Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

Épülnek a Minta­fülkék A szegedi József Attila Tu-„ dományegyetem botanikus kertjében növénykísérlet) ház építését kezdték meg. A négy fülkéből álló klí­maházban előre meghatáro­zott program szerint szabá­lyozhatják a hőmérsékletet, a fényviszonyokat és a páratar­talmat. Ezenkívül programo­zott ütem szerint irányíthat­ják a levegő mozgását és s széndioxid-koncentrációt is. Az új létesítmény a tudo­mányos kutatásokkal pár­huzamosan az egyetemi hall­gatók magasabb színvonalú képzését is szolgálja. (MTI) Erdősítések, a faipar korszerűsítése Zöldövezet a városok körül KISZ-esek jubileumi ünnepségsorozata Pénteken a MÉM-ben Föl­des László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes sajtótájékoztatón is­mertette az erdészet és a fa­ipar helyzetét, feladatait. El­mondotta, hogy a faanyag­gazdálkodás területén lé­nyegében megszűnt a keret­gazdálkodás, hatósági ára csak a fenyő-fűrészárúnak van. Javultak a gazdálkodás feltételei; elsősorban ez tette Selmeczi Tóth János felvétele OSLÓI UTCAKÉP lehetővé, hogv- mázsánként 7 forint 70 fillérrel csökkent­sék a tűzifa fogyasztói árát. Olcsóbb lett a nyers farost és a lakkozott farost is. Va­lamennyi erdőgazdaság és vállalat nyereséggel zárta az el­múlt évet. 1968-ban 135 millió deviza­forint értékű fát és fatermé­ket exportáltunk, csupán a cserpapírfából 113 ezer köb­méter volt a kivitel. A tervekkel kapcsolatban a miniszterhelyettes rámu­tatott: a faanyag-gazdálkodás fő célja, hogy tovább javuljon az egyen­súly a hazai nyersanyag­bázis és a feldolgozó kapa­citás között. Idén a fakitermelés 3 száza­lékos emelkedésével számol­nak, 35 százalékkal több parkettát, 43 százalékkal több bútorlapot állítanak elő az üzemek és a furnérellá­tás is javul. A vállalati be­ruházások volumene hozzá­vetőleg 260 millió forintot tesz majd ki az erdőgazda­ságoknál. a fafeldolgozó ipar pedig 100 millió forintot fordít különféle beruházá­sokra. Erdősítésre és fásítás­ra célcsoportos állami be­ruházásként 360 millió fo­rintot fordítanak. Ebből az összegből az idén 13 ezer holdon te­lepítenek erdőt, illetve fá­sítanak, főleg a kedvezőtlen adottsá­gú tsz-ek mezőgazdasági művelésre alkalmatlan föld­jein. Az erdészeti szakemberek azon igyekeznek, hogy a vá­rosi lakosság számára minél szélesebb egészséges zöldövezetet teremtsenek. Negyven város és nagyközség zöldövezeti tervét már elkészítették. A Pilisi Erdőgazdaságot park­erdő-gazdasággá alakították; ezzel is szolgálva a turizmus és az üdülés érdekeit. A küszöbönálló, március­augusztus közti, megyei ifjú­sági programok előkészüle­teiről tartott sajtótájékozta­tót tegnap dr. Koncz János, : a Csongrád megyei KISZ-bi­zottság titkára. A KISZ KB intéző bizottságának határo­zata alapján ugyanis augusz­tus 20-ig tart a jubileumi ün­nepségsorozat, melynek so­rán hazánk — és Csongrád megye — felszabadulásának negyedszázados, valamint Le­nin születésének évszázados jubileumára is emlékeznek, i Áz akcióprogramok elsősor­ban alapszervezeti jellegűek lesznek. Kevesebb, látványo­sabb központi ünnepségeket ; terveznek, melyek példát, öt­leteket adhatnak a kisebb, alapszervezeti megmozdulá­sokhoz. A kiemelt programok kö­zött szerepel a Magyar— Szovjet Barátsági Ifjúsági Szeminárium, amit április 1 -3-án azzal a céllal tartanak Szegeden, hogy az országból ideérkező mintegy 3 ezer if­júsági vezető minél több friss anyagot kapjon a ma­gyar—szovjet kapcsolatokról. Április 4-én országos ifjúsági bélyegkiállítás nyílik Szege­den. Júlisu 20—30-án ko­runk ifjúságáról hangzanak el előadások — a KISZ KB képviselői és szovjet vendé­gek közreműködésével — a Pedagógiai Nyári Egyetemen. A nyáron 2600 megyei fiatal utazik építőtáborokba, Csongrád megyében pedig 100 külföldit fogadnak. Jú­niusban KISZ-Express Ba­rátság-vonattal 100 fiatal a Szovjetunióba, 75 az NDK-ba tart Általában márciustói augusztusig 1300-an vesznek részt külföldi, 3000-en bel­földi Express-túrán. Néhány fontosabb területi és országos verseny: márci­us 9-én a Savaria Táncver­seny és VI. Magyar Táncbaj­nokság C-kategóriás területi döntője lesz Szegeden, ápri­lis 25—27-én országos ama­tőr könnyűzenei fesztivál Sal­gótarjánban, május 25—28­án kb. 1000 szegedi és Csong­rád megyei résztvevővel Er­kel Diákünnepek Gyulán (a selejtező színvonalversenyek ma kezdődnek Szegeden), augusztus 1—14-én pedig Országos Képzőművészeti Tá­bor Mártélyon. A fentiek mellett számos megyei, já­rási, városi alapszervezeti programot bonyolítanak le Belvíz 41 ezer holdon Szegeden 4 lakást kiürítettek — Másodfokú készültség Algyőn Több mint 41 ezer holdat borítanak a belvizek az Al­sótiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság területén, Csongrád, Békés és Bács megyében. Ezeknek a földeknek hat­van százaléka olyan, ame­lyeket mezőgazdasági műve­lésre nem használnak. Az el­öntés az utóbbi napokban már nem sokat növekedett, s ha a csapadékos időjárás megszűnne, kedvezőre for­dulhatna a belvízhelyzet. Tegnap másodfokú készült­séget rendeltek el az algyői és a tápéi körzetben, bizton­sági intézkedésül a fontos iparvidék, az olaj mező vé­delmére. Az igazgatóság ösz­szes területének mintegy hu­szonöt százalékára terjed ki a másodfokú készültség. A három megyében har­mincegy torkolati szivattyút üzemeltetnek. Ezek má­sodpercenként harminchat köbméter vizet emelnek át a folyókba. Ezenkívül még öt közbenső és tizenkét hor­dozható szivattyú dolgozik úgyszólván éjjel-nappal. A Tisza korábbi nagyüte­mű áradása lényegesen csökkent. Vízállása Szeged­nél kilencven centiméterrel alacsonyabb annál a szint­nél, amely elsőfokú készült­ség elrendelését tenné szük­ségessé. Szolnok térségében már megállt az áradás a fo­lyón, viszont a Körösök még nagytömegű vizet szál­lítanak. Szegeden főleg Alsóváro­son, Móravárosban és Újsze­geden több utcában, illetve a házak pincéiben, a kertek­ben állt meg a víz. A Zol­tán utcába a 15. számú ház­ban alagsori lakásokba ha­tolt be a talajvíz. A mély­fekvésű és egyébként is na­gyon rossz állapotban levő lakásokból négy családot — valamennyi többgyermekes család — költöztettek ki a Tarjántelepre. Válasz a bajbajutottaknak érzékelteti a szociáldemokraták ma­gatartását. Megtudjuk belőle, hogy a Tisza szálló termét, ahol a gyűlést rendezték, elözönlötték a szociálde­mokraták. A tudósítónak úgy tűnt, mintha csak instrukciókkal látták volna el őket ilyenformán: „Te föl­mégy a középpáholyba, onnan ki­abálsz: Le vele! Te a jobboldaliból: Ki vele! Abcug!... Te széket emelsz és úgy csinálsz, mintha agyon akar­nád ütni az összes kommunistá­kat! ..." stb. Az előadó Somló Dezső budapesti küldött volt. aki kijelentet­te: „Ha nem megy szép szerével, fegy­verrel csináljuk meg a kommunizmust, még pedig azonnal!" Erre a szociál­demokraták akkora botrányt, zajt csináltak, hogy a szónok befejezni sem tudta beszédét. A kedélyek csil­lapultával felszólalt Rákosi Mátyás, aki ügyesen érvelve, az előbb még abcugolók egy részét megnyerte a kommunista programnak. A szociálde­mokraták kivonultak a teremből és az utcán folytatták a tüntetést a kom­munisták ellen. A polgári újságok pe­dig nagy diadallal írták, hogy bot­rányba fulladt a kommunista gyűlés, nem tudott megalakulni a KMP szer­vezet stb. Az itt vázlatosan előadott események bizonyították, hogy a sze­gedi szociáldemokrata vezetők is nagy erővel felléptek a KMP ellen. Már ekkor is nyilvánvalóvá lett, hogy hatékony védelmezői a polgári rend­nek. Éppen ezért helyes és szükség­szerű volt Szegeden is a kommunisták harca a szociáldemokrata nézetek el­len. E harc a proletárforradalom győ­zelmének egyik előfeltétele volt. A KMP szegedi szervezete január 12-én jelentette be a sajtóban megala­kulását és azt, hogy megkezdte a rendszeres agitációs, felvilágosító és propaganda munkát. A Zárda u. 7. alatti párthelyiségben volt a Vörös Üjság fiókja, itt tart a párt — mondja a közlemény — vasárnap délelőtt elő­adást, este 6 órakor szemináriumot Kedd és péntek este is szeminárium. A kommunisták nemcsak Szegeden, hanem a környékbeli községekben is egyre eredményesebben agitáltak. A kommunista befolyás a megye egész területén növekedett. Január 4-én a kisteleki Munkástanács egyhangúlag csatlakozott a KMP-hez, másnap pe­dig népgyűlés mondotta ki, hogy a szociádemokrata pártszervezet kom­munista szervezetté alakul. A szegedi szociáldemokraták jóval több mint 20 000 főt számláló táboruk megmoz­gatásával akarták „bizonyítani", hogy a KMP-nek Szegeden nem lehet ke­resnivalója. Január 19-ére hatalmas tömegfelvonulást, népgyűléseket szer­veztek, így tüntetve a KMP ellen. A kommunista szervezet vezetősége — látva a harcias előkészületeket — at­tól tartott, hogy a párthelyiséget is feldúlják. Ezt elkerülendő, feloszlott­nak nyilvánította a szervezetet, az agitációs anyagot széthordta. a párt­helyiséget bezárta. Az újságban erre vonatkozólag megjelent íu'r megfelelt a valóságnak. Andorka Sándor emlí­tett, 1959-ből való visszaemlékezése is határozottan állítja, hozzáfűzve, hogy a párttagság egy része nem értett egyet ezzel a lépéssel. Csakhamar új vezetőséget választott, amelybe a régi vezetőségből senkit, (még Belocer­kovszkijt sem) választották be. Buda­pestről titkárt kértek a munka irá­nyítására: így került Szegedre Vd­vardi János. Vezetésével csakhamar a Kossuth Lajos sugárút elején levő Alföldi szállodában, az előzőnél jóval nagyobb párthelyiséget rendeztek be. Februárban a korábbinál erőtelje­sebben folytatta a pártszervezet a tő­kés rend megdöntésére mozgósító munkáját. Agitációs és propaganda előadásait január végétől már rend­szeresen a városháza közgyűlési ter­mében rendezte, amelyeken többször budapesti küldött (Vágó Béla. Rabino­vics József) beszélt. A szegedi szer­vezet is arra törekedett, hogy minél szélesebb tömegeket megnyerjen for­radalmi programja számára a munká­sok, katonák, agrárproletárok és egyéb társadalmi erők körében. Agitált a szakszervezetekben, a munkanélküli­ek, a rokkantak, a leszerelt katonák között és tagjai megjelentek Sándor­falván, Kisteleken stb. is. Terjesztet­ték Kun Béla: Mi a Tanácsköztársa­ság? c. röpiratát és más forradalmi nyomtatványokat. Február végén pl. két kommunista agitátortól 25 kg röp­iratot koboztak el Sándorfalván. A szegedi kommunisták is törekedtek tehát a munkásság és parasztság for­radalmi szövetségének megteremtésé­re. Kiterjedt agitációs tevékenységük során kemény harcokat kellett vívni a polgári hatóságokkal és a szociálde­mokratákkal. A küzdelmekben nagy elszántságra, bátorságra, leleményes­ségre is szükség volt. Egyetlen példa is igazolja, hogy mindez megvolt a kommunistákban. Január 19-én két munkás a Széchenyi téren, a KMP el­len felvonult és tüntető szakszervezeti tagok és katonák között osztogatta a kommunista röpiratokat. Különösen március első felében már számos röp­cédulát is nyomtatott a szegedi szer­vezet. Ezek lendületes stílusát a köl­tői vénával bíró Honti-Genál Tibor adta, a tartalmi mondanivalót pedig Andorka Sándor, Udvaréi János ha­tározták meg. A szervezet eredményes munkáját tükrözte, hogy rövid idő alatt nagy befolyásra tett szert a fes­tőmunkások, cipészmunkások, do­hánygyári munkásnők szakszervezeté­ben és a katonaság körében. A szege­di laktanyák legénysége — amint Tabódy Zsolt kerületi parancsnok ké­sőbb elmondotta — március elején már teljesen „megbízhatatlan" volt és készen állt a proletárdiktatúra felke­lés útján való megteremtésére is. A munkások tömegeinek forradalmaso­dását pedig tükrözte az alföldi mun­kástanácsok március 2-án Szegeden tartott kongresszusának határozata, j m^tűdfukT hogy mivel amely többek kozott a tarsadalom ' ­szocializálásának meggyorsítását, a közélelmezési kérdések forradalmi módon való megoldását követelte. A forradalmasodást azonban méginkább mutatta a március 9-i kommunista népgyűlésen elfogadott határozat. Eszerint a gyűlés résztvevői a ki­zsákmányolás feltétlen megsemmisíté­sére törekszenek s a kíméletlen osz­tályharc minden eszközét felhasznál­ják a burzsoáziával szemben. A gyű­lésen résztvevő mintegy 5000 főnyi tö­meg lelkesen tüntetett a proletárdik­tatúra mellett, a burzsoázia érdekeit védő szociáldemokrácia ellen. A hely­zet tehát rendkívül kiélesedett. A fő kérdés ez volt: polgári demokrácia Levélhalmaz asztalunkon: talajvíz betörésről panasz­i kodik Kakuszi József (Ve­i resács utca 25.), Ü. M. (Űt­í törő tér 21.), a Béla utca 3/c—3/b házfelügyelője: Ró­zsa Szilveszter, B. .L-né a Mátyás tériek nevében. És naponta telefonálnak olva­sóink szerkesztőségünkbe, hogy alagsori lakásukba be­tört a talajvíz, nézzük meg a helyszínen, és segítsünk, mert hiába fordulnak bár­hova. Megnézni azért sem tudjuk, mert nem győznénk, másrészt: itt nem segít a panasz meghallgatása. A tűzoltókat, a víz- és csatornaműveket kértük meg, mondják el: milyen segít­séget tudnak nyújtani baj­ba jutott olvasóinknak. A tűzoltóságtól azt a vá­laszt kaptuk, hogy mintegy 30 centi magas vízinél seké­lyebbet nem tudnak kiszi­vattyúzni, s legtöbb esetben fel kell törniök a padlóza­tot, hogy almába tehessék a szívófejet. De a lakások víztelenítése így sem oldha­tó meg: pár óra alatt — a tapasztalatok szerint — az idei magas vízállásnál is­mét vízzel telik meg a le­szívatott terület. A víz- és csatornaműnél má­sodfokú belvízvédelmi ké­szültség van Szegeden, éj­szakai ügyeletet szerveztek (telefon: 15-270), a készen­léti szippantó kocsi és a ke­zelők mozgósíthatók. E'eb­ruár 26-án volt szemle az Alsóvárosban és Móraváros­ban. A hirtelen nagy meny­nyiségű csapadók miatt nagy a belvízveszély ezen a terü­leten. A Hattyastelep is ..úszik". A baj az, hogy a helyzet súlyosbodására szá­míthatunk: a csatornák nem győzik elvezetni a vizet. Az utóbbi fél évszázad hiányos­sága, hogy Szeged csatorna­vagy proletár hatalom. A munkásság , hálózata rendkívül két pártja addigi álláspontjának meg- j nyes, s ezen segíteni felelően foglalt állást Szegeden is; eszerint cselekedett március 10-én és a következő napokban. szege­csak hosszú évek alatt lehetne — ha lenne rá másfél milliárd forint! A vízlevezető árkokat a te* nács tartja ivarban, de köztu­dott, hogy az útőrök egyedül sosem győzték ezt a mun­kát. Most ez megbosszulja magát. A Dobó utca 60. és 74. számú házak között pél­dául fél köbméternyi földet kellett volna csak kiemelni, hogy 8—10 ház ne „ússzon." Az Alkony utca és Veresács utca sarkán a gázvezeték építésekor törték össze a csatornaátereszt, így nem volt a víznek lefolyása. A csatornát a vízmű megtisz­tította, majd a Veresács ut­ca 19-től 23-ig levő házak lakásait vízmentesítették. A Mátyás tér környékén egy ideiglenesen felállított szi­vattyúval dolgoznak. Ugyan­csak kiszippantották a Tá­péi sor 47. számú, a Petőfi sugárút 70. számú ház laká­saiból a vizet. A belváros víznyelőit — Lubickoló cí­mű, csütörtökön megjelent cikkünk nyomán — kitisztí­tották. A lakosság öntevékeny se­gítsége könnyíthet a nehéz helyzeten: árkok tisztításá­val megnyithatják a víz út­ját. elősegíthetik az ár le­vonulását. Hosszú esztendők óta nem volt ilyen sok súlyos eset a feljövő talajvíz miatt. A jövőre nézve ta­nulság: nem lehet elhanya­golni az utcai árkokat, * és halaszthatatlanul fontos a város további csatornázása. A belvíz okozta károkat, veszélyt olvasóink a tanács­nak, a víz- és csatornamű­nek jelentsék. Igaz, hogy nem egy levél, amelyik a szerkesztőségbe érkezett, éppen az ő munkájukat ki­fogásolta, de talán nem sért. jük ezzel a bajbajutottakat: egy kis türelmet kér a vál­lalat, hiszen rendkívül ne­héz most a munkája. GAÁL ENDRE SZOMBAT, 1969. MÁRCIUS DÉLMAGYARORSZÁG 3 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom