Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

A betegellátásról, a szervátültetésekről, az Inffecundin forgal­mazásáról Befejeződött az írószövetségi vezetők I munkaértekezlete Az egészségügyi mimszter nyilatkozata fl Minisztertanács ülése Az egészségügy több idő­szerű, a közvéleményt élén­ken foglalkoztató kérdéséről nyilatkozott dr. Szabó Zol­tán egészségügyi miniszter. A kérdések és a válaszok: — Milyen tervekkel fog­lalkoznak a fekvő- és járó­beteg-ellátás javítására? — Az elmúlt években a minisztérium beható elemző munkával tanulmányt készí­tett — mondta dr. Szabó Zoltán. — E munka és a ta­nulmány széles körű vitája alapján kialakultak a kö­vetkező 15 évre a fejlesztés fő tendenciái. Az egyik leg­döntőbb feladat a fekvőbe­teg-intézeti ellátás fejleszté­se. Az egyik fő feladat ezen a téren a magas szintű és komplex ellátási feladatokat végző nagy intézmények re­konstrukciójában és korsze­rűsítésében látjuk. Ilyenek az egyetemi klinikák, az or­szágos egészségügyi intéze­tek. A nagy fővárosi kórhá­zak és a megyei kórházak. A korszerűsítéssel együttjár új ellátási formák, például a közvetlen életveszély elhá­rítását szolgáló intenzív ápo­lási egységek megteremtése is. Természetesen továbbra is építünk új kórházakat Az eddiginél gyorsabb ütemben kell gondoskodnunk a kor­szerű utókezelés lehetőségei­ről, többek között a szanató­riumi kapacitás fokozásá­ról is. — A járóbeteg-ellátásban ugyancsak számos feladatán előttünk, mégpedig mind az úgynevezett alapellátás, te­hát főleg a körzeti orvosi el­látás, mind pedig a szakor­vosi ellátás fejlesztésében. A körzeti orvosi hálózat lénye­gében kiépült. Az alapellátás minőségét javítja a gyermek­gyógyászati és a fogorvosi körzetek fokozatos kiépülése. A gyermekszakorvosi körze­tek száma meghaladja az öt­százat, s elmondhatjuk, hogy Budapesten és a nagyobb vi­déki városokban a gyermek körzeti orvosi hálózat mar kiépült. A továbbiakban ezt tervszerűen meg akarjuk va­lósítani a kisebb városokban, járási székhelyeken is. A la­kás- és rendelőproblémák el­lenére komoly fejlődést, vá­runk a vidék fogászati alap­ellátásában is. — Külföldről szinte na­ponta érkeznek jelentések különféle szervátültetések­ről. Mikor kerül sor ha­zánkban is hasonló műté­tekre? m A kérdés joggal érdekli a közvéleményt, annak elle­nére, hogy szívátültetésekre tömegméretekben valószínű­leg sohasem kerül sor. Ugyanakkor ezek a kísérle­tek hozzájárulnak egy sor megoldatlan, főleg immuno­lógiai probléma tisztázásá­hoz. A szervétültetés -"ő te­rülete világszerte ,a veseát­ültetés, és hazánkban is eb­ben az irányban kívánunk haladni. Ehhez azonban meg kell teremteni a személyi és tárgyi feltételeket Az Egész­ségügyi Minisztérium mun­kabizottságot hozott létre a feltételek meghatározására, amelyek alapján lehetőleg ez év végéig hazánkban is lét­rejöhet egy olyan központ, ahol magas színvonalon együttműködő belgyógyász, sebész, urológus, immunoló­gus szakemberek eredménye­sen kezdhetnek hozzá a ve­seátültetésekhez. A beavat­kozás indokoltságát minden esetben orvosi bizottság dönti majd el. — Magas a művi vetélé­sek száma, ugyanakkor so­kan kifogásolják az Infe­cundin forgalmazásában tapasztalható nehézségeket. Mi erről a véleménye? — Igen az anyák és az új generáció szempontjából egy­aránt aggasztó a művi ter­hességmegszakítások válto­zatlanul magas száma, ami feltehetően az egyik, bár nem egyedüli tényezője a kora­szülések magas számának. Ez viszont egyáltalán nem elhanyagolható körülmény a csecsemőhalálozás további csökkentése és az új generá­ció biológiai értéke szem­pontjából. Elég arra utalnom, hogy hazánkban az egy éven alul meghalt csecsemők több mint 70 százaléka a szülést követő két héten belül veszti életét s túlnyomó többségük koraszülött. Ezen túl: a fo­gamzóiképes korban levő nők. a leendő anyák egészségének védelme is kötelességünkké teszi, hogy mindent megte­gyünk a terhességmegszakí­tások számának erőteljes csökkentésére és a korszerű fogamzásgátló eszközök el­terjesztésére. Az Egészségügyi Miniszté­rium már 1967-ben bevezette a magyar gyártmányú Infe­cundin elnevezésű fogamzás­gátló tablettát. Hormonális hatású szerről lévén szó, csak szakorvosi ellenőrzés mellett szabad forgalomba hozni, ez egyébként minden értékesebb gyógyszer esetében általános szabály. A megkötöttségek természetesen bizonyos mér­tékben nehezítették a szer terjedését Ennek ellenére 1968 őszén körülbelül 20 ezer nő használta rendszeresen a tablettákat és számuk ma mar a 80 ezret is meghaladja. Az utódokra ártalmas követ­kezményt nemcsak nálunk, hanem sehol a világon nem észleltek, pedig 1956 óta több millió nő szedi rendszeresen az ilyen természetű fogam­zásgátlókat. Ugyancsak egy­értelmű megállapítás, hogy a tabletták szedése nem okoz meddőséget, nem gátolja a' későbbi kívánt terhesség lét­rejöttét. A kedvező tapasztalatok alapján lényegesen enyhítet­tünk a kezdeti szigorú előírá­sokon. Ma már a lakóhelytől és a munkahelytől függetle­nül minden klinikai, kórházi, rendelőintézeti szülész-nő­gyógyász szakorvos félévre elegendő mennyiséget írhat fel a tablettákból. A gyógy­szertár a recept alapján egy­szerre két hónapra elegendő tablettát szolgáltathat ki. mégpedig a korábbi 55 fo­rint helyet havi 31 forintos áron. Az orvosi ellenőrzés­től továbbra sem tekinthe­tünk el, mert bizonyos be­tegségekben szenvedőknek más fogamzásgátlókat kell ajánlani. Egyébként Angliá­ban és Franciaországban újabban szintén rátértek az orvosi ellenőrrésre. Az egész kérdés tanulmá­nyozására a közelmúltban az Egészségügyi Tudományos Tanács keretében bizottságot hívtunk életre. Remélhetőleg az év második felére elké­szülnek feladatukkal. Akkor pontosabb képet alkothatunk majd a fogamzásgátlás még korszerűbb, hatékonyabb el­járásairól. és dönthetünk a koraszülések csökkentését célzó úiabb módszerek beve­zetéséről is. Továbbfejleszt­jük az aktív terhesgondozást is. A nagy nőgyógvászati osz­tályokon újszülött-osztályo­kat tervezünk. Az újszülött­és csecsemőgondozásnak va­lamint a családterverésnek nagy szerepet szánunk az or­vos- és ápolónőképrésben és továbbképzésben is. (MTI) 1970-ben ünneplik meg vi­lágszerte az emberiség nagy tanítója, Lenin születésének 100. évfordulóját, amelynek eseményeit a szocialista or­szágokban különösen nagy gonddal készítik elő az iro­dalom munkásai. Egyebek közt erről volt szó az európai szocialista országok írószö­vetségi vezetőinek pénteki tanácskozásán, amellyel záró­üléséhez érkezett a három­napos budapesti munkaérte • kezlet, amely a sokoldalú kapcsolatok erősítését szol­gálta. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács pénte­ken ülést tartott. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese tájékoztatást adott a magyar—NDK gaz­dasági és műszaki tudomá­nyos együttműködési bizott­ság munkájával kapcsolatos berlini megbeszéléseiről, to­vábbá a Lipcsei Tavaszi Vá­sáron részt vett magyar kor­mányküldöttség tapasztala­tairóL A kormány jóváhagyólag tudomásul vette Szurdi Ist­vánnak, a szocialista orszá­gok belkereskedelmi minisz­tereinek Budapesten folyta­tott tanácskozásáról, vala­mint Kiss Árpádnak, a KGST-be tömörült államok­ban működő műszaki fejlesz­tési bizottság elnökeinek moszkvai értekezletéről szó­ló beszámolóját. Az igazság ügyiminiszter az Országos Találmányi Hivatal elnökével együttesen a talál­mányok szabadalmi oltalmá­ról szóló törvény, a művelő­désügyi miniszterrel közösen pedig a szerzői jogról szóló törvénytervezetet terjesztette elő. A Minisztertanács a ja­vaslatokat megvitatta és úgy határozott, hogy azokat az országggyűlés elé kell ter­jeszteni. A kormány meghallgatta és efogadta dr. Dimény Im­re jelentését a tavaszi me­zőgazdasági munkákra való felkészülésről, majd egyéo ügyeket tárgyalt. A Tanácsköztársaság jubileuma Tudományos emlék* A Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának közelgő 50. évfordulója alkalmából a Csongrád megyei pártbizott­ság marxizmus-leninizmus esti egyeteme tegnap dél­előtt tudományos emlékülést rendezett a Népművelési Tanácsadó Deák Ferenc utcai klubjában. Az ülésen részt vettek az esti egye­tem tanárai, valamint a me­gyei, városi és járási párt­bizottság több munkatársa és a szakosított tanfolyamok több végzett hallgatója. Megjelent az emlékülésen Deák Béla, a városi párt vb tagja, a pártbizottság osz­tályvezetője és dr. Szalontai József, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezető­helyettese. Megnyitót Szabó Gáborné, az esti egyetem igazgatója mondott, hangoztatva, az emlékülés célja, hogy az esti egyetem a maga esz­közeivel hozzájáruljon a Ta­nácsköztársaság 50. évfor­dulójának megünnepléséhez. Ezután Gábor Sándorné kandidátus, az MSZMP Párttörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa, a Magyar Tanácsköztársaság külpolitikája címmel tar­tott előadást. Bevezetésként vázolta a Tanácsköztársaság előtti rendkívül kedvezőtlen külpolitikai helyzetet, majd rámutatott, hogy ez a hely­zet március 21-e után sok kedvező vonást mutatott. A Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa és egyben a pro­Egy tiszta szívű harcos emlékére Hatvan évvel ezelőtt szü­letett Rajk László, a székely­udvarhelyi tizenhárom gyer­mekes nehéz sorsú csizmadia fia, akinek pályafutása és sorsa fényes hullócsillagként vonult át a magyar munkás­mozgalmon. Nagy küzdelmek árán, nélkülözések közepette szerezte meg a tudást. Egye­temista korában az Eötvös kollégiumban. gyermekkori tapasztalatai, olvasmányél­ménye, a környezet, és kutató kíváncsisága jóvoltából meg­ismerkedett a marxizmussal —leninizmussal, s egy forra­dalmi diákcsoport tagjaként Somogyi Károlyné felvétele MEGGYULLADT A/ OLAJRÉTEG. Tegnap az SZT-5 taiikáilomás mellett vízleveze­tés megoldásán dolgozott az NKFV szegedi üzemének tíz. mezőgazdasági tsz-től szer­ződtetett földmunkása. Bukugátat készítettek a csatorna > izének felszínén úszó 5—38 centi vastagságú olajréteg leválasztására, amikor az egyik munkás gondatlansága kö­vetkeztében meggyulladt az olajréteg. A véletlen ola.jtííz nem okozott kárt. sérülés sem történt átesett a forradalmi tűzke­resztségen. Huszonkét éves korában már az illegális kommunista párt aktív tagja. Sallai és Fürst törvénytelen kivégzése idején ő is a börtönöket jár­ta, de semmilyen üldöztetés nem tudta visszariasztani a felismert igazság szolgálatá­tól. A harmincas évek közepén Rajk László a forradalmi munkásmozgalom egyik köz­ponti alakja lett Magyaror­szágon. A rendőrség üldözé­se elől egy időre illegalitásba vonult. A spanyol nép sza­badságharcának megsegítésé­re önkéntesnek ment Spa­nyolországba, a Nemzetközi Brigádban a magyar zászló­alj politikai biztosa, majd párttitkára lett. Sok csatá­ban vett részt, súlyosan meg­sebesült. Az 194 l-es összeomlásig : i L Aciaországi internálótébo­ruk lakója, a Franciaország­ból visszavonult sok ezer kü­lönböző nemzetiségű forra­dalmárral együtt. A nácik szovjetellenes rablóháborújá­nak megindulása után Raji* Lászlónak több más magyar kommunistával együtt sike­rült titokban hazatérnie. El­fogták, a nagykanizsai, rnajd a kistarcsai internálótáborba záriák. 1944 tavaszán a Mar­áit körúti katonai börtönbe került. Büntetése szeptem­berben telt le, azokban a napokban, amikor Horthy Lakatos tábornokot bízta meg a kormány vezetésével, s az uralkodó körök a hábo­rúból való kiugrás gondola­tával foglalkoztak. Ez a kö­rülmény játszott közre ab­ban, hogy a Margit körúti börtönből szabadlábra kerül­hetett. Hosszú évek múltán ismét alkalma nyílt arra — méghozzá a legkritikusabb időkben —. hogy a párt más vezetőivel együtt szervezze és irányítsa a széles körű an- • tifasiszta összefogást, az el­lenállást, a hitleristák és magyar bérenceikkel szem­ben. Forradalmi munkája köz­ben Rajk Lászlót a fasiszták elfogták, Sopron-kőhidai fegyházba vitték, majd a né­metek menekülésekor Né­metországba. Onnan tért ha­za a felszabadult hazába, 1945. májas 15-én. Harminc­hat éves volt, amikor a nagy­budapesti pártbizottság tit­kára lett, majd a párt főtit­kár-helyettese, a Politikai Bizottság tagja, a Magyar Függetlenségi Népfront fő­titkára. A felszabadulást kö­vető években hatlmas, sok­irányú tevékenységet foly­tatott. A párt őt állította a Belügyminisztérium élére, ahol harcedzett keménységé­vel, megingathatatlan igaz­ságszeretetével küzdött a né­pi hatalom biztonságáért. Mindenkor következetesen védelmezte a törvényességet, de nem ismert elnézést a nép hatalmát veszélyeztető el­leníoiTadalmárokkal, reakci­ósokkal. kártevőkkel, össze­esküvőkkel szemben. Tragikus veszteség érte pártunkat, a magyar mun­kásosztályt, amikor húsz év­vel ezelőtt, 1949 tavaszán Rajk Lászlót, az önfeláldo­zó forradalmárt, a koncepciós perek során bíróság elé állí­tották és kivégezték. Csak évekkel később kerekedhet­tek fölül a pártban azok az egészséges erők, melyek vé­get vetettek a törvénytelen­ségeknek és rehabilitálták őt. Rajk László elvtársra, szü­letése hatvanadik évfordu­lóján, a nép tiszta szívű hő­seinek kijáró tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk. VADASZ FERENC letárhatalom tényleges ve­zetője, Kun Béla az első szocialista ország, a Szovjet­unió példájára a világ né­peihez intézett felhívásában bejelentette, hogy a Tanács­köztársaság békében kíván élni a világ valamennyi nemzetével. Külön távirat­ban fordult a szovjet kor­mányhoz, amelyben bejelen­tette, hogy testvéri szövet­ségre kíván lépni Szovjet­Oroszországgal és egyben támogatását kérte a fenye­gető antant imperializmus ellen. Ezt a szövetséget — mu­tatott rá az előadó — nem foglalták írásos szerződésbe, de a helyzet adta lehetősé­gekhez képest a két ország között szoros kapcsolat ala­kult ki. Egyebek közt Moszkvából szikratávíróit naponta tájékoztatták a ta­nácskoi-mányt a szovjet helyzetről. A magyar—szovjet kap­csolatok részletes ismerteté­se után az előadás a Ta­nácsköztársaság és Ausztria viszonyát elemezte. Ez a kérdés azért fontos, mert a polgári államok közül a magyar proletárhatalomnak egyedül Ausztriával sikerült diplomáciai kapcsolatokat létesítenie. Ez a kapcsolat sokat segített egyrészt a Magyar Tanácsköztársaság­nak másrészt az Osztrák Kommunista Pártnak. A tanácskormány osztrák te­rületéről kapott egyebek közt nyersanyagokat, fo­gyasztási cikkeket és hadi­anyagokat is, Ausztria pedig Magyarországról élelmiszert. Felmerülhet a kérdés, he­lyes volt-e, hogy a Tanács­köztársaság diplomáciai kap­csolatokat tartott fenn Ausztriával? Feltétlenül he­lyes. Az egyetlen szocialis­ta szövetségestől, Szovjet­Oroszországtól az interven­ció, a polgárháború front­vonalai választották el. Az antant blokádja fojtogatta a magyar munkáshatalmat. A környező új burzsoá álla­mok ellenségesen álltak szemben a Tanácsköztársa­sággal. Ezt a fojtogató gyű­rűt csak Ausztrián keresztül lehetett áttörni. Az a re­mény, hogy Ausztriában is győz a proletárforradalom, nem vált valóra, de még így is jelentős gazdasági és po­litikai erőforrás volt a pro­letárdiktatúra számára ez a kapcsolat, amelyet nem­csak saját maga, "hanem Szovjet-Oroszország javára is fel tudott használni — foglalta össze elemrését Gábor Sándorné. Ezután Gaál Endre, a József Attila Tudomány­egyetem úi és legújabbkori magyar történeti tanszéké­nek adjunktusa tartott elő­adást. A Tanácsköztársaság Csongrád megyei történeté­nek néhány kérdése cím­mel. SZOMBAT, 1969. MÁRCIUS 8. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom