Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

Mindenkinek a magaét Kiki maga mesterségét... kultúra lámpáját most egyetlen, négykerék-meghaj­1 lovas szekéren viszik, tású autóját. Az a nagy is­Ahova a lovakat kormányoz­zák, egy hónapja friss ke­nyeret sem láttak. Elszakí­kola előtt áll. Mióta igaz­gató, mindig ilyet tervez a kultúrotthonnak, hogy télen lotta akkor a világtól ezt a is kijuthasson a tanyai em­vidéket a hó. Utolsó híradás talán az a boszorkányhistó­ria volt innen. Börcsök ásotthalmi berekhez. Legalább ma es­tére lenne az övé! Itt állni ez a lovas kocsi is tudna he­Szilveszter, az iyette. Beköszön az iskolába, művelődési ház hátha kijönne valaki. hivatásszeretetből lett igaz- Száznál többen várják Kö­gatója ül a községi fogaton, röséren. Hálálkodik a Szabó Hideg még a szél, ha délről házaspár, a két itteni peda­fúj is, dermesztő az eső, ha i átázik a kabáton. Van ugyan esőkabát, de az a vetítőgé­pet védi. Jó időben 7 kilo­méter az út a falutól a kö­1 rösérl iskoláig, most több mint másfél óra. Amikor még a faluban megy, nem győz köszönni. Azt már elengedi a füle mellett, hogy forduljon visz­sza, pedig mindenki erre biz­tatja. — Ha odaérsz is, egye­dül leszel. Nincs olyan bo­lond, aki ilyen időben ki­gógus. Nehéz lett volna ha­zaküldeni az embereket. A terepjáró autó utasai tudják, hogy elindult. Ha­tártalan jó szívvel viseltet­nek iránta, mert íme, meg­érkeztek teljes számban. Kí­váncsiak rá, eljutott-e eddig. Szíves szóval invitálják őket a pedagóguslakásba, de csak ketten jönnek be köszönni. Aztán visszafordulnak. Hiá­ba kérlelik őket, hogy vár­ják meg az előadást, leg­alább vigyék haza utána ezt 11. mozdul hazulról — mondják az átfagyott embert. Rövid a neki. válasz: — Uram, hogy gon­Jól húznak a lovak. A ke- dolod? reszteződésnél kell először Több mint száz ember erélyesebben közbeavatkozni, I szemeláttára a népmű­hogy vagjanak csak neki a ve]és hivatalos emberei ott­rossz útnak. Nem szeretnék hagyták a kultúra lámpását, ló ^enni a község kocsijában. Nem így gondolta. Még a faluban elkerüli a lovas kocsi a népművelés Horváth Dezső Egymás serkentő társasága Eötvös Kollégium, Szeged A Vargák utcájában (mai Rom utca) egy ház előtt eveztem — írja egyik mentős emlékiratában —, már teli volt a dereglye, észrevettem, hogy odabent többen várják a mentést, segítségért kiabálnak. — Hányan vannak? — Tizenegyen. A víz a szobában majd­nem az asztal tetejét elérte már, a ház düledező és lámpa égett az asztalon, kö­rülötte az anyák asztalon állva karjaikban tartották gyermekeiket Közeledjünk a házhoz, mivel tizenegy em­ber még fölfért volna de­reglyénkre. öt-hat méternyi­re a házhoz értünk, mikor irtózatos robajjal a ház el­tűnt a hullámokban. Sokan a parton Segély az utolsó percben Pesti Napló, március 14.: dést akar intézni a kor­Szegény szegediek, nem bír- Hiányhoz. Kérdéséből ki­dolgozó nak elváini elpusztult váró- H° b'i Jarót^ J1" munkások közül az utolsó suktóL KIk elfutűttak hÓ2a„ pillanatig kitartottak a tölté- ikból, keskeny szárazulatok- nyos rémhíreket hallott itt ról nézik az iszony helyét, hol minden boldogságukat eltemette a víz, de annak még a nyomát is. Az elgondolkodásra az idő teszi a különféle tudomá­ad jó okot. Mert mikor más- ny okban való igazi elmélyü­kor tűnődjünk el a szegedi lést. Eötvös Kollégium sorsának alakulásán, ha nem születé- , , r > pontosabban: újjá- Le/KeS bUVOTOK születésének — 15. évfordulo- " jan, meg akkor, amikor már „ , , . . - .„A—Wit. iavAi, ic iHVmii., s hogy ez a tudományos gászok, akik, mondhatni, pal­a szazadlk lakója is kiballa- n,élvbe szállás tényleg meg- férozottabb gondolkodásra gott a kapujan; természete- történt, azt számos érv bi- serkentik a velük együtt la­sen jeles vagy éppen kitűnő zt nyitja. Többek között az, kókat. a következő évekre ís alkal­masnak ítélik ezt a létszá­mot. Annál is inkább an­nak, mert a természettudo­mányi és a bölcsészettudomá­nyi tárgyak „elsajátítóira" érezhetően jó hatással van­nak az újabban felvett Jo­diplomával a keréken. Az utánpótlás bázisa hogj már a tudományok dok­tora címet viselő professzor is kinőtt a kollégium egyko­ri lakói közül, s éppígy az is, hogy jó néhány hajdani eöt­vösista viseli — joggal — a tanársegédi, adjunktusi cí­met. Kültagok A létszám állandósulása persze csak a bentlakókra vo­natkozik, hiszen a kollégium­nak van néhány' „kültagja" Hogy miképpen is válik is. olyan diákok, akik rend­egy-egy új kollégiumi lakó a szeres látogatói a társalgó­óta hogy dr Grasselly Gyula tudományok lelkesebb búvá- nak, a könyvtárszobának, s ' "tó ',„ „ ,w ., rává ? A már emlegetett lég- akiknek sorába lehet, hogy j ís mindenki ismerte a vá­egyetemi tanár, a Józser At- kÖT hozza ezt Az> hogy az niaJ(j lányokat is bofogadnak. rosban ezt tila Tudományegyetem ter- tagok gyakran láthatnak Könnven megeshet hogy ép­olyan frissen megjelent tu- ' ^^ kollégium dományos dolgozatokat, ame- f „,. . , , .. .,, lyeket valamelyik szobatár- hosszú hajú kültagjai közül suk „szignója" jegyez, s ha nő majd ki a következő pro­végighallgatják a tudomá- ftiszor, s lesz tudományá­Tizenöt év, másfél évtized. Éppen ennyi idő telt el az­mészettudományi kara jelen­legi dékánjának javaslatára ismét működni kezdett min­den egyetemek legkisebb kol­seken. Mikor ránk zúdult az ár, fölmásztak a Makkoserdő fáira. Miután az erdőcske a városon kívül esett, a men­tők csak a harmadik napon tudták összeszedni a fákról a félholtra fagyott embereket Kevés a mentőeszköz. Pe­dig a háztetőkön, fákon, ke­rítéseken menedéket lelt ! emberek nem sokáig tarthat­í Ják meg izomerejükkel pusz­ta életüket. Ha egy csónak arrafelé közeledik, százan kiáltanak segítségért a két­ségbeesés hangján. Félig fagyva, de még élve szedtek le egy fáról egy hét­éves kisfiút a mentők, aki harminc óra hosszáig kupo­rodott az ágak között aho­vá odakötözte az apja, míg ő bement a házba a másik fiá­ért de eközben lerogyott a ház, se apa, se testvér nem került elő többé. Egy embert a mentők a tragédia napján délután szedtek le egy úszkáló ház­tetőről. A szerencsétlen em­ber egy hosszú rúddal koto­rászott, az árbaveszett fele­ségét kereste, fájdalmában megőrült Az árvíz után évek múlva a képviselőház folyosóján arról, hogy Szegeden valami baj van. A kormány szíves­kedjék felvilágosítást adni, hogy mi igaz ezekből a hí­rekből. Idén március 12-re esik Szeged múlt száza­di katasztrófájának, a mindent elpusztító nagy árvíznek kilencvenedik évfordulója. Ebből a ju­biláris alkalomból kö­zöljük 14 folytatásban megjelenő „Tudósítások a szegedi nagy vízről" című dokumentumsoro­zatunkat légiuma: otthona a tiz-egyné- nyos diákkörök előadássoro- ^ megbecsüit doktora, szakmája" zatait, azokon is feltétlenül hány, választott , ,,, .. , ' ... elhangzik egy-egy kollegájuk iránt társainál jobban érdek- írta referátum. A szüntele­lődő nagydiáknak. nül tapasztalt jó példa buz­A kicsi otthon ugyanis az dltJa nagyobb teljesítmény­. , ., .. . . „ re a kis közösség tagjait Az ambíciózusabb egyetemi hall- viszl rá őket> hogy megSza­gatók műhelyeként szervező- porítsák a nyelvórákat — je­dött. Azért hogy ne csupán lenleg ez önkéntes stúdiumok az előadások, szemlnáriu- arában az első számú az , . , angol —, s hogv a rendsze­mok szeszelyesen kővetkező resen egymást követ6 vitá_ foglalkozásain, de éppen a k0n, előadóesteken ráadás­munkára legalkalmasabb Ismeretekre tegyenek szert, „egyéb" időpontokban is Néhány éve a József Attila érezzék egymás serkentő tár- Kollégium Lenin körúti épü­saságat az arra érdemesek. letf ad otthont a két tucat­nyira nőtt diákseregnek. An­Egymás serkentő társasága! nak első emeletén rendezték Így fejezhető kl talán a leg- be a három lakószobát, a pontosabban a kollégiumaid- Könyvtárat, meg a társalgót ^ ., . . ., amelynek „felszereltségére" pftas lényege. Miként a jó aligha hangozhdt el panasz. háromnegyed évszázaddal ez- A . ^ ^^ házi_ előtt letrehozott budapesti könyvtór darabjait egyéb­Eötvös Kollégiumot., úgy a tl- ként most 12 TTK-s, 9 böl­zenöt éve újjászervezett sze- csész es 3 jogász forgatja, s gedi otthuntársát is a külön- rmnt a kollégium igazgatója, ö dr. Huhn Péter egyetemi ta­féle egyetemi intezetek utat 1- nár _ aki az alapitó Gras. pótlásbiztosltó bázisávxtk selly Gyulától két éve vette szánták. Valami olyan hély- át a három kar hallgatóiból nek. ameiy a tanulásra külö- toborzott diákcsoport vezeté­• , ... . sét, s aki a harmincas évek­nösen alkalmas korúim -nyei- ben Szegeden működött „el­liózikönytáruvul, dol- sö" Eötvös Kollégiumnál: ma­lehetővé ga ls tagja volt — elmondta, Akácz László a boldogtalan embert: mindig egy hosszú bottal járt, s ha eső után va­lahol egy kis tócsát látott, Izgatottan kotorászott benne botjával, a feleségét kereste minden vízben, amíg csak élt. Március 12-én reggel min­den napilap részletes tudósí­tást adott Szeged pusztulá­sáról. Ezeket a tudósításo­kat minden Intelligens em­ber olvasta, a képviselőház elnöke és a kormány tagjai azonban nem olvastak újsá­got, alkalmasint azért, mert ez rájuk nézve nem volt fontos dolog. Délelőtt negyed tizenegykor Ghioy Kálmán elnök megnyitotta a képvi­selőház ülését, referált a Házhoz érkezett iratokról, s azután, mintha Szegeden semmi sem történt volna, így szólt: — Napirenden van az ál­lami költségvetés... Egy képviselő, Nóvák Gusztáv azonban felszólalt még a napirend előtt, mert mint mondotta, fontos kér­vel goaószobájával ... A nyugat-pa­kisztáni Rawalpindi központjában van egy szűk kis utca, ahol egymás mellé tapadnak a csodála­tos pakisztáni ötvös­mesterek és fafara­gók boltocskái. Ha a ban flz archeológia és a dollár DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1969, MÁRCIUS 8. ásatások során előke­rült kincseit A thai­földi kormány pél­dául az utóbbi idő­ben nyomára buk­kant néhány olyan műalkotásnak, ame­lyek már James „ N ^ gyerekjátéknak A Pakistan Times Thomson amerikai bolt tulajdonosa meg- tűnnek azok mellett, című lap így írt er- mugyujtő kollekció­sejti, hogy külföldi amelyeket a nagy- ről: „A nyugati mű- lába kerültek, sőt si­keresi fel, akkor fel- ban dolgozó csempé- gyűjtők ízlésehez al- kerü.U vissza ,u Yf" tétlenül felajánlja, szek valósítanak meg. kalmazkodó csempé- rezn»« azokat bár hogy kétféle üzletet Ezek a csempészcso- szek fosztogatják Pa- meglehetősen súlyos is lehet kötni, egy- portok milliomosok kisztán múzeumait és összegek árán. Az in­részt beváltana helyi igényeit elégítik ki", az archelógiai ásatá- dlal , hato®ágok ,egy valutára green ino- akik különösen nagy- sok leleteit. Az utób- f7eJ ezelőtt lePlez" ne.v-t, vagyis a dol- ra értékelik az ősi bi néhány év alatt tek le egy csempész­lárt, másrészt eladás- keletl művészeti tár- szerszámra vitték ki bandat' amely osi in­ra kínál „pakisztáni gyakat;. Ezek a„gyűj- az országból a Budd­emlékként" fából ke- tök" válogatósak, ós ha-szobrokat. és más szült szobrocskát elsősorban Ganda- kultikus tárgyakat", vagy osi kancsót. Bar ra_féle pakisztáni Az újság szerint ez mindkét féle üzlet- műtárgyakat, a Taxi- a csempészbanda egy kötés törvényellenes, i£k drágakővel ékes nemzetközi csoport­gyakorlatilag az or- ékszereit, a mongol hoz tartozik, amely szág minden városa- uralom és a muzul- röviddel a második ban ezt teszik, te- mán korszakot meg- világháború befejik dések sem elégsége­kintettel arra, milyen tíiQző időkben szüle- zése után alakult es sek. Az amerikai „tu­nagy az érdeklődés tett rniniaturákat. a már több mint 20 risták" és a helyi Nyugaton az ősi mű- kéziratos tekercseket, esztendeje rendszere- csempeszek ma is veszeti alkotások amelyek nemegyszer sen fosztogatja Afga- fosztogatják az ázsiai Iránt. több szaz, vagy ezer nisztán, Pakisztán, orszagokat es számos Ezek a „műkedve- évvel ezelőtt készül- Thaiföld. Kambodzsa, értéket visznek el az lő" kis üzletek azon- tek. India múzeumait, óceánon túlra. diát istenszobrokat rabolt rendszeresen templomokból és szállított külföldre. A csoport tagjait ártal­matlanná tették. De sokszor még a legszigorúbb íntézke­A kormány tagjai közül Pauler Tivadar igazságügy­miniszter volt jelen, akinek szintén sejtelme sem volt arról, hogy a lapokban óriási tudósítások jelentek meg Szeged pusztulásáról. A mi­niszter úr nem hallott sem­mit, elvből nem olvasott új­ságot, sőt alkalmasint már semmi egyebeket, mint oly aktákat, melyeket maga elé tétetett A magyar király: kormány tagja csak ennyit tudott mondani a Háznak: — A törvényszéki elnöktől ma reggel fél hatkor érte­sítést kaptam, hogy a szél­vész következtében a tölté­sek átszakadtak és a víz a város felé ömlik A rabok már előbb el lévén szállít­va, teendőim arra szorítkozó tak, hogy az elnököt felha­talmazzam mindazon iratéa­kedések megtételére, ame­lyek az Iratok és a telek­könyvek megmentésére szük­ségesek, és egyszersmind neki az erre megfelelő pénzösszeget asszignáltam. Ennyi volt az egész, arait a miniszter űr Szeged pusz­tulásáról szükségesnek vélt mondani. Szerencsére éppen ekkor az ülésterembe érke­zett Tisza Kálmán minisz­terelnök, aki megérezte, hogy ezt a tragikus ügyet ilyen sommásan elintézni nem lehet Természetesen ő sem olvasott újságot, de neki már voltak némi érte­sülései és bejelentette a Háznak, hogy Szeged város katasztrófája hajnalban ne­gyed háromkor bekövetke­zett Hogy ez alkalommal egy-két részvétteljes szót ls kellene mondani, azt nem gondolta a miniszterelnök, azonban közölte, hogy Lu­kács György kormánybiztost felhatalmazta az élelmezés­re, mentésre és a hajlékta­lanok elszállítására — negy­venezer forint erejéig. — Emberéletet nemigen kell féltenünk, mondotta a miniszterelnök, mert már napokkal ezelőtt, sőt rész­ben már hetekkel ezelőtt megtörténtek az intézkedé­sek arra nézve, hogy a mentőeszközök, csónakok stb. kéznél legyenek. Az ellenzék sem volt sok­kal jobban meghatva, mint a kormány. Helfy Ignác csak arra tett megjegyzést, hogy kevés lesz a negyven­ezer forint, a Szegednek nyújtandó segélyt nem kel­lene korlátozni. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom