Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

A szovjet kormány jegyzéke az NDK kormányához 0 Berlin (TASZSZ) P. A. Abraszimov berlini szovjet nagykövet pénteken felkereste Ottó Winzert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét és átnyújtotta neki a szovjet kormány alábbi jegyzékét: „A szovjet kormány számos bizonyítékkal rendelkezik arra, hogy egyre nagyobb arányúvá és egyre túrhetetlenebbé válik a Német Szövetségi Köztársaság hatoságainak arra irányuló tevékenysége, hogy bevonják Nyugat-Berlint revansista háborús készülődéseikbe. A városban széltébenhosszában törvényellenesen fiatalokat toboroznak a nyugatnémet hadseregbe. Bonni hivatalos személyiségek kijelentései szerint eddig már több ezer nyugat-berlini lakos kapott katonai kiképzést a Bundeswehrben és a nyugatnémet hadsereg kiképzett tartalékát alkotja. A bonni hadügyminisztériumnak, a Bundeswehr parancsnokságának és a nyugatnémet rendőrhatóságoknak a megrendelései alapján számos nyugat-berlini vállalatnál megszervezték a stratégiai rendeltetésű hadi- és egyéb termékek gyártását, beleértve radarberendezéseket, rádió- és telefonfelszeleseket, optikai eszközöket, légi fényképezéshez szükséges eszközöket, tengeralattjárókhoz és hadihajókhoz szükséges különleges felszereléseket, lőszereket. E katonai rendeltetésű árukat azután titokban a Német Szövetségi Köztársaságba juttatják a Német Demokratikus Köztársaság területén át vezető útvonalakon, amit csak az említett útvonalakkal való kirívó visszaélésnek lehet tekinteni. A nyugatnémet hatóságoknak és a kezükre játszó nyugat-berlini szenátusnak ezek a lépései szöges ellentétben állnak a leszerelésről és a demi 1 f tari zálásról szóló négyhatalmi rendelkezésekkel. amelyek teljes mértékben vonatkoznak a megszállási rendszer alatt álló Nyugat-Berlinre is. Az emiitett lépések közvetlenül megsértik mindenekelőtt a potsdami egyezményt és a Szövetséges Ellenőrző Tanács ezzel kapcsolatban 1945. november 30án kiadott 8. számú törvényét a katonai kiképzés megszüntetéséről és eltiltásáról; 1946. augusztus 20-i 34. számú törvényét a Wehrmacht felszámolásáról; 1946. december 20-i 43. számú törvényét, amely megtiltja hadianyagok és a mellékelt lajstromban felsorolt egyéb katonai célú anyagok előállítását, kivitelét, behozatalát, szállítását és tárolását, s végül az 1946. október 2-i 39. számú utasítást, amelynek értelmében fel kell számolni a német hadiipari potenciált. Tekintettel nemzetközi kötelezettségeire és felelősségére azzal kapcsolatban, hogy ne engedje meg a militarista és revansista erők újabb agressziójának veszélyét, továbbá a Szovjetunió és az NDK 1964. június 12-én kelt barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződéséből kiindulva, a szovjet kormány felkéri a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy az NDK és Nyugat-Berlin közötti útvonalak fölött gyakorolt ellenőrző funkcióinak megfelelően, vegye fontolóra olyan intézkedések foganatosítását, amelyeknek célja meghiúsítani a Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat-Berlin hatóságainak és polgárainak a szocialista államok biztonságát és az európai béke érdekeit sértő törvénytelen militarista tevékenységét. Az ilyen intézkedések összhangban állnának a NyugatBerlin státusát meghatározó nemzetközi egyezmények betűjével és szellemével, elősegítenék a helyzet egészségessé válását az egész szóban forgó térségben. Ezeket az intézkedéseket a Szovjetunió és minden olyan ország, amely szivén viseli az európai béke és biztonság érdekeit, teljes mértékben támogatna.-' gie sajtóhivatalának pénteken este kiadott közleménye felhívja a figyelmet az NDK kormányának több ízben elhangzott megállapításaira, amelyek szerint a nyugatnémet uralkodó militarista körök megbízásából, a nemzetközi jogi megállapodásokat — különösen a potsdami egyezményt — megsértve, nyugat-berlini üzemekben, köztük elsősorban a konszernek tulajdonát képező gyárakban, katonai célokat szolgáló anyagokat és eszközöket állítanak elő, amelyek azután a nyugatnémet Bundeswehr birtokába kerülve: a militarista és revansista politika célkitűzéseit szolgálják. Az NDK kormánya már 1961-ben ls felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmét, hogy cáfolhatatlan bizonyítékokkal rendelkezik. amelyek szerint 25 nyugat-berlini üzem jelentős mértékben termel hadfelszerelési cikkeket a Bundeswehr számára. Az azóta eltelt időszakban a különleges politikai egységet képező Nyugat-Berlin üzemei még jelentősebb szerepet kaptak a nyugatnémet fegyverkezésben. Az NDK postaügyi minisztériumának közleménye 0 Berlin (MTI) Az NDK Posta- es Távközlési Minisztériuma pénteken közölte, hogy a nemzetközi postai rendelkezesek alapján nem továbbítja a „Berlinszövetségi elnökválasztás" provokációs pecséttel ellátott leveleket. Ezt a pecsételést a nyugatnémet posta a Nyugat-Berlinbe kitűzött elnökválasztás napján akarja alkalmazni. lakubovszkij és Szemíonov Berlinben Az USA elnöke Párizsban I 0 Berlin (MTI, ADN) Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói- Szerződés egyesült fegyveres erőinek főparancsnoka és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes pénteken Berlinbe érkezett. Fogadta őket Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke. A megbeszélésen részt vett még Willi Stoph miniszterelnök, Erich Honecker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Központi Bizottságának titkára, Ottó Winzer külügyminiszter, Heinz Kellessler vezérezredes nemzetvédelmi miniszterhelyettes, vezérkari főnök; szovjet részről pedig P. A. Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, P. K. Kosevoj marsall, az NDK-ban tartózkodó szovjet hadseregcsoport főparancsnoka, P. A. Kurocskin hadseregtábornok és J. J. Malcev vezérezredes. A baráti és szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen teljes egyetértésben tárgyaltak meg fontos, közérdekű kérdéseket. 0 Róma (Reuter) Nixon elnök és az olasz kormány vezetői tárgyalásaikon egyetértettek abban, hogy mindent meg kell tenni Nyugat-Európa politikai egységének fenntartásáért, de ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy szakadás következzék be Franciaország és Közös Piac-i partnerei között. Az amerikai—olasz tárgyalásokon olyan megegyezés született, hogy fokozni kell a NATO-országok konzultációit, különös tekintettel a valószínűnek látszó amerikai—szovjet tárgyalásokra. A közel-keleti helyzetet érintve mindkét fél hangsúlyozta: a válság további éleződését minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. Nixon Rumorral való utolsó találkozásakor meghívta az olasz kormányfőt, hogy látogasson el Amerikába. A látogatás időpontját a későbbiekben diplomáciai úton állapítják meg. Mint Ronald Ziegler, Nixon sajtótitkára az elnöki repülőgép fedélzetén Róma és Párizs között közölte az újságírókkal, az amerikai elnök hasonlóképpen meghívta Botrány a BBC-nél De különben sem hevíti őket valami túlzott izgalom. — Amint látjuk, Wilson mindent megtesz, hogy ellopja Nixontól a rivaldafényt és igyekszik úgy helyezkedni, hogy mindenki rá figyeljen. — A tárgyalásokról mi, egyszerű emberek úgysem fogunk megtudni semmit, mert Nixon és Wilson ma0 London (MTI) A BBC igazgatósága hivatalosan bocsánatot kért Wilsontól, mert a televízió harmincéves riportere, Dávid Dimbleby a Nixon-látogatás idején „rendkívül könnyed hangon" kommentálta a protokolleseményeket. Dimbleby rögtönzött kísérőszövegének néhány gyöngyszeme megérdemli, hogy szó szerint idézzük: — Éljenzés nincs. Az embereknek tulajdonképpen fogalmuk sincs arról, miféle ember ez (Nixon). gas fizetésű sajtófőnököket tart, akiknek az a feladata, hogy eltitkolják az igazságot. Wilsont, Kiesi ngert es Eyskens belga miniszterelnököt is Washingtonba, hogy a körút során megkezdett eszmecseréket folytathassák. 0 Párizs (MTI) Nixon amerikai elnök pénteken néhány perccel 14 óra előtt megérkezett Párizsba. Az orly-i repülőtéren De Gaulle tábornok és Couve de Murville miniszterelnök fogadta. Nixon egyhetes európai utazásának Párizs az utolsó politikai állomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pápával folytat megbeszélést, mielőtt hazaindul Washingtonba. Már az orly-i repülőterre való megérkezésekor elhangzott üdvözlőbeszédek is megadták Nixon párizsi tárgyalásainak alaphangját. Sem De Gaulle tábornok, sem az amerikai elnök nem tett említést a közelmúlt viszályaira, hanem mindketten a két ország évszázados régi barátságát és az egymás iránti személyes megbecsülést hangoztatták. De Gaulle rövid beszédében kifejezte azt a reményét, hogy az amerikai elnök itt tartózkodása során megismeri a francia álláspontot és megismerteti saját véleményét a legfontosabb kérdésekben. Nixon az Egyesült Államok legrégibb barátjának és legrégibb szövetségesének nevezte Franciaországot. De Gaulle tábornokhoz fordulva kijelentette, hogy magragadja az alkalmat, hogy kikérje véleményét és tanácsát abban, miképpen oldhatják meg az Egyesült Államok előtt álló és a világot megosztó problémákat. A beszédek elhangzása után a két elnök De Gaulle tábornok gépkocsiján a Quai d'Orsay-ra hajtatott, ahol Nixon elnök szállása van párizsi tartózkodása idején. Az amerikai elnök délután megérkezett az Elysée-palotához. De Gaulle a terraszig jött az amerikai elnök elé, majd elkísérte dolgozószobájába, ahol megkezdték első négyszemközti tárgyalásukat. Az NDK miniszterelnökségi sajtéosztályának közleménye 0 Berlin (ADN) A Német Demokratikus Köztársaság állami szervei olyan megcáfolhatatlan bizonyítékok birtokában vannak, ;imelyek szerint NyugatBerlin gazdasági életét a nyugatnémet Bundeswehr egyre fokozódó mértékben veszi igénybe, mint fegyverkezéshez szükséges anyagok szállítóját. A fentieket a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöksége sajtóosztályának közleménye állapította meg pénteken. A közlemény a továbbiakban elmondja: Az NDK illetékes állami szervei utasítást kaptak, hogy szigorúan tartsák be azokat az érvényben levő törvényes rendelkezéseket, amelyek tiltják a Német Szövetségi Köztársaság katonai céljait szolgáló anyagok stb. szállítását a Német Demokratikus Köztársaságnak Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország közötti közlekedési útvonalain. A tilalom különösen vonatkozik olyan fegyverekre és hadianyagokra. haditechnikai eszközökre, hadfelszerelési tárgyakra, illetve azok alkatrészeire, amelyek a nyugatnémet fegyverkezést szolgálják. Az NDK miniszterelnökié.ROHANUNK A FORRADALOMBA. v A KMP szegedi szervezetének harcai 1918—1919 telén KÖZÜLETEK, MAGÁNOSOK, FIGYELEM! Rövid határidővel vállalunk a megye egész területén modem vonalú kandalló, thermokoks% betéten (örökégő) hagyományon típusú. valamint Játiisíeléses u j cserépkályha építését Hordozható cserepkalyhak ál rakását, gazfűtésre való átállítását, átrakást, tisztítást, javítást ugyancsak vállalunk. Az új kályhák beépítését és az átrakásokat egyéves garanciával. SZEGEDI CSEREPKALYHA KÉSZlTÖ ÉS JAVÍTÓ KTSZ. tzeged, Gutenberg u. 10. sz. Telefon: 13-324. xS 547 Az őszirózsás forradalom győzelme után a KMP budapesti központját létrehozó folyamattal párhuzamosan a jelentősebb vidéki munkásmozgalmi központokban is megindult a forradalom továbbfejlesztését kívánó erők elkülönülése. December elejétől már Szegeden is jelentek meg a sajtóban magukat öntudatosan kommunistának valló személyek írásai. Közülük különösen aktív tevékenységet fejtett ki Belocerkovszkij Antal, az 1905-ös orosz forradalom résztvevője, aki már hosszabb idő óta Szegeden élt feleségével. Andorka Sándor egyik visszaemlekezeseben a Belocerkovszkij házaspárt mondja a szegedi kommunista mozgalom kezdeményezőjének. Tény, hogy Belocerkovszkij a festőmunkás szakszervezeti csoport december 4-i heti gyűlésén már a szocialista köztársaság megteremtése mellett mondotl beszédet. A Szeged és Vidéke december 10-1 számában pedig értékelte a polgári radikális erők tömörítését szolgáló, december 8-i gyűlésen elhangzottakat. Cikkében rámutatott, hogy a „radikálisok" burzsoá osztalypolltlkát folytatnak és óvta a munkásokat ettől a befolyástól. A radikális párt ügyvezető elnöke, Eisner Mavó ügyvéd, a gyűlésen félreérthetetlenül kijelentette, hogy a radikalizmus nem kíván kommunista társadalmat, hanem fenn akarja tartani a kapitalizmust. Belocerkovszkij ennek alapján is hangoztatta, hogy amikor a polgári radikálisok a munkásokat is meg akarják nyerni e törekvésnek, a proletariátust saját osztályérdekeivel ellentétes oldalra kívánják vonni. Az ilyen törekvés általaban is, a szocializmusért való közvetlen hurc időszakában pedig különösen regresszív. Eisner — ugyancsak a Szeged és Vidékében közölt — válaszában nem tudott Belocerkovszkij megállapításainak említett lényegével tényekre támaszkodva vitatkozni, ezért személyeskedés síkjára terelte a kérdést. Beiocerkovszkijt „ölfogultan látással" vádolta és sajnálkozva jelenti ki, hogy vitapartnere nem juthatott el a tájékozottságnak arra magasabb fokára, ami a radikalizmus tanainak megertéséhez szükséges. Belocerkovszkij a személyeskedést elkerülve, a radikalizmus akkori tevékenységének elvi elemzésével adott csattanós viszontválaszt. Ebben részletesebben és pontosabban fejtette ki a polgári radikalizmusnak ekkor már — objektíve — a tarsadalmi haladást gátló szerepéről szóló, helyes, a proletár osztályérdeket érvényesítő álláspontot. Ez a vita is hozzájárulhatott a forradalmi nézetek szegedi térhódításához olyan helyzetben, amikor a szociáldemokrata munkások körében — parijuk ullasfoglalása nyomán — még altalános volt a burzsoázia korábban ellenzéki, a demokratikus jogok, kiterjesztését követelő csoportjainak az osztályszempontot háttérbe szorító, e burzsoázia iránt illúziókat keltő megítélése. A Szegedi Nemzeti Tanács már december közepén látta a kommunista nézetek gyors térhódítását. December 17-én többek között arról tanácskozott, mi módon lehetne a kommunizmus terjedését Szegeden megakadályozni. A polgári városvezetők, a nagytőke és jómódú parasztság, a polgári radikális értelmiség, a szociáldemokrata munkásság és a katonasag képviselői egyaránt azt a módot keresték, amellyel meg lehetne erősíteni a polgári viszonyokat Szegeden is. Végül elhatározták, hogy a katonaság fiatalabb korosztályainak (ezek voltak a legfogékonyabbak a forradalmi tanítások iránt) leszerelését kérelmezik a kormánynál, a kereskedelmi és iparkamarát pedig felkérik, hogy munkaalkalmak teremtéséről gondoskodjék. Ügy gondolták, ilyen módon gátat állíthatnak a kommunista befolyás növekedésének. Csalódniok kellett. A KMP 1918. december második felében erőteljes vidéki szervező munkát indított, az ország különböző részein kommunista pártszervezel ele alakultak, többnyire a budapesti központ kiküldöttjének közvetlen segítségével. A pártközpont a Szegeden működő kommunista csoportot is szervezetté akarta fejleszteni. Ezt segítette Rákosi Mátyás, aki december 29-én ismertette először a városban a KMP programját. Az előadás a szociáldemokrata pártnak azon a gyűlésén hangzott el, amelyet a kommunizmus kérdésének megvitatására hívott öszsze a vezetőség. A kommunista nézetek ekkorra már jelentős szegedi térhódítását igazolta, hogy az előadást követő vitában az egyik felszólaló azt javasolta, hogy a szociáldemokrata párt mondja ki csatlakozását a KMPhez. A szociáldemokrata vezetők elutasították a kommunista törekvéseket és azt ajánlották, hogy mindazok, akik a termelési eszközök társadalmi tulajdonát akarják, maradjanak benn a szociáldemokrata pártban, ne bontsák meg annak egységét. Egyébként is — mondottak — minden szociáldemokrata valójában kommunista. Ez az érv, amely elkendőzni igyekezett a két párt közötti döntö különbségét, valójában arra szolgált, hogy segítsen a polgári demukrácia taborában tartani a munkásokat, objektíve tehát a burzsoázia érdekét védte. A kommunistákat azonban nem tévesztette meg. Január elsejére nagy agitációs gyűlést hirdettek, ahol nyilvánosan is be akarták jelenteni a pártszervezet megalakulását. A szociáldemokrata part minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezett lehetetlenné tenni e gyűlést. Az Igazság c. hetilap tudósítása jól