Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

Játszik a c Gyárfás Miklós színpadi alkotásai lényeg szerint olya­nok, mint a laboratóriumok­ban lejátszódó kísérletek. Amiképpen a tudományok­nak e műhelyeibe sem kerül bele a valóság a maga teljes­ségében és szennyezettségé­ben — nem hegyeket és er­dőket hordanak ezekre a he­lyekre, hanem metszeteket, tiszta párlatokat — Gyárfás dramaturgiai laboratóriumai­ban is ilyen valóságmetsze­tekkel és párlatokkal folyik a kísérletezés. Nem magával a durva valósággal tehát, ha­nem az emberi lét bizonyos alapképleteivel, a kísérlet céljaira összeválogatott ele­meivel, konstruált szeletei­vel. De milyen lenyűgöző ez a kísérlet! Aki járt már igazi laboratóriumokban, tudhatja, milyen varázslatos a tervsze­rű munkának, a pontosság­nak és a kiszámitottsagnak, az ismeretlen eredmény vá­rosának az az izgalma, amely ilyenkor mindenkit eltölt. Gyárfás kísérletei legalább ilyen izgalmasak és bravúro­sak. A színpad tudományá­rak igazi virtuóza vezeti eze­ket a kísérleteket, pontosan, precízen, minden részletre és a részletek egymáshoz kap­csolódására ügyelve, a kívül­álló számára váratlannak tű­rő akadályokat imponáló biztonsággal legyőzve. Talán nem is tudományos kísérle­tek ezek, hanem inkább bű­vészmutatványok. Varázslás és játék a színpaddal, a né­rótérrel. Aki nézi ezt az izgalmas dramaturgiai artistamutat­ványt, minduntalan Molnár Ferenc jut az eszébe, a szín­pad nagy varászlója. Gyárfás mutatványai hozzá mérhe­tők. Sőt bravúrban, mate­matikában, játékosságban Gyárfás talán a nagy elődnél is ügyesebben mozog a szín­padi trapézek, kötelek és há­lók között, még nagyobb ru­tinnal lendül át egyik trapéz­ról a másikra; a produkció még feszültebb. Kevesebb vi­szont azzal, hogy Gyárfás dramaturgiai tanulmányai­ban jóval kevesebb van a konkrét valóságból, mint Molnár darabjaiban. A való­ságot Gyárfásnál — ha nem ls minden darabjában, de a legtöbben és a péntek este a Játékszínben ősbemutatóként látott új darabjában, a Ját­szik a család-ban feltétlenül — valamiféle filozófia, intel­lektuális problematika igyek­szik pótolni. Képes-e? Ter­mészetesen nem. De ez itt most nem lényeges. Más tí­pusú darabról van szó, s en­nek a típusnak is, magától értetődően, helye van szín­padjainkon. A Játszik a család filozó­fiai magja az a kérdés, hogy az értelem, a fejlett, képzett, sőt gyógyszeres kezeléssel mesterségesen fejlesztett ér­telem megoldhatja-e az élet és az ember érzelmi problé­máit. Aki olvasta Dániel Ke­yes nálunk nemrég megje­Ősbemutató a Játékszínben V A piros íakkcipő Siflis József felvétele A játék vége. Elmélkedés arról, hogy az értelem csak­ugyan megoldja-e érzelmi életünk problémáit (Király Le­vente, Molnár Piroska és Bozóky István) lent világsikerű könyvét, a Virágot Algernonnak, tud­hatja, hogy ez a problemati­ka — az amerikai írónál ope­rációs úton történik az érte­lem fejlesztése — benne van az intellektuális élet levegő­jében, méghozzá azzal a pesszimizmussal, illetve két­kedő szkepszissel, ahogyan Gyárfás és Keyes egyaránt válaszol rá. Azzal ugyanis, hogy erre az értelem nem ké­pes, pontosabban bizonyos feltételekkel, fontos megszo­rításokkal képes. Ne higgye persze senki, hogy mindez valami savanyú okoskodás közben derül ki a színpadi játékból. Gyárfás vígjtáékot írt, méghozzá, mint már mondottuk, bravú­ros és virtuóz vígjátékot, s a filozófiai problematika en­nek a nagyon szellemes és mulatságos játéknak a kere­tei között tárul fel a néző. előtt. Egyetlen nehézség van csupán: a néző bevezetése a Gyárfás-féle dramaturgiai la­boratóriumba. Koltay pro­fesszornak, a darab egyik fő figurájának — ő kísérletezik az agy gyógyszeres fejleszté­sével — ugyanis az a hobby­ja, hogy évenként egyszer, a születésnapján, furcsa játé­kokat játszik a családjával. Indiánosdit például, most pe­dig, ebben a darabban, egy betöréses krimit. Ha ezt a | kiindulást elfogadja a néző — a premier estéjén úgy lát- ; tuk, elfogadja — akkor már j át is lendül a dramaturgiai j laboratóriumba és egészen a I játék végéig a kísérlet, a mu- j tatvány rabja marad. A szegedi színház kitűnő szereposztással, tartalmában átgondolt, kivitelében rend­kívül pergő, friss tempójú, szellemes ötletekben gazdag, jó ritmusú és rendkívül mu­latságos előadásban vitte a színre Gyárfás új vígjátékát. Bozóky István rendezése és Koltay professzor szerepében színészi közreműködése egy­aránt a kidolgozottság, a rit­mikus fordulópontok pontos kiépítése szempontjából ad­ta meg az előadás alaphang­ját. A Játszik a család min­den szereplője saját és a sze­rep lehetőségeinek maximu­mát nyújtotta. Régen láttunk ilyen egyenletes teljesítmé­nyekből épült produkciót. Koltay professzor feleségé­nek szerepét a színház fiatal művésznője, Molnár Piroska játszotta, aki ismét bebizo­nyította, hogy tökéletes ura a mesterségének, hogy min­den műfajban otthonosan mozog, hogy mindent meg tud csinálni a színpadon. A fiatal mérnök szerepét, aki bonyodalmakat okoz az előre kitervelt betöréses játék menetében, Király Levente alakította, ö is mindent tud és mindent játszik; ebben a szerepben legjobb alakításai­ra emlékeztet. Barta Mária kitűnő, mint anyós — kitűnő a szerepe is —, Károlyi Ist­ván apósa is szellemesen mu­latságos. Erőteljes Szendrő Iván Ferije, s nagyon tetszett Kállai Bori Klárija. A vígjáték stílusához és atmoszférájához illő díszlete­ket Székely László tervezte. Ökrös László A lakkcipőkről az a kiala­kult vélemény, hogy általá­ban a kényesebb lábbe­lik közé tartoznak. Hogy ezt tudta-e Zombori Pál szege­di lakosú olvasónk, amikor kislányának I. osztályú piros színű lakkcipőt vásárolt 37­es számban a Minőségi Ci­pőgyár szegedi szaküzleté­ben 350 forintért, az mellé­kes. A legtöbb apa úgy van a vásárlással, hogy minden­ből a lehető legjobbat akar­ja gyermekének juttatni. A lakkcipő fénye megtörik a hidegebb idő hatására, nem lehet cipőkrémmel gondozni, legjobb hozzá a babaolaj. Mas szakemberek másféle gondozási szert javasolná­nak a lakkcipők „patinájá­nak" megtartásához. Ahány ház. annyi szokás. Tény, hogy Zombori Pál kislányá­nak cipőié november 20-tól január 31-ig a használha­tatlanságig tönkrement. A cipőt az üzletben már azért sem cserélték ki. mert nincs meg a vásárlásról a blokk. Viszont most is olvasható a talpbélésben a Mi no véd je­eve. s az áru I. osztályú mi­nősítése. A reklamálás, előtt a cipő fejrészénél már repedést varrtak össze. A talpbélése olyan, mintha hóban-sárban jártak volna vele. A talp el­eresztette a fejrészt, s a pa­naszos legszívesebben kiha­jította volna az egész lábbe­lit a KUKA-tartályba, nem­hogy visszaszégyenkezzen vele az üzletbe. Csakhogy 350 forintot kidobni két és fél hónap eltelte után —, csak a nagypénzűek tehetik meg. Igaz, ha Zombori Pál most vásárolta volna meg ugyanazt a cipőt, ugyancsak a Minó-ban, akkor 350 fo­rint helyett mindössze 170 forintot kellett volna fizet­nie. Az árleszállítás mérté­ke ugyanis a mai napig eny­nyire növekedett meg ennél a fazonú cipőnéL A boltban úgy vélték, , hogy a reklamált cipőt azért nem lehet kicserélni, he­lyette másikat adni, mert nem rendeltetésszerűen használták. Lehetséges, hogy más vásárlók tisztában vannak a lakkcipők rendel­tetésszerű használatával. Ki­vételek. fel nem világosított emberek azért mégis van­nak. A cipőt majd megküldik a KERMI-nek Budapestre .(Kereskedelmi Minőségvizs­gáló Intézet), s majd annak véleményezése alapján ha­tározzák el a cserét, vagy utasítják el véglegesen. Csakhogy amíg megjön a KERMI végzése, addig mi­ben jár Zombori Pál kislá­nya, akinek nincs otthon öt­hat pár ciője? Ilyen vitás esetek „nagyvonalúbb", mindenképpen igazságosabb elintézéséhez lenne egy ja­vaslatunk; cseréljék ki a ci­pőt feltételesen, azaz a vá­sárló kapjon egy másik pár cipőt azzal a megszorítással, hogy utólagosan fizeti ki a számlát, ha a KERMI véle­ménye nem a gyártó válla­latot marasztalja el a cipő minőségéért, hanem a vá­sárlót, aki azt nem rendelte­tésszerűen használta. Javas­latunkat helyénvalónak ta­lálta a Mino üzletvezetője is, hiszen a gyár és az üz­let érdeke közös: megtarta­ni a mai vásárlót holnapra is. L. F. KazMban nincs Hong-Hong-^ A közegészségügyi szak­emberek tájékoztatása sze­rint hazánkban a Hon­Kong-i influenzával kapcso­latban változatlan a helyzet: a laboratóriumi vizsgálatok eddig nem mutatták ki az úgynevezett A-2 Hon-Kong 1/68 virus jelenlétét. A Hom­Kong-i influenza vírusa egyébként a legtöbb nagy járványt okozó A-típusú ví­rusok csoportjába tartozik. A tapasztalatok ázt mutat­ják, mintha csökkenőben volna az A-2 vírus-törzs ál­tal okozott járványok heves­sége. Szpvődmény az esetek egy-két százalékában fordult elő. Egyébként az influenza leggyakoribb szövődménye a tüdőgyulladás, továbbá az arcüregek és a középfül gyulladása. Agyhártyagyulla­dás. vesegyulladás stb. csak ritkán társul az influenzá­hoz. A szövődmények több­nyire a vírus által meggyen­gített szervezet bakteriális, vagy más vírussal történő fertőzésének következményei. A kórokozókon kívül szere­pet játszik a beteg legyen­gült állapota, vagy esetleges megfázása. Vitamindús levegő N. G. Holodgovszkij aka­i démikus, ismert szovjet bio­lógus kutatásai során nem­rég bebizonyította, hogy az ember a kertben vagy az er­dőben vitaminokat lélegez be. A tudós megállapította, hogy a „kerti" vagy „erdei" levegő a ütoncidokkal (a növényi szervezetek által a mikrobák elleni védelemre kiválasztott anyagokkal) együtt néhány milligramm vitamint is tartalmaz. (MTI) Épült: 1957—1969 Gyöngécske mustra A SZEGEDI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VALLALAT alkalmi hómunkásokat felvesz Jelentkezés naponta fél 7-től 7 óráig, az alábbi helyeken: SZEGED: Mikszáth Kálmán u. 3., Pacsirta u. 1 (központi telep). xS 569 A VOLÁN UTAZÁSI IRODA társasutazást szervez a jugoszláv tengerpartra, Petrovácra Teljes ellatással, 1—2—3 ágyas szállodai elhelyezéssel 7 napos út: 1280 Ft, 10 napos út: 1560 Ft. A programban 1 napos tengeri hajókirándulás is sze­repel. A részvételi díj nem tartalmazza a csoportos útlevél és az igénybevehető költőpénz összegét. Jelentkezés: VOLÁN IRODA. Szeged, Bajcsy-Zs. u. 28. sz. xS 30 523 Ora, ezüst, hamisékszer javítását és gyöngy­tüzest vállalunk. Szeged] órás Ktsz Sziliért sírt. 43. GIPSZ korlátlanul beszerezhető ÁFÉSZ TÜZÉP-telep. IÜ3­zombor. Telefon: 20. Tudósítások bőségesen ér­keztek a múlt évben meg­rendezett, 16. országos ama­tőrfilm-fesztiválról — elis­merőek, sőt, még lelkende­zőek is. A pesti mustrán dí­jat nyert tekercsek szegedi bemutatójának híre ezért különösen nagy érdeklődést keltett: a péntek esti vetí­tésen — szó szerint értve — szorongott a sok vendég. A felajzott várakozást az­tán szép lassan lehűtötték az egymást követő filmek. Az elsőként gépbe tett „Ős­magyar hirdető"-n még csak volt mit nevetni, és a má­sodjára látott „Egyszer volt" című munkát is joggal di­csérte a felcsattanó taps, ám a következő díjnyertesek már jóval kisebb elismerés­re késztettek. A már említett „Egyszer volt" című animációs fil­men kívül — amely a gyu­faszálak, gyufásdobozok, ci­garetták. szivarok szerepel­tetésével igazi félelmet kelt­ve idézi fel a háborút — jó­formán egy szalag sem köz­vetített letisztult gondola­tokat. Akár az „Elnevezték prófétának", akár pedig az „Egy nap" című munkát említjük, egyikből sem tű­nik elő a művet létrehívó igazi szándék. Az előbbiből semmiképp sem tudjuk meg, hogy a film készítője vol­taképpen egy mai apostol­nak, vagy ellenkezőleg, egy művészkedő álprófétának tartja-e az általa bemuta­tott falusi papot, s hasonló­képpen, a másik film sem ad többet két, tanyán élő öreg elkapkodott bemutatá­sánál ... Még a nagydíjjal jutalmazott „Merzedes" is csak egy inkább szavak­kal, mint mozgó képékkel megrajzolt portré — igaz, megbecsülni való technikai kivitelben. A legnagyobb csalódást azonban mégsem a máshon­nan hozott filmek okozták, hanem egy Szegeden forga­tott szalag, amely az ismert amatőrfilmes, dr. Németh András kamerájából került ki. A boszorkányégetések emlékeit akarta felidézni ez a film, ám azon túL, hogy látványos felvételeket sorol egymásután, nem sok ér­tékkel dicsekedhet. Legna­gyobb hibája az, hogy a túlszépre sikeredett kép­soroknak jóformán semmi közük sincs az egészen más stílust követő kísérőszöveg­hez, ráadás-tévedésként pe­dig azt nevezhetjük meg, hogy azonos jellegű — szin­te „paradicsomian" látvá­nyos — kockákkal próbál visszatekinteni a múltba. Egy mai boszorkány igazi­vá varázslása azonban se­hogysem képzelhető el a szivárvány színeiben ját­szó IBUSZ-prospéktusok koloritjával! Hiába volt te­hát a feltehetően nagy ap­parátus mozgatása — tudo­mányos szakértők közremű­ködését is jelzi a szép be­tűkből álló felírat —, s hiá­ba Tóth Béla ihletetten ar­chaikus szövege, az 1728-as év­ben történtekről nem a té­mához szükséges hitellel tudósít ez a film. A Juhász Gyula Műve­lődési Központ vetítő estje ilyenformán nem művészi élvezetben, de éppen várat­lan csalódásokban volt tel­jes.:. AXácz László Rforssitfi SSsist&lor rcakpart 1. (8.) A Tömörkény gimnázium szakközépiskolájában a tanulók keramikus, díszítő szobrász és nyomdász kézisze­dő szakképzettséget szereznek. Számukra készült a régi iskola mellett levő szük, üres telken a háromemeletes, szintenként két-két tanteremmel berendezett épület, mely­nek legfelső emeletén műtermet alakítottak ki. Üvegezett lépcsőházból szép kilátás nyílik a Tiszára. A Tarnai István tervei szerint készült épület szerényen, mégis elegánsan simul a Tisza-part házsorába. Nyaranként sokszor ren­deznek itt képzőművészeti vagy iparművészeti jellegű ki­állításokat. VASÁRNAP, 1969. FEBRUÁR 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom