Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

Delegációk elu'azása A SZÖVOSZ és az OKISZ elnökének meghívására ha­zánkban tartózkodott bol­gár. cseh és lengyel, NDK­beli, román és szlovák, és szovjet szövetkezeti vezetők — kétnapos budapesti tar­tózkodás után — szerdán, tegnap elutaztak hazánkból. (MTI) Brigádvezetffk tanácskozása a MEOOSZ-ban Szerdán a MEDOSZ-ban rendezték meg a mezőgaz­dasági, erdészeti és vízügyi dolgozók szocialista brigád vezetőinek 2. országos érte­kezletét. A találkozón meg­jelent és felszólalt dr. Di­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Kovács István, a MEDOSZ főtitkára beszámolót tartott. Univerzális „minilabor" Egy szegedi találmány továbbfejlesztése Képünkön: Kísérletek különböző rendeltetésű komplett katalitikus laboratóriumokkal A Szegedi József Attila Tudományegyetem alkalma­zott kémiai intézetének ad­junktusa, dr. Mészáros La­jos aranyjelvényes feltaláló, újabb, különleges laborató­riumi berendezést tervezett, Schőbel György adjunktus­sal és Dobó Ferenc techni­kussal közösen. Már meg­tartották a sikeres proto­típus-bemutatót is Budapes­ten, a Laboratóriumi Fel­szerelések Gyárában. Az új­típusú készülék a feltaláló világsikert aratott és szá­mos nyugati országban is szabadalmaztatott, komp­lett katalikus laboratóriu­mának miniatürizált és tö­kéletesített változata. A nagyméretű „elődökből" már 150 millió forint érté­kűt készített exportra a Laboratóriumi Felszerelések Gyára. Az új „minilabor" még nagyobb sikerre szá­míthat, hiszen ennél, az ere­deti méreteket egyharmadra csökkentették, ugyanakkor a berendezés „tudása", telje­sítőképessége nőtt. A nagy­laborhoz hasonlóan ez is univerzálisan hasznosítható. fgy például folyamatosan termelő nehézvegyipari Akták mögött az ember A hivatali pártszervezetek között a legfontosabbak egyike a szegedi SZTK-é. Az alapszervezet tagjainak létszáma önmagában ugyan nem sokat mond. A huszon­egynéhány kommunista munkáján is múlik azonban, hogy a hivatali ügyintézés­ben elsősorban és minden esetben az embert lássák. Korábban egy alapszervezet­ben dolgoztak együtt a Sze­gedi Rendelőintézet és az SZTK kommunistái. A gyó­gyító munka és a hivatali ügyvitel speciális jellege in­dokolta az SZTK pártalap­szervezetének létrejöttét. Az­óta is egyfolytában párttit­kára Krier Péter, az ellen­őrzési osztály vezetője. — Az együvé tartozás per­sze azóta sem szűnt meg — mondotta —, nemcsak azért, mert egy épületben va­gyunk. A közös munka ter­mészetéből adódik, a társa­dalombiztosítási feladatok­ból, hogy időnként együttes vezetőségi üléseket tartsunk. A két vezetőség tagjai ugyan­is olyan munkaterületeken dolgoznak, hogy a szoros kapcsolat létrejötte és tar­tóssága nélkülözhetetlen is lenne. A különféle felada­tok megoldásánál a gazda­sági vezetés figyelembe ve­szi a közös javaslatokat, s így minden munkaterületet átfogóan tudunk figyelem­mel kísérni. Jogolcf kötelességek Korábban a hivatali párt­szervezetek jellege eltért az üzemi pártszervezetekétől. Az SZTK párttitkára azon­ban azt hangoztatta beszél­getésünkkor, hogy az ő alap­szervezetük esetében élvezték mindazokat a jogokat a gaz­dasági vezetésben, amelyek természetes velejárói volta"k az üzemi pártszervezeteknek. Ez az összhang abban nyil­vánult meg eddig is, hogy a gazdasági vezetés a soros feladatok megoldásában minden esetben segítő mun­katársnak tekintette a párt­szervezetet. Hazánkban a társadalom­biztosítás vonatkozásában született rendelkezések — régebbiek és újak — nagy jelentőségűek. Kifejezi ezt az a tény is, hogy Szegeden, ' a szegedi járásban és Csong­rád megyében az összlakos­ság 97 százalékának társa­dalombiztosítási ellátásáról gondoskodik a szegedi szék­helyű társadalombiztosítási igazgatósig. A juttatásokkal kapcsolatos kiadása évente 342, 343 millió forint kö­zött mozog. Ebben az ösz­szegben azonban nem szere­pel a rendszeresen folyósí­tott nyugdíj, valamint az orvosi ellátásra, kórházi ápo­lásra stb. biztosításra for­dított összeg. Nem közömbös — Pártszervezetünknek — folytatta Krier Péter — az előbbiekből következően nem lehet tehát közömbös, hogy a társadalombiztosításban hozott rendeletek és sza­bályzatok a gyakorlatban hogyan éreztetik hatásukat éppen az SZTK útján. Szá­munkra és a gazdasági ve­zetés számára is politikai feladat, hogy a dolgozóknak a különféle juttatásokat a meghatározott időben küld­jük el. Nem dicsekvésként hangsúlyozom, hogy az ösz­szehangolt munka eredmé­nye: a szerteágazó és sokféle ügyintézésben az esetleges -hibák mennyiségét csak ez; relékben lehet kifejezni. A hivatali ügyvitellel kapcso­latos hibákat azonnal és sürgősen feltárni nagyon is érdeke az SZTK valamennyi dolgozójának, hiszen adott esetben a kisebb hiba is sok utánajárást vonhat magá­val, nem szólva arról, hogy kellemetlen, nem kívánatos bosszúságot okoz a biztosí­tottnak. A rendeletek alapos isme­rete a munkában tehát mindazok számára alapve­tően fontos, akik a biztosí­tottak ügyes-bajos dolgait intézik. Az SZTK mai mun­káját csak előnyösen lehet összehasonlítani a korábbi biztosítási rendszer tevé­kenységével, amelyben nem az ember volt a fontos, ha­nem papírmunka, az aktq­gyártás. Ha valahol ma hi­ba csúszik egy-egy ügy el­intézésébe, az rögtön pa­naszként érkezik vissza el­sősorban a tanácsok útján, de továbbítják azt más társadalmi szervek is. Ez a tény is azt hangsúlyozza, hogy az SZTK dolgozóinak az ügyek vitelében az em­bert kell látniuk, hogy a törvényes lehetőségeken be­lül a dolgozókat megillető érdekvédelemnek időben és pontosan eleget tegyenek. Az SZTK-ban dolgozó idősebb munkatársak, párttagok és pártonkívüliek is erre a munkamorálra nevelik a fiatal kollegáikat. Sajnos az igazgatóság dolgozói többsé­gének életkora eléggé ma­gas. Éppen ezért csak he­lyeselni lehet a pártszerve­zetnek és a gazdasági veze­tésnek azt a törekvését, hogy a nyugdíjbavonulók helyét, munkakörét fiatalok töltsék be, méghozzá olya" alapképzettséggel és mű­veltséggel rendelkezzenek, hogy hivatásuknak tekintsék a dolgozók ügyes-bajos dol­gával való messzemenő tö­rődést. Jobb lehetőségekkel A pártszervezetnek eb ben a törekvésében jó segí­tőtársa a 36 tagú KlSZ-szer­vezet, amelynek soraiból nő­nek ki a leendő párttagok is. — Nemrégiben is négy fia­tal párttagot vehettünk fel a KISZ-szervezet soraiból, elsősorban és természetesen a KISZ-szervezet vezetősé­gének ajánlására — folytatta a párttitkár. — A fiatalok­kal sokat szoktam beszél­getni. Problémájuk megol­dásában igyekszem segítsé­get nyújtani, ugyanakkor ösztönzöm őket a tanulásra, amelynek alapján az igazga­tóságnál mód és lehetőségük nyílik jövőjük kialakítására. A beszélgetésből kiderült, hogy nagyon is valóságosak az SZTK igazgatóságának, pártszervezetének szakember gondjai. Az utóbbi három év alatt nyolc olyan szak­emberül; ment el más hiva­talba, tsz-hez, vállalatokhoz, akik többségükben hosszabb szolgálati idővel rendelkez­tek. Olyan is van, aki 18 évi megszakítás nélküli munkaviszonyt hagyott el nyilvánvalóan kecsegtetőbb anyagiakért. Az viszont igaz hogy a jobb lehetőségekkel mindenki élni akar. Az SZTK pártszervezetén is múlik, hogy ezt a jobb le­hetőséget mielőbb kiterjeszt­hessék az ott dolgozó tiszt­viselőkre, idősebbekre és fiatalokra egyaránt. Lődi Ferenc üzemként, illetve tudomá­nyos, kutatási, vagy egyete­mi oktatási célokra, tehát a nagyüzemi gyártási folya­matok bemutatására is egyaránt alkalmas. Termé­szetesen ennek is fő része a reaktor, amelyben a vegyi reakciók lezajlanak. Ezek­ben a reaktorokban külön­féle anyagokat használnak katalizátornak, vagyis a ve­gyi folyamatot elősegítő té­nyezőnek. Ilyen katalizáto­rok lehetnek például ciga­rettafüst finomságú fém­ködök, vagy fémömledékek. Ez utóbbin például, ha hul­ladékbenzint bocsátanak ke­resztül, akkor világítógáz­dúsító anyagot nyernek. Az új laboratóriumhoz például piroforos fémmel — vagyis a levegőn is lángralobbanó fémmel — működő reaktort készítettek. A laboratórium alkalmas például ezeknek a nehezen előállítható katalizátorok­nak a kutatására, készítésé­re, illetve különféle reaktor­• technikai kutatások végre­hajtására is. Jól alkalmaz­; ható a berendezés szerves­kémiai, műanyagipari, to­! vábbá ásványolaj- és föld­gázkutató intézetek alap- j anyag-előállításával kapcso­: latos kísérleteinél és sok más, hasonló területen. A különleges termelő, ku­tató, oktató laboratórium — amely tehát egyik funkció­ját illetően vegyigyárnak is beillik — mindössze ruhás­szekrény nagyságú, forma­tervezett, modern vonalú burkolatban kapott helyet A tervezett külföldi bemutató­kon bizonyára tovább öreg­bíti majd a magyar ipar és tudomány jó hírnevét. D. B. Nemzetiségek M agyarországon H azánkat a különböző nemzetközi fórumokon — ENSZ­ben, UNESCO-ban — nemzeti államként tartják számon. Nálunk alig öt százaléknyi nemzetiség él, általában magyar többségű környezetben, szétszórtan. Ezzel együtt hazánk bonyolult nemzetiségi problémákat örökölt az úri Magyarországtól. A régi uralkodó osztályok nemzeti­ségeket elnyomó politikájukkal — túlzás nélkül mondhat­juk — szégyent hoztak a magyar névre. Visszaélve István király nevével, a „szentistváni állameszme" jegyében har­sányan hirdették, hogy a Duna-medencében mi vagyunk hi­vatottak a vezető szerepre. Erre az eszmére alapozták „er­szággyarapító" politikájukat. Amikor néhány éve bemutatták a „Hideg napok" efmfl filmet, szenvedélyesen összecsaptak a nézetek. Egyesek azt mondták, szükség van az ilyen alkotásokra, amelyek a reá­lis nemzeti önismeret kialakulását szolgálják, mások azt ve­tették ellene, mire való szégyenünket ország-világ elé tárni? Nos, még a második véleményben is van valami pozi­tívum: a szégyenérzet azt illetően, anü valóban szégyen. Mégsem kell erről a kérdésről hallgatnunk. Egyrészt azért nem, mert történelmünk haladó korszakai — 1848, 1919 — arra is mutatott példát, hogy népünk legjobbjaiban élt a szándék a probléma normális megoldására, másrészt — és ez a lényeg — szocialista rendszerünk ebben a vonatkozásban is „lemosta a gyalázatot" nemzeti becsületünkről. Még nem ült el hazánkban a második világháború vi­hara, amikor 1944. november 30-án közzétették Szegeden a Magyar Kommunista Párt programjavaslatát, amelyben egyebek közt a következők is olvashatók voltak: „Szakíta­nunk kell a magyar imperialista rögeszrtíevel, Nagy-Ma­gyarország reakciós ábrándjaival. Egyszer és mindenkorra szakítani kell azokkal a törekvésekkel, amelyek a magyar­ság vezető szerepének ürügye alatt a Duna-medencében élő népek feletti uralomra irányulnak". A magyar kommu­nisták — Lenin nemzetiségi politikáján alapuló — szán­déka alkotmányunkban is szentesítést nyert. Az állampol­gárok törvény előtti egyenjogúságának kimondása jogegyen­lőséget biztosított a határaink között élő viszonylag kis­számú nemzetiségnek is. A 49. § pedig nemcsak azt mondja ki, hogy biztosítani kell a nemzetiségek számára az anya­nyelvű oktatás és a nemzeti kultúra ápolásának lehetősé­gét, hanem súlyos büntetést is kilátásba helyez azoknak, akik hátrányos megkülönböztetést alkalmaznának a nem­zetiségekkel szemben. Alkotmányunk 49. §-a szellemében egész sor törvény biztosítja a nemzetiségek jogait. A törvé­nyek szövege nem maradt írott malaszt — ezt külföldön is elismerik. A Magyarországon élő nemzetiségek gazdasági viszonyai — túlnyomó töbségükben paraszti foglalkozásúak — az or­szágos átlagnak megfelelően alakultak. Nemzetiségi anya­nyelvű óvodák, általános és középiskolák működnek, s több egyetemünk biztosítja a lehetőséget, hogy ezek megfelelő­en képzett oktatószemélyzethez jussanak. A nemzetiségi dolgozókat tömörítő szövetségek lapokat jelentetnek meg („Neue Zeitung", „Narodne Novine", „L'udove No­viny", Foaia Noastra"), évenként nemzetiségi naptárt ad­nak ki, országosan ismert művészegyütteseket működtetnek. K övetkezetes, marxista—leninista nemzetiségi politi­kánk nem maradt hatástalan nemzetiségeinkre sem. Többségükről elmondhatjuk: Tudatosan vállalják a szocialista magyar haza építését, az érdekazonosulast, s a közösséget a magyar lakosággal. Tehetik ezt anélkül, hogy feladnak nemzetiségüket, nyelvüket, sajátos kulturájukat anélkül, hogy beolvadnának a magyarságba, amit nem is követel tőlük senki. A szomszéd országokat elválasztó folyók fölött átívelő hidakat szokás a barátság hídjának nevezni. A Magyar Nép­köztársaság szocialista nemzetiségi politikája olyan híd ha­zánk és a környező országok között, amely a barátságot és a kölcsönös kapcsolatokat szüntelenül erősíti. Juhász Róbert Jiestef' munka Szeged legkorszerűbb fodrászüzlete nyílik hamaro­san az Oskola utcában. A legkülönlegesebb kozmetikai igények kielégítésére is szánt szépítőműhely fabur­kolatát, beépített bútorait a Szegedi Felszabadulás Asz­talos Ktsz ügyes tanulói ké­szítik, szakmunkások ii-á­nyításával. Sem a megren­delő, sem a ktsz vezetői nem bizalmatlanok a fiata­lokkal szemben, hiszen ed­dig jónéhányszor bebizonyí­tották: mestermunkára ké­pesek. A Fe'szabadulás Aszú los Ktsz iparitanuló műhelye összesen 11 leendő szak­munkást foglalkoztat, nyolc nagy gyakorlatú asztalossal együtt. Az első és másod­éves fiatalok a legszebb, a legsokoldalúbb asztalos fel­adatokkal találkoznak. Ök látták el beépített bútorok­kal, fadiszítésekkel az MTA szegedi székházát, a Herbá­ria Gyógynövényszaküzletet, a Kárász utcai édességbol­tot. a Somogyi utcai han­gulatos borkóstolót, a Móra Tsz csárdáját, valamint a Konderfonó- és Szövőipari Vállalat leányszállását is. Képünk az Oskola utcai Ú1 fodr&szdzlet faburkolását mulatja, I'ördi Antal harmadéves és Savanya János másodéves asztalos­tanulók a faillesztésekcn dolgoznak CSÜTÖRTÖK, 1989. FEBRUÁR 13. DÉMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom