő holttest-ét, Hauptmann: Takácsok-ját és Csehov müveit tartja az irányzat legkülönb drámáinak. A Reményre vonatkozóan mondja, hogy ez nem csupán dráma és nem csak költemény; több ennél: őszinte, bátor, becsületes, hatalmas embei i tett, s az irója nem csupán tapsokat akart, de meghallgatást, öntudatra ébredest, visszhangot a lelkekből és tettet, amely a földi igazságtalanság helyébe új világot épít a munkának. A munkások szi vessen fogadták a saját sorsukat bemutató drámát és tett házakkal játszották a lelkes közönség előtt a színházban. J uhász Gyula sikerrel szervezte meg új közönségét, de a szocialista realista színművek ábrázolását nem tudta kellőképpen megvalósítani, mert nem volt elegendő megfelelő darabja. A rendelkezésére álló repertoárból mégis a legjobbakat matatta be. Tömörkény: Barlanglakok cimű egyfelvonásosát és Garami Ernő: Megváltás felé című proletárdrámáját. Egyéb prózai művek az említetteken kívül, melyek az évadban színre kerültek: Shakespeare: Velencei kalmár, Moliére: Tartufíe, Scepin furfangjai, Turgenyev: Kegyelemkenyér, Ibsen: Vadkacsa, Katona: Bánk bán, Gárdonyi: Bor, Annuska, Jókai: Aranyember, Bródy: Tanitónő, Szomory: II. József stb. Operák közül műsoron volt a Tosca, Mignon, Hoffmann meséi, Bohémélet, Traviata és a Carmen. Juhász Gyula tervbe vette, még az Éjjeli menedékhely előadását is, de a színháztól való megválása miatt már nem kerülhetett sor erre. A községesített színház helyzete a francia hadsereg megszállása miatt fokozatosan nehezedett. Almássy színigazgató mindent elkövetett, hogy színházat visszakapja, s a francia csapatok vezetőjében megfelelő támogatást ls talált A városi direktórium megkerülésével a francia parancsnokság május 4-én a színházat gazdasági vonatkozásban visszaadta Almássy igazgatónak, s a színház direktóriuma csak a művészi vezetést végezte. Juhász Gyula a megváltozott körülmények között nem volt hajlandó tovább résztvenni a színház vezetésében, így a direktórium rövid működése után felbomlott és a színház vissszasüllyedt ugyanabba a nívótlanságba, amelyben Juhász Gyula igazgatása előtt vergődött Juhász Gyula Szeged akkori kulturális életében harcosan és következetesen küzdött a munkásosztályt szolgáló színházért A dicsőséges Tanácsköztársaság egy szép fejezete volt ez a szegedi színházi kísértet, mely megmutatta, hogy csak a munkásosztály és a művészet valódi kapcsolata tud igazi kultúrát teremteni. HÉZSŐ FERENC PORTRÉ /en5 István Víncze András A GAZDÁTLAN ASSZONY Pityu a subaszőmyegen fejreállt Jógázott, pizsamanadrágja visszacsúszott, a kabát is visszaesett, barna hasa kilátszott Százig áll xpa, tegnap kilencvenkilencig és fel fog menni ezerig — akkor ismét le százig és ezt tíz menetben kell végig csinálni, nem beszélve a hasgyakorlatokról — mái- annyira tudja, hogy ha megkezdi a légzésgyakorlatot kint a negyedik emelet erkélyén reggel hatkor — hasa a gerincéhez tapad. Így fejre állva az ember nem gondol semmire. Opálos fényben dereng a bútorok alsó fele, nagyon furcsák így alulról. Ekkor jött Anyu. Anyu mostanában hanyag, nagy zajt csap, ideges és öt Pityut tanítja főzni, mintha lány lenne Fintorgott erre a gondolatra. Anyu már be ls rontott. Na tessék, még csak hetvenhat Eldől. — Az ajtó nyitva, bárki ellophatja a ruhákat. (Ruhákat? Nincs semmiféle ruha, zárt faliszekrények vannak az előszobában.) Eltűnt az opálos ragyogás, Pityu felült, fejét tapogatta. Puha még a fejem. Anyu? Azt mondják, Ilyen korban még puha, — Hoztál kenyeret, szalámit, uborkát, tejet? Anyu eldobja táskáját, kirohan a konyhába. onnan hallja. — nem hoztál, hát oz szemtelenség tőled. Fáradtan, éhesen jövök, ennyit se tudsz megtenni? Vakáció van. Pityu felháborodottan ül a subán, nem válúszol. Már kezdi. És ha nincs vakáció, ml van? Én hozok akkor is mindent, pedig nyakig vagyok hülye leckékkel, meg szakkörökkel Anyu lassan jön a szobába, leül. Hallgatnak. Anjru rágyújt, Pityu feltápászkodik, fejét simogatja Nem lapul ez be, miért lenne még puha? ök sok mindent beszélnek, aminek semmi alapja Ránéz Anyura. —• Anyu, elfelejtettem. Most fclöltözök és mindent megveszek. — Az ajtóból viszszaszól — Kérlek Anyu, hagyjál fel azzal a terveddel, hogy belőlem a konyhában lányt csinálj. És azt is tudom, hogy miért vagy mindig feldúlt. Elment Hangzott trappolása a lépcsőházban. Elmosolyodott, letette a cigarettát, a tükörhöz lépett Még nem látszik, hogy harminckét éves vagyok. Huszonnyolc, saccolta meg csinos önmagát, s lassan megfordult, fejét hátracsavarta — igen. a lábam még mindig a legszebb. És most van mindenem. Kosztümöm, bundám, cipőm, táskám, mindenem. És több garnitúra fehérneműm. És van végre fekete csipke fehérneműm. Ekkor enyhén elpirult. Idegesen nyúlt a füstölgő, büdös cigaretta után és nézte, szaglászta, mit is szeretek ezen? Nincs egyebem? És Pityu, a munkám a laborban? Szeretnek, jól dolgozom, ezt érzem. Jó kis lakás ez a másfél szobás összkomfort, új ház. térre néz. Könyveim vannak, színházbérletem, televízióin. Egészséges vagyok. Kiment a konyhába, mosogatott. Pityu ma sem mosogatott el. Nem akar lány lenni, mintha ettől azzá válna. Csibész. De én is ideges vagyok, és — szomorú. Szomorú vagyok egyedül. Pityukám. szomorú vagyok. Folyt a etap víz, öblögetett. Kitekintett, a tűzfal tetején macska sétált. Eszébe jutott Pityu, mit ls mondott? Tudom, hogy miért vagy mindig feldúlt. Pityu tíz éves, istenem, tíz éves, Péter már újra nősült. Jó hogy vége szakadt a vitáknak, Péter nem bírta csak a házias baba nőket De azért mindig friss vacsorát akart, tiszta lakást és soha odébb nem tett egy széket. És a viták. Péter könyvelő — de mérnök szeretett volna lenni. Erről nem tehettem. Sóhajtva zárta el az edényeket, mintha az összes számbajöhető férfiakat végleg elcsukta volna. Nincs senki a láthatáron — hacsak nem István, de István soha nem veszi észre, pedig minden nap dolga van vele. István a kapcsolt intézetből jön a tegnapi eredményekért. István vegyész. Hórihorgas, lassú mozgású, pipál és vastag szövet ruhákat hord. Hiúba erőlteti agyát, István soha nem tréfált vele, nem „beszélgetett", néhány megjegyzés az Időről néha politikai eseményről, s máris ment. Nincs itt semmi, semmi. És Pityu tudja, hogy férjhez kell mennem, férfi kell a házhoz. Titkon mosolygott a régimódi megfogalmazáson és elképzelte István hórihorgas alakiát — itt — pipál és mindig velük marad. Szigorúan nézett most önmagába, szerette a tisztázott dolgokat, sohasem félt az igazat megmondani, önmagának sem. Most megvizsgálta lelke legmélyét és úgy látta — hőség öntötte el — beleesett a pipásba. Vége. Ez az igazság. Pityu rontott be, mint egy csapat rabló, lengette a tejes üveget és kiáltozott. — Becsapott a pénztárosnő hatvan fillérrel. Itt a blokk. Mindent lepakolt, fujtatott — Uborka nincs, hoztam két savanyú paprikát. Szépek. Nem igaz? — Jól van, most pedig eszünk. Kistányérokon tálalta a szalámit, paprikát. melléje jó nagy kenyeret Pityunak és volt még Mackósajt is. A tejet Piívu már öntevékenyen forralta, háttal állt, csípőre tett kézzel, szétvetett lábakkal és valami indulót fütyült. Fejebúbján a forgónál felállt a haj. — Mit fütyülsz, miféle dal ez? — Nem dal, vagyishogy tényleg dal. Tengerész nóta. „Hej tengerre szánj, szállj és meg se állj Szingapúrig." így kezdődik. Anyu most valahogy fonákul érezte magát. Ez a kisfiú forral tejet nekem. Gőgös anya vagyok és lusta, és követelődző, nemcsoda ha Péter elment Bár én is nagyon akartam, hogy békében élhessünk. — Nem fut ki a tej? — kérdezte gyengén. — Ez? Soha. „Hej, meg se állj Szingapúrig, ahol a lányok várnak, késdöfés, hej, meg se állj komám Szingapúrig." Kész a tej. De Anyu. Én ételt szeretnék egyszer enni. Unom ezt a vacak ezt azt Vitte a lábast letette az asztalra, kivett két csészét, kiskanalat, cukortartót, — Anyu ma megint elfelejtette. Szokása szerint mélázik. Leültek. Anyu telemerte a csészéket, az övé bögre volt ötdecis. Szerette a forró tejet. De a szalámi? Sajt? Máslkor parizer, kenőmájas. Anyu nem szeret főzni, régen, nagyon régen, mikor még görbén mászkált a szobában, volt Apu, és emlékezik, hogy vacsoránál mindig volt valami Ijesztő esemény. Most már tudja, mi volt, ez a vacsora. Mindenki így él? Hát ki lehet ezt bími? Ekkor szipogást hallott, felütötte fejét a bögréboL Anyu sírt. Anyu arcún könnyek csurogtak, szemét lehunyta, nyugodt volt, de néha megrezzent. Biztosan visszafojtja — villant át agyán — s ekkor vadul összeszorította szívét a fájdalom. Nem bírta ki. Felkelt, berohant a szobába, levetette magút a subára és fogait összeszorította. Hel tengerész, fel Szingapúrba, várnak jv lányok meg a kések — nem is így van, hogy a fene, még sírni fogok, mint egy taknyos. Felkelt, kiment az erkélyre, jógázott. Tüdejébe annyi levegőt szívott, amennyi csak pukkadásig belefért, majd nagvon lassan engedte ki és kiürült tüdővel húszig számolt. Most jól van, na még négvszer és kész. Aztán visszament a konyhába. Anyu nem nézett rá. Nem szoktak ők érzeleeni. Anyu ritkán simogatja meg, de tudja hogy Anj-u szétmarcangplná magát érte. Miután mindent eltakarítottak közös erővel. Anyu kijelentette, hogy még lerohanhatnak a strandra, még fürödhetnek