Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

kérdőjeles érzékeltetni I szeretné az olvasóval, hogy hnxx/nn té""lődtem, de ereuinénytelenül: egyszerűen nem találtam megfelelő címet, annak az eseménynek a jellemzésére, amelyet most elmesélek. Bizonyára tudják; valamikor sokat barangoltam különböző országokban, hogy tunítsum nyelvünket és irodalmunkról tartsak előadásokat. Természetesen úti tervemet nem én határoztam cím Baghy Gyula zett irodalmi műsor helyett. A siker érdekében a két lány jobbról és balról karonfogva végigsétáltatott a városka minden utcáján. A főutcán és az azt keresztező három mellékutcán, na és a templommal és a gyógyszertárral ellátott főtéren. A bemutató tanítás az általános iskola legnagyobb termében zajlott le. Jelen volt a városka egész Intelligenciája. Természetesen mint főrendezők, a csoport törzstagjai is, családjukkal . . , „ , együtt A tolmács nélküli feT üzenőt éves ser- egynyelvű próbatanítás a i Áa rliilí-, frt, i n 1.,,-.- 1. „ ^ . SIKER VAGY KUDARC? Ket esztendővel ezelőtt h»It meg Baghy Gyula, a szegedi származású, világhírű eszperanlUta Iró és kőltő. Alábbi elbeszélését, mely az Ora dunpo című kötetben jelent ebből az alkalomból közöljük. meg. érdeklődjenek a nyelv I HHQ mea hanem az illető ország ?vtizedeken dt "V?™' és dülő" fiú, a kamaszkor jel- várt "és a szokásos sikert CSZD'Cwm t tata sze ve/etofnTk tT (nem zfVarta * te,mzö jegyeivel. öt szem- eredményezte. Pedagógiai vJSt&i. A ^riSonárl- ia.t°£?ta8°mat megel6z6 hó- Pff.JÜ!6^0^ ,felém * „zsonglőröaködésem" a vöYös us" körutazás kezdete előtt a lemző jegyeivel, öt szemlátogatásomat megelőző hó- pár szegeződött felém és naP'g- valamennyien kedvesen mo- macskával a fehér kutyáAkkor érkezett részükre a s°ty°gtak. rám, az idegenre, val, a zöld krokodillal, a ^okájeSéttoltop^SÍ-" kőzpöntból' egy "anyanyelvű- aki néhány pillanat múlva különböző" szinű" "papírokkal, ban«zpérantóTo- kön írt levél, amely java- »n nt krél^.65 fosztogatott nnrtokét nmei veket nem solta Baghv Gyula megven- Val°ban szégyenkeztem né- csokoladebonbonokkal tomliagyhattamTtórotazásom dégelését® Hát miért ne'? _ ^ftfruto' éö^etoU" * b°10 ^ folvarrán. A jegyzék infor- Becsületes, vendégszerető " , ° szepseg elou' . Szerfelett meg voltam elémációkat tartalmazott a emberekhez illően egyetér- A helyzet tisztázása utan, gedve magammal. Gondolathelyről és az ottani csoport tettek és válaszoltak ls hamarosan feloldodott a je- ban helyeslően vállon verejellegéről. anyanyelvükön, hogy az az Ses hangulat. Udvariasan gettem magam, sőt gratulál, . . . . ,, . ismeretlen úr csak jöjjön, bevezettek a szalonba, majd tam is magamnak a roszA vandortanitó élményei mindent megkap majd, ami az ebédlőbe, kérdésaradatot szui indult nap sikeres betobbnyire már a vasutállo- a négy család kamrájában és zúdítottak rám, nem értvén, fejezéséhez más peronján kezdődnek, pincéjében van... nem tudtam válaszolni, vi- „ kedves olvasó ön is ahol a helyi csoport egy iX 41 gaszukra teletömtek a helyi . vagy több képviselője vár- A titkári tájékoztatás tel- konyhaművészet „specialitája Jesen Igazat mondott: „Régi saivai» amPiveket tavekez- mació nem volt téves. Es a J • z , ., csoport. Mindig áldozatkész." Sm 'vrim ^ cronnrttacrnk 1. szívesen látNos. ez a történet is egyik Miután az olvasó immáron tem Ienyelniszőlőtermesztéséről híres, ismeri a körülményeket, bi- Vendéglátóm, a festői városka peronjón kez- anyára kíváncsi arra is: negyedik tagja és dődött. A titkári jegyzék a „mily lelkesedéssel vendé- újralapítója, kedves, következőket tudatta: „Régi gelték meg a klubtagok?" gyerek volt, de aki csoport. Mindig áldozatkész. tartott az ő „alig a A tagok szívesen látják önt." Amint említettem ez az érő„ parjától. Lenyomott egy vallanom, hogy egyszer leveMár hozzászoktam volt ah- eImeny , a, .avasutaü°más székre, szivart dugott a let kaptam, melyet a négy h^rffiS peronján kezdődött ahol egy számb^ ^ rögtön é|ó gyu- vendéglátóm egyike (rt. Ez hoz, hogy a IelUlet.es tltKari kissé testes, kozepkorú, sza- flit f„rtott _i?m maid köt,- a bizalmas haneú írás kissé fe jegyzésekét a pakorlat ál- káIla8 férfl széles mosoly- három nohárkT' konvakot lehűtotta hiü etoeedettséa^ KínbanTSdott inSá- IfA tA™*" ÜSS Sffff clólT^záz stózalékbarT a^^ttaz- ^vS csoporttagok is szívesen láttak vendégül. Ezután ls még csoport hosszú hónapokon át abban egyben az illúzióban éltem, hogy óriás hasznos szolgálatot tettem az nagyon én kedves felebarátaimnak szívéig akkor; de őszintén be kell ta igazságot tükrözték. Még ls... mégis bc kell valla ,„ >. , jcooosea. . SZObárÓl tan állapította meg, hogy a szobár(ii söt a konyhába is, vendég számára süketnéma. furdalást keltett. | Igen! Igen! A levél hangnom, hogy egész életemben Sehogyan"senT akarta""meg- í^vTttam'SE JS,F baJtársifa" bizalmas sem azelőtt, sem azután nem érten, hocy nemcsak én ?ny°sáva1' yégül P^'S , • volt, a mondatok nagyon • - -W b^ JSS^S^mA ^ölcsfat01 Sr Udvariasan CSÍSZOltak V0UakKIS HIVATALI ÉRlkLMEZŐ SZÓTÁR Akta: hivatalos ügy. — papíron Ad acta — ugyanez papírkosárban. Hivatalsegéd: a legtájékozottabb munkatárs. Pontosan tudja, hogy ebben, vagy abban az esetben milyen iratok, okmánybélyegek szükségesek, kihez kell fordulni, az illető hol található, milyenek a kilátások, stb. Széleskörű ismeretei, rátermettsége ellenére a hivatalsegédből ritkán lesz hivatalfőnök, mert az irigy tisztviselők nem engedik, hogy csak az ügyfelekkel foglalkozzék. Uzsonnáért, cigarettáért szaladgáltatják, körleveleket hordatnak szét vele. Hivatali titok: — Tegnap Kovács Józsi és a titkárnője munkaidő után még bentmaradtak és képzeld ... (a többi a hivatali titok). Hivatali nyelv: — a finn-ugor, a hindi és a szuahéli keveréke. Alapvető szabálya: egy mondut legalább ötven -szóból álljon. — Átvitt értelemben: az érvényesülés egyik fontos eszköze. Kijáró: olyan embert neveznek így, aki bejáratos és összeköttetései révén soron kívül intéztet d a®yeket. Ma már csak elvétve találkozunk — ezzel az elnevezéssel. Kiskirály: basáskodó tisztviselő, aki nem veszi tudomásul, Rogy ő nálunk már nincs, illetve neki már befellegzettKöszönés: a köszönés az ügyfél kötelessége, a tisztviselőé az, hogy ne fogadja. Mintha ez így lenne humánus, mert nem kelt oktalan reményeket a szerencsétlenben. Másodállás: amikor a hivatalnok házon kívül, különpénzért elkészít olyan javaslatokat, terveket, amiket aztán házon belül, a rendes fizetésért, neki Kell elbírálnia. Packázás: régen a hivatali hatalommal való viszszaélés az ügyfél lelki és testi megtörése érdekében. Ma már packázás nincs, de ha elő is fordul, nem helyes. Ranglétra: műszó-eszköz hivatalnokok számára. Érdekes fizikai jelenség: akit felülről nyomnak, nem csúszik le a ranglétrán. Ellenkezőleg — gyorsan halad felfelé! Vesztegetés: az ügyfél részéről történő anyagi vagy egyéb természetű felajánlás, valamilyen ügy kedvező és gyors elintézése érdekében. Jelentéktelen összeggel azonban az ügyfél csak az Idejét vesztegeti. Kürti András láttam Ilyenfajta _ _ ttstn csoportot. Majdnem egy földünkön" nem tudja "aa 6 F -vtizeddel az első világhábo- Bzép ^ „nagyon érthető" \ rű előtt alapította négy de- nyelvét. Mit lehetett ezek lék férfiú, közülük egyik után tenni? A félreértésnyilsem volt eszperantista, el- vánvaló lett. Rögtön elha1 -nben mind a négv már csa- tároztam, hogy a következő ladfő volt, tehát férj ls; és vonattal elutazom, hogy ne de.. „ de a sorok között a ki nem mondott, de kiérezVendéglátóim, a „Négyek" hető szemrehányás kísértett Igazán mindent megtettek, Ez a papírra nem vetett, szahogy kellemessé tegyék az vakban ki nem fejezett idegen számára a vendégsé- szemrehányás volt, az igazi get, mégis a vibráló feszé- tartalma a levélnek, amearra sóvárogtak, hogy he- há'börgass^m""őket, ""magam fíú oldottatel. ^ ^ CSak íg7 értelmezhet' 1 énként legalább egyszer pedig megmeneküljek a pác- legemre" többt esztelenül kártyázgassanak bóL Éppen e2t igyekeztem a r»JÍTLBbmi Rács kissé kortyolgathassák a menetrend segítségével vaszőlójéről híres varoe nedű- lahogy tudomására hozni, jét az egyetlen vendéglő kü- amikor hangoskodó nyájastem: . „Tisztelt Kópé Űr! Bizomi nyara az ördög csöppen tette „fa „»i.c,„i önt a ml ^zony nélküli r Jal*sri: édenünkbe. Látogatása óta szőr megkérdezte, hogy az. lónszobájában. Természete- 8ággal megjött a második a ""KSTl^SLt. n^nd a négy család felesésen feleség és anyós nélkül. „Négy" közül Még testesebb- ' . _ , _ gei teljes rokonságukkal el„Négy" közüL Még testesebbAbban m Időben a ml nek és mosolygósabbnak látnemzetközi nyelvünk valami sz°tt és közben erős kezéegészen új és rendkívüli do- vel csaknem összeroppanaiognak tűnt, és az ország- sjg szorongatta a jobbomatj , , _ gei teljes rokonságukkal veszem es a kezebe adom gzönlötték a mi egykori bolnemzeti nye ven irt kis „Cse- d asztaltársafecs-kulcsot , (kis mln.atflr ^^ A kártyázas meg. ban divatos volt az eszperantót propagálni és csoportokat alapítani. Egynek — a négy hitvesi gyűrűvel megbillncslet férfiú közül — nagyszerű gondolata támadt: „Eszperantó" asztaltársasáEkesszólóan üdvözölt — természetesen anyanyelvén. tn^lllíK^? FÍ™6?; kZ „kulcsokkal", ahol tunk egymásban. Mit tegyek? _ tartózkodtam El kell utaznom. Tovább baj- pen tartozKoatameszperantó nyelvtan és szótár). Ily utazásaim alatt mindig bőségesen elláttam magam azon ország nyelvén írt épszűnt, választmányt hoztak létre, több csoportvezetőségi állást létesítettek. A vezetőség az országos központtal élénk anyanyelvű levelezésbe kezdett, jogos szemgot kell alapítani, hogy a fe- komat lód tam a menetrenddel, hogy megértessem ezen jószándévecske felkeltette a fiú érdeklődését és amikor sikeieségek zsenirozása nélkül . végre megértették. De tiltakozásukat élénk szóára- tette a „Négyek" figyelmét nemes dattal és nyugtató ölelge- is> akik falójában csak most A huszonöt grammos köny- rehányással Illette a köz kártyázhassanak és közben szürcsölgethessék a nemes szőlötövek nektárt nedűjét. A téssel fejezték ~ki. Majd, vi baráti körnek azonban tár- dáman nevetgélve segítették sadalmi alapot és művelödé- a bőröndömet cipelni. A „ háziasszony a két lánvácz>rth e,hatoroztak VÓr°skaba ,Ve2etó dton több" val e^üTcsLlLozott az^l»zért elhatározták, hogy ször megálltunk, mert a mel- t»lánf« tanulási szándékhoz pénzügyileg is támogatják lettünk elhaladó járókelők-. azt a valamit... azt a . " pontot, mert elhallgatta titkot, hogy az eszperantó a harmonikus együttműködés és a béke csodálatos nyelve. Mindebből következik: nem lehet nálunk többé nyertek tudomást, hogy mi agyag lakarékmalacot ölis az eszperantó. Az ebédnél ni... Az utolsó mondatot az nek okvetlen be akartak mucszperantót. Ezért negyed- tatni. Megszakítottuk utunévenként egy szép formájú kat azért is. hogy meglátoagyagmalacot vettek, ame'y- gassuk a „Négy" harmadik nek a hátán levő résbe dob- tagját, aki az egyetlen heták be a pénzt. Tehát ez volt lyjségből álló „Városi Takaa iátékkassza, amelybe min- rékpénztár"-ban volt alkalden alkalommal a kártya- mazásban. Magas, ujjnyi vényereség bizonyos szazaié- kony ember. A tipikus hivakat kötelezően becsúsztatták talnokok megtestesítője, heés a pénztáros- negyedéven- lyesebben megcsontosílója ként széttörte a malacot, volt. hogy az összegyűlt összeget propagandacélra elküldjék A várható kölcsönös triábaz Országos Eszperantó Szö- rándulás után oly fanyarul vétség központi pénztárá- mosolygott, mintha citromba ba harapott volna, s úgy dörzsölgette biliárdgolyó feEgyébként sem elméletileg, jét, mintha még fényesebbé sem gyakorlatilag nem akarta volna tenni, tudtak semmit a nemzetközi nyelvről. Talán a kez- Természetesen ő sem rondeményező sejtette, hogy az totta el a barátságos hanguIgy határoztam el, hogy este próbaleckét adok a terveszó szerint idézem: „Magunk tanultuk meg a nyelvet. Éljen a könnyű eszperantó!" Fordította: Farkas Ernő KOHÁN GYÖRGY KENYÉRSZEGŐ Timár Máté: valami új nyelvféleség, és fontos ez? Nem! pja latot és kedvesen, barátságosan szorongatta kezem, hoszszú. pálcaszerű ujjai között Paradicsomi önfeledtseg- Néhány perces tanácskozágel az alkoholra szomjazó suk után döntött: bezárta a vidám négyes így bor mel- „takarékpénztárt" és csatlalett kártyázgatott, szoreai- k0zott hozzánk, masan támogatva a mozgalmat egészen a világh - rú kitöréséig, amelynek befejeztével csupán egy maradt meg a négy derék emberből. Az életben maradt vlszszaemlékezve az „egykori széD időkre" toborzott három új tagot, hogy folytassák a borozgatással összekötött hagyományos kártyázA „Négyek" most már hárman kísértek a negyedik tag családi otthonába, aki már a tágra nyitott kapubari várt. Széles frontú házának bejárata borostyánnal befuttatott verandához vezetett, ahova három-négy HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET Az Astoria-aluljáróban nagyon nagy volt a reggeli forgalom. Az újságos belerekedt a napi szenzációba; az öreg lottós szelvénykínálgatása szinte könyörgésszámba ment: „Ne menjenek el a szerencséjük mellett", a négy feljáró nyílásán át együtt tolakodott lefelé a napfény a villamosok zakatolásával, fékek csikordulásával, keveredett az alul közlekedők sietős kipp-koppjával, úgy, hogy azt a sokszoknyás, idős nénikét, aki ott bizonytalankodott az áradat közepén, hol ide, hol oda sodorták a rohanók, miközben a hangja a lármába fulladt: — Mondják, kedveskéim, merre igyekezzek abba a nagy egyetemi iskolába?! lépcsőn lehetett feljutni. A gatást és az agyagmalac ne- verandán családjának taggyedévenkénti „leölését", jai foglaltak helyet: nagyon Jóllehet állandóan támogat- bájos, filigrán nő (feltételezték az Országos Eszperantó hetóen a háziasszony), két lébe, mint egy idegen lakásból a faSzövetség pénztárát, soha- helyes, sünire való leányka, Ion átszűrődő, valahol már hallott sem erőltettek magukat, hogy (valószínűleg a házigazda zene, s egész esettke valósága úgy Valahogy azonnal Ismerősnek tűnt az öregasszony szeme. Hangjának elbizonytalanodása úgy csendült a fümegfogta, mintha feléje nyújtotta volna a kezét. Megállott, lefékezte Dezsőt is — egyelőre csak ennyire futotta belőle. Majd — mert a dús-sörényes, farmernadrágos fiú rántott egyet rajta, kivonta a hóna alól a karját. Dezső rándított egyet a vállán, és felinalt a lépcsőn. Janka pedig átevickélt a tömegen, és odament az öregasszonyhoz. Minden lépéssel ismerősebbnek tűnt néki pirossal szegett sokráncos szoknyájával, vesszőből fonott háti kosarával, -berlinerkendőjével együtt. Mintha a nagyanyja lett volna, ahogy utolsó képe a kétéves gyermek Íriszére vetült. Az édesanyja vonásai időben közelebb hozták hozzá, de ő is elment nyolc évvel ezelőtt. Honnan való hát akkor ez a nagy hasonlóság? A hátikosaras néni is őt nézte már, s egyenesen hozzá címezte a kérdést: — Mondja, kedveském, merre az a nagy egyetemi iskola? — Tessék velem jönni — mondta neki szelíden, és kézenfogta. — Éppen odamegyek. Ezután együtt tiporták felfelé a lépcsőfokokat, együtt léptek ki a fényes Kossuth Lajos utcára, s ahogy belevegyültek a tömegbe, s olyanok voltak, mint a jelen és a múlt groteszk ellentéte. .Sokszoknyás néni, kendősen, hátikassal, s szolidan minis diákleány a háta közepéig lendülő hajsátorral. Csak éppen Janka nem foglalkozhatott ezzel a kedves kontraszttal, mert a néni egyre beszélt. — Tudja, kedveském, felszállítottunk húsz tömött kacsát, azt adtam el a csarnokban. Csak a három legkövérebbet vágtam le magunknak. Egyet nekünk az öregemmel, kettőt pedig a fiamnak. Lesütöttem zsírba. Jó lesz neki, ha már házasulatlan maradt. Janka végre rést talált a tömegbe. — Hány éves a fia, nénikém? — Huszonkilenc lesz István vértanúkor. — Itt dolgozik az egyetemen? — Azt írta, de majd most megtudom. Janka nem értette első szóra. — Tudja, kedveském — folytatta az öregasszony —, a Serfőző ángyom Lacija is öt évig húzta a lózungot, hogy tanul, a végén már mérnöknek mondta magát, amikor meg feljött az apja, kiderült, hogy csak valami rajzoló. Az én Mihályom nem ilyen, de gzért körülnézek. A lány elgondolkozott. Micsoda múlt ültethette beléjük azt az önvédelmet, hogy még a gyereküknek sem hisznek? A fia nevét is szereUe volna megkérdezni, de már ott jártak az egyetem alagútjában, s a karórája ls sürgette a bücsúvételt. — Megérkeztünk nénike — mondta mosolyogva. — A portán majd eligazítják, hogy hol találja a fiát. — Rám parancsolt az öregem — mondta az asszony —, hogy először a főnökségét gyóntassam meg, hogyan dolgozik, nincs-e rá panasz, meg mi, csak azután keressem.